Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Viasztök
Benincasa hispida (Thunb.) Cogn. - Cucurbitaceae

A tökfélék családjának nagyobb része egyes kutatók szerint Amerikából származik. Néhány nemzetség azonban, köztük, a Benincasa is, Ázsia trópusi vidékein honos. E nemzetségnek csak egyetlen faja ismert, a B. hispida, melynek elterjedési területe alig változott évszázadok óta: Ázsia trópusi területein foglalkoznak termesztésével.

Egyéves lágy szárú növény, gyökere erősen fejlett. Az orsó alakú főgyökér erőteljes növekedésű, 1-1,5 m mélyre lehatol. A talajfelszínhez közel számtalan oldalgyökér fejlődik, amelyek nagy területet hálóznak be. Szára heverő, 2-3 m hosszúra is megnő, de az oldalelágazások jóval rövidebbek maradnak. A levelek a száron szórtan állnak, 3-5 karéjú-ak, az egyes karéjtagok hegyesek. A levél, a levélnyél és a szár is apró szőrökkel borított.

A virágok a levélhónaljakban magánosán állnak, sugaras szimmetriájúak, négykörösek és öttagúak. Az öt sárga színű sziromlevél szinte teljesen szabadnak tűnik, pedig az alsó részükön összefontak, az öt pártacimpa pedig kifelé hajlik.

A virágok egyivarúak, a porzós virágok 4-5 nappal előbb nyílnak, mint a ter-mősök. Az öt porzóból 2-2 összenőtt, egy pedig szabadon áll, így a hím virágok háromfalkásak. A lermős virágokban a magház alsó állású és három termőlevélből nőtt össze.

A termés hosszú, elliptikus alakú, általában kissé meggörbült vagy rövid, zömök. A külső héj színe világoszöldből az érés folyamán fokozatosan középzöldre változik. Ilyenkor azonban zöld színét már nem lehet látni, mert az éréssel párhuzamosan szürkésfehér viaszréteg borítja be az egész kabaktermést. A kézzel letörölhető viaszréteg sem fedi azonban el a finom szőrözöttséget. Felvágva, a terméshús szép fehér színű, sok mattfehér maggal. A lapos magok szinte csak sziklevélből állnak.

Környezeti igénye

Melegigényes növény. A magok csírázásának megindulásához legalább 10-12 °C-os hőmérséklet szükséges. Optimális csírázása azonban csak 20 °C körül következik be. A növény későbbi fejlődése 20-25 °C között vagy e fölött töretlen. Alacsonyabb hőmérsékleten, 13-15 °C-on lassan növekedik és alig hoz virágot. 5-6 °C-on a növekedése leáll, majd fagypont körül a szárai és a levelei elfagynak. Érett, viaszréteggel vastagon borított termései a mínusz 1-2 °C-ot károsodás nélkül kibírják, mínusz 4-5 °C-on már fagyfoltok jelennek meg rajta, az ezekből kiinduló rothadás az egész termést értéktelenné teszi.

Nagy hőigénye miatt hazánkban csak nyáron érdemes termeszteni, ekkor a fény mennyisége is elegendő számára. Hosszan tartó, borús időben a virágzás elnyúlik és a terméskötés kevésbé biztonságos. Hajtatásáról, téli fényszegény időszakban történő termesztéséről nincsenek adatok.

Vízigénye eléggé nagy. Biztonságosan csak öntözéssel lehet termeszteni. Tenyészide-je egy-két héttel rövidíthető, ha a kelés után néhányszor megöntözzük. Kifejlett állapotban, amikor az indák már 50-70 cm hosszúak, öntözés nélkül is megmarad, mert mélyrehatoló gyökérzete nagy távolságból is szállítja a vizet. Aszályos nyarakon öntözés nélkül kicsi, rostos terméseket ad. Meleg, párás környezetben érzi jól magát.

