« http://haiku.hu, a Terebess Online https://terebess.hu különlapja

Összes haikuja japánul ábécérendben (DOC)

régi
tó
vizet
csobbant

Terebess Gábor Basó fordításai
(Frissitve: 2009. nov. 13-án: 630 db.)

Kétnyelvű japán-magyar változat: DOC > PDF

Matsuo Bashô (1644-1694), Yosa Buson (1716-1784) festménye, részlet

„Előzd meg az elődöket: kövesd, amit követtek!” (Basó)
[Horváth Imre (1906-1993) erdélyi magyar költő: „A kiváló megelőz, a törtető a sarkadra lép.”]

mécsem ellobbant
hasztalan élesztem
dermedt az olaj

tavaszi szél
szomorúfűz tincseit
összefésüli

ó tavasz tavasz
milyen nagyszerű tavasz
csak így tovább

bár tüzel a nap
tüzel könyörtelenül
kél az őszi szél

levendulaszín
regénybe illő hajnal
kakukk ébreszt rá

hajnali ködben
megkondul a harangszó
dereng már az ősz

alig virrad még
ujjnyi fehérség csillan
fehér csalihal

közeleg az ősz
gyakrabban ábrándozom
teaszobákról

késő ősz után
miből él szomszédunk?
vajon mit csinál?

fúj az őszi szél
csak a gesztenye őrzi
kupacsát zöldnek

őszi szél
a tolóajtó résén
besipít

császárfa lombja
alighogy lehullt - már dér
veri a vadszőlőt

szelek vánkosán
elérte fülem az ősz
súgott valamit

ősz van már
szemerkél az eső
a holdon is

noha nincsen
savanyító bödönöm
zamatos az ősz

őszi szél süvölt
az iszei temetőn
egyre rémisztőbb

tönkrevágta
a bús őszi éjszakát
víg csevegésünk

megérte az őszt
most ihat a pillangó
krizantém harmatot

hűvös már az ősz
ki-ki magának hámoz
dinnyét padlizsánt

tízedik őszöm
töltöm Edóban - lakhely
címnek megfelel

őszi szélvihar
eperfa vándorbotom
eltört azt bánom

halászok arca
az első mákvirágok
láttán felderül

halásztanyán
tücsök és garnélarák
összejön végre

jön egy-egy zápor
rizspalántákért csöppet
se kell aggódni

fogadó fölött
holdtányér - a belsejét
én belakkoznám

zölden is ízes
de a csilipaprika
buzgón pirosul

zöld fűzfagallyak
csak apálykor érnek
le az iszapba

nincs semmi baj
túléltem a tegnapot
gömbhallevestül

dicső pillanat
zsengezöld levélen
felragyog a nap

tombol a tenger
Égi Folyó íve óvja
Szado-szigetet

kemény jégverés
öreg tölgyfaként talán
megmaradhatok

tiszta szerencse!
üde hótól illatos
a Déli-szurdok

reggeli teát
kortyol egy szerzetes
krizantém csendjét

minden reggel
csiszolgat játékán
az őszi tücsök

jó társaságban
hajnalkavirágokkal
reggelizem

hajnalkavirág
sután festve is maga
a mulandóság

szirombontásban
tivornya sem zavarja
a hajnalkákat

kúszó hajnalka
kertkapum beláncolta
nappalra is

hajnalkavirág
veled vigasztalódnék
nincsen barátom

reggeli harmat
hűti a sáros dinnyét
lucskos foltokkal

lábat mostam
ma ruhástul dőlök le
hamar megvirrad

rizsgombócból
másnap holt bambuszlevél
álommal töltve

tengerbe fojtja
a perzselő napot
Mogami-folyónk

Hőforrás-hegytől
ellátok Szeles-partig
hűvösödő est

szalmaszíj helyett
kálmoslevéllel kötöm
meg bocskoromat

tetőpillérről
lóghatna banánlevél
belát a hold

őszéji vihar
eső szakad dézsámba
banánfám hasad

banánfám körül
ha van amit utálok
serdül a tarack

az éjszakában
szarvasbőgéssel terjed
a szomorúság

peónia
porzói közül bús méh
kászálódik ki

szendergésemből
tavaszi eső keltett
föl szelíden

nyitott paraván
rajta festett hegyláncok
bezárták télre

beteg vadliba
hideg éjbe zuhant le
elszenderülni

lehull a virág
visszatér a földbe
gyökereihez

fácán kiált föl
egyszerre visszahozza
holt apám-anyám

fölrebbent lilék
orkán dúl Hiei-hegyen
vészjósló az éj

bambuszlevélbe
rizst teker míg fél kézzel
simítja haját

fűzlevél potyog
gazdurammal hallgatunk
hozzá harangszót

salátalevél
padlizsánlevesben is
megmaradt zöldnek

krizantémvirág
savanyú salátáját
lepke ízleli

csapongó lepkék
hányszor szárnyalják túl
a fal tetejét

pillangó röpköd
szerte a napos rétre
árnyékát veti

lepkék madarak
szárnyával röppenek fel
a virágfelhők

gyöngyfüzérfa
cseresznyeszirom-felhős
egy esős napon

seregély csapdos
ostorfabogyó szárnyal
fergeteges reggel

ki van öltözve
jószerencse ünnepén
az ecetárus is

minden áldott nap
másnak mutatja magát
a gyapotrózsa

császári kegyből
lobog a tűz újévi
fazekunk alatt

félreteheted
írói tehetséged
nézd bazsarózsák

Fudzsi-hegy szelét
viszem Edóból - emlék
a legyezőmön

lilaakác konnyad
babjáról verselek majd
ha elvirágzott

mint fenn a Fudzsin
teamozsár kúpfedelén
bolha üldögél

kőzáport zúdít
le az Aszama-hegyről
őszi szélvihar

megtisztulási
rítus - hal a vízből
szélbe ugrik fel

egy-egy szélroham
és a lepke új helyen ül
a fűzfa törzsén

hetedik hónap
hatodik napján este
már annyira más

lassít a csónak
part mentén virágzó
őszibarackfák

még derült az ég
esőkalap köpeny kéznél -
bambuszültető nap

vadkacsák veszte
jószerencse ünnepén
jól megy a vásár

a régi réten
pásztortáskát szakajtani
férfias munka

az öreg tóban
békaugrásra vár
a víz hangja

*további variációk:
ódon tavon / béka ugrál minden / csobbanásba
a régi tónál / békaugráskor hallani / a víz hangját
a régi tóba / béka ugrott - hallom a / víz csobbanását
tán egy régi tó - / mintha békaugrástól / csobbanna vize
ódon tavon csend / csak egy béka ugrása / csobbant némi neszt
agg tó hallgatag / ám ha bekap egy békát / felcsendül vize
hallgat a tó rég / de béka ugrik belé / s megszólal a víz
hallgat a vén tó / ám egy békaugrástól / felhördül vize
vén tó / békaugrás / víz-hang

az öreg folyó
nyíltan szemet vetett
az árvafűzre

koppan az eső
zöldbarackra fülem is
besavanyodik

köldökzsinórom
szülőházam év végén
elsírom magam

messze északon
rizsültetők dalából
született a vers

hó volt hó nem volt
mit együtt néztünk tavaly
vajon visszahull?

