Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tépősaláta
Lactuca sativa convar. secalina provar. crispa Vemet. - Asteraceae

A fészkesek (Asteraceae) igen nagy családján belül a jóval kevesebb (65) nemzetséget tartalmazó, ún. nyelvesvirágúak (Cichorioideae) alcsaládjába tartozik. Minden ide tartozó fajra jellemző a bő tejnedvtartalom és a fészekben levő virágok nyelves felépítése.

A Lactuca nemzetség közel 100 fajt foglal magába, melyen belül a sativa (kerti saláta) változatainak a száma megközelíti a hetvenet, s ezeken belül is még számtalan nemesített fajtát és hibridet találunk.

A kerti saláta ősének a mediterrán Lactuca serriola-t (keszeg saláta) tekinti a rendszerezők többsége. A laza levelű, nem fejesedő formákat már az ókorban is ismerték és termesztették, míg a fejes változatok csak a középkortól ismertek. A tépősaláta termesztése több ezer évre nyúlik vissza, hazánk kivételével Európa nagy részén régóta kedvelik.

Gyökérzete erőteljesebb, mélyebbre hatoló, mint a fejes salátáé. Fiatal, pár hetes állapotban külsőre teljesen azonos a többi salátafélével, későbbi fejlődésében már lényeges különbség van közöttük. Míg a saláták nagy része lazább vagy keményebbfejformát hoz létre, addig a tépősaláta még rövidnappalos körülmények között sem borul be. 40-80 cm-es szártengelye, szemben a többi saláta virágtengelyével, nem ágazik el, sűrűn berakódik levelekkel. A mereven kifelé álló levelek, lehetnek szabályos kerekdedek, fodrosak, csipkések, mélyen szedeltek, majdnem szálasak. Színük a halványzöldtől a sárgán és a vörösön át egész a sötétbarnáig terjed, a legkülönbözőbb színárnyalatokkal.

A levelek konzisztenciája a nyári salátákra jellemzően kissé durva és vastag, a levélerek erősek, de ropogósak, zsengék. Fontos jellemzője, hogy sem a levél, sem a levélér nem keserű, még idősebb korban sem. Alulról felfelé, a szár növekedésével együtt folyamatosan szedhetők a levelei, nem befolyásolva a fejlődését. A levelek a szárat egyenletesen körbefogják és szinte teljesen beborítják.

Leveles szára szélesen sátorozó, lapos bugavirágzatban végződik. Az egyes nyelves virágok csészelevele lándzsás, pikkelyszerű. Pártája világos okkersárga, kerék alakban szétterül, így jól látható az öt szabadon álló, zöldessárga színű porzó. A barnás színű kaszattermés bóbitája apró pikkelyekből áll, éretten a szél köny-nyen repíti. Ezermagtömege 0,8-1,2 g.

Környezeti igénye

A saláták nagy része alacsony hőigényű, a tépősaláta viszont jóval nagyobb hőmérsékleti határok között termeszthető. A hűvös, kora tavasztól kezdve a meleg nyárig, majd ismét a hűvösebb őszig folyamatosan ad termést. Igaz, nyáron magszárba szökik, de ekkor is változatlan minőségben szedhetők a levelei. A magok már 1-2 °C-os hőmérsékleten csírázásnak indulnak, és palántái jól fejlődnek alacsony hőmérsékleten.

Közepes fényigénye miatt valamennyi termesztési móddal (hajtatás, szabad földi termesztés) előállítható. Fényszegény téli hónapokban lassabban nő, később a fény és a meleg hatására igen felgyorsul a növekedése. Félárnyékba is ültethető, ott sem lesz keserű ízű a levele.

Közepes vízellátást igényel, erőteljesebb gyökérzete miatt nem érzékeny annyira az időszakos vízhiányra, mint a fejes vagy a közötősaláta. Tavasszal és ősszel ritkán, nyáron azonban többször szorulhat öntözésre. A mélyre vetettek az erős, mélyre hatoló gyökérzetük miatt jobban tűrik a vízhiányt, mint a palántázottak.

A talaj iránt nem igényes, a gyengébb minőségű talajokon is eredményesen termeszthető. Könnyű, laza, humuszban gazdag talajok az ideálisak számára. A talaj kémhatása kevésbé befolyásolja termeszthetőségét, így akár a gyengén savanyú erdei talajokon is kielégítő hozamot ad.

