Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Zergeszarva
Proboscidea lousianica (MM.) Thett. - Martyniaceae

Különleges termését zsengén konzerválják, salátakeverékekben fogyasztják

A martíniafélék családjának kevés, mindössze 5 nemzetsége van. A fajok száma 20-nál kevesebb. Kifejezetten amerikai növények, elsősorban Észak-Amerikából származnak.

A növény heverő lágy szárú, egyéves. Jellemző rá, elsősorban az elágazások alsóbb szintjén, a villás elágazás. Az egész vegetatív részt (levelét, szárát) sűrűn borítják a nyálkamirigyek. A levelek szórt állásúak.

A levelek hónaljában kialakuló virág-zati tengelyen általában 5-10, fürtös virágzatba tömörülő virág fejlődik, amelyekből a megporzás után 3-5 termés marad meg. A virágok ütésre és egyéb mechanikai sérülések hatására könnyen lehullanak. A virág kétivarú és tetraciklikus. A csészelevelek szabadok, világoszöld színűek, a kocsánnyal együtt sűrűn mirigy szőrösek. A forrt szirmú, 2 cm átmérőjű, sárga párta harang alakú és kétoldali szimmetriájú (zigomorf). A négy porzóval szemben a termőlevelek száma csak kettő. A bibeszál is részt vesz a termés kialakításában, hosszú, megnyúlt szarvszerű képződménnyé módosul. A felső állású magházban álválaszfalak fejlődnek ki, így négyrekeszűvé válik a magház. A termésfal külső rétege parenchimatikus, míg az endokarpium, azaz a belső termésfal fásodott. A termés tok. A 7-9 mm hosszú, fekete mag rücskös felületű. Benne tenuinucellátusz magkezdemény van egy magburokkal, a magfehérje sejtes (celluláris) típusú.

A termés szarvai, a Proboscidea nemzetségben ugyanakkorák vagy jóval hosszabbak a toknál, míg a Martyniák esetében a szarvak csupán a termés hosszúságának a felét érik el. A termés parenchimatikus külső fala (exo- és mezocarpiuma) az éréskor némely esetben még zölden, a termések zömén azonban csak a teljes száradás után lökődik le. Ekkor előtűnik a keményre fásodott, fekete színű, erősen szúrás endokarpium. A termés a válaszfalak mentén nyílik fel, miközben a szarv két ága erősen kifelé hajlik.

Környezeti igénye

Melegigényes növény. A magok csírázása 10-12 °C alatt nem indul meg. Optimális csí-rázási hőmérséklete 25 °C körül mozog, de már 18 °C is elegendő, igaz, hogy ekkor lassú, vontatott a kezdeti növekedés. A növény fejlődéséhez 20 °C vagy annál melegebb szükséges. Hűvös nyarakon elhúzódik a növekedése. A nagy meleget jól tűri, sőt kimondottan kedveli is. 10 °C alatti hőmérsékleten növekedése fokozatosan leáll. Már enyhe fagyok hatására is elfagynak a levelei és a hajtásai.

Fényigényes. Igen gyenge árnyékot még elvisel, de komolyabb fényhiány esetén növekedése megáll. Árnyékos területeken vékony, rövid szára fejlődik és alig ágazik el. Őszi, kora tavaszi melegházi termeszthetőségéről nincsenek adatok.

Fejlődése akkor töretlen, ha a meleg lég-, illetve talajhőmérséklet bőséges vízellátással párosul. Csírázásához, palántakori fejlődéséhez és a virágzásig tartó nagyon intenzív növekedéséhez sok vízre van szüksége. A túlöntözéstől azonban óvakodjunk, mert pangó vizes, vízállásos területeken könnyen rothad. Termesztése csak öntözéssel biztonságos. Virágzása után folytonos növekedésű elágazásaival beborítja a talajfelszínt és erősen csökkenti a talajnedvesség elpárolgását.

