Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tengerparti tátorján
Crambe maritima L. - Brassicaceae

A környezeti tényezők közül a talajjal szemben támasztott igénye a legfontosabb

A Crambe nemzetség egyedei Eurázsián kívül Afrikában is őshonosak. Leveleit, gumóit nagyon sokáig vadon gyűjtötték, művelésbe csupán alig 200 év óta vették. Az ide tartozó fajok egyéves vagy évelő, félig fás, cserjeszerű növények. Különösen az északi területeken van nagy jelentősége, ahol a lucerna, muhar, szudánifű stb. termesztése már nem gazdaságos. A fajok nagy része a mezők és a sztyeppék növénye, ezeknek feltörése a természetes életterüket annyira beszűkítette, hogy Európa legtöbb országában, így hazánkban is védett növények.

A termesztésbe vont fajok között a Crambe maritima a legismertebb és a legelterjedtebb. Őshazája egyesek szerint az

Atlanti-óceán, míg mások a Földközi-tenger és a Fekete-tenger partjai környékére helyezik. Tény, hogy jelenleg mindkét helyen, ha vadon nem is, de termesztve előfordul.

Évelő növény, erős, többszörösen elágazó gyökérrendszert fejleszt. Az évek során a főgyökér felső, gyökérnyak körüli része fokozatosan vastagodik, 6-8 éves korára akár a karvastagságot is elérheti. Föld feletti hajtása igen rövid, ügy tűnik, mintha a levelek közvetlenül a gyökérnyakból erednének.

Nagy lapát vagy szív alakú levelei hosz-szú levélnyélen ülnek. Levéllemeze vastag, roppanó, magas víztartalma miatt könnyen törik, gyakran kilyukad. Fiatal korban a levélfonákon, ott is az erek mentén borzasán szőrös, később már kopasz. A levelek, széle enyhén hullámos, kissé csipkés vagy enyhén hasogatott. A középzöld színű levéllemez és a levélnyél is viaszos tapintású, könnyen roppanó, szukkulens jellegű.

A májusra előtörő magszára eléri a 100-150 cm-t, alsó harmadától fogva elágazik, igen terebélyessé válik. Magszárán kevés, alulról felfelé keskenyedő, ülő levelet találunk. Virágzata többszörösen összetett, sátorozó fürt. Virágzáskor a sok elágazáson levő rövid fürtök a szélesen elterülő magszárat teljesen beborítják, távolról úgy néz ki, mint egy nagy hólabda. A virágszár megjelenésére a második évtől számíthatunk, s ha nem bolygatjuk a növényt, akkor ezután minden évben virágzik.

Virágzatán belül az egyes virágok aprók, négy zöld csészelevele és az ugyancsak négy, vakítóan fehér sziromlevele szabadon áll. Hat porzószálból kettő igen rövid, csőkevényes. Felső állású, hosszúkás termője két termőlevélből alakult. A gömbös becőketermésének átmérője az 1 cm-t is meghaladhatja, rekeszeiben a magok kettő, esetleg négy sorban foglalnak helyet. Gömb alakú, barnásfehér magjai aprók, ezermagtömege 16-19 g- Csírázó-képességét 2-3 évig tartja meg, de már az első évben is csak 70% körül van a kicsírázott mások száma.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes. Kedveli a párás, nem túl meleg klímát. Viaszos, enyhén csillogó levelei miatt a nagy meleget is jól viseli. A többéves, jól begyökeresedett állományt a nálunk előforduló téli fagyok nem károsítják. Fiatalabb korban azonban részleges fagykárt szenvedhet.

Szukkulens leveleinek köszönhetően a kevés vizet is jól hasznosítja. Hazánkban öntözés nélkül is biztonságosan termeszthető. Olyan területen érzi jól magát, ahol mélyre hatoló gyökérzetével nagy talajréteget tud átszőni és könnyen megközelítheti a talajvízszintet. Természetesen nagy hozamot, folyamatos szedést csak öntözés mellett várhatunk.

