ZEN MESTEREK ZEN MASTERS
« Zen főoldal
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Halmai Tamás (1975-)

Halmai Tamás 1975-ben született Pécsett. A Janus Pannonius Tudományegyetem magyar szakán diplomázott 1999-ben. A tanítást egy kertvárosi általánosban kezdte, majd a Mátyás király utcai iskolában folytatta, hat éven át pedig Komlón a Nagy László Gimnázium magyartanára volt. Dolgozott a Művészetek és Irodalom Házában, a Janus Pannonius Múzeumban, 2012-től a Dunántúli Napló korrektora. 20 kötete jelent meg: versek, prózák, esszék, kritikák, kismonográfiák. Pécsett él.

Honlapja
http://felhoposta.blogspot.com/search/label/koan

Interjúk
https://ujforras.hu/az-eletet-ado-toll-2/
https://www.bama.hu/kultura/a-szepirodalom-misztikumanak-kodfejtoje-halmai-tamas-610048/
http://www.naputonline.hu/2022/02/10/kovacs-katang-ferenc-interju-halmai-tamassal/

 

Koanjaiból

Az egypartú folyó (108 koan)
Megjelent a Bárka 2019/1-es számában

A keresztény vándor. Utak és távlatok a Krisztus-követő ember előtt (koanesszé)
Megjelent a Vigilia, 2016/3-as számában

Az üresség közepe (koanok)
Illusztrációk: Szarka Fedor Guido
Megjelent a Præ 2002/1-es számában  

Az illusztrátor, Szarka Fedor Guido megjegyzése:
MI AZ A KOAN?
„A koan (kínai: kung-an, koreai: kong-an) eredetileg „közügy"-et jelent.
A kínai császár közügyeket érintő rendelkezéseit lemásolták és mielőtt
szétküldték volna a tartományokba, az eredeti és a másolat széleit
összeillesztették és egy pecsétet tettek rájuk. Ha valaki kétségbe vonta
volna a példány származását, könnyű volt bizonyítani: elég volt
összeilleszteni az eredetivel. és kiderült, valóban onnan származott-e.
Mester és tanítvány tudata pontosan így illeszkedik a koan kérdés-válasz
kapcsolatában. Ha a tanítvány kellő tisztánlátással rendelkezik,
megadja a helyes választ a kérdésre. A koan az egyszerű, intuitív
gondolkodás mércéje: mennyire tudunk énség és ellentétekre épülő
tudat nélkül megoldani helyzeteket.
Az igazi koan olyan a gondolkodó elme számára, mint a fal:
Racionális, analitikus módszerekkel lehetetlen helyes választ adni.”

„Ha már itt tartunk, említtessenek meg Halmai Tamás zen buddhista paródiái. Annyira jók, hogy időnként magam sem tudom, hogy komolyak-e vagy paródiák.”
Petrényi József
https://mivanvelem.hu/2006/07/05/kapujanincs-atjaro/

 

Két könyve a távol-keleti kultúráról (is) szól

 
Szilencium
Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, 2012, 120 oldal

A kritikus, esszéista, költő 2009-2011 között írt verseinek válogatott gyűjteménye. Az első rész a távol-keleti kultúra és a zsidó-keresztény eszmélkedés eredőit kutatja, a második egy verses hangjáték (Emma és Emil), amelyben maradandónak vélt értékek és a köznapi valóság fájó konfliktusa áll a középpontban, a harmadik rész a legfrissebb verseket tartalmazza, a korábbi kötet (Kalligráfia) folytatásaként egy szépség- és szeretetelvű költői univerzum továbbépítését.

 

 
Örömmévalóság
Napkút Kiadó, 2017, 312 oldal

Vegyes műfajú könyv, különleges nyelvi-szellemi kísérlet az Örömmévalóság: a szerző eddig megjelent tizennyolc kötetének műfaji sokszínűségét fogja egybe, mintegy esszenciális sűrítményt nyújtva Halmai Tamás irodalmi tevékenységének ontoteológiai szellemiségéből. Hat ciklusa misztikus-metafizikus és irodalmi-művészeti kérdések hatféle megközelítését adja. A Javasangyal derűbe ágyazott koanokat sorakoztat; a Mesebona mininovellái a sci-fi, a fantasy, a példázat és a mese műfaji kódjait hasznosítják. Kisesszéket közöl a Műkedvelés című rész (figyelme Szent Ágostontól Tolsztojon és Pilinszkyn át a kortárs betűvetőkig terjed). A Szútravaló három-négy soros versei Angelus Silesius és Székely Magda metafizikus lírai kiskompozíciói között keresnek érvényes utakat - a szeretet antropológiai igazságának kimondására; s hasonló szándék ölt alakot az Éléskarma dalszövegeiben is.

