« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

盤珪永琢 Bankei Yōtaku (1622-1693)
盤珪永琢 Bankei Eitaku, 盤珪國師 Bankei Kokushi



盤珪 「不生禅」 Bankei: Fu-shō zen
A szülhetetlen zen
(©Terebess Gábor fordítása)

Válogatások Bankei zen mester tanításaiból
Fordította: Hadházi Zsolt

Az eredeti tudat dala
Fordította: Hadházi Zsolt

Szemelvények Peter Haskel: Bankei Zen c. művéből
in: Naparcú Buddha: a zen szellemisége és gyakorlata
[ford., írta, szerk., vál.] Szigeti György
[Budapest], A Tan Kapuja : Vizsom, [2005], 186 oldal.
(I. fejezet / 1, 16, 17, 21, 23, 30, 31, 34, 35, 43, 46, 47, 53, 61, 67, 80, 81, 86, 100. alfejezet)

Peter Haskel (with Yoshito Hakeda, Ed.)
PDF: Bankei Zen: Translations from the Record of Bankei
Grove, 1984

Norman Waddell
PDF: The Unborn: The Life & Teachings of Zen Master Bankei
Berkeley, CA: North Point Press, rev. ed., 2000, pp. 1-138.

Bankei Yōtaku, Zen Master of the “Unborn”— Fu-shō
Compiled by Timothy Conway

Excerpts from the Ashoka course The Story of Zen

A View of Bankei
by Colin Oliver

"Song of Original Mind"
Translated by Peter Haskel

Bankei-Eitaku: The Zen of Birthlessness
Translated by Lucien Stryk and 池本喬 Ikemoto Takashi (1906-1980)

Bankei (1622-1693) has long been an underground hero in the world of Zen. At a time when Zen was becoming overly formalized in Japan, he emphasized the importance of naturalness.

In 1633, at age eleven, Bankei Yotaku was banished from his family's home because of his consuming engagement with the Confucian texts that all schoolboys were required to copy and recite. Using a hut in the nearby hills, he wrote the word Shugyo-an, or "practice hermitage," on a plank of wood, propped it up beside the entrance, and settled down to devote himself to his own clarification of "bright virtue."

He finally turned to Zen and, after fourteen years of incredible hardship, achieved a decisive enlightenment, whereupon the Rinzai priest traveled unceasingly to the temples and monasteries of Japan, sharing what he'd learned.

"What I teach in these talks of mine is the Unborn Buddha-mind of illuminative wisdom, nothing else. Everyone is endowed with this Buddha-mind, only they don't know it." Casting aside the traditional aristocratic style of his contemporaries, he offered his teachings in the common language of the people. His style recalls the genius and simplicity of the great Chinese Zen masters of the T'ang dynasty.


fushō Zen. (不生禪). In Japanese, “unborn Zen”; a form of ZEN meditation
popularized by the RINZAISHŪ master BANKEI YŌTAKU. The teaching of the
“unborn” (fushō) functioned as the central theme of Bankei’s vernacular sermons
(kana hōgo). According to Bankei, the unborn is none other than buddha-nature
(FOXING), or buddha mind, itself. As such, he emphatically notes that there is
little need actually to seek buddhahood, since every one is already born with the
innate, unborn buddha mind. Bankei’s teaching of unborn Zen was harshly
criticized by the fellow Rinzai Zen master HAKUIN EKAKU.


Bankei Yōtaku
Zen Master of the “Unborn”— Fu-shō

Compiled from various sources [1] (see endnotes) by Timothy Conway (1992).

Bankei’s Tremendous Significance for Zen History and for Our Spiritual Awakening

The Japanese Zen master Bankei Yōtaku (1622-93), posthumously honored with the Imperial title Kokushi, “National Master,” was one of the most illustrious and renowned Zen masters of all time. Initially enlightened at age 25, fully enlightened four years later, he left behind all sectarianism, formalism, elaborate methods (e.g., the traditional curriculum of kōan-riddles for students), and use of classical Chinese in discourses, to radically point his many listeners—men and women, rich and poor, literate and illiterate—back to the Unborn / Fu-shō Original Nature as unconditioned spiritual Reality. This is the birthless, deathless, timeless, spaceless, boundless Awareness-Isness-Aliveness, Our Real Identity.

We hear that some of Bankei’s informal mass trainings consisting of discourses and question-answer sessions saw 3,000, 5,000, 10,000 or even up to 50,000 people attending, having to be accommodated in shifts. Yet almost no rules were needed, and here and at his monasteries none of the traditional Zen beating or scolding was allowed, since Bankei trusted the natural goodness of our perfect Buddha-nature to prevail over our human nature. His followers came from all over Japan and included monks, nuns and laity among both Rinzai Zen and Sōtō Zen Buddhist schools, as well as followers from the several other schools of Buddhism and the native Shintō religion, too. He usually had both monastics and laity training together under one roof, both male and female.

His main advice, given to everyone from rich aristocrats and menacing samurai to merchants, peasant farmers and children, was quite frequently and simply expressed as: “Abide as the Unborn.” “Don’t get ‘born!’” That is, don’t fall into identification as a “me,” a “Buddhist,” “enlightened,” “unenlightened,” “young,” “old,” etc. For instance, when a woman complained that her gender was a karmic obstacle, he retorted: “From what time did you become a woman?” So he taught the multitudes: let go all selfishness and bad habits—they’re not part of your Original Mind (honshin) anyway, and just be at great ease in/as the Unborn Buddha-Mind.

His main three temples were the Ryōmon-ji, founded for him in 1661 at his hometown of Aboshi (present-day Himeji) in today’s Hyogo prefecture (well worth visiting, it contains some of the many religious statues he carved, his calligraphy, etc.); the Nyōhō-ji in Osu, Ehime; and the Kōrin-ji in Edo/Tokyo’s Azabu district. Other notable temples of his were the Hōshin-ji in Marugame and Jizō-ji in Kyoto (now defunct). Because of his renown, Bankei was also associated with several other temples by invitation or appointment, such as filling a stint as abbot of the leading Rinzai monastery, the Myōshin-ji in Kyoto (Rinzai Zen traces its lineage back to the great 9th century Chinese Chinese Chan master Linji).

Two generations later, the great Rinzai Zen reviver Hakuin Zenji (1685–1768) strongly criticized Bankei’s approach (misrepresenting his views in the process) for making things too easy for practitioners, Hakuin being a staunch advocate of rigid training regimens and a long, formal course of kōan-training. And so Bankei’s legacy within his own Rinzai tradition was almost forgotten. Had Bankei been ordained and trained within a Sōtō monastic line (the Chinese Caodong Chan school, brought to Japan and established by Dōgen Zenji in the 1230s), Bankei’s great reputation likely would have been preserved. But in the mid-20th century, the Zen scholar-mystic D.T. Suzuki resurrected his name as one of Japan’s three greatest all-time Zen masters along with Dōgen and Hakuin, and declared that Bankei’s “Unborn Zen” is one the most original developments in the entire history of Zen thought. “… In the whole history of Zen, both in China and Japan, there is none, it may be said, who has displayed so independent a view as Bankei.” Old dusty records of Bankei’s life and teachings have been unearthed and edited by Japanese scholars and translated into English (best version is by Peter Haskel and his team), bringing Bankei’s renown and his “Fu-shō Zen” approach once again to the fore. As will be seen in the teachings section below, Bankei’s is a straightforward, no-nonsense style of direct intuitive pointing back to Source-Awareness right HERE, a style that surely accords with what we know of the teaching approach of many illustrious Chan masters of ancient China, often lost in later centuries of China and Japan.

Life of Zen master Bankei Yōtaku (1622-93)

Bankei’s appearance in the world came in 1622 in Harima province in Hyōgo prefecture at Hamada, a small village and port on the Inland Sea. His father, Suga Dosetsu, was a Confucian scholar and a samurai without a patron who then turned to the practice of medicine. In his boyhood Bankei was called Muchi. He had three older brothers and four sisters. A very intelligent lad, he also displayed a very unruly, rebellious streak of mischief. His father died when Bankei was only 11 and he was raised by his mother, to whom he was extremely devoted, and by his eldest brother, with whom he clashed. In the next year he entered school and began studying some of the old Chinese Confucian classics, but these texts greatly confused him.

One day the teacher read a line from one of the four Confucian classics, the Great Learning (Ta-hsüeh): “The way of great learning lies in clarifying Bright Virtue.” He asked his teacher the meaning of this “Bright Virtue” (ming-te), but felt that no good answer was given. Bankei began to be filled with doubts and questions, and took to grilling every teacher he could find on their knowledge. Like Socrates, he asked penetrating questions of Confucian and Buddhist scholars and attended religious gatherings in search of answers. But to no avail. Bankei wrote that his motivation throughout all this was not merely an individual concern: “I felt duty bound to teach my mother the path of Great Learning before she died.” He became so distraught in his quest that he neglected school; his older brother Tadayasu kicked 11 year-old Bankei out of the household for his truancy. By age 13 Bankei was studying with the priest at the family temple, and the next year a nearby family friend, Nakabori Sukeyasu, constructed for Bankei a small hut on the mountain behind the Nakabori home. The young spiritual prodigy etched the words “Practice hermitage” into a slat of wood and placed it outside his small hut.

Bankei likely took up practice of devotional Jōdō Shin "Pure Land" Buddhism during this time, piously uttering the names of Buddha Amitābha and Bodhisattva and Avalokiteshvara (Jap.: Amida and Kwannon). At age 15 he trained at a Shingon tantric Buddhist temple, where he entered more deeply into study of the Buddhist sūtra-texts. But Bankei wasn’t satisfied with Shingon tantric formalism and left the following year. At 16, he walked from Hamada to Akō to see the Rinzai Zen priest and Confucian scholar Umpō Zenjō (1568-1653) at Zuiō-ji temple monastery. Bankei begged Umpō to reveal the meaning of “bright virtue.” Umpō advised him that understanding would come only by practicing zazen meditation. Bankei thereupon ordained as a monk at Zuiō-ji under Umpō. He received his Buddhist name Yōtaku, “Long Polishing of the Mind Gem.”

Bankei left Zuiō-ji shortly after turning 19, and sojourned on a four-year pilgrimage (angya) through Kyōto, Osaka and Kyūshū in search of a final answer to his question. During his travels he spent his nights at temples or slept in the open wilderness, begging scraps from all and sundry. In 1645, a 24-year-old Bankei returned to Zuiō-ji no wiser than when he left. Umpō now informed him that the solution sought could only be found within, not through any intermediary.

Bankei left shortly after this return and built a small hut in the nearby village of Nonaka and lived as an isolated hermit. He sat for long, rigorous hours immersed in zazen meditation. He abandoned all bodily comforts and focussed intently on arriving at a complete understanding of life and phenomena. “Often I would go into the mountains and sit in Zen without taking a morsel for a week, or I would go to a rocky place and, choosing the sharpest rock, meditate for days on end, taking no food, until I toppled over. The results? Exhaustion, a shrunken stomach, and an increased desire to go on. I returned to my village and entered a hermitage, where sleeping in an upright position and living arduously, I gave myself up to the old spiritual exercise of repeating the name of Amitābha. The results? More exhaustion, and huge painful sores on my bottom.”[2] Eventually Bankei’s complete neglect of his body led to serious illness: tuberculosis. “Soon I was bringing up blood, lumps the size of a thumb end.” He sought a doctor’s care, but the man issued a prognosis of death.

During this near-death period Bankei attained initial enlightenment or kenshō. He later described the epiphany: “I felt a strange sensation in my throat. I spat against a wall. A mass of black phlegm large as a soapberry rolled down the side...Suddenly, just at that moment...I realized what it was that had escaped me until now: All things are perfectly resolved in the Unborn [the Eternal, Absolute, Open, Infinite Awareness].”[3] “It struck me like a thunderbolt that I had never been born, and that my birthlessness could settle any and every matter.”[4]

This breakthrough ended Bankei's doubts and questioning. Moreover, “daily my health improved and soon I was able to accomplish the greatest desire of my life: I was able to get my mother to see the truth, the secret of birthlessness, before she died.”

Once he had become strong enough to travel again, he returned to Umpō to share his experience with him. Umpō confirmed his enlightenment and dispatched Bankei to have his spiritual realization further evidenced by Gudō Toshōku, another Rinzai master.

Thus, at age 26, in the year 1647, Bankei went to Gifu Prefecture to Daisen-ji monastery where Gudō was the abbot. But when Bankei arrived Gudō was attending to another temple of his in the vicinity of Tokyo. So Bankei visited the temples of other Zen teachers in the area, but found no one with the direct intuitive understanding to confirm his awakening. After a year living in the countryside near Daisen-ji, Bankei again came back to Umpō.

In 1651, Bankei heard that a Ch’an master from China had arrived in Nagasaki by the name of Tao-che Ch'ao-yüan, in Japanese known as Dōsha Chōgen. Umpō advised the young Bankei, not yet 30, to go see the Ch’an master, and Bankei set off for Nagasaki to have his enlightenment confirmed. Bankei found Dōsha Chōgen at Sōfuku-ji, a Chinese style temple. Dōsha confirmed the authenticity of Bankei’s enlightenment on their first meeting, but also informed Bankei that his realization was not entirely complete. Bankei was initially offended by this and refused to accept it. Yet he stayed at the temple for a while to observe Dōsha’s ways, and eventually knew that what Dōsha had insisted was true. So Bankei stayed at Sōfuku-ji to practice under Dōsha’s mentorship.

While Bankei lived among the other monks, he refused to chant the old sūtra-texts with them in Chinese. In 1652, at age 30, while meditating with the congregation, Bankei experienced irreversible enlightenment (Sanskrit: anuttara-samyak-sambodhi). Dōsha confirmed this the following day, announcing that Bankei had finally settled the Great Matter. The Master bestowed on Bankei the seal of recognition (inka-shōmei), but in classic “Crazy Wisdom” Zen style, Bankei seized it and tore it up—by this point he had no need of written authority. He also refused a senior position in the monastery, preferring to remain humbly working within the kitchen. Dōsha Chōgen made him the tenzo or temple cook.

