ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
보조지눌 / 普照知訥 Bojo Jinul (1158–1210)
often called Jinul or Chinul for short
(Magyar átírás:) Podzso Dzsinul
 Tartalom |
 Contents |
PDF: Buswell, Jr., Robert E.: Podzso Dzsinul élettörténete. [Tracing Back the Radiance: Chinul's Korean Way of Zen (részlet)]. [angolból] Ford. Szigeti György. In: Kopár hegycsúcs: Zen mesterek élete és tanítása. Ford., szerk. és vál. Szigeti György. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1996. pp. 33–43. PDF: Podzso Dzsinul: Nyílegyenes tanítás az igaz tudatról. [Chinsim chiksŏl, 진심직설, 眞心直說]. [angolból] Ford. Szigeti György. In: Kopár hegycsúcs: Zen mesterek élete és tanítása. Ford., szerk. és vál. Szigeti György. Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1996. pp. 45–82.
Hegedűs Róbert: Podzso Csinul, a koreai szon buddhizmus legkiemelkedőbb alakja. [Szakdolgozat]. Budapest: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 1995. 47 p. Podzso Csinul: A tudat művelésének titkai PDF: Lászlók András: A szon kialakulása Koreában |
PDF: Chinul, the founder of the Korean Son tradition COLLECTED WORKS OF KOREAN BUDDHISM 2. PDF: Numinous Awareness Is Never Dark PDF: THE KOREAN APPROACH TO ZEN
PDF: Secrets of Cultivating the Mind PDF: Pojo Chinul and the Sudden-Gradual Issue: PDF: Chinul's Ambivalent Critique of Radical Subitism in Korean Son Buddhism PDF:
Son Buddhist Tradition in Korea: as represented by Chinul's Pojo Son (Appendix: Biography of Chinul) PDF: Zen Language in Our Time: The Case of Pojo Chinul's Huatou Meditation PDF: Wisdom, Compassion and Zen Social Ethics: The Case of Chinul, Sŏngch'ŏl, and Minjung Buddhism In Korea PDF: “The Mind Is Buddha” Pojo Chinul’s Secrets on Cultivating the Mind PDF: On Cultivating the Mind (excerpts) by Chinul PDF: One Korean’s Approach to Buddhism: The Mom/Momjit Paradigm PDF: Ch. 10. Mindful Interactions and Recalibrations: From Chinul to T’oegye PDF: Ch. 13. The Struggle of the Jogye Order to Define its Identity as a Meditative School in Contemporary Korea
|
http://en.wikipedia.org/wiki/Jinul
Bojo Jinul (1158 ~ 1210)
http://www.koreanbuddhism.net/master/priest_view.asp?cat_seq=10&priest_seq=10&page=1
National Teacher Bojo succeeded the tradition of the Nine Mountain Schools of Korean Seon and led the Doctrinal School to be involved in the Seon School. He received Ganhwaseon (investigation of a topic of meditation) from Dahui Zonggao from China and re-founded Korean Seon by settling the Seon tradition of the Jogye Order.
1. Biography
The biographic records of National Teacher Bojo are recorded on the “Inscribed Stele of National Teacher Bojo at Songgwangsa Temple on Mt. Jogyesan” as well as in the “Record of the Reconstruction of Suseonsa Temple belonging to the Seon School of the Mahayana,” and “A Series of Biographies of Eastern Masters.” His original family name was Jeong; his ordained name, Jinul; his pen name, Moguja (lit. an ox herder); the name given to him by the nation after death was Buril.
He left his family at the age of 15 in 1173 C.E. (the third year of King Myeongjong’s reign), and received precepts from Seon Master Jonghwi of Sagulsan Mountain School, one of the Nine Mountain Schools of Korean Seon. He passed the royal examination for monks at 24 years of age in 1182 C.E. (the 12th of King Myeongjong’s reign). At that time, the exam was held on a national level as a system for qualifying monks to take up higher positions. These positions included official positions or becoming chief monk of a temple. Passing this exam was, thus, a gateway to a successful career in the Buddhist community. Yet, Jinul gave up the career offered to him and went to Bojesa Temple in Pyeongyang in order to attend the Seon assembly. It was at this time that he suggested to participators to form a retreat community. He recommended “a retreat community dedicated to the development of samadhi (contemplation or meditation) and prajna (wisdom).” As there was no resulting meeting, Bojo went down to Cheongwonsa Temple at Changpyeong, and diligently studied various texts; in particular, he read The Platform Sutra of the Sixth Patriarch. Eventually he had his first awakening and so made greater efforts to form a retreat community. In 1885, he moved to Bomunsa Temple on Mt. Hagasan and read the entire Tripitaka (Three baskets of the Buddhist texts). He turned to the study of the Avatamsaka Sutra for three years, and, when he came across a passage in “Appearance of the Tathagathas” chapter, he had his second awakening. In 1188 (the 18th year of King Myeongjong), he stayed at Geojosa Temple and founded a retreat community called “The Retreat Community of Samadhi and Prajna.” After some time he moved to Sangmujuam Hermitage, and continued with the retreat community for three years. When he read on The Record of Dahui, he attained complete enlightenment.
From that time on, he left his hermit-like life-style and participated in ordinary life, thus enacting the reality of bodhisattva action – compassion towards all beings.
In 1200 (the 3rd year of King Sinjong), he settled at Gilsangsa Temple on Mt. Songgwangsan(present-day Songgwangsa Temple on Mt. Jogyesan), and taught three primary types of meditation practice based on the philosophical view of sudden awakening and gradual cultivation. The three meditation types are “Seongjeok deungjimun,” “Wondon sinhaemun (faith and understanding according to the complete and sudden teachings),” and “Ganhwa gyeongjeolmun (Shortcut approach to observing the hwadu),” which are practices combining Seonand the Buddhist Doctrine. Bojo taught the union of practices to the Buddhist community through chanting, repentance and dharma talks depending on individual capability. King Huijong of Goryeo, who respected National Teacher Bojo, ordered a change in the name of the Mt. Songgwangsan to Jogyesan, then the name of the temple was changed from Gilsangsa to Suseonsa; King Huijong bestowed a special stele as a mark of his respect.(faith and understanding according to the complete and sudden teachings),” and “g (Shortcut approach to observing the hwadu),” which are practices combining Seonand the Buddhist Doctrine. Bojo taught the union of practices to the Buddhist community through chanting, repentance and dharma talks depending on individual capability.
