Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Téli sárgadinnye
Cucumis melo L. - Cucurbitaceae

A tárolás során érő termése téli csemege

A tökfélékkel rokon sárgadinnyének Afrika az őshazája és csak nagyon lassan jutott el onnan más földrészekre. Szelekcióval és egyéb nemesítésével Ázsia országaiban foglalkoztak kezdetben, innen származnak a legkülönbözőbb alakú és ízű fajták, sokan ezért Ázsiát tekintik a dinnye hazájának. A téli típusú dinnyefajta is innen került Európába.

Vastag karószerű főgyökere 1 méteres mélységig is lehatol a talajba, 20-25 cm mélyen számtalan oldalgyökeret fejleszt, amelyekkel nagy földterületet hálóz be. Viszonylagos szárazságtűrő képességét nagyszámú gyökere mellett jelentős szívóerejének is köszönheti.

Heverő szára 1-3 m hosszúra nő meg. A szár alapi részéhez közel 3-4 elsődleges elágazás fejlődik. A száron általában egyszerű kacsok találhatók. A levelek szórtan helyezkednek el, lekerekített karéjúak, felületük kissé molyhos, fonákuk érdes tapintású. A levélhónaljakban a virágok magányosan állnak. A virágzás június végétől szeptemberig tart. A 2-2,5 cm átmérőjű, kerék alakú párta halványsárga színű. Az öt sziromlevél majdnem szabadnak tűnik, alsó részükön összeforrtak. Az egyes hasábok felső része szétálló. A porzók eresztéke a portokon is folytatódik.

Az alsó állású gyapjas magház három termőlevélből alakul, a bibe kétkaréjú. Az egyivarú virágok közül a hímvirágok mintegy egy héttel a nővirágok előtt nyílnak. A kopasz termés elliptikus alakú, héjának színe zöld vagy sárga.

Környezeti igénye

Egyike a legtöbb meleget kívánó termesztett növényeinknek. Erősebb ingadozásoktól mentes, folyamatos magas hőmérsékleten érzi jól magát. A magok 12-15 °C-on indulnak csírázásnak, de a legkedvezőbb csírázást hőmérséklet 25-30 °C. Alacsony, 10-12 °C vagy ez alatti hőmérsékletű talajokban a magok elfekszenek, nagyon későn vagy egyáltalán nem csíráznak ki. Optimális körülmények között egy héten belül kikel. Szikleveles állapotban 7-8 °C-kal alacsonyabb hőmérséklet az ideális számára, ekkor a legkisebb a hőigénye. Később a vegetatív részek növekedése során 23-26 °C a kedvező, míg virágzás - terméskötés idején 30 °C vagy afölötti. Alacsony hőmérsékleten fázik a növény, erre a hajtásvégek felemelkedéséből következtethetünk. Alacsony hőmérsékleten növekedése megáll, 0 °C alatt pedig azonnal elfagy.

Magas hőigényével nagy fényigény is párosul. Hazánkban szabadföldi termesztése során a fény elegendő számára. Elégtelen fényviszonyok között, pl. hosszan tartó borús időszak miatt az érés elhúzódik, és a terméshéj kissé megvastagodik.

Nagy vízigénye ellenére, kedvező csapadékeloszlás esetén öntözetlenül is termeszthető. A palántázott növények kiültetés után többszöri öntözéssel adnak megfelelő mennyiségű termést. A helyrevetettek sokkal jobban tűrik a szárazságot, ennek ellenére száraz, meleg nyarakon az öntözést meghálálják. Sok víz hatására túl buja a fejlődés, és terméseirúgás léphet fel.

