Indiai futókacsa, spanyolcsiga

Terebess-kert különlap
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Csupaszcsiga-vadászat futókacsával

• Indiai futókacsa - Anas platyrhynchos f. domestica
Indian runner duck [angol]
indische Laufente [német]
canard coureur indien [francia]
anatra corridore indiana [olasz]
kachna domácí indický běžec [cseh]

http://home.a-city.de/bruno.stubenrauch/laufenten/index.html
http://www.runnerduck.net/
http://perso.wanadoo.fr/gilbert.koeberle/

Délkelet-Ázsiából Anglián keresztül terjedt el Európában. Extrém függőleges testtartású (valamikor pingvinkacsának is hívták), feltűnően mozgékony, vékony, különleges típust képviselő kacsafajta. Nyolc színváltozatban ismert a tenyésztése. Tojáshozama 200-at meghaladja. Élősúlya 1,6-2 kg a tojóknál, 1,8-2 kg a gácséroknál.
Ázsiában elsősorban tojástermelő kacsafajtának tenyésztették ki. Jáván kétezer éves kőbe faragott ábrázolása is van. Reggel kihajtották legelni (futott, nem totyogott!), estig szedegedte a csigákat, rovarokat, magvakat; megtanították, hogy ne távolodjon messze a pásztor bambuszbotra kötött szalagjától. Este hazahajtották, bambuszketrecbe zárták éjszakára, reggelre megtojta a tojását, és kezdődhetett minden előlről.
A futókacsa a leghatékonyabban pusztítja a spanyol csupaszcsigát, amely Ausztriát már elözönlötte és várhatóan itthon is tömeges lesz. Nyugat-Európában bérbe is vehető futókacsa (Rent an ent!) a csigák elleni harchoz.
Egy kacsapár elég egy kert csigamentesítéséhez. Ne szedjünk nekik csigákat, megfulladhatnak rajta! Kiváló szaglásuk révén maguk is rátalálnak a csupaszcsigákra és odaviszik a kacsaúsztatójukhoz, hogy vízzel nyeljék le. Különösen imádják a csigapetéket.
Egy gácsér mellett 4-5, de akár 6-8 tojó is tartható, ha megtermékenyített tojásokat szeretnénk. Ha több gácsér van, veszekednek, ha egy tojó mellett van a több gácsér, véresre csipkedik a tojó fejét és tönkreteszik. Több gácsér ugyan tartható csapatban, de tojó nélkül.
A tojásai kissé nagyobbak a tyúktojásnál (60-75 g), egy fészekalja, 10-15 db után abbahagyja a tojásrakást és kotlani kezd. Kiváncsi és aktív természete miatt azonban, hajlamos otthagyni a fészket, hogy vadásszon-legeljen a többiekkel, míg a tojásai kihűlhetnek. Ha naponta elvesszük a frissen tojt tojásait, tovább tojik. Ha választhatunk, a japán tyúkok a legjobb kotlók, jobbak, mint a keltetőgép vagy a futókacsa maga. 28 napra kelnek ki a kiskacsák. Négy hétnél öregebb tojásokat már nem érdemes keltetni, két hétnél régebbieknél kb. 10% a veszteség, egyheteseknél is 3%.
Csak a kacsamama tudja megtanítani úszni a kiskacsákat, beolajozni a tollukat. Könnyen vízbefulladhatnak. A gácsér bánthatja a kicsiket.
A kacsatojások tífusszal vagy szalmonellával könnyen fertőződhetnek, ezért csak jól megfőzve-sütve fogyaszthatók, pl. süteményben. A Távol-Keleten sóval stb. tartósítják. >>>Tovább
Néhány fotó saját futókacsáinkról:

A szülők: fehér gácsér; vadszínű tojó és vadszínű gácsér

Japántyúk keltette egynapos futókacsák, 9 tojásból 9 egészséges kiskacsa bújt ki, 100%-os siker!