Fényigénye közepes, kisebb fák alatt, félárnyékban is megmarad, bár ilyenkor széles lapát alakú levelei nem fejlődnek ki teljes nagyságban és a levélnyele is rövidebb lesz. Jól mutat tűző napon vagy vonuló árnyék alatt.

A környezeti tényezők közül a talajjal szemben támasztott igénye a legfontosabb. Tápanyagban gazdag, mély rétegű, párás levegőjű területet kíván. Vad alakjai csak sós, tengermelléki helyeken maradnak meg. A szelektált változatok már a kevésbé sós és nitrogénben szegényebb kertekben is hosszú ideig termeszthetők. Kiválóan hasznosíthatók vele a magas összsótartalmú talajok, sőt az erősen klorid- és szulfáttartalmú területekre is nyugodtan ültethetjük.

Évelő, ezért ültetése előtt fontos a talajt tápanyagokkal jól feltölteni. Ajánlatos előzetesen talajvizsgálatot végeztetni. Átlagos esetben 10 m²-re 20-30 kg érett istállótrágya, 30-40 dkg pétisó és szuperfoszfát, valamint 40-50 dkg kálisó kijuttatása javasolható. Magasabb műtrágyamennyiség sem okoz gondot, de vegyük figyelembe a gazdaságosságot is.

Termesztése

Elhelyezésekor fontos szempont, hogy évelő, még akkor is, ha csak néhány évig akarjuk termeszteni. Felszámolásakor a visszamaradó gyökérmaradványok még éveken keresztül kihajtanak, „gyomosítva" a következő kultúrnövényt.

Szaporítható magvetéssel és tőosztással. A magok viszonylag gyengébb csírázóké-pessége miatt a közvetlen helyrevetést fészekbe végezzük, egy-egy helyre 5-6 magot szórva. A palántanevelést is kipróbálhatjuk, közepes tápkockát vagy tejfölös dobozokat használva. A magvetést március második felében végezzük, 8-10 nap múlva számíthatunk a kelésre, majd 3-4 leveles korban állítsuk be a tó'számot. Amennyiben nagy zöldtömeget szeretnénk elérni, akkor 30 cm-es sortávolságot és 10-15 cm-es tőtávol-ságot válasszunk. Viszont a mutatós, nagy tövekhez legalább 60-70 cm-es sor- és tőtávolság szükséges.

Évközi ápolási munkája gyomtalanító kapálásból és esetleges öntözésekből áll. Kifejezett kórokozója és kártevője nincs, így különösebb növényvédelmi munkát nem igényel. Viszont a kopasz- és a házicsigák is igen kedvelik, csigatakarmányként is szóba jöhet, egyéb felhasználásnál a csigarágás már káros. A harmadik évtől kezdődően évente akár négyszer is vághatjuk takarmánynak, ilyen intenzív termesztésnél legalább két-három évenként ismételjük meg a szervestrágyázást. Ha csak egyszer-kétszer szedjük, akkor törjük ki a magszárat, mert az lassítja a levelek kifejlődését.

Dísz- és pihenőkertbe is ültethetünk egy-két tövet, de akkor hagyjuk meg a magszárát, mert a hosszan (május-június) virágzó példányok igen érdekes látványt nyújtanak.

Magyarországon vadon egy másik faj, a Crambe tataria (Sebeők) fordul elő, melyről a 16. századtól kezdve maradtak fenn írásos emlékeink. A 17-18. században a pásztorok fontos tápláléka volt. Az idősebb tövek még a karalábégumónál is nagyobb gyökereket nevelnek, ez egy-egy embernek több napi élelmet adott. Fazekas Mihály Füvész-könyvében buglyos tátorján néven említi. ízét a retek csípősségéhez hasonlítja, mely keserű ízzel párosul. A Crambe fajok egy része kifejezetten a sós területeket, tengerpartokat kedveli, például a Cr. maritima vagy a Cr. hispanica. E fajok magjainak igen nagy, 50% körüli az zsírosolaj-tartalma. A fajok másik része, például a Cr. kotschyana vagy a nálunk is honos Cr. tataria száraz, akár félsivatagos területeken is megél.