In 1210 C.E. (the 6th year of King Huijong), Bojo put on his robe and delivered a series of lectures. During one of his dharma talks, he passed away (attained final nirvana) while holding his staff of office. The pagoda named “Sweet Dew” was set up and he was given the title of “National Teacher.”
Among his disciples, there were many who became national teachers. They included Jingak Hyesim, Jeongseon, Suu, and Chungdam.
2. Writings
National Teacher Bojo’s writings are Advisory writing on the Retreat Community of Meditation and Wisdom (Gwonsu jeonghye gyeolsamun); Moguja’s Secret of the Practice of the Mind (Moguja susimgyeol); Straight Talk on the True Mind (Jinsim jikseol); Admonitions to Beginning Students (Gyecho simhak inmun); Exposition of the New Translation of the Avatamsaka Sutra Vol.3 (Hwaeomnon jeoryo); Excerpts from the Dharma Collection and Special Practice Record with Personal Notes (Beopjip byeolhangnok jeoryo byeong ipsagi); Essay on the Complete and Sudden attainment of Buddhahood(Wondon Seongbullon); Studies of Ganhwaseon (Ganhwa gyeoruiron); Essential Approaches to Recollecting the Buddha (Yeombul yomun); and A Selection of the Platform Sutra of the Sixth Patriarch (Yukjo dangyeong balmun). In addition, he wrote Jinul’s Formal Dharma Lectures (Sangdangnok) and Verses of Dharma and Moguja’s Poems which have unfortunately been lost. Debates of Solving Doubts in Ganhwa was compiled after Jinul’s death in 1215. This book emphasized the pursuit of true knowledge as followed by the Seon and the Doctrinal schools. We know that Bojo managed to quell the long-term argument that had waged between the Seon and the Doctrinal schools, and led the Seon to accept the Doctrinal School, at the same time he founded a new system of Seon teaching, as testified to in his book.
3. Characteristics of His Thought
National Teacher Bojo set up “The Retreat Community of Meditation and Wisdom” at Suseonsa Temple. This community was a movement for restoring the foundations of practice through the three learnings -- precepts, meditation and wisdom; the philosophy that inspired the community came from his three awakenings. As a result of his experience, he taught three meditative techniques: Seongjeok deungjimun for general Seon practitioners, which is based on The Platform Sutra of the Sixth Patriarch’; faith and understanding according to the complete and sudden teachings (Wondon sinhaemun) for people having doctrinal knowledge especially Huayan thought; the shortcut approach of observing the hwadu (Ganhwa gyeongjeolmun) for Ganhwaseon practitioners based on The Record of Dahui.
Bojo believed in the theory of Sudden Awakening and Gradual Cultivation and so developed the practices of the Three Gateways as the practical methodology. The meaning of this philosophy is to awaken the mind first to its True Nature and then gradually to cultivate the mind.
Bojo thought that sudden awakening and gradual cultivation is the best way of practice. In Secrets of Cultivating the Mind he said,
“One should awaken to the fact that one’s mind is truly the Buddha, and the nature of mind is no different from that of the buddhas…. Although one has awakened to the fact that one’s Original Nature is no different from that of the buddhas, the habit energies are extremely difficult to remove and so one must continue to cultivate while relying on the awakening experienced.”
He emphasized again the importance of gradual cultivation.
Bojo said the mind, which is the object of sudden awakening, is void, calm and the numinous.
“Since all dharmas are like dreams or phantoms, deluded thoughts are originally calm and the sense-spheres are originally void. At the point where all dharmas are void, the numinous is not obscured. That is, in this mind of void and calm, numinous awareness is the Original Face.”
He said that though there are many ways to cultivate the mind after awakening, all of them involve meditation and wisdom. The core is characterized by the essence and function of Self Nature; this is the very “mind of void and calm and the numinous awareness.”
The characteristics of Bojo’s Seon thought are as follows:
a) The first is the communicating mind. As is clear from his words, “the teaching consists of the words spoken by the World Honored One, while Seon is what the great masters transmitted.” In this way, he pursued the standard points with Seon as the essence and teaching as the function. Master Uicheon sought the standard points of Seon and Doctrine by teaching. It was Bojo who combined the Nine Mountain Schools of Korean Seon into the Jogye and, as the tradition of the Jogye was highly valued, his efforts gave rise to the inner unification of Buddhism in Goryeo, together with the Cheontae (Tiantai in China) School; these were the two directions that Buddhism took during the Goryeo Period.
b) The rejuvenation of Buddhism based on “The Retreat Community of Meditation and Wisdom” and the foundation of cultivating Buddhism.
c) The establishment of various ways of practice depending upon individual capability.
d) He was the first monk to introduce and adopt Dahui’s Kanhuachan. Great Master Dahui Zonggao (1088-1163 C.E.) was the seventeenth patriarch of the Linji school. The great master was the first person to teach Ganhwaseon(Kanhuachan in Chinese) with the question and answer system based on gongan (koan), a methodology that had been conventionally practiced in the Chinese Chan lineages (Five Families and Seven Orders). Bojo vigorously introduced this Kanhuachan to Korea, and it was later fully established by his disciples and called “Ganhwaseon.”
e) He formulated the rules of Seon and made the Jogye Order into a direct Seon tradition. This is evident from Admonitions to Beginning Students which became the required rules for “The Retreat Community of Meditation and Wisdom.” This work came to be seen as a compass to help practitioners to follow the discipline of the Buddha and it became an important dimension of the formation of the Jogye Order’s image and reputation.
Bojo called the cultivation of the mind after awakening “Action of the ox herd after awakening.” This means that even though one initially has had a sudden awakening, if defilements or delusions arise, one should get rid of them until they completely disappear, then this state can be called “complete awakening.” As previously mentioned, Bojo claimed and also demonstrated a truly practical form of cultivation in his Retreat Community of Meditation and Wisdom, and so he called himself an ox herder.
Zen Language in Our Time: The Case of Pojo Chinul's Huatou Meditation
by Jin Y. Park
Philosophy East & West, Volume 55, Number 1, January 2005, pp. 80-98.
