Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Viasztök
Benincasa hispida (Thunb.) Cogn. - Cucurbitaceae

A tökfélék családjának nagyobb része egyes kutatók szerint Amerikából származik. Néhány nemzetség azonban, köztük, a Benincasa is, Ázsia trópusi vidékein honos. E nemzetségnek csak egyetlen faja ismert, a B. hispida, melynek elterjedési területe alig változott évszázadok óta: Ázsia trópusi területein foglalkoznak termesztésével.

Egyéves lágy szárú növény, gyökere erősen fejlett. Az orsó alakú főgyökér erőteljes növekedésű, 1-1,5 m mélyre lehatol. A talajfelszínhez közel számtalan oldalgyökér fejlődik, amelyek nagy területet hálóznak be. Szára heverő, 2-3 m hosszúra is megnő, de az oldalelágazások jóval rövidebbek maradnak. A levelek a száron szórtan állnak, 3-5 karéjú-ak, az egyes karéjtagok hegyesek. A levél, a levélnyél és a szár is apró szőrökkel borított.

A virágok a levélhónaljakban magánosán állnak, sugaras szimmetriájúak, négykörösek és öttagúak. Az öt sárga színű sziromlevél szinte teljesen szabadnak tűnik, pedig az alsó részükön összefontak, az öt pártacimpa pedig kifelé hajlik.

A virágok egyivarúak, a porzós virágok 4-5 nappal előbb nyílnak, mint a ter-mősök. Az öt porzóból 2-2 összenőtt, egy pedig szabadon áll, így a hím virágok háromfalkásak. A lermős virágokban a magház alsó állású és három termőlevélből nőtt össze.

A termés hosszú, elliptikus alakú, általában kissé meggörbült vagy rövid, zömök. A külső héj színe világoszöldből az érés folyamán fokozatosan középzöldre változik. Ilyenkor azonban zöld színét már nem lehet látni, mert az éréssel párhuzamosan szürkésfehér viaszréteg borítja be az egész kabaktermést. A kézzel letörölhető viaszréteg sem fedi azonban el a finom szőrözöttséget. Felvágva, a terméshús szép fehér színű, sok mattfehér maggal. A lapos magok szinte csak sziklevélből állnak.

 

Környezeti igénye

Melegigényes növény. A magok csírázásának megindulásához legalább 10-12 °C-os hőmérséklet szükséges. Optimális csírázása azonban csak 20 °C körül következik be. A növény későbbi fejlődése 20-25 °C között vagy e fölött töretlen. Alacsonyabb hőmérsékleten, 13-15 °C-on lassan növekedik és alig hoz virágot. 5-6 °C-on a növekedése leáll, majd fagypont körül a szárai és a levelei elfagynak. Érett, viaszréteggel vastagon borított termései a mínusz 1-2 °C-ot károsodás nélkül kibírják, mínusz 4-5 °C-on már fagyfoltok jelennek meg rajta, az ezekből kiinduló rothadás az egész termést értéktelenné teszi.

Nagy hőigénye miatt hazánkban csak nyáron érdemes termeszteni, ekkor a fény mennyisége is elegendő számára. Hosszan tartó, borús időben a virágzás elnyúlik és a terméskötés kevésbé biztonságos. Hajtatásáról, téli fényszegény időszakban történő termesztéséről nincsenek adatok.

Vízigénye eléggé nagy. Biztonságosan csak öntözéssel lehet termeszteni. Tenyészide-je egy-két héttel rövidíthető, ha a kelés után néhányszor megöntözzük. Kifejlett állapotban, amikor az indák már 50-70 cm hosszúak, öntözés nélkül is megmarad, mert mélyrehatoló gyökérzete nagy távolságból is szállítja a vizet. Aszályos nyarakon öntözés nélkül kicsi, rostos terméseket ad. Meleg, párás környezetben érzi jól magát.

Csak jó táperőben lévő talajon ad megfelelő termést. A szélsőségesen rossz talajtípusok kivételével öntözéssel mindenütt termeszthető. Termesztési helyének kiválasztásánál a jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő talajokat részesítsük előnyben. Középkötött, kissé agyagos területen, ha magas hőigényét kielégítjük, szép, formás terméseket ad.

Tápanyagigényes. Frissen szervestrágyázott talajon növekedése kissé felgyorsul és több termést köt. A tápelemek közül különösen a nitrogén és a foszfor fontos számára. Egyoldalú nitrogéntrágyázással gyakori a terméseirúgás. A csírázástól egészen a virágzásig viszonylag alacsony a tápanyagigénye.