másnapos vagyok
de míg cseresznye virágzik
senkit sem zavar

újév másnapja
több napot nem mulasztok
nyíló tavaszból

télbe hajlott kert
csenevész holdsugárnál
cérnahang cirpel

téli napsütés
ráfagyott árnyékom
a ló hátára

télen sincs szünet
mint jégverés zakatol
a rizshántoló

téli magányban
a szokott kopott oszlopra
támaszkodom

újév reggele
már olyan borongós
mint egy őszi este

egekben a hold
mint telekárak a
vásárnegyedben

fenyőtű tűznél
szárítom kéztörlőmet
cudar az idő

beleborzongok
ilyen őszvégi este
az alvilág lehet

mint a sötét éj
szentjánosbogarat fogsz
de tövist markolsz

házak ormán
foszladozik a napfény
hűvös esténk lesz

bokorhere rét
befogad éjszakára
egy kóbor kutyát

harmatos hajnal
szomszédunk döngeti
a rizshántolót

mássz elő!
selyemhernyó rekesz alatt
varangy vartyog

szomorúfűzről
vagy a magas égből
eső csepereg

behavazottan
Hakone-hágón reggel
emberek kelnek

mint kagyló és héj
szétválunk Futaminál
búcsúzó őszben

túlélő kagylók
drága levesbe főttök
esztendő végén

elhull a virág
füveknek magja szórja
szét a bánatot

a virágok közt
bögöly játszik - ne kapd be
verébkoma

fészkét hagyó patkány
én sem éjszakázom
virágzó fák alatt

borom zavaros
rizsem sötét - virágból
világból elég

virágarcok láttán
szégyenlősen bújik a hold
ködfátylak mögé

virágfelhőn át
Aszakusza? Ueno?
melyik harang kong?

cseresznyevirág
közt szállok meg húsz napig
elvirágzásig

cseresznye nyílik
már egy hete darut látok
a hegy alján

teljes virágzás
de a hegynek egyre megy
minden virradat

kerek egy réten
felülemelkedetten
pacsirta dalol

szomorúfűzfa
mintha ápolná sebét
ága ráhajlik

tavaszi szélben
a virágok kacajra
könnyen fakadnak

reggelre kelve
ködben surran a tavasz
nevesincs hegyre

tavaszéjszaka
betelt cseresznyevirággal
majd vége szakadt

tavaszéjszakán
templomzugba vonultam
társért imádkozni

megjött a tavasz
rizsszalmakötél díszt
aggat egy gyerek

kitavaszodott
öt mérő tavalyi rizs
új évi jómód

tavaszi eső
végigcsorog a fákon
tiszta forrásvíz

tavaszi eső
két levéllel csírázik
a padlizsánmag

darázsfészkekről
tavaszi eső csurog
lyukas a tető

tavaszi zápor
szalma lebernyegünk
mint fűzlomb csapkod

tavaszi esők
ürömfű ágaskodik
útszéli gyepből

hídpalló résén
nőtt páfrány holdbámulós
emléket idéz

lótusz levelét
hagyjuk meg a tóban
ősök napjára

galambok búgnak
sziklabarlang szájából
mindent áthatón

kora ősz össze-
hajtott szúnyoghálóval
takarózom

az első dinnye
tán gerezdekre vágjam
vagy szeleteljem?

téli zivatar
sásköpönyegre vágyik
még a majom is

első téli hó
milyen szerencsés vagyok
kunyhómból nézem

tavaszi hó
nárciszt bókoltatni
arra épp elég

beköszönt az ősz
most úgy zöldell a tenger
rizsföldnek illik

leesett a hó
útiládád kifakult
vándorszerzetes

cseresznye első
virága éppen egy
szép napra nyílik

nyíljatok gyorsan
krizantémvirágok
rajtunk az ünnep

hallom kígyót öl
máris milyen ijesztőn
dürög a fácán

a nap előtt el
vándormadarak szálltak
mégsem a felhők

nyári esőben
is fordul a nap után
a mályvarózsa

pacsirta dalol
egy fácán kíséri
közbe-kakatol

áthágom csúcsát
pacsirta fölé szállok
a bérci hágón

kelet vagy nyugat
innen is onnan is
bősz őszi szél fúj

szélfútt szakállát
öreg ősznek panaszolja
ki fia-borja?