Wisdom, Compassion and Zen Social Ethics: The Case of Chinul, Sŏngch'ŏl, and Minjung Buddhism In Korea
by Jin Y. Park
Journal of Buddhist Ethics, vol. 13 (2006): 1-26.
Birtalan Ágnes
Chinul (1158–1210) Pojo kuksa [„Az egyetemes fény országos mestere”]
Chinul nemcsak a Koryŏ időszak, de a koreai buddhizmus szempontjából is
meghatározó, emblematikus alak. nagy hatással voltak rá a kínai Chan tanítások,
melyek alapján fő céljának a Sŏn és a Kyo egyesítését tekintette. Kiválóan
ismerte a mahájána szútrákat, de kedvelt műfaja a hwadu (kínai hua-t’ou
volt.* Vándorszerzetesként bebarangolta a Chirisan hegységet, de a letelepülés
mellett döntött és megalapította a Sŏnggwangsa kolostort, a koreai Három
Drágakő kolostor egyikét. A 13. század elején, amikor a szangha szervezete
válságba jutott, ennek kiküszöbölésére létrehozta a Szamádhi és Pradnyá társaságot
(Jŏnghyesa), melynek keretében a „hirtelen” megvilágosodás, és az azt
követő „fokozatos” elmeművelés elveit tanította. Ezzel iránymutatója lett a későbbi
korok koreai buddhistáinak, és az ő rendszeréből nőtt ki a Chogye rend,
mely a 20. század elejétől, és különösen napjainkban, meghatározó jelentőségű
Koreában.
*A hwadu „a szó, a beszéd hegye”. A konganhoz hasonlóan meditációhoz használt
Sŏn-szöveg. Az különbözteti meg a kongan (kínai kungan, japán kōan) műfajtól,
hogy hwadu mint csattanó, része is lehet a kongannak.
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1994 tavasz, II. évf., 1. szám, 15-16. oldal
A TUDAT MŰVELÉSÉNEK titkai című művet, amely az alapvető szon gyakorlást vázolja föl, Csinul 1203-1205 között vetette papírra. A szon iskola termékeny irata ez, amely átfogóan mutatja be Csinul két fontos elemi tanítását: a hirtelen felébredés és fokozatos elérés, valamint a szamádhi és pradzsnyá együttes gyakorlását. Bár az iratok Csinul halála utáni két évtizeddel, a mongol pusztító hadjárat során elvesztek, a mű megmaradt a Tripitaka Ming-kori kiadásában, amely a xv. század elején jelent meg. Ez idő tájékán honosodott meg Koreában újra, majd 1467-ben lefordították az újonnan alkotott Hangül alfabetikus írást alkalmazó koreai nemzeti nyelvre. Napjainkban az egyik legnépszerűbb szon írott emlék Koreában.
A fordítás alapjául Mu Szong Szunyim: Thousand Peaks; Korean Zen - Tradition and Teachers (Primary Point Press, 1991.) című műve szolgált. A fordítás folytatásokban fog megjelenni.
A HÁROM VILÁG lángoló házként szennyben ég. Hogyan vagy képes késlekedni, és önelégülten eltűrni ily sok szenvedést? Ha el akarod kerülni a bolyongást a szamszárában, nincs jobb út, mint a buddhaság keresése. Ha Buddhává akarsz válni, meg kell értened, hogy a Buddha nem más mint a tudat. Hogyan tudod kutatni a tudatot ily messzi távolságból? Nem a testen kívül van. A fizikai test árnykép, ami alávetett születésnek és halálnak. Az igaz tudat olyan mint az üresség, végnélküli és nem változó.
Ezért mondták: „Ez a száz csont széthullik, és visszatér a tűzhöz és a szélhez. De van Egy Dolog, ami örökkévaló, halhatatlan, és felöleli a mennyet és a földet.” Tragikus ez. Az emberek hosszú ideje becsapják önmagukat. Nem ismerik fel azt, hogy a saját tudatuk az igaz Buddha. Nem ismerik fel azt, hogy saját természetük az igaz Dharma. Meg akarják találni a Dharmát, de mégis a távolba, a szentekre tekintenek. Meg akarják találni a Buddhát, és mégsem a saját tudatukat figyelik. Ha a buddhaság útjára törekszenek, miközben makacsul ragaszkodnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a Buddha a tudaton kívül, vagy a Dharma a természeten kívül van, akkor még ha keresztülmennek is számos kalpán mint porfelhő, hamuvá válva testük, szénné égve karjuk, szétporladva csontjuk és kifordulva belük, vagy ha a saját vérükkel írják a szútrákat, és soha nem fekszenek le aludni, az evést csak egyszer egy nap, a nyúl órájában felajánlva teszik, vagy megtanulják az egész Tripitakát, és aszketikus gyakorlatok minden fajtáját művelik, mind e zek olyan próbálkozások, mint rizst csinálni forró homokból, ezekkel csak saját szenvedéseiket növelik. Ha megértenék saját tudatukat, akkor a Dharma oly sok megközelítése, mint a Gangesz homokja, és a megszámlálhatatlan magasztos tanítások keresés nélkül mind feltárulnának előttük.
Mint ahogy a Világ Egy Tiszteletreméltója mondta: „Látom, hogy az összes érző lény mindig birtokolja a Tathágatá bölcsességét és erényét.” Szintén ő mondta: „Minden látszólagos forma, amelyben az érző lények megjelennek, a Tathágatá tökéletesen megvilágosodott magasztos tudatában ölt fonnát.” Következésképpen, látnotok kell azt, hogy ezen a tudaton kívül nincs Buddha-természet, amit el lehet érni. A múlt összes Buddhái csupán emberek voltak, akik értették saját tudatukat. A jelen összes bölcsei és szentjei ugyanúgy csak emberek, akik művelik saját tudatukat. A jövő minden elmélkedője is támaszkodhat erre a tanításra.
Remélem, hogy ti, akik gyakoroljátok az utat, soha nem fogtok kívül keresni valamit. A tudat t ennés zete szeny- nyezetlen, eredetileg teljes és tökéletes , önmagában megáll. Ha csak félretennéd véleményeidet, akkor olyan lennél mint a Buddha.
