ZEN IRODALOM ZEN LITERATURE
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
鑑智僧璨 Jianzhi Sengcan (529-613)
信心銘 Xinxinming
(Rōmaji:) Kanchi Sōsan: Shinjinmei
(Magyar átírás:) Csien-cse Szeng-can: Hszin-hszin-ming
A vers kínai eredetije / Chinese text of the poem
 Tartalom |
 Contents |
|
A szívbéli hitről A hívő tudat A harmadik pátriárka szútrája Hit a tudatban A hívő tudat vésete A harmadik zen pátriárka verse A harmadik pátriárka szútrája Sam van Schaik
PDF: El Canto al Corazón de la Confianza
Shin jin mei : Poèmes sur la foi en l'esprit
|
PDF: Fact and Fiction: the Creation of the "Third Chan Patriarch" and his Legends On Trust in the Heart Inscribed on the Believing Mind Hsin Hsin Ming Faith in heart-and-mind PDF: True Heart/Mind (in English and Chinese) Faith in Mind Faith in Mind Verses on the Perfect Mind Engraving Trust in the Heart DOC: Song of the Truthful Mind PDF: Sengcan’s Trusting the Mind PDF: The Faith-Mind Maxim pp. 115-129 PDF: True Heart/Mind (in English and Chinese) PDF: Trust in mind: the rebellion of Chinese Zen On Believing in Mind DOC: Poem on Faith in Mind The Six Chinese Patriachs (Picture Gallery) |
至 道 無 難 ， 唯 嫌 揀 擇 。
Az igaz úton nincs akadály, míg kerülöd a kerülgetést.
------
止 動 歸 止 ， 止 更 彌 動 。
Ha nyugalomba hozod a mozgást, mozgásba jön a nyugalom.
Szeng-can: Bízz a szívben (Terebess Gábor ford.)
Szeng-can: A szívbéli hitről
Seng-ts'an: Hsin-hsin Ming (kínai)
Shinjin no Mei (japán)
Fordította Fórizs László
(Elsődlegesen D. T. Suzuki angol nyelvű fordításának felhasználásával.)
PDF
I.
Igaz úton járni nem is olyan nehéz: tekints egyként mindent, soha ne válogass,
S ha nem érint téged gyűlölet-vonzalom, feltárulkozik az igaz út előtted.
Egy tized hüvelyknyi különbség is elég, és a menny és a föld menten különválnak.
Hogyha azt szeretnéd, tárja fel önmagát, semminek ne tegyél ellene, se érte!
Gyűlölt dolgok ellen felsorakoztatni mindazt, mit szeretünk: elménk betegsége.
Ameddig nem értjük ama mély Jelentést, értelmetlen dolog leigázni elménk.
Tökéletes, mint a mérhetetlen nagy tér, semmi sem hiányzik, semmi túl nem csordul.
Rossz választásodnak köszönheted csupán, ha nem tárul eléd az igaz Ilyenség.
II.
Ne hajszold a kinti szüntelen zűrzavart, ne akarj a belső ürességben lakni,
Lelj békére a szív csendes egységében és minden kettősség magától eltűnik.
Mozgást leállítva ne hajszolj nyugalmat, mivel e nyugalom szüntelenül mozog.
Ameddig kettősség lakozik tebenned, hogyan is tudhatnál egységet elérni?
Amíg az egységet nem érted teljesen, kétféle módon is elveszítheted azt:
A valót tagadva valóságot állítsz, a semmit állítva tagadod a semmit.
Szavak káprázata, értelem csapdái, ne foglalkozz velük, csak belebonyolódsz!
El hát a szavakkal, félre értelemmel, nincs olyan hely, hová ne szabadna mennünk!
Gyökérhez megtérve jelentéshez érünk, külső tárgyat űzve alapot veszítünk.
Amidőn a bensőnk megvilágosodik, az üres világot hátrahagyjuk akkor,
A kinti üresség összes változása tudatlanságunkban tűnik csak valónak.
Az igazság után nem kell rohangásznod, hagyj fel végre azzal, hogy eszmét babusgatsz!
Kettősséget ne tűrj sohase magadban, kerüld el gondosan, ne foglalkozz vele!
Mihelyt a jó s a rossz megjelenik benned, nyomukban zavar jő, a szív elveszett.
A kettő megléte az egyből származik, de nem tapad hozzá sohasem az egyhez.
Amikor a szívünk ment minden zavartól, a tízezer dolog fel nem kínálkozik.
Magát nem kínálja, nincs tízezer dolog, zavar nem jő többé, elme nem működik.
Ha a tárgy eltűnik, nincs már észlelő sem, és ha észlelő nincs, nincsen észlelt tárgy sem.
A tárgy csak addig tárgy, míg van, ki észleli. Észlelő csak addig, míg van tárgy, mit észlel.
Viszonylagosságuk, tudd meg, végső soron ugyanazon az egy Ürességen nyugszik.
Az egy Ürességben a kettő ugyanaz, s mindkettőben benne a tízezer dolog.
III.
Ahol ez és az közt nincs semmi különbség, mit jelenthet az, hogy ellene vagy érte?
Ama hatalmas Út nem nehéz s nem könnyű, de mindent átható s mindent felölelő.
A kicsinyke szándék mindig is tétova, ha nagy a sietség, sohasem érsz oda.
Soha ragaszkodás nem korlátozható, téves úton jársz, ha nem szabadulsz tőle.
Kövessék a dolgok a saját útjukat, az igazán fontos nem áll és nem is megy.
Öntermészetünket, amikor követjük, összhangzóak vagyunk a hatalmas Úttal.
Ki gondolatait dolgokhoz láncolja, elcsügged, eltompul, mélységét veszíti.
Ha elvész a mélység, a szellem bajbajut. Mit használhat ekkor bármi részrehajlás?
Egyetlen Szekérnyom, min végig kell menned. Hat-érzéktárgy téged ne befolyásoljon!
Kit a hat-érzéktárgy már nem befolyásol, ugyanazon egy lett: megvilágosodott.