Mély rétegű, laza szerkezetű lösz- vagy vályogtalajokon díszlik a legjobban. Közömbös, esetleg gyengén lúgos kémhatású talajok a megfelelők számára. Nagyon fontos, hogy a talaj jó vízgazdálkodású legyen és könnyen melegedjen. Szélsőséges talajtípusokon, pl. laza homokon vagy erősen kötött agyagon gyengén növekedik.

Közepes tápanyagigényű. Szereti a frissen trágyázott területeket, de magas humusztartalom esetén a szerves trágya helyett a műtrágyázás is elegendő. A gyökerek kezdetben lassan növekednek, majd a tenyészidő második felén már kb. egyméteres távolságból biztosítják a növény számára szükséges tápanyagokat. A talaj humusz- és tápanyagszintjétől függően 10 m²-re 10-30 kg szerves trágya elegendő számára. Nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákból az 1:1:1 arányút használjuk. Ezek szerint 10 m²-re 20 dkg pétisót, 30 dkg szuperfoszfátot és 15 dkg kálisót adagoljunk, melyek közül a foszfor- és a káliumtartalmúakat ősszel, míg a nitrogéntartalmút nyár elején fejtrágyaként szórjuk ki.

Termesztése

Hosszú tenyészideje, melegigényessége és a magok gyenge csírázóképessége miatt palántaneveléssel szaporítják.

Az őszi talajmunkák előtt szórjuk ki a szerves trágyát, a kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat. Alapos ásással vagy szántással forgassuk a talajba a kijuttatott tápanyagokat. Tavasszal a május közepi, végi kiültetésig még hasznosíthatjuk, igen rövid tenyészidejű zöldségfélével, pl. retekkel a területet. Ültethető áttelelő saláta vagy kelkáposzta után is.

A magokat március végén vagy április elején bizonytalan csírázásuk miatt sűrűn vessük a palántanevelő ágyba. Csírázás és palántanevelés alatt 20-25 °C-os hőmérsékletet és állandóan nedves talajt igényel.

A palántaágyást tartsuk állandóan gyommentesen, nehogy elvegyék a fényt a gyomok a kibújó kis növényektől.

Kiültetés előtt lazítsuk fel ismét a talajt, távolítsuk el a gyomokat, illetve az előnövény maradványait. Ha nagyon száraz, akkor öntözzük be. A palántaágyban a kis növényeket felszedés előtt alaposan öntözzük be, majd ültetőkanállal emeljük ki egyenként a palántákat, ügyelve arra, hogy gyökerükön minél több föld maradjon. Szabad földön május második felében, 80-90 cm-es sor- és 60-70 cm-es tőtávolságra ültessük. Kiültetéskor kissé mélyebbre helyezzük őket, mint a palántaágyban voltak, majd kapával kis tányért készítsünk a tő körül és alaposan öntözzük be. A kiültetés után néhány nappal kapával törjük fel a cserepesedett talajfelszínt.

Kezdetben gyakrabban öntözzük és a talaját tartsuk gyommentesen. Később, amikor a leveles hajtások összeérve beborítják a talajfelszínt, csak nagyobb szárazság esetén öntözzünk és kapálás helyett a gyomokat kézzel húzzuk ki.

Speciális kártevője vagy kórokozója hazánkban nem ismert. Az egész növényt beborító nyálkamirigyek a levéltetveket összegyűjtik és elpusztítják, ezért gyakran egészen fekete bevonat képződik rajta.

Virágzása és terméskötése elágazási szintenként szakaszosan, egy-egy laza fürtön belül is különböző időpontban történik. Ehhez kell a szedést is igazítani. Csak a fiatal és igen zsenge terméseket szedjük le, amelyek a teljes méretük felét érték el. Nagy melegben, ha ez vízhiánnyal is párosul, a termés gyorsan megkeményedik és élvezhetetlenné válik.

Felhasználása

A fiatal, még nem fásodott endokarpumú terméseket Amerika egyes részein, az ecetes uborkához hasonlóan konzerválják és salátaként fogyasztják. Különleges, pikáns íze miatt felhasználása elsősorban salátakeverékekben jön számításba. Az érett, elfásodott termésekről leszedve a külső piszkoszöld színű burkot, előtűnik a koromfekete, szúrós, jellegzetes, dekoratív szarvképződmény.

