Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Tehénborsó
Vigna sinensis, Vigna unguiculata (L.) Walp., V. u. convar. unguiculata

(más néven: kínai bab, szembab, tehénbab, homoki bab, csicseri bab)
cow pea, blackeye pea, blackeye bean

Meleg, sivár homokvidékeink kultúrája. Pillangós virágai színváltók. Kinyílás előtt citromsárgák, kinyílva tisztafehérek, majd ismét sárgák lesznek. A virágok és a hosszú, vékony (10-15 cm-es), különleges hüvelyek kis csokorban (2-5 db) a levelek fölött helyezkednek el, és érdekesen díszes küllemet kölcsönöznek a növénynek. Mindenképpen helye van kiskertünkben, főként homokos, száraz vidéken.

Származása, elterjedése. Afrikai vagy ázsiai (indiai) eredetű. A középkorban nálunk és a Balkánon széles körűen termesztették. Legelterjedtebb Kínában, Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban. Hazánkban mindössze a Duna-Tisza közén termesztik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A szegény homokvidékek szárazságtűrő növénye. Szemtermése kiskertben 0,2-0,4 kg/m², zöldtermése szárastul 7-14 kg/m². Magja 15-18% emészthető fehérjét, 72-73% keményítőt tartalmaz. Zöldhüvelyesen, 24 kg szárazanyagot számítva, 2,1% emészthető fehérjét és 7,6 kg keményítőértéket ad. Étkezési célokra zölden és szemesen használható. Könnyen emészthető, abraktakarmánynak és zöldtakarmánynak is érdemes vetni. A sivár homokot javítja.

Növénytani jellemzői. Egynyári, lágy szárú, önbeporzó, paszulyhoz hasonló növény. Főgyökere orsógyökér, ebből számos gyökérág fejlődik ki. A gyökérágakon gyökérgümők képződnek. Szára teljes kifejlődéskor elheverő, egyébként felemelkedő. Levélzete hármasán összetett, lándzsás tojás alakú, kopasz, fénylő és zöld színű. Virágzata a levelek fölé emelkedő örvös fürt. A virágok színe napkeltekor sárga, 8-9 óra tájban nyílnak, ekkor fehérek, majd 11-14 óra között ismét sárga színűek. Hüvelye 10-25 cm hosszú, keskeny, csokros elhelyezkedésű. Magja a hüvelyben 6-20 db, kis szemű, vese alakú, pereg. Ezermagtömege 90-130 g. Csírázóképessége 80-90%-os, 3-4 évig csírázik. A homoki bab a vetéstől számítva 7-10 nap alatt kel ki. Tenyészideje 95-120 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: rövidnappalos, de fényigényes növény. Hőigénye: a meleget kedveli. Vízigénye: a szárazságot igen jól tűri, kevés csapadékkal beéri (inkább csak keléskor és kezdeti fejlődéskor kívánja). Talajigénye: igénytelen, nálunk a homok növénye. Tápanyagigénye: külön szerves- és műtrágyázást nem kíván.

Változékonysága, fajtái. A Duna-Tisza közi tanyákon két, Szentesen egy fajtatípusa ismert. A 'Világos krémmagvú' virága fehér, hüvelye vékony, magja kicsiny. Május közepén vetve tenyészideje 110-120 nap. A 'Barna magvú' virágja világoskék, hüvelye valamivel erőteljesebb, magja nagyobb, ezermagtömege 140-160 g. Május közepén vetve tenyészideje 95-110 nap. Rozsdára érzékeny. A 'Szentesi krémmagvú' megegyezik a 'Világos krémmagvú'-val. de tenyészideje rövidebb, 90-110 nap.