Ezért a bölcs többé nem cselekszik semmit, a tudatlan viszont megkötözi magát.
A Dharmában nincsen semmi egyediség, a tudatlan mégis ahhoz köti magát;
Saját elméje az, amely megteremti: önellentmondás ez, a legnagyobb hiba.
Nyugalmat vagy nyüzsgést a tudatlanság szül. Megvilágosultban nincs ellen- s rokonszenv.
De ha a kettősség valahány formáját tudatlanságában elménk fabrikálja,
Mint látomásokat vagy a délibábot, a fenntartásukkal miért kell bajlódnunk?
Nyereség, veszteség, jó vagy rossz – hagyd el végre őket egyszer s mindenkorra!
Ha szemünket soha álomra nem hajtjuk, álmaink, nemde, maguktól megszűnnek?
IV.
A szív ha megőrzi önnön teljességét, a tízezer dolog egyetlen Ilyenség.
Egyetlen Ilyenség titkát, ha megértjük, eltűnik nyomban a belebonyolódás,
A forráshoz, íme, végül visszatérünk, és maradunk most már, hol mindig is voltunk.
Magunk mögött hagyván a dolgok világát viszonyokon túli, ahová jutottunk,
A mozgató megállt, így nincs már mozgás sem, de ha mozgás nincsen, nyugalom sincs többé,
sőt kettősség nélkül még az egység sincsen.
Dolgok végső végét, honnan tovább már nincs, szabályok nem kötik, mérték nem méri meg.
Az összhangzó elme azonos magával, a küzdelmek immár mind lecsendesedtek.
Kétség s habozásnak, lám, nyoma sem maradt, csak igazi hitünk áll sziklaszilárdan.
Semmit nem hagyunk ott, semmit meg nem őrzünk. Minden üres, tiszta, önmagában fénylő.
Nincs erőfeszítés, energiánk nem fogy. Ide a gondolat soha el nem érhet,
Ha ezt kell felfogni, képzeletünk elhagy. Igazi Ilyenség fényes birodalmát,
Ha meg kell neveznünk, hol se maga se másik, csak annyit mondhatunk ez az, mi nem-kettő.
Eme nem-kettőben ugyanazon minden, mindent mi létezik ez foglal magába,
Kik igazán hisznek, jöjjenek bárhonnan, mind ide érkeznek, hol feltétel nincsen.
Feltételek híján tért s időt mi mérhet, egyetlen pillanat tízezernyi év is,
Látjuk vagy nem látjuk, nem befolyásolja. Mindig és mindenütt feltárja önmagát.
V.
Külső feltételek, mikor hiányoznak, a legkisebb dolog, akár a legnagyobb,
S a legnagyobb dolog, akár a legkisebb, nem választanak el semmit már határok.
Ami van azonos azzal, ami nincsen, ami nincs azonos mindazzal, ami van,
Ott, ahol a dolgok másképpen látszanak, nem érdemes neked sokáig időznöd.
Az Egy van mindenben, minden ott az Egyben, ha erre ráébredsz, nincs több gyötrődésed.
Ekkora jelentést szó ki nem meríthet, már nincs mi a hívőt Attól elválassza,
Nincs mi szétválasszon, hogy lehetne kettő, megszűnt immár lenni múlt, jelen s jövendő.
Szeng-can
A hívő tudat
Fordította Komár Lajos
A legjobb út nem nehéz: ne válassz, ne válogass.
Ne szeress, ne gyűlölj; akkor megvilágítja önmagát.
Az eltérés hajszálnyi, mikor ég és föld elkülönül.
Ha azt akarod, feltűnjön: se vele, se ellene ne légy.
Vágyni és utálni: a tudat betegsége.
Ha nem ismered mély jelentését, a csendes tudat hasztalan.
Teljes, mint az üresség: sem hiánya, sem feleslege.
Mikor ragaszkodsz vagy elvetsz, már nem is olyan.
Ne igazodj körülményekhez; ne maradj ürességben.
Egységben és nyugalomban, a zavar magától elmúlik.
Éltesd az egységet a szívben, s megáll minden magától.
Ha megpihensz a mozgás kioltásában, a pihenés ismét mozgásba hoz.
Ha csak az egyikben vagy, hogyan ismered meg az egységet?
Ha nem érted az egységet, mindkét módon elhibázod.
Létezőt elűzöd: nincs ott; ürességhez igazodsz: nem éred el.
Minél több szó és gondolat, annál inkább eltévedsz.
Ne beszélj, ne gondolkodj, s nem lesz semmi, mit ne értenél.
Vissza a gyökérhez, s eljutsz a jelentéshez; eredményt követve elvész a forrás.
Egy pillanatra befelé fordulsz, és felülmúlod a dolgok ürességét.
Az ürességégben végbemenő változások okai a téves nézetek.
Ne keresd az igazságot; tartózkodj a véleménytől.
Ne időzz a megkülönböztetésben, de ne is utasítsd el azokat.
A jó és rossz bármily megkülönböztetése zavart tudatot eredményez.
A kettő forrása egy; eggyel se törődj.
Egy tudat nem teremt; minden hibátlan.
Hibátlan: nincs jelenség; nem teremt: nincs tudat.
Ha a tárgy megszűnik, az alany követi; ha az alany megszűnik, a tárgy követi.
A tárgy kapcsolódik az alanyhoz, az alany kapcsolódik a tárgyhoz.
Ha meg akarod ismerni e kettőt, eredetük az üresség.
Az ürességben mindkettő azonos, egyenlően tartalmaznak minden alakot.
Durvát és finomat meg ne különböztess: akkor nem teszel se érte, se ellene.
A nagy út mindent magában foglal; nem könnyű, sem nehéz.
Bizonytalankodva és telve kétkedéssel: most kapkodsz, aztán túl késő.
A mértéktelen ragaszkodás tévútra tereli a tudatot.
Engedd el, s önműködő; a lényeg nem jön-megy.
Természeted kerüljön összhangba az úttal; járj gondok nélkül.
