Terebess Gábor
író, műfordító, keramikus, könyvtervező, orientalista könyvkiadó
Kapcsolat

Portréfotók: Gy. Balázs Béla
Budapest, 2000. május 11.
Portréfotók: Szabó János
Frankfurt/M, 2002. feb. 15
.
Portréfotók: Böjte Ágnes
Tiszaörvény, 2005. okt. 14.

Portréfotók: Böjte Ágnes
Tiszaörvény, 2009. május 22.

Curriculum vitae

1944. május 22-én születtem Szegeden. 1965-1971 között mint disszidens „vándordiák” bejártam Nyugat-Európát, Észak-Amerikát, Ausztráliát és Japánt.

(A Kelet)
Közép-Európából elsőként sikerült japán zen kolostorokban hagyományos buddhista képzésben részesülnöm, és 1967. október 5-én Shimadában, zen szerzetessé lettem. Az emlékére ott ültetett fenyő árnyékában bizony ma már hűsölni lehet. (Lásd még: Zen „osztálytalálkozó")

(A Könyv)
Életem végigkísérte a könyv, könyvtárosként Bibó István mellett dolgoztam a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában (1965), majd Franciaországban nyomdászként (Sté Roland, Catteniere, 1965-1966), aztán egy párizsi kiadónál (Masson et Cie Éditeurs, 1968-1969; a hatvannyolcas májusi „zavargások” idején éppen a Quartier Latinban laktam a Panthéon mellett, egyébként én is a Bibliotheque Sainte-Genevieve-be jártam, mint évtizedekkel korábban Illyés Gyula). Hazatérve újra könyvtáros (Állami Gorkij Könyvtár, 1971-1985) lettem. Könyvet egész életemben gyűjtöttem, a magyar és az európai kultúra alapművei mellett a keleti vallások (magánkönyvtáramból került az MTA Keleti Gyűjteményébe a Tripitaka tajvani kiadása), az egzotikus gyógynövények (herbORIENT), a gasztronómia, a kerámiaművészet forrásmunkáit. Több könyvet írtam és fordítottam (l. alább). 1996-tól régi álmom valósult meg, saját könyvkiadót alapíthattam, ahol a könyvek többségét terveztem is. Tíz éven át (1996-2006 között) átlagban havi egy kötetet adtunk ki. 1999-től egy japán versforma, a haiku egyik legnagyobb internetes oldalát szerkesztem több nyelven.
> Tovább

(A Kerámia)
Gimnazista korom óta foglalkozom kerámiával. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején elsőrendű feladatomnak tekintettem a kortárs magyar kerámiaművészet újabb törekvéseinek bemutatását. Kerámiaesztétikai írásaimnak nemzetközi visszhangja támadt. Saját kerámiáim java is ebben az időszakban készült: a hagyományos japán teaszertartás-csészéktől egyfajta posztmodern selejt-művészetig. Stúdió alapításával is próbálkoztam. Részt vettem az „Égetés a szabadban” Nemzetközi Kerámia Szimpozionon (Kecskemét - Siklós, 1981. július) a japán raku témavezetőjeként és a Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskolán (Zebegény, 1982. július) az amerikai stílusú raku előadójaként. Autodidakta létemre a Művészeti Alap 1984-ben felvett az Alap-
tagok sorába. Jelenleg is tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Sok évnek kellett eltelnie, hogy életem e régen lezárt korszakának, amikor még álmomban is kerámiával foglalkoztam, emléket állíthassak a Terebess Cseréptárlat állandó kiállításán Kistarcsán, valamint előkészületben lévő könyvemben: A fazekasságtól a művészetig és tovább.
(Lásd még: Terebess Kerámia Lexikon)

(A Kert)
Családi kertünkön kívül három távol-keleti kerttípust terveztem és volt némi úttörő szerepem két kerti örökzöld dísznövény, a különleges borostyánok és bambuszok hazai meghonosításában, valamint

(A Konyha)
az ázsiai gasztronómia megismertetésében. (Lásd még a Kertek és konyhák
különlapot, amely a konyhából tekint a kertre és a kertből a konyhára.)


 
Válogatott bibliográfia Selected Bibliography
Könyvek Books



Ezerízű Kína (The Thousand Tastes of China)
Írta: Terebess Gábor, szaklektor: Miklós Pál, fényképezte: Gottl Egon, a kötetet tervezte: Nagy András,
Helikon Kiadó, Budapest, 1986.

136 oldal, 16 t. illusztr., kötve,
(Megjelent 27 000 példányban)

A könyv elektronikus kiadása (HTML)

„Ez a könyv - mondja érdekfeszítő művéről a szerző, aki maga is hosszabb ideig élt a Távol-Keleten - nemcsak szakácskönyv, hanem Kína kultúrtörténete is - amilyennek az a konyhából látszik. Az ősidőktől máig követi a felhasznált nyersanyagok, a főzési módszerek, az ínyesmesterség és a vendéglátás változásait ünnepeken, hétköznapokon át a paraszt vékonyfüstű konyhájától a császári lakomákig. Különös figyelmet szentel a kínaiak azon zöldség- és gyümölcsfajtájainak, amelyek nálunk is - vadon vagy díszkertekben - előfordulnak, megteremnek.” A kultúrtörténeti érdekességek mellett természetesen recepteket is közöl, fő célja azonban az, hogy e páratlan szakácsművészet szellemiségét tegye közkincsé. Számos illusztráció hozza közelebb a régi szokásokat s könnyíti meg az ételek elkészítését.
(Fülszöveg)

„...nagyszerű, élvezetes, színvonalas olvasmány, gazdag irodalmi-történelmi szemelvényekkel... nem elsősorban szakácskönyv, hanem olyan irodalommal fűszerezett táplálkozástörténeti-néprajzi szakmunka, amely - amellett, hogy gyönyörködtet - ráébreszt saját konyhaművészetünk egyes balfogásaira.”
(Petrőczi Éva, Magyar Hírlap, 1986. augusztus 14.)