Nevét (tataria) egyesek a tatárokkal hozzák összefüggésbe, mások inkább a szélvészszel, orkánnal, melyet az Alföld egyes helyein tátorjánnak hívnak. A szél kiemelten fontos szerepet játszik a terjesztésében, a gömb alakú száraz kórót a szél ördögszekér módjára görgeti végig a pusztán, s közben nagy területen szórja szét a magokat. Régen gyökere nyersen vagy főzve emberi és állati élelem volt. Többek között nagyarányú felhasználásának és a gyepfeltöréseknek köszönhetően ma már csak foltokban fordul elő, például Hernád és Balatonkenese környékén, ezért kiemelt védelemben részesül. Az éghajlati és talajadottságok most is megfelelnek a Cr. tataria növekedéséhez, ezért könnyen elszaporítható lenne egyszerű magvetéssel, a többit a természet végzi el.

Felhasználása

Nyugat-Európában a tengerparti tátorján etiolált (halványított) hajtásait fogyasztják. A halványítást a szedés előtt 2-3 héttel kezdjük el. Papírral, fekete fóliával, szalmával, vödörrel, hordóval egyaránt takarhatjuk, a lényeg, hogy sötétben legyenek a föld feletti részei. Az elszíntelenített részekben lebomlanak a csípős, kesernyés ízt adó vegyületek és igen finom, kellemes, mogyoróízűvé válik.

A magok zsírosolaj-tartalma igen nagy, akár az 50%-ot is meghaladhatja, de hasznosításukkal az igen kevés maghozam miatt nem foglalkoznak.

Fiatal hajtásainak elkészítése a spárgához, mángoldhoz vagy a bordás kelhez áll a legközelbb, míg leveléből főzeléket, salátákat készíthetünk.

RECEPTEK

• Rakott tátorján

1/2 kg tátorján, 30 dkg darált hús, 2 dl tejföl, 20 dkg részlet sajt, só, bors, petrezselyemlevél, zsemlemorzsa.

Az ujjnyi darabokra vágott tátorjánt sós vízben kissé megpuhítjuk, a hússal és a fűszerekkel rétegesen tűzálló tálba tesszük, tetejére tejfölt és reszelt sajtot szórunk és sütőben átsütjük.

• Tátorjános saláta

1/2 kg burgonya, 25 dkg tátorján, 3 db alma, 2 dl tejföl, 1 db közepes zellergumó, lfej jégsaláta, 2-3 tojás, citromlé, só, bors, metélőhagyma, porcukor.

A burgonyát hajában megfőzzük és megtisztítva kockára vágjuk. Hasonlóan járunk el a főtt tojással és a tátorjánnal is. Az apróra vágott almát és zellert az előbbiekkel jól összekeverjük. A salátalevet citromlével, sóval, borssal, tejföllel, cukorral állítjuk össze. Egy széles tálat béleljünk ki a jégsaláta leveleivel, majd jól összekeverve, hűtőszekrényben hagyjuk állni, hogy összeérjen. Tetejére tejfölt és apróra vágott metélőhagymát tehetünk.

• Tátorjános ragu

1/2 kg csirkeaprólék, 1 db leveskocka, 30 dkg tátorján, bors, liszt, vaj, citromfű, szu-rokfű, tejföl.

A csirkeaprólékot kevés mellhússal dúsítva előfőzzük a leveskockával, a sóval és kevés borssal, majd beletesszük az apróra vágott etiolált tátorjánhajtásokat és levélnyeleket. Vajjal és liszttel készített rántással dúsíthatjuk és ízesítsük apróra vágott citromfű- és szurokfűkever ékkel. A tejfölt tálaláskor adjuk hozzá.

• Lecsó tátorjánból

1/2-1 kg tátorján, paradicsom, paprika, kevés füstölt szalonna és csípős kolbász, só, őrölt paprika.

Az apróra vágott füstölt szalonnát kissé megpirítjuk, majd hozzátesszük az apróra vágott tátorjánt, zöldpaprikát és a paradicsomot. ízlés szerint adjunk hozzá néhány karika kolbászt, sóval, esetleg őrölt paprikával ízesíthetjük.