A megbéklyózott gondolat elkóborol a valótól: elszínez, elsüllyeszt, tönkretesz.
A kimerült szellem nem jó: mi haszna, akár idegen, akár rokon?
Ha a járművet használod, ne utasítsd el a hat tárgyat.
Ha nem utasítod el a hat tárgyat, meglátod: az a tökéletes felébredés.
A bölcs céltalanul tevékeny; a bolond önmagát gátolja.
A dolgok nem különböznek; a tudatlanság előnyben részesít.
Tudattal művelni a tudatot, hát nem nagy hiba?
Zavarból kél fel nyugodt és riadt; felébredésben nincs kedvelt, sem utált.
Minden megkülönböztetés képtelen következtetést eredményez.
Álom, káprázat: az üresség virágai; minek törekedni megragadásukért?
Haszon és veszteség, helyes és helytelen: el velük, örökre!
Ha nyitott szemmel járunk, minden álom magától eltűnik.
Ha a tudat nem tesz különbséget, minden jelenség: olyan.
Az olyanság lényege: határozottan elvet minden minősítést.
Minden dolgot egyenlőnek tartva visszatérsz a természetességhez.
Az ok megszűntével nincs miért összehasonlítani.
Megállítod a mozgást: nincs mozgás;
megpihensz a mozgásban: nincs nyugalom.
A kettő együtt sem teljes: akkor neked hogyan lenne egyetlen az?
Vizsgáld meg jól: nem marad szabály, sem törvény.
A tárgyilagos tudatban minden tevékenység elnyugszik.
Miden kétség megszűnik, az igaz hit erényes és összehangolt.
Nincs mit megtartani, nincs mire emlékezni.
Tágas, megvilágosodott, önmagát megvilágító; az erős tudat nem erőlködik.
Itt a gondolkodás hasztalan; érzés és érzékelés meg nem ismerheti.
A jelenségvilág olyanságában nincs más, sem én.
Azonnali összhangban csupán a nem-kettőség nyilvánul meg.
A nem-kettősségben minden azonos, nincs kivétel.
A tíz égtáj bölcsei, mind e tanításhoz tartoznak.
A tanítás nem sürgető, nem kiterjedt, időn túli.
Nincs itt, sem ott: épp a szemed előtt.
Kicsi és nagy azonosak: nincs határ.
Nagy és kicsi azonosak: nincs korlát.
A létező nem létezik; a nemlétező létezik.
Ha nem ilyen, ne tartsd fenn.
Egy minden, minden egy.
Az ilyen képességgel vég miatt ne aggódj.
A hívő tudat: nem-kettős; a nem-kettősség: hívő tudat.
Vége az értekezésnek; nincs múlt, sem jelen, sem jövő.
Szeng-can mester
A harmadik pátriárka szútrája
Lílávajra Pressing Lajos fordítása
https://dakiniland.net/buddhizmus/irasok/forditas/harmadik-patriarka-szutraja
A tökéletes Útra való rálépés azok számára nehéz csak, akik elutasítanak, vagy előnyben részesítenek dolgokat. Maradjatok mentesek a vonzalomtól és az ellenszenvtől, s a belátás a maga közvetlen tisztaságában megnyilatkozik. Elég egy hajszálnyi különbségtétel, s ég és föld máris végtelen távolságra került egymástól. Ha azt akarjuk, hogy itt és most megnyilatkozzék számunkra a valóság, nem szabad hagynunk, hogy a tudatunkba jó- és rossz-elképzelések hatoljanak. A jó és rossz közötti vívódás a szellem legsúlyosabb betegsége. Mindaddig, amíg nem sikerül a dolgok legmélyebb értelmébe hatolni, hiábavaló a szellem megnyugvására gondolni. Az Út üres és jeltelen, mint a mérhetetlen tér, s teljes: a legcsekélyebb mértékben sem érinti azt fennmaradás- és szétesés-elképzelés. Amint azonban megragadásra és elutasításra törekszünk, mindez máris fölismerhetetlenné válik. Ne hajszoljátok hát a jelenségformákat, mintha azok valódi dolgok volnának; s ne próbáljatok azzal az öncsalással szabadulni a fájdalomtól, hogy a jelenségek úgysem valódiak. Az egységben letisztuló tudatban eltűnik magától a fájdalom.
Ha minden mozgást leállítunk, hogy így hozzuk a tudatot nyugalomba, e nyugalomban ismét nyugtalanság gerjed; ha bármelyik szélsőségnél maradunk, az egységet örökre elveszítjük. Mindkét szélsőség előnyei veszendőbe mennek, ha az ember nem az őseredetire összpontosít. Aki csak a létezést ismeri el, az e létezés foglyává válik; aki csak az ürességet követi, az elzárja magát az ürességtől. A szavaink és a gondolataink, még ha pontosak és helyesek volnának is, sohasem felelnek meg a valóságnak; hagyjátok hát a beszédet és a gondolkodást, s nem lesz többé semmi, amit ne értenétek. Hogy tudná valaha is megérteni az Utat, aki nem tudja maga mögött hagyni a szavakat és gondolatokat? Térjetek vissza a gyökérhez, s rátaláltok az értelemre; aki csak a tükröződéseket kergeti, azok ősforrását elveszíti.
Nézzetek magatokba, s a láthatót és az ürességet máris egyaránt meghódítottátok. A hibás szemlélet okozza, ha a láthatóba, vagy az ürességbe szédülünk. Nincs szükség az igazság keresésére; elég, ha előítéleteiteket és nézeteiteket föladjátok. Ne tegyétek magatokévá a két szélsőséges álláspont egyikét se; ne kövessétek és ne vizsgálgassátok a kettősség-felfogásokat. A »van« és »nincs« jellegű gondolatok megzavarják és tönkreteszik a szellemet. Még ha a kettő az Egy révén látszik is megjelenni, ne csüngjetek az Egyen. A jelenségek hibátlanok, ha egyáltalán nem merül föl gondolat. Ha nincs hiba, nincsenek jelenségek; ha nem merülnek föl jelenségek, nincs tudat. Megszűnik a szubjektum, ha nincs többé tárgya; s megszűnik a tárgy, ha eltűnik a szubjektum. A tárgy csak a szubjektumtól való függésében valósul meg, mint tárgy; s a szubjektum csak a tárgyától való függőségben létezik, mint szubjektum. A két szélsőségen túli végső valóság az, hogy mindkettő egyformán üres. Lényegi ürességükben nem különböznek többé egymástól; s ez hordja magában mind a tízezer jelenséget.
