Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Szádi
VERSEI

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Képes Géza fordításai
Faludy György fordítása
Franyó Zoltán fordításai

Szádi: Gulisztán (Erődi Béla fordítása)
Szádi: Rózsáskert (Bodrogligeti András és Képes Géza fordításai)

 

SZÁÁDI, MUSZHÁRIFUDDIN IBN MUSZLIHUDDÍN (1213-1299, más források szerint: 1198-1304) Sírázban született és a bagdadi Nizámijja Kollégiumban tanult. Életét tulajdon leírásából ismerjük; kár, hogy sokat hazudik. Tanulmányai után bejárta Hedzsászt, Jement, Abesszíniát, Irakot. Szíriában keresztesek fogságába esett, és más rabokkal együtt dolgozott Tripoliss sáncainak megerősítésén, míg egyik jó barátja kiváltotta. Sz. hálából elvette megmentője lányát, de az "tűrhetetlen szipirtyónak bizonyult", amiért, hosszadalmas botrányok után elvált tőle. Ezután Indiába utazott. Mikor Szomnáth egyik hindu templomában sétálgatott, felfedezte a titkos mechanizmust, mellyel a papok az istenséget mozgatták, hogy a hívők csodát lássanak. A templomszolga meglepte Sz.-t, miközben a szerkezetet vizsgálta, úgyhogy kénytelen volt agyoncsapni egy gerendával, nehogy a papok vele végezzenek. 1255-ben hazatért Sírázba, a városba, mely délkeleti fekvése miatt elkerülte a mongol hódítókat. A következő évben Sz. meglepte a helyi uralkodót a Busztán (Gyümölcsös) című hosszú - és mulatságos - tankölteményével, melynek ajánlásában ezt írta: "tanulmányokat állítottam össze a helyes igazságszolgáltatásról, a jófajta kormányzásról, égi és földi szerelemről, alázatról, elégedettségről és hasonló pompás dolgokról". 1258-ban adta közre leghíresebb művét, a Gulisztánt (Rózsakert). A könyv éles támadásai a zsarnokság ellen és emberbarát, már-már humanista hangja roppant népszerűvé tette szerzőjét; azóta is a Közel-Kelet egyik kedvenc olvasmánya. Sz. prózát, rímes prózát és verset vegyít, és így mond el anekdotát, tanmesét, "morális" történeteket és gnómákat. (A könyv felülmúlhatatlan, másfél évszázad múlva is pompás angol fordítását a magyar Rehacsek Edvárd készítette, aki Bombayben sátorban lakva arabból, perzsából, ó-perzsából és törökből fordított irodalmi és történelmi szövegeket.) (Faludy György)

MOSZLEHO'D-DÍN SZA'DÍ - a klasszikus perzsa költészet egyik legmarkánsabb alakja, aki a goethei értelemben vett világirodalomban is helyet kér, és akit a perzsák joggal tartanak Firdauszí és Háfíz mellett legnagyobb költőjüknek. (Született Sírázban 1213-19 között, meghalt ugyanott valószínűleg 1292-ben.) Alapos bagdadi tanulmányok és hosszú vándorút után Sírázban telepedett le, ahol 1256-57-ben a szelgurida Abú Bakr ibn Sza'd emírnek ajánlva megírta a Búsztán (Gyümölcsöskert) című didaktikus költeményét, majd 1258-ban kiadta másik híres művét, a Gulisztán-t (Rózsáskert), melyet az emír fiának, Sza'd ibn Abí Bakrnak ajánlott. (Ez utóbbitól vette költői takhalloszát, a Sza'dí nevet.) Ezután haláláig szúfí életet élt, s rendkívül tevékeny költői és tanítói munkásságot fejtett ki. A szúfízmus köntösében jelentkező mondanivalóját igen gyakorlati gondolkodás, mély humanizmus és az erkölcsi oldal előtérbe állítása jellemzi. Lírájából ghazaljai érték el a műfaj eddigi fejlődésének csúcsát, amelyet majd csak Háfíz múl felül.

Nizámijja - híres bagdadi főiskola, amelyet három szeldzsuk szultán neves minisztere, Nizám al-Mulk alapított (meghalt 1092-ben).
Zit'a - rövid, csattanós, epigrammaszerű költemény.

 

További irodalom:
Duka kéziratos fordítás
KÉPES GÉZA: Szá'di, a királyok és népek tanítómestere: Nagyvilág 1958. pp. 1351-1353.
TELEGDI ZSIGMOND: Szaadí és a Gulisztán: Világirodalmi Figyelő V (1959), pp. 308-316.