Termesztése. Másodnövényként gazdaságos termeszteni, május 15. és szeptember 15. között veszi igénybe a területet. Előnövényei a takarmánynövények vagy korán lekerülő zöldségfélék, utónövénye pedig valamennyi díszzöldség lehet. Talaj-előkészítése: különleges talaj-előkészítést nem igényel. Homokon elegendő közvetlenül vetés előtt ásni, majd hengerezni, vagy ősszel ásni. Tenyészterülete: magnak 30-40 cm sor- és 6-8 cm tő- (szem-) távolságra, zöldtakarmánynak hasonlóképpen vessük. Vetőmagszükséglete: kis magvúból 3,5-5,5 g/m², nagy magvúból 4-7 g/m². Fészkesen is vethetjük 30 x 30 cm, ill. 40 x 40 cm távolságra (3-5 szem/fészek), 4-8 cm mélyen. Ápolása egy-két kapálásból áll. Magja májusi vetés esetén augusztus elejétől érik. Szedése elhúzódó, pergessél számolhatunk, ahogyan érik, folyamatosan szedjük. Úgy kezeljük, mint a babot.

Feldolgozása, hasznosítása. Homokon vagy más, száraz helyen díszágyásnak ültethető. A levelek fölött csokrosan elhelyezkedő hüvelyei igen érdekes látványt nyújtanak. Szárazkötészetben is alkalmazható.

Zölden és szárazon különböző ízletes, könnyen emészthető ételek készíthetők belőle.

Elkészítése

Terméséből mind zölden, mind szemesen ízletes a bableves, a babfőzelék és más babétel. Ezeket az étkezési babhoz hasonlóan készítjük el.

II.
Tehénbab
Vigna unguiculata (L.) Walp. (V. sinensis [L.] Savi ex Hassk., V. catjang [Burm.f.] Walp.)
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

A: yard-long bean, cowpea;
F: dolique monguette;
S: pajarito, frisol de pinta negra;
N: Augen-Bohne, Schlangen-bohne

A tehénbab változatos külsejű, egyéves vagy évelő, felálló, futó vagy kúszó lágyszárú, pillangós virágokkal. Szórt állású levelei hármasak, 3-12 cm hosszú nyelűek, a tojásdad-lándzsás pálhák 6-20 mm-esek. A levélkék tojásdadok, rombosak vagy lándzsásak, tompák vagy kihegyezettek, kopaszak vagy gyengén pelyhes szőrűek és legfeljebb 13 cm hosszúak. A virágok 15-40 cm hosszú, levélhónalji fürtökben fejlődnek; 4 mm hosszú csészecsövük hegyes, pillás cimpákban végződik; a fehér, zöldes, sárga vagy ibolyaszínű párta 2-3,5 cm-es, a kocsány 2 mm-es.

Termése: csüngő (a cylindrica alfajnál felálló) megérve sárgás, 10-16 magvú hüvelye, amely keskeny hengeres, nem lapított, éréskor a magok körül többé-kevésbé erősen duzzadt; rövid, hajlott csőrben végződik. Az érett hüvelyek mintegy 7 mm szélesek és 4 mm vastagok, hosszuk alfajok szerint nagyon különböző: a subsp. cylindrica (= catjang) hüvelyei 7,5-13 cm hosszúak, a subsp. unguiculata 20-30 cm, végül a subsp. sesquipedalis 30-100 cm hosszú. A mag (8 x 7 x 2 mm) elliptikus, tojás vagy gyengén vese alakú, színe különböző; a köldök elliptikus.

Felhasználása: a Délkelet-Ázsiában gyakran termesztett sesquipedalis alfaj (rőföspaszuly) nyurga, éretlen hüvelyeit zöldségként készítik el. A két másik alfajnál főként az éretlen magokat főzik meg. A termések toxikus anyagokat tartalmaznak, amelyek hevítéskor elpusztulnak, nyersen nem fogyaszthatók. A leveleket megpárolják főzelékként. A fajt gyakran takarmánynak és zöldtrágyának ültetik.

Elterjedése: nagyon régi kultúrnövény, amely feltehetően a trópusi Afrikából származik, ma a szubtrópusokon és trópusokon világszerte termesztik.

Termesztése és betakarítása: legjobban meleg-nedves klímában tenyészik, 1500 m alatti helyeken. Szántóföldön vagy kertben termesztik, a kapaszkodó formákat karózni kell. A fehérjében gazdag hüvelyeket zölden, ha a magokat használják fel, akkor éretlen vagy érett állapotban szedik.

