Terebess fűszerkalauz
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Latin-Amerika ízei

Különlapok:
Argentína
Brazília
Cajun és kreol
Mexikó
Peru

 

• Albahaca - Ocimum micranthum (Honduras és Salvador), O. basilicum (Guatemala)
bazsalikom

 

• Ananász - Ananas comosus
Az ananász a Broméliafélék családjába tartozó, tőlevélrózsás növény. Terméseit (botanikai értelemben áltermés) a levélrozetta közepén, mereven felálló száron hozza. Méret tekintetében igen változatos lehet, a 15-20 dkg-os bébi ananásztól egészen a több kilós nagyságig. Magas vitamintartalmának és a benne található bromelin nevű (fehérjebontó) enzimnek köszönhetően a legegészségesebb gyümölcsök egyike. Ez a bromelin nevű enzim csak a friss ananászban található meg, a konzervekben hőkezelés hatására megsemmisül. Ezen felül újabban előtérbe került az ananász zsírégető tulajdonsága is.
Az ananász akkor érett, ha színe sárgás, erős, jellegzetes illata van és enyhén megpuhult. Az érett ananász levélrozettájának középső levelei könnyen kihúzhatók. Az ananász levélrozettáját és alját levágjuk, majd a gyümölcstestet cikkekre vágjuk. A cikkek felső élét ajánlatos leszelni (torzsa), majd kikanyarintjuk a gyümölcshúst a héjból.

 

• Angosztúra - Angostura trifoliata, syn. Cusparia febrifuga, Galipea officinalis
Dél-Amerikában (Brazíliában, Kolumbiában) honos cserje, vagy fa. Barnásszürke kérge (angostura cortex, angosztúra kéreg) a fűszer. Gyengén fűszeres illata, sokáig tartó keserű, zamatos íze miatt a likőrgyártás (a nevezetes Angosztúra-keserű) egyik speciális alapanyaga. (Ma már helyettesítik a Gentiana lutea - Sárga tárnics gyökérkivonatával.)
Az indiánok a kéreg porát a vízbe szórva a halak elkábítására is használják.
Hatóanyagai: illóolaj, angoszturin, keserűanyag, gyanta, növényi savak és alkaloidok (kuszparin, galipin).
A gyógyszeriparban, emésztést elősegítő, görcsoldó, hasmenés elleni elixír, tinktúra; az élelmiszeriparban keserűlikőrök, gyógyborok, a háztartásokban bólék készítéséhez használják.

 


• Barbadoszcseresznye - Malpighia glabra L. (Malpighia punicifolia L.) >>>Tovább
acerola, barbadosicseresznye
Dél-Amerikában és Nyugat-Indiában honos, itt gyümölcsként termelik. A Malpighiaceae családba tartozik. Cserje termetű növény, általában 2—3 m-esre nő. A trópusokon és a meleg szubtrópusokon századok óta termesztik. C-vitamin-tartalma a világ eddig ismert összes gyümölcse körül a legnagyobb — ötvenszer annyi, mint a narancslében. Ez a felismerés egyszerre népszerűvé tette a szép rózsaszín-piros virágú növényeket. Levelei 2,5—7 cm hosszúak, fényes sötétzöldek, párosával sűrűn állnak. Piros, 1—3 cm-es cseresznyeszerű terméseinek húsa leveses, kellemes savanykás. Frissen vagy feldolgozva (dzsúsznak, pulpnak) fogyasztják. Kristályos aszkorbinsavat is készítenek belőle. Magvetéssel, fásdugványozással, szemzéssel és oltással szaporítják.

 

• Boldo levél - Peumus boldus Molina
Ez az örökzöld cserje Chiléből származik. Gyógyszerként a leveleit használják, amelyek gazdagok illóolajban és alkaloidokban, és aromás-fűszeres ízük van; elősegítik a gyomornedv képződését és élénkítik az epeáramlást. Kis mennyiségben hasznos része különböző gyomor- és bélpanaszok elleni teakeverékeknek. A boldo elérheti a 6 m-es magasságot. Előnyben részesíti a száraz helyeket. Levelei, amelyeket egész éven át lehet gyűjteni, 6 cm hosszúak, 3 cm szélesek, bőrszerűek, rövid nyelűek, tojásdadok és elliptikusak, ép szélűek, szürkészöldek és a szélükön lefelé hajlanak. A fonák sima; a levél színén számos kis világos dudor látható, erről könnyen felismerhető. A levélerezet a levél fonákján világosan kidomborodik. A levelek ő elsősorban friss állapotban ő megközelítően borsmenta és kámfor illatúak. Mivel a boldo levelei aromás ízűek, kis mennyiségben fűszerként is használatosak. Nagyobb mennyiség használatától azonban óvnom kell, mert émelygést, hányást és szédülést válthat ki. A tea alkalmazásakor ilyen mellékhatásokat még nem figyeltek meg.