Kérdés: Ha azt mondja, hogy a Buddha-természet létezik e pillanatban a testbe foglalva, mivel a testben van, akkor ez nem különül el tőlünk hétköznapi emberektől. Miért nem tudjuk látni ezt a Buddha-természetet ebben a pillanatban? Kérem adjon további magyarázatot és világosítsa meg nekünk e pontot.
Csinul: A testedben van, de nem látod. Végtére is, mi az a dolog ami a nap tizenkét szakaszában ismeri az éhséget és szomjúságot, hideget és meleget, dühöt és örömöt?
A fizikai testet négy elem alkotja: föld, víz , tűz és levegő. A testünk önmagában tétlen és érzéketlen, mégis hogyan képes látni, hallani, érzékelni és tudni? Az ami lát, hall, érzékel és tud, az a te Buddha-természeted. Lin Csi ezért mondta: „A négy elem nem tudja, hogyan értelmezze és figyelmezze a Dharmát. Az üresség nem tudja, hogyan értse meg a Dharmát, és hogyan kövesse azt. Csak az a fonnátlan dolog, melyet szem nem lát és amely önmagában tiszta és ragyogó, tudja azt, hogyan értse a Dharmát, és hogyan kövesse azt.” Ez a forma-nélküli dolog az, amelyre az összes Buddha tanítása támaszkodik; ez az eredeti tudatod. Mivel ez a Buddha-természet már e pillanatban a testbe foglalva létezik, miért keresed hiábavalóan azt kint?
Kérdés: Beszélt az igaz természet látásáról. E természet igaz látásakor azonban az ember megvilágosodott szentté válik. Ekkor véghezvihetne különböző varázslatokat és csodákat; ő most már különbözhetne a többi embertől. Hogy van az, hogy azok között akik manapság a tudatot művelik, egy sem akad, aki bizonyságot tenne ezekről a spirituális erőkről és testi átváltozásokról?
Csinul: Nem szabad könnyedén venned a képtelenségeket. Ha nem tudsz különbséget tenni a romlott és a nemes között, tévúton jársz és összezavarodsz. Manapság, ti emberek, kik az utat járjátok, szátokkal csevegtek az igazságról, de a tudatotokban csak meghátráltok tőle, és végül beleestek abba a hibába, hogy alábecsülitek önmagatokat azt gondolván: nem részesedtek a Buddha-természetből. Emiatt vagytok bizonytalanságban. Az úton jártok, de nem tudjátok a gyakorlás helyes folytatását. Ezt helytelen nézetnek hívják; nem pedig gyakorlásnak. Nemcsak önmagatokat hitegetitek, hanem másokat is. Hogyan lehet, hogy nem védekeztek ez ellen?
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1994 nyár, II. évf., 2. szám, 15. oldal
„AZ ÚTNAK SOKFÉLE megközelítése létezik, de ezek lényegükben a hirtelen felébredésnek és a fokozatos művelésnek a kétféle megközelítését tartalmazzák. A hirtelen felébredés és a hirtelen elérés az, ami javasolt, mert ez a kapu az ember legmagasabbrendű képességéhez. Ha a múltjaikban kutattok, akkor látni fogjátok, hogy gyakorlatuk számtalan életen át szerzett meglátáson és egy előzetes felébredésen alapszik. Most, ebben az életben, a fokozatos szellemi fejlődés után, ezek az emberek hallják a Dharmát és a felébredettet, így gyakorlatuk az egyik pillanatban hirtelen belátást hoz. De ha megpróbáljuk ezt a valóságnak megfelelően magyarázni, akkor a hirtelen felébredés és hiltelen elérés egy kezdeti felébredés és annak további gyakorlásának eredménye. Tehát a hirtelen felébredésnek és a fokozatos művelésnek e kétféle megközelítése az a nyom, melyet szentek ezrei követtek. Ennélfogva, a régmúlt minden szentje közül egy sincs, aki ne birtokolt volna először egy felébredést, majd művelte azt, és végül is gyakorlata következtében ne nyerte volna el a meglátást.
Az állítólagos mágia és csoda melyet említettél nyilvánvaló, mert a művelés fokozatos fejlődésének alapja egy kezdeti felébredés; nem mondhatjuk azt, hogy ezek az emberek elérik egyidejűleg a teljes felébredést is. Mint ahogy a szútra is mondja: „Azok, akik a dolgok tulajdonságaitól mentes látást valósítják meg, felébrednek azonnal, de hamisítottnak felel meg ez a felébredés. A dolgok nem változnak meg azonnal; a végsőt lépésről lépésre érik el.” Kuj Feng emiatt adja a kezdeti felébredés és a rákövetkező gyakorlás alapos magyarázatát: „Bár tudjuk, hogy egy befagyott tó valójában víz, a nap melege szükségszerűen megolvasztja. Bár rájöttünk valójában arra, hogy egy közönséges ember is Buddha, szükségszerűen a dharma ereje nyomán hatolunk be a gyakorlatunkba. Mint ahogy a jég megolvad, a víz úgy folyik szabadon, és így fel lehet használni öntözésre és tisztálkodásra. Amikor a hamisság mcgszüntetett, a tudat halhatatlan és erőteljes lesz, és ekkor az éleslátás mint olyan, megjelenik.”
Ezek az idézetek megvilágíthatják azt, hogy a képesség ami megnyilvánítja a mágiát és a csodát, még rendkívüli hatásában sem képes kiteljesedni a mindennapokban; ez majd csak a fokozatos fejlődés után jelenik meg. Mi több, a tökéletessé vált emberek esetében e rendkívüli szellemi erők olyanok, mint egy hátborzongató kísértet. Bár ezek a rendkívüli erők csak szentek kisebb részére vonatkoznak. Igaz véghezvihetnének ily csodákat, de nem tulajdonítanak ezeknek túlságosan nagy jelentőséget. Mostanában a becsapottak és tudatlanok tévesen feltételezik azt, hogy a megvilágosodás pillanatának az ismeretlen, különleges képességek, úgy mint a mágia és a csoda, velejárója. A megértésnek ez a fajtája arra vonatkozik, amikor arról beszéltem, hogy nem ismered a gyakorlás helyes folytatását, és nem tudod megkülönböztetni a gyökeret az ágaktól. Keresni a buddhaság ösvényét, ameddig nem ismered a gyakorlás helyes folytatását, vagy a gyökeret és az ágakat olyan, mint megpróbálni alkalmazni egy rangjához nem méltó embert. Bármire képes, de akkor is, ez nem egy súlyos hiba? Ekképpen az ilyen emberek, akik nem ismerik a különféle kiutakat, haboznak mintha meredek szakadék szélén állnának, majd visszaesnek hibáikba. Ily módon sokuknak megszűnik a köteléke Buddha szellemi családjához. Amíg egyikük sem képes megérteni önmagától, sem elhinni, hogy mások bírnak s bírtak egy értéssel-felébredéssel, addig szellemi erő nélkül látnak másokat, arcátlanul cselekszenek, kinevetve a bölcseket és a szenteket. Ez csakugyan szánalmas!