most a varnyú sem
viszolyogtat mint máskor
hajnali hóban

nyomorú templom
deres öntöttvas kanna
hűlt duruzsolás

kócsag hószárnya
Hira s Mikami csúcsa közt
híddá fagyott

szulák nyit délben
pihen a rizshántoló
meghitt pillanat

érik az árpa
a pacsirta éneke
egyre élesebb

nem látja senki
virágzik a szilvaág
bronztükröm hátán

felhők hegylánca
a Fudzsi-hegy ormára
hózáport zúdít

téli zivatar
Kisköves-patakba
kavicseső esik

a ház népére
őszi zivatar hulljon
sebaj ha hideg

magányos apáca
zsúptetős kunyhóba zárt
fehér azálea

levetem göncöm
és vállamra terítem
ruhaváltó nap

szajhákkal szomszéd
szobában éjszakáztam
virágos a hold

ó mily hűvös!
falnak támasztom talpam
alszom délután

szirmonként szállong
sárga boglárkavirág
zúg a zuhatag

mécsbogár lesen
csónakosunk berúgott
dülöng a ladik

kakukk énekén
száll a haikumester
ki a világból

kakukk szava száll
magányos sziget felett
megállapodik

kakukk kiáltás
ráérősen csendül le
a víz színén

kiskakukk dalol
dalol repül és dalol
dolga rengeteg

kakukk kiabál
minden kálmoslevél
öt láb hosszú nyárs

átcsillan a hold
bambuszrengetegből
kakukk szólítja

hólyagcseresznye
bogyó-kehely-levél mind
őszi skarlátban

szépasszonyvirág
inog karcsú dereka
harmatsúly alatt

hóval tetézett
bambuszkalapom
vásárra viszem

lenge kimonót
vékony kabóca szárnyat
hordok a nyáron

megőszült család
botra borulva járják
be a sírkertet

tintahalárus
a kakukkmadárral
egy hangon harsog

jégeső veri
cédrus-zsindely kalapom
fejem dübörög

ezek még élnek
tömbbe összefagyva is
tengeri uborkák

csak tarólevél
várja a teliholdat
felperzselt tarlón

rizsföldi verebek
a teaültetvényen
menedékre leltek

nemes lélek az
ki nem a villámfénytől
világosul meg

a sötét éjben
megragadod a villámfényt
mint fáklyalángot

villámfény villan
kócsag rikolt riadtan
éjek éjén át

érett rizst csépel
öreganyádat éltesse
krizantémvirág

kettőnk élete
tovaszállt de cseresznye
virágzott közben

túlélem talán
útikalapom árnya
némi enyhet ád

az őszi orkán
vaddisznó kondát söpör
félre az útból

tücsökcirpelés
zeng a vaddisznónak
vackán sincs nyugta

Irago fokán
a héja vijjogása
magával ragad

tavaszi alkony
nem hallom a harangszót
konduló csöndben

elment a holddal
négysarkú íróasztal
maradt utána

hervatag kövek
elszáradó vizek
tél van puszta tél

a kő bűzétől
vöröslő nyári füvön
forró a harmat

Kőhegy köveit
jégzivatar verdesi
kőkeményen

kőhegyi kőnél
gyászhozóbban fehérlik
most az őszi szél

hőfonalak
gomolygatják össze
a sűrű füstöt

indulnék haza
szomorúcseresznye
gallyába gabalyodok

kövi azálea
a kakukk véres könnye
kivörösíti

gyertek gyerekek
jégesőben szaladunk
gyémánton tiprunk

hébe-hóba gyerünk
ki a hóba csúszkálni
az elbukásig

fogyóban a hold
napról-napra gyarapszik
a sötétség

késik a holdfény
majdnem megfőtt a rák is
egyre sötétebb

téli záporból
ernyőjét lógatva jön
egy szerzetes

Nagybuddha szobrát
csak hőpára formálja
talapzatára

a függőhidat
befonták a repkény
éltető indái

osztrigát árulj
ne szárított moszatot
vénségedre

nyuszifül-írisz
felismered a vízben
tükörképedet?

év végi sürgés
a vöcsöknek is sok már
víz alá bukik

mily remeteség!
terem hold és krizantém
három tábla rizs

nem restelli
aprít zöldséglevesbe
csilipaprikát

megfagyott víz
szétrepesztette korsóm
nem megy az alvás

ha papírruhám
nedves lesz az esőben
szedek virágot

lenőtt a hajam
sápatag arcom kékül
túl esős a nyár

elkeserítő
sötét lett a főzéstől
borkóró zöldje

Buddha születés-
napjára született egy
foltos őzike

elhaló harang
éledő virágillat
teljes az este

még harangjuk sincs
mire hallgatnak tavasszal
ha leszáll az est?

téli krizantém
ablakod előtt - forrald
édes rizsborba

téli krizantém
rizskorpa havazta be
döng a hántoló

Kannon temploma
cseresznye szirma szitál
cseréptetőjére

ne petyhüdt arcunkra
szűzi cseresznyevirágra
üssön a versünk

papírernyőmmel
félrehúzom ágait
lássam a fűzfát

átfűlt kopár rét
hőhullámok lengnek el
alig felette

kopár fa ágán
varjú sötétlik - ősz van
beesteledett

learatták
az első rizst - pereg mint
a cankó hangja

ősz a faluban
félig-aratott mezőn
darvak bóklásznak

gágog a vadlúd
Kiotóba ősszel
értük utazom

magamra húznám
madárijesztő rongyát
dermesztő éjfél

kalapom sincsen
havas eső hull fejemre
áztasson csak!

merre keressünk
kátyútól kátyúig
Esőkalap-sziget?

a nemes tölgyfa
nem hederít virágra
talán titkolja

hallgatnom kell de
kimonóm könnyes ujja
mindent elárul

nyilván nem él már
eső-rejtette holdban
az a dalia

a folyóparton
kalapos nép élvezi
az esti szellőt

hóka téli szél
tévedésből plántálták
az őszi kertbe

háztól házig
számba veszek szilvafát
szomorúfűzfát

ne hidd hogy elmúlt
most is rád emlékezem
lelkek ünnepén

fejemre húzott
takaróval fekszem le
fagyos éjszakán

tollruhába bújsz
melegen kell öltözni
sárga kacsaláb

vadlibák húznak
kakastaréj-virágok
elsötétülnek

reggeli hóban
csak a zöldhagymák jelzik
a kerti utat

fát hasogatnak -
Ono szénégetőit
idáig hallom?

most a fa alatt
leves is halsaláta is
cseresznyeszirmos

kivágott fatörzs
bütüje kerek akár
az őszi telihold

a kőfaragó
kitett kövei közül
krizantém tört fel

Nara utcáin
krizantém illatba merült
Buddha-szobrok

kertben felejtett
leszakadt bocskor talpa
krizantém szagú

jégcsapretek
krizantémvirág hervadtán
alább kell adni

harmatot csöppent
a krizantém - felveszem
hát jamszgumócska

míg tüzet gyújtasz
gyúrok valami jót
jókora hógolyót

itt vagy pillangó
én lehetnék Csuang-ce
amint álmodlak

arany paraván
télen egyedül vénül
fakó fenyője

kallózd a vásznat
ne csak a csendet halljam
papné asszonyság

magas császárfán
fürjek pitypalattyolnak
módos a szomszéd

őszi permet hull
a mályvavirágoknak
eszményi idő

ködszitálásban
ma nem látszik a Fudzsi
még elbűvölőbb!

kihagy a tücsök
kályhámban a zsarát
helyette serceg

kiszói vadgesztenyék
keseredett lelkeknek
valók emlékbe

szalmakunyhóval
a harkály se törődik
nyári fák közén

fülem illattal
kifüstöltem - hadd halljam
ha kakukk kiált

tiszta vízesés
belőle merítették
az üvegtésztát?