Egyhónapos kamasz kacsák

• Spanyol csupaszcsiga - Arion lusitanicus (Mabille 1868)
spanyolcsiga, Zalában "kágyinak" hívják

babosa amarilla = babosa lusitana [spanyol]
Iberian slug = Lusitanian slug = Spanish slug [angol]
Spanische Wegschnecke = Kapuziner-Schnecke [német]
limace noire = arion rouge [francia]
plzák španělský [cseh]
ślimak lusytjański [lengyel]

Az Ibériai-félszigetről származik, az 1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát. Színe a vöröstől a barnáig és feketéig változhat. A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.

A spanyolcsiga leírása
Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye: rét, láp, cserjés, erdő, kert.
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Hatásos lehet a vízelvonó szerek – só, mész – használata. De a csiga besózása állatkínzás és környezetszennyezés. Létezik biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt "indiai" futókacsa, ami megeszi a spanyolcsigát. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre. Hazánkban honos természetes ellenségei a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond, a sündisznó.
sörcsapda és süni

A kártevő házatlancsigák
Forrás: Mezőhír, VI. évfolyam, 7. szám - 2002 július
Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelencsiga faj fordul elő, közülük 10 faj esetenként kártevőként is ismert.
A csigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok. Hímnősek, azaz minden egyes egyed képes tojásrakásra. Tojásprodukciójuk 50-600 db, fajtól és élettartamtól függően. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlődésűek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függően tojás, fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevőként is ismert), novembertől februárig tojnak, az új nemzedék kikel, majd hamarosan – már az említett hónapokban – aktívan táplálkozni kezd.
A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom” az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az Arion lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről (több helyről) erős kártételüket jelezték. A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges.
A leggyakoribb kártevő fajok:
A barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus)
Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erősen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is előfordul. Bőrráncai nagyok és hosszúkásak. Élőhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdőkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is előfordul.
A spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus)
A spanyolcsiga középnagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az előző fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen „líra alakban” összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye az előbbi fajéval azonos.
A nagy meztelencsiga (Limax maximus)
Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bőrredői meglehetősen kicsik, tapogatói egyöntetűen vörösbarnák. Talpa egyöntetűen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.
A foltos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras reticulatum)
A csiga középnagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínűtől a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sűrűn mintázott (a foltnélküli egyszínű példányok könnyen összetéveszthetők a nálunk nagyon ritka D. agreste-vel). A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élőhelye: mezőgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentős kártevője. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsiga faj.
A kalapácsos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras sturanyi)
A csiga hossza a kicsitől a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetsző világos krémszínűtől a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítőleg fele a test hosszának, a légzőnyílás szegélye nem feltűnő. A talp halvány, sötétebb középső sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elő. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen előforduló faj.

A védekezésre engedélyezett készítmények:
Hazánkban két vegyületcsoport engedélyezett:
metaldehid (Delicia, Detia)
Gyomorba jutva, vagy a csiga talpán keresztül kontakt módon hat. Hatása gyors, a csiga, erős nyálkakiválasztódása mellett, 6-24 óra alatt elpusztul.
merkaptodimetur (Mesurol 4%)
A gyomorba jutva és kontakt módon hat. Neurotoxikus úton fejti ki hatását. A csigába jutva blokkolja az állat vízháztartását, nyálkakiválasztódás nincs. Az állat 24-48 óra alatt pusztul el.
Mikor védekezzünk?
Védekezni preventíven kell, vagyis a kezelést legjobb vetés előtt (ilyenkor a csigák már láthatók), vagy vetéskor végezni. A vetés utáni, de a kelést megelőző védekezések már csökkent hatásfokúak, mivel az állatok a megduzzadt magot, illetve a megindult csírahajtást meg- vagy lerághatják.
A pelletet a szabad talajfelszínre a lehető legegyenletesebb formában kell kijuttatni (18-20 db granulátum/m²). Bár a szemcsék a levélzetről leperegnek, ennek ellenére leveles zöldségekre nem szórhatók ki, illetve ilyen veteményekben nem is alkalmazhatók. Ha mégis, akkor a pelletet a sorközbe szórjuk ki, de ott is törekedjünk az egyenletes elosztásra.
Kezelés után ellenőrizzük a hatásosságot. Ha a csiga újból megjelenik, a kezeléseket meg kell ismételni. Ez akkor esedékes, ha a csiga még látható, de a pellet már nem.
A vásárlás és felhasználás előtt a szer csomagolásán található címke utasításait figyelmesen olvassuk el és tartsuk be!
A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan patakok, vízlevezető csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történő szétterjedésükhöz.
Petró Ede