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1994 ősz, II. évf., 3. szám, 15. oldal
Kérdés: Beszélt arról, hogy a hirtelen felébredésnek és fokozatos művelésnek ez a kétféle megközelítése az a nyom, melyet szentek ezrei követtek. De ha a megvilágosodás csakugyan hirtelen történik, akkor mi szükség a fokozatos művelésre? És ha a megvalósítás fokozatosan történik, akkor hogyan beszélhet hirtelen felébredésről? Reméljük, hogy a továbbiakban meg fogja magyarázni ezt a két fogalmat, és eloszlatja megmaradt kétségeinket.
Csinul: Először nézzük meg a hirtelen felébredést. Amikor a közönséges ember becsapott, akkor elfogadja azt, hogy a négy nagy elem a teste, és a téves gondolkodás a tudata. Nem tudja azt, hogy saját természete az igaz dharma-test; nem tudja azt, hogy magasrendű tudása az igaz Buddha. A Buddhát a tudatán kívül keresi. Mialatt ilyenképpen vándorol céltalan, lehet, hogy az út kezdetére rámutat egy bölcs tanácsadó. Ha ekkor egy pillanat alatt világosan nyomon követi a tudatát annak forrásáig, és meglátja önmaga igaz természetét, akkor rájön, hogy e természet eredendően mentes minden szennyezettségtől, ő maga pedig rendelkezik azzal a nem kiáradó bölcsesség-természettel, amely egy hajszállal sem különbözik a Buddhákétól. Ennélfogva nevezzük hirtelen felébredésnek.
Most vizsgáljuk meg a fokozatos művelést. Bár ez az ember ráébredt valójában arra, hogy az eredeti természete nem különbözik a Buddhákétól, az időtlen idők óta követett berögződött szokásaitól így is rendkívül nehéz hirtelen megszabadulnia, ezért folytatnia kell a tudata művelését a saját felébredésére támaszkodva. Ezen a fokozatos szellemi fejlődésen keresztül, az erőfeszítés meghozza a gyümölcsét. Állandóan táplálja a szentséges magzatot, és így egy idő után szentté válik. Ezért ezt fokozatos művelésnek nevezzük.
Ez a folyamat hasonlít egy gyerek fejlődéséhez. A csecsemő már a születése pillanatában felruházódik az összes érzékszervvel, úgy mint mindenki más, de valójában ezek még nem fejlődtek ki tökéletesen. Csak hosszú hónapok és évek után válik végül is felnőtté.
Kérdés: Mely módszerekkel lehetséges egy pillanat alatt visszatérni az egyhez, és ráébredni az öntermészetre?
Csinul: Az öntermészet az éppen a saját tudatod. Mi más segítségre lenne még szükséged? Ha segítséget kérsz az értés megtalálásához, akkor hasonlatos vagy ahhoz az emberhez, aki mivel nem látja a saját szemeit, ezért azt hiszi, hogy nincs is szeme, de mégis elhatározza, hogy megtanul látni. De mióta szeme van, mi más lenne a dolga minthogy lásson? Ha igazából ráébredne arra, hogy a szemét soha nem vesztette el, vagyis látná a saját szemeit, akkor már nem lenne az erőfeszítése hiábavaló pazarlás arra, hogy megtanuljon látni. Előtte hogyan gondolhatta azt, hogy nem fog tudni látni? A te saját magasrendű tudásod is pontosan ilyen. Mióta ez a tudás a saját tudatodé, mi mást akarsz még megérteni? Ha a megértés útjait keresed, akkor soha nem fogod megvalósítani a lényeget. Egyszerűen tudva azt, hogy nincs más útja a megértésnek, és te már látod az igaz természetet.
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1994 tél, II. évf., 4. szám, 15. oldal
Kérdés: Mikor egy kiváló ember hallja a dharmát, azt könnyen megérti. A hétköznapi emberek azonban kétségben és zavarban élnek. Ecsetelne néhány módszert, hogy azok is, akik becsapottak be tudjanak majd lépni a megvilágosodás kapuján?
Csinul: Az út nem függ tudástól vagy nemtudástól. Szabadulj meg attól a tudattól, amelyik ragaszkodik a saját tévedéseihez, amelyik a megvilágosodást várja, és amelyik engem hallgat. Minden dharma olyan mint egy álom vagy egy kisértet, és a becsapott gondolat is eredetileg nyugodt, az érzékelés is eredetileg üres. Mikor minden dharma üres, a magasrendű tudatosság már nem ismeretlen. Ez az üres és nyugodt magasrendű tudat a te eredeti arcod. Ez az a dharma, amelyet a három világ összes buddhája töretlenül átadott a pátriárkák egymást követő nemzedékének, és a világ nagy bölcseinek. Ha ráébredsz erre a tudatra, akkor ez az, amit valóban úgy neveznek, hogy nem követi a létrafokokat: vagyis egyenesen a buddhaság állapotára emelkedik, és léptei túlhaladják a három világot. Mikor visszatérsz otthonodba, a kétségeid azonnal eloszlanak, és az emberek és istenek tanítója leszel. Felruházkodsz a részvéttel, a bölcsességgel, és a teljességgel a kétféle jótettben, és ekkor az emberek és az istenek a tiszteletreméltó címmel ajándékoznak majd meg. Nap mint nap, tízezer arany tallért költesz anélkül, hogy adósságba keverednél. Ha ezt tudod csinálni, akkor valóban csodálatos ember leszel, aki tényleg megoldotta ezt az életet.