II.
Zergeszarv
Proboseidea louisianica (Mill.) Thell. - Martyniaceae

(más néven: ördögszarv, kürtvirág)

Igen különleges biológiai tulajdonságokkal rendelkező, páratlanul díszes és érdekes növény. Nagyon tetszetős, tölcséres, sárga, rózsaszín vagy égszínkék virágaival magához csalogatja a rovarok sokaságát, szív alakú, sárgászöld, igen ragadós leveleivel pedig megfogja őket. Virágaiból különlegesen hajlott, zöld, vastag burkú termések fejlődnek. Ezt a burkot a termések növekedése folyamán leveti (levedli) és egy zergeszarvra emlékeztető, csonthéjas, fekete, tüskés termést hoz létre. Különleges szarva fiatalon savanyítva kitűnő csemege.

Észak-Amerikában, Indiana államtól délre, a Mexikói-öbölig, nyugat felé pedig Coloradóig honos. Lágy szárú, 50-150 cm-re elheverő növény. Levélzete kisebb-nagyobb töklevélszerű, virágzata csoportos, rovarmegporzású, hímnős. Fény- és melegkedvelő, igen fagyérzékeny. Szárazon tenyészik, középkötött vagy kötött, közepesen tápdús talajon szép bokrokat fejleszt. Magja fekete, kicsiny, görögdinnyemaghoz hasonló, de érdes, finoman tüskés felületű. Ezermagtömege 40 g, rosszul csírázik, nehezen kel.

Változékonysága. A 'Sárga virágú' levele igen nagy, sárgászöld színű, szára 150 cm-re elheverő. Termése fejlett, mélyfekete, szabályos zergeszarv alakú. A 'Rózsaszín virágú' finomabb és jóval kisebb, de nagyon ragadós levelű, termése kicsiny, fekete, tüskés, szarv alakú, a növény alig elheverő. A 'Kék virágú' az előzőhöz hasonló, finom megjelenésű, nagyon ragadós levélzete kisebb, szép, égszínkék virága, kicsiny, de tipikus termése van.

Meleg időben (májusban) nedves földbe vessük 2-3 cm mélyen, fészkesen, 8-10 maggal, ebből 1-2 növényt hagyunk meg (magját ajánlatos langyos vízben 24 órán át áztatni). A sárga virágút 100-150 x 100-150, a rózsaszín és kék virágú változatokat 50-60 x 50-60 cm-es térállásba telepítjük. Biztonságosabb tápkockába (7x7 cm) vetni (2 szemet), majd 4-5 hetes előnevelés után május második felében kettesével fészkenként kiültetni. A talajlazításon, gyomirtáson kívül különösebb gondozást nem igényel. Étkezéshez a terméseket zsenge, félig fejlett állapotban szedjük. Az érett zergeszarvat mélyfeketén szüreteljük. Korlátlan ideig, teljes szépségében megmarad. A csonthéj szétfeszítésével jutunk a maghoz.

Egyedi növényként, a kisebbeket csoportosan is telepíthetjük bemutató-, hobbi-, házi-, hétvégi, díszkertbe, parkokba stb. A rózsaszínű és a kék virágút különböző edényekben, fatuskókban is elhelyezhetjük. A zergeszarvtermést szárazkötészetben, alkalmi díszként használhatjuk. Gyermekek kezébe hegyes szarva miatt ne adjuk. A fiatal terméseket salátának készíthetjük el.

Elklészítése

• Savanyított zergeszarvat az uborkához hasonlóan teszünk el a következőképpen: a fiatal zsenge zergeszarvterméseket kaporral, tormával, mustármaggal üvegbe rakjuk és ecetes, sós, cukros páclevet öntünk rá hidegen. Kevés szalicil hozzáadása után az üveget lezárjuk.