tiszta zuhatag
zöld fenyők hullatják rá
tűlevelüket

tiszta vízesés
fodrán szemernyi szenny sincs
csak nyári holdfény

kis piros kagyló
kis bokorherevirág
kis szakéscsészék

gyerekből elég!
ki ilyet tud mondani
legyen virágtalan

fészkelő gólya
virágzó ágak között
meglesheted

a gólyafészket
cseresznyeszirom vihar
is megkíméli

barackvirágkert
ismeretlen szerelmünk
gyöngyfüggöny rejti

felém se nézel
az őszi estéimre
magamra hagytál

őszben járunk már
ha nem válsz pillangóvá
hernyóként végzed

a halászasszony
apró durbincsba döfi
hideg fűznyársát

gyertek gyerekek
kinyílt a szulák dél van
hámozzunk dinnyét!

csak kabóca váz
semmivé énekelte
magát lakója

lecsap a sulyok
mennyből visszhangozza
a Göncölszekér

hamis a hangom
de előadnám a hulló
cseresznyeszirmot

bujdosó kakukk
a teaszüretelők
hallják a hangját?

téli szélroham
éles szikla áll lesben
cédrusfák között

későn nyílt virág
facsupasztó szélben sem
tágít illata

fagyos szél süvít
fájdalmasan felpüffed
az ember arca

téli szélvihar
bambusz közé rejtőzik
le is csillapul

mohos hant alatt
elmulasztott imát
mormol valaki

kilencedszer is
teliholdra ébredek
csak hajnali négy

megyek rizst venni
az üres zsák lesz csuklyám
a havazásban

elfogyott a rizs
tökhéj-edénye szép lesz
virágvázának

gyékénylepelbe
csavart csavargónak is
tavasz virágzik

csuhás denevér
virágzás és csicsergés
vár rád odakint

őszre hirtelen
felhőbe ért a madár
megöregedtem

ezen a tájon
hűvösnek érzel mindent
amire rálátsz

világít a hold
akár szentjánosbogár
minden rizsföldön

életem ősze
istenek korában kelt
fenyővel közös

ezen az úton
nem jár együtt senkivel
az őszi este

magjaid aprók
mégsem kicsinyellek
csilipaprika

templomi kertem
zsúfolásig megtelt
banánfákkal

ványolófánk
kaméliát vagy szilvát
virágzott hajdan?

eldugott kunyhód
ajtaján guvatmadár
se kopog rád

romba dőlt templom
ásd ki a legendáját
gumóásó öreg

üvegtészta és
pár szelet nyers hal mellé
szilvavirág

szomját oltó
patkány szájában
keserű a jég

tükrét a holdnak
felhők homályosítják
fényesítheted

fának csúcsáról
az üresség hull alá
kabóca vázban

megrögzött zsivány
rokonai tartanak
gyászszertartást?

nem hallom pók
ki után szipogsz-zokogsz
zúg az őszi szél

gomolygó felhők
tornyosulnak oszlanak
holdfényes a hegy

holdcsodálóknak
egy-egy vonuló felhő
pihenőt enged

váló barátok
felhőbe vesző vadlúd
visszatér talán

kisfiú lovon
indul a retekszedés
nyeregből nézi

végzünk az évvel
döngölik a rizstésztát
magamban alszom

Fekete-erdő
most minek nevezzelek?
hó föd el reggel

fűpárna vár rám
szidom a téli esőt
vinnyog egy kutya

fűszálról zuhan
majd hirtelen szárnyra kap
parázsbogárka

zsúpajtós kunyhóm
új lakói kitárták
babaünnepre

ősz jelzi kunyhóm
keserűfű virágzik
paprika piroslik

szedem a gyógyszert
mégis hull párnámra
vacogtató dér

vendégfogadót
kerestem kimerülten
lilaakácost

zúzmarát mutat
a fojtóbab ma reggel
levele színén

hófelhők szállnak
fölöttem Kiotóba
félúton vagyunk

Kiotóban is
elegem van - facsupasztó
szélből és télből

Kiotóban is
kakukkszót ha hallok
vágyom Kiotóba

karcsú karéját
látván - még serdületlen
az újhold ma éjjel

fővárosunkban
kilencvenkilencezer
virágnéző kél

úton társtalan
kalapom jelmondatát
mossa el harmat

falusi felcser
hátaslovat küldtek érte
az udvarházból

nyári réten át
szénát hord egy ember
jelzi az irányt

vettem egy vékát
majd meggondoltam magam
holdat bámulok

kakukkszót se vár
kornyikál a házaló
zöldséget árul

fele se tréfa
letapossa szerelmes
macska a kutyát

fenyőre szél jár
hűvös csobogásba
hull a tűlevél

fenyőgomba lám
kalapod ráncos bőre
fenyőfa kérge

fenyőgombára
ragadt valami levél
ismeretlenül

sáfrányvirágok
olyanok mint festői
szemöldök-ecset

szívemben virág
felköszöntöm a téli
visszavonulást

őszi telihold
mi köd a hegy lábánál
felhő a mezőn

őszi telihold
jósolhatatlan észak
időjárása

szüreti hold
a tó körül kószálok
kivilágosig

szüreti holdtölte
dagály sós hullámai
mossák kapumat

szarvaspár
szőrszálanként szőrözve
ápolja egymást

nője rizst legyez
egyszerű lakoma készül
hűs esti szellő

jégcsapretek
csípőssége vetekszik
az őszi széllel

útszélen kirítt
lovam már bekapta
a mályvarózsát

szívderítő
átvészelted a szélvészt
krizantémvirág

kopogni kéne
Mii-templom kapuján
fényes a hold ma!