„Igényes, tudós opusz Terebess Gábor könyve. A kínai étkezési kultúra történetével ismertet meg a régészeti leletekből és a legkorábbi irodalmi emlékekből kiköveztethető kezdetektől a részletesen ismerhető - s még sem eléggé ismert - jelenlegi szokásokig.
Külön említést érdemel, hogy a szerző olvasmányos stílusa és szabatos szóhasználata nem kerül ellentétbe egymással. A fogalmi pontossághoz való ragaszkodása jóvoltából számos növény, élelmiszer, eszköz és edényfajta neve az ő könyvében szerepel első ízben végleg tisztázott értelemben magyar és kínai nyelven egymás mellett, a növények esetében latinul is, ezzel megelőlegezve egy kis szakszótárat.
Jóllehet Terebess könyve nem pótolhat egy általános kínai kultúrtörténetet, némileg mégis megelőlegezi, amennyiben például a művészetörténetből - és múzeumokból - ismert számos edény- és eszközforma szerepével és használatával részletesebben foglalkozik, mint azt a társdiszciplínák kézikönyveiben megszokhattuk. Ez egyúttal néprajzi ismeretterjesztés is, annál inkább, mert az étkezéssel összefüggő számos népszokás leírásához illeszkedik. A népszokások pedig hiedelemmel függenek, össze s ezek dokumentumainak bemutatása révén irodalomtörténeti kostolóban is részesül az érdeklődő, a szó szoros értelmében ízelítő szemelvényeket kapva a kínai irodalom különféle korszakaiból. A magyar nyelven megjelent szakirodalmat is sok helyütt idézi a szerző.
Bár a mű nem elsősorban szakácskönyv, a történeti szakasz után több mint kétívnyi ételreceptet is közöl, részletes és hiteles leírást adva.”
(Vida János: Kínaíz, Könyvvilág, XXXI. évfolyam, 10. szám, 1986. október, 9. oldal)

„Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor e fejezet címe csak az lehetne, hogy Szemelvények a kínai konyha történetéből. Mindehhez a legnagyobb segítséget Terebess Gábor: Ezerízű Kína című pazar könyve adta. Az elkövetkező részt akár idézőjelbe is tehetném a Tőle való citálások sorozatáért.
(Szabó Ernő - Szigeti Andor: A nagy kínai szakácsiskola, Budapest, Novorg Kiadó)





Folyik a híd
(The Bridge that Flows)
A kötet anyagát válogatta, átültette, szerkesztette: Terebess Gábor, illusztrálta: Lacza Márta, tervezte: Miklósi Imre,

Officina Nova, Budapest, 1990.

120 oldal, kötve,
(Megjelent 10 000 példányban)

Kapható a Terebess Webshopban

A könyv elektronikus kiadása (HTML)

„Marhaság? Nem az.”
(Váncsa István, Élet és Irodalom, 1991. január 4.)

„Terebess azt hiszem megtalálja azt a szavakkal igen nehezen kifejezhető magyarázatot, amely a zen titkát igyekszik megfejteni... huszonöt esztendeig szerkesztette ezt az antológiát. Valóban a koánok olyanok, mint az igazi óbor...”
(Tábori László: Gilgamestől Jézusig, Melkizedek Könyvek, Budapest, 1999., 127. oldal)

Létem töredék.
A híd átfolyt alattam
s léptem víztelen...
/"Folyik a híd"/
(Nagy Zopán: A kötet címe - A haiku jegyében, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2011, 26. oldal)


Hangoskönyv-kiadás Galkó Balázs előadásában
Zene: zen kolostori ütőhangok
Rendezte: Böjte József
2 audió CD egy csomagban
Terebess Kiadó, 2007
Kapható a Terebess Webshopban
_blankOnline hangoskönyv (mp3) 1. rész (52 perc) _blank2. rész (54 perc)

Terebess Gábor buddhista szerzetessé avatásának dokumentumai

 




Jellemtipológia a páli buddhizmusban

Közreadja (és a kötetet tervezte): Terebess Gábor, illusztrációk: thaiföldi buddhista amulettek,

Terebess Kiadó, Budapest, 1998.

32 oldal, fűzve

Kapható a Terebess Webshopban

A tanulmány szövege (HTML) > PDF

Korábbi megjelenése: Kagylókürt, 1993, 14. szám, 10-14, 48-49. oldal.

 



Ryôkan: 44 haiku
Japán-magyar kétnyelvű kiadás
Fordította (és a kötetet tervezte): Terebess Gábor, a japán szöveget gondozta: Racskó Ferenc,
Terebess Kiadó, Budapest, 1999.
50 oldal, fűzve

A japán zen költő, Ryôkan, három dolgot ki nem állhatott:
a költők versét, a szépírók ecsetvonását és a szakácsok főztjét. Kolduló körútjain le-leállt a gyerekekkel labdázni, bújócskázni – önfeledtebben és komolyabban játszott mindnyájuknál…
Soha nem akart felnőtté válni, mesterséget tanulni, inkább vállalta az otthontalanságot, a nincstelenséget, az egyedüllétet – ezt megtehette, mint zen buddhista remete, anélkül, hogy bolondnak nézték volna, bár nem lehet véletlen, hogy úgy hívta magát: Taigu „a Nagy Balga”.
Tavaly decemberben egy párizsi antikváriusnál kezembe akadt kétnyelvű haiku kötete, és már útközben elkezdtem fordítgatni névjegyek hátára, újságok szélére. Ez kerekedett belőle.
Azt hiszem, Ryôkan mindig is legkedvesebb japán költőm marad, őszinte, egyszerű, ellenséges érzelmektől mentes hangja („A világgal úgy vagyok, hogy se vele, se ellene.”) felejthetetlen élmény, ráadásul ugyanahhoz a Sôtô zen felekezethez tartozott, amelynek szerzetesei között én is éltem és tanultam valamikor Japánban.
(Budapest, 1998. március 24. Részlet Terebess Gábor előszavából)

Kapható a Terebess Webshopban

A versfordítások szövege (HTML) > PDF
(bővített kiadás: Az ottfelejtett hold) Rjókan minden haikuverse - 100 haiku DOC kétnyelvű

 



Egy csésze tea Isszával (Over a Cup of Tea with Issa)
Kobajasi Issza haikuversei Terebess Gábor fordításában és előszavával
Borító és illusztrációk: Csi Paj-si (1864-1957), lektorálta: Soós Sándor,
Orpheusz Kiadó, Budapest, 2000
96 oldal, 6 t. illusztr., kötve
A könyv elektronikus kiadása (HTML) > PDF
(bővített kiadás: Vissza Isszához) > időrendben DOC kétnyelvű > ábécérendben DOC kétnyelvű