Rokon fajok: a fajokban gazdag Vigna nemzetség sok más fajának termését is használják regionálisan élelmiszereként. A nagyszámú, részben nehezen megkülönböztethető trópusi babfajok közé tartozik a mérsékelt övben nyáron bokor- és karós babként termesztett kerti bab (Phaseolus vulgaris L.). Ez a nagyon sok alakban, számtalan fajtában világszerte ültetett faj feltehetően a trópusi Dél-Amerika hegységeiből származik. Ázsiában és Latin-Amerikában honos néhány más Phaseolus taxon mellett többek között a Canavalia, Cicer, Dalichos, Kerstingella és Voandzeia nemzetségek fajait is termesztik hüvelyesként a trópusokon.

III.
Tehénborsó-változatok
Vigna unguiculata

Növénytani leírása. A Leguminosae (hüvelyesek) család Vigna nemzetségébe tartozik. Ma termesztett változatait a botanikusok három csoportba sorolják. Egyesek a csoportokat önálló fajként, mások alfajként, változatként, illetve fajtacsoportonként tartják nyilván. Az általánosan elfogadott rendszerezés a tehénborsót egységes fajnak, változatait pedig alfajnak tekinti.

A névvel kapcsolatban csak annyit, hogy bár angolul és szó szerint lefordítva több más nyelven is valóban tehénborsó, de a növény minden tekintetben a közönséges babhoz hasonló. Az elnevezés azonban még az angol nyelvterületen is zavaró, és a fogalmak tisztázására az ottani szerzők is felhívják a figyelmet.

Valamennyi típus egyéves. Jól fejlett főgyökerük és szétterülő oldalgyökereik vannak, amelyek a talaj felszínéhez közel helyezkednek el.

Általában öntermékenyülők, de rovarok segítségével idegentermékenyülés is előfordulhat.

Déli tehénborsó
Vigna unguiculata sep. sinensis L.

Angolul: blackeye-pea or bean.

Növénytani leírása. A tehénborsó alaptípusa. Bokor jellegű, csavarodó, de nem kúszónövény. A hüvely 6-24 cm hosszú, nem felfújt, és éretten sem zsugorodik össze a mag körül, éretten csüngő állású.

A legtöbb fajta szárán, levelén, hüvelyén és virágrészein vagy magján antociános elszíneződés látható.

Érett magja 6-9 mm hosszú, vese alakhoz hasonló vagy gömbölyded.

Yardlong-bab
Vigna unguiculata sep. sesquipedalis Verde.

További elnevezései: asparagus bean (spárgabab), string bean (madzagbab, zsinórbab), tan kok, kínai hosszú bab

Növénytani leírása. Nálunk kínai babként tartják nyilván, a gyűjteményekben és a kedvtelésből kertészkedők körében. Támrendszert igénylő, kúszó (futó) jellegű tehénborsó változat.

Hüvelye, amikor zöld felfújt, nagyon hosszú, 35-60 cm, beérve összezsugorodik a mag körül. Kitűnő ízű, nagyon tápláló eledel. A mag 8-12 mm hosszú, megnyúlt vese alakú.

Catjang-bab
Vigna unguiculata ssp. cylindrica Verde.

Angolul: Bombay cow pea (Bombay tehénborsó).

Növénytani leírása. A növény bokorszerű, de kapaszkodó, kúszó jellegű, éretten felálló termésű. A hüvelye 6-9 cm hosszú, hengeres alakú, vékony, kb. 0,5 cm átmérőjű. A magja kicsi, 5-6 mm hosszú, téglalap alakú vagy hengeres, szorosan kitölti a hüvelyt.

Bőségesen és hosszú ideig virágzó típus. A hüvelye szálkás, de nagyon ízletes.