Végül az Asztalizen aforisztikus műhelyjegyzetei, maximaszerű rábukkanásai (2642 jegyzet! 139-306. oldal) az olvasóval kezdeményezett párbeszéd jegyében fogják vallatóra a szív sokatmondó csöndjét - és a kozmosz néma zsivaját.

Asztalizen: Szélcsendjegyzetek  1–50.
Somogy, 44. évf., 2016/2. szám

1.  Ami szép van bennünk, a versektől kaptuk kölcsön; jóságunkat az Isten bízta ránk;  igazunk  meg  csak  a  szerelemben  lehet.  Mégis  ragaszkodnak  hozzánk  a csillagok.
2.  (Tündérzene)  Egy tilinkót kapott ajándékba a születésnapjára. Nem tudta ugyan megszólaltatni, de mindennap elképzelte, ahogy a derű tündérei játszanak rajta. Sosem hallott még szebb muzsikát.
3.  Ami öröm, abból biztosan út lesz. Egyszer, valahova. Vándorigazságnak okosabbat melyikünk fundálhatna ki?
4.  (A  zene misztériuma)  Isten szólásra emelkedik, mi pedig meghallgatjuk.
5.  Minden mondani akar valamit. Minden beszél. De mi csak a beszédre figyelünk.  A  nyelvet  elfedő  nyelvre.
6.  A költők és a filozófusok talán csak túlbonyolítják,  felülértelmezik  az  eredendőt, az egyet, a tisztát: az angyalian egyszerű valóságot. S ezt az önámító erőfeszítést nevezzük aztán költészetnek, filozófiának.
7.   Kelet messze van. Ezért hisszük tisztábbnak, igazabbnak? Vonz, mert kiválogatjuk  belőle  a  vonzót?
8.  A világot, amelyben élünk (a házaktól a szavakig) tűnt ezredévek emberei készítették  számunkra.  Csoda-e,  hogy  nem  érezzük  otthonunknak?  S  nem  nagyobb csoda-e, hogy otthonunknak érezzük mégis, annyiszor?
9.  (Akadály)  Ha se megkerülni, se átugorni nem tudod: öleld magadhoz.
10.  (Logoszféra)A szó: kincs. A lét: ige. A név: más. A nyelv: tan. – De a versben Isten  is  csak  vendég.
11.  Kitárt szárnyú univerzum a könyv, amit olvasnak.
12.  (Descartes-kiigazítás)  Isten gondolkodik, tehát vagyunk.
13.  Nem lehet mindig Monteverdit, nem lehet mindig Babitsot, nem lehet mindig Monet-t. Néha alá kell szállani az édes poklokra.
14.  (A barbadosi sárkány)  Sokat gondolok a barbadosi sárkányra. Milyen lehet? Mit akarhat? Miért ácsingózik utánam? De kíváncsiságom leleplez, képzeletem elárul, kérdéseim mögül valódi kérdéseim buknak elő: milyen lehetek, mit akarhatok, miért ácsingózom a barbadosi sárkány után?
15.  (Szerelmesek)  Azért szerelmeskednek, hogy – a bohó hús elcsitulván – végre a tiszta, lelki létezésben lehessenek egymáséi. Hogy  túl legyenek  végre a testen. Nem a vágyódásban és nem a kielégülésben: a szelíd, szellemi egymásba feledkezésben, már félálomban, élik meg a szerelmet. Két rettenthetetlen, harcos, boldog  sárkányszelídítő.
16.  (Táncosok)  Az egyik úgy táncol, mintha a szél lenne a párja; a másik tengert ringat a mozdulataival. Mégis egyek a zenében, a táncban, az örömben. – Lehet, hogy a tánc az ötödik dimenzió? S két tánclépés között leszünk végérvényesen  és  visszavonhatatlanul  angyalok?
17.  (Sárkányszelídítés)A szerelem, a zene, a mosoly: sárkányszelídítés. S már sárkányok nélkül is milyen jól megy! Milyen szelíddé tesz bennünket.
18.  (Fikció)A  költészet,  a  zene,  a  sci-fi,  a  fantasy,  a  spiritualitás:  fikció;  de  a  valóságnál valóságosabb létről mintázza őket a szív.