Kapható a Terebess Webshopban

Ez a kötet egy 18. századi japán buddhista költő, Issza közel ötszáz haikuját adja közre, amelyek zömmel most szólalnak meg először magyarul. A haiku egyetlen jelenség tömör megidézésével villantja föl a létezés rejtett törvényeit, feszültségeit és ugyanakkor mélységes harmóniáját is. Issza – Basó és Buszon mellett a haiku legnagyobb mestere – sugárzó tehetséggel használja ki a műfaj lehetőségeit. Egyszerű, hétköznapi élményeket elevenít meg bensőséges személyességgel, bölcs éleslátással; hol csúfondáros humorral, hol sejtelmes lírával, a világirodalomban ritka asszociatív tömörítő erővel.
(Steinert Ágota)

Mivel a haikuk roppant rövidek, tömörek, fordításuk ritka nehézségi fokú, a magyar írónak állandóan harcban kell állnia a különböző megkötésekkel (forma és tartalom, szójelentés és versjelentés, metaforák és metonímiák stb.). A kötet műfordítója, Terebess Gábor bravúros munkát végzett, mert az átültetések igen sokat megérzékítenek a japán versművészet e csúcsprodukcióinak lényegéből.
(Új Könyvek, 2001. 8. szám, 163. oldal)

Terebess Gábor – avagy mi a kikapcs?
DIURNUS NAPLÓJA
www.klubhalo.hu

Vajon ki, mikor, milyen nyelven írta le először: „kikapcs”. Legalább két értelmezése lehet a szónak. Az unatkozó, vagy robotoló embernek: „kikapcs” épp az esemény, a veszély, a kafferbivaly-vadászat, a vízisí, sziklamászás, ejtőernyőzés, ha gyerekkorában bélyeggyűjtő volt: Jáva és Borneo --, avagy Bangkokban luxusszálló szeparé-medencéjében két meztelen lány, aki a testével masszírozza meg az otthon gondterhelt üzletembert. Ez is kikapcs. Avagy fordítva. A gyilkossági osztály golyóálló mellényben élő, stresszes főnyomozója, ha „kikapcs”, talán nem adrenalinról álmodozik. Olvassunk hát haikukat, politikára gondolva.

Nekem most a haiku a kikapcs. Kobajasi Issza (1763-1828) haikuversei Terebess Gábor fordításában. (Orpheusz). Talán mert arra sarkallják az olvasót, hogy maximalista értelmezést adjon a sejtető soroknak. Kacsintva, áhítattal, vagy iróniával értelmezze. Főleg, ha közben politizál. Azt mondja: micsoda remek arcképe az önhitt nagyképűnek:

Bátran lecsapok
egy legyet, s fölsandítok
a hegy ormára.

Szerző tán önmagát „cikizi”: jelentéktelen teljesítményt követően is büszkén, mintegy „összehasonlítólag” néz fel a hegyoromra. Szerkezetileg hasonló ez is:

Cirpelés a falban…
Tegnap azt a lyukat
Észre sem vettem.

Miként ez is:

Ló pisálta le
A poros gesztenyéket –
Újra fénylenek.

Ha ily tömör lennék műfajomban, új kötetem elférne egy levlapon. Csakhogy ehhez az olvasó beleérzése, empátiája kell. Kobajasi Issza sejti, hogy nem minden olvasótól várhatja ezt el. Folyamatos szedésben idézem, szentségtörően: „Pirkad a hajnal. Neked is úgy kell ez a boldogság, csiga?”
A rohanó ember hülye, nem áll meg egy versért, ha ezer oldalt rejt is. De hát a japán parlamentben nem kötelező haikuban felszólalni. Még verekszenek is. Hajkuba kapnak.

Bodor Pál

 

Haiku a poggyászban (Haiku in the Luggage)
Terebess Gábor haikuversei
artOrient Kiadó, Budapest, 2005
176 oldal, kötve

Kapható a Terebess Webshopban

A könyv elektronikus kiadása (PDF)

Japán, 1967 c. fejezetből 42 haiku megjelent a C.E.T. Central European Time folyóiratban, 2005/5-6. szám, május-június, 13-18. oldal

Ausztrália, 1969-1970 c. fejezetből 13 haiku megjelent a Parnasszus folyóiratban, X. évf., 3. szám, 2004 ősz, 49-50. oldal

„Ő mindent megcsinált, amihez én egész életemben gyáva voltam."
(Galkó Balázs, Filmmúzeum: Kalauz - kulturális magazin)

Bakos Ferenc: Szatori egyes szám második személyre. Olvasói kulcs Terebess Gábor haikuköltészetéhez, Napút, 2012. március - XIV. évfolyam 2. szám, 92-93. oldal

Haiku a poggyászban (1965-2005)
Terebess Gábor négy haiku ciklusa
Galkó Balázs és Vallai Péter (1946-2012) előadásában
Zene: Szabó János (citera) és Sepp Viehauser (shakuhachi) improvizációk
Rendezte: Böjte József
Terebess Kiadó, 2006

Tartalom:

Franciaország, 1965-1969
- Lázadás

Elindultam Párizs városából, 1969 (napló) - 2005 (haikuk)
- Találkozás egy fiatalemberrel

Haibun napló (1969. november 21 - december 3.)
Ez Basó "keskeny ösvény a messzi északra" helyett mondhatni egy "hosszú hajóút a déli féltekére" lehetett volna, kivándorlásom története Ausztráliába, végül csak az indulásig jutottam, mert addigra eluntam a naplóírást. Ma sem tudnék haibunt írni, legfeljebb úti haikukat... hirtelen rádöbbentem, hogy e 13 napot felölelő töredékben 35 éve készen van egy haibun napló része, csupán haikukkal kellene megtűzdelnem -- utólag. Nem is rossz szórakozás: napló huszonöt éves koromból, haiku-kommentárja pedig hatvan évesen.

(Haibunnak tekinthető már egyetlen mondat próza és haikuvers együttese is, éppúgy a rengeteg haikuval tűzdelt terjedelmes útinapló, természetesen e két véglet között minden lehetséges változat elfogadható.)