Származása, elterjedése. Valószínüleg nyugat-afrikai eredetű, másodlagos géncentruma India. Egyesek szerint Kínában is őshonos, ősidők óta termesztett növény. Fontosságát jelzi vetésterületének folyamatos növekedése. Napjainkra a trópusok legelterjedtebb hüvelyes növénye lett. Ma már több, mint 5 millió hektáron termesztik.

A déli borsó főleg az Egyesült Államokban terjedt el, ahol fontos konzervipari növény. A yardlong-babot és a catjang-babot elsősorban az afrikai, az ázsiai, továbbá a közép- és a latin-amerikai fejlődő országokban termesztik.

Élelmeszési és gazdasági jelentősége. A tehénborsó valamelyik típusa szinte valamennyi trópusi fejlődő országban naponta fogyasztásra kerül. A déli borsónak, a yardlond babnak elsősorban a zsenge hüvelyét, másodsorban kifejtett zsenge magját, a catjang babnak pedig mind a zsenge hüvelyét, mind a zsenge, kifejtett magját (azonos arányban) fogyasztják.

Mindhárom típus fontos ásványi só, vitamin- és fehérje forrás, az utóbbiból közel 19-26%-ot tartalmaz.

A yardlong babnak kiemelkedően kellemes íze, a catjang babnak pedig igen magas fehérjetartalma van.

Környezeti igényei. Melegigényes, 16-26 °C közötti hőmérsékleten növekszik és fejlődik zavartalanul. A csírázáshoz legalább 20-22 °C-ot igényel. A hidegre érzékeny, az igényénél magasabb hőmérsékletet jobban bírja, mint az alacsonyabbat. Rövidnappalos, de számos nappalhosszúsággal szemben közömbös fajta ismeretes mindhárom csoportban. Mérsékelten vízigényes, az átmeneti ideig tartó szárazságot jól bírja. A yardlong bab érzékenyebb, mint a déli borsó és a catjang bab. Hatalmas levelei nagy párologtató felületet képeznek, ezért sem a szárazságot, sem a folyamatos vízellátás hiányát nem viseli el úgy mint a másik két változat. A 35 °C feletti hőmérsékletet nem bírja.

Mindhárom típus valamennyi jó vízelvezetésű talajon termeszthető. Közömbös körüli talaj kémhatást igényel, de a kissé savanyú talajokon is jól fejlődik.

Termesztése. A déli borsót és a catjang babot 50-100 cm sortávolságra vetik és 12-15 cm tőtávolságra egyelik. A hektáronkénti vetőmagszükséget általában 25-35 kg, a növénysűrűség kb. 150 000/ha. A virágzás után kb. 15 napig zöld, zsenge marad a mag a hüvelyben, a 19. naptól már érésbe fordul. A zsenge hüvelyek a vetés után 10-16 héttel válnak betakaríthatóvá.

A rövid tenyészidejű fajták 12-13, a hosszú tenyészidejűek 20-21 héttel a vetés után érlelnek magot.

Elkészítésének módjai. A különböző tehénborsóváltozatok a hüvelyes zöldbabhoz, a kifejlett, zsenge szemes babhoz, és az étkezési szárazbabhoz hasonló módon kerülnek felhasználásra. Lényegében a nálunk termesztett zöldbabot és az étkezési szárazbabot pótolják a trópusokon.

Fajtái. Nálunk nincsenek, vetőmagja nem szerezhető be. Külföldi cégek elsősorban Yardlong bab fajtákat forgalmaznak. Vezető piaci fajta az Extra long red seeded (extra hosszú, vörös magvú). Hüvelyei 60 cm hosszúra nőnek, de fogyasztásra a 30-40 cm-esek a jók, mert, ekkor a legzsengébbek. Az érett mag barnáspiros színű.

Széles körben termesztett a kitűnő minőségű Extra long black seeded (extra hosszú, fekete magvú) fajta is. Hüvelyei hosszabbak, mélyebb zöld színűek. Érett magja apró, fekete színű.