II.
Tengeri tátorján
Crambe maritima L. - Brassicaceae

Korán tavasszal előtörő, érdekes, vaskos hajtásai, május-július-augusztusban pedig magas virágszárán gömb alakba törörült, ezernyi apró, fehér, keresztes virága kápráztatja el a szemlélőt. Halványított hajtásai ízletes csemegét adnak.

Származása, elterjedése. A nyugat-európai tengerpartoktól a Feketetenger partjáig őshonos. Nyugat- és Közép-Európában, a mediterrántói Közép-Ázsiáig elterjedt és Kelet-Afrikában is megtalálható. Hazánkban nem ismeretes.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Fiatal hajtása régen néptáplálék volt. Tövenként 0,5-0,8 kg halványított, többféleképpen elkészíthető hajtás szedhető róla a telet követő időszakban. Sós, szikes stb. talajon egyes országokban (volt Szovjetunió, Lengyelország) takarmánynak termesztik. Magja sok olajat (40-70%) tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú. Gyökérzete erősen elágazik, középmélyen hatol a talajba. Hajtása 60-80 cm magas. Levele nagy, szív alakú, sötétzöld, sok apró lyukkal. Virágzata fehér, igen apró, tipikus keresztes virágzat, magszára 120-160 cm magas. Idegenmegporzó. Termése becőke, magja apró, gömb alakú, barnásfehér. Ezermagtömege 18 g. Csírázóképessége 70%-os, magja 2-4 évig jó, 7-10 napra kel ki. Tenyészideje: egész éves, 8-10 évig lehet egy területen, hajtásai a második évtől szedhetők.

Élettényezők iránti igénye azonos a káposztafélékével, közepesen fényigényes, hidegtűrő, párakedvelő, az öntözést meghálálja, de szárazon is termeszthető. Mély rétegű talajon díszlik a legszebben. Bőséges tápanyagot kíván (6-8 kg szerves trágya és 80-100 g/m² vegyes műtrágya telepítéskor).

Változékonysága, fajtái hazánkban nem ismeretesek.

Termesztése. Mint évelőt főnövényként márciusban vetjük, 1,5-2 cm mélyen, fészkenként 6-8 maggal. Tény észterülete 60-100 x 60-100 cm. Csak díszzöldségnek termesztve ritkább térközt hagyunk (80-120 x 80-120 cm), és nem szedjük a hajtásokat. Takarmánynak viszont rónákba vetjük 24-30 x 8-10 cm tenyészterületre, s úgy aratjuk, mint más zöld- (vagy száraz) takarmányt. Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, ritkítás, magszárak kimetszése, fejtrágyázás, háromévenként szervestrágyázás.

Öntözése: tavasszal nem locsoljuk, nyáron, folyamatos hajtásszedés esetén szükség szerint nyirkosán, párásan tartjuk. Szedése: áprilistól - általában 4-5 hetenként - az erőteljes, halványított hajtásokat törjük (vágjuk) ki. Halványítás: a fiatal hajtásokat a kardinál ismertetett eljáráshoz hasonlóan szalmával, sötét fóliával vagy más alkalmas eszközzel elsötétítjük, 2-3 hét múlva szüretelünk. Téliesítés: szeptemberben a magszárakat kivágjuk, és az egész bokrot 10 cm magasságban lenyírjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Egyedi vagy csoportos virágnak, bejáró utak szegélyének jól mutat. Szárazkötészetben is felhasználható.

Fiatal halványított hajtásaiból finom főzelék és egyéb étel készíthető a zöldséghiányos időszakban. Háziállatok etetésére is megfelelő.

Elkészítése

A tengeri tátorjánt jórészt spárgaszerűen használjuk fel. Pikáns, kesernyés ízén kívül mogyoróíze is kellemes.

• Tátorjánfőzelék. A halványított hajtásokat keskeny szeletkékre vágjuk, sós vízben előfőzzük, lehűtjük, lecsurgatjuk. Ezt követően vajmártásban, petrezselyemmel, zsemlereszelékkel megfőzzük, és tejfölt habarunk rá.