Japán, 1967
- Megvilágosulás

Ausztrália, 1969-1970
- Dél keresztje alatt

Bali, 2004
- Esős évszak


1) Audió CD hangoskönyv-kiadás
Kapható a Terebess Webshopban

_blankOnline hangoskönyv (mp3) (41 perc)


2) DVD werkfilm-kiadás
Operatőr: Jankura Péter
(1946-2009)
Kapható a Terebess Webshopban

_blank A film lejátszása (44 perc)


http://youtu.be/wD9ghz_ufhA


Modern nyugati haiku (Modern Western Haiku)
Terebess Gábor haiku fordításai
Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005
216 oldal, kötve
A könyv elektronikus kiadása (PDF)

A haiku kezdetei a nyugati költészetben... Több mint 20 országból 68 szerző egy tucat nyelvből fordított 764 haikuverse...
http://www.tatabanyainfo.hu/main/news-1769.html

Kapható a Terebess Webshopban

 

Vért hány a kakukk (Cuckoo Vomiting Blood)
Maszaoka Siki haikuversei Terebess Gábor fordításában
Erdős György előszavával
artOrient Kiadó, Budapest, 2005
104 oldal, kötve
A könyv elektronikus kiadása > (HTML) > (PDF)

Kapható a Terebess Webshopban

Maszaoka Siki: Vért hány a kakukk címen 78 haiku-fordítás megjelent a kötetből az Új Forrás, 33. évfolyamában, 2001. 4. szám, 98-105. oldal

A Siki-fordítások is gyönyörűek, ugyan japánul nem tudok, de magyarul működnek."
(Jász Attila)

 

Haiku in the Luggage
by Gábor Terebess
Translated from the Hungarian by Jon Tarnoc
artOrient Press, Budapest, 2006, 208 pp. Hardcover
Online edition > (HTML) > (PDF)

Kapható a Terebess Webshopban

Tarnóc János: Embernek lenni (Terebess Gábor: Haiku a poggyászban) (Ford. Dányi Dániel), Kilincs: nem kizárólag irodalmi folyóirat, 2006/1 szám, 73-75. oldal

Könyvismertető: Hírlevél - A Magyar–Japán Baráti Társaság tájékoztatója, 2006. december, 83. szám, 8. oldal http://mjbt.mjgk.com/download/hirlevel/MJBT83.pdf
"Az igazi utazónak nincs csomagja" - vallja Terebess Gábor most megjelent gyönyörű angol nyelvű haiku kötetében. Haikuit angol nyelven Jon Tarnoc avatott tolmácsolásában olvashatjuk. A kötet több utazásra visz bennünket el. Franciaországba , s főként Párizs városába a 60-as években, majd itt még egy haibunt is olvashatunk Terebess tollából, olyan útinaplót, melyet haikuk díszítenek. A következő utazás számunkra a legizgalmasabb: természetesen Japánba vezet. S végül két messzi utazás: Ausztrália és Bali.
Búcsúzóul egy Japánról fogant haiku:

No fallen leaves, stones
called by their names - step in a
Japanese garden.

Ajánljuk a kötetet mindazoknak, akik szeretik a haikut. Karácsonyra gyönyörű ajándék ez a könyv.

 

Abdurahman H. H. Aden: Szomáli bölcsességek (Proverbs of the Somalis)
Terebess Gábor és Terebess György fordítása
Terebess Kiadó, Budapest, 1999 >
A papírkönyv borítója > szövege: PDF

Kapható a Terebess Webshopban

Javított, bővített, kétnyelvű (szomáli-magyar) elektronikus kiadás

 

Válogatás Terebess Gábor online elérhető munkáiból:

Régi tó vizet csobbant: Macuo Basó 630 haikuverse Terebess Gábor fordításaival > DOC

Macuo Basó minden haikuverse japánul (Eredeti japán, latin betűs átírása ábécérendben, keletkezésének éve és évszaka), Szerkesztette: Terebess Gábor > DOC

Harangon alvó lepke: Josza Buszon haikui Terebess Gábor fordításaival > DOC

Hóra hulló hó: Taneda Szantóka szabadhaikui Terebess Gábor fordításaival > HTML

Százszor szép krizantém (Japán haiku antológia) > HTML

Terebess Gábor: A magyar haiku kronológiája

Ikkjú Szódzsun (1394-1481) dókáiból

Összes japán haiku fordítása

 

 

Válogatott tanulmányok Selected Essays

A zen meditáció pszichofiziológiája
A Kőrösi Csoma Sándor Intézet Közleményei, 1977. 1-2. szám, 72-80. oldal

A tanulmány szövege


Schrammel Imre átlőtt porcelán hasábjai
Művészet, XX. évfolyam, 4. szám, 1979. április, 46. oldal

A cikk szövege


Kerámiák a Várban (Tóvölgyi Katalin kiállítása)
Művészet, XX. évfolyam, 8. szám, 1979. augusztus, 46.oldal

A cikk szövege


A japán kertművészet
Művészet, XX. évfolyam, 9.szám, 1979. szeptember, 8-11. oldal

Az esszé szövege
Terebess Gábor keleti kertjei


Körüljárható barikád és szoborrá vált edény
Művészet, XX. évfolyam, 12. szám, 1979. december, 10-15. oldal

1) Körüljárható barikád - Kecskeméti Sándor kerámiái
2) Szoborrá vált edény
- Benkő Ilona kerámiái


Üres bálványaink (Polgár Ildikó kerámiái)
Művészet évkönyv '79, Corvina Kiadó, Budapest, 1980, 119-121. oldal

A cikk szövege


Törés (Esszé)
Mozgó Világ, VI. évfolyam, 1980. 9. szám, 108-112. oldal

„Miután kéziratban már olvastam, ma nyomtatásban ismét végig gondoltam mondanivalódat: szemléletét, filozófiáját. Azon túl, hogy kitűnően van megírva (tömör, szép, kifejező stílus), szóval élvezetes olvasmány, – mindez túl tanáros megállapítás éppen tőlem – úgy érzem, többről van szó, mint „dokumentum-kerámiáról” vagy akár annak valamiféle anti-művészetéről, amely éppen „antiságánál” fogva mégis művészet… Valami furcsát, nekem szokatlant éreztek Ti a világban. Lehet, hogy korszakos, korszakalkotó érzés ez? Nem tudom. Félek, hogy lemaradok valamiről, s értetlenül állok valami előtt, mint a 19. század végének klasszicizmusban és romantikában gondolkodó embere a századvég szimbolizmusa, szecessziója és avangárdja előtt.” (Részlet Csoma Gyula leveléből)

Az esszé szövege
Bruch: Die Kunst des Ausschusses


Comment: Breaking Ceramics
Ceramics Monthly, Volume 29, Number 2, February 1981, pp 27-31.