IV.
Spárgabab
Vigna sinensis ssp. sesquipedalis (L.) V. Eselt - Fabaceae

Hosszú, zöld hüvelyéből főzelék készül, dísznek is szép

A babfélék származási helye még ma nincs pontosan felderítve. Sok zavart és félreértést okozott, hogy többféle elnevezésük terjedt el. Európában Amerika felfedezése előtt is termesztettek már a Földközi-tenger vidékén lóbabot (Vicia faba) és tehénborsót (Vigna sinensis). A Phaseolus elnevezést minden bizonnyal erre a két fajra használták. Amerika felfedezése után az onnan behozott babot jelölte Linné Phaseolus névvel. A görögök és a rómaiak is foglalkoztak már a Vigna sinensis termesztésével, amelyet minden bizonnyal Afrikából hoztak át. így a spárgabab őshazáját is Afrika trópusain kell keresnünk. Egyéves, lágy szárú növény. Főgyökere 100-130 cm mélyre hatol a talajba. Az oldalgyökerek csúcsai a főgyökértől 50-60 cm-re távolodnak el. Szára nem fejezi be a növekedést, mint a bokorbabé, hanem folyamatosan hosszabbodik. A folytonos növekedés miatt könnyen fel lehet futtatni támrendszerre. Levelei hármasán összetettek, a levélkék kihegyezettek és to-jásdad alakúak. A levelek hónaljában felfelé álló fürtvirágzat kevés tagból áll.

A jellegzetes pillangós virágok szimmetrikus felépítésűek, az egyes virágtagokra az ötös szám a jellemző. Zöld csészelevelei összeforrtak, a csésze ötcimpájú. Az öt sziromlevélből a két alsó csónakot formál, ehhez két oldalról egy-egy evező társul, amelyet középen egy felálló vitorla egészít ki. Az egy termőlevélből alakuló jellegzetes hüvelytermésének hossza a 80-90 cm-t is elérheti, ezért tennesztésénél ajánlatos kerítésre, fára stb., futtatni, hogy a hosz-szú termések szabadon csüngjenek.

A felnyíló hüvelytermés érés után megszáradva elcsavarodik és így reped fel, vagy sokszor csak eltörik, és elszórja az apró koromfekete magvakat, amelyeken a sárgásfehér köldökcsík élesen elválik. (A ssp. sinensistől a többi között ez az egyik megkülönböztető bélyeg, mert annak a köldökfoltja fekete.)

Környezeti igénye

Származásából és elterjedéséből következően magas hőigényű növény. Ettől függetlenül a kontinentális éghajlaton is biztonságosan termeszthető. Magjai 8-10 °C-on nem, vagy csak igen nehezen csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 20-25 °C, sőt egyes típusoké 30 °C körül van. Kelés után a hőigénye 20 °C alá csökken. Ilyenkor jobb a hűvösebb idő, hogy a gyökerei megerősödjenek. Virágzás és terméskötés idején ismét 22-25 °C az ideális számára, amely megmaradhat végig a termésfejlődés és érés folyamán. A hidegre igen érzékeny. 10 °C alatt fokozatosan beszünteti növekedését, fagypont közelében pedig a zöld hajtások és levelek elfagynak. A félig érett termések egykét fokos hideget még kibírnak, de ez alatt azok is tönkremennek.

Fényigénye közepes, félárnyékban is elfogadhatóan növekedik. Fejlődéséhez elegendő 10-12 órás megvilágítás is. Hosszúnappalos körülmények között, tűző napon sem törik meg a növekedése. Erős hajtásnövekedése miatt a kisebb árnyékoló tárgyakat gyorsan túlnövi.

Vízigénye valamivel nagyobb a nálunk ismert babfajtákénál. Párás környezetben kevesebb csapadékkal is beéri. Száraz, meleg időben kevés talajnedvességgel a kezdeti, amúgy is lassú fejlődése vontatottabbá válik, ha pedig ez később, termésnövekedés idején következik be, akkor a hüvelyek hossza lényegesen kisebb lesz. Szeszélyes nyári csapadékviszonyainkat tekintve termesztése csak 2-3-szori öntözéssel biztonságos.