Kérdés: Mi ez a nyugodt, üres és magasrendű tudat?
Csinul: Aki épp most feltette nekem ezt a kérdést, pontosan az a te nyugodt, üres és magasrendű tudatod. Miélt nem nyúlsz vissza inkább önmagad forrásához, és miért keresed kívül azt? Hogy segítsek neked, egyenesen rá fogok mutatni a te eredeti tudatodra, így ráébredhetsz arra. Tartsd tisztán a tudatodat, és figyelmezz a szavaimra:
Egészen reggeltől estig, a nap 12 szakaszában, minden cselekedeted és tevékenységed közben vajon ki az, aki létrehozza a látást, a hallást, a nevetést, a beszédet, a dühöt, a boldogságot, a jót vagy gonoszat? Mondd!
Ha azt mondod, hogy a fizikai test az, ami létrehozza ezeket, akkor hogy lehet az, hogy mikor egy ember életében bekövetkezik a vég, attól kezdve a szeme nem lát, a füle nem hall, az orra nem szagol, a nyelve nem beszél, a teste nem mozdul, a keze nem markol, a lába nem fut, pedig a teste még bomlani sem kezdett el, majdnem hogy ép. Meg kell ismerned azt, ami a látás, a hallás, a mozgás, és a cselekedet képességét fenntartja a te eredeti tudatodban; ezeket nem a fizikai tested tartja fent. Ráadásul, a négy elem, amely a fizikai testet alkotja, üres; olyanok mint egy kép a tükörben, vagy mint a hold fénye a vizen. Hogyan tudnának tiszták és állandóan tájékozottak maradni, mindig ragyogni soha nem elsötétülni, állandóan tevékenykedni, és alkalmasnak lenni arra, hogy a számtalan és magasztos képességeket úgy műveljék, mint a Gangesz a homokját. Ezért mondták: „A kútból vizet húzni és a tüzifát cipelni, ez a szellemi erő és a magasztos képesség.”
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1995 tavasz, III. évf., 1. szám, 15. oldal
SOKFÉLE ÚTJA VAN annak, hogy megértsük a lényeget. Mutatok neked egy utat, ez majd segít neked visszatérni a forráshoz. Hallod, ahogy a varjú károg és a szarka csörög?
Tanítvány: Igen.
Csinul: Akkor kövesd nyomon magadban a hangokat, és figyeld meg a hallás képességét. Most hallasz valamit?
Tanítvány: Ezen a ponton, a hang és a megkülönböztetés nem áll fent.
Csinul: Csodálatos! Csodálatos! Ez Avalókitésvara módszere arra, hogy elérjük a lényeget. Szeretném megkérdezni újra: azt mondtad, hogy ezen a ponton a hang és a megkülönböztetés nem áll fent. Mikor ezek nem állnak fenn, akkor vajon nem a hallás képessége üres?
Tanítvány: Eredetileg nem üres. Mindig élénk, soha nem ismeretlen.
Csinul: Mi az a lényeg, amelyik nem üres?
Tanítvány: Annak nincs formája, szavakban nem kifejezhető.
Csinul: Ez minden Buddha és pátriárka életereje, így nincs több kétsége erről az igazságról. Mivelhogy nincs formája, hogyan tudna nőni vagy csökkenni? Mivel nem tud nőni vagy csökkenni, hogyan lehetne lehatárolni? Mivel nem lehet lehatárolni, ezért nincs kívül vagy belül. Mivel nincs kívül vagy belül, ezért nincs messze vagy közel. Mivel nincs messze vagy közel, így nincs itt vagy ott. Mivel nincs itt vagy ott, így nem jön és nem megy, így nem születik és nem hal meg. Mivel nem születik és nem hal meg, ezért nincs múlt vagy jelen. Mivelhogy nincs múlt vagy jelen, így nincs illúzió vagy megvilágosodás. Mivel nincs illúzió vagy megvilágosodás, ezélt nincs közönséges ember vagy szent. Mivel nincs közönséges ember vagy szent, így nincs mocsok vagy tisztaság. Mivelhogy nincs mocsok vagy tisztaság, így nincs helyes vagy helytelen. Mivel nincs helyes vagy helytelen, a nevek és a szavak nem használhatók. Mivel ezen fogalmak egyikét sem használjuk, minden érzékszerv és érzéki tárgy, minden becsapott gondolat, sőt a formák és az alakok, a nevek és a szavak is mind érvényüket vesztik. Ennélfogva hogyan lehet ez valamivé, mikor eredetileg üres és nyugodt, és eredetileg nincs is?
Mindamellett ennél a pontnál, amikor minden dharma üres, a lényeg látása nem ismeretlen. Ez nem ugyanaz, mint az érzéketlens ég, mert saját természetében szellemileg tevékeny. Ez az egyszerű és tiszta, üres és nyugodt dolog a tudatod lényege. Ez a tiszta, üres és nyugodt tudat az a tudat, amelyik kristálytiszta és ragyogó, és amelyet a három világ összes Buddhái birtokolnak; ez az a megvilágosodott természet, amely eredeti forrása minden érző lénynek. Valaki, aki ráébredt erre, és megtartja ezt a felébredést, az megmarad az egységben és megvalósítja a nemmozduló megszabadulást. Valaki, aki becsapott és hátat fordít önmagának, az keresztülmegy a hat világon, bolyong a szamszárában számtalan kalpán keresztül. Mindahogy mondják: „Akinek az egy tudata összezavarodott és keresztül megy a hat világon, az hozza és viszi a tetteit magával. De aki ráébred a világ jelenségeinek természetére, és visszatér az egy tudathoz, az megérkezett és megnyugodott.”
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1995 nyár, III. évf., 2. szám, 15. oldal
MINT AHOGY MONDJÁK: „Akinek az egy tudata összezavarodott és keresztül jut a hat világon, az hozza és viszi a tetteit magával. Aki ráébred a világ jelenségeinek természetére, és visszatér az egy tudathoz, az megérkezett, és megnyugodott.”
Ekkor a megkülönböztetés nem áll fenn a felébredés és a nemtudás között, hiszen mindkettő forrása ugyanaz. Mint ahogy mondták: „A dharma szó azt jelenti: a szenvedő lények tudata.”