 


• Cedron - Aloysia triphylla (L'Hérit.) Britt., Lippia citriodora H.B.K.,Verbena triphylla L'Herit., Verbena citriodora Cav., Lippia triphylla, Aloysia citriodora (Cav.) Ort.
verveine odorante, lemon verbena or lemon beebrush, Zitronenverbene,
citromverbéna, háromlevelű citromverbéna, puncskóró, illatos verbéna
Őshazája Peru, Argentína és Chile, a spanyolok hozták be Európába a 17. században. 1-3 méteresre nő, erősen citromillatú, kedveli a napot, a sok vizet, a hidegre érzékeny. Leveleivel halat, szárnyast fűszereznek, zöldséges páclevek, saláta öntetek része. De lekvárhoz, pudinghoz, italokhoz szintén használják.
A CEDRON TEA a dél-amerikai népek egyik legkedveltebb itala. A tea készítéséhez használt növény hazájában vadon terem, de termesztik Dél-Európában és Észak-Afrikában is. A citromra emlékeztető zamatú, természetes frissítő hatású ital. Étkezések után egy-egy csésze tea elfogyasztása segíti az emésztést, enyhe görcsoldó hatású.
Lásd még! Vervaine (Franciaország)

 


• Chilei (vagy andoki) araukária - Araucaria araucana >>>Tovább

 


• Chilei mézpálma - Jubaea chilensis (Mall.) Baill.
Honey Palm, Syrup Palm (for the sugary sap)
Chilean Wine Palm (for the wine made from the 'honey')
Chilean Palm/Palmera chilena, Coquito Palm/Palma de Coquitos, Pygmy Coconut (for the fruit)
http://www.mediterraneangardensociety.org/plants/Jubaea.chilensis.cfm
These nuts come from the Chilean palm Jubaea chilensis that takes up to 50 years to start producing, but which remains productive for hundreds of years. Also known as mini coconuts, Coquito Nuts are similar in size and shape to a marble with a surface resembling wood and interior flesh that is white. Its taste is similar to a nutty coconut with a crunchy texture.
Grind them in a blender and use like chopped nuts to top desserts and inside of baked items.
Store in airtight container in refrigerator for 2 weeks. If they become too hard (dehydrated), they can be softened by boiling them in water for 10 minutes.

 


• Chimichurri szósz
Kissé darabosra hagyott zöld mártás Argentínában: petrezselyem, oregánó, fokhagyma, hagyma, citromlé, kevés ecet és csilipaprika(mag) felhasználásával. Grillezett húsok pácolására is, de sütésük után mártásként is.
http://www.comidakraft.com/main.aspxős=recipe&m=en/recipe/recipeDisplay&recipe_id=64083
http://www.whats4eats.com/3sauces.html
http://www.kraftfoods.com/images/recipe_images/Marinated_Steak_with_Chimichurri_Sauce.jpg
http://www.globalgourmet.com/destinations/argentina/sauce.html
http://www.dianaskitchen.com/page/sauce/chimchur.htm
http://www.cheapcooking.com/Recipes/chimichurri-sauce.htm

 


• Csilipaprika
paprikaszárítás Argentínában

 

• Csironja - Citrus sinensis X Citrus paradisi
Ezt az új citromfélét 1956-ban találták Puerto Rico hegyvidékén. A vadon tenyésző növény a narancs és a grépfrút természetes kereszteződéséből származhatott. Nevét a narancsot jelentő Puerto Ricó-i és a grépfrútot jelentő spanyol toronja szavakból állították össze. A csironja a két szülőnövény összes értékes tulajdonságát magában foglalja. Termései a grépfrúthoz hasonló méretűek, és a narancshoz hasonlóan édesek. Termésének leve és nagy gerezdjei kellemesen édes, üdítő különlegességek. A „királyi" méretű gyümölcs — a természet véletlen játékának eredménye — nagy jövő előtt áll.