Műfordítások:
BODROGLIGETI ANDRÁS - KÉPES GÉZA (transls.): Szá'di, A padisáhok életéről. Elbeszélés. A prózai részeket Bodrogligeti András, a verseket Képes Géza ford.: Nagyvilág 1958, pp. 1353-1358.
BODROGLIGETI ANDRÁS - KÉPES GÉZA (transls.): Szádi, Rózsáskert. Válogatott művek. (Vál., az utószót és a jegyz. írta Bodrogligeti András. Ford. -. III. Csillag Vera.) Bp. 1961. Európa. 133 p.
FRANYÓ ZOLTÁN (transl.): Szá'di, Versek. Ford. -.: Nagyvilág 1958, pp. 1359-1360.

 

AZ EMBER CSAK EGY TEST...
Képes Géza fordítása

Az ember csak egy test külön tagja mind,
Hisz egy főanyagból van alkotva mind.
A sors hogyha megsérti egyik tagot,
A test mindegyik tagja végigsajog.
Ha más kínja szíved nem indítja meg,
Nem érdemled akkor az ember nevet.

 

Q I T' A - K
Képes Géza fordításai

1
Elővigyázat a fontos - ne várd tunyán a veszélyt:
Mit ér a könny meg a bánat, ha már a baj megesett?
A harc előtt kalapáld harci fegyvered, ne utóbb:
Folyót vajon ki kötöz meg, ha már a gátja reped?

2
Hogy cirógasd kígyó sikos hátát,
Ilyet illem se kér, se műveltség.
Mert kiben nincs szemernyi jó érzés:
Végy követ, és gonosz fejét verd szét.

3
Más nyakán élősködő, lám, gúnyol engem és csepűl:
"Ösztövér vagy!" - mondja, ő, ki koldulásból lett kövér.
Bár szegényen élek én, hitvány bitang még nem vagyok -
Nézd: oroszlán, bárha rokkant, egy szamárnál többet ér.

4
Ha könnyelműség szülte inségedet,
Avagy csak dühödt böjtölés -egyre megy,
Te légy tiszta, őszinte, jámbor, dehát
Te próféta nem vagy: ne túlozz tehát!
Fehérség, ha túlzott, csakoly megvetett,
Miként vaksötét bűn, ha dédelgeted.

5
A jó sorsú miért dugdossa kincsét?
Miért koplal? Remeg, hogy jő az inség?
Vidám társ légy, a félelmet te vesd meg,
A holnap gondjait holnap keresd meg.

6
Béna agg ifjúvá sosem lesz már,
Nem soká él, reá halál les már.
Korhadó őszi ág se zöldül ki,
Ily csodát véle senki sem tesz már.

7
Holdra bámult, s beszélt a csúf denevér:
"Arcod oly szép, dús illatod szédít!
Büszke nap, hogyha lát, tudom, sápad,
Én kimondom, biz ő nem ér semmit."
"Csöndbe légy- szólt a hold. - Hogy én meg a nap
Hajbakapjunk, nekem nem érsz ennyit."

8
Míg az eb nem harapja meg társát,
Azt hihetnéd: barátok és szeretők.
Egy falást dobj nekik, s elég ez, hogy
Máris egymás husába tépjenek ők.

9
Magas lóról ne pöffeszkedve mondtad:
"Minek járnék gyalog? Fenn ülni csak szebb!"
Magad lábán, tudod már, járni jobb mint
Magasból mélyre buknod, hogy nyakad szegd.

10
E hamis cimborák, no csak nézd meg:
Élvezik, mint a légy, a jó mézet.
Tele asztalhoz űlve ujjongnak,
Mint darázshad, nyüzsögve úgy dongnak.
De ha inség, a gyász, a gond száll rád,
S mint a lant teste kong üres ládád:
Társaságodba nem rohannak már:
S a barátság? Haj, vége annak már!
Ám ha sorsod kegyébe vett ismét:
S házad víg élet fészke lett ismét,
Tele hordót guríts elő - s ez elég:
Nekiesnek, akár a tejnek a légy.
Piacon látsz ily éhes eb falkát -
Mit törődik veled, ha csontot lát.

 

R U B Á' Í K
Képes Géza fordításai

1
Ó, jaj, szíve nem rezdül a hárfára se meg,
Vágyról, ha beszélsz a kőnek, attól se remeg.
Vágytól ki húzódik, azt te jó messze kerüld -
Üszkös rom e szív, csak keserű füstje lebeg.