Közepes átlagtermése a talajból 100 m²-enként 0,5-0,7 kg nitrogént, 0,2-0,25 kg foszfort, 1-1,3 kg káliumot és 0,3-0,4 kg kalciumot von ki. Azon növények közé tartozik, melyek fiatal korban lassabban fejlődnek és kevés tápanyaggal is beérik, később azonban folyamatosan (de nem lökésszerűen, mint a kötözősaláta) veszik fel egyre nagyobb mennyiségben a tápanyagokat. Túltrágyázásra érzékeny, vigyázzunk, hogy ne legyen magas a talaj sótartalma, és ne maradjanak esetleges gyomirtószer-maradványok sem a földjében. Előzőleg herbicidekkel kezelt vagy szikesedésre hajlamos területekre ne ültessük.

Termesztése

Szaporítható palántaneveléssel és közvetlen szabad földi helyre vetéssel. Nagy melegben előfordul, hogy gyengébben csírázik, ilyenkor célszerű a vetést állandóan nedvesen tartani vagy árnyékolni.

Palántanevelése 4-5 hétig tart. Két lehetőség között választhatunk: a hagyományos, kezeletlen vetőmagot kis területen elszórjuk, majd kelés után, kétleveles korban tápkockába tűzdeljük, vagy a drazsírozott magot szemenként, közvetlenül a tápkockába, tejfölöspohárba stb. vetjük. Vetés előtt nagyon fontos az alapos talaj-előkészítés és a sima, egyenletes, apró morzsás magágy. A vetés egyik formájánál se tegyünk a magágyba műtrágyát, mert a sóhatás lassítja és rontja a csírázást. Kelés után híg trágyaoldattal serkenthetjük a növekedését.

Februártól - kezdetben fóliába, üvegházba téve - egész őszig folyamatosan vethetjük, az igényeknek megfelelően, illetve a kertben felszabaduló hely arányában. Főnövénynek, elő- és utónövénynek egyformán megfelel.

40-50 cm-es sortávolságon belül az egyes töveket 30-40 cm-re helyezzük el egymástól, ennél sűrűbb állomány esetén már metélősalátát kapunk. Ma már igen nagy a fajtaválaszték. A hagyományos kerek levéltől kezdve a fodros, csipkés, szálas formák is előfordulnak. A megszokott zöld szín mellett sárga, barna, pirosas színű hibridek is kaphatók.

Kevés évközi ápolási munkát igényel: gyomtalanítás, némi öntözés, esetleg egy-két alkalommal fejtrágyázás elegendő. A kifejlett leveleket alulról felfelé haladva kézzel szedjük. Az alsó leszedett levelek helyett állandóan újakat nevel, így többször, 8-15 alkalommal is szedhetjük. Nem szabad teljesen „megkopasztani" a töveket, az összlevél-mennyiségnek legalább az 1/3-át mindig hagyjuk fent, hogy a növekedés kiegyensúlyozott legyen.

Felhasználása

Tetszetős színű és alakú levelei hidegtálak, körítések díszítésén kívül önmagában is kiválóan megfelelnek salátának. Nagy előnye, hogy jó minőséget, keseredésmentes ízét egész tenyészideje alatt megtartja. Dél- és Nyugat-Európában nemcsak salátaként ismerik, hanem a levelekből finom főzeléket is készítenek. Magas ásványi só- és vitamintartalma miatt Európa nagy részén egész évben fogyasztják. Nagyobb áruházak hűtőpultjain az év bármely szakában megtalálható feldarabolt, tasakolt formában. Értékét növeli, hogy a fejes salátával szemben nem hajlamos a káros nitritek felhalmozására.

Nálunk alig, Európa nyugati vidékén, például Franciaországban 700-900 ha-on termesztik, de főleg Amerikában kedvelik a hosszúkás levelű fajtacsoportot, a római salátát (L. sativa var. longifolia). Egyes betegségek étrendi kiegészítőjeként termesztik hasonlóan magas vitamin- és ásványisó-tartalma miatt. Tojásdad alakú levelei keményebbek és nem olyan ízletesek, mint a tépősalátáé, ezért készítése előtt gyakran forrázzák is. Talán ez is oka annak, hogy nem terjedt el környékünkön, pedig 10 m-enként 24-26 kg hozamot is ad.