holdsarló alatt
hajdinanyílás dereng
mint a ködpára

a hold karéja
és hajnalka bimbója
versenyt duzzadnak

kivonulunk mind
zúzmarával borított
hídavatásra

júniusban is
jobb a sózott bálnahús
a durbincsoknál

zsúpszalma kunyhó
hallani a molylárva
rágása neszét

hó végi vihar
hold híján ki karolja át
az agg cédrusfát

jégbarlangból
ered a forrásvíz -
fűzfát ha kérded

jéghideg a víz
hogy tudnék elaludni
úszik egy sirály

vízmerő ünnep
a papok fapapucsa
jegesen kopog

hínár közt nyüzsgő
jéghalak - tenyeremen
elolvadnátok

száz év hangulat
hullatja holt levelét
szerte kertedbe

a kapun belül
orchidea-illatos
szágópálmafák

egyebem sincsen
életem is súlytalan
üres kabaktök

verssel teleírt
legyezőm szétszakítom
búcsút kell venni

mit kívánhatnék?
bőség-batyud teljék meg
holddal virággal

kimondott szavam
elhidegül ajkamon
ősz szele hűti

szamurájok közt
csípős a beszélgetés
akár a retek

tavaszi talány
illata-sincs fűszálon
lebeg egy lepke

szerelemre vagy
árpára sóvárog
girhes macskalány

sodor a búcsú
árpaföld kalászába
kapaszkodom

régi történet
birkózó volt hajdan
a vitéz harcos

Muszasi-lapály
csak ujjnyira emeli
hangját a szarvas

Muszasi síkján
nem akad fönn semmin
bambuszkalapod

tenyérből iszom
jeges forrásvíz hasít
fájós fogamba

milyen szánalmas!
harci sisak alól
herseg a tücsök

repceföld fölött
verébsereg repdes
virágra vigyáz

könnyes a búcsú
vadszegfűre kámforfa
harmata pereg

nyit a krizantém
feledésbe merült már
a szegfű heve

naphosszat dalol
a pacsirta - ki mégse
dalolja magát

kirakják nyáron
az elhunytak ruháit
szellőztetni

fertelmes halbűz
rizsföldi gyomkupacon
őnbelsőségek

tajtékzó fodrok
korai virágzásra
vízre szállt a hó?

hullám mosta part
bokorhere szirommal szórt
kagyló teríték

áldozok Buddhának
zsúpszalma oltáron
hűvös levegőt

nem tudom melyik
fának a virága
de érzem illatát

fűzfa hullatja
levelét ágrólszakadt
házra - táplálja?

hova tovább?
év végi zsibvásárba
tartasz varjú?

bár megláthatnám
virágot pirkadatkor
hegyisten arcát

közeleg a nyár
fogd be a szélzsák száját
mentsd a szirmokat

nyáridőben sincs
többje a nyelvpáfránynak
egy levélnyelvnél

nyári éjszakát
facipők kopogása
fel-felderíti

nyári éjszaka
elhűlt esti étkekre
hasad a hajnal

megyek a hegynek
nekifohászkodom
fapapucs-oltárnál

nyári váltás
maradt még vadászható
ruhatetű

daliák álma
nyári fű alatt nyugszik
a harc mezején

nyári fű közül
vadászom a kígyókat
ne gyere korán

kovászos szója
zarándok ver ütemet
míg zöldfűszert vágsz

patyolatfehér
frissen mosott zöldhagymák
hosszú jégcsapok

ráncos vén kezek
olvasót morzsolgatnak
nirvána napján

macskanász vége
fátylas tavaszi holdfény
hálószobámból

tüzelő macska
oda-vissza somfordál
beroskadt kályhán

hullt fűzlevelet
söprök a templomkertben
búcsúajándék

söprök a kertben
havat-söprűt-feledten
söpröm a havat

mezőn vágok át
lovam félrerántom
merre vagy kakukk?