Csak ha a finom és a durva között ingadozunk, kíséreljük meg valamelyik pártjára állni. A Nagy Út a maga lényegét tekintve mindent átfogó; könnyűnek, vagy nehéznek nevezni egyaránt téves. Az értékelő ítéletek kétségbe és bizonytalanságba sodornak, hol túlzott hevességet, hol megrekedést idéznek elő. Kisszerű dolgokhoz mérték nélkül tapadva a tudat hibás utakra téved. Hagyjátok a dolgokat a maguk pályáján; ismerjétek föl, hogy azok lényege sem el nem távozik, sem helyben nem marad. Természetetek váljék az Úttá, s gond nélkül fogtok azon vándorolni. A megbéklyózott gondolatok elfordulnak az igazságtól, ám ellenük fordulva a tudat tompává és kedvetlenné válik. A sodródó szellemben zaklatottság gerjed, a meghasonlásnak viszont mi haszna van? Ha a legfőbb Egyet kívánjátok útitársul, ne gyűlöljétek a hat érzék világát. A Buddha igazság-látását csak azok érhetik el, akik a hat érzék világát igenlik. A bölcs nemcselekvő, a balga saját béklyóit kötözi. A Dharmában nincsenek különbségek; saját hajlamaik és vonzalmaik csak a balgákat kötik. Van-e nagyobb eltévelyedés, mint ha a gondolatokon valaki gondolati képződményekkel akar úrrá lenni? A nyugtalanságot és a tompaságot a nemtudás teremti; a bölcsesség nem kedvel és nem gyűlöl.
Minden, ami a két szélsőséghez tartozik, hibás gondolatokon alapul – olyan, mint egy álomkép, árnyék, levegőbe rajzolt virág. Mi értelme hajszolni ezeket? A nyereség és veszteség, »van« és »nincs« gondolatait tartsátok távol magatoktól: ha a szem nem csukódik le, hogy aludjon, akkor nem keletkeznek rossz álmok; ha a tudat nem tesz különbséget, akkor a világ minden jelensége egységet alkot. Hagyjátok, hogy az Egy mélységes titkával kioltsa a tévelyre való összes emlékezést. Engedjétek, hogy a minden létforma Egyként történő szemlélete visszavigyen benneteket az őseredeti olyansághoz. Így elfelejtjük a keletkezésüket, és semmi sem marad, ami alapján szembeállíthatnánk őket. Szemléljétek a mozgást úgy, mintha egy helyben állna, és nincs többé mozgás; kezeljétek a nyugvót úgy, mintha mozogna, s nincs többé nyugvás. Ha pedig a kettő nem lehetséges, az Egy is szertefoszlik. A végső ponton, a legvégső alapnál nincs többé mérték és szabály. Ha a tudat elfogulatlanná válik, eltűnnek a magok, és a tettek nem gerjesztenek többé gyümölcsöket. Ha nem jelentkezik többé gyanakvó kétely, akkor elhárulnak a szenvedélyek, s a hit sugárzása akadálytalanul átragyog.
Ha nem maradt semmi, akkor semmire sem emlékezünk többé; a teret az üresség világossága ragyogja be, amely feleslegessé tesz minden működést. Semmilyen megfontolás nem volna képes bennünket erre a pontra eljuttatni, semmilyen érzet nem hozhatja közel annak lényegét. Ez az olyanság valósága: az a transzcendens tartomány, ahol nincs többé ön-lényegiség, s nincs megkülönböztethetőség. Ennek az Egynek a megértése csak a »Nem Kettőn« keresztül lehetséges. A »Nem Kettőben« nem különül el többé egymástól semmi, s az mégis magába foglal minden dolgot. A tíz égtáj összes bölcse ebből az ősvalóságból merít. Az őseredeti forrás ugyanis túl van téren és időn, s tízezer év ugyanannyi számára, mint egy pillanat. Akár látjuk, akár nem, mindig és mindenütt jelenvaló. A legkisebb ugyanolyan, mint a legnagyobb, ha megfeledkezünk a határokról; s a legnagyobb ugyanolyan, mint a legkisebb, ha nem látunk körvonalakat. A létezés a nemlétezés egyik oldala; a nemlétezés a létezés egyik aspektusa. S ahol ez nem így van, azokban a régiókban ne hagyjuk időzni a tudatot.
Az Egy nem más, mint minden dolog, s a mindenség nem más, mint az Egy. Vegyétek föl ezt az alapállást, s nem kell többé egy gondolatot sem a nem végsőkre vesztegetnetek. A hit a szívben a Nem Kettő, s a Nem Kettő a szívben a hit.
Szólottam, de minek; hisz' mit mondhatnának el szavak olyan dolgokról, amelyeknek nincs múltjuk, s nem ismernek se jövőt, se jelent?
Szeng-can mester Bodhidharma és Huj-ko követőjeként a zen harmadik pátriárkája volt, amikor a csan (később: zen) áthagyományozási vonala még nem szakadt szét különböző iskolákra. Mivel két elődje írásos feljegyzést alig hagyott hátra, e szútra (keletkezési ideje kb. a VI. század vége) az archaikus zen tanítás legrégebbi írásos megfogalmazásának számít. (Ford.)
A Harmadik Zen Pátriárka, Csien-cse Szeng-can írása
Hit a tudatban
Magyarra fordította: Hadházi Zsolt (2005)
A fordítás a kínai tun-huangi verzióval és Prof. Dusan Pajin angol nyelvű fordításából;
D.T. Suzuki és Steven E. Newton fordításával egybevetve készült.
http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=929724
A legfőbb út nem nehéz,
nincs benne választás és döntés.