RECEPTEK

• Serpenyős saláta

2 nagy marok tépősaláta, margarin, 1 szál póréhagyma, 15 dkg lángolt kolbász, 4 tojás, 1 paradicsom, só, bors, őrölt paprika.

A póréhagymát és a tépősalátát mossuk meg, majd lecsepegtetés után vágjuk ujjnyi csíkokra. Kevés margarinon pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá a karikára vágott kolbászdarabokat. A tojást sóval, borssal keverjük habosra és ontsuk a salátás keverékre, süssük, míg kocsonyás nem lesz. Díszítésül karikára vágott paradicsomot és paprikaőrleményt használjunk.

• Salátafőzelék

1/2 kg tépősaláta, 1 pohár kefir, 2-3 gerezd fokhagyma, liszt, só, kis csokor kapor.

A salátaleveleket mossuk meg és felaprítás nélkül 3-4 percig főzzük elő forró sós vízben. A kefirhez keverjünk lisztet, sózzuk meg, adjuk hozzá a felaprított kaprot és a főzeléket habarjuk be vele. Még néhány percig főzzük, majd tálalhatjuk.

• Salátaleves

1/2 liter tej, 2 dl kefir, nagy marék tépősaláta, 1 db hagyma, 1 db citrom, 2 gerezd fokhagyma, cukor, só, bors.

A vörös- és a fokhagymát tisztítsuk meg, majd vágjuk fel minél apróbb darabokra, legjobb, ha lereszeljük. A kefirt a tejjel keverjük el, tegyük bele a hagymákat, nyomjuk hozzá a fél citrom levét, ízesítsük cukorral, sóval és borssal. A tépősalátát mossuk meg, aprítsuk fel nagyobb darabokra, öntsük a tejes alapba és főzzük össze.

• Hússaláta

1/2 kg hús, 2 maroknyi tépősaláta, 1/2 kg burgonya, 4 db tojás, 2 db alma, só, bors, tartármártás.

A húst előzetesen süssük meg, de főtt húst is használhatunk. Vágjuk fel apró kockákra. A burgonyát héjában főzzük meg, hámozás után a húshoz hasonló nagyságúra vágjuk össze. A tojásokat főzzük keményre és szeleteljük fel.

A tépősaláta-leveleket mossuk meg és csurgassuk le, majd 2-3 cm-es darabokra szedjük szét. Az almából a hámozást követően készítsünk apró kockákat. Az egészet keverjük össze és adjuk hozzá a tartármártást, melyet ízesíthetünk citromlével, sóval és borssal. Egy közepes nagyságú tál aljára és oldalára tegyünk ép tépősaláta-leveleket, erre rakjuk rá a keveréket és hűtés után fogyasszuk.

II.
Tépősaláta
Lactuca sativa convar. crispa (L.) Terpó (secalina Alef.) - leveles saláták fajtacsoportja

Nálunk nem ismert különlegesség. Nagy, húsos tőlevelei nem borulnak össze, fejet nem képeznek. 60-100 cm hosszú szárán elhelyezkedő sárgászöld vagy pirosaszöld levelei karácsonyfaszerűen helyezkednek el, és kitűnő ízű salátát adnak. A nyár igazi, hasznos, kiskerti díszzöldsége. Nagy előnye, hogy igénytelen, és bármely időszakban egyszerűen termeszthető.

Származása, elterjedése. A fejes saláta régebben ismert változata. Főleg ott terjedt el, ahol a fejes salátának nem kedvezett az időjárás. A Balkánon és a nyugati országokban igen kedvelt, ismerik azonban keleten is. Nálunk most terjed.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Vaskos, de finom megjelenésű levelei ízletesek, nem keserűek, kifejletten a növény 0,4-0,6 kg tömegű. Folyamatos szedéssel 5-8 kg/m² friss salátát adhat. A nyári időszakban (különösen öntözve) a fejes saláta pótlására kiváló. Beltartalmi értéke a fejes salátáénál nagyobb. Különösen jelentős B1-, B₂-, C-vitamin-, karotin- és ásványisó-tartalma.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú. Gyökérzete karógyökér, oldalágakkal. Levélzete: tőlevelei fejet nem képeznek. Levelei nagyok, hólyagosán hullámosak, húsosak. Aranysárga, illetve pirosaszöld színűek. Szára: 80-120 cm-es magszárat fejleszt, levelei ezen is téphetők. Virágzata fészkes sátor, nyelves, sárga, önbeporzó virágokkal. Termése fehér, bóbitás kaszat, egyéb jellemzőkben megegyezik a fejes salátáéval. Tenyészideje igen rövid, a vetéstől 35-40 napra téphető. A növény jó megújuló (regenerálódó).