The following year Bankei returned to Harima for a short time, then left for Yōshino in Nara prefecture to live as a hermit once again, for it seems that few monks or laymen could understand his highly intuitive spiritual teaching. In the mountains of Yōshino, in 1653, while living in silent retreat, Bankei composed some Buddhist songs on the Unborn, including his nearly 50-verse Song of the Original Mind (Honshin no uta). The song was apparently composed for the children and adults of Yōshino who were suffering from drought—and a plentiful rainfall followed their recitation of it. Some cogent verses communicating his deep Zen wisdom are as follows (in a translation by Peter Haskel[5]):

Unborn and imperishable is the original mind…. / Search back to the time when you were born: you can’t remember a thing at all! / Keep your mind as it was when you came into the world, and instantly this very self is a living “thus-come-one” [tathâgata, or Buddha]…. / Clinging, craving and the like—I don’t have them on my mind. That’s why nowadays I can say the whole world is truly mine! / … Thinking back over the past, you find it was an evening’s dream. Realize that, and you’ll see everything is just a lie…. / Since, after all, this floating world is unreal, instead of holding onto things in your mind, go and sing! / … When you don’t attach to things, the floating world will cease to be [as a separate, merely objective appearance]. Nothing is left, nothing at all. That’s what “living tathâgata means.” / When you do wrong, your mind’s the demon, there’s no hell to be found outside. / Abominating hell, longing for heaven, you make yourself suffer in a joyful world. / … Mysteries and miracles—there are no such things! But when you fail to understand, the world’s full of weird happenings. / This is the phantom [ego-mind] who deceives, who makes us take the false world to be real. / … When your study of Buddhism is through, you find you haven’t anything new. / Enlightenment and delusion too never existed at the start. They’re ideas that you picked up, things your parents never taught. / If you think the mind that attains enlightenment is “mine” your thoughts will wrestle, one with the other. / These days I’m not bothering about getting enlightenment all the time, and the result is that I wake up in the morning feeling fine! / … Nowadays … I just move along at my ease, letting he breath come and go. / Die—then live day and night within the world. Once you’ve done this, then you can hold the world right in your hand! / It’s the buddhas I feel sorry for; with all those ornaments they wear, they must be dazzled by the glare! / … The mind that’s not conditioned is originally unborn; what is conditioned doesn’t exist—that is why there’s no delusion. / Though the years may creep ahead, mind itself can never age. This mind that’s always just the same. / Wonderful! Marvelous! When you’ve searched and found at last the one who never will grow old—‘I alone!’ The Pure Land where one communes at peace is here and now, it’s not remote, millions and millions of leagues away.

At some point during his period as a hermit, Bankei began to be discovered as a great holy man by a wider community of spiritual aspirants, and by now he knew how to present the spoken Dharma-teachings in a more intuitively comprehensible way. Later in life he reminisced: “When as a young bonze [Zen priest] I began preaching birthlessness there wasn’t anyone around who could understand. They were frightened and must have thought me a heretic, as bad as a Roman Catholic. Not a single person dared approach me. But… today all you have to do is look around you to see how many come to me.” Thousands and thousands. Bankei became the most popular Buddhist preacher of his era. “People trekked from every corner of Japan to hear his talks, and the overflow audiences had to be accommodated in separate shifts.”[6] Monks, nuns, and laypersons, high and low, rich and poor, from both “houses” or schools of Zen—Sōtō and Rinzai—and Buddhists from the Shingon, Tendai, Pure Land, Vinaya, and Nichiren schools, as well as persons from Confucian and Shinto faiths, and “samurai with their families and retainers, merchants, artisans, farmers, servants, even gamblers and gangsters”[7] —all came to hear Master Bankei share his wisdom, for they saw that Bankei was “too great to limit or bind himself to what was called the Zen sect, in his eyes a stereotyped form.”[8]

Bankei was notable for the many women disciples coming to hear him, and, cutting against the grain of patriarchy, he encouraged them in full realization: “I understand that women feel very distressed hearing it said [in certain texts and from many teachers] that they can’t become Buddhas. But it simply isn’t so! How is there any difference between men and women? Men are the Buddha-body [Dharmakāya] and women are the Buddha-body, too…. In the Unborn, there’s no difference whether you’re a man or a woman. Everyone is the Buddha-body…. Everyone intrinsically possesses the One Identical Buddha Mind.” To a woman who wondered about any inability to realize buddhahood due to “women’s heavy karmic burden,” Bankei replied, “From what time did you become a ‘woman’?” And in another context he went even further against prevailing attitudes: “Unlike [most] men, women are sincere. It’s true they’re also more foolish than men in some ways. But when you tell them that by doing evil you fall into hell, they don’t doubt it in the slightest; and when you teach them that, … they whole-heartedly resolve to become buddhas…. That’s why women, being sincere, will realize buddhahood more readily than men with their phony cleverness.”[9]

In 1661, Bankei's headquarters temple, the Ryōmonji, was established by his childhood friend Sasaki Nobutsugu and the latter's brother Naomori, at Bankei's hometown, Aboshi. Bankei also traveled on invitation to teach. And he spent time at the quiet little Jizōji temple that he founded in 1664 in Yamashina in a district in Kyōto. (This temple no longer exists.) In 1669, a very large temple, the Nyohōji, was founded for Bankei by his patron Katō Yasuoki in Iyo, an old province on Shikoku island, now in Ehime Prefecture. Here great crowds would gather to hear him. In 1672, at age of 50, he was appointed abbot of the prestigious old Myōshin-ji Rinzai Zen monastery in Kyōto. In 1678, yet another monastery-temple was founded for him, the Kōrinji in Tokyo/Edo, by the nun Yōshō-in, foster mother to Lord Kyōgoku Takatoyo, another of Bankei’s patrons.

These places became the main teaching centers for Bankei. He traveled extensively among them and to other sites, especially those temples needing restoration, to train disciples (male and female) and preach to the masses of people. He led long retreats, conducted in a very loving and non-restrictive manner. On occasion he went into personal retreat, and also spent time in seclusion just to rehabilitate his health, which was frequently problematic (e.g., severe coughing fits), due to those stressful early periods in his life when he overworked himself to near death. Bankei also took time to create artworks, most notable of which are fine bronze statues of the Buddha and Bankei’s teacher Umpō, some Zen-style calligraphy, and a beautifully flowing brushstroke painting of Bodhidharma, the ancient founder of Ch’an Buddhism.

The great simplicity and profundity of Bankei’s enlightened message led to a Rinzai Zen revival, in which ritual preoccupations and obsession with the classical traditions of Chinese formalism and kōans (mental riddles) were dropped. (Yet in the next century, Zen master Hakuin and his followers would restore a very formal, rigorous kōan practice to most Rinzai Zen centers.) Bankei’s talks were both profoundly wise and liberating, yet also couched in a simple, straightforward way that avoided needless obscurity and refrained from the formalisms of old Chinese vocabulary or test cases (gong-ans). Although Bankei prohibited the recording of his teaching, some ample instructions and dialogues from this period have survived (most notably, two sets of numerous sermons given in 1690 at Ryōmonji and at Marugame Hōshinji).

“Powerfully eloquent, he was unequaled in attracting multitudes of hearers. His audience reputedly reached fifty thousand” on occasion, according to Heinrich Dumoulin. “Bankei dispensed with complicated [obscurantist] citations from the Buddhas and patriarchs; in explaining the Way to simple people he spurned all artificial devices [allegedly deployed by the old Tang dynasty Chan masters], such as beating and shouting. He laid all emphasis on the ‘unborn Buddha-heart.’”

Bankei repeatedly drove home the profound if paradoxical point that no sentient being, in their Absolute Identity as Buddha-Nature (Skt.: Buddhatā, Jap.: Busshō), has ever really “been born.” That is to say, no one has actually ever gotten entangled in phenomena, bodies, minds, experiences, relationships, etc. We are always already none other than the One that is also Many; our real Nature is the undefined, unstructured, infinite Openness-Emptiness (Skt.: Shūnyatā) of Pure Awareness that is also simultaneously appearing as all phenomena. We are Formlessness associated with and permeating forms, but never “born” or caught up as these forms.

Hence, Master Bankei famously summed up his entire teaching as Fu-shō—“Unborn!” This key word was often issued verbally by Bankei and also was inscribed by him as the simple caption to his famous calligraphy painting of the Zen circle that he drew as the visual summary of his Way. The Master always advised people, “don’t get born,” i.e., don’t take on seriously even for a moment any false, limiting identifications of being a man, a woman, a Buddhist, a Confucian, good, bad, old, young, angry, elated, mortal body or even a distinct, immortal soul. In our True Nature we are always only the unmanifest Absolute, which manifests as the conventional “dream” of life while yet always remaining Absolute. Freedom is always Free, and our Real Identity is this Spiritual Freedom or Mind/Heart of Buddha-Nature.

When Bankei told his disciples that his death was near, they asked him for the customary Zen farewell poem. He replied that they should listen to the sounds of everyday life, as the gist of his teaching is this: “Awaken to the Unborn in the midst of everyday life.”

Stryk and Ikemoto have stated, “Being an uncommon man, Bankei was able to influence many, but after his death, his type of Zen had, by its very nature to die out; he wanted people to attain satori [awakening] without effort, but it is an iron law of Zen that great effort be made, the sort of effort that Bankei himself had to make. Dōgen [1200-53] insisted on the importance of sitting in Zen, Hakuin [1685-1768] employed the kōan systematically, and so on…. Bankei was above the use of special devices in making people achieve the satori of the birthless Buddha-mind. He simply preached and exhorted.”[10]

These authors overstate the matter here, for Bankei confessed that most of his severe efforts in his youth were “one blunder after another … [and] fruitless.” He also said that “non-birth is really a very practical doctrine… we’re very down to earth here.”[11] He did have what might be called a “methodless method,” namely, to be extremely earnest and careful that one “not get born,” that one stay free of identifications and the concomitant agitating states of anger, greed, lust and self-love. “Once rid of hot temper, it will be easy for you to strip yourself of other illusions [e.g., subtle conceit or pride in being “enlightened,” etc.]…. My advice, then, is that you accustom yourself to remaining in a state of non-birth. Try it for thirty days, and you’ll be incapable of straying from it; you’ll live in the Buddha-mind for the rest of your life…. Give your ear to me, and forget as so much rubbish all your preconceptions. Indeed, at my one word of exhortation, you can gain satori [awakening].”[12]

He also distinguished between a basic enlightenment or satori and a complete, thorough, established enlightenment, a flawless realization of Buddha-Mind or wholly Awake Awareness. As he reflected on his own life: “When it comes to the truth I discovered [in 1647] when I was twenty-six and living in retreat at the village of Nonaka… the truth for which I went to see Dōsha and obtained his confirmation—so far as the truth is concerned, between that time and this, from beginning to end, there hasn’t been a shred of difference. However, so far as penetrating the great truth of Buddhism with the perfect clarity of the Dharma Eye and realizing absolute freedom, between the time I met Dōsha and today, there’s all the difference between heaven and earth! All of you must have faith that this sort of thing can happen, and live in expectation of the day when you’ll completely realize the Dharma Eye… There’s no question of there being a particular [amount of] time. When the Eye of the Way is clear, without a single flaw, you’ll have realized it completely. And your realizing it will be due to your earnest and single-minded cultivation.”[13]

In another context, he said of his simple, natural, yet absolutely profound way—which in many ways seems more characteristic of the “no-dilemma” spirit of Sōtō Zen than Rinzai Zen tradition, “The only thing I tell my people is to stay in the Buddha-mind. There are no regulations, no formal discipline. Nevertheless, they have agreed among themselves to sit in Zen for a period of two incense sticks [an hour or so] daily. All right, let them. But they should understand that the birthless Buddha-mind has absolutely nothing to do with sitting with an incense stick burning in front of you. If one keeps in the Buddha-mind without straying, there’s no further satori to seek. Whether asleep or awake, one is a living Buddha. Zazen means only one thing—sitting tranquilly in the Buddha-mind. But really, you know, one’s everyday life, in its entirety, should be thought of as a kind of sitting in Zen. Even during one’s formal sitting, one may leave one’s seat to attend to something. In my temple, at least, such things are allowed. Indeed, it’s sometimes advisable to walk in Zen for one incense stick’s burning, and sit in Zen for the other [this would mean less sitting and more kinhin walking meditation than is customary in Zen temples, where kinhin is done for only about 10 minutes out of the meditation hour]. A natural thing, after all…. There are no binding rules here. Most masters these days use devices [kōan, etc.] to teach, and they seem to value these devices above all else—they can’t get to the truth directly. They’re little more than blind fools! Another bit of their stupidity is to hold that, according to Zen, unless one has a doubt [induced by the kōan] he then proceeds to smash, he’s good for nothing. Of course, all this forces people to have doubts. No, they never teach the importance of staying in the birthless Buddha-mind. They would make of it a lump of doubt. A very serious mistake.” [14]

In the rich Chan/Zen tradition in Korea, called Sŏn, many masters of the past and present have left off the long series of complicated kōans (Korean: kong’ans) and instead have deeply focused for as long as needed on just one or maybe a few “apex questions,” what Chinese Chan tradition calls the huatou (K: hwadu, J: watō), such as “What am I?” “What is this?” “What is Nothingness?” “What is aware of the breathing?” In this context, we see that Bankei’s entire message to the multitudes of followers was really the big "apex question," variably asked as: “Was I really born?” “Am I really just a finite being?” “What am I prior to all identifications?”