Csak jó táperőben lévő talajon ad megfelelő termést. A szélsőségesen rossz talajtípusok kivételével öntözéssel mindenütt termeszthető. Termesztési helyének kiválasztásánál a jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő talajokat részesítsük előnyben. Középkötött, kissé agyagos területen, ha magas hőigényét kielégítjük, szép, formás terméseket ad.

Tápanyagigényes. Frissen szervestrágyázott talajon növekedése kissé felgyorsul és több termést köt. A tápelemek közül különösen a nitrogén és a foszfor fontos számára. Egyoldalú nitrogéntrágyázással gyakori a terméseirúgás. A csírázástól egészen a virágzásig viszonylag alacsony a tápanyagigénye.

Virágzás, terméskötés idején hirtelen megnő, majd a továbbiakban ilyen marad. 10 m²-es területre, a talaj tápanyagszintjétől függően, 20-50 kg érett istállótrágyát adagoljunk. A műtrágyák közül 50 dkg szuperfoszfát, 30 dkg kálisó, 40 dkg pétisó elegendő ugyanakkora területre. A tápanyagok zömét a tenyészidőszak második felében veszi fel, ezért a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák háromnegyedét ősszel, negyedét tavasszal szórjuk ki. A nitrogéntartalmút éppen fordítva juttassuk ki, negyedét ősszel, a fennmaradó háromnegyed részét a tenyészidőszakban, több részletben.

Termesztése

Helyrevetéssel vagy palántázással szaporítják. Palántázás előtt a területe igen rövid tenyészidejű zöldségnövénnyel vagy áttelelő salátával, kelkáposztával hasznosítható.

Mélyrehatoló gyökérzete miatt alapos őszi talajmunkával (ásással, szántással) lazítsuk fel a talajt. Ezzel egyidejűleg forgassuk be a szerves és műtrágyákat. Tavasszal a talajt gereblyézéssel egyengessük el, hogy minél kevesebb téli csapadék párologjon el. Vetésig tartsuk folyamatosan gyommentesen a területet.

Április második felében, május elején vessük sorba vagy fészkekbe. A sorokat egymástól 60-80 cm-re húzzuk ki és a magokat 8-10 cm-es távolságra 3-4 cm mélyre helyezzük el. Fészkes vetéssel 50-60 cm-re tegyünk a földbe 3-5 szem magot, szintén 3-4 cm mélyre. A késő tavaszi fagyok után később is duggathatunk magokat a sorokba, illetve a fészkekbe.

Palántanevelésre a magokat 6-8 cm átmérőjű tápkockába, kis cserépbe esetleg tejfölöspohárba vessük el április első felében, és a fűtött körülmények között 4-6 hét alatt megerősödött kis növényeket tápkockával együtt ültessük végleges helyükre. Erre általában május közepe táján kerülhet sor. A szabadba való kihelyezés előtt a kis növényeket gyakori szellőztetéssel eddzük meg.

Ápolási munkája a helyrevetett növények kelés utáni ritkítása 3-4 leveles korban. Egy-egy helyen 2 növénynél többet ne hagyjunk meg. Nitrogéntartalmú fejtrágyázást a tenyészidő folyamán 2-3 részletben adjunk, először kelés után, majd bimbós állapotban és esetleg 2-4 hét múlva. Egyenlőtlen csapadékeloszlás, szárazság esetén öntözzük. Gyakori kapálással gyommentesen tartjuk a területet és a talaj hajszálcsövességének megtörésével a párologtatást is csökkentjük.

Kifejezett kártevője vagy kórokozója nincs, egyes esetekben a leveleken lisztharmatfertőzés léphet fel.

A fiatal, uborka nagyságú, szőrös, de még viasz nélküli terméseket savanyúság készítésére szedhetjük. A nagyobb termések a bennük megerősödő magok miatt savanyúság készítésére már kevésbé alkalmasak. A gyengén viaszosakat azonnali felhasználásra bármikor szedhetjük. Tárolásra azonban csak a szürkésfehér, vastag viaszréteggel rendelkezők alkalmasak. A fagyok előtt óvatosan leszedett, ép viaszréteggel borított tökök néhány hónapig eltarthatok. A vastag viaszos bevonat megakadályozza a párologtatást és a termés megőrzi zsenge állapotát.