szakéshordónk
kiürült - rendezzük
tele virággal

bolhák és tetvek
lepnek és jó kancám a
párnámra pisál

mindhiába
poszáta cserregi le
ábrándjaim

ajtófüggöny
mélyen mögötte hölgyed
szilvavirága

bár algaleves
ínyesmesteri főzet
öntsd díszcsészébe

a mezőn csontok
fehérlenek - metsző szél
nyilall szívembe

tavalyi tolvaj
ellopja az óévem
éjszaka megint

főjön a tészta
rakjunk alatta tüzet
hideg éjszakán

lezuhantában
kamélia kelyhéből
esővíz ömlik

legyezőmről
ráhullt cseresznyeszirmot
szürcsölök mint szakét

fiúk ünnepén
kerül kosár és kard
papír ponty lobog

ültessünk fát
unokáknak kakifügét
narancsligetet

elállt a zápor
szegett fejét emeli
már a krizantém

ébredj fel! ébredj!
legyünk útitársak
szendergő lepke

elkísérések
és visszakísérések
ősz van Kiszóban

éjjel az ágyban
szúnyoghálóba zárva
verejtékben úszom

derűre ború
kormoránok a halat
halásznak fogják

jó lesz tavasszal
hazatérni otthonról
újra az útra

meleg fogadtatás
téli esővé enyhült
a havazás

holland úrlovas
nyíló cseresznyét figyel
a nyeregből

olykor vendégül
látom leheletemet
téli magányban

fáj az öregség
ha fogam a moszatban
homokra harap

szárnyát a lepke
orchidea nektárral
illatosítja

evező loccsan
éjjel a belem kifagy
könnyem még csordul

téli tűznyitás
a kályhás halántéka
már deresedik

hatodik hónap
megpihennek a felhők
Vihar-hegy fölött

nem voltál otthon!
szilvavirág is csak a
szomszéd kertben nyílt

kihalt szentélykert
elhagyták az istenek
gyűlik az avar

két marokkal szórt
barack- és cseresznyevirág
ürmös sütemény

lakatlan házban
egy tücsök ing a szögön
összeaszottan

kifeslő bimbók
felajzott szerzetes
ledér feleség

kivirágzott
szilvafákat a szél
ne érje-tépje

sárból raksz fészket
de csészémbe ne hullass
sürgő fecskepár

reggelig havazott
le se hunytam a szemem
szakét vedeltem

elvadult virág
elnyílt őszibarack közt
első cseresznye

cseresznyevirág-
nézőknek öt-hat mérföld
csoda naponta

régi emlékek
özönét szakajtja rám
cseresznyevirág

nyári zivatar
csak a szetai hidat
nem tűnteti el

nyári zivatar
úszó vöcsökfészket most
lehet találni

nyári esőben
úgy rémlik összemegy
a daru lába

májusi esők
után is váltig ragyog
a Fény Csarnoka

nyári esőket
gyűjt a Mogami árja
egyre sodróbban

felhőszakadás
a vízesés esőbe
fojtotta magát

zivataros nyár
selyemhernyót keserít
eperfa kertben

nyári zivatar
az éjjeli őrjárat
sárkánygyertyát gyújt

koranyári eső
letépett verses kártyák
foltja a falon

bazsarózsán
sosem hűvös a harmat
olyan mint a méz

bár hideg az éj
ha ketten összefekszünk
egész kellemes

palántázó kezek
hajdanán kőnyomatos
ruhát festettek

tányér és csésze
hűvös est félhomálya
szürkére mosta

majomidomár
apró jelmezt próbál a
sulykolófára

halljátok költők
kivert gyerek gőgicsél
nemcsak majom bőg

bambuszfű harmat
eláztatta nadrágom
csörtetek tovább

már régi falu
terem datolyaszilva
minden udvarban

parasztgyerek
túl sok szilvaágat tör
bivalyhajtó botnak

lábikrámon fel
egy parányi rák mászik
tiszta forrásból

sajnos határőr
én kopogok ajtódon
nem guvatmadár

mutatványosok
egy veréb is somolyog
kinézetükön

évbúcsúztatót
kellene tartanunk
jó a hangulat

szélvihar sodor
zörgő avart kapumhoz
főzhessek teát

az esteli hold
cseresznyevirág fölött
kissé elidőz

zuhatag zárt el -
ideje kezdenem a
nyári elvonulást

röpke pillanat
míg megszólalt a kakukk
telt ezer év is

téli zivatar
csalódott a fenyőfa
régóta hóra vár

koratéli zápor
tarlón a friss torzsokat
befeketíti

a Vöcsök-tóra
négy égtájról hord a szél
cseresznyeszirmot

szarvas agancsa
új ággal gyarapszik
utunk szétválik

szigetek során
széttört szilánkokra
a nyári tenger

fagyverte szirmok
csak szomorúság bomlik
a virágmezőn

hóharmat ruha
széllel takart derékalj
kitett kisgyerek

épp hogy élek
elalszom utam végén
az őszi esttel

sózott durbincsok
halárusnál ínyük is
fagyosan fehér

darvak áztatják
lábukat a gázlónál
hűvös a tenger

bambuszt a földig
hópelyhek súlya húzza
furcsa egy világ

bokorhere ring
de egy árva harmatcseppet
se ejt a földre

fehér csalihal
fekete szemmel nézi
Buddha hálóját

ősz hajszálaim
húzgálom - párnám alatt
pirreg egy prücsök

fehér mákvirág
pillangótól emlékbe
tört szárnyat kapott

fehér mákvirág
a téli záporoktól
most virágzik ki

fehér krizantém
kifürkészhetetlen
mért nincs rajta por

fehér krizantém! fehér krizantém!
loboncos hosszú hajad
felháborító

várromot járván
régi kút friss vizével
kezdem a múltat

parasztgyerek
rizshántolás közben
lopva holdat néz

alkonyi csöndben
felcirreg a kabóca
követ hasogat

hörpinthetsz
koratavasz illatával
szilvavirág-bort

a begónia
dinnyebél pirosan
borul virágba

hajdinát bámulsz
mezei bokorhere
féltékenykedik

hajdinavirág
meghívlak rá - terítve
a hegyi ösvény

szennyes ruhaujj
iszapból gyűjtünk csigát
nem lassulhatunk

még kék a tenger
szaké szagú hullámot
hörpöl a hold

nárcisz virága
fehér őszibaracknál
hamvasabb fehér

Égi Folyóra
hajóácstól dereglyét
kérhetünk kölcsön

egymást fehéren
nárcisz és papírajtó
visszatükrözi

Szuma-templom
fuvola szól magától
a lombok árnyán

Szuruga útján
teafűtől illatos
a narancsvirág

nagytakarítás
év végén magának is
ácsol polcot az ács

verébfiókák
csiripelnek - fészeknyi
egér cincog vissza

tusdörzskő netán?
homorú követ lelek
harmat tócsával

a nyár hűvösét
Szaga bambuszaival
ábrázolhatnád

a jó hűvösben
otthon érzem magam
lepihenhetek

hűvös az éjjel
Feketetoll-hegy mögé
bújik az újhold

természetesen
ölt testet a hűvösség
fenyő ágában

ültetik a rizst
fűz alatt cihelődöm
már kész egy tábla

kórságba estem
álmom kóvályog tovább
elvirult mezőn

legyen a nevem
Vándor - avasson fel
az első téleső

a vándorvarjú
fészke visszaváltozott
szilvafává

nézem az útról
kormot söpör év végén
az illó világ

Irago-fok felett
magányos karvaly kereng
megpillantottam!