Virágzás, terméskötés idején hirtelen megnő, majd a továbbiakban ilyen marad. 10 m2-es területre, a talaj tápanyagszintjétől függően, 20-50 kg érett istállótrágyát adagoljunk. A műtrágyák közül 50 dkg szuperfoszfát, 30 dkg kálisó, 40 dkg pétisó elegendő ugyanakkora területre. A tápanyagok zömét a tenyészidőszak második felében veszi fel, ezért a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák háromnegyedét ősszel, negyedét tavasszal szórjuk ki. A nitrogéntartalmút éppen fordítva juttassuk ki, negyedét ősszel, a fennmaradó háromnegyed részét a tenyészidőszakban, több részletben.

 

Termesztése

Helyrevetéssel vagy palántázással szaporítják. Palántázás előtt a területe igen rövid tenyészidejű zöldségnövénnyel vagy áttelelő salátával, kelkáposztával hasznosítható.

Mélyrehatoló gyökérzete miatt alapos őszi talajmunkával (ásással, szántással) lazítsuk fel a talajt. Ezzel egyidejűleg forgassuk be a szerves és műtrágyákat. Tavasszal a talajt gereblyézéssel egyengessük el, hogy minél kevesebb téli csapadék párologjon el. Vetésig tartsuk folyamatosan gyommentesen a területet.

Április második felében, május elején vessük sorba vagy fészkekbe. A sorokat egymástól 60-80 cm-re húzzuk ki és a magokat 8-10 cm-es távolságra 3-4 cm mélyre helyezzük el. Fészkes vetéssel 50-60 cm-re tegyünk a földbe 3-5 szem magot, szintén 3-4 cm mélyre. A késő tavaszi fagyok után később is duggathatunk magokat a sorokba, illetve a fészkekbe.

Palántanevelésre a magokat 6-8 cm átmérőjű tápkockába, kis cserépbe esetleg tejfölöspohárba vessük el április első felében, és a fűtött körülmények között 4-6 hét alatt megerősödött kis növényeket tápkockával együtt ültessük végleges helyükre. Erre általában május közepe táján kerülhet sor. A szabadba való kihelyezés előtt a kis növényeket gyakori szellőztetéssel eddzük meg.

Ápolási munkája a helyrevetett növények kelés utáni ritkítása 3-4 leveles korban. Egy-egy helyen 2 növénynél többet ne hagyjunk meg. Nitrogéntartalmú fejtrágyázást a tenyészidő folyamán 2-3 részletben adjunk, először kelés után, majd bimbós állapotban és esetleg 2-4 hét múlva. Egyenlőtlen csapadékeloszlás, szárazság esetén öntözzük. Gyakori kapálással gyommentesen tartjuk a területet és a talaj hajszálcsövességének megtörésével a párologtatást is csökkentjük.

Kifejezett kártevője vagy kórokozója nincs, egyes esetekben a leveleken lisztharmatfertőzés léphet fel.

A fiatal, uborka nagyságú, szőrös, de még viasz nélküli terméseket savanyúság készítésére szedhetjük. A nagyobb termések a bennük megerősödő magok miatt savanyúság készítésére már kevésbé alkalmasak. A gyengén viaszosakat azonnali felhasználásra bármikor szedhetjük. Tárolásra azonban csak a szürkésfehér, vastag viaszréteggel rendelkezők alkalmasak. A fagyok előtt óvatosan leszedett, ép viaszréteggel borított tökök néhány hónapig eltarthatok. A vastag viaszos bevonat megakadályozza a párologtatást és a termés megőrzi zsenge állapotát.

 

Felhasználása

Az ázsiai kontinens trópusi országaiban és Japánban régóta termesztett, kedvelt főzeléknövény. Igen finom főzelék készíthető belőle, mert főzéskor a hús amúgy is kevés rostos állománya teljesen szétbomlik. Nincs erős, kifejezett illata, ezért mindenféle fűszerrel ízesíthető.

 

RECEPTEK

Rántott tök

1 kg tök, 10 dkg liszt, ugyanannyi morzsa, 1 tojás, kevés só, olaj.

A gyenge tököt megmossuk, két végét levágjuk, majd vékonyán meghámozzuk (héját a viaszréteggel együtt eltávolítjuk). Félbevágjuk és kikaparjuk a belét a magokkal együtt, ezután hosszában negyedeljük fel. Panírozás előtt érdemes kissé fűszerezni sóval, kakukkfüvel, borsikafűvel, kevés borssal. Miután mindkét oldalát enyhén megsóztuk és befűszereztük, 4-5 percig állni hagyjuk, ekkor egy kis levet enged, ezt lecsurgatjuk, majd lisztben, fölvert tojásban és morzsában megforgatjuk, és forró olajban szép barnára sütjük.