Laza szerkezetű, jó minőségű homokos vályogtalajok a legmegfelelőbbek számára. Hideg, erősen kötött, nehezen melegedő területekre lehetőleg ne ültessük. Túlságosan laza homokon nagy a kiszáradás veszélye, de jó vízgazdálkodás esetén gyorsabb a fejlődése. Közömbös, enyhén savanyú kémhatású talajt válasszunk a termesztéséhez. Nagy a tápanyagigénye, ezért csak jó táperőben levő talajokon várhatunk kielégítő mennyiségű és minőségű termést. 10 m²-re 20-50 kg szerves trágyával elegendő mennyiségű tápanyaghoz jut. A legfontosabb tápelemek közül a káliumból igényli a legtöbbet, míg a túlzott nitrogénadagolás kifejezetten káros az ízminőségére és a tárolhatóságára. Fiatalkori fejlődése gyorsítható nitrogéntartalmú fejtrágyázással, míg később (virágzástól) foszfor- és káliumigénye nő meg. Tiszta hatóanyagban számolva nitrogén- és foszforigénye azonos, míg káliumból kétszer annyi a szükséges mennyiség. Meszes talajon megnő a növények szárazságtűrése és betegségellenálló képessége. Műtrágyákból 10 m²-re 30-40 dkg pétisót, 50 dkg szuperfoszfátot és 40-60 dkg kálisót számíthatunk közepes tápanyagszintű talajon.

Termesztése

Az őszi talajmunkák előtt szórjuk ki az érett istállótrágyát, illetve a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat. Mélyszántással vagy ásással alaposan forgassuk meg a talajt és hagyjuk télre hantosán, hogy a csapadék jól összegyűljön. Tavasszal, amilyen korán csak lehet, egyengessük el a talajfelszínt és a téli sárgadinnye vetéséig rövid tenyészidejű zöldségfélével hasznosítsuk a területet. Késői vetése miatt áttelelő zöldségnövény is lehet az előveteménye.

A magok szabadföldi vetésére május 20-a körül kerüljön sor. Gyengébb minőségű talajon érdemes palántáról szaporítani. A palántát tápkockában, kis cserepekben, tejfölöspohárban neveljük 4-6 hétig, meleg, 20-25 °C-os hőmérsékleten. Szabad földön fészkekbe vessük vagy palántázzuk. A fészkeket a fügelevelű töknél leírtak szerint készítsük. A fészkek távolsága 15x100 vagy 120X120 cm, mindegyikbe 3-5 szem magot vagy egy tápkockás palántát helyezzünk.

Öntözni csak hosszan tartó száraz periódus alatt szükséges, de a palántázott többször igényel vizet, mert rosszabbul tűri a szárazságot. Első kapáláskor fészkenként a legerősebb növények közül egyet vagy kettőt hagyjunk meg, a többit távolítsuk el. Gyomtalanítsuk a korai időszakban, egyszer vagy kétszer adjunk nitrogén fejtrágyát. A műtrágyát ajánlatos vízben oldva vagy közvetlenül öntözés előtt a talajra szórva kijuttatni. Az oldalhajtások metszése fölösleges, mert termésfokozó hatása nem bizonyított. Ahhoz, hogy több hónapig tárolható legyen, nagyon fontos a betegségek távol tartása, megelőzése. A szedés előtti utolsó permetezés alkalmával gombaölő szeres lével kezeljük a terméseket is. Egyes vidékeken a terméseket tárolás előtt híg mésztejben megforgatják.

A zöldesfehér terméseket kifejlett méret (1,2-1,5-2 kg) elérésekor szedjük. Közvetlen fogyasztásra nem alkalmas, csak több hónapos tárolás után válik élvezhetővé. Az éretlenül leszedett, kisebb termések tárolása valamivel tovább tarthat, de utóéréskor kisebb cukortartalmuk miatt nem lesznek nagyon édesek.