„The editors of Ceramics Monthly feel unanimously that you have a prodigious writing talent and a unique viewpoint.” (October 17, 1980, William C. Hunt, Managing Editor)

Text in full


Orosz Mária kerámiái
Művészet, XXII. évfolyam, 3. szám, 1981. március, 56. oldal

A cikk szövege


Lamaista „sematizmus”
Művészet, XXII. évfolyam, 4. szám, 1981. április, 30-35. oldal

A cikk szövege


Öntés. A taktilis leképezés kihasználatlan lehetőségei a kerámiaművészetben
Művészet, XXII. évfolyam, 7. szám, 1981. július, 4-7. oldal

Az esszé szövege
Slip Casting: Tactile Rendering as Art
Guss: Manifest der taktilen Abbildung


Szávoszt Katalin kerámiái
Művészet, XXII. évfolyam, 8. szám, 1981. augusztus, 56. oldal

A cikk szövege


A japán raku és amerikai reneszánsza
Művészet, XXIII. évfolyam, 9. szám, 1982. szeptember, 12-14. oldal

Az esszé szövege
Japanese Raku and its American Renaissance
Das japanische Raku und seine amerikanische Renaissance


A zöld tea
Konyhaművészet, 1993. 2. szám, 52-53. oldal

A cikk szövege


A keverés művészete
(Kínai kóstoló)
Magyar Konyha, XVII. évfolyam, 1993. 4. szám, 38-39. oldal


Takahasi Sinkicsi versei Terebess Gábor fordításában
Nagyvilág, XLVI. évfolyam, 9. szám, 2001 szeptember, 1370-1372, 1475. oldal

A versek fordítása


Elindultam Párizs városából Haibun napló (1969. november 21 - december 3.)
Kilincs: nem kizárólag irodalmi folyóirat, 2006/1. szám, 21-27. oldal

A napló szövege


Szugita Hiszadzso: Haikuk Terebess Gábor fordításai
Vigilia, 74. évfolyam, 2009/7. szám, 532. oldal

Edoardo Sanguineti: Négy haiku, Dupla haiku Terebess Gábor fordításai
Napút, 2010. május - XII. évfolyam 4. szám, 80. oldal

Haiku életfogytig, Tiszaörvény és Budapest, 2013
Napút, 2013. december - XV. évfolyam 10. szám, (Hetvenkét jeles hetvenes), 60-62. oldal

Két haiku - két zen történet
Napút,
2014. március - XVI. évfolyam 2. szám, 19. oldal


 
 

Interjúk és más egyebek Interviews

Csoma Áron: BUDDHA TANÍTVÁNYA PESTEN (Igazság, 1990. november 29.)

Az interjú szövege

 

Antal Anikó: FÓTI BAMBUSZOK (Népszabadság, 1991. július 26., 9. oldal)

„Egy mátyásföldi családi ház kertjéből a Fóti Gyermekvárosba 'költözött át' Kelet-Európa talán legnagyobb élő bambuszgyűjteménye, 80 különböző örökzöld lomblevelű, a pár centis törpétől az öt méteres növésben levő óriásig... az adományozó Terebess Gábor...”

 

Balassa Tamás: „EVŐPÁLCÁT ÁRULOK ÉS NEM ILLÚZIÓT” (Somogyi Hírlap, 1993. március 27.)

 

Bényeiné dr. Himmer Márta és dr. Szigetvári Tibor: BOROSTYÁNKEDVELŐK, FIGYELEM!
(Kertbarát Magazin, 1994/4, 62. oldal, Kertészet és Szőlészet, 1994/51-52, 16. oldal)

„Az ország első komoly borostyángyűjteményét a borostyánkedvelő Terebess Gábor hozta létre Budapesten. Az ő segítségével indult fejlődésnek a Soroksári Botanikus Kert faj- és fajtagyűjteménye, két évvel ezelőtt.”

 

Zentai Mari riportjából Kepes Andrással (Kurír, 1994. június 2.)

- Tavaly jártam önnél, akkor még nem volt itt ez a kő Buddha-fej. Jól emlékszem?
- Három napja került hozzám. Elég különös történet, elmesélem. Hosszú évek óta vágytam egy kő Buddha-fejre, Japánban láttam ilyet valahol, benőtték a növények. Amikor tavaly Szepes Mária néniről készítettem portréfilmet, neki is meséltem erről az álmomról. Azt mondta, ez nagyon egyszerű: „Be kell hívni”. Vágyakozni kell rá. Először erősen, aztán lemondóan, és meg fogom látni egyszer csak ott lesz előttem, mintha rám várna. Én ezen persze mosolyogtam, de egy-két héttel később Londonba utaztam LeBoyer doktorhoz interjúra, és ahogy beléptem a lakásba, földbe gyökerezett a lábam. Ott állt velem szemben a Buddha-fej. Szerepelt is az interjúban. Elmeséltem LeBoyernak a történetet, aki mondta, hogy tud egy régiségkereskedést Londonban, ahol vehetek ilyet, negyvenezer fontért... Ekkor indult meg bennem a lemondó vágyakozás, ahogy Mária néni előírta. Három nappal ezelőtt aztán vendégségben jártunk Terebess Gábor barátomnál, aki ötvenedik születésnapját ünnepelte. Gábor művészettörténész, író, kerámikus, üzletember és - tudomásom szerint - az első kelet-európai, akit közel harminc éve egy zen mester Japánban tanítványává fogadott, vagyis felavatott zen buddhista szerzetes. Ahogy az utóbbi időben szinte mindenütt, itt is szóba került régi vágyam, a kő Buddha, mire Gábor körbevezetett fantasztikus mátyásföldi japánkertjén, majd a ház egyik sötét pókhálós bemélyedéséből kiemelt egy kő Buddha-fejet. „Évek óta nem találok helyet neki, nyilván rád várt - mondta - ez a tiéd!” Igazi zen történet: Gábor születésnapja alkalmából ajándékot ad. Először kínosan feszengtem, szabadkoztam, hogy nem fogadhatom el, de aztán eszembe jutott a zen anekdota, amit Gábortól tanultam. Úgy szól, hogy a tanítvány elmegy a mesterhez születésnapjára, és szabadkozni kezd, hogy nem hozott ajándékot. - Tedd le! - feleli a mester. - De, mondom, hogy nem hoztam semmit - szorong tovább a tanítvány - Jó, akkor cipeld! - válaszolja a mester. "

APROPÓ ÁLMODOZÁS (Részlet)
Kepes András interjúja Terebess Gáborral

_blankA film lejátszása (14 perc)

 

Révész Katalin: AZ ELÉRHETETLEN VONZÁSÁBAN (Tér és rend, 1996. 1. sz. 41-43. old.)