A talajban nem válogat. A szélsőséges talajtípusok kivételével szinte minden talajon szépen díszlik. Lehetőleg laza szerkezetű, könnyen melegedő területet válasszunk számára, ahol szükség esetén öntözhetjük is. Erősen kötött, nedves, hideg talajok nem alkalmasak a termesztésére. Közepes termőrétegű, de jó vízgazdálkodású helyek megfelelőek számára. Késő tavaszi vetése miatt a magasabb talajvízszintű talajokon is megmarad, sőt ilyen fekvésű területek száraz időszakban előnyösek lehetnek. Erősen laza futóhomokon nemcsak a talajnedvesség hiánya, hanem a homokverés is kárt okoz. Közepes tápanyagigénye miatt kielégítő humusztartalmú talajokon nem szükséges szervestrágyázni. Sovány, gyenge minőségű talajokon szervestrágyázás hiányában még virágzása is elmaradhat, ilyenkor 10 m²-re legalább 20-30 kg érett istállótrágyát adagoljunk alá. Vetésforgóban a szervestrágyázást követő második év a megfelelő számára. Rendszeres műtrágyázással is biztonságosan termeszthető. Közepes tápanyag-ellá-tottságú talajon 10 m²-re 30-40 dkg szuperfoszfátot és 20 dkg kálisót számítsunk.

Termesztése

Szabadföldi helyrevetéssel szaporítják, éppúgy, mint a nálunk köztermesztésben álló babfajokat. Az őszi talajmunkák előtt a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákkal együtt szórjuk ki a szerves trágyát. A mélyszántást vagy ásást követően a földterületet hagyjuk hantosán, hogy a téli csapadék minél jobban összegyűljön, illetve elvezetődjön. Tavasszal gereblyével egyenesre és aprómorzsalékosra munkáljuk a földjét.

Vetését ne siessük el, április második felétől kezdjük csak meg, hűvösebb tavaszon pedig halasszuk májusra. Hideg talajon elmarad vagy erősen lelassul a csírázás, a növény megreked a kezdeti néhány leveles növekedési szakaszban, és csak a hőmérséklet emelkedésével indul el újra a hajtásképződés.

A magokat 3-4 cm mélyen helyezzük el a talajban. A sor- és tőtávolság a támaszrend-szeitől is függ. A kerítés napos, déli oldalára egy sorba vessük, úgy, hogy az egyes fészkek (1-3 tő) egymástól 20-25 cm-re kerüljenek. A sorvetés is megfelelő, amelynél a tövek 8-12 cm-re vannak egymástól. Legalább 1 m magas, inkább 1,5-2 m-es egyszerű támaszrendszerre van szüksége, házilag karóból, vastagabb huzalból készíthetjük. Elhelyezhetjük tőkehiányos szőlőlugasban is. A szár növekedésének kezdetén vezessük a növényt, később csak igazítani kell, mert magától csavarodik tovább.

A tenyészidő folyamán többszöri kapálással tartsuk gyommentesen a területet. Ha a parcella elgyomosodott, rendbe hozása elég nehéz, mert a spárgabab rácsayarodik a magasabb gyomszárakra, és a gyomok kihúzásával eltépjük a babhajtást is. Öntözésekor, különösen a fejlődés kezdetén, vigyázzunk arra, hogy ne hűljön le erősen a felső talajréteg. Virágzás és terméskötés idején sok vizet igényel, ilyenkor érdemes a csapadékhiányt pótolni. Nedves, párás évjáratban a babrozsda fertőzésére számíthatunk. Ez a klíma mind a növénynek - hiszen trópusi -, mind a kórokozónak megfelelő. Védekezésként évente cseréljük a spárgabab termőhelyét, valamint a támrendszert fertőtlenítsük, mert a gomba áttelelhet rajta. A fertőzött növényi részeket (levél, szár) ősszel gyűjt-sük'össze és égessük el vagy ássuk le mélyen, legalább két ásónyomnyira a talajba.

A gombabetegség mellett vírus fertőzésére is számíthatunk, de egyik betegség sem veszélyezteti jelenleg a termesztését.

