Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Goldziher Ignác (1)
Goldziher Ignác: A buddhizmus hatása az iszlámra
Goldziher Ignác: Az iszlám az omajjádok bukásáig
Az iszlám. Bp. 1881.
Előadások az iszlámról. Bp. 1912.
A Koránmagyarázás különféle irányairól. Bp. 1912.
Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája (Részlet)
orientalista, a Közel-Kelet nemzetközi hírű kutatója, a magyarországi arabisztika és sémi filológia megalapítója 150 éve, 1850. június 22-én született Székesfehérvárott. Vámbéry Ármin tanítványaként Pesten, majd Berlinben és Lipcsében folytatta tanulmányait. Ezt követően Leydenben és Bécsben arab kéziratokat tanulmányozott, s 1873–1874-ben állami ösztöndíjasként Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban foglalkozott a sémi nyelvekkel és az iszlám vallással. 1874-től a Pesti Izraelita Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképző Intézet óraadó tanára. Közben 1872-től a pesti Tudományegyetem magántanára, 1904-től profeszszora. 1881-ben jelent meg Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán vallás köréből című munkája, amely terjedelmében a legnagyobb, tartalmában a legrészletesebb magyar nyelvű munka az iszlám keletkezéséről és történetéről. E művével megalapozta a kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet.
Ez irányú kutatásainak kiemelkedő eredménye a Vorlesungen über den Islam című, Heidelbergben 1910-ben megjelent műve (Heller Bernát fordításában Előadások az iszlámról címmel 1912-ben magyarul is kiadták), amely nemzetközi elismerést hozott neki. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt. II. Oszkár svéd király személyesen nyújtott át neki egy aranyérmet. 1904-ben az amerikai St. Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban levelező, 1892-ben rendes tagjává fogadta. Nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául. Budapesten hunyt el 1921. november 14-én.
Életrajz:
Goldziher Ignác: Napló. (Vál., sajtó alá rend., előszó, jegyz.: Schreiber Sándor, ford. Schreiber Sándorné, Bernáth Mária.) Budapest 1984, Magvető, 408 p. (Tények és tanúk.)
Simon Róbert: Goldziher Ignác. Vázlatok az emberről és a tudósról. Budapest 2000, Osiris, 274 p. (Osiris könyvtár. Történelem.)
Goldziher Ignác (2)
(Székesfehérvár, 1850. jún. 22. – Bp., 1921. nov. 14.): orientalista, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1876, r. 1892, ig. 1911). ~ Károly matematikus apja. Egy.-i tanulmányait Bp.-en, Berlinben, Leidenben és Lipcsében végezte, itt nyert bölcsészdoktori oklevelet. 1872-ben a bp.-i egy.-en magántanárrá képesítették. 1873–74-ben állami ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt tanulmányúton. 1894-től a bp.-i egy. bölcsészeti karának sémi filológiai tanszékén c. ny. r., 1905-től haláláig ny. r. tanár. Az orientalisták 1889-i stockholmi nemzetközi kongresszusán a nagy aranyérmet kapta. Tagja volt a berlini, szentpétervári, göttingeni, amszterdami és koppenhágai ak.-knak. Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet, a mohamedán vallási eszmék fejlődését azonban önmagukban véve, a társadalmi tényezőktől elszakítottan vizsgálta. – F. m. Der Mythos bei den Hebräern… (Leipzig, 1876); Az iszlám (Bp., 1881); Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90); A pogány arabok költészetének hagyománya (Bp., 1893); Abhandlungen zur arabischen Philologie (I–II. Leiden, 1897–99); Vorlesungen über den Islam (Heidelberg, 1910); A zsidóság lényege és fejlődése (I–II. Bp., 1919). – Irod. A teljes m. nyelvű bibliográfiát Heller Bernát adta ki (1927), kiegészítése: Ignace Goldziher Memorial volume (Bp., 1948).
Magyar életrajzi lexikon
Goldziher Ignác (3)
Eötvös
József báró, Magyarországnak mindenképp első vallás- és közoktatásügyi minisztere,
1868. szeptember 10-én Karlsbadból, ahol súlyos kórra keres orvoslást, sürgető
kérést intéz államtitkárjához, Tanárky Gedeonhoz, egy 18 éves ifjú érdekében:
"Goldziher Ignác, ki nekem Ballagi és Vámbéry által ajánltatott, s kivel
magam többször szóltam, mert benne kitunő képességet s komoly tudományos irányt
gondoltam találni, tanulmányainak külföldön folytatására a minisztériumtól 400
frt segélyt nyert." Ennek ügyét köti államtitkárjának lelkére. "Ha emberismeretem
nem csal - pedig sok tudományos pályára készülő ifjút ismerve, rég megszuntem
optimista lenni - Goldziherben a szemita nyelvek jeles tanárját várhatjuk."
Eötvös
Józsefnek ezt a váteszi jövőlátását dicső valóra váltotta Goldziher Ignác pályája.
Goldziher a világosi katasztrófát követő évben született, a trianoni katasztrófát
követő évben halt meg. Ámde életének vértől piros hajnala és gyásztól fekete alkonya
közé esik magyar nemzetünknek egyik dicső történelmi szaka. Ennek a korszaknak
részese és áldásos munkása Goldziher Ignác.
I
Goldziher
életéből
1924
óta emléktábla jelzi Székesfehérvárt az iskola (most Ybl Miklós) utca 44. számú
házacskáján: itt született Goldziher Ignác 1850. június 22-én. Régi családból
származott, őse a XVIII. században költözött be Hamburgból Magyarországba. Ebből
a családból sarjadt Goldziher Vilmos, a budapesti egyetemen a szemészet tanára,
nagy muveltségu férfiú, akinek Goldziher Ignác nagy muvei közül talán a legszebbet
(Vorlesungen über den Islam) ajánlotta; ebből a családból sarjadt ki megdicsőült
Bacher professzorunknak önmagában is kiváló érdemu hitvese, Goldziher Ilona. Goldziher
Ignác atyja, Adolf, szerény módú kereskedő létére nemes vallásosságával, a zsidó
tudomány megbecsülésével döntő hatást gyakorolt fia lelkének is, elméjének is
kifejlődésére. A fiúnak vallásos képzésére Freudenberg Mózes Wolfot fogadta melléje
házi tanítóul; gyermekkorának erről a vezetőjéről Goldziher Ignác nem kevésbé
hálás szeretettel szeretett megemlékezni, mint akár Fleischer Leberecht Henrikről,
a keleti tanulmányoknak európai vezéralakjáról.