Felhasználása

Az ázsiai kontinens trópusi országaiban és Japánban régóta termesztett, kedvelt főzeléknövény. Igen finom főzelék készíthető belőle, mert főzéskor a hús amúgy is kevés rostos állománya teljesen szétbomlik. Nincs erős, kifejezett illata, ezért mindenféle fűszerrel ízesíthető.

RECEPTEK

• Rántott tök

1 kg tök, 10 dkg liszt, ugyanannyi morzsa, 1 tojás, kevés só, olaj.

A gyenge tököt megmossuk, két végét levágjuk, majd vékonyán meghámozzuk (héját a viaszréteggel együtt eltávolítjuk). Félbevágjuk és kikaparjuk a belét a magokkal együtt, ezután hosszában negyedeljük fel. Panírozás előtt érdemes kissé fűszerezni sóval, kakukkfüvel, borsikafűvel, kevés borssal. Miután mindkét oldalát enyhén megsóztuk és befűszereztük, 4-5 percig állni hagyjuk, ekkor egy kis levet enged, ezt lecsurgatjuk, majd lisztben, fölvert tojásban és morzsában megforgatjuk, és forró olajban szép barnára sütjük.

• Töltött viasztök

Két 1/2-1 kg közötti tök, 3/4 kg darált hús, 30 dkg rizs, 3 tojás, 3-4 dl paradicsompüré, 3-4 kanál olaj, só bors.

Az egyenes alakú tökök két végét levágjuk, belsejét kanállal kivájjuk. A vastag viaszréteget töröljük le róla, hogy csak a zöld héja látszódjon. Megmossuk. Ezután a darált hús, rizs, tojás és fűszerek keverékével megtöltjük. Zsírral kikent tepsiben, kevés vízben, lefödve pároljuk, végül a sütőben, aláöntve a paradicsompürét, kissé megsütjük. A tölteléket készíthetjük előre megsütött húsból és puhára párolt rizsből is, amelyet a fűszerekkel és a tojással elkeverve töltünk a tök belsejébe. így hamarabb kész az ételünk, mert a tök hamar megpuhul.

• Kapormártás tökételekhez

1 csokor kapor, 1 leveskocka, 1 dl tejföl vagy 1/2 l tej, kevés zsiradék, 5 dkg liszt, só

A kapormártás minden tökféléhez kitűnő és megszokott ízesítő. Készíthetjük egy csokor finomra vágott kaporból, amelyet kevés zsiradékon megfuttatunk, liszttel behintve, majd 1/2 liter húslével vagy tejjel felengedve simára főzzük, végül ízlés szerint sózzuk. A húsléből készült mártáshoz tejfölt keverünk. Citrommal enyhén sanyanykásra ízesítjük.