Amint nem szeretsz és gyűlölsz többé,
önmagát megvilágítja.
Egy hajszálnyi megkülönböztetés,
s ég és föld szétválik.
Ha akarod hogy megjelenjen,
ne légy se vele se ellene.
Vágyat és utálatot szembe állítani,
ez a tudatot megbetegíti.
Nem ismerve a mély jelentést,
hasztalan lecsendesíteni a gondolatokat.
Teljes mint a nagy üresség,
hiány és felesleg nélküli.
Mikor megragadsz és elutasítasz,
nincs olyanság.
Ne kövesd a feltételeket,
ne lakozz az ürességben.
Az egységet ápolva a bensődben,
minden magától megszűnik.
Nyugodj hogy megállítsd a mozgást,
és a nyugalom újra megmozdít majd.
Ha csupán az egyikben vagy,
hogyan ismered meg az egységet?
Az egységet meg nem értve,
két útban elveszel.
A létezést elutasítva nélküle leszel,
az ürességet követve mindig mögötte maradsz.
Még több szó és gondolat,
még inkább félremész.
Ne beszélj, ne gondolkozz
és nincs semmi mit ne értenél.
Térj vissza a gyökérhez és érd el a célt;
követve az eredményt elveszted a forrást.
Egy pillanatra fordulj befele,
és lépj túl a dolgok ürességén.
Az ürességben a változások
mindegyikének oka a tudatlanság.
Ne keresd az igazat,
csak tartózkodj a nézetektől.
Ne tartózkodj kettős nézetekben,
vigyázz hogy ne hajhászd azokat.
A jó és rossz legkisebb nyomára
a tudat elveszik a tévelygésben.
A kettő forrása az egy,
de még az egyet se tartsd meg.
Egy tudattal nincs keletkezés,
akkor minden hibátlan.
Nincs hiba, nincsenek dolgok,
nincs keletkezés, nincs tudat.
Az alany követi a tárgyat megszűnésében;
a tárgyat elűzték mikor az alany elsüllyed.
A tárgy összefüggésben van az alannyal;
az alany összefüggésben van a tárggyal.
Ha ismerni akarod ezt a kettőt,
eredetük az egy üresség.
Az egy ürességben mindkettő egyenlő,
egyenlően tartalmaznak megszámlálhatatlan formákat.
Ne különböztess meg durvát és finomat,
így nem leszel vele, se ellene.
A nagy út mindent átölel,
nem könnyű és nem nehéz.
A kis nézetek bizonytalanok, kétségekkel telik,
egyszer sietnek, máskor lassúak.
Mértéktelenül megragadsz,
és félremész.
Az elengedés természetességhez vezet,
a lényeg nem megy és nem áll.
Természeted legyen összhangban az úttal,
és járj bajok nélkül.
A kötött gondolkodás eltér a valóstól,
elhomályosít, elsüllyeszt és megront.
Fárasztani a szellemet nem jó;
mi haszna idegennek és ismerősnek?
Az egy járművön utazva,
ne utáld a hat érzéktárgyat.
Nem utálni a hat érzéktárgyat,
az egyben a tökéletes felébredettség.
A bölcs nem-cselekszik;
a bolond megköti magát.
A dolgok nem különbözőek,
szeretethez a tudatlanság vezet.
A tudatot használni, a tudatot uralni,
tán nem nagy tévedés?
A tévelygésből lesz nyugalom és zavar;
a felébredés eltörli a szeretetet és utálatot.
Minden ellentétes oldal
értelmetlenségbe vezet.
Álmok, káprázatok, virágok az ürességben;
minek küzdeni megragadásukért?
Nyereség és veszteség, jó és rossz,
el velük egyszer és mindenkorra.
Ha a szem nincs becsukva,
minden álom magától megszűnik.
Ha a tudat nem tesz megkülönböztetést,
minden dolog egy olyanság.
Az egy olyanság mély lényegében,
határozottan hagyd el a feltételeket.
Mikor minden dolgot egyenlőként látsz,
visszatérsz újra a természetességhez.
Vess véget az oknak,
és semmit sem lehet összehasonlítani.
Állítsd meg a mozgást és nincs mozgás,
mozgasd a nyugodtat és nincs nyugodt.
Mikor a kettő nem tesz ki egy egészet,
miként lesz tied az egy?
Kutass a legvégéig,
s nem marad meg semmilyen elv.
Hangold össze a tudatot az elfogulatlansággal,
ami megszüntet minden tettet.
Mindent kétely megtisztult,
az igaz hit biztos és egységes.
Semmi sem tartatott meg,
nincs mire emlékezni.
Üres, világos, önmegvilágosodott,
a tudat erejét nem fárasztotta.
A gondolat hasztalan itt,
érzet vagy érzés nem értheti.
A dolgok birodalmának valódi olyanságában,
nincs sem más sem én.
Hogy gyorsan összhangba legyél vele,
csak fejezd ki a nem-kettősséget.
A nem-kettősségben minden egyenlő,
semmi sem marad ki.
Minden irányban a bölcsek
ehhez a tanításhoz tartoznak.
Ez a tanítás nem sürgős vagy hosszan tartó,
egy pillanaton, vagy egy világkorszakon túli.
Nem itt, nem ott,
mindenhol a szem előtt.
A nagyon kicsi és a nagy egyenlő;
mikor a határokat elfelejtik,
A nagyon nagy és a kicsi egyenlő,
a határokat nem lehet látni.
Létezéssel együtt van a nemlétezés;
nemlétezéssel együtt van a létezés.
Ha nincs így,
ne őrizd.
Egy minden,
minden egy,
Csupán ilyen képességgel,
ne aggódj beteljesülés miatt.
A hit a tudatban nem-kettős;
A nem-kettősség a hit a tudatban.
A beszéd itt véget ér,
múlt, jövő, jelen nélkül.
Szeng-can
A hívő tudat vésete
Magyarra fordította: Hadházi Zsolt (2009)
http://zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=5259043
A legjobb út nehézség nélküli, de a válogatást elveti.