A gimnázium első öt osztályát
Székesfehérvárt végezte, az iránta megindítóan jóságos cisztercitáknál. 1862-ben,
midőn az akkor 12 éves fiútól könyvecske jelent meg a zsidó imáról, osztályfeje
az iskolában szeretettel köszöntötte Ignatius autorculust. 1865-ben Pestre került,
itt végezte a többi osztályt. Max Nordau-val együtt kitunően állja a ref. gimnáziumban
az érettségi vizsgálatot. De már 1865 óta hallgatott főiskolai előadásokat az
egyetemen. 1869-ben a berlini egyetemen tanul, majd Lipcsében a lelkileg is kimagasló
Fleischer tökéletesíti filológiai kiképzését. 1870-ben a lipcsei egyetem doktora.
1876-ban (26 évvel!) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1872-ben a budapesti
egyetem magántanára. 1871-ben felkutatja a leideni, 1872-ben a bécsi könyvtár
arab kéziratait, 1873 szeptemberétől 1874 áprilisáig a magyar kormány támogatásával
Szíriában, Palesztinában, Egyiptomban utazik. Kairóban az Al-Azhar mecsetbeli
teológiai főiskolában tanulja a fikhet, a muszlim vallásjogot sejkektől, kik maguknál
szeretnék tartani tanárnak. Az akkori Jeruzsálem benne fájó csalódást idéz elő,
s égő honvágyat a szülői ház, a magyar haza iránt. Hazatérve, elfoglalva találja
a budapesti egyetemnek azt a tanszékét, melyet Eötvös József bölcsessége neki
szánt volt. Titkári állást vállal a pesti izr. hitközségnél, s azt 1874-1904-ig
tölti be.
1878-ban nőül veszi dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvosnak leányát,
Laurát, aki Goldziher Ignác méltó hitvesének bizonyult, aki otthonukat az erkölcsi
és értelmi nemesség buvös ereju középpontjává avatta, aki külföldön, kongresszusokon
férje tekintélyének, dicsőségének megfelelőleg képviselte társadalmilag a magyar
nőt; aki férje halála után emlékének szentelte szép életét, özvegységének magányos
óráiban elmélyedve férjének muveibe, abba, amit ő írt, abba, amit róla írtak.
Két gyermekük született. Az idősebbik, Miksa, kora halálával gyászba borította
szüleit. A fiatalabbik, Károly, jelenleg a polgári iskolai tanárképző főiskolának
rendes, a muegyetemnek magántanára, életét családja, tanári hivatása és serény
tudományos szakmunkássága mellett felülmúlhatatlan fiúi kegyelettel megdicsőült
atyja kultuszának szenteli.
A külső dicsőség erős fénye 1889-ben esik Goldziher
pályájára. Ekkor nyeri el az orientalisták stockholmi kongresszusán Nöldekével
együtt a nagy aranyérmet. Mellére a fennkölt II. Oszkár svéd király személyesen
tuzi a Wasarend lovagkeresztjét, nemes szellemu beszédet intéz hozzá, annak autogramját
személyesen emlékül felajánlja neki, s azontúl is kitüntető figyelemmel kíséri.
Ezentúl
sorra érik a kitüntetések: a Magyar Tudományos Akadémia megteszi rendes tagjának
(1892), első osztály alelnökének (1905), igazgatósági tagjának (1911). 1894-ben
lesz címzetes rendes egyetemi tanárrá, 1904-ben valóságossá. Külföldi akadémiák
sorra megválasztják tagjuknak, külföldi egyetemek megteszik díszdoktoruknak. Az
akadémiák szövetségében ő képviseli a Magyar Tudományos Akadémiát, a nemzetközi
kongresszusokon ő a magyar tudományt.
Kevéssel a világdúló háború előtt, 1911-ben,
Budapesten jár az egyiptomi khedive, ráveendő Goldziher professzort, hogy a kairói
egyetemen tartson előadásokat az iszlámról, fölajánlván neki otthonul ezeregyéjszakába
beleillő palotáját. A khedive kérelmét Balogh Jenő államtitkár útján Zichy János
gróf közoktatásügyi miniszter, továbbá Khuen Héderváry gróf miniszterelnök, Ahrenthal
báró, a monarchiának akkori külügyminisztere nyomatékkal támogatták.
1914 nyarán
a College de France hívta meg Goldziher professzort. Közben kitört a háború. A
háború folyását szenvedelmesen honfiúi érzéssel kísérte. A háború végzetes eldőlte,
szeretett és nagyra becsült menyének korai halála (emlékének van szentelve Goldziher
utolsó nagy muve: Die Richtungen der islamischen Koranauslegung), a háborút követő
súlyosan kóros néplelki jelenségek, az égbekiáltó trianoni bun, megőrölték Goldziher
erejét. 1919-ben, nem keseruség nélkül vált meg az akadémia osztályelnökségétől.
De 1920-ban az akadémia és az egyetem méltón ünnepelték Goldziher születésnapját.
Az egyetem pedig éppen félszázados egyetemi tanárságának nagyszabású ünneplésére
készült, midőn 1921. november 13-án Goldziher professzor elhunyt.
II
A
keleti tanulmányok Magyarországon
és Goldziher Ignác
Magyar
muvelődéstörténetünk büszke orientalistáira. Kevés ponton kapcsolódik hazánk oly
erősen az európai tudományok áramába, mint a keleti tanulmányok körében. E tanulmányok
múltjára éppen Goldziher professzor kutatásai világítanak reá.
