« vissza Terebess Gábor különlapjára
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Terebess Gábor: KERÁMIÁK A VÁRBAN
(Művészet, XX. évfolyam, 8. szám, 1979. augusztus, 46.oldal)

Tóvölgyi Katalin első önálló bemutatkozását láthattuk májusban Budapesten, a Várklubban. Finom vonalú korongozott edényeket, szórópisztollyal felvitt mázak finom átmeneteit, finoman bordázott felületeket és finom hajlításokat - mindezt a porcelánba kívánkozó finomságot közönséges cserépből. Sajnos, ilyen kecses, vékony edényt nem célszerű fazekasagyagból formálni: a főzőfazék nem tűzálló, a váza átereszti a vizet, a legkisebb koccanásra is törik-reped. A leheletfinoman permetezett máz is olajfestékszerű ilyen alacsony hőfokon égetve. Kerámiáit így csak vázlatoknak tekinthetjük, amelyeket majdan porcelánból vagy kőagyagból valósíthatna meg, ha egyszer megoldódik hazai kerámikusaink évtizedek óta napirenden lévő nyersanyagellátása. Ez előkészület, bármily ígéretes is. Nem véletlen, hogy a fényképen bemutatott kerámiákat érezzük a legsikerültebbeknek, hiszen ott nem látszik, milyen anyagból készültek.

Tóvölgyi nem kísérletezik különleges technológiákkal: mindig korongoz, és mindig edényt. Korábbi darabjain a hajlítás dominál, sosem torzít, rombol, csak óvatosan hajlít a még lágy edény peremén, kiálló karimáin, hogy engedjen korongolt merevségéből – mindig párhuzamosan, kétoldalt egyszerre –, nyilvánvalóan egyensúlyra, arányosságra törekszik. Későbbi darabjait redők borítják, olyanok, mint valami biztos talpra állított és átformált, szabályosított és stilizált tengeri kagylók. Szép lenne e kétféle rutin egyesítése… Ezenkívül szívesen látnánk egy csöpp aszimmetriát, amelytől életre kelnének ezek a finom érzékenységgel, biztos kézzel készült, de talán túlságosan kitervelt edények.