 


• Coipo, nutria, hódpatkány - Myocastor coypus
A nutriatenyésztők az állat bundáján kívül annak húsát is értékesítik, ezt hústermékekké is feldolgozzák. Húsa ízletes, egyes európai országokban keresett cikk, bár a hosszú fogú, nagyméretű patkányra emlékeztető állat nem valami "étvágygerjesztő".

 

• Grépfrút - Citrus paradisi
más írásmóddal GRAPEFRUIT, más néven CITRANCS, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó gyümölcsfa és annak termése. A grépfrútfa akkorára nő, mint egy narancsfa, a felnőtt példány magassága 4,5-6 m. Lombja nagyon sűrű, levelei sötétzöldek, fényesek, majdnem csupaszok. Virágai nagyok, fehérek, magányosan vagy levélhónalji csoportokban állnak, a sziromlevelek a narancséihoz hasonlók, de általában nagyobbak. Az érett termés citromsárga, néhány fajta esetében kissé pirosas, átmérője 10-15 cm, átlagosan kétszer akkora, mint egy közepes narancs (a termés méretét a fajta és a termesztési feltételek határozzák meg). Több fajta terméshúsa rózsaszín vagy piros. A grépfrútnál a gyakoribb gyümölcsök közül csak a narancs és a citrom gazdagabb C-vitaminban.
A grépfrút valószínűleg Jamaicáról származik, a pomeló (C. grandis) hibridjének tekintik. Először a Karib-tenger térségében, majd az amerikai kontinensen terjedt el mint házi fogyasztásra termelt gyümölcs.
A grépfrútfák viszonylag termékeny homoktalajon adják a legjobb minőségű termést. A fák korán termőre fordulnak, és a telepítés utáni negyedik-hatodik évben az ültetvény már nyereséges. Az idősebb fák figyelemre méltó mennyiségű, fánként 585-675 kg termést hoznak. 1980-ban a világtermelés 60%-át az USA adta, azon belül főként Florida, Texas, Arizona és Kalifornia. A grépfrút leve világszerte kedvelt reggeli ital. A gyümölcs termelése más citrusféléket termesztő országokban, így Izraelben, Cipruson, Dél-Afrikában és Brazíliában is megnövekedett.

 

• Jamaikai menta - Micromeria viminea (L.) Urb.

 

• Jerk
Tüzes és aromás fűszerpaszta Jamaikából. Csirke- és sertéshúspác, grillezés előtt használják, főleg méregerős csiliből és szegfűborsból áll, a zöldfüvek mellett.

 

• Kanisztel - Lucuma nervosa
a zapodillafélék (Sapotaceae) családjába tartozó, Dél-Amerika északi részén őshonos, alacsony termetű fa; gyümölcséért a trópusokon máshol is termesztik. Magassága 3-7,5 m, ágai elterülők, szórt-spirális állású levelei bőrneműek, csupaszok, hosszúkás-lándzsásak, legfeljebb 20 cm hosszúak. Apró, fehér virágai 2-5-ösével nyílnak a fiatal hajtásokon. A kanisztel termése tojásdad, 5-10 cm hosszú, narancs- vagy citromsárga héja viaszosan fénylik. A gyümölcs húsa lágy, kásás állományú, édes, sok cukrot tartalmaz, intenzív pézsmaillatú. Kemény, fényes, barna magvai 2-2,5 cm-esek.

 

• Kaszkarilla - Croton eluteria L.
Magyar népies neve: bahamakéreg, kaszkarilla kéreg
A kaszkarilla Dél-Amerikában és a Bahama-szigeteken élő cserje vagy kis fa. A kérge adja a sajátosan fűszeres ilatú, erősen kesernyés, csípős ízű italfűszert. (Caskarellae cortex) 1-2 cm vastag, kívül foltosan ezüstfehér, belül vörösesbarna kéreg.
Illóolajat, kaszkarillint, keserűanyagot, gyantát, galluszsavat tartalmaz.
Különleges keserűborok, pálinkák és likőrök fűszere. Használják az emésztés, az étvágy fokozására, gyomorhurut, hasmenés ellen, valamint dohány illatosítására. Vérszegényeknek és lábadozóknak erősítő és étvágyfokozó un. „Caszkarilla bort” készítenek belőle.
Élénkítő hatása miatt tonikumok és elixírek alkatrésze is.

