Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Szójabab
Glycine max (L.) Merr. - Fabaceae

Nagy zsír- és fehérjetartalmú magja húspótló, olajat is préselnek belőle. Takarmányozásra kiváló

A pillangósvirágúak családja Glycine nemzetségének hatvan faja Afrika, Ázsia trópusain honos lágy szárú növény. Egyes fajai a mérsékelt égöv alatt is megmaradnak. Az ide tartozó szója jelenleg az egyik legfontosabb kultúrfajok egyike. Ázsiai őshazájában igen nagy szerepe van a táplálkozásban. Kínában több évezrede termesztik. Európában csak a 18. századtól ismerik, az USA-ban pedig még ennél is később terjedt el. Amerikában és Európában mintegy 15-20 évvel ezelőtt kezdődött el nagybani termesztése, jelenleg az egyik legfontosabb takarmánynövényünk.

Karószerű főgyőkere 1,5-2 m mélységig is lehatol, de az oldalelágazások és a felszívó hajszálgyökerek zöme a talaj felső részében találhatók. A másodlagos gyökerek gumóiban nitrogénmegkötő baktériumok (Rhizobiumok) találhatók. Gyengén elágazó főhajtásának hossza eléri a 80-100 cm-t. Középzöld levelei szórt állásúak. A levél alakja fajtánként változó, kerek tojásdadtól a keskeny lándzsásig terjedhet. Az egész növény a sűrű barnás szőrzettől borzas-bozontos. Az elsődleges levelek még egyszerűek, a későbbiek viszont már hármasán összetettek. Leveleit éréskor általában lehullatja.

A levelek hónaljában foglal helyet a laza fürtvirágzat. Az egyes virágok aprók (3-8 mm hosszúak), alig észrevehetők. Egy-egy virágzaton belül 3-10 pillangós virág található. A csésze kifejezetten két-ajkú. A párta színe fajtánként változó, a fehértől a liláig terjed, sem a bibeszál, sem a csónak nem kunkorodik. A felső állású magház, amelyből a hüvelytermés fejlődik, egy termőlevélből képződik. A hüvely borzas szőrű, belül szivacsos.

 

Környezeti igénye

Meleg, párás levegőt igénylő növény. Magjai 6-7 °C-on indulnak csírázásnak, optimális csírázási hőmérsékletük 20-23 °C. Vetéskor általában 15 °C körüli talajhőmérsékleten kapunk gyors és egyenletes kelést, ez hazánkban április vége felé esedékes. Inkább kissé később vessük, mint hideg talajba kerüljön a mag, ahol könnyen elfekszik. A késő tavaszi (májusi) fagyok ritkán tesznek kárt benne, mert a fiatal növények viszonylag jól tűrik a hideget. 100-130 napos tenyészideje alatt egyenletes, 20-25 °C körüli hőmérsékletet igényel.

Nagy hőingadozások vagy száraz forróság nem kedveznek a fejlődésének. Hazánk északi és déli országrészei között mintegy 15-20 napos eltérés van az érésidőben. A hűvös, csapadékos nyár 7-15 nappal is meghosszabbíthatja a tenyészidejét. Trópusi származása miatt tipikus rövidnappalos növény, de egyes típusai már jól alkalmazkodtak a hosszúnappalos körülményekhez.

Az árnyékot egyáltalán nem, a félárnyékot is csak kissé tűri, ez bizonyos mértékig gátat szab közteskénti termeszthetőségének.

Közepesen vízigényes. Tenyészideje alatt 350-400 mm csapadékkal is beéri, viszont nagyon fontos számára a csapadék eloszlása. Bő termést akkor várhatunk, ha júniusaugusztus között többször esik eső és mintegy 250-300 mm az összes mennyisége. Különösen fontos, hogy a júniusi csapadék, lehetőleg egyenletes eloszlásban, 100 mm körül legyen. Szárazabb években feltétlenül öntözzük, enélkül a hozama 50-60%-kal is visszaeshet. Az öntözést akkor kezdjük el, amikor a csúcsi levelek hervadó fonnyadását észrevesszük.

A szója nedves, laza vagy középkötött, jól levegőző talajokon fejlődik kifogástalanul. Erősen kötött szerkezetű talajokon nem fejleszt nagy gyökérzetet és a gyökérgumókban élő Rhizobium-baktériumok sem kapnak elegendő levegőt. Üde vályog- vagy homokos vályogtalajon kapjuk a legjobb termést, ha a talaj mély rétegű és jó a vízgazdálkodása. A talaj kémhatására nem érzékeny, jól fejlődik gyengén lúgos vagy savas pH-jú területeken is.

Közepes tápanyagigényű. Harmonikus tápanyagellátást előzetes szervestrágyázástól várhatunk. Vetésforgóban a szervestrágyázást követő második évben helyezzük el. Szerves trágya hiányában műtrágyával is beéri. A szervetlen tápanyagok közül foszforból igényel többet, amit fejlődése folyamán növekvő intenzitással vesz fel. Ugyancsak sok káliumot kíván, de korábban, virágzásig. Nitrogénből jóval kevesebbet igényel, túladagoláskor nemcsak a tenyészidő hosszabbodik meg, hanem a magok csírázóképessége is csökken, és a tövek megdőlnek. 10 m2-re 15-20 dkg pétisó, 40-50 dkg szuperfoszfát és 25-35 dkg káliső elegendő számára.

 

Termesztése

Szabadföldi magvetéssel szaporítják. Előveteményre nem érzékeny. A terület kiválasztásánál környezeti igényei mellett csupán azt vegyük figyelembe, hogy ne következzék önmaga után.

Ősszel a szerves vagy a kálium- és foszfortartalmú műtrágyák kiszórása után végezzük el a mélyszántást vagy ásást. Tavasszal gereblyézzük el a felszínt, de ne bolygassuk mélyen, hogy megőrizzük a nedvességet.

A magvetést ne kezdjük meg, amíg a felső talajréteg a 6-8 °C-os hőmérsékletet nem éri el. Jobb kissé később vetni, mint túl korán. 40-50 cm-es sortávolságra egymástól 2-3 cm-re szórjuk ki egyenletesen a magvakat. Nedves, morzsalékos szerkezetű talajba 3-4, szárazabba 4-5 cm mélyre kerüljenek a magok. A sekély vetést a galambok könnyen megtizedelik, míg a túl mélyre került magok rosszul csíráznak ki.