Házatlan csigák károsíthatnak a zöldségeskertekben!
http://www.ontsz.hu/novfelhaktualis.php?azon=545&kezdes=1
Somogy megye
2005-06-14
A sima testű házatlan csigák egyik képviselőjét – Arion lusitanicus - 1985-ben találták meg Sopronban, majd kártételéről Veszprém megyéből Györffyné dr. Molnár Júlia számolt be 1997-ben. Somogy megyében az 1997-98-as években az Arion rufus (vörös csupaszcsiga) és az Arion lusitanicus (spanyol csupaszcsiga) okozott kártételt Balatonmária, Csurgó, Kaposvár környékén. Ezen időszak egymást követő csapadékos tavaszi (őszi) időjárásának hatására a nagytestű csupaszcsigák gócos felszaporodását tapasztalhattuk meg az ország különböző, leginkább vizes élőhelyeinek közelében. Ezek a nedvesebb mikroklímájú, növényzettel dúsan benőtt területek a csigák számára ideális élőhelyet biztosítottak.
A 2001. évet követően az aszályos idő nem kedvezett felszaporodásuknak, így kártételükkel sem találkozhattunk.
Az idei év csapadékos tavaszán azonban feltétlenül gondolnunk kell arra, hogy folyamatosan ellenőrizzük a kertészeti kultúrákat, és ha ismerjük, akkor a csigák rezervátum területeit is, hogy időben végiggondolhassuk a tennivalókat.
A házatlan csigák rejtőzködő életmódot folytató, éjszaka mozgó állatok. Korán hajnalban, vagy késő este figyelhetjük meg őket leggyakrabban.
Az Arion lusitanicus 7-14 cm hosszú, színe a piszkos szürkészöldtől a narancssárga, szürke, barna változatokig terjedhet. Az Arion rufus zömök testű, élénk vörösbarna színű, kinyúlva elérheti a 12-16 cm hosszúságot.
Táplálékukban nem különösebben válogatósak. A zöld növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A föld alatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges „kirágások” jelzik a gumókon, karógyökereken.
A házatlan csigák károsítását – különösen csapadékos tavasz és nyár esetén – tavasztól őszig megfigyelhetjük.
A házatlan csigák egy ill. kétnemzedékűek, a nemzedékek összefolynak a fejlődési stádiumok klímafüggősége és a hosszú tojásrakási időszak miatt. A legnagyobb mennyiségű tojást nyár végén, ősszel rakják a talaj felső rétegébe, levelek alá, a talaj felszínére. A meszes burokban lévő petékből közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek ki a fiatal csigák.
Tömeges elszaporodásukat a csapadékos időjárás mellett az ugaroltatás, a minimális talajművelési technológiák, a művelés nélküli vizes élőhelyek, az elhanyagolt, elgyomosodott területek megléte is segíti.
A csigák elleni védekezés súlypontos része a megelőzés kell legyen, tehát igyekezzünk mindent megtenni a betelepedés megakadályozására.
Amire fontos, hogy odafigyeljünk:
- termőhely kiválasztás: kerüljük a mély fekvésű, vizenyős területeket. Vízfolyások és gyepesített árok melletti parcellára ne ültessünk tág térállású, értékes növényeket. Gyomos, ugaroltatott tábla mellé ne tervezzünk zöldséges kertet.
- talajművelés: csigákkal fertőzött terület közelében kerüljük a minimális talajművelési technológiákat, az ugaroltatást. Kora tavasszal a talajmunkák során a felszínre kerülő - talajban telelő – csigák összegyűjthetők és/vagy elpusztulnak (hideg, élelemhiány).