II.
Viasztök
Benincasa hispida (Thunb.) Cogniaux (A. cerifera Savi)
Család: Cucurbitaceae (tökfélék)

A: wax gourd;
F: courge cireuse;
S: calebaza China;
N: Wachskürbis

A viasztök egyéves, egylaki, a földön kúszó vagy kacsokkal kapaszkodó szárú egyéves. Hajtásai több méter hosszúak, 2-3 ágúak, a csúcsukon spirális kacsok helyezkednek el. A szár szögletes és bordás, világoszöld és elszórtan érdes szőrű. Levele 10-25 x 10-20 cm méretű; sötétzöld, durva serteszőrű. A levéllemez szív alakú, 5-11 karéjú, fogazott szélű; a levélnyél szőrös, 10-25 cm hosszú. Virágai egyesével állnak a levélhónaljakban és egyivarúak, a csésze harang alakú, tömötten ezüstös szőrzetű, az 5 szirom csak az alsó részén forrt össze; a párta átmérője 8-12 cm; a termős virágok rövid, a porzósak 5-15 cm hosszú kocsányúak.
Termése: húsos, gömbölyded, elliptikus vagy henger alakú kabak, 20-60(-200) cm hosszú és legfeljebb 30 cm átmérőjű. Héja zöld, többnyire kékesfehér, viaszbevonata könnyen ledörzsölhető, és nagyon finom, elálló, szúrós szőrök borítják. A 2-4 cm vastag, ízetlen terméshús áttetszően fehéres, a nagyszámú mag lapos-elliptikus, legfeljebb 15 x 7 mm, sárgásbarna, barázdás vagy sima.
Felhasználása: az éretlen termést meghámozva és a magok eltávolítása után kockára vágva megfőzik vagy megpárolják zöldségként, vagy levesekbe teszik. A félbevágott viasztököt hússal, hallal vagy más keverékkel megtöltik. A szilárd, nagyon fiatal terméshúst kandírozva, a pörkölt magokat snackként csemegézik. A fiatal levelek és bimbók zöldségként készíthetők el.
Elterjedése: a trópusi és szubtrópusi Ázsiában évszázadok óta termesztett faj származása nem ismert. A növényt elsősorban Indiában, Malajziában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Kínában és a karib-tengeri szigeteken ültetik.
Termesztése és betakarítása: egyenletesen meleg hőmérsékleten és bőséges vízellátással tenyészik a belső trópusokon, 1000 m magasságig, tápanyagban gazdag talajon. Hogy a terméshozamot növeljék, kézzel porozzák meg a virágokat. A betakarítás a vetés után mintegy 4 hónap múlva kezdődik, és 3-5 hónapig tart. A viasztök hűtés nélkül is hosszú ideig tárolható.

III.
Viasztök

Tudományosányos név: Benincasa hispida (unb.) Cogn.
Angol név: wax gourd, winter melon, winter gourd, Chinese preserving melon, ash gourd
Kínai név: dong gua
Japán név: tahgan