Kelés után az első kapáláskor ritkítsuk ki a túl sűrű állományt. Tenyészideje folyamán többszöri saraboló kapálással tartsuk állandóan gyommentesen és morzsalékosan a talaját. Virágzás-hüvelyképzés idején a nitrogén-fejtrágyázást és az öntözést meghálálja. Általában július a legkritikusabb számára: száraz nyáron öntözés nélkül hozama felére csökken.

Csapadékos, hűvös tavaszon baktériumos levélfoltosság fertőzésére számíthatunk. A gombabetegségek közül a peronoszpóra okozhatja a legtöbb gondot, a leveleken kívül a hüvelyeket, sőt a magokat is károsítja. Mindkét betegség ellen a vetésforgóval védekezhetünk, ha 3-4 éven belül nem kerül ugyanarra a területre.

Szedését a levelek teljes lehullása után kezdjük meg, ekkor már a csúcsi magok is érettek.

Amennyiben az időjárás engedi, teljes érésben szedjük, így nem igényel utószárítást. A nagyobb nedvességtartalmú magokat kb. 40 °C körüli hőmérsékleten szárítsuk meg, de a magok hőmérséklete nem emelkedhet 30 °C fölé. A szárítás végén óvatosan kezeljük a magokat, mert a maghéj könnyen reped és törik.

 

Felhasználása

A mag fehérjetartalma elérheti a 40%-ot, zsírtartalma a 20%-ot. Zsírjának és fehérjéjének az összetétele rendkívül hasonlít az állati eredetű zsírokhoz és fehérjékhez, ezért kiváló húspótló. Ázsiában éppen ezért nagy szerepe van az emberi táplálkozásban, lassan Európában, így hazánkban is kezdünk megbarátkozni vele. A magőrleményeket tej- és sajtszerű készítményekké dolgozzák fel, ezenkívül főleg mártások, köretek készítésére alkalmas. Az olajkinyerés után visszamaradó magrészek igen értékes takarmánydúsítók. Az élelmiszeriparban margarin, édességek, hústöltelékek, pástétomok készítésére használják, félig száradó olaját a festék- és gyógyszeripar is hasznosítja.

 

 

RECEPTEK

• Hamis fasírt

1/2 kg főtt szójabab darálva, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 zsemle, só, pirospaprika, bors, 1 tojás, olaj.

A szójababot összedolgozzuk az apróra vágott hagymával, tört fokhagymával, áztatott zsemlével, nyers tojással, sóval, borssal, piros paprikával. Kézzel apró fasírtokat készítünk, és forró olajban pirosra sütjük. Babsalátát tálalunk hozzá.

 

• Babsaláta

1/4 kg főtt szójabab, 4 fej vöröshagyma, 20 dkg burgonya, só, ecet.

Az egész főtt szójababot, az apró kockára vágott főtt burgonyát és a karikára vágott hagymát összekeverjük és leöntjük a sós, ecetes lével. Kevés vizet is adjunk hozzá. Hűvös helyen 1 órát hagyjuk állni, hogy az ízek jól összeérjenek.

 

 

II.
Szója
Glycine max (L.) Merr.

Ismét felfedezett számos értékes tulajdonsága folytán termesztése az egész világon, így hazánkban is előtérbe került. Kiskertben mint új jövevény, „borzas" küllemével, ezüstös-vörösesbarna hüvelytermésével, gazdag, zöld bokrával ér el díszítő hatást.

Származása, elterjedése. Őshazája Délkelet-Ázsia, ill. Mandzsúria. Kínában több mint 4000 éve termesztik. A világ szójatermesztése 48,6 millió ha, ebből az USA 48,2, Kína 29,3, a Szovjetunió 1,6%-ban részesül. Hazánkban (1977-ben) 29 000 ha-on termesztették a szóját.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Kiskertben 0,2-0,3 kg/m2 szemtermés érhető el. A földimogyoró után a legnagyobb fehérjetartalmú (42%) növényünk, jelentős az olaj- (22%) és a szénhidrát- (26%) tartalma is. Fehérjéje és olaja csaknem teljes biológiai értékű, így emberi táplálkozásra is alkalmas. Kiváló állati takarmány. Nagy szerepe van a fehérjehiány leküzdésében. Tartalmaz továbbá B,-, B-vitamint, nikotinsavat és ásványi sókat. Energiaértéke igen nagy, 1964 J. Fontos ipari növény is. Kazeint, müanyagragasztókat állítanak elő belőle. Olajából pedig lakkok, szappanok és kozmetikai gyártmányok készülnek.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, öntermékenyülő hüvelyes. Gyökérzete orsógyökér, mélyre hatoló. Másodlagos gyökérzete a talaj felső rétegében helyezkedik el, rajta rhizobiumokkal. Szára 40-120 cm magas. Levélzete hármasán összetett, zárt állású, éréskor többnyire lehullik. Virágzata jelentéktelen fürt, fehér, rózsaszín, lila vagy más színű. Hüvelye 4-6 cm méretű, csüngő vagy felálló, egyenes vagy hajlított. Fajtára jellemző szőrzet borítja. Egy hüvelyben 2-4 magot találunk. A pergés mértéke fajtánként változik. Magja citromsárga, zöldes, szürkés, barnás, fekete vagy tarka. Alakja kerekded, lapított, tojásdad vagy kissé hosszúkás. Ezermagtömege 150-300 g. Csírázóképessége 80-95%-os, 3-4 évig használható, a vetéstől számított 7-12 nap múlva kikel. Tenyészideje 95-140 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: származáshelyének megfelelően rövidnappalos. Vannak azonban nappalközömbös fajták is, fénykedvelő. Hőigénye: tavasszal fiatal korában a hideget jól tűri, nyáron egyenletes meleget kíván. A nagy hőingadozásokra érzékeny. Erőteljes keléséhez 15 °C szükséges. Vízigénye: virágzáskor és magkötéskor csapadékot és páradús levegőt igényel. Öntözéssel 40%-kal több termést ad. Talajigénye: a talajjal szemben kevésbé igényes, a mély rétegű, jó vízgazdálkodású, meleg vályogtalajokat kedveli. Tápanyagigénye főként a virágzás és a hüvelyképződés időszakában nagy. Ősszel 30-50 g/m2 műtrágyát adjunk 1:2:3 arányban.