- talajtakarás: fertőzött területeken mondjunk le a vastag (nedves) talajtakarók használatáról.
- öntözés: reggel öntözzünk, ha lehet, kerüljük az esti és gyakori locsolást.
Amikor a termőhely nem fertőzött áttelelő tojásokkal, ill. csigákkal, igyekezzünk a betelepedést megakadályozni. Erre több lehetőségünk is van:
- csigakerítést helyezhetünk ki a betelepedés irányára merőlegesen megakadályozandó a csigák bejutását a védendő területre.(készíthető fémlemezből is, min. 20 cm magasságú legyen, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel – a perem a csigák bevándorlásának irányába nézzen)
- emca csigakerítés: villanypásztor elven működik, a huzalokba vezetett áram megakadályozza a csigák továbbjutását.
- csigariasztás növényekkel, növényi részekkel is történhet, pl. begónia, fekete ribiszke, harasztok, paradicsom hajtása, levele.
- a védendő területen kívül is összecsalogathatjuk a csigákat:
- csalogató talajtakarással,
- csalogató búvóhely készítésével,
- burgonya- és uborka darabokkal, vizezett korpával,
- sörcsapda alkalmazásával (földbe süllyesztett tejfölös pohár félig sörrel töltve).
- a védeni kívánt terület szegélyén 20-30 g/m2 oltatlan mész, vagy porított szuperfoszfát kihelyezése is eredményes lehet.
A fizikai védekezési módszerek megegyezhetnek a betelepedés megakadályozásának lehetőségeivel, illetve:
- a csigák korán reggel és késő este összegyűjthetők a rezervátum területről történő ki-be vándorláskor,
- zöldségtárolóba csak gondosan átválogatott tétel kerüljön, a nyílások (ajtó, ablak, szellőző) ne engedjenek átjárást a csigáknak.
Élhetünk a biológiai védekezés nyújtotta lehetőségekkel is. Kíméljük a házatlan csigákat pusztító állatokat, pl.:
- futóbogarak, elsősorban futrinkafélék,
- bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gőte és lábatlan gyík,
- természetes ellenség lehet a fogoly, fácán és a vakondok is.
A kémiai védekezés a csigaölő szerek alkalmazását jelenti. Szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyban és üvegházban) zöldségfélék, dísznövények, szamóca* védelmére alkalmazható készítmények:
- Delicia csigaölő szer 5 % metaldehid 15-20 kg/ha,
- Limex* csigaölő szer 6 % metaldehid 0,6 g/m2,
- Mesurol csigaölő szer 4 % merkaptodimetur 3,0 kg/ha,
- Detia Degesch Schneckenkorn 6 % metaldehid 0,6 g/m2 .
Szabadföldön a sorközbe sávosan, kupacokban kell kihelyezni a csigaölő szert, ügyelve arra, hogy friss gyümölcsre és zöld növényi részre ne kerüljön.
Hajtatásban a fóliasátor szélén, a búvóhelyek környékén szabad sávosan a talajfelszínre helyezni a szert, úgy, hogy az nem kerülhet a szélső sorok leveleire, terméskezdeményeire. A készítményeket a növényállományra felülről szórni tilos!
A csigaölő szerek közvetlenül ugyan nem használhatók leveles zöldségfélékben, melyeknek friss, zöld része kerül fogyasztásra (zöldhagyma, kapor, saláta, sóska, spenót), azonban a kerti közlekedő utak mentén, valamint a kerítések mellett jó eredménnyel alkalmazhatók.
Cziklin Margit
Somogy Megyei NTSZ, Kaposvár