2
Vagy rejtsd el az arcod, legalább bajt se kavar,
Vagy vágyra tüzelj, s gyújtsd fel a házat, de hamar!
Nem fér meg a szűzi élet és nagy szerelem:
Nyílj meg, vagy a függönyt szemeden varrd be hamar!

3
Már nyílik a rózsa: színözön vár most ránk;
Vágy teljesülése, víg öröm vár most ránk.
Fagy fogta a fényt - égve köszön már most ránk -
Csók mámora, rózsaszín öröm vár most ránk.

4
Mondtam, hogy a kedvesemre szemem nem vetem én,
Hogy szúfi leszek, s csalfa szavát megvetem én.
S eltűnt nyugodalmam. Esküt is tettem: ilyen
Nagy terhek alá szegény fejem nem vetem én.

5
Oktondi belékap, kit eléhajt sorsa:
Mint vízbefuló, kit elkap, azt markolja.
Hát légy te különb: a becstelent messze kerüld,
Keményre ha dőlsz, fejedre száll majd korma.

6
Cédrus szeretőd karcsu, sudár - hagyd, ne kövesd!
Ujjal mutogatnak tereád - hogy türöd ezt?
- Bölcs férfi, nem ér itt a tanács már semmit:
Nem, nem megyek én: kötél fog és húz, nem ereszt!

7
Mondtad egy nap, hogy felvidítsz egy éjjel:
Kínom kötelét nevetve téped széjjel.
Rég volt ez a nap, látod-e, jött s ment a sok éj -
Jaj, csak hitegettél, sohasem jöttél el!

8
Lomhán pihen ott az, és te nem rázod fel?
Vár, gondtalan ülve. Hé, te! tápászkodj fel!
Sátrad kifeszítve áll - de szét kell szedned -
Kár volt kirakodnod - íme: málháznod kell.

 

AZ ARCOD ELRAGADOTT
Képes Géza fordítása

Az arcod elragadott, s illatod megrészegített:
A két világ hidegen hagy, fülem szavukra süket.
Dehogy vetem szemem én másra, bárhogy is csalogat:
A legtökéletesebb fényt is túlragyogja szemed.
Szemem lehúnyni sem tudnám, izekre szaggat a gond –
Hiszen bezárod az ajtót – szobádba nem mehetek.
A börtön ajtaja nyíljék meg: erre vágyik a rab,
De nem szakíthatom én el, mi rámfeszül, köteled.
Dicsérem azt, aki egy kéz kegyének rabja marad:
Csak egyfelől köti rabság, száz nyügtől nyugta lehet.
Elégeted szivem? Én engedelmesen türöm el –
Ha tesem átdöföd is: várom én itéletedet.
Ki bort nyakalt, amikor rá teremtés hajnala gyúlt:
Feltámadás szelid estjén a józan ész hive lesz.
Csak rajtad röpköd a gondom, mig másoké magukon –
Italtól részeg a dőre,én attól, kit szeretek.
Te büszke cédrus! A lábad visz és nem ülsz mellém,
Pedig ha még ideülsz, hát köved rád senki se vet.
Barátaim, minek adtok tanácsot, édeseim!
A választás kicsuszott már kezemből – mit tehetek?
Vigyázzatok, ha a Szádi szemének zápora hull
S ha összefolynak a cseppek: vad áradat fenyeget.
Öröm nekem, ha kimondom neved, de kár, hogy e vers,
Mi szájról szájra repül majd, miattad csak kesereg.

 

RÓLAM VAN-E HÍR
Képes Géza fordítása

Rólam van-e hír: kiváncsi nem vagy.
Hallod panaszom s könyörtelen vagy.
Míg birtam a kínt viselni: tűrtem -
Mostmár, suta szív, erőtelen vagy!
Hűség, szeretet, szelíd kimélet,
Mindez hova lesz, mikor velem vagy?
Jobb, hogyha szemed lesütve sétálsz:
így szörnyű kinok szülője nem vagy.
Végzet nyila ellen, ó, Uram, nincs
Pajzs, bár a hatalmad végtelen nagy!
Elszáll ez a lángolás fejemből
Majd, hogyha szegény fejem, te nem vagy.
Ó, én nyomorult, hová mehetnék?
Nincs út a faludból - végzetem vagy.
Arcod kötözött meg, ó, ki old fel?
Ilyen csodalélek még te sem vagy.
Nincs Fárszban ilyen finom fehér só -
S egyiptomi cukrom, édesem vagy!
Vágasd le fejem, de vallja Szadi:
Angyal szelidebb - te édesebb vagy!