Változékonysága, fajtái. 'ISz 10': 80-100 cm magas, hüvelye sárgásbarna, magja okkersárga, tenyészideje 126 nap, szárazságtűrő, az ország középső és déli tájaira ajánlott. Az 'ISz 15' 80-100 cm magas, hüvelye barna, magja okkersárga, tenyészideje 115 nap, szárazságtűrő, az északi és nyugati tájegységekre javasolt. A 'Merit' (CDN) 80-90 cm magas, hüvelye sárgásbarna, magja okkersárga, tenyészideje 128 nap, az ország valamennyi tájegységén termeszthető.

Termesztése. Főnövényként vetjük, április közepétől szeptember elejéig marad a helyén. Jó elő- és utónövénye a trágyázott kapászöldség. Talaj-előkészítése őszi ásás vagy szántás. Helyrevetésének időpontja (mint a kukoricáé) április közepe, vége, 6-8 °C talajhőmérsékleten. Egyszerű kézikapával vetjük 4-5 cm mélyen. Tenyészterülete 40-50 x 5-7 cm, fészkesen az alacsonyabbakat 40 x 40 cm, a magasabb fajtákat 50 x 50 cm-re vetjük 4-7 maggal. Vetőmagszükséglete fajta, ezermagtömeg és tenyészterület szerint 4-15 g/m2. Ápolása kézikapával vagy rotátorral történik. Öntözése: szárazság esetén a szója 2-3 öntözést meghálál. Betakarítása: amikor a csúcsi magok is kifejlődtek és fajtára jellemzően színeződtek, egyszerűen kézzel, metszőollóval szedjük a hüvelyeket. Száraz meleg helyen (fóliasátor alatt) szárítjuk, majd villával, bottal kicsépeljük, szeleljük, ritka vászonzacskóban, kis zsákban hűvös, szellős helyen tároljuk. A szója mint szálas takarmány zölden vagy szénának szárítva is etethető. Ilyen célra 30%-kal több vetőmaggal vessük. A „csúcsi fürt" virágzásakor kezdjük el vágni, 2-4 kg/m2 zöldtömeget ad, öntözve a kétszeresét.

Feldolgozása, hasznosítása. Díszágyásnak, iskola-, hobbi- és házikertben bemutató jelleggel ültethető. Beérett termésága szárazkötészetben is érvényesül.

Számtalan módon hasznosítható a konyhán, az iparban. Felhasználható pörkölve és lisztként. Olajat, vajat, kását, mártást, növényi tejet, sajtot stb. készítenek belőle. Alkalmas levesek, húsételek, főzelékek, köretek, tészták, sütemények stb. készítésére. Gyermekek, idős korúak és cukorbetegek élelmezésében jelentős. A szójaliszt és a szójaolaj a vér koleszterinszintjét csökkenti, tehát megelőző antiszklerózisos hatású. Csökkenti a véralvadást, ezzel a szívinfarktus felléptét.

A megdarált, pörköletlen szójából 10-15%-ot, pörköltből 15-20%-ot adhatunk az abrakhoz fehérjedúsítás végett. Olcsó siló takarmány. A szójaliszt méhetetésre is használható.

Elkészítése

• Szójaszelet. 25 dkg félpuhára főtt szóját húsdarálón áthajtunk. Összeelegyítjük egy apróra reszelt zellerrel, 20 dkg, sós vízben nem túl puhára főtt rizzsel (vagy sárgakásával), hagymával, fokhagymával, sóval, édes paprikával, kevés majoránnával és 15 dkg morzsával, hogy összeálljon. Szeleteket formálunk, majd forró olajban ropogós pirosra sütjük. Főzelékhez is adhatjuk. A húst teljesen pótolja. Nyers salátával fogyasztva tápláló, kiadós étel.

• Szójagombóc. 30 dkg főtt és 60 dkg nyers burgonyát megreszelünk, 6 evőkanál szójaliszttel, sóval, paprikával, fűszerekkel és morzsával egy edényben összedolgozzuk. Lisztes kézzel gombócokat készítünk, és sós vízben kifőzzük. Lapos tálra helyezzük és karikára szelt pirított hagymát adunk rá. Salátával fogyasztjuk.

• Szójamártás. 30 dkg szóját beáztatunk, majd puhára főzzük, áttörjük. Reszelt hagymát, sót, édespaprikát, petrezselyemzöldjét vagy összevágott metélőhagymát és 2-3 kanál mustárt adunk hozzá. 1-2 evőkanál étolajjal, ecettel vagy citromlével jól elkeverjük.

 

 

III.
Szója
http://mek.oszk.hu/01200/01216/01216.htm#22

A szója sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény. A hüvelyesek közül az egyik legértékesebb növényünk, amely a nagy biológiai értékű beltartalma miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körű ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.

A szójamag 36-42% fehérjét és 18-22% olajat, valamint különböző vitaminokat (A, B, E, K, stb.) és biológiailag aktív vegyületeket is tartalmaz.

A fehérjék közül legnagyobb mennyiségben az albuminok (5-7%) és a globulinok (60-70%) találhatók a szójában.

A szójafehérje aminosav összetétele alapján biológiailag majdnem teljesértékű fehérjének tekinthető, mivel a legfontosabb aminosavak (triptofan, lizin, cistin, leucin, stb.) megtalálhatók benne.

A szójaolaj - amelynek igen sokféle felhasználási lehetősége van, pl. kitűnő minőségű étolaj - a félig száradó olajok csoportjába tartozik.

A többi hüvelyes növényhez hasonlóan nem csak a szójamag, hanem az egész növény gazdag fehérjében. Ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthető. Mint szálas- és tömegtakarmányt rendszerint más növényekkel társítva termesztik (szójás csalamádé, szójás silókukorica, stb.).

A szója őshazája Délkelet-Ázsia. Kína déli részén és Mandzsuriában már több mint 4 ezer éve termesztik. Innen terjedt el Ázsia és a világ más részeibe. Európában csak a XVIII. században kezdett meghonosodni.

A hazai hasznosítás még később kezdődött, csak a múlt század végén indultak el a kísérletek, de rendszeres termesztésre csak 1935-ben került sor. Jelenleg is sok szóját termesztenek Kínában, de a világ legnagyobb szójatermesztő országa ma már az USA, ahol évente mintegy 20-24 millió ha-on termesztik.

A szója vetésterülete növekvő tendenciát mutat az utóbbi években, és 40-45 millió ha körül van világviszonylatban. A termőterület növekedését egyébként a szója széles körű felhasználhatósága indokolja.