Ekképpen a szentek üres és nyugodt tudata sem több sem kevesebb, mint a hétköznapi embereké: „A szentek bölcsességében az nem ragyogóbb; a hétköznapi emberek tudatába rejtve az nem sötétebb.” Mivel nem többek és nem kevesebbek a szentek, mint a hétköznapi emberek, akkor miben különböznek más emberektől? Csak egy dolog az, ami megkülönbözteti őket, vagyis az, hogy ők meg tudják óvni a tudatukat, a gondolataikat - semmi több.
Ha elhiszed, hogy van olyan pont, ahol azonnal meg tudod szüntetni a kétségeidet, akkor vidd véghez egy nagy ember akaratát, és fejleszd ki magadban a tisztánlátást és a megértést, és ha már ismered önmagad ízét, akkor erősítsd meg fokozatosan magad, szerezd meg igaz természeted tudását, így ez a megértés és felébredés eléri azokét, akik kiművelték tudatukat. Mivel ez nem ismert lépésekkel jár, ezért mondják azt, hogy hirtelen történik, vagy: „Mikor a hitben egy háló a legcsekélyebb hiba nélkül kapcsolódik össze a buddhaság gyümölcsözött tulajdonságaival: a hit eléretett.”
Kérdés: Aki ráébredt erre, annak további lépések már nem szükségesek. Akkor miért szükséges további művelés, fokozatos áttörés és fokozatos tökéletesedés?
Csinul: Már egyszer elmagyaráztam a fokozatos-állandó művelés teljes jelentését. De mivel te ragaszkodsz a kétségeidhez, úgy látszik újra el kell magyaráznom. Tartsd tisztán a tudatodat, és figyelmezz szavaimra!
A hétköznapi emberek keresztülmentek a kezdet nélküli számtalan kalpákon, az öt sorson egészen a jelen időig, jönnek és mennek a születés és a halál között. Hajthatatlanul ragaszkodnak önmagukhoz, és hosszú idő után a természetük alaposan átitatódik hamis gondolatokkal, kicsavart nézetekkel, nemtudással és életmódbeli szokásokkal. Ámbár ebbe a létbe születnek, és valójában hirtelen ráébredhetnének arra, hogy öntermészetük eredetileg üres és nyugodt, és nem különbözik a Buddhákétól, mégis ezeket a berögződött szokásokat nehéz levetkőzni teljesen. Következésképpen amikor kapcsolatba kerülnek egy előzékeny vagy ellenséges szándékúval, akkor düh vagy boldogság, illendőség vagy illetlenség fellángolnak: esetleges szennyeződésük így nem különböző, mint azelőtt. Ha nem fokozza erőfeszítését és nem a bölcsesség által alkalmazza erejét, hogyan tudja akkor ellensúlyozni a tudatlanságot, és a nagy béke otthonát és a megnyugvást? Vagyis: „Egy ember, aki hirtelen felébredt, az ugyanaz, mint a Buddha, életmódbeli szokásai azonban sok életre épülve mélyen gyökeret vernek. A szél megszűnik, de a hullámok még nem csillapodtak le; a lényeg megjelenik, de a gondolatok még be-betörnek.”
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1995 ősz, III. évf., 3. szám, 15. oldal
GYAKRAN A TEHETSÉGES emberek közvetlenül meg tudják szakítani ezt a dolgot, és hirtelen elérni a felébredést egy csomó energia felhasználása nélkül. Ezután lazítanak és nem próbálják ellensúlyozni a berögződött szokásokat és a becsapott gondolatokat. Végül, napok és hónapok telnek el, és csak kalandoznak mint azelőtt, és képtelenek elkerülni a szamszárát."
Miért hanyagoljátok el a további művelést? Csak azért mert egy pillanatra felébredtetek? A felébredés után folyamatosan vigyázzatok magatokra! Ha téves gondolatok hirtelen felbukkannak, ne kövessétek azokat hanem csökkentsétek, majd újra csökkentsétek azokat mindaddig, amíg eléritek a szabadságot tőlük. Akkor és csak akkor lesz a gyakorlásotok teljes. Ez minden ökörcsorda gyakorlata, melyet a bölcsek a világban gyakoroltak miután felébredtek.
Szükséges azonban tovább folytatnotok a művelést, bár már ráébredtetek hirtelen arra, hogy valójában a becsapott gondolatok eredetileg üresek és a tudat természete eredetileg tiszta. Így kiküszöbölitek a bajt, anélkül, hogy valójában kiküszöbölnétek valamit; művelitek az egészségeteket, anélkül, hogy igazából művelnétek azt. Ez az igaz művelés és az igazi kiküszöbölés. Ezért mondták: „Bár felkészült művelni a különféle kiegészítő gyakorlatokat, fogalma sincs azok eredetéről.” Kuj-feng összefoglalta a különbséget a kezdeti felébredés és a rákövetkező művelés között:
Hirtelen ráébredt arra, hogy természete eredetileg szabad a szennyeződésektől és hogy kezdetektől fogva teljes birtokában van a nem kiáradó bölcsesség természetnek, mely nem különbözik a Buddhákétól. Művelni mindaddig, ameddig megbízik ebben a felébredésben, ez a legfontosabb járműje a szonnak, vagy másképpen ez a tathágaták tiszta szonja. Ha egy gondolat után gondolat jön, és eközben folytatja önmaga fejlesztését, akkor természeténél fogva fokozatosan el fogja érni a legmélyebb szamádhit. Ez az a szon, amit egymásután átadnak Bódhidharma iskolájában.
A hirtelen felébredés és a fokozatos művelés olyanok mint egy kétkerekű szekér: egyik sem hiányozhat. Néhányan nem jönnek rá arra, hogy a jó és a rossz természete üres: mereven ülnek, mozdulatlanul mint egy kő, amely szétpréseli a füvet, elfojtva így a tudatot és a testet. Úgy tekinteni ezt, mint tudat művelést, nagy tévedés. Ezért mondták: „A Srávakák elvágják a becsapott gondolat után következő gondolatot, de a gondolat amely elvágja azt, akadály.” Ha látják azt, hogy az ölés, lopás, házasságtörés, hazugság az mind a természetből keletkezik, akkor a keletkezésük ugyanaz lesz, mint a nem keletkezésük. A forrásuknál nyugodtak, miért kellene valamit is elvágni? Így mondják: „Nem aggódik a gondolatok eredete felöl: csak az aggasztja, nehogy a látásod ezekről eltűnjön.” Másképpen: „Ha látjuk az ebben a pillanatban felmerülő gondolat forrását, akkor az a gondolat, hogy látjuk, eltűnik.”