„A Távol-Kelet egzotikumának, vonzásának egyik titka a számunkra elérhetetlenül egyszerűnek és hétköznapinak tűnő dolgokban: a továbbélő tradícióban rejlik. Napjaink változó, ingerküszöbünket szaggató világából belépve egy japáni kertbe azt a magabiztosságot érezzük, mely csak a meg nem vásárolható, nem jelenben élő, nem mulandó dolgok sajátja. Mégsem kell szent borzongással, komolykodva feszengnünk. Természetes, oldott a hangulat. Mint ahogy az is magától értetődő, hogy Budapesten is találkozunk ilyesmivel.
Házigazdánk, aki zen-szerzetes, nem ragaszkodott a nagyjából tízféle japán zen-buddhista kerttípus egyikéhez sem. A kertet alkotója a zen merev szabályoktól mentes szellemében, szabadon valósította meg.

Ebben a hosszúra nyúlt hideg télben már régen nem láttam ennyi zöldet egyszerre. A kerítés telis-tele borostyánnal, s a kiskapun túl, csodák csodája, zöld bambuszerdő fogadott. A válogatott formájú és méretű kövekből kirakott kis utak rajzolata igen változatos. A házat körülölelő 300 négyszögöles kert több kisebb egységre tagolódik: a füves „játszótérre”, a pihenőrészre az eredeti, gránittömbből faragott kőlámpással, ülőpaddal és sziklakerttel szegélyezett tavacskával, a ház mögötti fűtetlen „télikertre”, melyben japán naspolya terem nyaranta bőségesen olyan különleges bambuszfajták társaságában, mint a Buddha hasa, vagy a Nyílbambusz. Az üvegházból talpfákból kirakott keskeny út vezet át a kocsibejáróhoz és a bejárat melletti gyógynövényekkel teli kis haszonkerthez.

Mit fejeznek ki a szabadon együtt lélegző növények?

„Azt szeretném, hogy a gyermekeim is lássák, mennyire változatos ez a világ, és mennyire egy” – magyarázza a kert gazdája."

 
Ý
Ý

 

F. Tóth Tibor: BESZÉLGETÉS TEREBESS GÁBORRAL KÖNYVKIADÁSÁRÓL (Török Füzetek, 1997. 1. szám, 10. oldal)

Az interjú szövege

 

Erős László: NÉVJEGY, Terebess Gábor orientalista könyvkiadó (Kossuth Rádió, 1998. augusztus 16., 13.05)

„Egy óbudai vályogfalú szoba-konyhától a mátyásföldi nagykereskedői birodalomig ível a sikertörténet, amelynek mérföldkövei: a zen buddhista szerzetesség Japánban, könyvtárosi munka a Gorkij Könyvtárban, kerámikusság és közben a keleti kultúra népszerűsítése sokakkal ellentétben nem a nyugati rovására.” (RTV részletes, 1998/33, 53. oldal)

Az interjú szerkesztett szövege (html)

Az adás hanganyaga (mp3) _blank1. rész _blank2. rész

 

G. Juhász Judit: MISSZIÓ VAGY PASSZIÓ (A Magyar Hírlap magazinja, 1999. november 17., 13. oldal)

„Fiatalkorában Terebess Gábor hat hónapra egy japán kolostorba költözött, és kevesen hitték el, hogy európai létére kibirja a zen buddhisrta szigort. Kibirta. Sőt, táplálkozott belőle, miként teszi azt most is, harminc év után. Misszió vagy passzió, maga sem tudja, Terebess úr mindenesetre azt csinálja, amire mindig is vágyott: ázsiai kultúrát terjeszt, könyvvel, tárggyal, gondolattal. Három éve már, hogy Ázsiával foglalkozó könyveket ad ki, eddig ötvennyolcat. Novellák, mondák, tanulmányok samanizmusról, Buddháról, ázsiai gondolkodásról és létről, hétköznapokról és ünnepekről, konyháról és szokásokról. Szótárat, mit eddig senki másnak nem sikerült, mongol-magyart, és már tervezi a még újabbakat, a kazak-magyar és a cigány-angol-magyar szótárakat. Terebess úr és felesége évente többször útnak indul, és kínai, indiai, thaiföldi, burmai manufaktúrákban keresgél, hogy hazatérve egzotikumot és újfajta tudást csempésszenek a magyar vásárló lakásába és lelkébe. Hozzák a réz és bronz apróságokat, a japán gésa-, tibeti Buddha-, indiai Siva-szobrot. Rózsafából faragott paravánt és tibeti csengőt. Öntöttvas teáskannát, és gyógynövényszűrő csészét Japánból. Füstölőket, hogy jobban érezzük magunkat a testünkben és a titán csikung golyókat Kínából, hogy tenyerünk akupresszzúrás pontjait ingerelve nyavalyáinkból hamarabb felépüljünk. Hoznak porcelánvázát, aprót és ember nagyságút, féldrágakő nyakláncot és kínai, üveg hátlapjára festett olajfestményt. Hagyományos kínai író- és tusfestő készletet, fenyőgyantakoromból gyúrt tusrúddal és kecskeszőrből meg bambuszból készült ecsettel. Aztán hoznak vékony falú tubákos szelencét, amelynek belsejébe vékony, görbe ecsettel írásjegyeket, tájképeket, mesebeli jeleneteket festettek. Pacsmagolt, azaz faragott kőről tussal átitatott rongylabdával rizspapírra másolt képeket. Furcsa világ a Terebessékké, európai szemnek és kultúrának főleg. De sohasem színtelen vagy egyhangú. Hanem tárgyakkal, gondolatokkal, színekkel - egyszóval kincsekkel teli.”

 

Kányádi Sándor: CSIPKEBOKOR AZ ALKONYATBAN, egyberostált műfordításai,
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, 375-376. oldal:

„De kanyarodjunk vissza Basho haikuihoz, körömverseihez. Japánul se tudok, Japánba meg nem jártam, akkor hogyan merészeltem mégis fordítani? Terebess Gábor ajánlatára és nyersfordíttatásai alapján. Ő egy nagy haiku antológiát készül kiadni, ahhoz készültek a magam próbálkozásai.”