Emberi táplálkozásra legnagyobbrészt Kínában, Japánban és Óceániában használják. De az utóbbi években világszerte, így Európában is növekszik a szója közvetlen emberi táplálkozás céljára való felhasználása. Elterjedőben van a szójával dúsított - szója adalékú - élelmiszerek (szójás kenyér, édességek, húskészítmények, margarin, stb.) előállítása.

Az élelmiszeriparon kívül felhasználja még a szóját a festékipar, a műanyaggyártás és a gyógyszeripar is.

De a szójatermesztés legnagyobb jelentősége mégis az, hogy az olaj kinyerése után visszamaradó szójadara az állattartásban és hizlalásban nélkülözhetetlen fehérjetakarmány.

A szója takarmányértékénél fogva nagyon értékes növény és nélküle ma már elképzelhetetlen a modern állattenyésztés. Az iparszerű hús- és tojástermelésben pedig a korszerű takarmányozás egyik elengedhetetlen feltétele az extrahált szójadara megfelelő mértékű felhasználása.

Ezek alapján megállapítható, hogy a hazai szójatermesztés jelentősége a felhasználás és takarmányfehérje szempontjából igen nagy; amelyet még az is befolyásol, hogy állattenyésztésünk - fajösszetétel (sertés és baromfi) és technológia tekintetében is - szójacentrikus.

Mindezek ellenére szójatermesztésünk helyzetét, a termesztés lehetőségeit napjainkban is eltérően ítélik meg.

Régóta folyik a vita arról, hogy milyen mértékben lehet és érdemes hazánkban szóját termeszteni. Eltérő és két csoportba sorolható vélemények alakultak ki. Az egyik vélemény az, hogy a kialakult vetésterületet nem kell tovább növelni, helyette a viszonyaink között sikerrel termeszthető gabonafélék (búza, kukorica) bővülő exportjával kell megteremteni a szójaimport devizafedezetét.

A másik vélemény szerint reális lehetőség és szükség van a vetésterület olyan mérvű emelésére, hogy a főbb növénykultúrák területében érezhető változások ne következzenek be.


Rendszertan és biológiai jellemzés

A szója (Glycine soja (L.) Sieb. et Zucc) a Glycine nemzetségbe tartozik. A szója morfológiailag a babhoz hasonló egynyári, dudvás szárú növény.

Gyökérzete 1,3-2 m mélyre hatoló karógyökér, dús gyökérágakkal, melyek a felső 20-30 cm-es rétegben 30-40 cm szélességben hálózzák be a talajt.

Szára a bokorbabéhoz hasonló, de annál merevebb. Fajtától függően 20-150 cm magasra nő. Szára az alsó harmadban erősen elágazik.

Levelei hármasan összetettek. A levélkék alakja igen változatos: rendszerint megnyúltabb vagy zömökebb tojásdad alakúak. (A bab leveleihez hasonlóak.) A levelek és a szár, vagyis az egész növény erősen szőrözött. Éréskor a levelek - fajták szerint - lehullanak, vagy a száron maradnak.

Virágzata fajtánként változó, lazább vagy tömöttebb fürtvirágzat, 3-10 virággal. A virágok színe lila, rózsaszín, fehér, vagy ezek kombinációja. A szója öntermékenyülő növény.

Termése kard vagy sarló alakú hüvely. A hüvelyekben 2-4 mag fejlődik. A hüvelyek csüngők és erősen szőrözöttek. Színük éréskor sárga vagy barna. A köztermesztésben lévő fajták ezermagtömege 140-200 g körül van.

Magja lapítottan gömbölyded alakú (hasonlít a babhoz). A mag nagyságától függően van: apró, középnagy és nagymagvú szója. Ezermagtömege 75-500 g között váltakozik. Színe a fajtára jellemzően változó: sárga, citromsárga, zöld és barna, fekete, barnás-zöld, szürkés, stb.

Fajtamegválasztás. A gyakorlat a szójafajtákat 5 érési csoportba sorolja: igen korai 00; korai 0; közepes I; késői II; igen késői III. fajták. (Hazánk szélsőséges időjárása miatt az ország egész területére viszonyítva - ez a besorolás csak viszonylagosnak tekinthető.)

Magtermesztésre hazánkban csak a rövidebb tenyészidejű - általában szeptemberben beérő - korai és közepes érésű fajták alkalmasak. A későbben érő (II.) fajták csak a déli országrészekben termeszthetők eredményesen.


Éghajlat és talajigény, vetésváltás

Éghajlatigény. A szója az éghajlatra - a hőmérsékletre és a csapadékra - nagyon igényes növény. Melegigényes, de a tavaszi fagyokra nem olyan érzékeny, mint a bab. Nyáron szereti az egyenletes meleget, virágzáskor és magkötéskor pedig csapadékot és páradús levegőt igényel.

A hazánkban termeszthető fajták közül a korábban érők 2200-2500°C hőösszeget, a későbben érők pedig 2600-2700°C hőösszeget igényelnek. Átlagos időjárású évjáratok esetén ezek a hőösszegek adottak, ezért a termesztett fajták a termőtájtól függően szeptember közepére, végére beérnek.

A másik fontos időjárási tényező a kellő mennyiségű csapadék és a csapadékkal összefüggő páratartalom. Hazánkban a csapadék mennyisége általában elég a szójatermesztéshez, de az eloszlása és a levegő páraszegénysége már akadályozza az eredményes termesztést. Ezért nagy jelentősége van hazánkban a szója öntözésének. Egyébként öntözés nélkül is termeszthető, mivel a szója nagyon jól hasznosítja a talajok víztartalékait. De öntözéssel még biztonságosabbá tehető, sőt az ország egyes részein csak öntözéssel termeszthető a szója hazánkban.

Az eredményes termesztés nagy mértékben a virágzáskor és a hüvelykötés idején hullott csapadéktól vagy öntözéstől függ. A szója átlagosan 300-350 mm csapadékot igényel a tenyészidőben; és nagy termésre akkor van lehetőség, ha a júniusi, júliusi és augusztus első felének csapadék mennyisége egyenletes eloszlásban 160-180 mm felett van.

Területi elhelyezése. A szója meleg- és páraigényéből következik, hogy elsősorban hazánk délibb és nyugatibb tájain- a Dunántúl nyugati és délkeleti részein - valamint a párás folyóvölgyekben termeszthető sikeresen. Az ország többi részein - így a Tiszántúl keleti felén - már csak öntözéssel termeszthető. A Duna-Tisza köze, Észak-Magyarország és Tiszántúl egyes részei viszont már alkalmatlanok a szója termesztésére.