Csak ne utálj és vágyj, így megvilágítja önmagát.
Hajszálnyi eltéréssel, ég és föld szétszakad.
Ha szeretnéd meglátni, se vele, se ellene ne légy.
Vele és ellene szemben áll, ez a tudat betegsége.
Nem tudva a mély jelentést, csendes elméért fáradozni kár.
Teljes, mint a tág tér, sem hiánya, sem feleslege.
Mert ragaszkodsz és elvetsz, ezért nem olyan.
Ne kövesd a feltételest, ne maradj az üresben.
Egységben és nyugalomban, a zavar magától elmúlik.
Megállítod a mozgást a nyugodtért, a megállítás még több mozgás.
Csak e két szélsőségben lakozva, hogyan ismered meg az egységet?
Ha nem érted az egységet, mindkettő elveszti működését.
Létet elűzve létbe süllyedsz, ürest követve ürestől elfordulsz.
Sok szóval, sok gondolkodással, eltérsz az összhangtól.
Vágd el a szót, a gondolkodást, nincs amit ne értenél.
Térj vissza a gyökérhez, érd el a jelentést, a világosság követése a hagyomány veszte.
Pillanatra megfordítani a világosságot, jobb az előző ürességnél.
Az előző üresség változik, minden oka a téves nézetek.
Ne keresd az igazat, csak hagyj fel a nézetekkel.
Ne lakozz kettős nézetekben, figyelj, hogy ne keresd azokat.
Amint van jó és rossz, a tudat elvész a zavarban.
A kettő az egyből jön, de az egyet se őrizd.
Ha az egy tudat sem születik, tízezer tartam hibátlan.
Hibátlan, tartam nélküli, nincs születés, nincs tudat.
Az alany követi a tárgy kialvását, a tárgyat elűzi az alany elsüllyedése.
A tárgy az alany miatt tárgy, az alany a tárgy miatt alany.
Ha akarod ismerni e kettőt, eredetük az egy üresség.
Az egy üresség azonos mindkettőben, egyenlően tartalmazzák a tízezer alakot.
Nem látva finomat és durvát, hogyan létezne elhajlás?
A nagy út széles, nem könnyű, nem nehéz.
Kis nézetekkel és kételyekkel, minél sietősebb annál lassabb.
Ragaszkodással elvész a mérték, a tudat rossz útra lép.
Az elengedéstől önműködő, a lényeg nem megy, vagy marad.
Bízz természetedben, egyesülj az úttal, járj szabadon a szenveket elvágva.
A kötött gondolatok elvisznek az igaztól, tompaságba süllyedni sem jó.
Nem jó a szellemet fárasztani, mit használ a nemtörődömség és kötődés?
Ha az egy járművet akarod, ne utáld a hat érzéktárgyat.
A hat érzéktárgyat nem utálni, azonos a helyes felébredéssel.
A bölcs céltalan, a bolond magát megköti.
A tartamok nem különbözőek, tudatlanságból fakad a vágy.
Tudattal művelni a tudatot, hát nem nagy hiba?
Káprázat szüli a nyugodtat és zavartat, a megvilágosodásban nincs kedvelt, vagy utált.
Minden kettőssége, ostoba elgondolásból való.
Álom, káprázat, égvirág, minek fáradozni megragadásukért?
Nyereség és veszteség, jó és rossz, dobd el egyszerre!
Ha a szem nem alszik, minden álom magától eltűnik.
Ha a tudat nem tesz különbséget, a tízezer tartam egy olyanság.
Az egy olyanság lényegének mélysége, mozdulatlan, a körülmények elfeledettek.
A tízezer tartamot egyenlőnek látva, visszatérsz a természetességhez.
Az alany eltűnésével, nincs mit összehasonlítani.
Megállítod a mozgást és nincs mozgás, mozgást megállítva nincs nyugalom.
Mivel a kettő nem teljes, hogy lenne az egy az?
Elemezd a legvégsőkig, nem marad sem szabály, sem mérték.
Tedd a tudatot egyenlővé, és minden tevékenység elnyugszik.
A kételyek teljesen megtisztulnak, a helyes hit kiegyenesíttetett.
Semmi sem marad, nincs mire emlékezni.
Üres, fényes, természetesen működő, a tudat nem fáradozik.
Itt nincs elgondolás, sem mérés, az észnek és érzelmeknek felfoghatatlan.
Az olyanság tartam-birodalmában, nincs más, nincs én.
Fontos gyorsan összhangba kerülni, csak mondd: nem kettő.
A nem kettőben minden azonos, nincsen semmilyen kivétel.
A tíz irány bölcsei, mind belépnek ebbe a hagyományba.
E hagyomány nem sietős, nem lassú, egy gondolat tízezer év.
Nem valahol, nem sehol, tíz irányban a szemed előtt.
A legkisebb azonos a naggyal, a birodalomban, hol a tévedéseket elvágták.
A legnagyobb azonos a kicsivel, nem látni sehol határokat.
A lét nemlét, a nemlét lét.
Ha nem ilyen, akkor ne őrizd.
Egy minden, minden egy.
Ha ilyen tudsz lenni, minek aggódni, hogy nem fejezed be?
A hívő tudat nem kettős, a nem kettős hívő tudat.
A beszéd útjának vége, nincs múlt, jövő, jelen.
Források:
T48n2010
http://cbeta.org/result/normal/T48/2010_001.htm
Master Sheng-Yen: Faith in Mind
https://terebess.hu/english/hsin3.html
Prof. Dusan Pajin: Faith-Mind Inscription
Daisetsu Teitaro Suzuki: Inscribed On the Believing Mind
Richard B. Clarke: Verses On the Faith Mind
http://www.sacred-texts.com/bud/zen/fm/fm.htm
Szeng-can: Hszin Hszin Ming
A harmadik zen pátriárka verse
Szabó Bálint fordítása
http://vilagmehes.wordpress.com/2007/02/24/a-harmadik-zen-patriarka-verse
A tökéletes Útban nincsen semmi nehéz,
Kivéve azt, hogy nem foglal állást.