Peter Haskel, our best translator of Bankei’s teachings, has offered a nuanced view of the impressive Zen master and his striking legacy of immediate, intuitive wisdom: “Bankei’s teaching remains uniquely his own. Ironically, its failure to survive was probably due to the very qualities that made it so distinctive and so attractive to Bankei’s students: its close identification with Bankei’s own personality and its refusal to associate itself with particular procedures or techniques [such as the kōan or deliberate meditation regimens and strategies, the former, as we have seen, heavily emphasized by Hakuin and his successors.] Ultimately, Hakuin Zen, which revived and systematized kōan study in Japan, swept the monasteries of the Rinzai school, even infiltrating the Ryōmonji and the other temples of Bankei's line…. But the twentieth century has seen renewed interest in Bankei’s Zen. The noted Buddhist scholar D.T. Suzuki (1886-1975) became the leading modern champion of Bankei’s teaching, hailing it as a refreshing antidote to the strictures of the kōan method and ranking Bankei with Dōgen and Hakuin as one of Japan’s three great Zen masters…. Bankei’s continued appeal is easy to understand. Though his world was very different from our own, there is something contemporary in much of what he has to say. His sense of freedom, his humanity, his intimate approach to the ultimate problems in terms of people’s daily lives seem wholly attuned to the spirit of the present day. And when we turn to the pages of the sermons, Bankei is still there, still curiously alive and ‘marvelously illuminating.’” [15]


Further teachings from Zen master Bankei:[16]

Bankei told a layman who thought all of this was a rather insubstantial teaching: “By no means! Those who make light of the [Unborn] Buddha-mind transform it when angry into a demon’s mind, into a hungry ghost’s when greedy, into an animal mind when acting stupidly [and so on with the “hell-dweller’s mind” and the “heaven-dweller’s mind” attached to pleasure and beauty. See this essay on the 6 kinds of karma. ] I tell you my teaching is far from frivolous! Nothing can be so weighty as the Buddha-mind. But perhaps you feel that to remain in it is too tough a job? If so, listen and try to grasp the meaning of what I say. Stop piling up evil deeds, stop being a demon, a hungry ghost, an animal [etc.]. Keep your distance from those things that transform you in that way, and you’ll attain the Buddha-mind once and for all. Don’t you see?” The layman replied, “I do, and I am convinced.” (SI 83)

A layman asked: "If you become a Buddha, where do you go?" The Master replied: "If you become a Buddha, there's no place to go. You fill the vast universe to its very limits. It's when you become any other sort of being that there are different places to go." (H 103-4)

A certain priest told Bankei, “You teach the same thing over and over again. Wouldn’t it be a good idea, just for the sake of variety, to tell some of those old and interesting stories illustrative of Buddhist life?” Bankei said, “I may be an old dunce, and I suppose it might help some if I did tell stories of that kind, but I’ve a strong hunch that such preaching poisons the mind. No, I would never carry on in so harmful a way. Indeed, I make it a rule not to give even the words of Buddha himself, let alone the Zen patriarchs. To attain the truth today all one needs is self-criticism. There’s no need to talk about Buddhism and Zen. Why, there’s not a single straying person among you: all of you have the Buddha-mind. If one of you thinks himself astray, let him come forward and show me in what way. I repeat: there’s no such one here. However, suppose on returning home you were to see one of your children or a servant doing something offensive, and at once you got yourself [emotionally or mentally] involved, went astray, turning the Buddha’s mind into a demon’s, so to speak. But remember, until that moment you were secure in the birthless Buddha-mind. Only at that moment, only then were you deluded. So: don’t get involved! … Remain in the Buddha-mind. Then you will never stray, then you will be a living Buddha for all time.” (SI 80-1)

It is my desire to bear witness to your satori [awakening]. Come forward and let me know if you have had an awakening, and those of you who haven’t had the experience, listen carefully to my words. It’s in each of you to utterly change your life. The birthless Buddha-mind can cut any and every knot. You see, the Buddhas of the past, present and future, and all successive patriarchs shouold be thought of as mere names for what has been born [i.e., as personalities or historical figures, they are mere phenomena]. From the viewpoint of birthlessness, they are of little significance. To live in a state of non-birth is to attain Buddhahood…. A blessed state. From the moment you have begun to [authentically] realize this fact, you are a living Buddha, and need make no further efforts on your tatami mats…. [But] you must not consider yourselves enlightened Buddhas, of course, until you are able to see into others’ minds with your birthless eyes. I suppose you may think what I say doubtful, but the moment you have awakened you’ll be able to penetrate the minds of others [to sense what is binding them]. To prepare you for this is my greatest desire…. The doctrine of birthlessness died out long ago in China and Japan but it’s now being revived—by me. When you have fully settled in the immaculate Buddha-mind of nonbirth, nothing will deceive you…. When you’ve achieved the final enlightenment, you’ll be sure of the truth at all times. (SI 78-9)

A priest confessed to Bankei, “I was born with a quick temper and, in spite of my master’s constant admonitions, I haven’t been able to rid myself of it. I know it’s a vice, but, as I said, I was born with it. Can you help me?” And Bankei said, “My, what an interesting thing you were born with! Tell me, is your temper quick at this very moment? If so, show me right off, and I’ll cure you of it.” Said the priest: “But I don’t have it at this moment.” Declared Bankei: “Then you weren’t born with it. If you were, you’d have it at all times. You lose your temper as occasion arises…. Your mistake is one of self-love, which makes you concern yourself with others and insists that you have your own way. To say you were born a hothead is to tax your parents with something that is no fault of theirs. From them you received the Buddha-mind, nothing else. This is equally true of other types of illusion. If you don’t fabricate illusions, none will disturb you. Certainly you were born with none. Only your selfishness and deplorable mental habits bring them into being. Yet you think of them as inborn, and in everything you do, you continue to stray. To appreciate the pricelessness of the Buddha-mind and to steer clear of illusion, is the one path to satori and Buddhahood. (SI 81-2)

To someone who said “when you are successful in making me think of my birthlessness, I find myself feeling idle all day,” Bankei responded, “One in the Buddha-mind is far from idle. When you are not in it, when you ‘sell it,’ so to speak, for worthless things you happen to be attached to, then you are being idle. Remain in non-birth, and you will never be idle.” (SI 83)

If you live in accordance with the Buddha-heart and do not become confused, you need seek no further enlightenment. Only sit with the Buddha-heart, and dwell only with the Buddha-heart! If your normal walking and standing, your sitting and reclining are the work of a living Buddha, nothing further remains to be done. To sit contentedly in the consciousness of the Buddha-heart is zazen. It is zazen perpetually, and not merely during the time of the [formal meditation] practice called zazen. (D 133)

Since all beings possess the unborn Buddha-heart from their birth, you are not now seeking for the first time to follow it. If you perform your chores with all your might, you are practicing the Unborn Buddha-heart. Also if while hoeing in the field you speak with the people and hoe at the same time, then you hoe while speaking and you speak while hoeing. But if you hoe in anger, your anger is an evil work… and your work is toilsome and painful. But if you hoe without any clouds of anger or other passions, your work will be easy and pleasant. This comes from the Buddha-heart and is unborn and eternal labor. (D 133)

[Sample verses from his short poems in Chinese:]

The Great Function manifests itself without fixed rules, meeting each situation on its own terms…. When you’re in harmony with Buddha-Mind, arms and legs operate on their own. (H 123-4)

Not angry when abused, not happy when praised, a great blockhead of the universe! Going along as circumstances carry me—north, south, east, west, without hiding my ugliness and clumsiness between heaven and earth. (H 122)

[Instructions in Chinese to a Confucian:] From the outset, the Great Way knows no distinction between worldly and transcendental. Let Buddhism and Confucianism return to the Source, and all differences cease to exist. When you penetrate directly, beyond words and letters, going forward or backward, whatever you do creates a refreshing breeze. (H 123)

[To a layman who complained of being unable to “advance,” Bankei said:] Once in the [unborn] Buddha-mind, there’s no need to advance, nor is it possible to recede. Once in birthlessness, to attempt to advance is to recede from the [undefined] state of non-birth. A man secure in this state need not bother himself with such things: he’s above them. (SI 84-5)

[To a Zen priest who wanted to understand an old Ch’an story from the Mumonkan collection of kōans, Bankei told him:] We shouldn’t concern ourselves with such old wives’ tales. The trouble is you’re still ignorant of the Buddha-mind which, birthless and immaculate, unties any and every knot. (SI 85)

None truly strays from It if he is aware of doing so. It is that you turn the Buddha-mind into something else…. Whether here or at home, remain just as you are now, listening to my exhortation, and you’ll feel firmly in the Buddha-mind. It’s only when you’re greedy or selfish that you feel yourself astray. Remember this: there isn’t a sinful person who was born that way. Take the case of a thief. He wasn’t born that way. Perhaps when a child he happened to have a sinful idea, acted upon it, and let the habit develop of itself. When apprehended and questioned he will of course speak of an inborn tendency. Nonsense! Show him he’s wrong, and he will give up stealing, and in so doing he can immediately attain the everlasting Buddha-mind…. I tell you, no one is born to sin. It’s all a question of will. (SI 84)

[To an over-eager Zen monk wanting to realize Buddhahood on that occasion:] Even wanting to attain Buddhahood right away is something artificial. When you realize that you're producing all aspirations yourself and, without getting involved with particular things, remain as you innately are, your own intrinsic nature will be revealed. (H 103)

[On how passing thoughts are not an obstruction to being awake and enlightened, unless you chase after them or obsess about them:] The Buddha-mind in each of you is immaculate. All you’ve done is reflected in it, but if you bother about one such reflection, you’re certain to stray. Your thoughts don’t lie deep enough—they rise from the shallows of your mind. Remember that all you see and hear is reflected in the Buddha-mind and influenced by what was previously seen and heard. Needless to say, thoughts aren’t entities. So if you permit them to rise, reflect themselves, or cease altogether as they’re prone to do, and if you don’t worry about them, you’ll never stray. In this way, let one hundred, nay, one thousand thoughts arise, and it’s as if not one has arisen. You will remain undisturbed. (SI 86)

Don’t hate the arising of thoughts or stop the thoughts that do arise; simply realize that our original mind, right from the start, is beyond thought, so that, no matter what, you never [actually] get involved with thoughts…. Thoughts arise temporarily in response to what you see and hear; they haven’t any real existence of their own [like the objects seen and heard]. You must have faith that the original mind that is realized and that which realizes original mind are not different. (H 136)

The One Mind, Unborn—this is “the one” that, in everybody, sees images via the eyes, hears sounds via the ears and, generally, when it encounters the objects of the six senses, reveals whatever is seen or heard, felt or thought, with nothing left concealed. (H 101)

As you are, right here at this moment, is it. There’s no getting anywhere or not getting anywhere. This is what’s meant by the teaching of sudden enlightenment. Hesitate, and it’s lost; waver and it draws further and further away. (H 158)

For one who at all times conclusively realizes the Buddha Mind, when he goes to bed, he goes to bed with the Buddha Mind; when he gets up, he gets up with the Buddha Mind; when he stays, he stays with the Buddha Mind; when he goes, he goes with the Buddha Mind; when he sits… stands… speaks… is silent… eats rice… drinks tea… puts on clothes (etc.), [he does so] with the Buddha Mind. At all times he abides continually in the Buddha Mind…. He functions with perfect freedom in accordance with circumstances, letting things take their way. Just do good things and don’t do bad ones. If you pride yourself on good deeds, however, becoming attached to them and abominating the bad, that’s going against the Buddha Mind. The Buddha Mind is neither good nor bad, but operates beyond them both. (H 92)

Enlightenment only exists in contrast to delusion. And since everyone possesses the substance of Buddhahood, not even a trace of delusion [fundamentally] exists. So what is it you need to realize? … To neither come nor go, but to remain just as you innately are, without allowing the mind to become obscured—this is what’s meant by tathāgata [Buddhahood]. (H 97)

Trying to suppress delusion is delusion too. Delusions have no original existence; they’re only things you create yourself by indulging in discrimination. (H 93-4)

My message to everyone is that the Buddha Mind is innate in them. From their parents, nothing else is innate. The Buddha Mind is Unborn because it is always here, innate, and it enlightens the mind.

The Unborn is the Ground of all appearance and the Source of all appearance…. Thus the Unborn is the foundation of all Buddhas.

[From a letter written in the mid-1670s to an old woman:] At the time of death, there’s no need for any special state of mind. Just meet your end with the ordinary [natural] zazen mind. Everybody’s mind is the Buddha Mind, which is originally enlightened, so it’s not something that is “born” or that “dies”; it neither comes nor goes, but is eterrnal, unalterable buddhahood [awakeness]. Thus, it’s not a matter of your becoming a buddha now for the first time since you’ve been a buddha right from the start. (H 137-8)



1. My sources are
- Peter Haskel (with Yoshito Hakeda, Ed.), Bankei Zen: Translations from the Record of Bankei, Grove, 1984;
- Norman Waddell, The Unborn: The Life & Teachings of Zen Master Bankei, Berkeley, CA: North Point Press, rev. ed., 2000;
- Lucien Stryk & Takashi Ikemoto (Ed. & Tr.), Zen: Poems, Prayers, Sermons, Anecdotes, Interviews, Garden City, NY: Doubleday Anchor Books, 1965; and others.

2. Quoted in Stryk & Ikemoto (Ed. & Tr.), Zen: Poems, Prayers, Sermons, Anecdotes, Interviews, pp. 75-6.

3. Waddell, pp. 10-11.

4. Quoted in Stryk & Ikemoto, p. 76.

5. For the full English translation of this "Song of Original Mind" poem, see Peter Haskel, Bankei Zen, pp. 125-32.

6. Ibid., p. xvii.

7. Ibid., p. xvii.

8. Stryk & Ikemoto, p. 72.

9. Haskel, Bankei Zen, pp. 36, 105, 40-1.

10. Stryk & Ikemoto, p. 73.

11. Ibid., p. 85.

12. Ibid., p. 82.

13. Haskel, p. 113.

14. Stryk & Ikemoto, pp. 87-8.

15. Peter Haskel, Bankei Zen, p. xxxvi.

16. The following teachings come from these sources, abbreviated as:

SI = Lucien Stryk & Takashi Ikemoto (Ed. & Tr.), Zen: Poems, Prayers, Sermons, Anecdotes, Interviews, op. cit.;
D = Heinrich Dumoulin, A History of Zen Buddhism (Paul Peachey transl. from the 1959 German original), Boston: Beacon ed., 1969).
H = Peter Haskel, Bankei Zen.



Excerpts from the Ashoka course The Story of Zen

Not a single one of you people at this meeting is unenlightened. Right now, you're all sitting before me as Buddhas. Each of you received the Buddha-mind from your mothers when you were born, and nothing else. This inherited Buddha-mind is beyond any doubt unborn, with a marvelously bright illuminative wisdom. In the Unborn, all things are perfectly resolved.

Bankei (1622-1693) was a immensely popular and influential teacher who spoke directly. avoiding sutras and ceremony. He adhered to no particular school and his teaching was remarkably individual and raw, of the essence of Zen. His concern was with the truth as an immediate experience, not with a systematic approach to a distant goal. He preached what he had discovered in his own experience—"the unborn" or "the birthless Buddha-mind"—and he spoke in plain language that anyone could understand.

Teaching to all

Bankei became a Zen man of the people. He spoke to crowds of ordinary country folk and as Zen students. With his simple and direct language, he impressed people with his sincerity. Bankei's Zen was refreshingly clear and relatively simple. You didn't have to be learned, live in a monastery or even necessarily consider yourself a Buddhist to practice them effectively.

Bankei was approached by a priest who boasted that his master possessed miraculous powers. This master could take a brush and write Amida in the air and the word would appear on a sheet of paper in the distance. Challenged to equal this, Bankei replied, "My miracle is that when I feel hungry I eat, and when I feel thirsty I drink."

Bankei's broke completely from the predominating koan system. Rather than urging his followers to seek a hard-won satori through koan meditation, he exhorted people to experience the simple truth directly. Bankei assumed his own conviction would persuade others of the value of his method.