Talajigény. A szója a talajtípus iránt - ha a kultúrállapot megfelelő - kevésbé igényes. Még a talaj kémhatása iránt sem érzékeny. Jól díszlik a gyengén savanyú (5-6 pH), a közömbös és a gyengén lúgos (8 pH) talajokon is. De mindezek ellenére biztos és nagy termést csak jó talajokon várhatunk a szójától. Ezért üde fekvésű, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású, tápanyagokban gazdag középkötött vályogtalajokon érdemes termeszteni. Terméketlen, homokos talajokra nem való, és a hideg, mélyfekvésű agyag és szikes talajokon sem termeszthető.

Helye a növényi sorrendben. A szója az elővetemények iránt sem igényes. Rendszerint kalászosok után kerül, de trágyázott kapások - a szója és a napraforgó kivételével - és más növények után is vethető.

A szója elővetemény értéke sem olyan rossz, mint amilyennek korábban tartották. Ezért a korai fajták után még őszi kalászost is vethetünk. De ha később érő fajtákat termesztünk, helyesebb tavaszi kalászost vetni a szója után.


Tápanyagellátás és trágyázás

A szója a hüvelyesek közül a legtápanyag-igényesebb növényünk. Ezért szükséges, hogy a tenyészidő folyamán - különösen a virágzás és hüvelyképzés idején - a tápanyagok megfelelő mennyiségben és arányban álljanak a növények rendelkezésére.

A szója fajlagos tápanyagigénye 100 kg termésre vonatkoztatva: 6,2 kg N, 3,7 kg P2O5, 5,1 kg K2O, vagyis 15 kg vegyes - N, P, K - hatóanyag. A MÉM NAK-szerinti fajlagos műtrágyaigény, hatóanyag kg/t - közepes és jó tápanyagellátottságú talajokon -: 49-68 kg N, 40-54 kg P és 40-54 kg K.

Természetes, hogy a konkrét műtrágyázás során - a többi növényekhez, főleg a hüvelyesek trágyázásához hasonlóan - ezek a tápanyagmennyiségek is módosulnak. Nagyon sok helyen 10 kg körüli vegyes műtrágya-hatóanyaggal állítanak elő 100 kg termést.

Nitrogénműtrágyázás. A szója viszonylag kevés nitrogént igényel, mivel szükségletének kb. 40%-át a légköri N megkötésével fedezi.

Egyébként a szója N-trágyázását több tényező is módosítja, pl. a vetőmag baktériumos oltása, és az, hogy a területen termesztettek-e már szóját, vagy csak most kezdődött el.

Bárhogy van is, az biztos, hogy a szója kezdeti fejlődésének elősegítéséhez szükséges a N-műtrágya mennyiségének 40-60%-át, kb. 40-50 kg/ha N-hatóanyagot starterként a talajba dolgozni.

A nitrogén műtrágyázással a szójánál is vigyázni kell, mert a túlzott adagolás erős gyomosodást, késői érést vagy megdőlést okozhat.

Foszfor- és káliumműtrágyázás. A szója foszfor és káliumigénye elég nagy. Ezért nagy jelentősége van a szója igényére és a körülményekre - talajtápanyag-ellátottság - alapozott foszfor és kálium műtrágyázásnak. A foszfort és a káliumot teljes mennyiségben ősszel kell kijuttatni és szántással a talajba keverni.


Talaj-előkészítés

Mind az őszi, mind a tavaszi talajelőkészítő munkák azonosak a többi tavaszi vetésű növényekével, főleg a hüvelyesek talajelőkészítésével.


Vetés

A vetéshez nemcsak jó minőségű vetőmagra van szükség, hanem a vetőmagot elő is kell készíteni. A vetőmag-előkészítés két fontos elemből áll: csávázásból és oltásból.

Csávázás. Csávázáshoz Fuzárium és palántadőlés (Pythium és Rhizoctomia) ellen csak rhizobiumbaktériumokat kímélő szerek használhatók.

Oltás. A szója oltását csávázás után kell végezni és ugyanúgy kell a vetőmagra juttatni, mintha újból csáváznánk (nedvesített porcsávázás).

Vetésidő. A szója csírázásához legalább 6-8°C talajhőmérséklet kell, ezért a szóját nem szabad korán vetni. Az optimális vetésidő április közepén van, de a gyors és egyenletes kelés érdekében április közepén van, de a gyors és egyenletes kelés érdekében április második felében is vethető.

Vetésmód. A szóját 50 cm-es sortávolságra kell vetni.

Vetésmélység. A vetésmélység - a talaj kötöttségétől és nedvességtartalmától függően - 3-6 cm legyen.

Vetőmagmennyiség. A szükséges vetőmagmennyiség az alkalmazott vetésmódtól, a fajtához igazított növényszámtól és a vetőmagvak korábban érő, kisebb testű fajtákat sűrűbbre, a későbben érő - vegetatívabb típusú - fajtákat pedig ritkábbra kell vetni.

Így a javasolt hektáronkénti csíraszám 550-700 ezer között változik. (Átlagos ezermagtömegű vetőmagvak esetén ez 50-120 kg/ha vetőmagnak felel meg.)


Ápolás és vegyszeres gyomirtás

Magágykészítéskor akkor van szükség talajfertőtlenítésre, ha a felvételezéskor négyzetméterenként 3 db. drótféreg és pajor található. A talajfertőtlenítőt a talajba 5-8 cm-re kell a vetés előtt bedolgozni. A szója növényápolása kémiai és mechanikai gyomirtásból áll. A vegyszeres gyomirtás mellett mechanikai gyomirtásra is szükség van egyes évjáratokban. Így a szóját a tenyészidő folyamán esetleg egyszer vagy kétszer géppel is meg kell kapálni (kultivátorozás). A kultivátorozás ne töltsön talajt a növényre, mert a betakarítási veszteséget növeli.

Vegyszeres gyomirtás. Vetés előtt és után is lehet szükség gyomirtó kezelésére. Jelentős termést csökkentő és betakarítási veszteség okozó gyomnövényei a muharfajok, a kakaslábfű, a disznóparéj és libatopfélék.

Előfordul, hogy a vetés és kelés előtt alkalmazott vegyszerek ellenére is gyomosodik a szója. Ilyenkor posztemergens kezelésre, vagy mechanikai gyomirtásra van szükség.