A hüvelyeket a nyár második felétől szedhetjük, folyamatosan egészen a fagyokig. Lehetőleg minden hüvelyt még zsenge állapotban szedjünk le, mert bennük kevés és apró a mag, s mint szárazbabnak nincs jelentősége.

Felhasználása

A rendkívül hosszú éretlen termés Afrikában fontos népélelmezési cikk. A magasból lelógó hüvelyeivel a liánokhoz hasonlóan a trópusok egyik jellegzetes képét adja. Táplálkozás céljára szinte csak a hüvelye értékes, mert a közel egyméteres termésben 6-10 mag van. Dél- és Kelet-Afrikában nagyon sokféle alakját különböztetik meg, amelyek között előfordulnak jóval többmagvú hüvelyűek is. Táplálkozási értéke mellett hosszú lelógó hüvelyeivel érdekes dísze is lehet kertünknek.

RECEPTEK

• Sajtos spárgabab

1 kg spárgabab, 2 dl tejföl, 2 tojás, 15 dkg reszelt sajt, 5 dkg vaj, só.

A megmosott spárgababot sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, majd kivajazott tűzálló tálba tesszük. A tejfölt elkeverjük a tojással és 10 dkg sajttal, sózzuk és ráöntjük a babra úgy, hogy a tetejét teljesen befedje. Megszórjuk még 5 dkg sajttal, ráöntjük az olvasztott vajat, és sütőben szép sárgára sütjük.

• Rakott spárgabab

1 kg spárgabab, 4 tojás, 1/4 kg sült hús, 2 dl tejföl, zsemlemorzsa, vaj, só.

A megmosott spárgababot puhára főzzük, majd tevétől lecsorgatjuk. Kivajazott tűzálló tálba rétegesen rakjuk le a spárgababot, a karikára vágott tojást és az apróra vágott sült húst, úgy, hogy az alsó és a felső sor spárgabab legyen. Minden réteget meglocsolunk tejföllel és meghintünk zsemlemorzsával. A tetejére vajdarabkákat morzsolunk és 20 percre a sütőbe tesszük.

• Spárgababsaláta

1/2 kg spárgabab, 4 paradicsom, 2 főtt tojás, 1 fej vöröshagyma, olaj, ecet, só, cukor.

A megmosott spárgababot sós vízben puhára főzzük, leszűrjük, és melegen ráöntjük a reszelt hagymával és olajjal ízesített salátalevet. A paradicsomokat keresztben kettévágjuk, a magos belső részt kiskanállal kiszedjük, és a fél paradicsomokkal a spárgababsalátát körberakjuk. A paradicsomok belsejét megsózzuk, és mindegyikbe egy negyed főtt tojást teszünk.

V.
Spárgabab
Vigna unguiculata (L.) Valp. convar. sesquipedalis (L.) Terpó comb. n.

A megszokott babtól merőben eltérő habitusú díszzöldség. Impozáns, felfutó szárán nyíló kék, pillangós virágjából 70-100 cm hosszú, vékony, különleges zöld hüvelyek fejlődnek.

Származása, elterjedése. Dél-, Délkelet-Ázsiából (Afrikából) származik. Itt ősrégi kultúrnövény. Sok trópusi és szubtrópusi országban elterjedt. Nagyon alakgazdag Kelet- és Dél-Afrikában, ahol az afrikai népesség legfontosabb hüvelyes terménye. Hazánkban a házi- és hobbikertekben most terjed.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Zöld termése folyóméterenként 0,5-1 kg. Száraz babból kedvező körülmények között 90-140 g/fm. Zölden és szárazon egyaránt fogyasztható. Szára takarmányozható. Minősége kiváló, béltartalma megegyezik a zöld hüvelyű paszulyokéval.

