Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Joseph Conrad (1857-1924)

 

A sötétség mélyén (Vámosi Pál fordítása)

Heart of Darkness


A titokzatos idegen (Katona Tamás fordítása)

The Secret Sharer

 

Lengyel származású angol regényíró, novellista. Eredeti neve Teodor Józef Konrad Korzeniowski. 1857. december 3-án született a ma Ukrajnához tartozó Bergyicsevben. Lengyel nemesi családból származott, birtokaikat azonban az orosz hatóságok elvették, mert szülei résztvettek a cári elnyomás elleni mozgalomban. Apja költő és fordító volt. Szülei ellenállási tevékenysége miatt 1861-ben a cári hatóságok családjukat száműzték az észak-oroszországi Volgodába. Tizenkét éves korára árván maradt, szülei tüdőbajban haltak meg. 1869-ben Svájcban élő nagybátyja vette pártfogásába, aki Krakkóba küldte tanulni. Tanulmányai során az irodalom mellett elsősorban a földrajz érdekelte, és sikerült rábeszélnie nagybátyját, hogy tengerésznek állhasson.
Tizenhat éves korában Marseille-be utazott, előbb francia, majd angol hajókon szolgált. 1886-ban kapitányi képesítést szerzett. Ugyanebben az évben felvette az angol állampolgárságot, és nevét is angolra változtatta. Tengerészeti karrierje során bejárta a Távol-Keletet, járt Ausztráliában, Dél-Amerikában és Afrikában is. 1894-ben egészségi állapota miatt fel kellett hagynia a tengerészettel.
1885-ben feleségül vette Jessie George-ot, akivel az angliai Ashordban telepedtek le. Két fiuk született.
Első regénye, A félvér 1895-ben látott napvilágot. A regényben Conrad távol-keleti, elsősorban a maláj szigetvilágban szerzett élményeit dolgozta fel. Első regényei elsősorban egzotikus helyek színes ábrázolásai, de Flaubert és Maupassant hatására Conrad egyre inkább a lélektani ábrázolás felé fordult. Műveiben ötvözte a romantikus kalandregény vonásait a modern, pszichológiai igényű lélekrajzzal.
Regényei hamar meghozták számára az elismerést. Jó barátjává vált Galsworthy és Ford Madox Ford, a fiatal író közül pedig Henry James és H. G. Wells is példaképüknek tartották. Regényeinek alapmotívuma továbbra is a tenger maradt. Az 1887-ben megjelent A Narcissus négere című regényétől kezdve elsősorban a természettel szemben felülkerekedő ember ábrázolása foglalkoztatta. A mélyülő lélektani ábrázolás példája az 1900-ban napvilágot látott Lord Jim című regénye, melyben azt kutatta, milyen okok miatt válik valaki árulóvá. A Lord Jimben és az ifjúsága kongói kalandjaira épülő, A sötétség mélyén (1902) című regényében Conrad meglehetősen sötét, pesszimista képet fest az emberi természetről.
Az 1904-ben megjelent Nostromó az első társadalmi regénye. A sokak által legjobb regényének tartott, Dél-Amerikában játszódó regényben a tőkés fejlődést és annak társadalmi következményeit vizsgálja. Társadalmi regényei közé tartozik A titkosügynök (1907) és a Nyugati szemmel (1911) című regénye is.
Kritikai körökben Conrad munkásságát pályája elejétől elismerték, de az igazi közönségsikert csak az 1913-ban megjelent Véletlen című regénye hozta meg számára. Utolsó regényei közül a Győzelem (1915), Az árnyékvonal (1917) és A kalóz (1923) emelkedik ki.
Conrad utálta a kitüntetéseket, időskorában öt egyetem tiszteletbeli doktori címét is visszautasította, 1924-ben pedig nem fogadta el, hogy az uralkodó lovaggá üsse.
1924. augusztus 3-án szívrohamban halt meg a Bishopsbourne-ban. A közeli Canterburyben temették el.

Juhász Tamás: "Ifjúság" - Joseph Conrad és a tranzakcionális irodalom jelensége
Jerzy Stempowski: Conrad kalinowkai öröksége