 

HALLGAT A SZÍV
Képes Géza fordítása

Nyugalmam, erőm tőled van és nincs;
Tűr s hallgat a szív, nyugalma még sincs.
Mért jöttem e szívrabló-tanyára?
Kiútja, szemem bármerre néz, nincs.
Mindaz, ki szerelmes, érti: nálam
Nagy becsben az aggodalmas ész nincs.
Bejártam a kertemet gyümölcsért:
Oly szép, mire elfogódva nézz, nincs.
S lelkem se lehet különb ajándék,
Hisz benne neked csipetnyi méz sincs.
Tudják: szerelem mi, ők, akikben
Vágy már e világ után kevés sincs.
Ó, Szadi, ne féltsd fejed, se lelked,
Hisz senki se mondta még: remény nincs!
Lepkét szerelem sodort veszélybe
S hogy lángban elégett - már veszély nincs.

 

ELHAGYOTTAN
Képes Géza fordítása

Hűtlenül elment a kedves, nincs remény,
Már kegyébe vissza nem vesz: nincs remény.
Lelkemet mint pisla gyertyát fújta el,
Másra vet fényt. Mit jelent ez? Nincs remény!
Engem ismer s megvet, ám új társa bár
Ismeretlen: néki kedvez, nincs remény.
Mást igért, most látom én, hogy hitszegő:
Mondta, hogy hű kedvesem lesz s nincs remény.
Mentsetek meg, jó muzulmánok, szivem
Megfagy: élni kedve nem lesz: nincs remény.
Csónakom széttört a bánat szirtjein,
Hűtlenül elment a kedves, nincs remény.
Elhagyottan mért is éljek ? Jajszavam
Felhat a roppant egekhez s nincs remény.
Szadi koldus lett a vágyak útjain:
Csókra vágyik s szomján elvesz: nincs remény.

 

GNÓMÁK
Faludy György fordítása

A jó ember, ha fél cipót fogyaszt el,
másik felét átnyújtja a szegénynek.
A király, mikor lenyelt egy országot,
büfög és a következőre éhes.

*

A szultán almát tép egy kerti fáról
s húsz botütéssel fizet gazdájának.
- "Megadtad néki" - mondják a vezírek,
és kivágatják mind az almafákat.

*

Oltsátok ki a zsarnok életét,
gyorsan, gyorsan, ti urak és királyok.
Nem látjátok, mit tervez? Nemsokára
csóvát ragad s fölgyújtja a világot.

 

ARANY ÉS ERÉNY
Franyó Zoltán fordítása

Imígy szól az egyik: "a pénz ád erőt,
Hogy mindent elérhess a jobblét előtt.
Ki nincstelen, annál vitézség mit ér?
Olyan, mint vezér, kit sereg nem kisér.
Ki nem bírja pénzzel, legyen rangja bár,
Olyan, mint a rút nő, ki pompázva jár.
Madárhoz hasonló, melyen cifra, dús,
Pazar tollazat van, de nincs rajta hús."
S imígy szólt a másik: "Cseréljük föl ezt;
A rang és tekintély, mi naggyá növeszt!
Be olcsó az ember, ha még rangja sincs,
A hír több a pénznél, a név drága kincs.
A bölcs férfi rangért epedjen csupán,
A pénz úgyis eljő a hírnév után."
No Szá'dí, kié hát a legfőbb erény;
Ki híres, ki gazdag? - "Ki jó és szerény!"

 

A PÉNZ HATALMA
Franyó Zoltán fordítása

Ha nincs pénzed, állj félre, húzd meg magad,
Ha van, jöjj csak oszd szét, barátoknak add.
Hajolj bár hetedrét a szomszéd előtt,
Ha nincs pénzed, ily tett se hatná meg őt.
Aranytól kezes lesz, ha sárkány, ha más,
S ezer kis ravasz dzsint megejt ily varázs.
Ne less nőt, ha markod ajándéka gyér,
Kis semmit sem ád, persze, semmit sem ér.
Ki nincstelen, annak reménysége sincs;
Szipéd ős hatalmán is úr ám a kincs.