19.  (Életmű)  Kétbalkéziratok  Gyógyírországból.
20.  A világból leginkább a versek és az angyalok érdeklik. Előbbieket olvasni is, írni is szereti; utóbbiakról csak annyit tud, hogy a versek mindent tudnak róluk.
21.  Fénytörésben is egyenes a fűszál.
22.  Nem nincs csoda, hanem annyi van, hogy már nem vesszük észre őket. (Minden  csoda.)
23.  Ki látott már fát megbotlani?
24.  Próbálj  meg  elvegyülni  a  levegőben.
25.  A szerelem kínai gótika: megfejthetetlenül irracionális és megszokhatatlanul gyönyörű. 26.  (Sci-fi  christiana)  Megölelni  egy  marslakót.
27.  (Becsületbeli  ügy)  Úgy élj, hogy ne hozz szégyent Isten nevére.
28.  Ismeri, mint a tenyerét. – De ismeri-e  valóban  a  tenyerét?
29.  (A mesék eredete)  Mire  való  a  képzelet?  Hogy  kitaláljuk  az  angyalok  gondolatait. 30.  Ha jól csinálja, írnok az író.
31.  Metafizikai derűt, Isten melegét, üdvtörténeti horizontot és a szeretet morfémáit kereste minden könyvben, s mert többnyire nem találta, türelmetlen lelkesedéssel nyúlt folyvást a következőért. Ezért olvasott sokat, s hallgatott még többet.
32.  (Ars poetica)  Egész életében bűntudat gyötörte. Mikor rájött, hogy mindenki ártatlan, összeroskadt bűntelensége terhe alatt. Így találtak rá az angyalok, s adtak neki új nevet, új arcot, új sorsot. Azóta ír szakadatlanul, hogy hírül adja boldogságát az eljövőknek – s az eltávozottaknak.
33.  Körbezsong a hús ördöge, de ha megértő mosollyal fogadod, glóriája nő.
34.  Mindennap beszélgetett a kert tündéreivel, akiket csak ő látott. Addig-addig mélyült a barátságuk, míg egy világszép napon a családja már nemcsak a tündéreket, hanem őt magát se vette észre.
35.  Hogyan bújócskáznak  a  láthatatlanok?
36.  Társak leszünk, ha álmaink hasonlóak. Szövetségesek, ha vágyaink közelesek. És egyek, ha megszeretjük azokat is, akiknek más álmaik és idegen vágyaik vannak.
37.  A szeretet  az  egyetlen  utópia,  mely  megvalósítható.  Valószínűleg  azért,  mert  a szeretet az  egyetlen  utópia.
38.  Egy bögre fénnyel a kezében lépdelt felém a tengeren, de a homokváram eltakarta, nem láttam semmit belőle, se magamból.
39.  Türelmes lepke a falevél: csak ősszel kel útra.
40.  (Hitetlen)  Nem látja a fában az erdőt.
41.  A méz nem édes, hanem az  édes  inkarnációja.
42.  (Gyilkos)  Halottkészítő.
43.  Kikecmeregni a világból – hova?
44.  Valaki zongorázik benned. Ha befogod a füled, hallod.
45.  (Recept)  Végy egy csipetnyi valóságot – és kész is a csoda.
46.  Hány szemnek kell lecsukódnia, hogy éjszaka legyen?
47.  A mondatot te kezded el, de angyal súgja, hogy nem lehet befejezni.
48.  A kéz, amely még nem döntötte el, hogy kenyeret süssön vagy kardot forgasson, mindig a tiéd, ha még nem döntötted el, hogy halandó leszel, vagy rózsaszirom az istenek kertjében. – Ha még nem választottál élet és halál között.
49.  Vándorló zátonyok vagyunk, míg nincs merszünk vitorlát bontani.
50.  (Teorealizmus)  Isten hűlt helye is forró.

Asztalizen: Szélcsendjegyzetek 51–100.
A versek a Bárka 2015/4-es számában jelentek meg, közülük az első a szerző kézírásában.