 

• Kenyérfa - Artocarpus communis
Tahitiben honos trópusi növény. Keményítős jellegű termései fontos alaptáplálékot jelentenek Polinéziában, Nyugat Indiában, Srí Lankában (Ceylonban), Jamaikában és Közép-Amerikában. Erre utal angol eredetű neve, a breadfruit. Fái dísznek is értékesek, elérik a 12—18 m-es magasságot. Nagy, ovális, szeldelt, bőrszerű levelei vannak. A hím- és nővirágok egy növényen belül külön virágzatokba tömörülnek. A nővirágzat nagy tüskés fejet alkot. Termése kerek vagy ovális, mérete 10—20 cm között változik. Az éretlen gyümölcsök zöldek, érés alatt barnás, majd sárga színűvé válnak. Húsa rostos, sárga színű. A termések rövid, vastag ágdarabokon fejlődnek. Magtermő és mag nélküli típusai ismertek. A gesztenyeszerű magot képező gyümölcsök minősége gyengébb, mint a mag nélkülieké. Érés előtt termésének íze a friss kenyérhez vagy az édes burgonyához hasonló. Ekkor húsának színe fehér. Főzve, meleg kövön párolva, szeletelve eszik, mint a krumplit — sót és vajat kevernek hozzá. Kimagasló a szárazanyag-, fehérje- és cukortartalma. A magokat gesztenyeszerűen főzve és sütve fogyasztják. Fájából szövet és ragasztó készül, levele a marhák kedvelt takarmánya. Melegigényes trópusi növény. A jó vízáteresztésű, tápanyagban gazdag, nedves talajokat kedveli. Magvetéssel, gyökérsarjakról és gyökérdugványozással szaporítható. Ősi módszernek számít, hogy a talajfelszínen látható gyökereket megsértik, és a képződő sarjakat használják szaporításra. A 10—12 mm átmérőjű gyökerek dugványai jól erednek.

 

• Kubai oregánó, fűszeres hárfacserje - Coleus amboinicus (Plectranthus amboinicus)

 

• Mamej - Mammea americana
Kolumbusz 1502-ben azt írta róla, hogy „nagy citrom méretű, őszibarack ízű". Dél-Amerika északi részén és Nyugat-Indiában honos nagyméretű fák. A 18 m-es példányok törzsének átmérője 120 cm is lehet. Az indiánok kedvelt ősi gyümölcsét Közép-Amerikában, Kubában, Mexikóban és Indiában termesztik. Vastag, fényes levelei hosszúkásak, hosszuk 10—20 cm. Fehér, 2,5 cm-es virágai illatosak, a hajtásvégeken egyesévei-többesével nyílnak.
Termése kissé lapított vagy gömbölyű, 10—15 cm-es. Felszíne durva vörösesrozsdás színű, bőrszerű. A héj (3 mm vastag) alatt sárga, leveses, tömör hús található, íze a sárgabarackhoz hasonló. Frissen, szeletelve borral, cukorral vagy krémmel fogyasztják. Kiváló mártás-, befőtt- és dzsemalapanyag. A gyümölcsökben 1—4 nagy mag fejlődik. Illatos virágából Indiában likőrt párolnak. Kemény, tartós, szép fényű fája is értékes, kérgéből gyantás gumit készítenek. Hidegérzékeny trópusi növény. Magvetéssel, szemzéssel (T) és oltással szaporítható. A magcsemeték 6—7 éves korban teremnek. A gyümölcsök nyáron érnek.

 

• Pálmagesztenye
a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó, Közép-Amerikától dél felé egészen Ecuadorig széles körben termesztett barackpálma (Bactris gasipaes vagy Guilielma speciosa) ehető magja. A kifejlett, általában 18 m magas barackpálma 4-5 fürtbe csoportosuló narancssárga terméseket érlel; egy fürt 50-80, egyenként 5-7,5 cm átmérőjű termésből áll. Az érett termések sokáig a fán maradnak, így egyszerre szüretelhetők. A kissé száraz, lisztes terméshúst sós vízben megfőzik, leválasztják a magról, és erjesztett italt készítenek belőle.
A mag 2 cm-es, kúpos, héja kemény, vékony, fekete. Fehér táplálószövete a kókuszéhoz hasonló. A magvak nagy mennyiségű olaját főzéshez használják. A barackpálma kemény fája építőanyag, és íjat készítenek belőle.