 

Töltött viasztök

Két 1/2-1 kg közötti tök, 3/4 kg darált hús, 30 dkg rizs, 3 tojás, 3-4 dl paradicsompüré, 3-4 kanál olaj, só bors.

Az egyenes alakú tökök két végét levágjuk, belsejét kanállal kivájjuk. A vastag viaszréteget töröljük le róla, hogy csak a zöld héja látszódjon. Megmossuk. Ezután a darált hús, rizs, tojás és fűszerek keverékével megtöltjük. Zsírral kikent tepsiben, kevés vízben, lefödve pároljuk, végül a sütőben, aláöntve a paradicsompürét, kissé megsütjük. A tölteléket készíthetjük előre megsütött húsból és puhára párolt rizsből is, amelyet a fűszerekkel és a tojással elkeverve töltünk a tök belsejébe. így hamarabb kész az ételünk, mert a tök hamar megpuhul.

 

Kapormártás tökételekhez

1 csokor kapor, 1 leveskocka, 1 dl tejföl vagy 1/2 l tej, kevés zsiradék, 5 dkg liszt, só

A kapormártás minden tökféléhez kitűnő és megszokott ízesítő. Készíthetjük egy csokor finomra vágott kaporból, amelyet kevés zsiradékon megfuttatunk, liszttel behintve, majd 1/2 liter húslével vagy tejjel felengedve simára főzzük, végül ízlés szerint sózzuk. A húsléből készült mártáshoz tejfölt keverünk. Citrommal enyhén sanyanykásra ízesítjük.

 

 

II.
Viasztök

Benincasa hispida (Thunb.) Cogniaux (A. cerifera Savi)
Család: Cucurbitaceae (tökfélék)

A: wax gourd;
F: courge cireuse;
S: calebaza China;
N: Wachskürbis

A viasztök egyéves, egylaki, a földön kúszó vagy kacsokkal kapaszkodó szárú egyéves. Hajtásai több méter hosszúak, 2-3 ágúak, a csúcsukon spirális kacsok helyezkednek el. A szár szögletes és bordás, világoszöld és elszórtan érdes szőrű. Levele 10-25 x 10-20 cm méretű; sötétzöld, durva serteszőrű. A levéllemez szív alakú, 5-11 karéjú, fogazott szélű; a levélnyél szőrös, 10-25 cm hosszú. Virágai egyesével állnak a levélhónaljakban és egyivarúak, a csésze harang alakú, tömötten ezüstös szőrzetű, az 5 szirom csak az alsó részén forrt össze; a párta átmérője 8-12 cm; a termős virágok rövid, a porzósak 5-15 cm hosszú kocsányúak.
Termése: húsos, gömbölyded, elliptikus vagy henger alakú kabak, 20-60(-200) cm hosszú és legfeljebb 30 cm átmérőjű. Héja zöld, többnyire kékesfehér, viaszbevonata könnyen ledörzsölhető, és nagyon finom, elálló, szúrós szőrök borítják. A 2-4 cm vastag, ízetlen terméshús áttetszően fehéres, a nagyszámú mag lapos-elliptikus, legfeljebb 15 x 7 mm, sárgásbarna, barázdás vagy sima.
Felhasználása: az éretlen termést meghámozva és a magok eltávolítása után kockára vágva megfőzik vagy megpárolják zöldségként, vagy levesekbe teszik. A félbevágott viasztököt hússal, hallal vagy más keverékkel megtöltik. A szilárd, nagyon fiatal terméshúst kandírozva, a pörkölt magokat snackként csemegézik. A fiatal levelek és bimbók zöldségként készíthetők el.
Elterjedése: a trópusi és szubtrópusi Ázsiában évszázadok óta termesztett faj származása nem ismert. A növényt elsősorban Indiában, Malajziában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Kínában és a karib-tengeri szigeteken ültetik.
Termesztése és betakarítása: egyenletesen meleg hőmérsékleten és bőséges vízellátással tenyészik a belső trópusokon, 1000 m magasságig, tápanyagban gazdag talajon. Hogy a terméshozamot növeljék, kézzel porozzák meg a virágokat. A betakarítás a vetés után mintegy 4 hónap múlva kezdődik, és 3-5 hónapig tart. A viasztök hűtés nélkül is hosszú ideig tárolható.