Élettényezők iránti igénye azonos a fejes salátáéval, de igénytelenebb, mivel fejet nem képez. Öntözve bőségesen sarjad. Félárnyékban is jól növekszik.

Változékonysága, fajtái. Az 'Australischer gelber' levelei igen nagyok, szétterülők, zöldessárga színűek, hólyagosak, húsosak, ropogósak, jóízűek, a nagy melegben sem keserednek. Gyorsan fejlődnek, a vetéstől 45 napra téphetők. Az 'Amerikanischer brausser' levelei nagyok, szétterülők, pirosaszöldek, hólyagosak, húsosak, ropogósak. Jóízűek, a nyári hőségben sem keserednek. Gyorsan fejlődik, a vetéstől 50 napra téphető.

Termesztése. Elő- és utónövényként nevelhetjük, mint a fejes salátát. A tépősaláta nagy előnye azonban, hogy későn indul magszárba, s levelei folyton szedhetők, mert nem keserednek. Termesztésének főidénye ezért a nyárra esik, amikor a fejes saláta termesztése nehézkes. Árnyékban is megnő, köztesként is nevelhető. Helyrevetése: magját nyári és őszi termesztésre május közepétől július végig 3-4 hetenként, 1-1,5 cm mélyre (kissé ritkábban, mint a fejes salátát), szakaszosan vethetjük. Ápolása: egyszerű kapálás, ritkítás. A nagy száraz melegekben öntözéséről gondoskodnunk kell (3-4 naponként 3-10 mm-es vízzel permetezzük). Szedése: a leveleket a szár és a hajtáscsúcs megsértése nélkül akkor tépjük, amikor kifejlődtek. Egyébként termesztése alapjában a fejes salátáéval megegyezik.

Feldolgozása, hasznosítása. Sárgászöld vagy pirosaszöld, egymásra rakott, óriási, hólyagos, szétterülő, majd fölfelé piramisszerűen fejlődő növények tágabb térállásban (30-40 x 25-30 cm) igen mutatósak. Ilyenkor leveleit ne tépjük, hanem hagyjuk a magszáron a virágzásig. Haszon-, házi-, utca-, bemutató-, hobbi- stb. kertbe, edényekbe stb. ültethetjük.

A különleges salátákon kívül, leveleit tálak díszítésére, sőt „zöldtányérként" is felhasználhatjuk.

Elkészítése

• Tépősaláta töltve. 10-15 dkg darált húst személyenként 1 evőkanál rizzsel és dupla mennyiségű vízzel, borsikafűvel, rozmaringgal, sóval zsírban megpárolunk, majd puhára főzzük. Hidegen elkeverjük 1 tojásfehérjével, reszelt fokhagymával. A salátaleveleket leöntjük forró vízzel, leszűrjük, és a húsos rizst beletöltjük. Kevés vízzel vagy csontlében, fedő alatt 5 percig főzzük. A tölteléket tálra szedjük. Habarékot készítünk tojássárgájával, liszttel, tejföllel, majoránnával (esetleg más fűszerekkel), s a visszamaradt lében elkeverjük. Felforralva a töltelékre öntjük. Mély pecsenyéstálon kínáljuk, friss tépősaláta-levelekkel díszítjük.

• A tépősalátát a fejes salátához hasonlóan készíthetjük el főzeléknek is, nagy levelei pedig hétvégi vendégeskedésnél természetes tányérul szolgálnak.

III.
Tépősaláta
Lactuca sativa var. aurescens

Angolul: Cutting lettuce,
németül: Pflücksalat, Schnittsalat, Stechsalat, Rupfsalat, Blattsalat,
hollandul: Pluksalade, Snijsalade, Snijlatuw,
dánul: Pluksalat,
franciául: Laitue á couper, L. á pincer, L. mignonnette, Petite laitue,
spanyolul: Lechugnino,
olaszul: Lattughe dataglio,
románul: Salata americana,
szerbül-szlovénül: Rezioka salata, Salaat k trláni.