A szója betegségei közül vírusos rügyszáradás és a szója-sárgamozaik a legjelentősebb. Ellenük agrotechnikai módszerekkel védekezhetünk, így a négyéves váltás megtartásával és egészséges, magas szaporulati fokú vetőmag használatával. Baktériumos eredetű betegségek közül a levélfoltosság a baktériumos fekély vagy hólyagos levélfoltosság a jelentősebb.

Gombás betegségek a fuzáriumos hervadás, a fehérpenészes szárrothadás és a szójaperonoszpóra. Kártevők a bagolylepkék, a bogáncspille, az akácmoly, a rétimoly, az atkák és a levéltetvek, nemcsak károsítók, hanem betegségterjesztők is.

Öntözés. A szója az öntözést nagyon meghálálja. Általában 2-3 öntözésre van szükség, és általános irányelvként egy-egy öntözés vízmennyisége a talajállapottól függően 40-60 mm legyen. Az öntözés időszaka június közepétől augusztus közepéig tart (virágzáskor, hüvely- megkötéskor, zöldhüvely állapot).


Betakarítás és tárolás

A fajtáktól függően a szója szeptember közepére-végére érik be. A szója akkor érett és aratható, amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben lévő magvak a fajtára jellemző színűek és a levelek már mind lehullottak. Ha az érés elhúzódik, akkor a szóját is deszikálni kell. A lombtalanítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó és a középső hüvelyek már érettek és a levélzet nagyobb része már lehullott.

A szója legkisebb veszteséggel akkor aratható egymenetes aratásra beállított kombájnnal, ha a magvak nedvességtartalma 16-18% körül van.

Tárolás. Aratás után a szóját szárítani kell. A szója szárítására is alkalmasak a különböző szárítók. De a szárítást csak alacsony hőmérsékleten szabad végezni, úgy, hogy a mag hőmérséklete nem emelkedhet 40-50°C fölé. A vetőmagszója még ennél is kíméletesebb szárítást igényel, (35-40°C).

 

 

IV.
Szójabab
Glycine max L.
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

A: soybean;
F, S, P: soja;
N: Sojabohne

A szójabab 20-200 cm magas, felálló szárú, egyéves növény, amelynek szárát, leveleit, csészéit és hüvelyeit sűrű, 2 mm-es, barnásfehér, merev, borzas szőr borítja. A levelek szórt állásúak, szárnyaltak, 3-5 levélkéjűek, a levélnyél a levél vállánál megvastagodott és legfeljebb 15 cm hosszú; a kb. 5 mm-es pálhák széles-tojásdadok, hosszan kihegyezettek. A tojásdad vagy lándzsás levélkék (3-15 x 2-7 cm) ék- vagy lekerekített vállúak. A kis virágok 3-8 tagú, nagyon rövid, csomószerű, levélhónalji fürtökben fejlődnek. A fehér, kék vagy ibolyaszínű párta 6-7 cm, a csésze kb. 5 mm hosszú.

Termése: szőrös, megérve sárgásbarna, lapos, kissé hajlott, csüngő hüvely (3-8 x 1 cm). Nagyon rövid a kocsánya és a hüvelyben 2-4 gömbölyű vagy elliptikus, fehér, krémszínű, barna vagy feketés, 6-15 mm nagyságú keserű mag fejlődik.

Felhasználása: a meleg klímazónák egyik legjelentősebb haszonnövénye. Fehérjében, szénhidrátokban és olajban nagyon gazdag magja sokoldalú felhasználásra alkalmas. Az éretlen hüvelyeket tápláló főzelékként készítik el, az érett, keserű magok csak hosszú áztatás és főzés után fogyaszthatók. A magokból értékes étkezési olajat sajtolnak, a kipréselt olajpogácsát megszárítva lisztté dolgozzák fel, amelyet levesekhez, süteményekhez és mártásokhoz, valamint takarmányként használnak fel. A vízben meglágyított és végül megőrölt szójabab tejpótló, a pörkölt mag kávépótló. A gombákkal és baktériumokkal fermentált szójafehérjéből szójasajt (tempe) és szójatúró (tofu) készül, amelynek Ázsia vegetáriánus konyháiban nagy jelentősége van. A szójababcsírák salátaként és zöldségként kedveltek Kelet-Ázsiában. A szójaolajat ipari olajként és szappan, festék, műanyag és más ipari termékek előállítására használják. Babja és a zöld növény értékes takarmányt adnak, amellyel világszerte háziállatokat hízlalnak.

Elterjedése: több mint 3000 év óta kultúrában van Kelet-Ázsiában. Termesztésére csak a 20. században mutatkozott világszerte érdeklődés, és ma elsősorban Kínában, Észak- és Dél-Amerikában nagy méretekben termesztik.

Termesztése és betakarítása: szubtrópusi, szárazságtűrő növény, amely meleg klímában, laza, tápanyagban gazdag talajon hozza a legnagyobb termést. Nemesítés útján több mint 1000 fajtát hoztak létre, legtöbbjük rövidnappalos növény. Magról szaporítják; a vetés után körülbelül 3 hónap múlva kezd teremni. A világ szójababtermésének legnagyobb része intenzív termesztésből, nagy monokultúrákból származik, ahol a betakarítást arató-cséplő gépekkel végzik.

 

 

