Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

kasrut

más írásmóddal KASRÚT vagy KASRUSZ (héber: „alkalmasság”, „megfelelés”, ill. „kóserség”), étkezési előírások gyűjteménye a zsidó vallásban; e szabályok megtiltják bizonyos ételek fogyasztását, valamint előírják a fogyasztható ételek elkészítésének speciális módját. A kifejezés a zsidó törvények szerinti kóser állapotot is jelöli. A kasruttal kapcsolatos legtöbb előírás a Bibliában, Mózes I., II., IV. és V. könyvében található. Többször megpróbálták már a törvényeket az egészséges életmód elveivel magyarázni, a vallásos zsidók számára azonban elegendő az a magyarázat, hogy a törvényeket Isten rendelte el. A judaizmus reformer irányzatai ugyan nem tulajdonítanak már jelentőséget a kasrutnak, ám hagyományőrző vendégeik kedvéért hajlandóak betartani a kasrut szabályait.

Röviden és általánosságban összefoglalva a kasrutot betartó zsidók csak a pikkelyes uszonyos halakat (kagylót tehát nem), bizonyos madarakat és a kérődző, párosujjú patás („hasított körmű”) emlősök húsát fogyaszthatják. A madarakat és az emlősöket egy bizonyos rítusnak megfelelően kell levágni, és ha a vágást nem megfelelően hajtják végre, a hús fogyasztásra „alkalmatlan”-ná válik. A bármilyen okból rituálisan alkalmatlanná vált húst „tiltott”-nak (terefa vagy tréfli), azaz a kóser („alkalmas”, „megfelelő”) ellentétének nevezik. Minthogy az állati vért nem lehet elfogyasztani, a húst rituális eljárással előáztatják és „sózzák” (meliha), ezzel vonják ki a húsból azt a vért, amely a rituális vágás (sehita) során esetleg benne maradt.

Ehhez járul még a húsos és tejes ételek legszigorúbb elkülönítése, mind az étkezés, mind pedig az előkészületek során. Az erre vonatkozó tiltás nemcsak azt követeli meg, hogy ezt a kétfajta élelmiszert külön étkezéskor fogyasszák, hanem azt is előírja, hogy legyenek külön húsos- és tejesedények, evőeszközök, -tányérok és asztalterítők, és ezeket használják az ételek készítése során. Bizonyos ételek semlegesnek (pareve) számítanak, ezek szabadon fogyaszthatóak akár húsfélékkel, akár tejtermékekkel. A zöldségfélék és a gyümölcsök fogyasztására vonatkozóan nincsenek korlátozások. A kóser borok esetében az ultraortodox zsidók megkívánják, hogy a bor elkészítésében nem zsidók ne vehessenek részt. A pészach ünnepének idejére érvényes speciális étkezési szabályok a kenyér és minden egyéb sütemény készítésekor kizárják az élesztő, a kovász használatát.

 

kóser

(jiddis), héberül KÁSÉR („megfelelő”, „alkalmas”), valamely tárgy rituális alkalmasságát jelző szó a zsidó vallásban és szokásrendszerben. A megjelölést leggyakrabban az étkezési előírásoknak (kasrut) megfelelő ételekre alkalmazzák ugyan, de kósernak nevezhetnek olyan tárgyakat is, mint egy Tóra-tekercs, a rituális fürdőben (mikva) használt víz és a rituális kosszarvkürt (sófár). Az élelmiszerek esetében a kóser a terefa („tiltott”, „tréfli”), más tárgyak esetében pedig a paszul („alkalmatlan”) ellentéte.