 

• Poleo - Lippia turbinata
Az idegen hangzású POLEO TEA az Argentinában élő Lippia turbinata növény föld feletti virágzó részének felhasználásával készül Mindennapos, közkedvelt gyógynövény Dél-Amerikában. Sokan kedvelik a vizelet- és epehajtó, a jó emésztést elősegítő hatásai miatt. Teája menta teára emlékeztető aromájú. Étkezések után fogyasztva segíti az emésztést és kellemesen relaxál.

 

• Rum
cukornádtermékekből - többnyire a cukorgyártás melléktermékeiből - készülő égetett szeszes ital.
A rum lepárlásáról először egy Barbados szigetén írott feljegyzés tesz említést 1650 táján. Az ital mai neve az ismeretlen eredetű rumbullion szóból rövidült le. A rum gyártása és kereskedelme összefüggött a rabszolga-kereskedelemmel: az Afrikából elhurcolt rabszolgákat a Nyugat-indiai-szigeteken eladták melaszért, a melaszból az észak-amerikai angol gyarmatokon rumot főztek, majd a rumot Afrikában újabb rabszolgákra cserélték. A brit tengerészek a XVIII. századtól 1970-ig hivatalos napi rumfejadagot kaptak. Az Egyesült Államok történelmének korai szakaszában a rum volt a legfontosabb tömény szeszes ital, és máig az maradt szerte az Antillákon.
Az igazi rumot majdnem mindig cukornádmelaszból készítik, abból a kb. 5% cukortartalmú folyadékból, amely a nádcukorléből a cukor kikristályosodása után visszamarad. Számos ország importál nádmelaszt a rumfőzéshez. Ahol nem fejlődött ki a cukoripar, a cukorlevet használják alapanyagnak. Az ital jellegzetes aromáját az erjesztéshez alkalmazott élesztő, a lepárlás módja, az érlelés körülményei s a különféle alaprumok keverésének aránya határozzák meg.
A legrégebbi típus a testes, sötét (barnás), erős rum. Ezt főként Jamaicában, Barbadosban és a guyanai Demerarában készítik, általában olyan melaszból, amelyhez hozzákeverik a cukorfőző tartályokban visszamaradó, dundernek nevezett zagyot. Ez a folyadék jó táptalaj a levegőben úszó élesztőgomba-spóráknak. Az egyszerű lepárlóüstökben bekövetkező lassú, spontán erjedés elegendő időt hagy ahhoz, hogy a rum minden ízanyaga kiteljesedjen. A rumot kétszer párolják le, s tiszta, átlátszó folyadékot kapnak, amely az érleléshez használt tölgyfa hordók cseranyagától aranysárgára színeződik. Palackozás előtt karamell hozzáadásával teszik még mélyebbé a színét. A jamaicai rumokat mindig többféle alaprumból keverik össze, és legalább 5-7 évig érlelik. Alkoholtartalmuk 43-49 térfogatszázalék. Az új-angliai rum, amelyet több mint 300 éve gyártanak az USA területén, markáns ízű és nagy szesztartalmú ital. Hasonlóképpen erős, korántsem „sima” rum az indonéziai Jáva szigetén készített Batavia arak.
Száraz, könnyű rumokat a XIX. század végén kezdtek gyártani. Ezeknek az erjesztéséhez élesztőkultúrát, lepárlásához folytonosan üzemelő, modern üstrendszert alkalmaznak. A rumokat rendszerint keverik, és 1-4 évig érlelik. A fehér címkés üvegben forgalmazott rumok halvány színűek („fehérek”), és szelíd aromájúak; az aranycímkések pedig borostyánszínűek, aromájuk hangsúlyosabb, édesebbek a hosszabb érlelési idő és a karamell hozzáadása miatt.
A tiszta rum a rumtermelő országokban a legnépszerűbb, másutt inkább italkeverékek hozzávalójaként kedvelik. Fehér rumot használnak például a daiquirihez, sötétet a rum Collinshoz. Rummal vagy rumaromával gyakran készítenek süteményeket és olykor más ételeket (pl. libahúslevest) is.