Támadnak a spanyolcsigák
Somogyi Hírlap, 2006. június 7.

Az esők után ellepte Dél-Somogy kertjeit a spanyolcsiga. A kártevő a megyei veszélyforrások listájára is felkerült.
Bajban vagyunk – így összegezte Tóth István, a megyei növény- és talajvédelmi szolgálat igazgatója a somogyi spanyolcsiga helyzetet. A rengeteg csapadék ugyanis igencsak kedvére való a vörösesbarna kártevőnek, így az ellene való védekezés nem nagy eredménnyel kecsegtet. Megyénkben évek óta küzdenek a gusztustalan, akár tíz-tizenkét centisre is megnövő csupasz csigával. Az egyik legkorábban és legnagyobb mértékben fertőzött területen, Csurgón már régóta szorgalmazzák, hogy állami forrás segítse a védekezést. Eddig azonban mindössze egyszer kaptak támogatást – a megyei közgyűlés elnökének a keretéből –, így tavaly például nem is tudtak csigaölő szert vásárolni. Idén már különítettek el rá pénzt, mint azt Bihariné Asbóth Emőke polgármestertől megtudtuk, ám a térségből is egyre aggasztóbb hírek érkeznek. A legutóbbi kistérségi társulási ülésen elhangzott: vismajor-támogatásra van szükség. A szakemberek legújabb felméréséből pedig az is kiderült: a kártevő napjainkra szinte egész Somogyban megjelent, s egyre terjed. A legfertőzöttebb területek Balatonmária, Balatonszentgyörgy, Csurgó, Kaposvár, Kéthely, de Barcs, valamint Tab környéke is érintett, s a korábbival ellentétben már nem csak a mélyebben fekvő részeik. Nem véletlen, hogy a spanyolcsiga a megyei veszélyforrások listájára is felkerült. Az állat hazánkban nem őshonos, ezért alig van természetes ellensége. Különösen „veszedelmessé teszi”, hogy a vegetáció teljes időszakában inváziószerű az utánpótlása; a nap minden szakában, de főleg éjszaka vándorol. Több száz tojást rak, amelyek 1-2 hónapon belül kikelnek. Nemcsak a kiskertek termését pusztítja – legjobban a termesztett zöldséget szereti –, hanem veszélyt jelent a közlekedésben is, mert esős időben elárasztja az úttestet és megcsúsznak rajta a gyalogosok, kerékpárosok. A legtöbbet azzal tehetnek ellenük a kerttulajdonosok, hogy lekaszálják a gyomos területeket, mintegy kiszárítva azokat. Ezután következhetnek a mechanikai és a kémiai módszerek. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén nem kis gond, hogy nem használhatnak vegyszereket. Másutt pedig a lakosság nem tudja megvásárolni a drága csigaölő szert. 200 négyszögöles területen ugyanis havi 3-4 ezer forintnyi szert kellene kiszórni, ami egy átlagos szezonban mintegy húszezer forint. Most ráadásul el is mossa a csapadék, mintha ki sem hintették volna. Ugyanakkor a szer nem kifejezetten emberbarát, mint azt Tóth Istvántól megtudtuk, hiszen melegvérűekre veszélyes, ezért évi 2-3 alkalommal lehet csak alkalmazni.
– Adós a tudomány, mert a gyapjaslepkére már van készítmény, amit bármikor ki lehet szórni, de a spanyolcsigára nincs – mondta az igazgató. A legcélszerűbb összegyűjteni és elpusztítani, s még hatékony lehet a csigacsapda, ami legalább húsz centi magas, fémlemezből készült kerítés, a tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel. Az állat szerencsére nem veszi a fáradságot, hogy ezen átmásszon.
Varga Andrea

Pesthy Gábor
Támad a nagy spanyolcsiga-armada
http://www.origo.hu//tudomany/20100922-hogyan-vedekezzunk-a-kartevo-csupaszcsigak-ellen.html
2010. szeptember 22., szerda, 10:52