Régi magyar
irodalmunknak egyik legelső neve a Temesvári Pelbárté. Már az ő könyvtárában megvan
Maimuni és Avicenna arabul. A reformáció óta szinte napjainkig, hazánknak, kivált
Erdélynek protestáns teológusai, állandóan zarándokoltak a külföldi, leginkább
a hollandus egyetemek nagy orientalistáihoz. Serényen részt vettek az ottani munkásságban:
akad hollandus tudományos gyujtemény, amelyhez túlnyomóan magyar tanulók járultak
hozzá keleti tanulmányaikkal. Péchy Simon erdélyi kancellárt a Szilády Árontól
kiadott Psalteriuma, az IMIT-től kiadott imakönyve kora nem zsidó születésu hebraistáinak
legmagasabb rangjára emeli. Hebraistákban bővelkedtünk, hisz nyelvészeink Révaiig,
maga Révai is, a héber-magyar nyelvrokonság ábrándját hajhászták. A XVIII. század
magyar tudományának kiemelkedő büszkesége Uri János. Amikor az oxfordi Bodleyana
Európa-szerte keres keleti kéziratainak rendezésére hivatott szakembert, azt évek
múltával végül Leidenben találja meg a nagykőrösi Uri Jánosban. Uri fényesen megfelelt
a vállalt feladatnak: a héber, káldeus, etióp, szír, arab, perzsa, török kódexeket
rendezte, "ahogy a legjobb katalógusokban szokás". A XIX. századig alig
van magyar tudós, aki Európa színe előtt nagyobb becsületet szerzett a magyar
névnek, mint Uri János. A XIX. században felragyog hazánkban több orientalista
ingenium, amely az európai tudománynak világít: Kőrösi Csoma Sándor, aki a magyar
őshazát keresve, felfedezi Tibetet, s a buddhizmusnak sajátos alakulatát Vámbéry
Ármin, gróf Kuun Géza és Bacher Vilmos. A nagy hagyományú keleti tudomány hazánkban
Goldziher professzorban tetőződik.
Goldziher folyvást érzi a kapcsolatot ezzel
a hagyománnyal. Már pályája első szakában kutatja a hazánkbeli keleti tanulmányoknak
történetét, s ehhez a kutatásához vissza-visszatér. Megvilágítja a magyar teológusoknak
százados útját a külföldi oreintalistákhoz. Megrajzolja Uri János tudományos egyénisége
képét. Ismételten hódol Kőrösi Csoma Sándor emlékének, kivált, amikor a buddhizmusnak
az iszlámra gyakorolt hatását kutatja. A gróf Kuun Géza és a Vámbéry Ármin emlékének
szentelt akadémiai beszédei bemutatják azt a törekvést, hogy Magyarországot a
keleti tanulmányok egyik gyújtópontjává tegyék, amire földrajzi és történelmi
viszonyai rendelik. Gróf Kuun Gézának fejlődésében és munkásságában folyvást érezteti
az erdélyi tudományos hagyományok iránti kegyeletes tisztelet sugallatát.
Goldziher
mindenütt szemmel kíséri tudománya magyar vonatkozásait s különleges feladatait.
Ott látjuk őt a Bachertől és Bánóczitól megindított Magyar Zsidó Szemle legelső,
leglelkesebb munkásainak sorában mint egy magyar zsidó irodalmi társulatnak első
sürgetőjét. Támogatja gróf Kuun Gézát a magyar honfoglalás keleti kútfőinek vizsgálatában.
Nyelvtudományát a magyar nyelv bibliai fordulatainak, keleti elemeinek megmagyarázására
értékesíti. Már 1880-ban lajstromozza a magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának keleti
kéziratait. Amikor a Magyar Tud. Akadémiára száll Kaufmann Dávid gyujteménye,
annak arab anyagát Goldziher nemcsak rendezi, hanem jórészt fel is dolgozza, s
tanítványaival feldolgoztatja. A keleti tanulmányok főbb jelenségeit és eredményeit
folyóirataink (leginkább Gyulai Pál ösztönzésére a Budapesti Szemle) révén beleviszi
a magyar nyilvánosságba.
Az iszlámkutatásnak számos igazsága, az arab irodalom
történetének nem egy új megállapítása legelébb magyarul szólalt meg. A nagy német
muvek az eredményeket lehiggadt rendszerbe foglalják. A magyar tanulmányok ellenben
kiválnak a friss felfedezésnek lüktető erejével, lendületes közvetlenségükkel.
A magyar értekezések in potentia, csírájában magukban foglalják a nagy összefoglaló
muveket. A nemzetiségi kérdés az araboknál (Akad. Ért. 1873), preformálja a Muhammedanische
Studien fejezetét a Shu'ubijjáról. Az iszlám (1881), preformálja a Muhammedanische
Studien (1889, 1890), sőt a Vorlesungen über den Islam (1910, 1925) muveit; A
költő a régi arabok felfogásában (1891), A pogány arabok költészetének hagyománya
(1892), preformálja az Abhandlungen zur arabischen Philologie első kötetét (1896)
a költőnek és a költészetnek tulajdonított buvös erőről. A koránmagyarázás különféle
irányairól, Kőrösi Csoma-előadás, preformálja Goldziher utolsó nagy muvét: Die
Richtungen der islamischen Koranauslegung (1920). Számos fontos értekezés csakis
magyarul van meg, pl.: Muhammedán utazókról (1875), A spanyolországi arabok helye
az iszlám fejlődése történetében (1877), A nyelvtudomány történetéről az araboknál
(1878), A muhammedán jogtudomány eredetéről (1884), A történetírás az arab irodalomban
(1895, kiválóan jelentős), A buddhizmus hatása az iszlámra (1902), a mitológiáról,
a sémi tanulmányok történetéről szóló számos értekezés a nagy orientalisták (Fleischer,
Renan, Gróf Kuun Géza, Uri János, Barbier de Meynard, De Goeje) emlékének szentelt
akadémiai beszédek. Goldziher professzor egyaránt képviselte az európai tudományt
itthon, a hazai tudományt a külföldön.
III
Goldziher
Ignác, az orientalista
1919-ben,
amikor Itáliával még békét sem kötöttünk, Griffini az olasz királynak ajánlott
nagy jelentőségu kiadványában Goldzihert mint "il creatore del'islamologia
scientifica", mint az iszlámtudomány megteremtőjét magasztalja. Egy másik
olasz tudós az arab és mohamedán tanulmányok egyes fejezeteit egyenest Goldziher
nevéhez fuzi: Goldziher előtt kritikátlanság, Goldziher után (Caetani, Lammeus)
hiperkritika.
Jellemző példaképpen vegyük szemre azt a világosságot, melyet
Goldziher kutatásai az iszlámra vetettek.