Egy ember esetében, akinek volt egy felébredése, még szennyeződései vannak, de ezek színe-java már megtisztult. Ha csak elmélkedik azon, hogy a zavarodottság alaptalan, akkor a három világ egén minden virág olyan, mint egy gomolygó füst a szélben, és a hat látszat-érzékszerv olyan, mint az olvadó jég a forró vízben. Ha egy gondolat után gondolat jön, és eközben folytatja a gyakorlatát ily módon, nem hanyagolja el azt, és megtartja a szamádhi és a prádzsnyá között egyaránt az egyensúlyt, akkor a vágy és gyűlölet magától eltűnik, és a részvét és bölcsesség természeténél fogva növekedik; a káros cselekvés csökken, és a helyes gyakorlás megjelenik. Amikor a mocskok eltűnnek, a születés és halál megszűnnek. Mikor a mocskok finom áramlását örökre elvágta, a tökéletes megvilágosodás nagy bölcsessége önmagában gyémántként létezik. Akkor megjelenhet millió testben az egész világon, a tíz irány bármelyikében, követve inspirációját és felelősségét az érző lények érdekében. Olyan mint a hold az égbolton, amely tükröződik a tízezer tóban, ahol nincs határa a felelősségének. Révbe ér minden érző lénnyel, kivel rokonságban van. Boldog és szabad lesz a gondoktól. Az ilyen embert úgy hívják: A Nagy Megvilágosodott.
Podzso Csinul
A tudat művelésének titkai
Fordította: Hegedűs Róbert
Zen Tükör, 1996 tavasz, IV. évf., 1. szám, 23. oldal
Kérdés:
A fokozatos művelés megközelítésében még nem értjük a szamádhi és pradzsnyá egyaránt fontos fenntartását. Kifejtené nekünk ezt részletesen, így talán megszabadulunk tévedéseinktől? Kérem segítsen nekünk a megértésben.Csinul:
Vizsgáljuk meg ezt a két dolgot és ezek tulajdonságait. A sok megközelítés közül egy sincs, amelyik ne foglalkozna a szamádhival és a pradzsnyával. Csak a lényeget magyarázva az öntermészet szempontjából jellemezhetjük őket úgy, mint esszencia és funkció - amit én úgy nevezek, hogy üresség és nyugalom, magasrendű tudatosság. Szamádhi az esszencia; pradzsnyá a funkció. Mivel a pradzsnyá az esszencia funkciója, így nem különül el a szamádhitól. Mivel a szamádhi a funkció esszenciája, így nem különül el a pradzsnyától. Mivel a szamádhiban van a pradzsnyá, a szamádhi nyugodt már az állandó tudástól. Mivel a pradzsnyában van a szamádhi, a pradzsnyá ismert már az állandóan nyugodtságtól. Mint ahogy a Hatodik Pátriárka mondta: „Az alaptudat amely háborítatlan, annak öntermészete a szamádhi. Az alaptudat amely tévedhetetlen, annak öntermészete a pradzsnyá.” Ha megérted ezt, akkor nyugodt leszel és tudatos minden helyzetben. Amikor beburkolózik és tükröződik - a szamádhit jellemzően és a pradzsnyát illetően - nem kettők; ez a hirtelen iskolája a szamádhi és a pradzsnyá együttes művelésének.A pradzsnyá és szamádhi gyakorlata azoknak a gyengébb képességűeknek szükséges, akik a fokozatos iskolában kezdődően kontrolálják a gondolkodás folyamatát lecsendesítéssel és tompa éberséggel; végül, ezek a kezdeti és későbbi ellensúlyozó technikák legyőzik a tompa és felzaklatott tudatot, így eléri a nyugalmat. Bár ez a megközelítés is birtokolja azt, hogy az éberség és a nyugalom fenntartható egyaránt, gyakorlata nem tudja elkerülni a személyes megnyugvást. Ennélfogva hogyan fog adni azoknak akik megértenék a halál és a születés problémáját, a soha el nem veszíthető nagy nyugalmat és tudatosságot, és a szamádhi és pradzsnyá együttes művelőjét minden helyzetben? Mint ahogy a Hatodik Pátriárka mondta: „Az önébredés gyakorlatában semmi sincs amit bizonyítani kéne. Ha bizonyságot adsz elsőről és utolsóról, becsapott vagy.” Egy tökéletes ember fenntartja a szamádhit és a pradzsnyát együttesen, nem keveredik erőfeszítésbe, helytől és időtől közömbösen és spontán létezik. Amikor lát egy formát vagy hall egy hangot, Ő éppen ilyen. Amikor visel egy ruhát vagy eszik egy ételt, Ő éppen ilyen. Amikor székel vagy vizel, Ő éppen ilyen. Amikor embe-rekkel beszélget, Ő éppen ilyen. Mindenkor, minden körülmények között, ha beszél vagy csendben van, ha szomorú vagy boldog, Ő épp enilyen. Olyan ez mint az üres csónak ami úszik a hullámokon követve a sodrást és a hullámzást, vagy mint egy hegyi patak ami keresztülfolyik a hegyeken követve a kanyarokat és egyeneseket, tudatában értelem nélkül. Ma, természetesen van békében minden körülmények között, pusztítás és akadály nélkül. Holnap, természetesen van békében minden helyzetben. Követ minden körülményt pusztítás és akadály nélkül. Nem hagyja ki a károsat sem, az egészség művelését sem. Személye egyenes és tévedhetetlen. Látása és hallása visszatér a normálishoz, és nem kapcsolódik az érzékszervi világhoz (melyek okozhatják újabb szennyeződés megjelenését). Miért zavarná erőlködéssel a megsemmisülést? Mivel nincs olyan gondolata, amely indulatot hozna létre, nem erőlködnie, hogy elfelejtse a körülményeit.
법집별행록절요병입사기 (法集別行錄節要幷入私記)