 51. (Művészeteszmény) Nem mágikus realizmus, hanem realista mágia.
52. Vagy az éjszaka, vagy a hajnal, de egy alkalmas csoda mindig felszabadítja ördögeinket, angyalainkat.
53. Agatha Christie: nála még jól nevelt a világ. A gyilkos megborotválkozik a bűntett előtt, és beismerő vallomásában sem ejt nyelvtani hibát.
54. Egyetlen szóból bomlott ki? Vagy végeérhetetlen körmondat a teremtés? Isten a leggondosabb stiliszta – mindössze ebben lehetünk biztosak, akik hallgatni is csak dadogva tudunk.
55. Földre szállt angyal: megérti és megbocsátja a sár igéit, de a fény az anyanyelve.
56. Alessandro Baricco: Tengeróceán. A szépségnek ez a foka: istenkísértés. De az istenkísértésnek ez a foka: istendicséret.
57. (A kéz misztériuma) Mielőtt imára zárnád, nyisd ölelésre. Mielőtt ölelésre nyitnád, zárd imára.
58. Ha valami kozmikus félreértés következtében megszűnnék bolygónkon a gravitáció, s a tengerekkel és a levegővel és a zsiráfokkal együtt föllebegnénk: folytathatnánk-e ezt az életünket odafenn, odakünn, odaát?
59. Minden könyvben lélek lakik. Amelyikben több is, azt hívjuk regénynek.
60. Ez a mondat nem művészet, nem mágia, és nem igaz. (És nem igaz.)
61. Ha valami összefoglalható három mondatban, minek szétaprózni háromszáz oldalon? S minek a három, ha egyetlen mondatban is kifejezhető? (És minek a mondat, ha csendben is maradhatunk?)
62. (Írnok) Lefekvéshez készülődtem, amikor előléptek a falból. Láthatatlanok voltak, nem vettem észre őket. Velem vannak azóta is, és fogják a tollat, anélkül, hogy tudnék róla.
63. (A felhőhírnök) Hozza-viszi a híreket a föld és a menny között. Míg rá nem jön, hogy a mennybéliek: segítőkész földönkívüli faj. Isten technológiai illúzió volna a kezdetektől? A fölismerés összetöri. Akkor az egyik idegen átkarolja a vállát: – Szerinted mi magunktól vagyunk ennyire bölcsek? Hadd mutassalak be a csillaghírnökünknek…
64. Labirintusváros, amely minden éjszaka, míg lakói alszanak, átrendeződik. Kiismerhetetlen. Fölfoghatatlan. Megunhatatlan. – Sci-firől beszélünk, vagy a nyelvről?
65. (Szuperhős) Mert mindenkiben és mindenki körül és mindenki által univerzum létesül és létezik, világot mentesz meg, ha figyelmesen kelsz át a zebrán.
66. (Dimenzióvándor) Másik világba lép át, aki bárki szeme elé kerül.
67. (A szeretet mágiája) Szelídország nem kóbor utópia; nem angyaltársadalom egy letűnt aranykorból; nem templomgazdaság a szívben. Szelídország a szobád, a városod, a hazád – föltéve, hogy a szeretet mágiája babonázza nap nap után valósággá.