Az iszlám nem az eredeti alkotó erőnek
a muve, hanem a küzdelmes erélyé. Mohamed átvesz az arab pogányságtól erkölcsi
eszményt is: a huség követelését, intézményes szertartást is: a mekkai szentséget
és zarándoklást. Legfőbb jelentősége azonban abban nyilatkozik meg, hogy idegen,
nagyrészt zsidó és keresztény eszmények szolgálatában keményen szembeszállt az
ősarab hagyománnyal: hogy a vad hősiesség helyébe ideálul a jámborságot tette,
hogy a harcba, borba, szerelembe, szerencsejátékba merült népet imára, jótékonyságra
kényszerítette. Megdöntötte a muravvát, a pogány egyénnek és törzsnek büszkeségét,
s helyébe uralomra juttatta a dint, a vallásos kötelességet; a vad vitézségnek
érdeme helyébe az iszlámot, az Isten iránti odaadást.
Maga Mohamed, belsőleg
fejlődve, nemegyszer kénytelen régebbi nyilatkozatait helyesbíteni. A Mohamed
alapította iszlám azonban még sokkal mélyebbre ható változásokon megy át, amidőn
kilép arab meghatároltságából, s nemzetközi hatalommá válva, rengeteg területen
érintkezik a perzsa, szír, görög muveltséggel, az európai kereszténységgel, az
afrikai meghódított népekkel.
Az újonnan támadó állami és lelki szükségletekről
mármost pusztán a Korán alapján gondoskodni nem lehetett. Ezért (hasonlóan, mint
a zsidó szóbeli tan) kifejlődik a hagyomány, a szunna. A szunna egy-egy tétele,
dokumentuma a hadíth. A hagyományos tétel (hadíth) tartalma a matn (a tétel dereka),
hagyományozói együtt az isznád, a láncolat. Egy-egy ilyen láncolatnak el kellett
vezetnie valamely száhibhoz, Mohamed társához.
A hadíth természetét és jelentőségét
tudományosan Goldziher állapította meg. Az iszlámot magából az iszlámból kívánván
megérteni, látta, hogy maguk a muszlimok megkülönböztetik az "egészséges"
hadítht a kifogásolhatótól, hogy a hadíthgyujtésnek akadtak gyanús alakjai, akiket
a muszlimok hamisítóknak bélyegeztek, hogy tehát a hadíthkritika már az iszlámon
belül is megindult. Mármost ezt a kritikát az európai tudománynak eszközeivel,
éles elméju intuícióval újravégezte. Megállapította, hogy a hadíthirodalomnak
matnja is, isznádja is koholmányon, célzatos koholmányon alapul. Eltérő koránmagyarázatoknak,
különböző szertartási gyakorlatoknak, ellentétes vallási felfogásoknak, ellenséges
politikai pártoknak, harcban álló trónkövetelőknek és dinasztiáknak, Ommajádoknak
és Abbaszidáknak érdekében megszólaltatták ugyanazokat a vallástekintélyeket ellentmondó
nyilatkozatokkal. A hadíth tehát nem tanúja Mohamed és társai tanításának, hanem
tanúsága a szemben álló iskoláknak, pártoknak.
A Muhammedanische Studien főbb
tartalma: a muravva és a din szembehelyezése, a hadíthtan alapvetése. Már előbb
a Záhiriten (1884) a hadítht másfelől világította meg: szembehelyezvén az iszlámnak
azt a teológiai irányzatát, mely minden muszlim felfogást hagyománytétellel akar
erősíteni, avval az irányzattal, mely a kétes eseteket a belátásra, emberi értelemre
("raj") bízza.
Az iszlámról a legteljesebb képet adják az Előadások
az iszlámról (1910, 1925, magyarul 1912), melynek tartalmát itt nem vázolhatjuk.
Az
iszlámról szóló előadások folytatásául volt tervezve Goldziher utolsó nagy muve:
Die Richtungen der islamischen Koranauslegung (Leiden, 1920). Egyenest csatlakozik
ezekhez az előadásokhoz, kimutatván, hogy az iszlámnak minden iránya és fejlődése:
a tradicionalizmus, a miszticizmus, a szekták felfogásai és a modernizmus a maguk
eszméit vitték bele a Koránba.
Belülről, az iszlámból kutatván az iszlámot,
Goldziher vetette fel legvilágosabban és legteljesebben a kérdést, mit köszön
az iszlám külső behatásoknak, zsidó és keresztény eszmék, szokások, intézmények
hatottak legelőször és legerősebben közre az iszlám teremtésére, de hatottak továbbra
is a hadíthnak kialakítására. A Koránban a legvonzóbb elbeszélések a Szentírásból
erednek, közvetve, nagyrészt már aggádikusan alakítva. A Muhammedanische Studien
nevezetes fejezete a hadíthnak evangéliumi elemeit fejtegeti, kimutatván pl. azt
is, hogy a Miatyánk teljes isznáddal belekerült a hadíthba.
Perzsa intézmények
nyomai már Mohamed törvényhozásában is észlelhetők; az iszlám későbbi fejlődése
még több érintkezést mutat a parszizmussal: a kalifátus közjogi mivolta a szászánida
királyság fogalmából és hagyományából fejlődött. Az iszlám dogmatizmusa a görög
filozófia behatására vall; a muszlim vallásfilozófia Arisztotelészből, Platónból,
vagy még inkább a neoplatonizmusból indul ki. A mohamedán kánoni törvényhozás
a római jog befolyása alatt alakul ki.
A buddhizmus befolyását Goldziher ismételten
tárgyalta, legbővebben Kőrösi Csoma-előadásában: A buddhizmus hatása az iszlámra.
Az iszlám zindikjei, eretnekei nyilván buddhista tanításokat vallottak. Buddhista
eredetu az olvasó (rózsafüzér), a szúf, a muszlim szerzetesnek darócruhája, valamint
az a nagy hatású irányzat, mely a szúftól vette nevét: a szúfizmus, miszticizmus,
minden teremtmény iránti szeretet. A szúfi szemlélet végcélja a mahv, az egyéni
létnek kioltása, a fana, az egyén megsemmisülése, tehát a nirvána.
Ismeretes
az a mondatörténeti tény, hogy Buddha legendája behatolt a keresztény hagiológiába,
Buddha maga pedig az egyház szentjeinek sorába, amint azt egymástól függetlenül
Kuhn, Laboulaye, Steinschneider megállapították. Goldziher meglátta, hogy a Barlám-legenda
arab változata, a Bilauhar va-Budaszif mellett még Ibrahim ibn Edhem legendája
is föltünteti a Buddha-legenda jellegzetes vonásait. S nemcsak ibd Edhem, hanem
Hárun al-Rasid kalifának fia, al-Szabti is felölti a Buddha-legenda vonásait.