Egyesek sózással, mások futókacsával védekeznek az egyre intenzívebben terjeszkedő spanyol csupaszcsiga ellen, amely kis túlzással mindenen átrágja magát, hogy táplálékhoz jusson. A csapadékos időjárás és az árvizek különösen kedvezőek a csupaszcsigák számára, és a talajfertőtlenítő szerek csökkenő használata is csak elősegíti terjedésüket.
"Mindent felzabálnak idén ezek a büdös csigák" - méltatlankodik a kertkapuban állva az idős néni, miközben széttapos a járdán egy nyálkás pacnit, ami pár másodperce még egy mezetelencsiga volt. A keskeny betoncsíkot már számos ilyen objektum borítja, de a néni szerint minden hiába, nem lehet védekezni ellenük. Mindent megesznek.
Bár több házatlancsiga is garázdálkodhat a veteményeskertekben, kertészetekben, napjainkban két behurcolt faj, a spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) és rokona, a barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus) okozza a legtöbb kellemetlenséget. Különösen megnehezíti az ellenük való védekezést, hogy nagyon szaporák, és kevés a természetes ellenségük.
Petró Ede, növényvédelmi szakértő az [origo]-nak elmondta, hogy a csigák intenzív elterjedésének több oka is lehet. Az elmúlt évtizedekben nagyon elhanyagolták a vízelvezető árkok karbantartását, ezért sok terület vizenyőssé vált, amit igen kedvelnek a csigák. Elszaporodásukhoz hozzájárulhat az is, hogy 1990 óta csökkent a műtrágya és a talajfertőtlenítő szerek használata, e vegyületek ugyanis korábban némiképp gátolták terjedésüket. Az utóbbi évek csapadékos időjárása és az árvizek szintén kedveztek a csigák terjeszkedésének, mondta Petró.
A csigák számára a nagy autóforgalom és a konténeres növényszállítás is előnyös: éjszaka felmászhatnak egy autó alvázára, vagy bemászhatnak a szállító konténerekbe (ha már nincsenek amúgy is ott), és néhány óra alatt több száz kilométerre eljuthatnak, amire önerőből sok csigageneráció alatt is képtelenek lennének. Ha az ilyen potyautas csiga megtermékenyített petéket hordoz magában, és az új környezet is megfelelő a számára, akkor hamar meghódíthatja a vidéket. A spanyol csupaszcsigák annyira alkalmazkodók, hogy a fára fölmászva képesek még a cseresznyét is megrágni.

Védekezés a csupaszcsigák ellen

A barna és a spanyol csupaszcsigának alig van természetes ellensége. Még az állatok számára is gusztustalan nyálkás - és valószínűleg rossz ízű - testük elfogyasztása. Bizonyítottan csak a sünök és a békák egyes fajai eszik a meztelencsigákat, de ők is csak mértékkel. Feltételezik, hogy a nagy testű futrinkák, a gyíkok, a fogoly, a fácán és a vakondok is fogyasztanak csigát, de létszámukat nem tudják jelentősen csökkenteni.
A csigák ellen hazánkban két igazán hatásos ellenszert forgalmaznak különféle nevek alatt: a metaldehid és a merkaptodimetur hatóanyagot tartalmazó csigairtókat. Különösen érdekes a metaldehid csigaölő hatásának felfedezése, mondta Petró. A metaldehid a szabadtéri főzéshez használt spiritusz tabletta (szilárd "spiritusz") fő összetevője. Egy francia társaság vidám kerti partit tartott, ahol mulatozás közben több spiritusz tablettát is szétszórtak a kertben. Másnap meghökkenve vették észre, hogy a spiritusz tabletták körül rengeteg kimúlt házatlancsiga hevert. Úgy látszik, a társaságban lehetett egy vegyész is, aki azután csigaölőként szabadalmaztatta a szert.
Petró még egy viszonylag hatékony védekezési módszert említett, amely inkább kiskertekben alkalmazható. A védendő területet csíkokban vagy négyzethálósan kell felszórni porított oltott mésszel, és a mészbe mászott csigák aztán kiszáradnak, és elpusztulnak. Ugyanilyen hatása van a közvetlenül a csigákra szórt konyhasónak is, de ez a talajt is károsítja.

Az ígéretes indiai futókacsa

A 2000-es évek elején kezdtek el kísérletezni a csigák biológiai irtásával Németországban és Ausztriában. Kiderült, hogy létezik egy olyan madár, amely nem undorodik a csupaszcsigáktól, sőt kifejezetten kedveli azokat. Ez az indiai futókacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), amelyet furcsa, felegyenesedett járásmódja miatt pingvinkacsának is neveznek. Mivel a kacsát a csigairtáson kívül másra nemigen lehet használni (húsa nem jó, tojását pedig a fertőzésveszély miatt célszerű kerülni), ezért Ausztriában 2003-ban létrehoztak egy kacsakölcsönző programot (Rent-an-Ent). Csigainvázió idején a gazdák innen kölcsönözhettek madarakat, majd ősszel visszavitték a telepekre.
A kacsák valóban nagy irtást végeznek a csigákban, ha megfelelő víz (például kis kerti tó) is van a közelben, mert a madarak megmossák a csigákat, mielőtt elfogyasztanák azokat. Úgy látszik azonban, hogy a program mégsem váltotta be a gazdasági reményeket, mert most már Ausztriában sem lehet kacsákat bérelni. Csiga sújtotta területeken azonban megfontolandó, hogy pusztán a csigák elleni védekezésként is érdemes ilyen kacsákat tartani és tenyészteni. A kiskacsákhoz most már Magyarországon is hozzá lehet jutni, és tartásuk nem igényel különösebb szakképzettséget. Állítólag egy kacsapár elég egy kert csigamentesítéséhez, és ökológiai szempontból kétségtelenül ez a legkíméletesebb megoldás.