68. (Érzelmes kémikus) Mikor a szeretet vegyjelét kérdezik, a monogramjával válaszol.
69. Varázstalan világot hallucinálunk magunk köré. Csak akinek hébe-korba kitisztul az elméje, csak az látja meg a valóságot teljes pompájában: tündéreivel, unikornisaival, napisteneivel (és az angyallal a vállad fölött).
70. Regény: hosszú és körülményes levél, amelyet az író önmagának címez, de félelmében az olvasót kéri meg, hogy bontsa ki.
71. Levélregény, melynek csak a végén derül ki, hogy akik így közlekedtek egymással: házasfelek. Egy ágyban alszanak, egy életet élnek, de tintára és papírra volt szükségük, hogy olvassanak egymás szívében.
72. (Görnyedő) A háta közepére kívánja a háta közepét.
73. (Házaspár) Úgy élnek egymás emellett, mint két párhuzamos görbe.
74. Mit hallgat el a szélcsend?
75. Napokig nem mozdult, mert ujja hegyén elaludt egy lepke.
76. Ha győzni akar, hétfejű legyen a sárkányszelídítő is.
77. A mese végén a legkisebb szegényangyalból felhőket terelő juhász lesz. De a meséknek sosincs végük.
78. Olyan hideg volt, hogy palacsintával takaróztunk, olyan éhesek voltunk.
79. Ne gyerekeskedj. Nőj fel: légy gyerek.
80. (Varázsszókincs) Gesztenyeszelídítő. Szélrózsaillat. Hárfaliget. Könnycseppkő. Lábujjbegy. Tündérköldöknéző. Testhajnalcsillag. Zenebonaszerző.
81. (Feszengő) Magázza magát.
82. (Az álom angyala) Elmefestő.
83. (Téli csoda) Két hideg kéz egymást fölmelegíti.
84. Gyógyfűre lépni tilos!
85. Aki a túlvilágon hal meg, a mi világunkban támad föl?
86. (Tündérvidék) Ahol a halál se jár.
87. (Különc) Hó tetraéderrel hógolyózik.
88. Örömet szerez – de honnan?
89. (Szeretők) Meg vannak áldva egymással.
90. (Költészet) Íróasztali zene.
91. Választ csak pontosan feltett kérdésre kaphatunk. De pontosan kérdezni csak az tud, aki ismeri a választ.
92. Ha egy irodalmi műben se melegség, se üdvtörténeti horizont nincsen, mi a szerepük a betűknek?
93. Arról beszélni, amihez nem találjuk a szavakat. (Hiszen mindig ezt tesszük.)
94. (Angyalfióka à la Weöres) Még ott a tojáséj a fenekén.
95. Beleszeret egy regényszereplőbe. Hogyan mondja el neki, mit érez? Folytatást ír a könyvhöz, s magát is belekomponálja. Ahogy kiteszi a pontot a történet végére, eltűnik: elnyeli a fikció paradicsoma.
96. Túlvilág, ahol együtt élnek – egymással, örökké – az emberi lelkek és a mesék, mítoszok, regények lényei.
97. (Randevú) Álomkelte.
98. Esztéta, aki műbírálatot ír az Isten nevű alkotó Világ című művéről. Milyen irányzatba sorolja?
99. (Séta házfalak tövében) Egy város árnyékában lakozom.
100. (Irányok) Ikarosz fel-, Orpheusz alászállt. Földön jár a boldog.