Nagyon fontos a helyes tárolás. A szedés előtt gombaölő szerrel kezelt terméseket vigyük alacsony páratartalmú, fagymentes helyre. Közvetlenül hideg talapzatra (kőre, téglára, betonra) ne rakjuk, mert a párakicsapódás miatt a dinnyék rothadásnak indulnak. A leszedett termések érettségi foka - amelyre általában a méretből, a színből lehet következtetni - és az utóérés gyorsasága között szoros összefüggés van. Az éretlenebb termések jóval tovább eltarthatok, míg a nagy, 2 kg körüliek gyorsabban beérnek. Ezt a fogyasztási sorrendnél is vegyük figyelembe. Ide tartoznak a kis termésű díszdinnyék is, melyek közül a ssp. agrestis alfajba tartozók élvezhetetlenek, míg a ssp. dudaim, magyar néven zsebdinnye, édes ízű és kellemes illatú. Ez utóbbit az illatszeripar használja fel elsősorban, de kompót, lekvár is készíthető belőle, vékony héja miatt kevésbé tartható el.

Felhasználása

Fajtától és leszedéskori érettségtől függően több hónapos tárolás alatt alakul ki az íz és illat összhangja a termésekben. így a kezdetben (leszedéskor) még alig édes, élvezhetetlen dinnyék karácsony tájára finom csemegéül és meglepetésül szolgálhatnak.

II.
Sárgadinnye, cukordinnye
Cucumis melo L.
Család: Cucurbitaceae (tökfélék)

A: musk melon, sweet melon;
F: melon;
S: melón;
P: meläo;
N: Honigmelone, Zuckermelone

A sárgadinnye földön kúszó vagy felkapaszkodó, gazdagon elágazó szárú, elálló serteszőrű, egylaki, egyéves. Szárai legfeljebb 3 m hosszúak, egyszerű, a végükön spirális kacsokat fejlesztenek. Levelei szórt állásúak, legfeljebb 20 cm hosszú nyelűek. A levéllemez kerekded vagy vese alakú, gyengén 3-7 karéjú, szabálytalanul durván fogazott szélű, szíves vállú, 20 cm-nél nem nagyobb. Az egy- vagy kétivarú, kb. 3 cm hosszú kocsányú virágok 1-4-esével fejlődnek a levélhónaljakban. A hosszú-gyapjas, fehér szőrű, harang alakú csészecső 5 keskeny cimpában végződik. A világossárga, széles visszás-tojásdad szirmok alsó negyed részükön csövesen összenőttek (2,5 x 1,5 cm).
Termése: nagyszámú fajtájának kabakja igen sok alakú: gömbölyded vagy elliptikus, sima, barázdás vagy bordás, repedezett, hosszirányban ráncos vagy hálózatos héjú, kopasz vagy finoman szőrös. Színe lehet fehéres, különböző sárga árnyalatú, sárgásbarna vagy zöld, narancsszínű, esetleg pettyes. Általában 30 cm-nél nem nagyobbak és 2 kg súlyúak. A bő levű, éretten lágy, édes terméshús fajtától függően többé vagy kevésbé zamatos, sárga, vöröses, narancsszínű, fehér vagy zöld. A központi termésüreg falához számos lapos-elliptikus, fehér vagy világosbarna, sima, 5-15 x 2-8 mm-es mag tapad, melyek nyálkás anyagba ágyazottak.
Felhasználása: az érett termést nyers gyümölcsként fogyasztják; a gyümölcssaláták fontos alapanyaga; péppé feldolgozva vízzel vagy tejjel isszák; az éretlen termést megfőzve zöldségként tálalják, és ecetes savanyúságnak teszik el. Az olajban gazdag magokat pörkölve eszik.
Elterjedése: valószínűleg Kelet-Afrikából származik; Egyiptomban már évezredekkel ezelőtt termesztették, napjainkban trópusi, szubtrópusi klímában világszerte termesztik, és egynyári növényként a mérsékelt övekben is nevelik.
Termesztése és betakarítása: napos fekvésű, tápanyagban gazdag, nem túl nedves helyen, 24-28 °C közötti hőmérsékleten tenyészik legjobban. A rendkívül különböző termésformájú, igen nagy számú változatot és fajtát magról nevelik. Vetés után 3-4 hónap múlva szüretelhető a termés, hűtve 1-2 hétig tárolható.