bealkonyodott
héja szeme sötétül
pityoghat a fürj

vándorcsillagok
sziklapárnán alhatnak
ha jön az árvíz

gombaszedésen
késő őszi zivatar
majdnem elkapott

bambuszrügy
de sokat festettelek
gyerekkoromban

nyáréji holdfény
cserépcsapdában polip-
álmok csapongnak

halottak napján
se áll le a hamvasztó
folyton füstölög

gyűrt papírgúnyám
hónézőbe megyek
hát kisimítom

vetőburgonyát
szirommal a tetején
kínál a kofa

újév reggele
kimonómba mintha más
bújt volna bele

várják a havat
előre meghajoltak
a bambuszok

őszi zúzmara
kezemben rögtön elolvad
forró könnyek közt

nyáréji holdfény
tapsolok - már megvirrad
mire visszhangzik

egyensúlyban van
Kiotó is Edo is
ezer tavasszal

templomi szállás
kellő áhítattal
csodálom a holdat

vendégfogadó
kapujában névjegyek
jelentkezz kakukk

viasztökfejek
mennyire megváltozott
az ábrázatunk

mégis életben
maradtam a hó alatt
kiszikkadt tarack

szitakötő
nem tud ráakaszkodni
a fű szálára

egy madarász is
elhajítaná kalapját
kakukk ha füttyent

holt szirmaiból
évről évre tovább él
a cseresznyefa

újabb év hiába
a majomálarc rendre
majomfőt takar

elmúlt még egy év
fejemen útikalap
lábamon bocskor

év végi vásár
kéne venni valami
füstölőpálcát

hulló falevél
értékeli könnyemet
őszbe csavarja

rendülj sírhalom
zokog siratóénekem
az őszi szél

se hold se virág
csak issza a szakét
egyszál magában

eliramlik a hold
a fák lombja cseppenként
őrzi az esőt

tengermélyről
elsüllyedt harang csendül
holdvilág sehol

négy templomkapu
egyetlen hold alá gyűl
négy felekezet

tiszta a holdfény
zarándok szentek hordta
parti fövenyen

holdkeltét nézünk
hegyi szerzetes jön
szilvavirág-ággal

nemcsak a holdat
a birkózó versenyt is
elmosta az eső

kelőben a hold
térdre tett kézzel várjuk
felkészültünk

süt a telihold
róka csahol - félős fiúm
hozzám simul

a hold is megvan
valami bús hiányzik
Szumán a nyáron

a hold és a hó
meg sem ismerik egymást
esztendő végén

hová visz a hold?
hívogató vendégház
vár az út szélén

templomharang
kabócahangtól mintha
meg-megrezdülne

addig nézz holdat
míg le nem aratják
a nádat Tamaén

nézzük a holdat
találtunk egy szép arcot
a társaságban

szép a kert terve
egy téli záporeső
életre kelti

kurrog a daru
lombszaggatása lesz
a banánfának

darutollak
feketébe öltöztek
a virágfelhők

vadszőlő lombját
őszi színekre festi
a mulandóság

vadszőlő mellé
ültess négy-öt szál bambuszt
a szélviharnak

a halaskofa
azáleák árnyékában
tép tőkehalat

dérré vált harmat
festhetek tiszta vizet
száraz ecsettel

gyöngyöző harmat
miért ne moshatná el
a világ porát

szója maradék
asszonykéz nélkül a ház
olyan sivár

öreganyónak
vénen virágzó cseresznye
kedvenc emléke

kerek legyezőm
hűsíti az illetőt
háttal a képen

tudatlan templom
odakinn már virulnak
a cseresznyefák

a csalogány
kalapja fáról ejtett
kaméliavirág

társtalan fűzfa
álmosítja szellemét
a csalogánydal

csalogány száll el
rizstésztámra pottyantott
a tornác végén

csalogány csattog
zsenge bambuszrügyek közt
kortalan ének

fülemüle hív
túl a szomorúfűzön
de berken innen

Kiszóba megyek
bátor utazók nyomán
légyrajokon át

bánatos voltam
most magánnyal tetézte
az őszi templom

bánatos voltam
most magánnyal tetézte
a hegyi kakukk

lovam poroszkál
festménynek látom magam
a nyári mezőn

lovon álmatag
merengek - teám távoli
holdban gőzölög

egy málhás ló is
tekintélyt parancsol
havas reggelen

kiért a napra
szilvavirág illatból
a hegyi ösvény

szilvavirág
illatától visszahőköl
a téli hideg

szilvavirág
illatától felmerülnek
gyerekmeséim

vén zöldbarackfa
fagyöngy telepedett rá
tán kivirágzott?

szilvavirágok
oly fehérek - darvaid
tegnap lopták el?

szemed virággal
teljék meg Marikónál
szád jamszkásával

szilvavirág vagy
szomorúfűz? bájos fiú
vagy szépasszony?

tengeréj
vadréce sikolya
halott fehér

fehér gyöngyjázmin
szomorúfűzfa görnyed
sötéten fölé

mit érez a hal
mit a madár - nem tudom
évbúcsúnk zajlik

héját elszórták
dinnyét enni jöttek ki
a temetőbe

bárcsak itt lennél
kabaktök növesztő
hűs esti szellő

vadcseresznyefa
ha átültetted gondozd
újszülöttként

tehénistálló
tűnő szúnyogzümmögés
bennrekedt meleg

faszéntűz alél
hulló könnyek fojtják el
sisteregve

parázsló faszén
tántorog egy vendég
árnya a falon

őszibarackfák
harmatuk hadd hulljon
selyemruhámra

kicsiny a kunyhóm
csak aprócska szúnyogot
látok vendégül

besüt a hold
fényfoltja kunyhómban
négyszögletű

harmat cseppjeit
lágy levéllel letörölném
szobor-szemedről

nincs maradásom
kalapom és nyári ruhám
kézben viszem

ne rám hasonlíts
kettészelt sárgadinnye
másik fele vagy?

betegen fekszem
rizsgombóc se csúszik
barackvirág feslik

szállást foglaltam
téli zápornak hívnak
- mutatkoztam be

megszállok addig
míg a libaparéjból
vándorbot válik

halála közelg
de erről nem regél
a kabóca zenéje

melyik virág jó
viruló fűszerkertből
gyógypárnába?

sárga boglárka
pörkölt tealevéltől
megillatosult

hegyi favágó
álláig ér fel a fű
hát szája zárva

hegyi ösvényen
rendre megrendülök
az ibolyáktól

Jamanakában
nincs szükség krizantémra
gyógyít a forrás

fel a várhegyre
hordszéket rendeltünk
- és téli esőt

hegyi faluban
késik az újévi tánc
nyílik a szilva

jajong a lile
sötét éjszaka eltűnt
fészkét keresi

könnyedén kelt de
elbizonytalanodott
felhők közt a hold

egy ökörszem ül
szilvavirágos ágon
illatok közén

észre se veszed
eresz alatt megbújó
gesztenyevirág

nyár világa mint
uszadék ring a tavon
hullámok hátán

talpalatnyi föld
barázdáját szántjuk
oda és vissza

derék egy tanya
verebek is élvezik
kerti kölesét

hajolj csak közel
pásztortáska virágzik
a sövény tövén

összeaprított
gyógyfüvek mire valók
megkeveredtünk

rizzsel kínált
ma estére meghívtam
holdnézőbe

künn a világban
szalmakunyhómból látom
aratják a rizst

teliholdas éj
gesztenye héját csendben
féreg fúrja át

Josino-hegyre
viszlek virágot látni
cédruskalapom

megrészegültem
vadszegfűs hűvös kövön
úgy elaludnék

citromvirágok
régi idők illata
az ebédlőben

a hőforrásra
vissza-visszanézek
pára takarja

ma este hűvös
lesz a bőröm - itthagyom
a hévizeket

tiszta éjszaka
sziromhullámzás hűsít
cseresznyefa alatt

az árnyékszékre
fehér holdvirág fut fel
gyertyaláng éjjel

ahány tökvirág
annyiféle lopótök
terem majd ősszel

esti tökvirág
kidugom részeg fejem
bámuljuk egymást

latyakos hófolt
egy vézna szál arália
hajt ki alóla

havazik reggel
szárított lazachúson
magam rágódok

szulák virága
nem kókad le hóban se
míg delel a nap

hóra váró költők
poharuk fenekén
már villámlik

hóra hó esett
decemberi éjszakán
teljes lett a hold

le a lovadról
hóba ess vagy homokba
földrészegen

vetik a mákot
szemeibe rejtőzve
menekül az ősz

vége az ősznek
de a zöld mandarinok
ígéretesek

búcsúzik az ősz
a gesztenye kupacsok
marka szétnyílik

haldokló tavasz
halak szemét könny futja
sír a madárdal

felhők loholnak
kutyák szaladgálnak
szórvány permetek

úgy csügg a holdon
csaknem belevakul
- ezt látják rajtam

rizsnyákot eszem
zsúpszalmám jég pengeti
mint lanton a húrt

*

Fenyő-szigetek!
aha! Fenyő-szigetek!
Fenyő-szigetek!