Növénytani jellemzői. Egynyári, lágy szárú, a pillangósok családjába tartozó babféleség. Főgyökere orsógyökér, gyökérágakkal, ezeken gyökérgümőkkel. Hajtásrendszere 2-3 m-re felfutó. Levelei hármasán összetettek, szélesen lándzsásak, kopaszak, fénylők, nagyok és sötétzöldek. Virágai csokrosan és egyesével fejlődnek, égszínkékek. Hüvelye lecsüngő, gömbölyű, csaknem 1 m hosszú, benne 5-6 cm-re helyezkednek el a magok. A hüvelyek színe középzöld, majd aranysárgára érik. Magja fekete, hosszúkás, vese alakú. Ezermagtömege 150-160 g. Csírázóképessége 80-90%-os, magja 3-4 évig kikel (7-10 nap alatt). Tenyészideje 130-150 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fény- és hőigényes növény. A csírázás hőmérsékleti optimuma 18-22 °C, a virágzásé 20-22 °C. Vízigénye mérsékelt, szárazon termeszthető. Talajra nem igényes. Tápanyagigénye: külön szerves- és műtrágyázást nem kíván.

Változékonysága, fajtái. Természetes típusai, kultúrvonalai nálunk nem ismeretesek. Alakjai a már említett Afrikában, Dél-, Délkelet-Ázsiában, továbbá Dél-Amerikában fordulnak elő. Hazánkban az egyik leghosszabb hüvelyű fajtatípusa honosodik ['Szentesimadzagbab' (FJ)]. Külföldi vetőmagcégnél azonban már hirdetnek egy hasonló, de erőteljesebb megjelenésű hibrid spárgababfajtát.

Termesztése. Meglehetősen hosszú tenyészidejű, ezért fő kultúrában termesztjük. Agrotechnikája megegyezik a karósbabéval (lásd ott). 2,5-3 m-es támaszt igényel. Helyrevetése 1 m-es sorközökben 6-8 cm-re, 4-5 cm mélyen történjék. Vetőmagszükséglete: 12-18 szem mag/fm (2-3 g). Szedése: 40-70 cm hosszú zöld hüvelyeit zsenge állapotban, augusztus-szeptember hónap folyamán, érett magját pedig késő ősszel szedjük száraz hüvelyestül. A termést jól összevárhatjuk, mert nem pereg.

Feldolgozása, hasznosítása. Támfalakon, hálókon, gúlákon, karókon, kerítésen, épületrészen felfuttatva virágzó, zöldhüvelyes és éretthüvelyes állapotban egyaránt igen jól mutat. Házi-, gyűjteményes, bemutató-, dísz- és hobbikertből sem hiányozhat. Száraz hüvelyei a kötészetben is felhasználhatók. Étkezésre különösen zölden kiváló. Hosszú, csokros, lelógó hüvelyeit marékkal összefogva gyorsan szedhetjük. Felaprítása is könnyen megy. Szárazon is felhasználható. Kímélő, energiaszegény, diétás ételnek, diabetikus betegek számára ajánlható.

Elkészítése

Termését a többi babféleséghez hasonlóan főzzük, készítjük el.

• Hosszú bab rakotton. 1 kg babot zöldhüvelyesen megtisztítunk, 10-15 cm-es darabokra vágjuk, sós, fokhagymás vízben puhára főzzük, lecsurgatjuk. 0,5 kg darált húst rövid lével paprikásnak megfőzünk. 20 dkg rizst kevés só, bors hozzáadásával megpárolunk. Tűzálló tálban egy sor főtt babot, erre egy sor rizst, majd egy sor darált húst rétegezünk, s ezt még egyszer (több anyagból többször) ismételjük. Végül 4 dl tejfölt öntünk rá, majd sütőben pirosra sütjük. Melegen kitűnő, egytálételként is fogyaszthatjuk.

• Morzsás hosszú bab sütve. 1 kg zöldhüvelyes babot sós vízben megfőzünk, majd pirított morzsában megforgatunk, és vajjal kikent tűzálló tálba helyezzük. Morzsával, reszelt sajttal, tejföllel meghintjük. (Kívánság szerint cukorral is ízesíthetjük.) Sütőben szép piros-ropogósra sütjük. Melegen kínáljuk.