A muszlim miszticizmus és aszkézis legtöbbet a buddhizmustól kölcsönöz.
Az
iszlám nemzeti sajátossága legerősebben a szentek kultuszában nyilatkozik. Egyes
országok, vidékek, helységek szentjei mohamedán velikké lesznek. Valójában a szentek
tisztelete élesen ellenkezik az iszlám lényegével. A Korán még Mohamedet is emberileg
gyarlónak tünteti föl, csodára képtelennek. De itt a nemzeti vallások erősebbeknek
bizonyultak az iszlámnál: megtartották a maguk csudatevőit. Allahot elérhetetlen
magasságban érezték maguk fölött. Hogy termésük érjék, hogy jószáguk sokasodjék,
hogy nyavalyájuk múljék, hogy családjuk gyarapodjék, azért helyi szentjükhöz fohászkodnak.
Legfeljebb azt az engedményt teszi a helyi kultusz az iszlámnak, hogy szentjeit
Allahnál való közbenjárásra kéri. Az arabok közt beduinok, rablók, kiket iszlámszegés
miatt kivégeztek, most szentek tiszteletében állnak. Mezopotámiában Samsz napisten
emlékét a Samsz-mecset őrzi, szentesítve avval a legendával, hogy itt Ali megállította
a Napot. Indiában Durga istennő ünnepe, melyet hasonlóan ülnek meg, mint Egyiptomban
Horuszét, Elő-Ázsiában Adoniszét, Tammuzét, most Huszejn gyászának lett napja.
A szír-Nébo isten helységében kubba, muszlim kápolna emelkedik. Mint Bubastis
templomába a régi egyiptomiak, úgy ma az egyiptomi hádsik, zarándokok, Mekkába
visznek macskát. Az észak-afrikai Constantine-ben az iszlámon belül fennmarad
a régi tyúk?, juh?, ököráldozat varázsértő néger nőkkel. Gyakran a helyi hagyományt
valamely bibliai ürügy leplezi: a pogány kor szent helyeit Ábel, Sét, Sém, Nóé,
Ábrahám, Ézsau, a 12 próféta, Mózes, Urijja, Hósea, Jóna, Ezékiel sírjaként, sőt
tannáknak, pl. Aba Saulnak, Juda b. Ilainak sírjaként tisztelik. Afrikában a keresztény
egyház szentjeit is szolgálják, pl. Szent Sergius sírját, Páduai Szent Antal szobrát.
Török nők leborulnak Mária képe előtt. Egyiptomban mutatják Jákob, Mózes, Sém,
Rubén sírját, sőt még Osiris emlékét is mohamedán szentélyként őrzik.
* * *
Ezzel Goldziher professzor iszlámtanának körvonalait nagyjában vázoltuk. Terünk nem engedi akár csak pedzenünk is, mit tett Goldziher professzor az arab költészet-, az arab nyelvészet-, az arab irodalomtörténelemnek, az arab történetírásnak fölkutatása terén. A pogány arab irodalmat alig ismerte valaki nála jobban. Ámde az iszlám tudományában a legnagyobbak is (Nöldeke, Snouek Hurgronje, Becker, Griffin) Goldzihert vallják mesterükül.
IV
Goldziher
Ignác és a zsidó tudomány
Goldziher
professzor azért értette át oly mélyen az iszlámot, mert teljességében átélte
a zsidóságot. A különválasztás Korán és szunna közt azért vált előtte oly világossá,
mert felnőtt a ‰U IÚ·˘ ‰—Â˙ és a ·˙η˘ ‰—Â˙ az írott és a szóbeli tanítás tiszteletében.
A hadíthban, mint a zsidó hagyományban, megkülönbözteti a halákhát az aggádától,
a törvényes szabványokat az etikai, elbeszélő, eszkhatológiai tanításoktól. De
azért túlzásnak ítéli azt az ismételt felfogást, hogy a szunna nem egyéb, mint
párdarabja vagy éppenséggel utánzata a Misnának. (Muh. Stud. II., 209. o.) A hadíthkutatók
eljárását, hogy tételeiket így vezetik be: "Mohamed mondta", úgy magyarázza,
ez csak annyit jelent: "vallásos tekintetben kifogástalan, sőt kívánatos
és a próféta maga is tetszésével jóváhagyná". Találóan emlékeztet Rabbi Józsue
ben Lévi kijelentésére: "mindazt, amit késő korukban éles eszu tanítvány
elő fog adni, mintegy maga Mózes vette át a Szinai-hegyén." (Előadások 49.
o.) A vallástörvényről kifejtett ellentétes véleményeknek egymás iránti tiszteletét
találóan megvilágítja a Sammaj és Hillél vitatkozó iskoláiról kimondott talmudi
ítélet: "ezek is, amazok is élő Istennek szavai" (Előadások 324. o.).
A muszlim legenda csakúgy, mint az aggáda, úgy képzeli, hogy az égben a törvény
kérdéseit iskolaszeruen tárgyalják (Előadások 337. o.).
Figyelemre nagyon méltó
pl. még a következő analógia. Már a koránmagyarázat legelemibb fokán Goldziher
professzor azt a törekvést észleli, hogy könnyebb szövegmódosításokkal eltüntetik
vagy enyhítik az oly koráni gondolatokat, melyekről úgy vélték, hogy Istennek
vagy az ő küldöttjének, de még más prófétáknak is méltóságába ütköznek. Később
kivált a si'ita koránmagyarázat tünteti fel ezt a törekvést. Ez a törekvés megegyezik
már a legrégibb maszoretikus hagyományban érvényesülő IE—UÂO ÔÂ~˙-mal (Richtungen
17, 20-30, 284. o.).
Általában az iszlám viszonyai Goldziher professzort közvetlenül
a bibliai vagy zsidó megfelelőre emlékeztetik. Az Ommajádokat összehasonlítja
Aháb királlyal (Előadások 82. o.), a többiektől elütő II. Omár az ommajád Hiszkijjának
jellemzi. Hasonló összevetések, a Szentírásnak teljes, a talmudi és midrás irodalomnak
igen gazdag ismeretéből merítve, surun kerülnek elő Goldziher professzor muveiben.