I won't tell you that you have to practice such and such, that you have to uphold certain rules or precepts or read certain sutras or other Zen writings, or that you have to do zazen. . . . If you want to recite sutras or do zazen, observe precepts, recite the Nembutsu or the Daimoku [the mantra of the Nichiren sect], you should do it. If you're a farmer or a tradesman and you want to work your farm or your business, then go ahead, do it; whatever it is, that will be your personal samadhi.

Long and arduous discipline was not required, Bankei taught. Even though he himself had undergone terrible hardships before realizing the Unborn, he assured people that it wasn't necessary or even advisable to follow his own example. He had had to struggle because he could not find a teacher able to teach him what he had to know, but now Bankei was there to point to the truth that was readily available. Life lived from the Unborn would bring experiences to deepen the appreciation and inspire one-pointedness.

All I do is comment directly on people themselves. That takes care of everything. I don't have to quote other people. So you won't find me saying anything about either the 'Buddha-Dharma' or the 'Zen Dharma.'

Abide in the Unborn

Bankei's entire teaching can be reduced to the single exhortation: "Abide in the Unborn!." The term "Unborn" had been used in Buddhism previously to suggest that which is intrinsic, original, uncreated. But Bankei was unique in using the term as the core of his teaching. Bankei didn't teach that one should try to obtain the Unborn; rather one should simply abide in it. The Unborn is not a condition to be created; it is already, complete and perfect—the mind just as it is.

Unborn and imperishable
Is the original mind.
Earth, water, fire and wind—
A temporary lodging for the night.

But, of course. we have forgotten how to be spontaneous and natural in our lives. So Bankei taught "letting thoughts (and physical sensations) arise or cease just as they will." In response to circumstances thoughts and feelings come and go. While these are neither good nor bad in themselves, we are slaves to our responses. Failing to see them as merely passing reflections, we obstruct the free flow of the mind. We need only to step aside.

If you think the mind
That attains enlightenment
Is 'mine', your thoughts
Will wrestle with one another.

These days I am not bothering about
Getting enlightenment all the time,
And the result is that
I wake up in the morning feeling fine.

To those who listened to his talks he demonstrated this by having them notice that while they listened to him speaking they spontaneously registered and identified everything else around them—the sounds of birds, colors and aromas, the weather, the other people around them. All this happens, Bankei pointed out, without any conscious effort. It simply happens, and that, Bankei is how the Unborn functions.

When someone tosses you a tea bowl—
Catch it!
Catch it nimbly with soft cotton,
With the cotton of your skilful mind.

No special practices

If one is truly natural and innocently spontaneous, the Unborn will appear.

As we have seen throughout this course, the idea of the Unborn or the Unborn Buddha Mind is a central theme running through Zen teachings. Bankei brought a fresh vitality to this by urging people not to see the Unborn as something to attain or even something to try to be. Rather, Bankei taught, the Unborn is already present, perfect and complete. It is, in fact, the core of one's being.

Instead of struggling to do or become something, one needs to cease struggling entirely. If one is truly natural and innocently spontaneous, the Unborn will appear. The key to realization is not some method or practice, however helpful these may be, but letting go of everything which is not the Unborn. This involves no special method as typically understood; it involves the total openness of one who has no presumed goal, intention, desire or wish. Letting go is possible because of the nature of the mind.

When your study
Of Buddhism is through
You find
You haven't anything new.

Not attaching to any practice included Bankei's rejection of a narrow or formalized notion of zazen meditation. Bankei neither repudiated nor insisted upon zazen practice. Focus on a particular posture or concentration practice was beside the point.

As for zazen, since za (sitting) is the Buddha Mind's sitting at ease, whilst Zen (meditation) is another name for Buddha Mind, the Buddha Mind's sitting at ease is what is meant by zazen.

And meditation "shouldn't be limited to the time you sit meditating" in the meditation hall.

When you are abiding in the Unborn, all the time is zazen.

A View of Bankei
by Colin Oliver

Bankei Zenji (1622-1693) was a great Japanese religious teacher who spoke to the people directly rather than from the sutras. He adhered to no particular school and his teaching was remarkably individual and raw, of the essence of Zen. His concern was with the truth as an immediate experience, not with a systematic approach to a distant goal.

An account of Bankei's life reveals his great character. He was born into a Samurai family. His father, a Confucian, died when Bankei was young. At an early age he became concerned about death and his tantrums could be quietened by mention of it. He disliked school so he often played truant. When the ferryman was instructed not to take him across the river on the way home until school was ended, Bankei plunged in and swam across. He was unruly and a gang leader. Frequent quarrels with his elder brother caused him to be so frustrated and depressed that he attempted suicide. He swallowed a large number of spiders which he thought to be poisonous and sat in a shrine waiting for death. When nothing happened he changed his mind.

As a young adolescent Bankei was sent to a teacher of Chinese. While studying a Confucian classic he was forcibly struck by a passage stating that the Way of Great Learning was to make clear the Bright Virtue. Puzzled and wishing to understand the teaching he questioned a number of Confucian scholars. They admitted that they possessed no deep knowledge and disappointed Bankei. He next approached the Buddhists, attending sermons and discourses, and reported back to his mother. He was determined to enlighten her as to the meaning of Bright Virtue before she died. With the Buddhists too he was disappointed.

At last he decided to search for a Zen master. When he found one he was instructed to practise zazen in order to gain direct knowledge of Bright Virtue. Bankei approached zazen with characteristic determination. He sat cross-legged in a cave for hours on end and did not eat for a week. Apart from his falling over with exhaustion, nothing happened. In a hut in his village he tried reciting the Nembutsu. Despite the appearance of sores he refused to relax but remained sitting with pads beneath him. He continued his life of meditation for a long time and eventually became a sick man. Bankei's friends were concerned and provided a servant to care for him. He thought he was going to die and his one regret was that the problem of the Bright Virtue remained unsolved.

Then, on the verge of death, Bankei came to the realisation that he had never been born. He saw into the illuminating source of all things, by which all things are well managed. Bankei was convinced that he could live from the Unborn. It was a totally life-changing insight. He felt immediately revitalised and asked his astonished servant to prepare a meal.

When he was fully recovered Bankei told his mother of his discovery so that she died happy. He was disconcerted by the difficulty he then experienced in finding a master who could confirm his insight. Eventually he found one who encouraged him and he decided to devote his life to helping others, to sharing the truth.

Bankei became a man of the people. He preached to large audiences composed of ordinary country folk as well as Zen students. His language was simple and direct. People were impressed by his sincerity. One of the stories told of him illustrates his winning way. A priest was angered when many of his own sect went to hear about Zen. So he attended a meeting himself with the intention of debating with Bankei.

"A man like myself does not respect you," he informed Bankei. "Can you make me obey you?" Bankei asked the priest to come to the front and he proudly pushed through the crowd. Bankei asked him to sit by him and he obeyed, then to change places and he stepped over. "You see, " observed Bankei, "you are obeying me and I think you are a very gentle person. Now sit down and listen".

Another story relates how Bankei was approached by a priest who boasted that his master possessed miraculous powers. This master could take a brush and write Amida in the air and the word would appear on a sheet of paper in the distance. Challenged to equal this, Bankei replied, "My miracle is that when I feel hungry I eat, and when I feel thirsty I drink."

Bankei's teaching was altogether different from the Zen koan system. Meditation on the koan produces a prolonged build-up of tension and subsequent release in satori. The truth is hard-won and therefore profoundly valued. Bankei relied entirely on his own conviction, exhorting his followers to experience the simple truth directly and naturally and be persuaded of its worth.

It might be argued that Bankei's own long and difficult path was necessary for him to discover and value the truth. Bankei denied that such a course was necessary. He maintained that the truth was readily available. Life lived from the Unborn would bring experiences to deepen the appreciation and inspire one-pointedness.

Some followers felt that meditation was appropriate to focus the attention. It was enough, Bankei said, to sit on the floor and be a living Buddha. His great emphasis was on meditation in action, in day to day living. His general precept was beautifully simple: "Only sit up with the Buddha-heart, be only with the Buddha-heart, sleep and arise only with the Buddha-heart, and live only with the Buddha-heart."



Bankei "Song of Original Mind"
(trans. Peter Haskel, Bankei Zen, pp. 125-132.)

Unborn and imperishable
Is the original mind
Earth, water, fire and wind
A temporary lodging for the night

Attached to this
Ephemeral burning house
You yourselves light the fire, kindle the flames
In which you're consumed
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Keep your mind as it was
When you came into the world
And instantly this very self
Is a living "thus-come" one

Ideas of
What's good , what's bad
All due to
This self of yours

In winter, a bonfire
Spells delight
But when summertime arrives
What a nuisance it becomes!

And the breezes
You loved in summer
Even before the autumn's gone
Already have become a bother
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Throwing your whole life away
Sacrificed to the thirst for gold
But when you saw your life was through
All your money was no use

Clinging, craving and the like
I don't have them on my mind
That's why nowadays I can say
The whole world is truly mine!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Since, after all this floating world
Is unreal
Instead of holding onto things in
Your mind, go and sing!

Only original mind exists
In the past and in the future too
Instead of holding onto things in
Your mind, let them go!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Having created
the demon mind yourself
When it torments you mercilessly
You're to blame and no one else

When you do wrong
our mind's the demon
There's no hell
To be found outside

Abominating hell
Longing for heaven
You make yourself suffer
In a joyful world

You think that good
Means hating what is bad
What's bad is
The hating mind itself
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Fame, wealth, eating and
drinking, sleep and sensual delight --
Once you've leaned the Five Desires
They become
Your guide in life

Notions of what one should do
Never existed from the start
Fighting about what's right, what's wrong
That's the doing of the "I"

When your study
Of Buddhism is through
You find
You haven't anything new
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

If you think the mind
That attains enlightenment
Is "mine"
Your thoughts will wrestle, one with the other

These days I'm not bothering about
Getting enlightenment all the time
And the result is
I wake up in the morning feeling fine!

Praying for salvation in the world to come
Praying for your own selfish ends
Is only piling on more and more
Self-centeredness and arrogance
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Die -- then live
Day and night within the world
Once you've done this, then you can
Hold the world right in your hand!
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

If you search for the Pure Land
Bent upon your own reward
You'll only find yourself
By the Buddha after all!

People have no enemies
None at all right from the start
You create them all yourself
Fighting over right and wrong

Clear are the workings of cause
and effect
You become deluded, but
don't know
It's something that you've done yourself
That's what's called self- centeredness
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Though the years may creep ahead
Mind itself can never age
This mind that's
Always just the same

Wonderful! Marvelous!
When you've searched
and found at last
The one who never will grow old
-- "I alone!"

The Pure Land
Where one communes at peace
Is here and now, it's not remote
Millions and millions of leagues away

When someone tosses you a tea bowl
-- Catch it!
Catch it nimbly with soft cotton
With the cotton of your skillful mind!




盤珪 「不生禅」 Bankei: Fu-shō zen / A szülhetetlen zen (©Terebess Gábor fordítása)
高根英博 Takane Hidehiro (1952-) festménye


Születetlen Bankei
Válogatások Bankei Yōtaku (1622-1693) zen mester tanításaiból

Fordította: Hadházi Zsolt
Forrás: Peter Haskel: Bankei Zen, Grove Press, 1984.

Bankei, mióta csak találkoztam vele, az egyik kedvenc Zen tanítóm. Tanítása egyszerűen megfogalmazott és lényegretörő. Nem beszél semmi másról, csak a Születetlen Buddha tudatról (不生の仏心). Teszi mindezt úgy, hogy mindenki számára könnyen érthető és megfogható legyen saját tapasztalatában. (A ford.)


Az ok, amiért az emberek félreértik a különbséget gondolatok és tévképzetek között az, hogy mindenki úgy képzeli, mind alul léteznek és onnan jönnek fel; de eredetileg nincs valódi alap a "alul", ahonnan a gondolatok feljönnének. Helyette, megjegyzed a dolgokat, amiket látsz és hallasz, majd időnként, válaszul a körülményekre, azon benyomások, amiket ezek a tapasztalatok hoztak létre, visszavetülnek rád teljes részletességgel. Így amikor visszavetülnek, csak hagyd őket lenni, s tartózkodj a hozzájuk való kötődéstől. Még ha gonosz gondolatok is jönnek fel, csak hagyd őket feljönni, ne vond beléjük magad, s akkor nem tehetnek mást, mint megszűnnek. Ez tán nem ugyanaz, mintha meg sem jelentek volna? Ily módon nem lesznek gonosz gondolatok, amiket erővel el kéne hajtanod, vagy bűntudat amiatt, hogy megjelentek neked.

Mert a Buddha tudat csodálatosan megvilágító, a tudati benyomások a múltból visszavetülnek, s elköveted azt a hibát, hogy "tévképzeteknek" nevezed a dolgokat, amik egyáltalán nem azok. A tévképzetek a gondolatok egymásból történő táplálkozásából jövő kínt jelentik. Micsoda ostobaság a tévképzet kínját létrehozni azzal, hogy az értékes Buddha tudatot lecseréljük ezen meg azon elmélkedve, rágódva értéktelen dolgokon! Ha bárki valaha is sikerre jutott volna azzal, hogy teljesen átgondol valamit, akkor rendben lenne úgy cselekedni, de én még sosem hallottam senkiről, aki végül képes lett volna bármit is elérni így! Tehát a dolgokon elmélkedni hasztalan, nemde? Teljesen hasztalan! A fő az, hogy mindig legyünk óvatosak, hogy ne zavarjuk fel a godolatokat és ne váltsuk le a Születetlen Buddha tudatot egy harcos démonra, egy pokollakóra, egy éhes szellemre, egy állatra, vagy hasonlóra. Ha mégis úgy teszel, akkor nem lesz másik esélyed embernek születni, még tízezer, vagy akár százezer kalpán keresztül sem!


Egy szerzetes, aki elment meglátogatni a Mestert, egy magánbeszélgetés során ezt mondta:
- Megkaptam Dzsósú Mu kóanját egy bizonyos Zen tanítótól, s sok éven át működött is, teljes figyelmemmel összpontosítottam rá, minden erőmet felhasználva, sosem engedve el a tudatomból, még ha a karjaimat, vagy lábaimat is mozgattam. De, akárhogy is próbálkoztam, nem tudtam megoldani. Mi több, olyanannyira megerőltettem magamat, hogy utána egy időre beteg is lettem, de semmi különös nem történt. Valójában épp ellenkezőleg, beteg lettem és miután egy egész éven keresztül kimerített a betegség, feladtam a munkálkodásomat a Mu kóanon. Mikor tudatomat egyszerűen csak mint üres eget tartottam fenn, akkor különösen könnyűnek éreztem magam tudatomban és testemben is, majd fokozatosan visszanyertem egészségemet. Ma már nem dolgozom többé a Mu kóanon és bár nem érzem, hogy megoldottam volna, mivel tudatomat üres égként tartom fenn, mondhatni, elégedett vagyok. Ettől függetlenül nagyon szeretném, ha tanácsot adna nekem.