Növénytani leírása. Külsőre fiatalkorban, tehát palánta állapotban azonos a fejes salátával. Fejlődése során azonban fejet nem fejleszt, még rövid megvilágítás mellett sem, hanem 40-80 cm közötti szártengelyt képez. Ez hasonlít a fejes saláta virágtengelyéhez, de nem ágazik el, s rajta alulról felfelé képződnek nagy, elég sűrű állású levelei. A levelek az egynyári fejes saláta levelének konzisztenciájával azonosíthatók, tehát kissé durvák, vastagok. A levélerezet határozottan fejlett, ropogós, pozsgás. A levél, illetve levélér nem keserű. Gyökere, virága a fejes salátáéra hasonlít, de annál erőteljesebb, fejlettebb. A mag és annak értékmeghatározó tulajdonságai megegyeznek a fejes salátáéval. Termése apró, hosszúkás, bóbitás kaszat, színe a fajtától függően fehér vagy barna. Ezermagtömege 0,8-1,2 g. Csírázóképességét 4-5 évig tartja meg.

Származása, elterjedése. A fejes salátánál régebben ismert és termesztett salátaváltozat. Ma termesztése Európának azon országaiban terjedt el elsősorban, ahol a fény- és hőviszonyok a fejes saláta termesztéshez még kedvezőtlenebbek, mint a miénk. A balkáni országokban szeretik és termesztik, de megtalálható tőlünk nyugatra és keletre is. Hazánkban nem ismerik, így nem is fogyasztják. Pedig éppen olyan értékű, mint a fejes saláta, termesztése pedig egyszerűbb.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Élelmezési jelentősége azonos a fejes és kötözősalátáéval. Elsősorban salátakészítésre vagy főzeléknek használják fel. Vitamin- és ásványisó-tartalma, keserűmentes, jó íze kedveltté teszik. Érdemes lenne a házikertekben nálunk is termeszteni, hiszen nyáron, amikor a fejes saláta az erős fény miatt nem fejlődik, a tépősaláta szedhető és fogyasztható. Házikerti termesztése azért lehet jelentős, mert folyamatos szedéséhez sok kézi munkaerő kell, s ezt nagyüzemeink nem tudják megoldani a legnagyobb nyári munkák idején.

Környezeti igényei. A fejes és kötözősalátától abban tér el, hogy a termesztés során a fény hatására nem változik meg, tehát virágzás után is szedhető. Egyébként hő- és vízigénye azonos az előző kettőével. Minthogy főleg nyáron termesztik, öntözni kell. Trágyaigényes, jó talajon megfelelően díszlik.

Fajtái. Amerikai barna. Nagy, erőteljes levélrozettájú fajta. Levelei tömötten helyezkednek el. A levelek alapszíne sötétzöld, s a napnak kitett részek vörösesbarna színűek. Magja fehér.

Ausztrál sárga. Hasonlít az előbbihez, de levelei erősen csillogó zöld színűek. Jobban fejesedik, mint az előző fajta. Magja fehér színű.

Termesztése. A vetéstől a piaci szedhetőségig tenyészideje 4-6 hét, s ettől kezdve folyamatosan szedhető. Palántázni is lehet, de nálunk a fejes salátát követően lenne rá szükség, így érdemesebb állandó helyére vetni.

Márciustól folyamatosan vethető, de júliustól már nem érdemes, mert ősszel a fejes saláta a mi viszonyaink mellett megtermelhető. Tehát február végétől júliusig vessük. A sortávolság 40-50 cm, a tőtávolság 25 cm körül legyen. Ennél sűrűbb állományban már metélősalátát kapunk.

Ápolása gyomtalanításból és öntözésből áll. Az öntözéssel egy időben a tenyészidőszak során 1-2 alkalommal fejtrágyázhatjuk is nitrogéntartalmú műtrágyával.

Kézzel szedjük. Mindig a teljesen kifejlett leveleket szedjük le, hogy a következő szedésig újabbak fejlődjenek. A növény teljes „megkopasztásával" gátoljuk fejlődését, mert az asszimilációs felületet nagyon csökkentjük.

Külföldön hajtatják is langyos- és hidegágyban, nálunk ennek nincs jelentősége.

A szaporítóanyag beszerzése. Önbeporzó, egyéves növény, így évről évre megszedhetjük a következő év maganyagát. A legszebb, fajtaazonos tövek közül a magnak szántakat kiválasztjuk és megjelöljük. Különös ápolást ezek sem kívánnak. Beérés után júliusban megszedjük a magjukat, megtisztítjuk, és száraz helyen tároljuk. A kötözősaláta magja nálunk is kapható.