Kányádi Sándor haiku fordításai

 

Tandori Dezső: BEVEZETÉS ÉS KÖSZÖNET (Keletbe-fúlt kísérletek, Terebess Kiadó, Budapest, 1999, 5. oldal)

„Volt egyszer szó sokkal kevesebbről, mint ez a könyv: foglalnám össze „aforizmáimat”, „evidenciatörténeteimet”, „rajzaimat/rajzverseimet”. Ez egy Másik Kiadóba fúlt. Akkor jött Terebess Gábor barátom, s hozta e kalandos lehetőséget. Fokozta ajánlatát – együttműködésünk során – a címjavaslattal. „Keletbe-fulladt kisérletek”. Akárki hallotta azóta, elmesélésemből, csak és csak lelkesedett. Terebess barátom jelentékenynek tartja a főhivatású író apró változtatását: „Keletbe-fúlt kisérletek”, így lett papamm papamm... ritmusa a dolognak; magam inkább azt tartom szerencsésnek, hogy a könyv tárgyát meghatározhattam (a feladatot a magam számára): HOGYAN NEM VALÓSULHATOTT MEG EGY „NYUGATI” ÉLET, miként lett tehát („keleti” vonzalmak, vízjelek stb. jóvoltából) ez is, az is egy ember élete, azaz ki tudja. Ezt az Olvasó tudja meg a könyvből.
Minden továbbit „beleírtam” valahova itt.”

 

Gervai András: A SZÓDZSIDZSI NAGY SZÓTÓ ZEN TANULÓJA (Népszava, 2000. június 3, Szép Szó, 6. old.)

Az interjú szövege

 

Gervai András: A SZERZETES VIRTUÁLIS KÖNYVTÁRA (Konyhaművészet, X. évfolyam, 2000/4. szám, 22-23. oldal)

Az interjú szövege

 

Szénási Zsófia: EGY ZEN KOLOSTORTÓL A TEREBESS COLLECTIONIG (Magyar Nemzet, 2001. január 30, 14. old.)

Az interjú szövege

 

Lux Éva: IDŐTLEN IDŐ: A ZEN. In: Időképek : millenniumi kiállítás a Néprajzi Múzeumban: 2000. december 31 - 2001. december 31. : katalógus, [rend., közread. a] Néprajzi Múzeum. Budapest, 2001, 362- 385. oldal [Terebess Gábor kölcsönzött zen buddhista tárgyaival]

 

Eszes Máté: TEREBESS GÁBOR – A KÖNYVEK VONZÁSÁBAN ÉLEK (Napi gazdaság, 2001. március 9, 19. oldal)

„Könyvsorozatot indítottam, amely ázsiai útleírásokkal, néprajzi és művelődéstörténeti kiadványokkal, szépirodalmi munkákkal ismerteti meg az olvasót. Sorozatunknak eddig 70 darabja jelent meg, közöttük szótárak és idegen nyelvű könyvek is. Az igényes kivitel és az alacsony példányszám miatt könyveink kétharmada veszteséges, ám mégsem tekintem ablakon kidobott pénznek a rájuk fordított összeget. Mások termékeiket nagy költséggel reklámozzák, nekünk ezek a könyvek megteremtik cégünk arculatát. Abban bizakodom, hogy amint én a könyvektől jutottam el a távoli kultúrák ízeit, hangulatát hordozó szép tárgyakhoz, majd onnan ismét vissza a könyvekhez, mások is örömest megteszik ezt az utat. Vásárlóink maguk igénylik, hogy minél többet tudjanak meg a nálunk kapható dísz- és használati tárgyak eredetéről, ősi funkciójáról, anyagáról és előállítási módjáról."

 

Körmendi Lajos: KÖNYVEKET AD KI A ZEN BUDDHISTA SZERZETES (Szabad Föld, 2001, szeptember 28, 4. oldal)

Az interjú szövege

 

Kovács Ágnes: TEXTILGYÁRBÓL KULTURÁLIS KÖZPONT (Népszava, 2001. december 14.)

Az interjú szövege

 

Bellér Ágnes: ZEN-SZERZETES ÜZLETEMBER (Budapesti Nap, 2003. március 26.)

Az interjú szövege

 

FOLYIK A HÍD (Interjúfilm Terebess Gáborral), Japán hétvége, Filmmúzeum, 2004,
rendező-szerkesztő: Izing Róbert

_blank A film lejátszása (25 perc)

 

Kőszegi Dóra, Papp Anna Mária: TEREBESS GÁBOR (Az Országos Idegennyelvű Könyvtár évkönyve, Budapest, 2006. 141-148. oldal)

Az interjú szövege (HTML) > (PDF)

 

MINDEN HÁZBAN VAN HAIKU - Terebess Gábor, in: Gulyás Judit - Szeleczky Ildikó: Gyűjtőszenvedély, Geobook Hungary Kiadó, Szentendre, 2008, 112-123. oldal

 

Salat Csilla: KELET ITT VAN (Korunk, 2008. július)

 

A TEREBESS VILÁGA, Interieur, 2009. augusztus-szeptember, XI. évfolyam, 4. szám, 80. oldal

A Terebess világa
India, Kína… és a többiek

Terebess Gábort fiatal kora óta a távol-keleti kultúra, míg feleségét, Terebess Júliát, a kézművesség, az iparművészet vonzotta. Kettejük közös érdeklődéséből jött létre 15 évvel ezelőtt a Terebess cég, amely kezdetben az egészséggel kapcsolatos távol-keleti tudást és annak tárgykultúráját igyekezett itthon meghonosítani, később bútorokkal, illetve India és Kína mellett Japán, Korea és Indonézia jellegzetes lakberendezési tárgyaival bővítette kínálatát.
Az üzletek atmoszféráját a tulajdonosok három rendezőelve alakítja. Egyrészt azok a Terebess Gábor személyes motivációja által inspirált, kultúrtörténethez kötődő tárgyak, illetve könyvek, amelyek nem feltétlenül üzleti céllal kerültek be a kínálatba, hanem olyan forrásként, amelyek nélkül nem lennének teljes körűek a keleti kultúráról való ismereteink. Másrészt a Terebess Collection név alatt látható darabok, amelyekbe olyan távol-keleti munka tartoznak, amelyek jól illeszkednek a hazai kultúrába. Végül azok a vásárlói igények, amelyek folyamatosan és visszatérően jelentkeznek.
A Terebess üzletek kínálatában a bútoroké a főszerep. Mára európai szinten is meghatározóvá vált ez a hazai cég, nemzetközi aukciókon értékesített ritka antik bútoraiknak köszönhetően. De a többnyire szilfából készült kínai bútorok itthon is kelendőek. A száz évesnél idősebb, antik daraboknak az idő, a távolság, az egyediség és az eredeti funkció nyújt sajátos patinát. Klasszikusabb környezetbe illeszkednek a régi fából, de újonnan készített hagyományos kínai berendezési tárgyak, míg a távol-keleti lakktechnikát idéző élénk színű festett bútorok egyszerű vonalaikkal a XXI. századi enteriőrök figyelemre méltó darabjai, s egyben egy távoli kultúra méltó képviselői.