 

• Sarsaparilla, jamaikai szárcsafű - Smilax regelii
http://en.wikipedia.org/wiki/Sarsaparilla

 


• Szegfűbors - Pimenta dioica [L.] Mer.
angol fűszer, piment, jamaikai bors
allspice, quatre épices, pimienta de Jamaica, pimienta gorda, pimienta dulce, guayabita (Dél-Amerika)

Meleg- és vízigényes trópusi növény. Magvetéssel szaporítható. A kifejlett, de még éretlen bogyótermés a fűszer. A termesztéssel foglalkozó országokban a friss leveleket is felhasználják főzéshez ("nyugat-indiai babérlevél") vagy húsok felfüstölésekor. A levelek illóolaj-tartalma kisebb a bogyókénál.
Illata erős és aromás, a szegfűszeg és a fahéj ízét egyesíti magában, enyhe bors-csípősséggel, kissé a szerecsendióra is hasonlít. Innen a fajta angol neve is.
Származási helye Jamaica, amely még napjainkban is a legfontosabb exportáló ország.Egy rokonfajta, a P. racemosa terméseit esetenként a szegfűbors hamisításához használják fel.
Az örökzöld szegfűborsfa átlagos magassága 9-12 méter. A hosszú sorokban telepített fák ültetvénye fasorokra emlékeztet. Az ültetvényt elárasztja a fák minden részéből áradó fűszeres illat.
Júliustól szeptemberig szüretelik le még zölden, a teljesen kifejlődött, fürtökben csoportosuló bogyótermést. A napon történő szárítás során a bogyó először pirosas-lilásra, később sötétbarnára színeződik el.
A bogyókat parányi olajmirigyeket tartalmazó ráncos héj borítja. A kifejlődött termés belsejében két darab, vese alakú, kemény mag ül. A legtöbb aromaanyagot azonban a héj tartalmazza!
Kolbászfélék, húsételek (elsősorban sültek, pl. páros marhasült), vagdaltfélék, páclevek, betétfűszerek, vadételek, saláták stb., de pékáruk ízesítésére is használják. Likőröket is fűszereznek vele. Jamaikában a rumot szegfűborssal ízesítik.
A főképpen Jamaicán termesztett szegfűborsfa bogyóit Kolumbusz és kísérői hozták Európába abban a hitben, hogy borsról van szó, innen ered a spanyol nyelvben a "pimienta" (bors) elnevezés is. Még ma is szerepel a nevében a bors.
Amikor az angolok 1655-ben meghódították Jamaicát, nagy szegfűbors ültetvényeket és szervezett kereskedelmet találtak. Ekkor már nem foglalkoztak a vadon növő termések kereskedelmével. 1755 és a 19. század vége között a jamaikai export legalább a húszszorosára nőtt. Jóllehet a gyarmatosítók más trópusi vidékeken szintén megpróbálkoztak a fa termesztésével, de sikertelenül. A szegfűbors az egyetlen ismert fűszer, amelynek teljes mennyiségét mind a mai napig az Újvilágból importálják.

 

• Szerecsendió, szerecsendió-virág - Myristica fragrans Houtt.
(más néven: muskátdió, máciszdió) és szerecsendió-virág (más néven: mácisz); nutmeg and mace
A Banda-szigetekről származik Kelet-Indonéziából. Ma a két legfőbb termelő ország Indonézia (East Indian Nutmeg) és Grenada (West Indian Nutmeg).
A XIII. században már Európában is ismert fűszer. Nagyméretű, 10—20 m-es fává fejlődik. Levelei lándzsásak, fényeszöldek. Kétlaki növény, így csak a nőivarú példányok teremnek. Sárga virágai többesével a levélhónaljakban nyílnak. A virágzás után fél évvel érnek be a 3—9 cm nagyságú zöldessárga termések. A vastag terméshéj éréskor felreped, ezt lefejtik a magról. A mag élénk skarlátvörös színű. A magon levő vékony magköpenyt óvatosan leszedik és szárítják — ez a „szerecsendióvirág" nevű fűszer. A szárított mag a szerecsen- vagy muszkátdió. A magban levő miriszticin mérgező, kábító hatású, ezért csak kis mennyiségeket használnak belőle. Nagy mennyiségű zsírjából (30%) muszkátvajat készítenek, ami erősítő, üdítő és frissítő hatású. Hazájában az éretlen terméshéjból édes zselét készítenek. Főleg ételek ízesítésére használják (főzelékek, húsok, puncsok, italok, levesek, tejes tejtermékek, mártások). Trópusi, meleg- és vízigényes növény. Magvetéssel szaporítható.