Asztalizen: Szélcsendjegyzetek 101-150.
Új Forrás, 46. évf. 4. sz. / 2015

101. (Credo) Hiszek azoknak, akik hisznek.
102. Mióta áll egyenes derékkal ez a fa? S miféle morál szerint?
103. Lehet, hogy a növények mozdulatlansága meditációs gyakorlat? S az évmilliós próbatétel után egy szép napon üdvözülten az egekbe szállnak?
104. A szóból lett világot a költő visszavezeti eredetéhez: szóvá teszi. (Ez azt is jelentené: Istenhez tereli vissza az elcsatangolt létezést?)
105. (Spiritual fiction) Az univerzum mint illúzió, a kozmosz mint kulissza. Mögötte – alig túl a Holdon – fürkész istenek. Gyönyörködnek bennünk? Mulatnak rajtunk? Kísérlet, esetleg show tárgya volnánk? Muszáj szeretniük bennünket, különben nagyon kellene utálniuk magukat.
106. Ha nem találod a helyed, állj meg, hogy a hely rád találhasson.
107. Felcsigázni az elcsigázottat: ezt teszi az emberrel a művészet, a szerelem, és ezt az angyalok. Nekik emelt hármas oltár a boldog élet.
108. A lassú madár is gyorsabb az égnél.
109. Örök minden szerelem, mert örök minden. (És mert minden szerelem?)
110. Csillagok szárnycsapása viszi előre a világot. Az út végén – minden út végén – Isten várja a fészketleneket.
111. Csak a fény nem tud besározódni. S nincs, ami ne tudna fénnyé válni egy véghetetlen pillanatra.
112. Gyávák vagyunk jónak lenni. Félünk attól, hogy nem lesz mitől félni.
113. Vándor sebek a tengeren: hajók.
114. Istentelen és örömtelen az élet szeretet nélkül. Ami nem bűn (nincs bűn, mert van Isten, mert van szeretet), hanem tévedés.
115. A legnagyobb esztelenség: a szívtelenség.
116. Megorrontani a másikban az angyalt: talán ez a szerelem.
117. Mikor már beletébolyodnánk a tapasztalatba, hogy a világ mennyire bonyolult, mindig megment a gondolat, hogy a szeretet milyen egyszerű.
118. Találkoztam Istennel. De nem ismertem föl. (Bárkiről-bármiről bármikor elmondható.)
119. Mindennap abban a reményben kapcsolja be a rádiót, hogy a „Megszakítjuk adásunkat, rendkívüli hírek következnek!” című műsort megszakítva a „Megszakítjuk »Megszakítjuk adásunkat, rendkívüli hírek következnek!« című adásunkat, mert a normalitás hírei következnek” című műsor kezdődik, s azokat a híreket Isten olvassa fel.
120. Olvasni egy könyv gondolataiban.
121. Páros imádság: szerelmesek összekulcsolt keze.
122. (Humánparadoxon) Meghal – így jut vissza a halhatatlanságba.
123. Jézus megszületik minden karácsonykor. És mi az év összes többi napján keresztre feszítjük.
124. Isten imádsága a világ.
125. Angyalország fővárosa a szerelmesek szíve.
126. Éjszaka nem hisz a tengerben a part. De hogy nappal se az égben a föld, a fényben a szem, a szeretetben a boldogtalan?
127. A szívem túljárt az eszemen: túl jár az eszemen.
128. Ráérősen nyújtózkodnak, mert királyságuk nem e világból való, a fák.
129. A hold mögötti angyal összes álmát kell valóra váltanunk. Minden egyes pillanatban.
130. Fényszerzetté lesz, akinek az ujja hegyét szerelmes csókkal illeti bárki bolond.
131. Verseskötet: tündérzóna.
132. Amíg gyorsabb vagy, mint a fák: kapkodsz.
133. Nem kérsz, és csodálkozol, hogy kapsz. Kérsz, és csodálkozol, hogy kapsz. Viszonyulj konzekvensebben a csodákhoz.
134. Forgatja fejét a cinke, de mindenfelől Isten néz vele szembe. Boldogabban forgolódik tovább.
135. Mikor elindultam barátot keresni, velem tartott, hogy ő is barátra leljen. Hosszan bandukoltunk, s az út végére elfelejtettük, hogy keresünk valakit. Hiszen megvolt.
136. Nincs jó válasz, mert nincs jó kérdés, mert nincs kérdés.
137. (Meditáció) A gondolatok leülepednek a tudat aljára, s csak Isten marad a felszínen.
138. (Létművész) Zenszerző.
139. (Emberország) Halak szigete.
140. (Lány kerekes székben) Partra vetett sellő.
141. (Négy felismerés) 1. A gyerekkor kinőhetetlen. 2. A csodák is. 3. E kettő ugyanaz. 4. És igaz, és örök.
142. (Virtuálprojekt) Monográfiát írni Neil Gaimanről. És Müller Péter Sziámiról. És Németh G. Béláról. Lehetőleg külön-külön.
143. (Angyallátó) Amikor – harmadik szeme fölnyilván – meglátta a férfi hátán a szárnyat, feje fölött a glóriát és szívében az angyali jóságot, határtalan öröm öntötte el. Végre egy égi hírnök a poros világban! De körbetekintve letaglózó látványban volt része: minden álmatag földlakó láthatatlan szárnyat és glóriát viselt, s a szíve mélyén jó volt, mint a felhőkön túliak. A határtalan öröm helyére határtalan békesség fészkelődött: végre megtalálta azt, ami el sem veszett soha.
144. (Az angyalok eljövetele) Az angyalok csapatostul és énekelve és tündöklő szél hátán fognak érkezni egy távoli jövőben, amely sosem jön el, mert már elmúlt és most is tart és nincs vége, mert nincs kezdete, mert az angyalok itt vannak, és csak angyalok vannak itt és most és mindörökké.
145. (Kivezetés a teológiából) A világ túl csavaros válasz ahhoz, hogy rájöhessünk a kérdésre.
146. (Aranyösvény) Minden lépéssel megérkezem.
147. Keressük, mert nem tudjuk, mi veszett el.
148. Minden ítélet: előítélet. Amíg idő az idő.
149. (Angyalzen) Együtt táncolni – a fákkal.
150. Növényeknek adni koncertet.