Az étkezési előírásokban a kóserség a következőket jelenti: 1. az étel nem a Leviták 11. és a Második Törvénykönyv (Deuteronomium) 14. fejezetében felsorolt tiltott négylábúak, madarak vagy halak húsából származik; 2. a négylábú állatot vagy a madarat a sehita rituális vágási módszerével vágták le; 3. besózással a vért eltávolították a húsból (MTörv 12,16, 23-25 és másutt), ezután az állat tetemét gondosan átvizsgálták, nincs-e benne sérülés, valamint megtörtént-e a csípőideg eltávolítása is (Ter 32,32); 4. a húst és a tejet (tejterméket) nem főzték együtt (Kiv 23,19), hanem külön edényekben készítették el őket. A 2. pontból következik, hogy a terefa („vadállatok által széttépett” - Ter 31,39) kifejezés a törvényt megsértő valamennyi ételre vonatkozik, helytelen módon még a kovászt tartalmazó pészachi ételekre is, bár a kásér la-pészach, azaz „a pészachnak megfelelő” szóhasználat nagyjából helyes. Az ún. kóser bor megfelelő ellenőrzés mellett készül a bálványoknak bemutatandó italáldozat elkerülése érdekében, valamint azért - teszi hozzá a Talmud -, hogy a kóser bort a készítés folyamatában nem zsidó ne érinthesse. Ez utóbbi szabályt ma már csak az ultraortodox irányzat követői tartják be. A szokás egyébként a római kor maradványa, akkor még egyaránt jellemző volt a zsidóságra és a kereszténységre is.

Az állatok levágására alkalmazott speciális vágási módszer, a sehita a következő módon zajlik: a rituális vágás végrehajtására kiképzett és erre jogosult személy a négylábú állat vagy a szárnyas nyakán bemetszést végez egy borotvaéles pengéjű, különleges késsel, amelynek sima élét egyetlen csorbulás sem torzítja el. A vágást egyetlen gyors és határozott mozdulattal kell elvégezni, a nyomás és a szúrás tilos. A vágás elmetszi a fő ütőereket, ezáltal az állat eszméletét veszti, a vér pedig kifolyik a testből. A mészáros (sóhet) a vágás előtt az ilyenkor szokásos imát mondja el.

Időnként tiltakozások hangzanak el e vágási módszer ellen annak kegyetlensége miatt. A vergődő állat látványa felháborította az állatvédő csoportokat, ennek eredményeképpen több európai országban is törvény tiltotta a sehitát. A tudományos álláspont azonban azt igazolja, hogy a nyaki verőér és a torkolati véna egyetlen gyors mozdulattal történő elvágása következtében az állat szinte azonnal öntudatlanná válik, és a vágás utáni vergődés már csak reflexműkődés.

Az ortodox zsidók az étkezési előírásokat a „legyetek szentek” isteni parancsolata (Lev 19,2) folyományainak tekintik, a reformjudaizmus azonban a jámbor vallási élet szempontjából szükségtelennek tartja ezeket az előírásokat.

 

teréfa

vulgárisan TRÉFLI, olyan élelmiszer, esetleg étkezési eszköz, amely a zsidó étkezési törvények (kasrut) szerint rituális szempontból nem tiszta vagy nem megfelelő, és ezért zsidók számára nem használható. A teréfa tehát a „kóser” („megfelelő”) ellentéte. A szó eredeti értelme szűkebb a későbbi használat során meggyökeresedett jelentésnél: a vadállatok által „széttépett” hús fogyasztásának tilalmát jelentette (teréfa, „széttépett”, Kiv22, 31).

Az étel több ok miatt válhat tréflivé. A kagylók és a sertéshús például mindenképpen tilalom alá esnek. Hibás testfelépítésű és beteg állatok fogyasztását szintén tiltják az étkezési törvények. Ugyanebbe a kategóriába esik a nem megfelelően levágott állatok húsa, vagy az olyan hús, amelyet megfelelően vágtak le, de a későbbi vizsgálat során elváltozásokat tapasztaltak az illető állat belső szerveiben.

 

Bence Vera: Izraeli receptek
Szakács Imre: Izraeli receptek

Hayim Halevi Donin: Az étkezés törvényei
R. Pataki Mária: Zsidó szakácskönyv
Mák Erzsébet: Azt eszem, amiben hiszek, Kóser konyha II
http://a2.grocceni.com/zsido.html

http://www.haruth.com/foods.htm