V.
A szója

Több mint 3000 éve termesztik Kelet-Ázsiában, de csak a XX. században kezdte el jelentőségének megfelelő világhódító útját minden földrészen.
A kelet-ázsiai kultúrában a legértékesebb növényként tartják számon, s ezt a jelen tudományos kutatása is igazolta. Az egészségmegőrző táplálkozásba jól beilleszthető.
A növények között kiemelkedően nagy mennyiségű, és jó biológiai értékű fehérjét (36-41 g/100 g) tartalmaz, csak egy létfontosságú aminosavból (metioninból) igényel kiegészítést, ezért húsmentes táplálkozás esetén, a fehérje pótlására az egyik lehetőség lehet. Tudni kell azonban, hogy vas- és B 12 -tartalma nem megfelelő, tehát ilyen szempontból a húst nem helyettesíti. Napjainkban az egyik legolcsóbb fehérjeforrásnak számít.
A szénhidrátot elsősorban keményítő formájában tartalmazza (22 g/100 g). Zsiradékban gazdag (24 g/100 g), de koleszterint nem tartalmaz. Értékes telítetlen zsírsav- (linolsav) és lecitintartalmánál fogva szív-, keringési betegségben szenvedők, és magas koleszterin szintű betegek számára ajánlott, valamint a cukorbetegek érszövődményeinek megelőzéséhez is hozzájárul.
Magas rosttartalma (laktató hatása) miatt a fogyókúra étrendjét is színesítheti. Energiatartalma (480 kcal/100 g, 2016 kJ/100 g) jelentősnek tűnik, de nagyon kiadós, egy adag étel készítéséhez 5-6 dkg elegendő. Jelentős Ca- (200 mg/ 100 g) és P- (500 mg/100 g) tartalma van, amely miatt a csontritkulás megelőzésében is szerepet játszik. Fitoösztrogéntartalma miatt a változás korában lévő nők tüneteit enyhíti, lerövidíti.
Nyersen egy fehérjeemésztést gátló anyagot (tripszin inhibitort) tartalmaz, melynek mennyisége hőkezelés hatására minimálisra csökken. Egészséges emberek számára ez nem okoz gondot, de nem javasolható a hasnyálmirigy megbetegedéseiben, ahol az emésztőenzimelválasztás zavart szenved. Flatulenciát (puffadást) okozó tulajdonsága miatt az arra érzékenyeknél egyéni tűrőképesség szerint alkalmazható.
Egyes emberek számára a szója allergizáló hatású lehet, ezért nem használható fel az étrendjükben. Csecsemő- és gyermekkorban az allergiahajlam nagyobb mint felnőttek esetén, ezért a szakemberek javaslata alapján, a gyermekek számára a közétkeztetésben 6 éves kor alatt nem adható. Kivétel lehet az olyan intézmény, mely felvállalja a különleges - valamely vegetáriánus változatú - étrenden lévő gyerekek étkeztetését. Ebben az esetben érdemes meggyőződni róla, hogy az így ellátott gyerek családjában élelmiszer- (szója) allergia nem fordult elő, és célszerű az étlapot a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézettel véleményeztetni.

FELHASZNÁLÁSI LEHETŐSÉGE

A szójának sokféle felhasználási lehetősége van. Az iparban takarmányozási és étkezési célra hasznosítják.
Az érett magot felhasználás előtt be kell áztatni (hideg vízben 12 órán át), hogy a keserű anyagok kioldódjanak belőle. Fogyasztásra csak hőkezelés után kerülhet, hogy a fehérjeemésztést gátló tripszin inhibitor tartalma csökkenjen.
A magokból értékes étkezési olajat sajtolnak, a kipréselt ''olajpogácsát'' lisztté dolgozzák fel, amely levesek, mártások, sütemények fehérjetartalmának növelésére, értékesebbé tételére alkalmas, de takarmányként is hasznosítják. Sütésnél a szójalisztet egyéb lisztekkel 1:8 arányban keverve szokták felhasználni. A lazító anyagként használt szójapehely, a darált hús helyettesítésére, vagy egy részének kiváltására alkalmas szójagranulátum, a raguk készítésére ajánlható szójakocka, a hús pótlására javasolható szójaszelet már hazánkban is jól ismert készítmények. Célszerű ezeket felhasználás előtt hosszabb-rövidebb időre (15 perc-2 óra) forró, fűszeres vízbe beáztatni, majd egy szűrőn át kanállal a felesleges vizet kinyomkodni belőle, és a húshoz hasonló módon felhasználni. Érdekességként megemlítendő, hogy az éretlen hüvelyből főzeléket lehet készíteni.
A vízben felpuhított, aztán megőrölt szójababból tejpótló szójatej készül, pörkölt magját pedig kávépótlóként használják. A baktériumokkal és gombákkal erjesztett szójafehérjéből készül a szójasajt (tempe), a szójababkrém (miszo) és a szójatúró (tofu). A szójacsíra salátaként és zöldségként kedvelt. A szójaszósz különleges ízesítő anyag. A szójafehérjét számos élelmiszeripari termékben felhasználják.

RECEPTEK

SZÓJACSÍRA-SALÁTA

Hozzávalók 10 főre
csicsóka 500 g
zöldborsó 500 g
sárgarépa 500 g
retek (jégcsap) 500 g
szójacsíra 500 g
tojás 10 db
citromlé 70 ml
cukor 70 g
szójaszósz 100 ml
étolaj 20 ml

Az olajon megpárolt zöldborsót, a megtisztított, gyufaszálnyi csíkokra vágott csicsókát, sárgarépát, retket, és a megmosott, lecsöpögtetett szójacsírát összekeverjük, és citromlével, cukorral, szójaszósszal ízesítjük. Tetejére tesszük a főtt tojásszeleteket, és egy órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.

TOFU HAMBURGER
Hozzávalók 10 főre
tofu 700 g
sárgarépa 500 g
vöröshagyma 1 00 g
szójaszósz 50 ml
tengeri só +
őrölt bors +
zsemlemorzsa 100 g
olaj 150 ml

Az apróra vágott hagymát, a finomra reszelt sárgarépát kevés olajon megpároljuk, a villával összetört tofuhoz adjuk, fűszerezzük és vizes kézzel 10 pogácsát formálunk a masszából. Zsemlemorzsába forgatjuk, és kevés olajon mindkét oldalát pirosra sütjük. (Korpás zsemlébe rakva, hagymával, paradicsommal, salátalevéllel gazdagítva tálalhatjuk.)

Veresné Bálint Márta

 

 

VI.
Edamame, zöld szójabab (Japán)
Glycine max

Zölden szedik le, öt percig főzik, majd sózva, kifejtve eszik sörkorcsolyaként, zöldség köretként. Tápláló és finom.

 

 

VII.
Csaba György
Szója, ha mondom...

„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának mondókája. A varázsszer, ami esetünkben a szója, s minden problémát megold, úgy tűnik, rendelkezésre áll. Sokak hite szerint ez az a táplálék-alapanyag, amely nemcsak az emberiség fehérjehiányát oldja meg, hanem számos betegség kellemetlen, sőt életveszélyes következményeitől is mentesít.