*Nem Basó írta, bár neki tulajdonítják. Mijagi tartományban, Macusima fenyők borította, kormoránok lakta kb. 260 vulkanikus kis szigetét Japán legszebb tájaként tartják számon.

Útinaplói

Nozarashi kikô — Egy szélverte csontváz feljegyzései, 1684-1685
Kashima kikô — Zarándokút a kasimai szentélyhez, 1687
Oi no kobumi (Yoshino kikô) — A nyűtt útiláda jegyzetei (Utazás Josinóba), 1687-1688
Sarashina kikô — Holdnézőben Szarasinán, 1688-1689
Oku no hosomichi — Észak keskeny ösvényein, 1689 (1702, posztumusz)
Saga nikki — Szagai napló, 1691

Kikigaki nanukagusa — Hét nap feljegyzései
Yamanaka mondo — Beszélgetések Jamanakában
Genjúan no ki — Valószerűtlen hajlék, 1690

A hét haikai-antológia
Haikai shichibu-shú, 1732

Fuyu no hi — Téli napok, 1684
Haru no hi — Tavaszi napok, 1686
Arano — Pusztaság, 1689
Hisago — Tökhéj, 1690
Sarumino — A majom esőköpenye, 1691
Sumidawara — Egy zsák faszén, 1694
Zoku sarumino — A majom esőköpenye folytatása, 1698, posztumusz

A magyar Basó - Válogatott bibliográfia
https://terebess.hu/haiku/koltok/baso.html

Ásványi Tibor haiku fordításai [kézirat]

Bakos Ferenc: A haiku évszázadai, klasszikus és kortárs japán haiku Bakos Ferenc műfordításában, Magánkiadás, Siófok-Kiliti, 2000

Barczikay Zoltán és Bakos Ferenc: Évszakok. Klasszikus japán haiku műfordítások. Barczikay Zoltán és Bakos Ferenc fordításai, Nagyvilág, 2005/10. szám, 772-774. oldal

Buda Ferenc haiku fordításai (Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján) [kézirat]

Faludy György: Test és lélek, A világlíra 1400 gyöngyszeme, Magyar Világ, Budapest, 1988

Franyó Zoltán: Évezredek húrjain, Franyó Zoltán műfordításai, Első kötet, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Marosvásárhely, 1958, 278. oldal (egy Basó vers tévesen Ranzetszu név alatt szerepel)

Gergely Ágnes haiku fordításai, Nagyvilág, 1978. október, In: Roland Barthes: Becsempészett jelentés

Greguss Sándor: Tört nád - Japán versfordítások, Canon Hungária Kft., Budapest, 2007, 110 oldal

Horváth Ödön haiku fordításai (J. van Tooren (1900-1991) asszony holland változatai alapján) [kézirat]

Illyés Gyula: Nyitott ajtók. Összegyűjtött versfordítások, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978, 2. kötet, 441-449. oldal

Kányádi Sándor: Csipkebokor az alkonyatban, Kányádi Sándor egyberostált műfordításai, Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, 89-99. oldal

Képes Géza: Fordított világ, Képes Géza műfordításai, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973, 183-190. oldal

Kosztolányi Dezső: Kínai és japán versek. Révai, Budapest, 1931

Macuo Basó: Keskeny út északra, Kolozsi Kiss Eszter [Kolozsy-Kiss Eszter] fordítása, Függőkert, Orientalisztikai tanulmányok 2., MondAt Kft., Budapest, 2005, 51-80. oldal

Macuo Basó: Távoli tartományok szűk ösvényein (Greguss Sándor fordítása) - részlet - Műhely (Győr), 2006/5, 6-14. oldal

Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában, Terebess Kiadó, 1998, 56 oldal

Macuo Basó: Útinaplók, Kolozsy-Kiss Eszter fordítása, Ráció Kiadó, Budapest, 2011, 112 oldal

Macuo Basó: 333 haiku; ford. Gy. Horváth László, Tandori Dezső; vál. Gy. Horváth László; a jegyzeteket írta Gy. Horváth László, Nagy Anita; Budapest, Európa Könyvkiadó, (Lyra Mundi), Budapest, 2009, 359 oldal

Macuo Basó: Legszebb haikui. Szerkesztés és bevezetés: Vihar Judit, Fortuna-Printer Art, Budapest, 1996

Miklós Pál: A Zen és a művészet, Magvető, Budapest, 1978

Naschitz Frigyes: Öt világrész költészetéből, Tel-Aviv, Kolosszeum, 1980

Papp p Tibor haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2

Pető Tóth Károly haiku fordításai [kézirat]

Pohl László: Száznyolcvankét talált haiku, Pohl Kiadó, 2004. Készült 8 példányban

Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1937

Rácz István: Fényes telihold. Négy évszak Nipponban (Haikuk és tankák), Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988

Saitos Lajos: Évszakok hullámverése, Árgus Kiadó - Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2001, 145-146. oldal

Somogyvári Zsolt: JISEI. Zen-szerzetesek és haiku költők versei a halál mezsgyéjéről, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994

Sötét fenyő-árny, 276 japán haiku, Kulcsár F. Imre fordításai, Kairosz Kiadó, Budapest, 2002

Szántai Zsolt: Haikuk és wakák, Szukits Könyvkiadó, Szeged, 2001

Szántai Zsolt: 500 zen és klasszikus haiku, Trajan Könyvesműhely, Budapest, Napkelet útjain sorozat, 2005

Szántai Zsolt (ford.): 1000 japán vers, STB Könyvek Könyvkiadó Kft., 2009, 240 oldal

Szennay Ilona [Spannraft Marcellina] haiku fordításai (Racskó Ferenc nyersfordítása és jegyzetei alapján) [kézirat]

Tandori Dezső: Japán haiku versnaptár, Magyar Helikon, Budapest, 1981

Török Attila japán haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2

Végh József haiku fordításai [kézirat]

Veres Andrea haiku fordításai, Palócföld, 1993/3-4. szám, 388-389. oldal

Vihar Judit: Ősi fenyő. Japán haikuk Vihar Judit fordításában, Japán cédrus [sorozat] 2. Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, Budapest, 2008, 9-20. oldal

Zanin Csaba haiku fordításai, Új Symposion, 1991/1-2