Elkészítési lehetőségek
Felhasználása teljesen megegyezik a fejes salátáéval.

IV.
Tépősaláta
Lactuca sativa L. var. crispa

Szinonim név: levélsaláta, metélősaláta.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

A tépősaláta régebb óta ismert, mint a fejes saláta, Európának azon országaiban terjedt el, ahol a fejes saláta termesztése a nyári nagy meleg és a hosszú nappalok miatt nehéz vagy gyakorlatilag lehetetlen. Így elsősorban a balkáni országokban foglalkoznak termesztésével, de kisebb felületen más dél- és nyugat-európai országokban is vetik ill. ültetik. Nálunk kevesen ismerik, és alig termesztik, néhány különlegességet kedvelő kertész kertjében található. Kifejezetten csak saját fogyasztási célra termesztik, árutermelés nincs belőle.

Mind a magyar, mind a latin elnevezések körül meglehetősen sok az eltérő, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó vélemény, így a Lactuca sativa L. var. crispán belül, amit a szakirodalom több esetben is Lactuca sativa L. var. secalina néven említ, metélősalátának nevezik azt a típust, amely nem, vagy csak egészen kicsi nyitott fejet képez.

Többnyire sűrű, tömött levélrozettát alkot, tőlevelei nem borulnak össze. Levelei fodrosak, csipkés szélűek. Egyszeri vágással szedhető. Ugyanakkor a másik típus, amit tépősalátának neveznek, nem képez fejet, de folyamatosan új leveleket hoz, melyek egyenként szedhetők. Jelentősége abban van, hogy a leveleket magszárba indulás után is lehet szedni és a magszáron fejlődő levelek nem keserednek meg. Nálunk államilag elismert fajta nincs belőle, de említést érdemel két nagyon régi, külföldi fajta: az Ausztráliai sárga, az Amerikai barna.

A tépősaláta legnagyobb értéke, hogy levélzete magszárképzés után is fogyasztható, nem lesz túl rostos és keserű. További előnye, hogy rövid tenyészideje miatt a vetésforgókba könnyen beilleszthető, ebből adódóan kiváló elő-, ill. utónövény.

Táplálkozási értéke megegyezik a fejes salátáéval, elsősorban kedvező étrendi hatása és magas ásványisó-tartalma miatt ajánlható a fogyasztása. Íze talán még kellemesebb, mint a fejes salátáé, keseredésre nem hajlamos. Színe, változatos levélalakja és dekoratív jellege miatt, hidegtálak díszítésére is kiváló.

Jelentős kézimunkaerőigénye miatt termesztése csak kisüzemekben, házikertekben valósítható meg.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Rendszertanilag a fészkesvirágúak családjához tartozik, egyéves növény. Alakja, külső megjelenése fiatal korban teljesen a fejes salátára hasonlít. Ellentétben azonban a fejes salátával fejet nem képez, környezeti tényezőktől, ill. a fajtától függően 40-80 cm hosszú szártengelyt fejleszt. A szártengelyen képződő, alul nagyobb, feljebb egyre kisebb levelek valamivel rostosabbak, mint a hajtatott fejes salátáé, de ennek ellenére könnyen emészthetők, elkészítésük különösebb gondot nem jelent. Levélerezete fejlett, ropogós, pozsgás, frissességét tovább tartja meg, mint a fejes saláta. Gyökérzete mélyre nyúlik, a talaj nedvességtartalmát általában jobban hasznosítja, mint más salátafajták. Virága a fejes salátáéra hasonlít, de annál erőteljesebb, fejlettebb. Termése apró, hosszúkás, bóbitás kaszat, hossza 4-5, szélessége 1,0-1,2 vastagsága pedig 0,4-0,5 mm, alakja lapított, megnyúlt tojásszerű, színe a fajtától függően lehet világosszürke vagy barna. A mag ezermagtömege 0,8-1,2 gramm. Csírázóképességét ideális körülmények között 4-5 évig tartja meg.

Környezeti igénye

A tépősaláta nem tartozik a melegigényes zöldségfajok közé, ennek ellenére a nyári meleget más salátafélékhez képest jobban elviseli. Fejképzés idején, mint a legtöbb levélzöldségnél a 16 °C-ot tekintjük hőmérsékleti optimumnak. A fajták között - ellentétben a fejes salátával - hőigény, hidegtűrő képesség tekintetében számottevő különbség nincs.