A Mester válaszolt:
- Félre tenni a Mu kóant és tudatodat üres égként tartani fenn nem rossz, mert [legalább] az a saját szellemi erőd kifejezése. De, bár rendben van, mégsem a végső. Mivel Születetlen Buddha tudatodat még nem ismerted fel, nem vagy képes zökkenőmentesen kezelni a napi ügyeidet. Elcserélve azt olyanra, mint "az üres ég", eltakarod a csodálatosan megvilágító Buddha tudatot, aminek az eredménye, hogy nincs meg a szemed, amive belelátnál az emberekbe. Hacsak nem nyitod ki a szemet, ami belelát az emberekbe, egy vak vagy, s nem tudsz belelátni másokba. Ehhez mit szólsz? Biztos vagyok benne, hogy mások elég láthatatlanok számodra.
- Igen, ez igaz. - mondta a szerzetes. A Mester így folytatta:
- Ez csak természetes! Ezért tedd amit mondok, s teljesen fogadd el, amit tanítok neked. Mikor elfogadod amit hallasz, majd pedig megvalósítod, akkor és ott a szem, ami belelát az emberekbe, meg fog jelenni, s onnantól nem követsz el hibákat a dolgokkal kapcsolatban. Az a pillanat lesz a Dharma teljes megvalósítása.

A varjú azt mondja kár-kár, a veréb csirip-csirip

A Mester így szólt a gyülekezethez:
- Mint mindig, minden egyes napon, mikor kijövök beszélni, ma is a varjak kárognak, a verebek csiripelnek, és nekem sincs más mondanivalóm. Ugyanúgy, amikor valóban felismeritek ezt az egy szót ["születetlen"], úgy találjátok majd, hogy minden zökkenőmentesen elintéződik.

Ennek bizonyítéka az, hogy miközben itt vagytok felém fordulva, egyedül azzal a szándékkal, hogy halljátok előadásomat és azon gondolkoztok, vajon Bankei mit fog ma mondani, nem próbáljátok sem hallani, sem nem hallani a varjak károgását és a verebek csiripelését odakintről. De mégis, amint elkezdenek károgni és csiripelni, felismeritek és megkülönböztetitek ahogy a varjú azt mondja kár-kár, s a veréb csirip-csirip. És nem csak a varjak és verebek esetében van ez; itt mindent, amit a Születetlennel észleltek, egyszerre megkülönböztetitek és egyetlen dolog sem kerüli el figyelmedet a százból, vagy ezerből. Mindeközben ha egy gong zendül a templomon kívül, tudni fogjátok, hogy az egy gong. Ha egy dob dübörög, tudni fogjátok, hogy az egy dob. Hogy mindent amit láttok és hallotok így megkülönböztettek, anélkül, hogy egyetlen gondolatot is létrehoznátok, ez a csodálatosan megvilágító dinamikus működés, a Buddha tudat, ami születetlen.

Kétharmad a Születetlennel

Ha három részre osztanád a napot, akkor azt találnád, hogy minden cselekedeted esetében, reggeltől estig, kétharmadrészt a Születetlen intézi. De, anélkül, hogy ezt megértenéd, azt képzeled, te irányítod teljesen okossággal és értelemmel. Ez bizony komoly hiba! A maradék egyharmad esetében, mikor nem vagy képes a Születetlenben tartózkodni, lecseréled a Buddha tudatodat a gondolatokra, hozzákötődsz a dolgokhoz, amik az utadba esnek, így már ebben az életben létrehozol harcos démonokat, létrehozol állatokat, létrehozol éhes szellemeket, és mikor életed lezárul, nyomban a három gonosz birodalomba zuhansz. Azt hinni, hogy a három gonosz birodalom csak azután létezik, hogy meghalsz, nagy hiba, egy eltúlzott spekuláció!

A tűz forró

Ez, hogy felismered és megkülönbözteted azonnal és magadtól bármit is láss, vagy hallj, a Buddha tudat dinamikus működése, amit eredendően a szüleidtől kaptál, a Buddha tudat, ami születetlen és csodálatosan megvilágító.

Egy másik példa a Buddha tudat születetlen működésére:
Mikor csak úgy vagy minden különösebb gondolat nélkül és valaki lángot tart az ujjhegyedhez, akkor megdöbbensz és gondolkodás nélkül, magadtól elhúzod a kezed. Ez is bizonyítéka annak, hogy a csodálatosan megvilágító Buddha tudat születetlen és tökéletesen intéz [mindent]. Másrészt, azt gondolni: "Ez most egy láng volt", majd rájönni: "Forró!", utána pedig dühösnek lenni arra, aki megégetett: ez a belezuhanás a másodlagos tapasztalat birodalmába, elmélkedés a történés után.

Hagyni a dolgokat magukkal törődni

A Mester egy Tambából jött szerzetest okított:
- Felvenni azt a hozzáállást, hogy ha már ilyen messze eljöttél, akkor meg akarsz bizonyosodni és megvalósítani a buddhaságot most amilyen gyorsan csak lehet, ez annyi, mint a buddhaság iránti emésztő vágyad okozta tévképzet. Úgy tűnhet, hogy ez valami tökéletesen rendjén való és dicséretre méltó, de valójában tévedés. Ami engem illet, én még csak nem is idézem a buddhák és pátriárkák szavait, amik a szútrákban és a feljegyzésekben vannak. És ha akarod tudni miért, hát azért, mert tökéletesen tudok intézkedni az emberek saját énjével, így csak erről beszélek nekik.

Az a vágyad, hogy megvalósítsd a buddhaságot amilyen gyorsan csak tudod eleve hasztalan. Mivel a Buddha tudat, amit szüleidtől kaptál, születetlen és csodálatosan megvilágító, mielőtt akár csak egyetlen gondolatot is létrehoznál, mindent felismersz és megkülönböztetsz, anélkül, hogy bármiféle okossághoz kéne folyamodnod. Anélkül, hogy a "megvilágosodott" és "megtévesztett" [fogalmaihoz] kötődnél, csak maradj az állapotban, ahol mindent felismersz és megkülönböztetsz. Hagyd a dolgokat törődni magukkal, s bármi jön is, azt zökkenőmentesen kezeled, akár tetszik neked, akár nem. Ez a Buddha tudat [munkálkodása] és annak csodálatosan megvilágító dinamikus működése. Mint egy tökéletesen fényezett tükör, egyetlen gondolat létrehozása nélkül, anélkül, hogy a te részedről lenne figyelem, még csak fel sem ismered, minden egyes dolog simán elrendeződik, ahogyan megjelenik kívülről. Ezt nem értve az emberek maguknak tulajdonítanak minden érdemet és úgy csinálnak, mintha mindent maguk intéznének el okosságukkal! Ezért nem tudsz nem megtévesztett maradni. Ha világosan megérted, hogy a gondolat az valami, amit te magad hozol létre, mikor bevonódsz a dolgokba, amik megjelennek, s továbbá tartózkodsz [a Buddha tudat] átváltásától valamiféle "dologra", akkor ez a vallási gyakorlás alapja, és ez ugyanaz, mint amikor azt mondjuk, hogy a Buddha tudat az születetlen, saját eredendő és csodálatosan megvilágító dinamikus működésünk.


Egy világi kérdezte:
- Hálás vagyok a tanításodért a Születetlenről, de úgy találom, hogy a gondolatok, berögződött rossz szokásaim következtében könnyen megjelennek, és mikor megzavarnak, nem tudom teljesen megvalósítani a Születetlent. Hogyan tudnék teljesen bízni [a Születetlenben]?
A Mester válaszolt:
- Mikor megpróbálod megállítani a felkelő gondolatokat, akkor kettősséget hozol létre a megállító tudat és a megállított tudat között, így sosem lelsz a tudat békéjére. Csak bízz benne, hogy a gondolatok eredendően nem léteznek, csupán ideiglenesen megjelennek és eltűnnek, válaszként arra, amit látsz és hallasz, anélkül, hogy lenne bármilyen valódi önálló lényegiségük.


Az eredeti tudat dala
Fordította: Hadházi Zsolt

Nem-született és nem-pusztuló
Az eredeti tudat
Föld, víz, tűz és szél
Ideiglenes lak az éjszakára

Ragaszkodva ehhez
A tiszavirág életű égő házhoz
Te magad gyújtod meg a tüzet, lobbantod fel a lángokat
Amiben felemésztődsz

Tartsd meg tudatodat ahogy volt
Mikor a világra jöttél
És azonnal ez az én
Egy élő Tathágata

Elméletek arról
Mi jó, mi rossz
Eme saját éned
Miatt léteznek

Télen a tábortűz
Örömet ad
De mikor eljön a nyár
Milyen zavaróvá lesz!

És a szellők
Miket nyáron szerettél
Még mielőtt az ősz elmúlna
Máris kellemetlenek

Eldobva egész életedet
Feláldozod a pénzsóvárgásnak
De mikor látod életed végét
Minden vagyonod hasztalan

Ragaszkodás, vágyódás és hasonlók
Egyike sincsen tudatomban
Ezért mondhatom manapság
Az egész világ valóban az enyém!

Mivel ez a változó világ végül is
Ahelyett, hogy dolgokat ragadnál meg
A tudatodban, menj és énekelj!

Csak az eredeti tudat létezik
A múltban és a jövőben is
Ahelyett, hogy dolgokat ragadnál meg
A tudatodban, engedd el őket!

Mivel te magad
Csináltad a démon tudatot
Mikor kegyetlenül kínoz
Te vagy a hibás, senki más

Mikor rosszat teszel
Saját tudatod a démon
Nincs pokol
Amit kívül találhatnál

Gyűlölve a poklot
Vágyakozva a menny után
Magadnak okozol szenvedést
Egy boldog világban

Azt hiszed, a jó
Azt jelenti, utálni a rosszat
Ami rossz
Az az utálkozó tudat maga

Hírnév, gazdagság, evés és
ivás, alvás és érzéki örömök
Ha már elnyugtattad az Öt Vágyat
Vezetőddé válnak
Az életedben

Fogalmak arról, hogy mit kéne tenni
Sosem léteztek a kezdettől fogva
Veszekedés jóról és rosszról
Az énség műve

Mikor tanulásod
A buddhizmusról véget ér
Nincs semmi újdonságod

Ha azt hiszed, a tudat
Ami eléri a megvilágosodást
A tied
Gondolataid küzdeni fognak, egyik a másikkal

Mostanság nem törődöm
Állandóan a megvilágosodás elérésével
És az eredmény
Hogy felébredve reggel jól érzem magamat!

Imádkozás az üdvért egy jövendő világban
Imádkozás saját önző céljaidért
Csak egyre többet és többet halmozol fel
Én-központúságból és fennhéjázásból

Halj meg – aztán élj
Éjjel-nappal a világban
Ha ezt megtetted, akkor képes leszel
A világot a saját kezedben tartani!

Ha a Tiszta Földet keresed
Saját jutalmadra összpontosítva
A végén csak szidást
Kapsz a Buddhától!

Kezdetektől fogva az embereknek
Nincs ellenségük egy sem
Te magad hozod létre mind
Jón és rosszon veszekedve

Az ok és okozat működése tiszta
Tévedésben vagy, de nem tudod
Ez olyan, amit te magad csináltál
Ezt nevezik én-központúságnak

Bár az évek tova kúsznak
A tudat maga sosem öregszik
Ez a tudat az ami
Mindig ugyan az

Csodálatos! Nagyszerű!
Miután kerested, s végül megtaláltad
Azt, aki sosem öregszik
„Én egyedül!”

A Tiszta Föld
Ahol békében lakoznak
Itt és most van, nem messzi
Millió és millió mérföldre

Mikor egy teás kancsót löknek eléd
Kapd el!
Kapd el fürgén egy puha pamuttal
Ügyes tudatod pamutjával!

In: Buddha tudat, Zen buddhista tanítások. Ford., szerk. és vál. Szigeti György, Budapest, Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, 1999, 119-120. oldal


Bankei mester beszédein nemcsak zen tanítványok vet-
tek részt, hanem mindenféle rangú és felekezetű em-
berek is. A mester sohasem idézte a szútrákat, és nem
bocsátkozott filozófiai magyarázatokba. Szavai közvet-
lenül szívéből, hallgatói szívéhez szóltak.

Bankei hallgatóságának nagy létszáma felbosszan­
totta a Nicsiren-iskola egyik papját, akitől elpártoltak
követői, hogy a zen tanítást hallgassák. Az öntelt Ni-
csiren pap ellátogatott a templomba, hogy Bankei mes-
terrel vitázzon.

- Hé, zen mester! - kiáltott oda. - Várjon csak egy
pillanatra! Meglehet, hogy mások tisztelik Önt, és en-
gedelmeskednek szavainak, de a hozzám hasonló em-
berek nem. Tudna belőlem engedelmes fickót faragni?

- Gyere ide mellérn, majd meglátod! - szólt Bankei.
A pap büszkén utat tört magának a tömegben a mesterhez.

Bankei elmosolyodott.
- Gyere csak a bal oldalamra!

A pap engedelmeskedett.

- Nem, mégsem, jobban tudunk beszélni, ha a jobb
oldalamon vagy. Gyere át ide!

A pap büszkén átsétált a jobb oldalra.

- Látod, milyen engedelmes fickó vagy! Most pedig
ülj le és figyelj!

Igazi csoda

Valahányszor Bankei a Rjumon templomban tanított,
mindig sok tanítvány gyűlt össze. Egy sinsu pap, aki a
megszabadulást a Szeretet Buddhája nevének recitálá-
sától várta, szörnyen féltékeny lett a tömeget látva, és
elhatározta, vitára hívja a mestert.

Bankei beszéde közepén járt, amikor a sinsu pap
megjelent. Nyomban olyan zajt csapott, hogy a mester
félbeszakította tanítását, és megkérdezte tőle, miért

- Iskolánk alapítója - dicsekedett a sinsu pap - cso-
dálatos szellemi erővel bír. Képzeljék csak el, a mester
a tó egyik partján kézbe vette ecsetjét, a tanítványa a tó
másik partján feltartott egy papírt, és ő, anélkül, hogy
az ecset a lapot érte volna, felírta szent Amida nevét a
papírra. Ön is képes ilyen csodára?

- Lehet, hogy a ti csalótok képes erre a trükkre, de
a zen módszere más. Az én csodám az, hogy amikor
éhes vagyok, eszem, amikor szomjas vagyok, iszom.