Csigalexikon

Magyarország területén 26 házatlan- vagy meztelencsigafaj fordul elő, közülük 10 faj okozhat károkat a gazdasági növényekben. A meztelencsigák nedvességkedvelő, fénykerülő állatok. Hímnősek, azaz minden egyes egyed képes peterakásra. Egy-egy csiga - fajtól és élettartamtól függően - akár 500 petét is rakhat életében. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlődésűek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függően pete (tojás), fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevő is akad), novembertől februárig tojnak. A meszes burokban lévő petékből közvetlenül, átalakulás nélkül fejlődnek ki a fiatal csigák. Az új nemzedék nem sokkal ezután aktívan táplálkozni kezd.
A zöld növényi részeket reszelőnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges "kirágások" jelzik a gumókon, karógyökereken. A házatlan csigák károsítását tavasztól őszig megfigyelhetjük, de egyesek még télen is aktívak.

Két faj hasonló alakban

A korábban egy fajnak gondolt barna csupaszcsiga (régi nevén Arion empiricorum) tulajdonképpen két fajra oszlik, mégpedig a 10-15 centiméteresre is megnövő barna nagy csupaszcsigára (A. rufus) és a 7-10 centiméteres spanyol csupaszcsigára (A. lusitanicus). A két faj példányai külső megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges. Színezetük rendkívül változatos: a feketétől a barnán át a narancssárgáig és szürkéig sokféle külsőt ölthetnek.
A spanyol csupaszcsiga az Ibériai-félszigetről bevándorolt, úgynevezett invazív faj. A hazai "csigairodalom" az 1900-as évektől az A. rufus fajt jelzi (Kőszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki előfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (mivel az előfordulásukat bizonyító példányok 1956-ban megsemmisültek) törölte a magyar faunalistáról, de várható előfordulásukat valószínűsítette. Az első A. rufus példányokat 1980-1984-ben Barcson, az A. lusitanicus első egyedeit 1985-ben Sopronban gyűjtötték. 1999-től kezdődően a Dunántúl nyugati és déli részéről jelezték erős kártételüket, ma pedig már az egész országban jelen vannak.

A leggyakoribb kártevő csupaszcsigafajok

Barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus)

Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erősen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is előfordul. Bőrráncai nagyok és hosszúkásak. Élőhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdőkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is előfordul.

Spanyol csupaszcsiga (A. lusitanicus)

Közép nagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az előző fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen "líra alakban" összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye az előbbi fajéval azonos.

Nagy meztelencsiga (Limax maximus)

Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bőrredői meglehetősen kicsik, tapogatói egyöntetűen vörösbarnák. Talpa egyöntetűen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.

Foltos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras reticulatum)

A csiga közép nagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínűtől a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sűrűn mintázott. A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élőhelye: mezőgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentős kártevője. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsigafaj.

Kalapácsos szántóföldi meztelencsiga (D. sturanyi)

A csiga hossza a kicsitől a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetsző világos krémszínűtől a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítőleg fele a test hosszának, a légzőnyílás szegélye nem feltűnő. A talp halvány, sötétebb középső sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elő. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen előforduló faj.

(Összeállította: Petró Ede)

Vigyázz, ha jön a csiga!
http://index.hu/politika/bulvar/0614slug/?print
http://www.origo.hu/tudomany/20100922-hogyan-vedekezzunk-a-kartevo-csupaszcsigak-ellen.html