Csak a gyűlöleten és szereteten túli szabadságban
Tárja fel magát teljesen, fedetlen ragyogásában.
Elég egy hajszálnyi letérés [az Útról],
És a menny és a föld kettészakad.
Ha látni szeretnéd magad előtt [az Utat],
Ne legyenek gondolataid se mellette, sem ellene.
Sóvárogni valami után és elutasítani valamit –
Ez a tudat betegsége.
Mikor az Út mélységes értelméből nem merítesz,
A tudat csendjét feleslegesen megtöröd.
[…]
Ne gabalyodj bele a külső világba,
Ne maradj a belső ürességben;
Légy derűs a dolgok egységében,
És a kettősség magától semmivé foszlik.
Mikor a mozgás megállításával próbálod elérni a mozdulatlanságot,
Az így elért mozdulatlanság mindig mozgásban lesz.
Amíg ilyen kettősségekben lakozol,
Hogyan is érhetnéd el az egységet?
És mikor az egységet nem éled meg kellő mélységgel,
A veszteség két módon jelentkezik:
A külső világ tagadása a követelése,
És az Üresség [az Abszolút] követelése a tagadása.
[…]
Az üres világban a változások, amikkel szembe találkozunk,
A Tudatlanság miatt tűnnek valóságosnak.
Ne akard az Igazságot keresni,
Elég, ha nem tartod sokra a véleményeket.
A kettő az Egy miatt létezik;
De még ehhez az Egyhez se ragaszkodj.
Mikor a tudat csendes,
A tízezer dolog nem áll ellen.
[…]
Ha a szem nem alszik soha,
Minden álom önmagától semmivé foszlik.
Ha a Tudat fenntartja teljességét,
A tízezer dolog lényege Egy.
Mikor az Olyanság mélységes rejtélye feltárul,
Hirtelen elfelejtjük a külső bonyodalmakat.
Mikor a tízezer dolgot az egységükben szemléljük,
Visszatérünk a forráshoz, és ott vagyunk, ahol mindig is voltunk.
[…]
Az Egy ott van mindenben,
Az Egyben ott van minden –
Amint ezt felismerjük,
Nem bánkódunk többé a tökéletlenségünk miatt!
Mikor a Tudat és minden egyes hívő tudat nincs kettéosztva,
És osztatlan minden egyes hívő tudat és a Tudat –
Ennél a pontnál a szavak mit sem érnek.
Hiszen [a Tudat] számára nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő.
Sanso Kanchi Zenji:
A harmadik pátriárka szútrája
Fordította: Pálmai Shinnyo Katalin
In: Taigen Shodo Harada: A tíz ökörkép. Budapest : Egy Csepp,
2. átd. kiad.,
2018.
105-110. oldal
A Nagy Út nem nehéz azok számára, akik nem részesítenek
előnyben semmit. Amikor sem szeretet, sem pedig ellenszenv nem
merül fel, minden tiszta és világos. Ha azonban, a legkisebb
mértékig is leválasztod magadat valamiről, olyan messze kerülsz
tőle, mint amilyen távol van a menny a földtől.
Ha az igazságot meg akarod ismerni, ne ragaszkodj
a véleményedhez, ne bizonygass semmit, és semmit ne ellenezz.
Meghatározni azt, hogy mit szeretsz, azzal szembeállítva, hogy
mit nem, ez a tudat betegsége.
Amikor a dolgok alapvető természetét nem ismerjük fel,
hiába minden, megszűnik a tudat békéje. Az Út tökéletes, mint
ahogy a hatalmas tér is tökéletes, ahol semmi sem hiányzik és
semmi sem felesleges.
Valójában a megragadás és az elutasítás következménye az,
hogy nem ismerjük a dolgok valódi természetét. Ne bonyolódj
a külső dolgok hálójába, s ne töltsön el az üresség elképzelése
vagy érzése sem. Légy derűs, válj eggyé a dolgokkal, és a hibás
nézetek maguktól eltűnnek.
Amikor megpróbálod megszüntetni a tevékenységet, hogy
nyugalmat nyerj, éppen ezen erőfeszítésed tölt el nyugtalansággal.
Mindaddig, amíg az egyik vagy a másik véglethez ragaszkodsz,
sohasem fogod megismerni az Egységet. Azok, akik nem
az Egyetlen Út szerint élnek, nem lehetnek szabadok sem
tevékenységek, sem nyugalom közepette, sem állításban, sem
tagadásban.
Tagadd a dolgok valóságát, és nem találod a valóságukat; állítsd
a dolgok ürességét, és nem találod a valóságukat! Minél többet
beszélsz és gondolkodsz róla, annál távolabb tévedsz az igazságtól.
Ezért ne ragaszkodj többé a beszédhez és a gondolkodáshoz, és
nem lesz többé semmi, amit ne ismerhetnél meg.
Az Eredethez való visszatérés annyit tesz, hogy megtaláljuk
a valódi lényeget; a jelenségeket vagy a megvilágosodást hajszolni
azonban azt jelenti, hogy elvétjük a Forrást. Felébredni, akár
csak egy percre, nem más, mint túljutni jelenségen és ürességen.
A változásokat, amelyek látszólag végbemennek az üres világban,
csak a tudatlanságunk miatt gondoljuk valósnak.
Ne keresd az igazságot; elég, ha többé nem táplálsz
véleményeket!
Ne maradj meg a kettősségben! Kerüld a szétválasztást, mert
könnyen szokássá válhat. Habár minden kettősség az Egyből
merül fel, ne ragaszkodj ennek az Egynek az elképzeléséhez sem.
Amikor a tudat zavartalanul, az Útnak megfelelően létezik,
nincs kifogása semmi ellen a világban, és amikor nincs kifogása
semmi ellen, a dolgok megszűnnek a régi módon létezni. Amikor
nem bukkan fel megkülönböztető ragaszkodás, a régi tudat
nincs többé. Engedd el a dolgokat, mint különálló létezőket, és
a tudat is eltűnik. Hasonlóképpen, amikor a gondolkodó alany
eltűnik, a tárgyak is eltűnnek, amelyeket a tudat hozott létre.