Bankei zen
In: Naparcú Buddha: a zen szellemisége és gyakorlata
[ford., írta, szerk., vál.] Szigeti György. [Budapest], A Tan Kapuja : Vizsom, [2005], 186 oldal.
(I. fejezet / 1, 16, 17, 21, 23, 30, 31, 34, 35, 43, 46, 47, 53, 61, 67, 80, 81, 86, 100. alfejezet = fordítás Peter Haskel: Bankei Zen c. művéből)

1. A meg nem született

Bankei mester, a japán Rinzai zen kiváló egyénisége, a Rjómon-temp-
lomban egyszer a következő beszédet tartotta:

- A ma egybegyűltek között nincs egyetlen meg nem világosult
lény sem. Mindenki Buddha. Hallgassátok figyelmesen szavaimat!
Szüleitektől egyedül a meg nem született buddha-tudatot kaptátok
születésetekkor. Mást nem. Ez a meg nem született buddha-tudat
ragyogóan világos. Ez a meg nem született tökéletesen irányítja a vi-
lágmindenséget. Eljöttetek, hogy meghallgassátok tanítóbeszédemet.
Odakint kakasok kukorékolnak, verebek csiripelnek, szél susog - ösz-
tönösen halljátok és megkülönböztetitek ezeket a hangokat. Hallá­
sotok tökéletesen működik, és ezt a meg nem születettel való hallásnak
nevezzük. Ez bizonyítja, hogy a meg nem született tökéletesen irányít-
ja a világmindenséget. Összefoglalva az eddigieket: Lássátok be, hogy
a meg nem született buddha-tudat ragyogóan világos, időzzetek folya-
matosan a meg nem született buddha-tudatban, és akkor élő buddhák
lesztek. Iskolámat ezért nevezik a Buddha-tudat Iskolájának". [ ... ]

Aki folyamatosan tapasztalja a meg nem született és ragyogóan
világos buddha-tudatot, megszakítás nélkül a meg nem született
buddha-tudatban időzik, élő Buddha. A meg nem született buddha-
tudatban időzve a különféle megnevezéseknek, mint a Buddha is,
másodiagos jelentőségük van. A meg nem születettet tapasztaló
a buddhák forrásánál időzik. Minden a meg nem születettből fakad.
Mindennek a meg nem született a forrása. Nincs előtte semmi. Ezért
mondjuk, hogyha a meg nem született buddha-tudatban időzünk,
akkor a buddhák forrásánál vagyunk. Ez esetben nem beszélünk
elmúlásról, mert a meg nem születettben időzve nincs sem elmúlás,
sem örökkévalóság. Ezért beszélek csak a meg nem születettről.
Ami nem teremtett, nem semmisül meg. [ ... ]

Huszonhat éves koromban tapasztaltam meg először, hogy a vi-
lágmindenséget a meg nem született irányítja, és az elmúlt negyven év
során a meg nem születettről tanítottam: arról, hogy a szüleitektől
kapott meg nem született buddha-tudat ragyogóan világos. Én voltam
az első, aki a meg nem születettről tanított. [ ... ]

Amikor a meg nem született buddha-tudatban időzünk, a világ
forrásánál tartózkodunk. Az elmúlt idők buddhái a meg nem született
buddha-tudatot tapasztalták meg. Az eljövendő idők buddhái a meg
nem született buddha-tudatot fogják megtapasztalni. Mi a buddhiz-
mus hanyatló korszakában l élünk. A meg nem születettben időző lény
életet lehel az igaz tanításba. Erre mindnyájan képesek vagytok! Ha
folyamatosan tapasztalj átok a meg nem születettet, akkor az emberek
lelkébe láttok. Iskolámat ezért nevezik a Tisztaszem Iskolájának.
Az emberek lelkébe látó minden pillanatban a Törvény tökéletes meg-
valósulását látja. Azt akarom, hogy véssétek szívetekbe ezt. Mindenki,
aki megtapasztalja a meg nem születettet, tanításom örököse lesz!

16. Szabályok nélkül

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban a következő beszé-
det tartotta:

- Kolostoromban mindig azt kérem a tanítványaimtóI, hogy
időzzenek folyamatosan a meg nem született buddha-tudatban. Nem
alkottam követendő templomi szabályokat. Tanítványaim egy napon
azzal a kéréssel fordultak hozzám, hogy mindennap hat órát zazen
gyakorlattal tölthessenek. "Ám legyen, tegyétek, amit jónak láttok!"
- mondtam nekik. Megengedtem, hogy naponta hat órát meditációval
tölthessenek. Ám a meg nem született buddha-tudatban az idő nem
létezik. Amikor a meg nem született buddha-tudatban időztök, min-
dent a buddha-tudatta! tesztek, minden cselekedetetek a Buddha cse-

A buddha-tudatban való időzés szüntelen meditáció. Ha ülőme-
ditáció közben dolgotok akad, nyugodtan álljatok fel és menjetek el.
Kolostoromban mindenki azt tesz, amit akar. Csak időzzetek szünte-
lenül a meg nem született buddha-tudatban. [ ... ]

17. Ne verjétek fel az alvó szerzeteseket!

A róhacu 17 megnyitó napján Bankei a következő tanítást adta:
- Kolostoromban egész áldott nap elmélkedünk. Másutt a zen
követői nem ezt teszik. Bizonyos napokon megfogadják, hogy most
aztán nekiveselkednek, és naphosszat elmélkednek. Szánalmas fickók!

Elmesélek nektek egy történetet. "Fiatalkoromban Dósa mester
tanítványa voltam. Egyszer egy szerzetestársam elszunyókált meditá-
ció közben. A mellette ülő hátba vágta, akit azonnal megdorgáltam:
- Olyan békésen szunyókál. Miért vágtad hátba? Azt hiszed,
hogy az alvó szerzetes nem Buddha?"

Nem ösztökéllek benneteket meditáció közbeni alvásra. De az én
kolostoromban az alvó szerzetest senki nem verheti fel álmából. Mivel
nem ösztökéllek benneteket szunyókálás ra, ezért nem verlek fel, és
nem szidlak meg benneteket. Nem szidom meg sem az ébren lévőket,
sem az alvókat. Az ébren lévő legyen ébren lévő, az alvó legyen alvó.
Amikor egy szerzetes szundikál, a buddha-tudatban időzve alszik, és
a buddha-tudatra ébred. Amikor egy szerzetes ébren van, a buddha-
tudatban időzve őrzi éberségét, és a buddha-tudatra alszik el. Az alvó
szerzetes a buddha-tudatban időzve alszik. És amikor felébred, a bud-
dha-tudatban időzve őrzi éberségét. Mindig a buddha-tudatban idő-
zünk. Ezért téves az a gondolat, hogy az alvó szerzetes nem Buddha.
Ha azt hiszitek, hogy a buddha-tudatban csak éber állapotban lehet
időzni, de álomba merülve nem, akkor a végső igazságot tagadjátok, és
a végtelen körforgást tápláljátok.

Mindnyájan a megvilágosodás elérésén fáradoztok. Ezért ha egy
szerzetes elalszik, ne verjétek fel álmából. Szüleitektől egyedül a meg
nem született buddha-tudatot kaptátok. Mást nem. A megvilágoso-
dásra törekvés helyett inkább időzzetek a meg nem született buddha-
tudatban. Akkor, ha elalszotok, a buddha-tudatban időzve alszotok. És
amikor felébredtek, a buddha-tudatban időzve őrzitek éberségereket.
Élő buddhák vagytok, mindig és mindörökké. Ezért a megvilágoso-
dásra törekvés hasztalan igyekezet. Mégis inkább a megvilágosodásra
törekedjetek, semmint, hogy megfeledkezzetek róla.

21. Mu!

Egy szerzetes belépett Bankei mester cellájába, és azt mondta:
- Még régebben az egyik zen mester azt ajánlotta, hogy elmél-
kedjek a Dzsósú kutyája című kóanon. Hosszú éveken keresztül egy he-
gyű törekvéssel a kóan megválaszolásán fáradoztam. Egyfolytában
a kérdésen töprengtem. Mindezek dacára nem találtam meg a választ.
A túlzott megterheléstől súlyos beteg lettem. Egy éven keresztül
nyomtam az ágyat, majd felhagytam a kóanon való elmélkedéssel. Tu-
datom kitisztult, könnyűnek éreztem magam, és fokozatosan vissza-
nyertem az egészségem. Mostanában már nem foglalkoztat a kóan
megválaszolása, még a választ sem tudom, egyedül a tiszta tudat meg-
őrzésére törekszem. Megelégedtem. Most azonban tanítást szeretnék
kérni öntől.

- A Mu kóan mellőzése és a tiszta tudat megőrzése szellemi erőd
megnyilvánulása - magyarázta a mester. - Helyesnek helyes, de aligha
tekinthető a végső igazságnak. Mivel még nem ismerted fel a meg nem
született buddha-tudatot, ezért nem tudod mindennapi életedet zök-
kenőmentesen irányítani. A tiszta tudatra a meg nem
született helyett, ezzel elfeded a ragyogóan világos buddha-tudatot.
Így aztán híján vagy az emberek lelkébe látó tisztaszemnek. A vak
ember előtt rejtve marad a másik lelke. Így van?

- Igen - felelte a tanítvány.

- Kövesd útmutatásaimat, higgy tiszta szívvel szavaimban. Ha
elfogadod a hallottakat és minden kétséget kizáróan megvalósítod azo-
kat, akkor visszanyered mások lelkébe látó tisztaszemedet. És nem
fogsz elkövetni hibát. Akkor majd elmondhatod, hogy megvalósítot-
tad a Törvény tökéletes realizációját.

23. Tanútok leszek

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban a következő beszé-
det tartotta:

- A ma egybegyűltek igazán szerencsések. Fiatalkoromban nem
találkoztam megvilágosodott tanítóval. Nem tudom, hogy voltak-e
megvilágosodott tanítók. Ha léteztek, nem volt szerencsém találkozni
velük. Lassú felfogású fiatalemberként elképzelhetetlen nehézségeken
mentem keresztül. Ó, mennyi hasztalan igyekezet! Az a sok kínlódás
mély nyomot hagyott bennem, de megannyi tapasztalathoz juttatott.
Szívemből kívánom, hogy a Buddha-Dharrna tökéletes realizációját
könnyen, kínlódás nélkül valósítsátok meg. Minden tőlem telhetőt
megteszek, hogy a megvalósításra ösztönözzelek benneteket. A ma
egybegyűltek tekintsék magukat szerencsésnek. Ne szalasszátok el ezt
a lehetőséget! [ ... ]

Édesapám a Szuga család sarjaként a Sikoku-szigetről szárma-
zott, konfuciánus hitű, gazdátlan szamuráj volt. Megszületésem előtt
költözött Abósiba, ahol én világra jöttem, és nagyon korán elhagyta az
élők sorát. Aprócska kisfiú voltam halálakor, apám édesanyámra hagy-
ta neveltetésem minden gondját-baját. Édesanyám elmondása szerint
pajkos fiúcska voltam, aki a szomszédgyerekek vezéreként számtalan
csintalanságot elkövetett. Édesanyámtól tudom, hogy már két-három
éves koromban mélyen rettegtem a haláltól: a haldoklás és az elmúlás
tényéről zokogni kezdtem, egyfolytában törölgetvén könnyeimet min-
den pajkosságtói elment a kedvem.

Gyermekkoromban a konfuciánus tanok nagyon népszerűek
voltak nálunk. Édesanyám elküldött egy tanítóhoz, hogy tanítsa meg
elolvasni a Nagy tudás könyvét. "A nagy tudás útja a tiszta erény meg-
értésében rejlik." Ez a sor e1gondolkodtatott, mert nem értettem
a tiszta erény mibenlétét. Kétségektől gyötörve szüntelenül ezen töp-

Elmentem néhány konfuciánus tudóshoz, de nem tudták kér-
désemet megválaszolni. Egyikőjük sem tudta, hogy mi a tiszta erény.

Az egyik konfuciánus tudós azt mondta nekem: "Az ilyen nehéz
kérdésekre a zen szerzetesek tudják a választ, menj hát és tedd fel
kérdésedet nekik. Mi ugyan vég nélkül a Klasszikus művek tantételeit
magyarázzuk, de a tiszta erény mibenlétéről nincs fogalmunk."

- Sötétben tapogatózom - gondoltam magamban. Mivel akkori-
ban városunkban nem éltek zen szerzetesek, nem volt alkalmam fel-
tenni kérdésemet nekik. Egyfolytában a kérdés motoszkált a fejemben.
Ezért elhatároztam, hogy megkérdezem idős, haldokló édesanyámat.
Mindenféléket tudtam hallomásból, a tiszta erény mibenlétét azonban
nem tudták kifejteni nekem. Sietve hazaindultam, hogy elmesélhes-
sem édesanyámnak a hallottakat. Hadarva, kétségbeesve beszéltem,
ám végül édesanyám sem tudott segítségemre lenni. A kérdés meg-
válaszolatlan maradt.

Elhatároztam, hogy felkeresek egy zen mestert. Amikor megkér-
tem, hogy magyarázza el nekem a tiszta erény mibenlétét, azt mond-
ta: "Ha igazán meg akarod érteni a tiszta erény mibenlétét, akkor
gyakorolj zazent."

Felmentem a hegyekbe, koplalva és virrasztva a zazen gyakorlat-
nak szenteltem magam egy teljes héten át. Egy kőszál ölében ülve,
köntösömet levetve, csupasz hátamat a kőnek támasztva, a végsőkig
elmenve elmélkedtem. Nem érdekelt, hogy belehalhatok. Megfogad-
tam, önszántamból nem állok fel ültő helyemből. Napokon keresztül
koplaltam, nem volt rá módom, hogy élelemhez jussak. Egyedül a tisz-
ta erény mibenléte érdekelt, az éhség ugyan gyötört, de megpróbáltam
túltenni magam rajta. Mindezek dacára kérdésem megválaszolatlan

Hazatérve szülőhelyemre egy kicsiny remetekunyhót ácsoltam
magamnak, ahol csöndes visszavonultságban éltem. Mindvégig egy
szemhunyást sem aludtam. Egész áldott nap csöndesen elmélkedtem.