Ázsiai eredetű trópusi növény, valószínűleg Jáváról származik. Termesz-
tése több ezer évre nyúlik vissza. Ma is jobbára a távol-keleti országok-
ban, főleg Kínában termesztik, illetve az Újvilágban letelepedett ázsiai kö-
zösségek kertjeiben találkozhatunk vele.
A növény egyéves, több méterre futó hajtásai nagy területet hálóznak
be, illetve támasztékra is felfutnak. Hajtásai vastagok, barázdáltak és sző-
rösek. Levelei nagyméretűek, érdesek.
Virágja 5–6 cm átmérőjű, a sárga szirmok az alapjuknál összeforrtak,
de elég nagy cimpával rendelkeznek. Termése gömbölyded
vagy hengeres kabaktermés, alsó vége gyakran talpasan lapított. Az éret-
len viasztök héja a fajtától függően lehet világos- vagy sötétzöld, de akár
liláskék színben is pompázhat. Húsa fehér. Éretten felszínét durva szőrök
fedik (74. kép), és vastag viaszréteg alakul ki rajta, melyet a mai napig
gyűjtenek különböző célokra (lásd 17. kép). A vastag védőréteg megvédi
a termést a rothadástól, így az akár 12–18 hónapig is tárolható hűvös,
száraz helyen. A kisebb tökök súlya 2 és 5 kg körül van, ez amolyan „csa-
ládi méret”, melyből jellegzetes, héjában feltálalt leves készül Kína egyes
vidékein. A nagyobb termések 10–45 kg-ot nyomnak, de híresztelések
szerint szélsőséges esetben eléri az 500 kg-ot is! Kínai kertészek az ame-
rikai óriás tökök termesztéséhez hasonlóan versengtek a minél nagyobb
méretű termés eléréséért, ennek érdekében speciálisan gondoztak egy-
egy tövet. Folyamatosan feltöltötték a talajt a növény töve körül, hogy
a járulékos gyökerek több tápanyaghoz juttassák, és külön trágyázták a
legyökerezett oldalhajtásokat is. Az ily módon nevelt növény egyetlen
példánya több ezer négyzetmétert is képes behálózni. Magja viszonylag
vékony héjú, fehéres vagy sárgásbarna, csíraképességét már 2–3 év után
elveszíti. Ezermagtömege kb. 75 g.
A viasztök számos gombás megbetegedésnek ellenáll, így gyakran al-
kalmazzák érzékenyebb kabakosok oltási alanyául.
Termesztése a többi tökféléhez hasonló, de számoljunk nagyobb hő-
igényével és hosszú tenyészidejével. Az optimális hőmérsékleti tartomány
23–28 °C a növekedéséhez. Bár a termés teljes biológiai érettségéhez
mintegy 150 nap szükséges, minden fejlődési fázisban szedhető, akár-
csak a cukkini. A szárazságot viszonylag jól tűri, de erősen fagyérzékeny.
Legalkalmasabbak számára a könnyen felmelegedő, laza, tápanyagdús ta-
lajok, melyek a legtöbb tökféle igényeinek is megfelelnek. Vetés előtt a
magot kicsit roppantsuk meg, hogy a csírázást elősegítsük. Helybe vetése
hosszú tenyészidőszaka miatt nem ajánlható, inkább palántát neveljünk.
A csírázás 25 °C felett kielégítő, a (atal növényeket az első hetekben fűt-
hető helyen neveljük, hogy éjszaka se essen a hőmérséklet 10 °C alá. A pa-
lánták kiültetése a fagyok biztos elmúltával lehetséges, a legalkalmasabb
méret 25–30 cm. Ha kordonra futtatjuk, 60 cm-es tőtávolságot hagyjunk,
amennyiben a talajon kúszik, 2,5–3 méteres térközzel számoljunk. Frissen
trágyázott területre ültessünk, és a növekedés során három-négy hetente
pótolhatjuk a tápanyagot. Ültetés után 60 nappal jelennek meg az 5–6 cm
szélesre nyíló, sárga virágok. A viasztök virága hideg időben nem köt, és a
(atal termések is elsárgulnak, majd lehullanak. A (atal, éretlen termése-
ket már a kötés után egy héttel szedhetjük. Ezek ugyanúgy felhasználha-
tók, mint a (atal nyári tökök, de egy-két hétnél nem tarthatók el tovább.
Az érett, vastagon viaszos tököket viszont akár egy-másfél évig is betárol-
hatjuk, például egy száraz pincében, az ideális hőmérséklet erre 13–15 °C.
Vigyázzunk, hogy tárolás alatt ne érjenek egymáshoz a termések.
Megfelelő fajtaválasztékot csak a Távol-Keleten találunk, ahol nemesí-
tése is folyik. Külön nemesítési irányt képviselnek a betegségekre rezisz-
tens, a különböző környezeti igényeknek megfelelő és a nappalhosszra
semleges vonalak. Népszerűek a viasz nélküli hibridek is, melyeket leg-
többször frissen fogyasztanak. A kisebb, gömbölyded termésű fajták ko-
raiságuk miatt kedveltek, és sokféleképpen felhasználhatók. Hazai fajtái a
’Szentesi hosszú’ és a ’Szentesi gömbölyű’.
A viasztök tápértéke alacsony, kiváló diétás fogások is készíthetők be-
lőle. A (atal és a félérett termések ízesebbek, mint a teljesen kifejlettek, el-
készíthetjük sütve, töltve, lerakva stb., de a Távol-Keleten savanyúságnak,
illetve cukrozott ínyencségnek is felhasználják. Népszerű fogás a saját,
szépen faragott héjában feltálalt, több órán át gőzölt levesféleség, melye-
ket ünnepek alkalmával fogyasztanak