 

Bellér Ágnes: A KERT CSONTJA, (Fotó: Díner Tamás Fotóstúdió), A mi otthonunk, XI. évfolyam, 2009/12.-2010/1., 94-98. oldal

 

HM. [Halmos Monika]: TÉLÁLLÓ BAMBUSZ, Kistarcsai Hírmondó, 2010. január, II. évfolyam, 1. szám, 2. oldal

 

Terebess Gábor: Hóra hulló hó - Taneda Szantóka 188 szabadhaikuja
Recenzió: Bakos Ferenc: A Hegytetőtűz magányossága, Napút, 2010. március - XII. évfolyam 2. szám, 73-74. oldal

 

Bakos Ferenc: Szatori egyes szám második személyre. Olvasói kulcs Terebess Gábor haikuköltészetéhez, Napút, 2012. március - XIV. évfolyam 2. szám, 92-93. oldal



Terebess Gábor: Terebesfehérpataktól a zen haikuig, Napút, 2012. március - XIV. évfolyam 2. szám, 3-5. oldal

Család. A Terebess-család és név Terebesfehérpatakhoz köthető.

1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozta meg Európa közepét. Ezt a pontot egy obeliszkkel jelölték, amely Kárpátalján található, a Tisza partján, Aknaszlatina és Rahó között - éppen Terebesfehérpatak (ukránul: Gyilove) határában. (Azaz a mai Magyarország teljes terjedelmében Európa tényleges középpontjától nyugatra helyezkedik el!)

Legértékesebb örökségem a családnevem, de ez csak az internet használata közben derült ki számomra. A böngésző 100%-os eredményt hoz, mert nincs több két s-sel írt Terebess…

Nagyapám, Terebess János történelem-görög-latin gimnáziumi tanár (apja még kántortanító), előbb Pécsett, majd Békéscsabán és Budapesten élt, de 1942-es haláláig őrizte ragaszkodását szűkebb hazájához, mint a Kárpátaljai Egyesület főtitkára. Nagyanyám, Kisfaludy Janka elárvult Kisfaludy-lány (két híres költő előddel), apácáknál nevelkedett Fiumében a Mária Immaculata Internátusban. Apám időnként Kisfaludy néven szignálta festményeit, kerámiáit.

Anyai ágon főleg svábokat találunk, némi morva, délszláv és olasz beütéssel, ahogy a Kárpát-medence olvasztótégelyében illik. A sváb ősök szőlőművelők voltak Buda környékén, gúnynéven braunhaxlerek, akik felkötözött nadrágjukban a szőlőhegyen kapáltak nap mint nap, s bizony, a lábuk csak a bokától térdig barnult le. Az újlaki Sarlós Boldogasszony templom egyik márvány szenteltvíztartóján szerepelnek dédszüleim, mint adományozók: "Gewidmet von Michael und Elisabeth Müller, 1874". Innen pár száz méterre állt a Müller-ház az Ürömi utca 37-ben, ebben a fazsindelyes, akkor már államosított vályogházban nőttem fel én is, a templom toronyórája kertünk fölött ütötte el az időt. Ráth Ferenc nagyapám amatőr színjátszóként színdarabokat is írt. Nagyanyám, Müller Katalin irodalomszeretetét anyám adta tovább nekünk, ő is és húgommal jómagam is, számos szavalóversenyt nyertünk iskolásként, verseket nemhogy olvastunk, de rengeteget megtanultunk kívülről.

Példaképek. Második családfámat zen buddhista őseim alkotják. Ugyanis 1967. október 5-én, az alapító Bódhidharma halálának évfordulóján, Simadában zen szerzetessé avattak, a legnagyobb japán zen felekezetben, a szótóban. Minden tiszteletem ellenére sem saját mesterem a zen példaképem, hanem Moriyama Daigyo barátom és szerzetestársam, aki azóta hatalmas utat járt be, a zen egyik legnagyobb nyugati terjesztője lett Európától Amerikáig - Dél-Amerikában páratlan hatással. Én nem vagyok pedagógus alkat, ezért írtam, hogy

Egész népemet
fogom én megkímélni
tanításomtól.

De ha valaki, ő az volt. 2011. március 11-én tűnt el a japán földrengés és cunami áldozataként. Szökőár hozzám közelebb nem pusztíthatott volna.
A sors úgy hozta, hogy az elmúlt évben három ember halálára is írtam haikut:

nagyanya meghalt
maradék gyógyszereit
beszedegetjük

Gergely László (1940-2010) halálára:
csúszik a lejtőn
hófehér kórházi ágy
lassú lavina

Erdős György (1944-2011) halálára:
fantomfájdalom
nyüszítünk - a hiányt is
amputálni kell

de róla nem tudok írni.
Összeállítottam a magyar haiku kronológiáját, 1999-től az internet legnagyobb haiku-adatbázisát szerkesztem (magyar, japán, angol, francia, spanyol, portugál, olasz, német, svéd nyelven), 15 nyelvből vagy 4000 haikut fordítottam, nyolc haiku kötetem van, verseimből készült 2006-ban az első magyar haiku-hangoskönyv.

De csak nemrég döbbentem rá, hogy két legkedvesebb japán haikuköltőm, a véletlen folytán szintén szótó zen szerzetes volt, mindkettő különc, ha nem bolond, Rjókan Taigu (1758-1831) egy gyermeteg remete és Taneda Szantóka (1882-1940) egy részeges csavargó. Náluk különb példaképem nem lehet.

 

Sudár Balázs: Dzsámik és mecsetek a hódolt Magyarországon. Magyar Történelmi Emlékek: Adattárak. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapest, 2014. 660 oldal

"Hegyi Klárának és Terebess Gábornak,
akiktől megtanultam becsülni,
sőt szeretni az adattárakat"
9. oldal