Ugyan minden tőlem telhetőt megtettem, kérdésem mégis meg-
válaszolatlan maradt. Egészségemmel egy csöppnyit sem törődtem,
hátamon a bőr felrepedezett, egy helyben ülni végül már csak szörnyű
kínok közepette tudtam. Visszatekintve az akkori évekre, igen jó erő-
ben voltam, és a kínok ellenére egy szemhunyást sem aludtam. [ ... ]

A túlzott megterheléstől súlyos beteg lettem. A tiszta erény mi-
benlétét továbbra sem tudtam megfejteni. Hosszú éveken keresztül
könnyek nélkül vesződtem, kiállva a legnagyobb nehézségeket is.
Napról-napra egyre rosszabbul éreztem magam, testem legyengült,
végül már vért köptem. [ ... ]

Állapotom tovább súlyosbodott, s előfordult, hogy egy teljes
héten át egy falatnyit sem tudtam lenyelni. A halál mezsgyéjéhez
érkeztem. - Nincs mit tenni - motyogtam magamban. - Meghalok, és
dédelgetett kérdésem megválaszolatlan marad.

Egy napon annyira kapart a torkom, hogy köpnöm kellett. Köpe-
tem koromfekete színű volt. Furcsa módon üdének éreztem magam,
ami nagyon megdöbbentett: "A meg nem született tökéletesen irá-
nyítja a világmindenséget, amit mostanáig képtelen voltam felismerni.
Fölösleges volt így megerőltetni magam." Végül rájöttem, hol hibáztam.

Egyre jobban éreztem magam, étvágyam is visszatért. Megkér-
tem az időközben felfogadott szolgálómat, hogy főzzön nekem rizská-
sát. - Egek! - kiáltott fel, és megrökönyödve, de boldogan kirohant
rizskását főzni. Tudta jól, hogy a halál torkából tértem vissza. Miután
egyre jobban lettem, és sikerült dédelgetett kérdésemet is megvála-
szolnom, édesanyámhoz siettem, hogy megoszthassam vele szellemi
élményemet, még mielőtt elhagyná a világot.

Rájöttem, hogy a meg nem született irányítja a világmindensé-
get, és nem volt senki emberfia Japánban, aki képes lett volna megcá-
folni engem. Ha a kezdetekkor - amikor még fogcsikorgatva kínlód-
tam, hogy megtaláljam a választ a kérdésemre - lett volna egy meg-
világosult lény környékünkön, aki meg tudta volna mondani, hogy mit
kell tenni, biztosan nem kellett volna éveket hasztalanul eltöltenem.
Betegségem mind a mai napig gátol engem, benneteket sem tudlak
tanítani, csak ha az egészségem engedi.

Mivel nem találtam senkit, akivel meg tudtam volna beszélni
szellemi élményemet, tanítómesterem azt javasolta, hogy keressem fel
Gudó mestert Minóban.

Megérkeztemkor Gudó éppen Edóban tartózkodott, ezért haza-
tértem. Gudóval azóta sem találkoztam.

Minduntalan azon törtem a fejem, mitévő legyek. S egy napon
rájöttem: zen tanítókat kell keresni a környéken.

Zen szerzetesnek adtam ki magam, amikor egyik vagy másik
tanítóval beszéltem. - Abban a reményben jöttem, hogy tanításban
részesülök - mondtam nekik. Megosztottam velük szellemi meglátá-
saimat, ők is elmondották észrevételeiket, majd megállapították, hogy
különleges ember vagyok. Ám megerősítést senkitől sem kaptam,
ezért hazatértem és bezárkóztam remetekunyhómba. Otthon szünte-
lenül nyugtalankodtam, éreztem, hogy embertársaimnak szükségük
van tanító szavaimra, és nekem segítenem kell őket. Egy napon fülem-
be jutott, hogy a kínai Dósa zen pap Nagaszakiba látogat. Tanítómes-
terem tanácsára elmentem, hogy találkozzam vele. Miután végighall-
gatta mondandómat, felkiáltott: "Megszabadultál élettől és haláltól!"
Ő volt az első zen pap, aki meg tudott erősíteni hitemben. Akkoriban
nehéz volt olyan tanítót találni, aki képes lett volna szellemi meglátá-
saimat megérteni. Kétségbeejtő volt. Mivel nem akarom, hogy ti is
úgy járjatok, mint én, ezért súlyos betegen is eljövök közétek minden-
nap. Ha van köztetek megvilágosodott lény, én leszek a tanúja. Ti, akik
ma itt egybegyűltetek, bizony szerencsések vagytok! Lépjen elő, aki
úgy érzi, hogy megvilágosodott, és ossza meg velünk szellemi meg-
látását. Kész vagyok tanúbizonyságot tenni. Ha viszont nincs köztetek
megvilágosult lény, hallgassátok figyelmesen szavaimat, és valósítsátok
meg minden kétséget kizáróan a lényeget.

S hogy mit kell felismerni és megvalósítani? A meg nem született
és ragyogóan világos buddha-tudatot. Tételezzük fel, hogy tízmillió
ember arra a közös megállapításra jut, hogy a varjú tulajdonképpen
gém. A varjú fekete, a gém fehér - erről kétséget kizáróan mindnyájan
meggyőződhetünk. Ha tízmillió ember arra a megállapításra jut, hogy
a varjú tulajdonképpen gém, ti ne higgyetek nekik: önmagatokban
higgyetek. Ez a minden kétséget kizáró megtapasztalás. Minden
kétséget kizáróan kell a meg nem született buddha-tudat ragyogóan
világos voltára ráébrednetek, és arra, hogy a meg nem született töké-
letesen irányítja a világmindenséget. Ne hagyjátok, hogy tévútra
vezessenek titeket.

Amikor először kezdtem a meg nem születettről tanítani, az
emberek azt hitték, hogy eretnek vagy keresztény tanító vagyok.
Eleinte folyamatosan támadtak, majd kerülték társaságomat. De aztán
rádöbbentek tévedésükre, és belátták, hogy az igazságot hirdetem.
Azután folyamatosan keresték társaságomat, tanítást kértek, nem
hagytak egy pillanatra sem nyugton. Minden a megfelelő időben

Negyven éve tanítom a meg nem született buddha-tudatot, en-
nek eredményeképpen sok kiváló buddhista tanító jelent meg a kör-
nyező vidékeken. Tapasztaljátok meg minden kétséget kizáróan a meg
nem született buddha-tudatot.

30. A buddha-tudatban időzve

- Mindennap olvasom a szentiratokat és elvégzem a zazen gya-
korlatot. Hittem abban, hogy amit teszek, érdemeket hoz, most azon-
ban azt hallottam, hogy ezek a gyakorlatok haszontalanok. Mit tegyek
hát? - kérdezte egy szerzetes Bankei mestertől.

- A zazen gyakorlat és a szentiratok olvasása hasznos dolog - vá-
laszolta a mester. - A zazen gyakorlatot minden szerzetesnek végeznie
kell, és nem szabad semmibe vennie. Daruma a fallal szemben ült,
Tokuszan elégette a szentiratait, Gutei felmutatta az ujját, Rinzai
"Khát"-ot kiáltott - eltérő időben különféle módon cselekedtek, de
mindnyájan a meg nem született buddha-tudatot fejezték ki. Nem
téveszted össze a gong hangját a dobéval, a varjúkárogást a verébcsi-
ripeléssel - ösztönösen hallod és megkülönbözteted a hangokat egy-
mástól, egy szemernyi tévedés nélkül. Amit hallasz, az a meg nem
született és ragyogóan világos buddha-tudat. Rinzai feljegyzései és a
tanításaim egylényegűek. Hiszel magadban? Ha képtelen vagy a meg
nem született buddha-tudatban időzni, és összezavarodsz a különféle
gondolatoktól, bánkódsz a múlt miatt, aggódsz a jövő miatt, akkor
tudatlanul elfordulsz a lényegtől, és a jövő-menő gondolatokat köve-
ted - így nem fogod megtapasztalni a békességet egy pillanatra sem.

Folytasd tovább a zazen gyakorlatot és a szentiratok olvasását, de
időzz folyamatosan a szüleidről kapott buddha-tudatban. Ismerd fel
a meg nem születettet. Ha előre megfontolt szándékkal, érdemekre
áhítozva végzed zazen gyakorlatodat vagy olvasod a szentiratokat,
akkor a buddha-tudatot érdemekre cseréled. [ ... ]

31. Gondolatok áramlása

- Zazen gyakorlat közben folyton gondolkodom. Mit tegyek? - kérdezte
egy szerzetesnövendék Bankei mestertől.

- A fölmerülő gondolatok felismerése és megkülönböztetése a
buddha-tudat dinamikus működése - magyarázta a mester. - A gon-
dolatok a tárház-tudatból jönnek létre. A buddha-tudat gondolat
nélküli. Tehát, ha nem követed a jövő-menő gondolatokat, nem próbá-
lod elhessegetni azokat, akkor bensőséges kapcsolatban vagy a meg
nem született buddha-tudattal.

34. Intellektuális tudás

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban azt mondta:
- Az egybegyűltek között bizonyosan vannak olyanok, akik meg-
látták a lényeget, ám vannak olyanok is, akik anélkül beszélnek a meg
nem születettről, hogy felismerték volna annak mibenlétét, Intellektu-
ális tudással rendelkeznek csupán. A meg nem született szempontjá-
ból nézve az intellektuális tudás üres elmélet, és ezért az intellektuális
tudással rendelkezőkről nem mond ható el, hogy folyamatosan a meg
nem születettben időznének. Az intellektuális megértésre korIátozó-
dott tudás semmit nem ér. Beszélhettek vég nélkül a meg nem szüle-
tettről, ha nem tapasztaltátok meg, tanításotok semmit nem ér.

35. Gondolatolvasás

- Azt hallottam, hogy ön képes a gondolatolvasásra. Igaz ez? - kérdezte
egy szerzetes Bankei mestertől.

- Az én iskolámban nem foglalkozunk különleges képességek
megszerzésével - felelte a mester. - Még ha rendelkezünk is külön-
leges képességekkel, nem használjuk őket, mert a buddha-tudat meg
nem született. Amikor veled beszélgetek, kizárólag rád figyelek, ezért
hiheted azt, hogy képes vagyok a gondolatolvasásra. Pedig nincs sem-
miféle különleges képességem. Ugyanolyan ember vagyok, mint te.
Amikor a meg nem született buddha-tudatban időzöl, a buddhák ter-
mészetfölötti képességeinek forrásánál tartózkodsz, és anélkül, hogy
természetfölötti képességek megszerzésére törekednél, a világminden-
séget tökéletesen és zökkenőmentesen irányítod. A meg nem született-
ről szóló igaz tanítás szerint világokat igazgathatsz anélkül, hogy
különleges képességeket latba vetnél.

42. A Dharma mibenlétéről

- A Dharma túl van a szavakon, a beszéden és a leírtakon. Ne
keresd a szavak tengerében! A Dharma nem a múlt, a jelen és a jövő
velejárója. A Dharmát nem tudod elérni az ok-okozat törvényének
szintjén. A Dharma mindenen túl van, semmihez nem hasonlítható.
A szellemi természetű dharmakája-" az érző lények szükségleteinek
megfelelően nyilvánul meg. Ne fordulj el a világtól, mondván, hogy
a megszabadulást keresed - tanította Hjakudzsó mester.

43. Legyetek élő buddhák

Egy napon a kiváló Bankei mester a következő beszédet tartotta:
- Ezt a nagy tömeget pirkadatkor az a vágy hozta a kolostorba,
hogy meghallgassa a meg nem született buddha-tudatról szóló beszé-
demet. [ ... ] Ismerjétek fel, hogy a meg nem született buddha-tudat
ragyogóan világos. Midőn minden kétséget kizáróan felismeritek
a meg nem született és ragyogóan világos buddha-tudatot, buddha-
testetek Sákjamuni buddha-teste lesz, és soha többé nem zuhantok
vissza a három gonoszság birodalmába. [ ... ]

A meg nem született és ragyogóan világos buddha-tudat tiszta
tükörhöz hasonlít. A tükör mindent visszatükröz válogatás nélkül:
a színeket, a formákat ... A tükörkép folyamatosan változik, a tükör
nem. A meg nem született buddha-tudat éppen ilyen. Láttok és hallo-
tok, de nem tudjátok előre, hogy mit fogtok látni és hallani - ez
a buddha-tudat dinamikus működése. [ ... ]

Ha nem valósítjátok meg a buddhaságot ebben az életben, akkor
többé nem születtek ebbe az emberi világba, tehát tegyetek meg min-
den tőletek telhetőt, és ismerjétek fel a meg nem született buddha-
tudatot. Ne maradjatok tudatlanok. Ti, férfiak, legyetek mától kezdve

a buddha-tudatban időző férfiak. Ti, nők, legyetek mától kezdve a
buddha-tudatban időző nők. Ne maradjatok tudatlanok. Csak meg-
világosodás van.

A nők közül többen meghökkentek, amikor meghallották, hogy
nem válhatnak buddhákká. Pedig ez nem igaz! Hogyan is lehetne
különbség férfiak és nők között? A férfiaknak és a nőknek megvilágo-
sodott tudatuk van. Ne kételkedjetek ebben! A meg nem születettben
időzve a férfiak és a nők egyaránt buddhák. Mindenkinek megvilá-
gosodott tudata van. [ ... ]

Engedjétek meg nekem, hogy bebizonyítsam. Megkongatják
a harangot vagy megverik a dobot. Gondoljátok, hogy a nők a dobot
harangnak hallanák, illetve fordítva? Csakugyan azt hiszitek, hogy van
férfi-hallás és női-hallás? Egyáltalán nincs különbség a férfiak és a nők
hallása között. Itt a teremben fiatalok, idősek, szerzetesek, világiak,
férfiak és nők keverednek. Csakugyan azt hiszitek, hogy a dob szavát
másképpen hallaná egy idős, és másképpen egy fiatal? Másképpen egy
szerzetes, és másképpen egy világi? Dehogy. Egyáltalán nincs különb-
ség. Mindenki ugyanazzal a meg nem született buddha-tudattal ren-
delkezik. A "férfi" és a "nő" csupán gondolat. A gondolat előtt, a meg
nem született birodalmában nincs "férfi", sem "nő". Az igazság szem-
pontjából nézve nincs különbség a férfiak és a nők buddha-tudata
között. Ne kételkedjetek ebben! [ ... ]

Még a gonosz emberekből sem hiányzik a meg nem született
buddha-tudat. Gonoszságukon túllátva a meg nem született buddha-
tudatot fogjátok találni. Engedjétek meg, hogy bebizonyítsam, hogy
a gonosz embereknek is buddha-tudatuk van: A gonosz és a jó éppen
Takamacu felé sétál. Útközben mindenfélékről cseverésznek. Az aka-
dályokat, a szembejövőket mindketten ösztönösen kikerülik. A po-
csolyán átlépnek, a patakon átlábolnak. Szinte ugyanúgy működnek.
Ebből is látható, hogy a gonosz emberek is meg vannak áldva a meg
nem született buddha-tudattal. [ ... ]

Időzzetek folyamatosan a meg nem született buddha-tudatban,
és legyetek élő buddhák. [ ... ]

46. Buddha-tudat

Egy napon Bankei mester a Hósin-templomban a következő beszédet
- Tanításom lényege a meg nem született buddha-tudat, mely
ragyogóan világos. Nem tudtok arról, hogy buddha-tudatotok van.
Beszédemnek tehát az a célja, hogy felhívjam a figyelmeteket erre.