Csírázása nem sokkal fagypont felett megindul, optimálisnak a 12-15 °C közötti hőmérséklet tekinthető. Nagy meleg hátráltatja a kelést, 30 °C feletti hőmérsékleten a csírázás lelassul, esetenként a mag teljesen el is fekszik. A levélzet, mint a fejes salátánál 4-5 °C-on, a gyökerek 6-7 °C-on indulnak növekedésnek.

Fényigénye nagy, intenzív fényviszonyokat igényel, félárnyékot, a köztes termesztést nem tűri. A hosszú nappalok hatására 40-80 cm magas magszárat fejleszt, ezen hozza szedésre alkalmas leveleit. A levelek íze, konzisztenciája az intenzív megvilágítás és a hosszú nappalok hatására nem változik, fogyasztható marad.

Tekintettel arra, hogy termesztésének csak a tavaszi és a nyári hónapokban van jelentősége, ezért arról, hogy az őszi és téli fényszegény hónapokban hogyan viselkedik, kevés adat áll rendelkezésre.

A tépősaláta sem tartozik a nagy vízigényű növények közé. Tekintettel arra, hogy többnyire helyre vetik, hosszú, mélyre hatoló gyökérzete fejlődik, amely a talaj vízkészletét jól hasznosítja. Öntözésére csak kifejezetten száraz időjárás esetén kerül sor. Ugyanakkor a palántázott növények gyökérzete csak sekélyen, a talaj felső 10-15 cm-es rétegében helyezkedik ei, amely a nyári melegek idején gyorsan kiszárad, így öntözéséről gondoskodni kell.

A vízfelhasználása a tenyészidő folyamán változik, a lombozat növekedésével egyre több vizet párologtat el és épít be szervezetébe. Kezdetben, amíg a gyökérzete fejletlen, a nedvesebb talajon fejlődik jobban, különösen fontos, hogy a felső 5-10 cm-es réteg legyen vízzel jól ellátva. Később, miután a gyökerek a mélyebb talajrétegeket elérték, ennek jelentősége csökken, elegendő, ha a talaj nedvességtartalma eléri a 65-70%-os vízkapacitást.

A tépősaláta számára is, mint a fejes saláta esetében, a 70%-os relatív páratartalom mondható optimálisnak, bár jobban elviseli a szárazabb, nyári levegőt is. A gombás és baktériumos betegségek elszaporodásának az ennél párásabb környezet kedvez. Azok az élettani betegségek, amelyek a fejes saláta esetében a magas, 90-95% feletti értéket is elérik, és hirtelen páratartalom-változásból adódnak, nem ismertek.

A talaj szerkezetével szemben, mint a többi levélzöldségféle, kevésbé igényes. A termesztési gyakorlatban csak kivételes esetben használnak az ültetése előtt szerves trágyát. Vetésforgóban a szerves trágyázott szakasz után ültetik, tehát a paprika, a paradicsom, a káposztafélék, az uborka vagy a dinnye után. Nagyon érzékeny viszont a talaj cserepesedésére, az erre hajlamos talajon rosszul csírázik, és a fejlődése is vontatott.

A talaj kémhatása semleges, enyhén savanyú legyen, meszes talajon, mint a fejes salátánál előfordulhatnak klorotikus és mikroelem-hiánytünetek is.

Szikesedésre hajlamos területen ne próbálkozzunk a termesztésével, öntözésére is csak jó minőségű, kevés sótartalmú vizet használjunk. Gyomirtó szerekre fokozott mértékű érzékenységet mutat.

Tápanyagigénye nem nagy. Rövid tenyészidejéből adódóan az egyes tápanyagoknak viszonylag könnyen felvehető formában kell lennie a talaj felső 15-20 cm-es rétegében, ahol a gyökérzet túlnyomó többsége elhelyezkedik. A foszforhoz és a káliumhoz képest nitrogénből, vasból és magnéziumból igényel többet. A fejes salátánál ismert mészhiáriybetegségek a tépősalátánál ritkábban fordulnak elő.