Ha a más felmerül, felmerül az én is; a mást az én felmerülése
hozza létre. Ismerd fel, hogy ami látszólag kettő, az az Egy
Alapvető Valóság két különböző aspektusa. Ebben az
Ürességben ez a kettő valójában egy – és mindegyik tartalmazza
az öszes jelenséget. Ha nem hasonlítgatod össze a dolgokat, és nem
ragaszkodsz a „nemes” és a „közönséges” elkülönítéséhez sem,
akkor nem esel abba a hibába, hogy megítélj és véleményt formálj.
A Nagy Út befogadó és tágas – se nem könnyű, se nem nehéz
ebben a tágasságban élni. Azok, akik korlátozott nézőpontoktól
függnek, bátortalanok és határozatlanok. Minél inkább sietnek,
annál lassabban haladnak. Szűk tudattal rendelkezni és
ragaszkodni ahhoz, hogy elnyerjük a megvilágosodást, azt jelenti,
hogy elveszítjük a középpontunkat, és rossz irányba haladunk.
Amikor az ember minden ragaszkodástól megszabadult, minden
dolog úgy létezik, amint van, és nincs sem jövés, sem menés. Ha
csak halvány nyoma is marad benned ennek vagy annak, jónak
vagy rossznak, a tudat lényege elvész a zűrzavarban.
Amikor harmóniában vagy a dolgok természetével, a te saját
alapvető természeteddel, szabadon és háborítatlanul járhatsz.
Azonban, amikor a tudat béklyóban van, az igazság rejtve
marad, minden homályos és zavaros, és az ítélkezés fárasztó
gyakorlata bosszúságot és kimerültséget hoz magával. Milyen
haszna lehetne annak, hogy ragaszkodunk a megkülönböztetéshez
és a szétválasztáshoz?
Ha az Egy Úton akarsz haladni, ne vesd meg az érzékek és
a gondolatok világát. Valójában ezek tökéletes átölelése egyenlő
az igazi megvilágosodással. A bölcs ember nem ragaszkodik
célokhoz, de a bolond ember béklyóba veri önmagát. Egy
Dharma van, megkülönböztetés nélkül. A különbségtétel abból
fakad, hogy a tudatlan embernek mindig ragaszkodnia kell
valamihez. A Tudatot megkülönböztető tudattal keresni, a hibák
legnagyobbika.
Nyugalom és nyugtalanság csak káprázat; a megvilágosodással
megszűnik a ragaszkodás ahhoz, hogy tetszik vagy nem.
Minden kettősség a tudatlanságból ered. Olyan, mint az
álom, mint a látomás, tűnő jelenség – ostobaság megpróbálni
megragadni bármelyiket. Nyereség és veszteség, jó és rossz: egyszer
s mindenkorra hagyj el minden ilyen gondolatot!
Ha a szem soha nem alszik, minden álom természetes módon
megszűnik. Ha a tudat nem tesz megkülönböztetéseket, a tízezer
dolog úgy van, ahogy van – egyetlen lényegből. Ennek az Egy-
lényegűségnek a titkát felfedezni annyi, mint minden akadálytól
megszabadulni. Ha megkülönböztetés nélkül látjuk a dolgokat,
az Egy lényege mindenütt feltárul. Semmiféle hasonlítás vagy
analógia nem lehetséges ennek az Egynek a mindentől független,
semmivel sem rokon állapotában.
Amikor a mozgás megáll, nincs mozgás – és amikor nincs
mozgás, nincs megállás. Amikor a kettősségek megszűnnek
létezni, létrejöhet maga az Egység. Erre a legvégső állapotra
sem törvények, sem leírások nem érvényesek.
A megvalósított tudat számára, amely az Úttal egységben van,
minden önös törekvés megszűnik. A kétely és a határozatlanság
eltűnik, és az Igazság megerősödik benned. Egyetlen csapással
megszabadulsz a kötelékektől, semmi sem tapad hozzád, és
te sem ragaszkodsz semmihez. Minden üres, tiszta, önmagától
fénylik, nincs szükség rá, hogy használd a tudatot. Itt
a gondolkodásnak, érzésnek, megértésnek és a képzeletnek
nincs értéke. Ebben a világban, „ahogy valójában van”, nincs
sem én, sem más-mint-én.
Ennek a valóságnak a közvetlen megismerése csak
a kettősségnélküliség gyakorlásán keresztül lehetséges.
Amikor az életet leválasztottság nélkül éled, minden az Egyet
nyilvánítja meg, és semmi sincs kirekesztve ebből. Bárki, aki
eléri a megvilágosodást, mindegy, mikor és hol, személyesen ismeri
fel és valósítja meg ezt az alapvető Forrást.
Ennek a Dharma-igazságnak semmi köze nagyhoz és
kicsihez, időhöz és térhez. Itt egyetlen gondolat olyan, mint
tízezer év. Nem itt és nem ott – hanem mindenütt, mindig
éppen a szemed előtt. Végtelenül nagy és végtelenül kicsi: nincs
különbség, mert a meghatározások nem mondanak semmit, és
a határokat nem lehet észlelni. Hasonlóképpen vonatkozik
mindez a létre és a nem-létre.
Ne pazarold az idődet érvekre és magyarázatokra, hogy
megragadd a megragadhatatlant.
Minden egyes dolog felfedi az Egyet, az Egy az összes dologként
rryilvánul meg. Ebben a Egységben élni azt jelenti hogy nem
aggódunk a tökéletesség vagy nem tökéletesség miatt. Bizalmadat
a Szív-Tudatba helyezni azt jelenti, hogy leválasztottság nélkül
élsz és ebben a nem-kettősségben egy vagy az Életforrásoddal.
Szavak! Szavak! Az Út a szavakon túl van, mert abban
nincs tegnap,
nincs holnap,
nincs ma.