Mit jelent az, hogy mindenkinek buddha-tudata van? Azzal
a nyílt szándékkal jöttetek el otthonról, hogy meghallgassátok szent-
beszédemet. Ha beszédem közben egy kutya felugatna a szentély
terül etén kívül, felfognátok a kutyaugatást. Ugyanígy felfognátok
a varjúkárogást, a gyermekzsibongást is. Azért jöttetek a kolostorba,
hogy engem hallgassatok. És nem azzal a szándékkal érkeztetek, hogy
beszédem közben a kutyaugatást, a varjúkárogást, a gyermekzsibon-
gást hallgassátok. Halljátok? Kutyák ugatnak, varjúk kárognak, embe-
rek diskurálnak odakint. Ugyanígy meg tudjátok különböztetni a piro-
sat a fehértől, az illatot a kellemetlen szagtóI. A szentbeszéd kezdete-
kor mindez elkerülte figyelmeteket, tehát nem fogtátok fel a beszűrő-
dő hangokat, a színeket és az illatokat. Felfogván a hangokat, a színeket
és az illatokat, nem tudtátok, hogy a meg nem született buddha-tudat-
tal hallotok és láttok. Ha odakint egy kutya fel ugat, felfogjátok
a kutyaugatást. Ugyanígy felfogjátok a varjúkárogást is. Minden han-
got meg tudtok különböztetni egymástól - és ez a meg nem született
és ragyogóan világos buddha-tudat meglétét bizonyítja. Az ösztönös
látás és hallás a meg nem született buddha-tudat.

Mindenki meg van áldva a meg nem született buddha-tudattal.
Fiatalon a buddha-tudat megvalósításának szenteltem az életem. Fel-
kerestem minden létező helyet, ahol vallási gyakorlatot lehetett foly-
tatni. Beérkezett tanítók után kutattam, hogy személyes tanítást kér-
jek tőlük. Megvitattam velük gondjaimat és feltettem nekik kérdései-
met. De nem volt köztük egy sem, aki meg tudta volna mondani, hogy
mire kell rájönnöm. Nem sikerült a tiszta bölcsességre szert tennem,
pedig minden tőlem telhetőt megtettem: zazen gyakorlatot végeztem,
hegyek mélyén éltem, nem törődtem az egészségemmel. A buddha-
tudat rejtve maradt előttem. Huszonhat éves koromban hirtelen meg-
láttam a meg nem született és ragyogóan világos buddha-tudatot.
Azóta tanításom kizárólag ezen alapszik. Egyedül én tanítok a meg
nem született buddha-tudatról.

A meg nem született buddha-tudatra egyedül jöttem rá. Szentbe-
szédeim kizárólag saját tapasztalataimról szólnak. Addig fogok
a buddha-tudat mibenlétéről beszélni, ameddig mindnyájan meg nem
értitek. Ha valakinek kérdése van, álljon elő és tegye fel. Igyekszem

Mindnyájan rendelkeztek a meg nem született buddha-tudattal.

Egyedül ezt a buddha-tudatot kell felismerni. Eredendően jók vagy-
tok. Most azonban téveszméket követtek, a gondolatokban hisztek, és
nem a buddha-tudatban. [ ... ]

Újszülöttként nem voltak vágyaitok, rossz szokásaitok, nem vol-
tatok önzőek. Négy-öt éves korotoktól fogva egyre jobban felfogtátok
a benneteket körülvevő világot. Láttátok mit tesznek mások, hallottá-
tok milyen ostobaságokat beszélnek. És ahogy felnőttetek, eltorzult
személyiségetek, önző vágyak kerítettek hatalmukba benneteket, és
egyre önzőbbek lettetek. Mind több gonoszság száradt lelketeken. Ha
nem lettetek volna önzőek, most nem gyötörne benneteket sok-sok
illúzió. Ha nincsen illúzió, akkor csak a meg nem született buddha-
tudat van. A meg nem született buddha-tudaton kívül nincs Buddha.

47. Buddhák vagytok

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban azt mondta:
- Nem most váltok buddhákká. Mindig is buddhák voltatok,
mert a szüleitektől kapott buddha-tudat meg nem született, vagyis
kezdet és vég nélküli.

53. Az eredeti arc

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban azt mondta:
- Amit a zen hagyomány eredeti arcnak mond, az nem más, mint
a meg nem született buddha-tudat. Szüleitektől egyedül a meg nem
született buddha-tudatot kaptátok születésetekkor. Mást nem. Ez a ta-
nítás a régi idők egyik mesterétől származik. A tanítás szerint a meg
nem született buddha-tudat nem más, mint az eredeti arcunk. Az
"édesapa és édesanya" a gondolkodás terméke. Aki folyamatosan
a buddha-tudatban időzik, az "édesapa és édesanya" forrásánál tartóz-
kodik. Ezért tanítjuk, hogy születésünk édesapánk és édesanyánk
előtti. Ez nem más, mint a meg nem született buddha-tudat, az ere-
deti arcunk.

61. Elsárgult szentiratok

Egyszer egy szerzetes így szólt a kiváló Bankei zen mesterhez:
- Régóta elmélkedem a Hjakudzsó és a veszett róka című kóanon.

Bár minden tőlem telhetőt megtettem, mégsem találtam meg a választ
a kérdésre. Félek tőle, hogy tévúton járok. Kérem, tanítson engem.

- Kolostoromban nem foglalkozunk elsárgult szentiratok tanulmá-
nyozásával. Mivel még nem tapasztaltad meg a meg nem született és
ragyogóan világos buddha-tudatot, ezért engedd meg, hogy megosszam
veled szellemi meglátásaimat. Hallgasd figyelmesen szavaimat!

A mester a tőle megszokott módon kifejtette a meg nem született
buddha-tudat mibenlétét. A szerzetes figyelmesen hallgatta, olykor
egyetértően hümmögött, majd ráébredt a buddha-tudatra.

- Vagy is a régi idők mesterei által ránk hagyott kóanok haszta-
lanok és szükségtelenek? - kérdezte az egyik közelben ülő szerzetes.

- Az akkor elhangzott válaszok arra az adott pillanatra és az ép-
pen jelenlevő szerzeteseknek szóltak. Ez az élő tanítás lényege. A régi
idők mesterei által ránk hagyott kóanok ezért önmagukban haszna-
vehetetlenek. Tulajdonképpen nem tartom őket szükségesnek vagy
fölöslegesnek, segítőnek vagy hasztalannak. A meg nem született
buddha-tudatban időzve az ember tisztán látja igazi lényegét és nem
követ hamis tanokat. Tehát időzz folyamatosan a meg nem született-
ben! Most még félrevezetted magad és illúziók rabja vagy. Kövesd az
igazságot. A meg nem született buddha-tudat ragyogóan világos.
Időzz folyamatosan benne! - tanította Bankei mester.

67. Nincs megvilágosodás

Egy Szendaiból származó szerzetes így szólt Bankei mesterhez:
- Valahol azt olvastam, hogy a lélek a test rabjává lesz. Szeretnék
mindenkor a meg nem született Buddhával bensőséges kapcsolatban
lenni. Hogyan érhetem el ezt? Kérem, tanítsa meg nekem.

- Az én iskolámban a tanításnak nincs egyedi formája - mondta
a mester. - Nem alkottam templomi szabályokat, még a vallási szer-
tartás is kötetlen. Az emberek elfeledik felismerni a bennük meglevő
buddha-tudatot, melyet szüleiktől kaptak, elvesztik függetlenségüket,
és arról beszélnek, hogy bensőséges kapcsolatban akarnak lenni az ere-
deti tudatukkal. Amint minden kétséget kizáróan felismered a szüleid-
től kapott meg nem született és ragyogóan világos buddha-tudatot,
felszabadultan fogsz élni, és látni fogod a meg nem született és ragyo-
góan világos buddha-tudat működését.

Mi bizonyítja a meg nem született buddha-tudatod felszabadult
működését? Szendaiból érkeztél. Biztosan hosszú utat kellett meg-
tenned, hogy láthass engem. Amikor éjszaka álomra hajtottad fejed
valahol az út mentén, nem gondoltál rám. Nappal a tájban gyönyör-
ködtél, vagy elbeszélgettél a szembejövőkkel. Biztosan nem kettőnk
találkozásári járt az eszed útközben. Most itt tartózkodsz a kolosto-
romban. Ez azt bizonyítja, hogy a meg nem született buddha-tudat
tökéletesen irányítja a világmindenséget.

Biztosan láttál Szendaiban gémeket és varjúkat. A gém fehér,
a varjú fekete. Itt Abósiban, ha hirtelen elszállna előtted néhány ma-
dár, ösztönösen, gondolkodás nélkül felismernéd, hogy a fehér színű
a gém, a fekete színű a varjú.

- Képtelen vagyok kordában tartani a szenvedélyeimet és vágyai-
mat - mondta a szerzetes. - Mit tegyek?

- Ne táplálj illúziókat! Kordában tartani a szenvedélyt és vágyat?

Illúzió! Az illúziónak nincs öntermészete. [ ... ]

- Mi a megvilágosodás? - kérdezte a szerzetes.

- Nincs megvilágosodás - válaszolta a mester, majd így folytatta:
- Ismerd fel folyamatosan, hogy a szüleidtől kapott buddha-
tudat meg nem született és ragyogóan világos - tulajdonképpen ez
a megvilágosodás. Az illúziók a buddha-tudat nem ismeréséből szár-
maznak. Mivel az eredeti buddha-tudat meg nem született, ezért mű-
ködése mentes az illúzió és megvilágosodás gondolatától. Amint a
megvilágosodás elérésére vágysz, azonnal elhagyod a meg nem szüle-
tett birodalmát. A meg nem született buddha-tudat gondolat nélküli.
Az illúziók a gondolkodásból fakadnak. Gondolatok nélkül illúziók
sincsenek. Miért vágysz a megvilágosodásra, ha már felébredett vagy?

80. Újszülöttként hallgassatok

Bankei zen mester egy napon a következő beszédet tartotta:
- Tegyétek pontosan azt, amit korábban elmondottam nektek,
kövessétek útmutatásomat, töltsetek el egy hónapot a meg nem szüle-
tett buddha-tudatban időzve. Szerezzetek tapasztalatokat a meg nem
születettben tartózkodva - kapcsolatotok a meg nem született buddha-
tudattal igen bensőséges lesz. Mivel a buddha-tudat meg nem szü-
letett, ezért minden cselekedetünk a Buddha cselekedete. Mindnyájan
élő buddhák vagytok. Próbáljátok újszülöttként hallgatni szavaimat,
hiszen előre gyártott elképzeléseket dédelgetve szavaim igazi lényege
rejtve marad előttetek. Próbáljátok újszülöttként hallgatni szavaimat,
de legalábbis úgy, mintha először hallanátok. Ha nincsenek előre gyár-
tott elképzeléseitek, egyetlen szó nyomán azonnal megérthetitek és
megvalósíthatjátok a Törvény tökéletes realizációját.

81. Kisgyermek-zen

Egy napon Bankei mester a Rjómon-templomban a következő beszé-
det tartotta:
- Mindenki rendelkezik a buddha-tudattai születésétől fogva,
tehát csak egyetlen dolgot kell tennetek, felismerni a meg nem szü-
letett buddha-tudatot és folyamatosan abban időzni. A világi életnek
vannak bizonyos velejárói: az emberek rossz szokásokat követnek,
a meg nem született és ragyogóan világos buddha-tudat helyett az
éhes szellemek boldogtalan világában időznek, ragaszkodással és
vágyakkal teli szívvel. Értsétek meg ezt! Időzzetek szüntelenül a meg
nem született buddha-tudatban. A zen követői azt hiszik, hogy a meg
nem született felismeréséhez el kell vágniuk a haragos gondolatok,
a ragaszkodás és a vágyak fonalát. Ezzel megosztják az egységet.
A fölmerülő gondolatok elvágása vég nélküli folyamat. Olyan, mint
vérrel mosni vért. [ ... ]

Ha felbosszantjátok magatokat és elborul elmétek, ha haragos
gondolatok vagy vágyak ébrednek bennetek, hagyjátok eloszlani őket
- ne ragaszkodjatok hozzájuk. Ne vesződjetek a fölmerülő gondolatok-
kal, vágyakkal. [ ... ]

Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek, akik önfeledten játsza-
nak. Ne kötődjetek a fölmerülő gondolatokhoz, a boldogsághoz vagy
a szomorúsághoz, a gondolatok elvágásához vagy megőrzéséhez.
Hogy miért? Mert folyamatosan a meg nem született buddha-tudat-
ban időzünk. Őrizzétek meg az egységet. [ ... ]

86. Egy vak asszony

Egy napon egy vak asszony így szólt a kiváló Bankei mesterhez:
- Azt hallottam, hogy a fogyatékos emberek nem érhetik el
a buddhaságot. Vak ember lévén még a Buddha-szobor előtti imád-
ságra sincs lehetőségem. Úgy érzem, hogy teljesen hiábavalóan élek
ezen a földön, és halálom után a gonosz birodalmába térek. Ha hallott
olyan útról, amelyen járva egy nem-látó is elérheti a buddhaságot, kö-
nyörgöm, ossza meg velem.

- Az emberek hamis tanokat követnek - mondta a mester. - Aki
a meg nem születettben időzik, az látja, hogy nincs különbség fogyaté-
kos és egészséges ember között. Annak ellenére, hogy ön vak, buddha-
tudata egy szemernyit sem különbözik másokétóI. Ne kételkedjen eb­
ben! Maradjon tisztalelkű és tartózkodjék a ragaszkodástól, a haragtól
és a tudatlanságtó!' Időzzön folyamatosan a meg nem született bud-
dha-tudatban, és akkor még ebben az életben elérheti a buddhaságot.

100. Nem beszélek...

- Szívemből tanítok. Nem idézek a buddhák és pátriárkák szavai-
ból. Mivel hallgatóim lényegének megérintésére törekszem, ezért nem
idézek másoktól. Csak a bennetek lévő buddha-tudatra igyekszem
rámutatni - mondta Bankei mester.