Goldziher
Ignác kisded korától a zsidó vallásban, a zsidó erkölcsben és a zsidó tudásban
nevelkedett. Freudenberg korán avatta be a Szentírásnak, a hagyománynak, a szentírás-magyarázóknak,
a grammatikusoknak benső ismeretébe. 12 éves gyermek volt, midőn megjelent tőle
a ~Á^E ˙ÁE˘ Abhandlung über Ursprung, Eintheilung und Zeit der gebete - Ibn Ezrától
a vilnai gáónig felsorakoztatván a pijjutimról nyilvánított felfogásokat, állást
foglal: a pijjut ne szakítsa meg a törzsimát, a törzsima után elmondhatja, aki
érti. Még mint óraadó diák belép a zsidó irodalmat felélesztő Mekicé Nirdámim-egyesületbe.
Mint ifjú, Bacher Vilmossal együtt Brill S. L. rabbinikus tudományán táplálkozik,
hajnali óráit a rabbi társaságának szentelve. Gyermekkorától kezdve munkatársa
a Ben Chananjának, Izraelita Közlönynek. Doktori értekezését, bár iszlámológiából
vagy akár egyiptológiából is telt volna, Tanhum Jerusalminak szentelte. Eleinte
szinte egyenlően áll a zsidó és muszlim vonatkozású dolgozatok serpenyője. Csakhamar
ugyan a mérleg az iszlámtan javára billen. De Goldziher professzor mindvégig a
zsidó tudomány avatott muvelője marad.
Első nagy munkája: Der Mythos bei der
Hebräern, mely csakhamar angol fordításban is megjelent, eloszlatja Renan balítéletét,
hogy a sémi faj mítoszköltésre képtelen, de másrészt kimutatja, hogy a prófétai
tanítás úgy, mint a törzshagyományokon, diadalmaskodott a népies mítoszon is.
1887-ben
a zsidó egyetemi ifjúságnak Goldziher professzor bemutatta "a zsidóság lényegét
és fejlődését." Ezek az előadások most könnyen hozzáférhetők a Népszeru Zsidó
Könyvtárban. Minden muvelt magyar zsidó tartozik magának azzal, hogy ezeknek eszméivel
megismerkedjék.
Könnyen érthető, hogy kivált a zsidó-muszlim érintkezések,
kapcsolatok vonzották kutató szemét. Kimutatja az iszlámra tért zsidók szerepét
az iszlámban, ilyen az iszlám első századaiban Ka'b al-Ahbár, Abdallah b. Szalám,
Hárun b. Músza, az Iszrailijja, zsidó történetek hagyományozói, ilyen pl. a XIV.
században alexandriai Száid b. Haszán, aki Mohamed küldetését a Szentírásból akarja
bizonyítani. Ismételten tárgyalja Goldziher professzor a muszlim polémiát a zsidó-keresztény
szentírás-magyarázat ellen, s ennek tanulmányozása serkenti Schreiner Mártont
is. Szentírásunkat szeretik kiaknázni a szekták is. A drúzok prófétákból és zsoltárokból
gyujtöttek adatokat Hákimjuknak, az istenség megtestesülésének bizonyítására.
A mahdi-eszme a zsidó-keresztény messiáshitből sarjadt. A bábizmus Dán 8,14-nek
2300 (év-) napjából kiszámítják, hogy 1844. évben beteljesedett az idő, amikor
Mirzá Muhammed Ali magát Bábnak kinyilatkoztatta; valahányszor pedig a Szentírás
"Isten fényéről" szól, a világmegváltó Beh‚ Allah megjelenése értendő
rajta.
Goldziher professzor muvei, dolgozatai számos zsidó-muszlim kapcsolatot
tisztáztak, kivált cikksorozata a Revenue des Études Juives-ben: Mélanges judéo-arabes.
Kimutatja, hogy a szamaritánusok hajoltak vallási engedményekre az iszlám irányában;
mennyire igyekeztek a karaiták a mohamedán tudósokat meggyőzni, hogy az aggáda
durvítja az Isten-fogalmat. Sámuel b. Hofni és Hai gáón mellett kivált kairuáni
Nissim ben Jákobra mutatja ki a mutazilának, a kezdő arab bölcselkedésnek behatását,
melynek fő problémája az isteni igazság (ártatlanok, gyermekek, állatok szenvedése);
ugyanez alapproblémája R. Nissim híres elbeszélésgyujteményének, a ma'aszijjotnak,
melyekben látszólagos visszásságok mögött az isteni igazság hat. Júda Halévinél,
akinek áhítatos tisztelettel adózik, kimutatja a rokonságot a muszlim miszticizmussal
és a kongeniálisan dicsőített Ghazálival. Az iszlám türelmességét kimutatja a
"visszaeséssel" vádolt Maimuni példáján is.
A zsidó-arab filozófiának
egyik nagy muve, a tévesen Bechainak tulajdonított Kitáb ma'áni al-nafs neki köszöni
kiadását. Bechainak a Szívek kötelességeiről szóló muve arab eredetijének kiadására
leginkább Goldziher professzor ösztönözte Yahudát. Hinneberg nagy vállalatában
(Die Kultur der Gegenwart) Goldziher professzor mutatja be a mohamedán és zsidó
vallásbölcsészetet. A középkori zsidó filozófia történetének ő a fölül nem múlt
ismerője.
V
Goldziher
Ignác és az Országos Rabbiképző Intézet
Goldziher
összeforrott Rabbiképzőnk történetével. Részt vett már azokban az előmunkálatokban
is, melyek a Rabbiképző megteremtéséhez vezettek. Ott szerepel a vezérlőbizottságnak
legelőször kinevezett tagjai közt, 1880 óta. Kaufmann Dávid halála után elfogadja
Rabbiképzőnkben a vallásfilozófia tanszékét, 1900-1921 előadja a vallásfilozófia
rendszerét, s olvastatja Szádját, Bachját, Ábrahám ibn Daudot, Júda Halévit, Maimunit.
Mint tanár azt vallja: "Átkot érdemel, ki az isteni szolgálatot renyhén végzi."
Lelkiismeretes gondossággal készült rabbiképzői előadásaira. Amikor kevéssel halála
előtt eltuntek gondos jegyzetei, ezt nemes aggodalommal Blau igazgatónak jelentette,
aki természetesen csillapította a nyugtalan professzori lelkiismeretet azzal,
hogy minden, amit elő fog adni, színarany lesz.