Fajtaválaszték

A metélősaláta nem, vagy csak egészen kicsi nyitott fejet képez. Többnyire sűrű, tömött levélrozettát alkot, tőlevelei nem borulnak össze. Levelei fodrosak, csipkés szélűek.

a) Lollo típusok

Zöld színű

Frisby (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, ősz. A növény átmérője kicsi, levele fodros, élénk világoszöld színű, tömött levélrozettájú. Nehezen megy magszárba. Hajtatásra is ajánlott.

Piros színű

Lollo Rossa (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár, ősz. A növény átmérője kicsi. Levelei zöldek és csak a levél felső része sötétpiros. Salátakészítmények kedvelt kiegészítője. Színe nem fakul és nem világosodik ki. Jól eltartható.

Klausia (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: november, február-április. Középnagy növényt nevel (átlagtömeg 250-300 g), levélszíne csaknem az egész levélen bordó. Tenyészterület: 20-25 tő/m (jól sűríthető). Rezisztens a salátaperonoszpóra 1-16 rasszára. Szabadföldön és fóliában egyaránt termeszthető. Nem igényes, rezisztenciájának köszönhetően jól termeszthető monokultúrában is. Sötét színét fólia alatt is megtartja. Későn megy magszárba.

b)  Tölgylevelű típusok
Zöld és piros színű változatok ismertek, a levelek szeldeltségében is jelentős különbségek léteznek. Államilag elismert fajták nincsenek belőlük.

Termesztése

Korábban a fejes saláta helyett termesztették a nyári időszakban, amikor a saláta a hosszú nappalok hatására gyorsan felmagzott, és a nagy melegben nehezen fejlődött. Újabban a csomagolt, friss salátakeverékekben, élénk színe miatt egyre nagyobb mennyiségben használják, ennek megfelelően termesztése is növekedett.

Szaporítása

Míg korábban a helyrevetéses termesztése volt általános, újabban palántázzák is, bár házikertekben, ahol termesztése jelentősebb, magról vetik. Gyors fejlődése lehetővé teszi, hogy a vetéstől számított hatodik héten már kifejlett leveleit szedjék, kora tavasszal ez csak az ötödik-hatodik héttől lehetséges.

Legkorábban február végén vethető, amint a talajfagy kiengedett, és annyira megszikkadt a terület, hogy rá lehet menni. Nyár közepéig vetik, ezt követően kifizetőbb a fejes saláta termesztése. 40-50 cm-es sortávolság mellett a töveket 25-30 cm-re vetjük. Amennyiben egyszeri vágásra tervezzük a szedését, és nem levelenként, úgy lehet 25 x 25 vagy 30 x 30 cm-es tenyészterületet választani. Apró magja miatt a vetés mélysége kötött talajon 1,5-2 cm-nél, homokon 2-3 cm-nél több ne legyen.

Ápolási munkái

Száraz időjárás esetén a magvetést beöntözzük. Vigyázzunk, hogy csak olyan öntözőberendezést használjunk, amelynek gyenge a vízsugara, az apró magvakat nem veri ki a talajból. 4-5 mm-es vízadag homokon is biztosítja a csírázáshoz szükséges talajnedvességet.

Különösebb ápolási munkákat nem igényel. A kelés után, amikor az első lomblevelek is megjelentek, kiegyeljük, ezzel a művelettel állítjuk be a kívánt tenyészterületet.

Későbbiekben csak a talaj lazítására és gyommentesen tartására kell ügyelni.

Tápanyagban jól ellátott talajon rendszerint nem szükséges fejtrágyázni, de egyébként meghálálja azt. Ilyen esetben 5 gramm/m² hatóanyag-mennyiségnek megfelelő nitrogénműtrágyát dolgozzunk a talajba, amit minden esetben öntözés is kövessen.

Szedését kézzel végezzük: mindig a teljesen kifejlett, alsó leveleket szedjük le. Egy-egy alkalommal sok levelet ne vegyünk le, mert a növény megkopasztásával gátoljuk fejlődését, az asszimilációs felületet nagyban csökkentjük. Hasonlóan hátrányos, ha a kifejlett leveleket rajta hagyjuk, részben azért, mert a kész levelek idővel száradni kezdenek, de azért is, mert úgy lassúbb a fiatal levelek képződése.

Hajtatása

Vannak országok, ahol termesztésével enyhén fűtött és fűtés nélküli fóliás és üveggel borított termesztő berendezésekben is foglalkoznak, nálunk a hajtatott tépősalátára nincs igény.