 

• Sztívia, jázminpakóca - Stevia rebaudiana Bertoni
Ha mindenáron édesítőszert kíván használni, akkor használjon természetes úton előállított sztíviát. Ez a növény Paraguayból és Brazíliából származik, leveleiből készült csipetnyi őrlemény egy teáskanálnyi cukrot képes helyettesíteni. Cukorbetegek is fogyaszthatják, sőt a dán Aarhus Egyetem több tanulmánya szerint a 2-es típusú cukorbaj ellen is hatásos. Néhány ázsiai országban, ahol egészségügyi okokból nem használnak aszpartámot, stevia helyettesíti azt, például a diétás kólában is. Nestlé, Sunkist, Coca-Cola stb. sztíviát használ ott helyileg aszpartám helyett. Az amerikai FDA meg éppen ellenkezőleg rendelkezik, a sztíviát korlátozza és az aszpartámot védelmezi.
A sztívia levelei akár 30X édesebb lehet a cukornál, nem okoz fogszuvasodást, a növény kalóriatartalma nulla, ezért nagyon jól használható diétánál és fogyókúránál is. Emellett igen magas a C, és A vitamin tartalma, és számos ásványi anyagot és nyomelemet is tartalmaz. Főzéshez sütéshez, italokhoz, teához is adhatjuk, akár naponta fogyaszthatjuk. Maga a növény egy trópusi cserje, amely akár másfél méter magasra is megnőhet. Fontos a tápanyagdús talaj, ezért tavasztól őszig kéthetente egyszer adjunk neki tápoldatos vizet. A sztíviát kétévente egyszer érdemes nagyobb cserépbe átültetni, ezt tavasszal végezzük el. A locsolásnál is érdemes odafigyelni, nyáron a nagy melegben rendszeresen öntözzük a földjét, de kerüljük a pangó víz kialakulását, vagy összegyűlését a cserép alatt, mert a kiszáradás, és a túllocsolás is végzetes lehet a növény számára. Az édesítéshez mindig a felső friss csúcshajtásokat vágjuk le. Nyáron minél jobban vágjuk a növényt, annál erősebb és bokrosabb növekedést kapunk. A sztívia a következő problémákra ajánlott: cukorbetegség, diéta, fogyókúra, megfázásra, immungyengeségre, magas vérnyomás, allergia, vesebetegség, Candida, érelmeszesedés, elhízás, vashiány. A sztívia leveleit csak dobjuk bele a teába, vagy más italba, vagy törjük porrá a szárított leveleket, a frisseket pedig vágjuk fel apró darabokra, és máris használhatjuk süteményekhez, vagy más ételekhez.

További sztívia-kiegészítés magyarul:
http://www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/stevia.html
http://www.edenkert.hu/index.php?menu=cikk&cikkid=928
http://stevia.uw.hu/
http://www.168ora.hu/globusz/csodanoveny-az-eu-s-engedelyezes-kuszoben-sztivia-58227.html

 

• Tonkabab - Dipteryx odorata
haba tonka, cumaruna, cumarú, cumbarú, sarrapia, tagua    

http://divany.hu/alapkonyha/2015/07/08/egy_igazi_csodafuszer_a_tonkabab/
http://www.origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20130625-a-legjobb-fuszer-a-tonkabab.html
http://www.nosalty.hu/izhuszar/tonkabab-edes-lenne-halal

 

• Ugli, tangelo - Citrus reticulata x Citrus paradisi
Nem túl gusztusos kinézetű citrus-hibrid (mandarin x grépfrút), innen a "csúf" neve. Jamaikán nemesítették először 1914-ben. Kisebb, édesebb a grépfrútnál és kevesebb a magja. A héja illatos.