Goldziher professzor benső
egyéni kapcsolatot tartott Rabbiképzőnk növendékeivel. Rajongó hálával vallotta
őt mesterének Schreiner Márton, vallástörténelmi és vallásfilozófiai mély tanulmányaiban.
Dr. Neumann Edének, Rabbiképzőnk első avatottjának, nagy értéku doktori értekezése
(A muhammedán József-monda) Goldziher vezetése mellett készült. A disszertációkészítésnek
ez a módja általánossá vált 1900 óta, amióta Goldziher Rabbiképzőnknek tanára
lett. Nevezetes pályatételekkel találkozunk, melyeket az ő célkituzésével dolgoztak
ki Rabbiképzőnk hallgatói. Az arab-zsidó irodalom körébe vág a disszertációknak
egész sora, így számos editio: arab bibliafordításból, Maimuni arab misnakommentárjából,
Tanhum Jerusalmi szótárából, Júszuf al-Baszír összefoglaló muvéből, genizatöredékek.
A Goldziher által kituzött, de még meg nem oldott, jelentős pályakérdések fel
vannak jegyezve a Jubiláris könyv első kötetében.
Ez a sorozat még korántsem
meríti ki mindazt a munkát, amelybe Goldziher be akarta vonni rabbiképzői növendékeit.
Becjer C. H., Goldziher professzor jelentőségének mélyreható, kongeniális méltatója,
azon csodálkozik, hogy Goldziher, aki a Muhammedanische Studien nevezetes exkurzusát
a Hadíth und Neues Testament tárgyának szentelte, nem dolgozta fel a hadíth viszonyát
a zsidó hagyományhoz. Azt hiszem, ezt Goldziher el akarta végeztetni tanítványaival.
Nekem pl. kijelölte feladatomul, hogy a leghíresebb gyujteménynek, Bucháriénak
aggádikus elemeit dolgozzam fel. Bizonyára sorját akarta ejteni a többi nagy hadíthgyujteménynek.
Ámde
Goldziher nemcsak filológiai lelkiismeretességre, nemcsak filozófiai elmélyedésre
nevelte rabbiképzői növendékeit, hanem a zsidóságért való lelkességével őket is
lelkesítette.
VI
Goldziher
Ignác egyéniségéről
Goldziher
Ignácban, a tudósnál, a tanárnál, a filozófusnál még sokkalta jelentősebb az ember,
az egyéniség. Jóval több ő minden muvénél. Ezt az egyéniséget huség, igazság,
áhítat tüntette ki.
Husége megindító. Az a kidőlt-bedőlt székesfehérvári házikó
úgy él emlékében, mint a szentek szentje, édesatyja, mint annak főpapja, édesanyja,
húga, mint annak oltárai. Damaszkuszban ujjong a lelke, amikor megismerkedvén
egy tiszteletre kiválóan méltó nővel, megtudja, hogy héberül úgy hívják, mint
az ő húgát. Szüleinek, testvérének, fiának halálakor Bibliájába iktatott bejegyzései
vallásos megadással viselt szent fájdalomról tesznek megható tanúságot.
Goldziher
professzor huséges a ház iránt, melybe beleszületett, az otthon iránt, melyet
alapított, ama baráti kör iránt, melyet maga köré vonzott. Ha semmi más nem maradt
volna fönn Goldziherre emlékeztető, mint a levelek és képek, melyeket kapott,
akkor is már jelentős egyéniségre következtethetnénk. Barátai körébe tartoznak
a legjobbak itt a hazában: Gróf Kuun Géza, Berzeviczy Albert, Hunfalvy Pál, Kohn
Sámuel, Lőw Lipót és Immánuel, Gyulai Pál, Kármán Mór, Beöthy Zsolt, Riedl Frigyes,
Péterfy Jenő, Eötvös Lóránt báró, körükbe tartoznak a legjobbak a maga tudománya
terén: Fleischer, Nöldeke, Snouck Hurgronje, De Goeje, August Müller, Robertson
Smith, Harnack, Ed. Meyer, Max Müller, Landberg gróf, Rosen báró, Kautzsh, Budde,
Bezold, Fraenkel Sigm., Becker C. H., Littmann E., Söderblom érsek, Bevan, E.
G. Browne, Macdonald, Derenbourg H., René Basset, Guidi, Griffini, Asin Palacios
és igen sok más.
A Goldziher iránti elismerésben külföldön elsimultak az ellentétek,
elnémult az elfogultság. Jellemző pl., hogy Berlinben megszállt Berlinernél, s
ugyanakkor meghívta őt Geiger Ábrahám. Steinschneiderrel és Barthtal egyaránt
tartja a barátságot. Nagyra becsülte, kituntette őt Renan, a szkeptikus, s odaadással
Massignon, a rajongó, mély, pietisztikus, katolikus, hódolattal Cheich, Lasmmens,
a tudományos katolicizmus vezéralakjai. A zsidóság iránt elfogult Paul de Lagarde
a Bibliotheque Nationale-ban kitüntetőleg köszönti, a zsidóság iránt rideg, szigorú
Wellhausen odaszegődik Goldziher professzor ünneplői közé.
Huséges volt hazája
iránt. Soha másnak, mint magyarnak nem érezte magát - a magyaron kívül minden
más nyelvet idegennek. Amikor az Eötvös Józseftől neki szánt főiskolai tanszéktől
elütötték, amikor a mindennapi megélhetésért nyugös, roskasztó hivatalban görnyedt,
akkor sem hallgatott kiválóbbnál kiválóbb külföldi egyetemek hívogató szavára.
Még a keseru megpróbáltatás 1919, 1920-ban sem rendítette meg. Lemondhatott az
akadémiai osztályelnökségről, de nem honfiúi érzéséről. Amikor ebben az időben
egy (egyébként igen derék) emberünk külföldi meghívásának engedett, azt mondta
nekem: "Kár, hogy megtette; én nem tettem, s bizonnyal Ön sem tenné."
Igazság!
Goldziher professzor méltán vallotta: "Erkölcs nem lehetséges ott, ahol igazság
nincsen." Ámde Goldziher professzor igazsága építő, alkotó igazság volt mindenkor.