 

HAMIS BARÁTOK
Franyó Zoltán fordítása

Akik hűséget hazudtak tenéked,
Mohó legyekként dézsmálták a mézed.
Míg volt miből elcsenhetett a dévaj
Csapat, körötted zsongott, mint a méhraj.
Mihelyt a balsors szétrombolta házad,
S a pénzeszsák, mint rossz tömlő, kiszáradt,
A szívesség és hűség is kiégett,
Már senki sem jött mint barát elébed.
Ha később újra boldog lett a sorsod,
S a jó szerencse ismét rád mosolygott,
S vajat hozattál asztalodra: menten
Ezernyi légy jött, hogy körülkerengjen.
De ez az éhes falka nem miattad
Jön el, hanem mert zsíros konc akadhat.

 

A RÓZSAKERT (GOLESZTÁN) CÍMŰ KÖTETBŐL
I. KÖNYV. 30. ELBESZÉLÉS
Franyó Zoltán fordítása

Egy dervis remeteként tanyázott a sivatag legtávolabbi zugában. Arra ment a király. A dervis - mert a visszavonultságban rejlik a megelégedés öröme - nem emelte föl fejét, és ügyet sem vetett reá. De a király - mert az uralkodói magatartás rögtön elárulja a fenséges egyéniséget - haragra gyúlt, és ezt kiáltotta: "Ez a piszkos rongyokban fetrengő csőcselék olyan, mint a csorda." A vezír ráförmedt a remetére: "A földi birodalom királya haladt el előtted, miért nem adtad meg neki a kellő tiszteletet és mindazt, amit a jó erkölcs megkíván?" A dervis ezt válaszolta: "Mondd meg a királynak, hogy attól követeljen hódolatot, aki tőle kegyeket vár; és tudja meg különben: a királyok azért vannak, hogy az alattvalók jóléte fölött őrködjenek, nem pedig az alattvalók azért, hogy a királyoknak hízelegjenek!"

A sah legyen szegények pártfogója,
Hatalmától függ minden boldog óra.
Mert nem a birka van a pásztorért,
A pásztor van a nyájért, hogy megóvja.

Az egyik bármi jót kíván: eléri,
A másik vérzőn küzd, de mit sem ér el.
Nem tart soká és porrá vált az agy már,
Ahol ma őrült álmok ezre fészkel;

Hisz nincs király és szolga közt különbség,
Ha int a végzet egy halálos éjjel.
Ki az, ki majd a nábob és a koldus
Porát a sírban választhatja széjjel?

A királynak tetszettek a dervis szavai, és így szólt hozzá: "Kérj tőlem akármit, megadom!" - "Csak azt kérem tőled - felelte a dervis -, hogy ne zaklass tovább!" - "Adj valami tanácsot!" - kérte a király, mire a dervis így szólt:

Most lásd be, minthogy megszerezted
A földi élet gazdagságát,
Hogy jólét, vagyon és dicsőség
Kacéran kézből kézbe száll át.

II. KÖNYV, 14. ELBESZÉLÉS

Egykor így szólt a király egy jámbor, istenfélő férfihoz: "Gondolsz-e reám is olykor? - "Igen - lehelte ez -, valahányszor az Istenről megfeledkezem."

Kit Isten házából kikerget,
Az százfelé eltévelyeghet,
De kit magához hív, olyat
A más kapujához nem enged.

VII. KÖNYV, 7. ELBESZÉLÉS

Láttam egyszer egy arabot, ki így szólt a fiához: "Gyermekem, a feltámadás napján majd azt kérdezik tőled: mit cselekedtél? és nem azt, hogy kitől születtél? Kutatják műveid javát, nem pedig azt, ki volt az apád."

A Kába leple, melyre annyi csók hull,
Becsét nem selyemhernyóktól szerezte:
Mivel a szent helyen függött sokáig,
Ezért lett végül szentséggé a selyme.

 

ÁLDOZATKÉSZSÉG
Franyó Zoltán fordítása

Hogy megnyerd egy barát szívét:
Adj érte sok-sok drágagyöngyöt;
Hogy megfőzd híved ételét:
Tüzelj el ölnyi tölgyfarönköt.
Tégy jót az ellenséggel is, -
Nem árt az eb száját betömnöd.

 

LEDŐLT HATALMASSÁG
Franyó Zoltán fordítása

Ma nem feküdnél, mint egy roncs, a mélyben,
Ha nem mászol magasra túl kevélyen;
Jobb gyalog menned, hogy a célhoz érj,
Mint magas lóról esni - nyaktöréssel!