A Mythos bei den Hebräern korántsem állapodik meg a Szentírás mitikus csökevényeinek
elemzésénél, a prófétai hirdetés himnuszává magasztosul. Az iszlám hagyományainak
legélesebb bírálata sem csökkenti a megbecsülést, mellyel az iszlám iránt viseltetik;
lendületes lelkességgel mutatja ki az etikai mélységeket, érzületnek, lelkiismeretnek,
intenciónak jelentőségét az iszlámban. A féligazság rombol, a féligazságnál meg
nem állapodó igazságszeretet megnyugváshoz visz. Elvégre is ez a világegyetem
fönnáll, a világtörténelem folyik; nem lehet tagadni a mindenséget, nem lehet
tagadni az emberiséget. Az igaz lélek magyarázatot keres reá. Ezt a magyarázatot
részben megadja a tudomány. De az emberiségnek, a mindenségnek nagy kérdéseiben
csakhamar eljutunk a tudomány sorompóihoz. Itt kezdődik a hit birodalma.
Áhítat
és hit Goldziher professzor egyéniségének legmélyebb alapjai. Az áhítat nem pótolhat
semmilyen tudományt, de megnemesíthet, megszentelhet minden tudományt. Megszentelte
Goldziher professzor tudományát is. Maga mondta el nékem: ámbár mindennapi kenyere
az arab irodalom, a legmosdatlanabb szájú irodalom, soha, de soha az ő tollára
még erről az irodalomról sem jött léha szó. Lelke kimondhatatlanul telve volt
áhítattal, hittel, mely folyvást táplálkozott a Szentírásból, a vallásos irodalomból.
És ez a hit zsidó hit volt, teljes, mély zsidó hit. Becker C. H. tesz róla tanúságot:
"G. war Jude, Jude mit Bewusstsein und Stolz." [G. zsidó volt, tudatosan
és büszkén zsidó.]
Amikor az Európából meghívott tudósokkal Amerikába utazik,
a rós hasónó hajón éri; áhítata magával ragadja zsidó útitársait, jóm kippurkor
ő maga szokott előimádkozni válogatott, áhítatos gyülekezetnek.
Vallásos érzése,
mely gyermekkorától megdicsőüléséig kísérte, élete vége felé még hatalmasabban
megnyilatkozott. Vágyott az örökkévaló életre. Hittel várta a halált, mondván:
"Hallga! barátom kopogtat, nyiss nekem!" Kevéssel halála előtt egy péntek
este ott találtam ünneplőben az asztal mellett, előtte a Szentírás és egy arab
mu. Áhítattól átszellemülten szólt: "Nem tudja, jól teszi?e, hogy még az
arab irodalomba mélyed, pedig maholnap ott áll, ahol csak azt kérdik tőle: becsülettel
végezted-e munkádat?" Mesterünk, hálásan valljuk: "Becsülettel elvégezted
nagy földi munkádat."
Heller
Bernát
Múlt
és Jövő, 2000/2
GOLDZIHER, Ignác (4)
(1850, Székesfehérvár – 1921, Budapest): magyar zsidó orientalista, filológus és vallástörténész, a vallástörténet evoluciós iskolájának híve, az iszlám tudományok és a judaisztika világhírű művelője. Pest, Berlin és Lipcse egyetemén orientalisztikát, arab és héber stúdiumokat hallgatott, majd Nyugat-Európában és a Közel-Keleten tett nagyobb tanulmányutat. 1872-től magántanára, 1894-től rendes tanára volt a budapesti egyetemnek, 1876-tól levelező majd rendes tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, közben pedig folyamatatosan viselt tisztségeket a hazai és a nemzetközi tudományos életben és a magyarországi zsidóság vallási szervezeteiben. Az általános vallástörténet szempontjából legjelentősebb, a régi héber társadalom és mitológiai hagyomány kapcsolatáról írt korai munkájában G. az evolucionista és a szimbolikus- mitológiai irányzat egyeztetésére tett kísérletet és lényegében a szigorú történeti kritika eszközeit alkalmazta a biblikus vallási hagyomány vizsgálatában, egyben pedig vitába szállt ¤ E. Renan a sémi népek igazi mitológiai-vallási kreativitását kétségbe vonó nézeteivel. Későbbi, javarészt német nyelvű és elsőként Németországban megjelenő munkái zömében az európai iszlámtudomány megteremtésén fáradozva G. alapvető megállapításokra jutott a Korán belső fejlődése, az iszlám és a zsidó-keresztény hagyomány viszonya, a muszlim hagyomány és írásmagyarázat fejlődése tárgyában. Beható tanulmányokat szentelt ezen túl olyan témáknak, mint a muszlim hittudomány fejlődése, az iszlám szektáinak és irányzatainak históriája, az arab költészet értékeinek feltárása. Mint a zsidó tudományoknak is jelentős művelője, G. számos munkát szentelt a zsidóság önértelmezésével összefüggő vallástörténeti kérdések feltárásának, elméleti írásaiban pedig az összehasonlító vallástudomány evolúciós irányzatának filológiailag megalapozott kritikai szemlélete mellett foglalt állást és sokat tett a modern vallástudományi szemlélet magyarországi megismertetéséért is.
Fő művei: Der Mythos bei der Hebraern und seine geschichtliche Entwicklung, Leipzig: 1876.; Az iszlám. Tanulmányok a mohammedán vallás köréből, Budapest: 1881.; Die Záhiriten, Leipzig: 1884.; Muhammedanische Studien 1-2., Halle: 1888-90.; Abhandlungen zur arabischen Philologie 1-2., 1896-98.; Vorlesungen über den Islam, Heidelberg: 1910.; Előadások az iszlámról, Budapest, 1912.; Die Richtungen der islamischen Koranauslegung, Leiden: 1920.; Gesammelte Schriften 1-6., Hildesheim: 1967-73.; Az iszlám, Budapest: 1980.; Az iszlám kultúrája 1-2., Budapest: 1981.; Goldziher Ignác naplói 1-2., Budapest: 1994.; Az arabok és az iszlám 1-2., Budapest: 1995.; A zsidóság lényege és fejlődése, Budapest: 2000.; Mítosz a hébereknél és történeti fejlődése, Budapest: 2003. Irodalom: Simon R.: Goldziher Ignác, Budapest: 2000. (HP)
Az
MTA Filozófiai Kutatóintézetének
AKADÉMIAI-FILOZÓFIAI NYITOTT EGYETEME
TEOLÓGIA
SZAK