A szójabab mintegy 5000 éve ismert. Kezdetben azonban nem táplálékként használták, hanem a vetésforgó egy tagjaként, mert – mint a hüvelyesek általában – nitrogént fixál, és ezzel javítja a talajt. Csak később, a Chou-dinasztia idején (i. e. 1134–246) Kínában jöttek rá arra, hogy az addig ehetetlen szóját fermentálással ehetővé lehet tenni. Ekkor már fogyasztották a szójaszószt. Az időszámításunk előtti II. században ismerték fel ugyancsak a kínaiak, hogy kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatható a főzött szójapüré. Ettől kezdve a fermentált és kicsapott szójakészítmények, mint a tofu (szójatúró), rohamosan elterjedtek Japánban és Indonéziában. Manapság az ott fogyasztott szójatermékek mintegy 90 százaléka ilyen készítmény. A fermentálással és precipitálással azonban nem távolítható el az összes károsító anyag a szójából, mert például tripszin-inhibitorok maradnak benne, melyek éppúgy gátolják a szójafehérjék, mint egyéb fehérjék normális emésztését, és ezért étkezés után emésztőszervi panaszok léphetnek fel. További tisztítással azonban ezek a károsító anyagok túlnyomórészt eltávolíthatók. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy ma az ázsiai étrendben a szójatermékek mintegy 30 százalékban fordulnak elő.

Az orvostudományi – epidemiológiai – kutatások során feltűnt, hogy az ázsiai országokban kevésbé fordul elő a mell-, a petefészek- és a prosztatarák (egyesek 80 százalékkal kevesebb ilyen típusú rák fellépéséről tesznek említést), az infarktus és az agyvérzés, az oszteoporózis és számos más betegség, mint Európában, vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a legnagyobb különbséget az ázsiai és az európai ember étrendjében vélték felfedezni, a figyelem a szójára terelődött, és elkezdték vizsgálni, melyek lehetnek azok az anyagok, amelyek e betegségek fellépésének csökkenéséért felelősek.

A szójában a nagy mennyiségű – esszenciális aminosavakat (kivéve cisztint és metionint) is tartalmazó, tehát az állati fehérjével szinte egyenértékű – fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein. E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az állati (emberi) szervezetben jelenlévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről, ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert, és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is megmaradnak, az európai–ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata kézenfekvőnek látszott.

Az izoflavonok sokkal gyengébb szteroidhatásúak, mint az ösztrogén, azonos mennyiségre számítva, mintegy egy ezrelék a hatáserősségük. Ugyanakkor, tekintve hogy a táplálékkal kerülnek a szervezetbe és a tápcsatornában nem bomlanak le, a jelenlegi átlagos (ázsiai) szójafogyasztás mellett jelentősen több van belőlük, mint az ösztrogénből. Érthető tehát, hogy tömegükkel elnyomhatják, vagy ellenkezőleg, túlszárnyalhatják a természetes ösztrogén hatásait.

Miben mutatkoznak meg az izoflavon fitoösztrogének jótékony hatásai? A daganatok és az oszteoporózis elleni védelmet már említettük. A daganatoknál nemcsak a receptorhelyeket blokkolják, hanem hatnak a daganatok azon enzimjeire is, melyek szükségesek azok ereinek fejlődéséhez. Az enzimek gátlása esetén a daganatok táplálék- és oxigénellátása tehát romlik. Az izoflavonok részt vehetnek a daganatprevencióban is: a genistein előmozdítja a szuperoxid-dizmutáz (SOD) termelődését, ezáltal a szabad gyökök szintje csökken. E gyökök felelősek elsőrendűen a génmutációk fellépésért éppúgy, mint a sejtek öregedéséért. A másik izoflavonról, a daidzeinről viszont kimutatták, hogy növeli a fehérvérsejtek aktivitását, ami a daganatellenes immunitásban játszik szerepet.

Az oszteoporózis a szexuálhormon (ösztrogén, tesztoszteron) szintjének csökkenésekor (nőknél a menopauzában, illetve férfiaknál idősebb korban) szokott fellépni. Ilyen esetben a táplálékkal bekerülő nagy mennyiségű fitoszteroid a szteroidot helyettesíti, és így gátolja a fájdalmas és csonttörésekhez vezető kórkép kialakulását (hatása valószínűleg hasonló a magyar Feuer László nemzetközileg elismert Ipriflavon készítményéhez) anélkül, hogy növelné a rosszindulatú daganatok gyakoriságát.

Az izoflavonok hatása jó volt a menopauzális szindrómában (klimaxos hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, „rossz” vérlipidek mennyiségének emelkedése). Hasonlóképpen normalizálják a menopauzától függetlenül a vérlipidszinteket, csökkentve a káros LDL- (alacsony sűrűségű lipoprotein) szintet és növelve az előnyös HDL-t (nagy sűrűségű lipoproteint). Vérkeringés-javító hatása abban is megmutatkozik, hogy fokozza a vérerek rugalmasságát és a már említett szabadgyök ellenes (antioxidáns) hatásával hátráltatja az érfalakon a koleszterinplakkok fellépését, vagyis az érelmeszesedés kialakulását.

A szója előnyös hatásai azonban tovább sorolhatók. A szója ugyanis nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot és cinket, valamint B-vitaminokat, főleg B12-vitamint. Sok benne a sejtmembrán felépítésében, és különösen az agy és a máj működésében fontos szerepet játszó lecitin, foszfatidilkolin és foszfatidilszerin.

Szója, ha mondom, segít a gondon..., a felsorolás világosan mutatja, mennyire hasznos a szója fogyasztása. És mivel a szója ízesíthető és számos formában fogyasztható, mindenki számára rendelkezésre áll a varázsétel, vagy ital. Lehet enni szójaburgert, szójaszószt, szójatúrót, szójatejet, tofut, szójafasírtot és gombócot vagy szójatortát. De benne van a párizsiban, a virsliben és egyéb felvágottfélékben, áruktól függően különböző mennyiségben. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden kenyérféle tartalmazza. Így semmi akadálya annak, hogy bárki elfogyassza a szükséges napi 25 gramm szójafehérjét, melyhez a további adalékok (fitoösztrogének, vitaminok, nyomelemek stb.) csatlakoznak. De hát, mint modern életünk bármely csodája, a szója sem mentes a negatívumoktól és nem volna teljes a róla festett kép, ha ezeket nem említenénk. Lássuk tehát a szójafogyasztás árnyoldalait.


Szója, ha mondom, növel a gondon...

A fitoszteroidok korlátlan mennyisége az állati szervezetben számos problémát okoz. Mindenekelőtt azt, hogy miután a táplálék összetevőjeként vannak jelen, nem dozírozhatók, hiszen az emberek ízlése és étvágya különböző, ugyanakkor, mint már láttuk, a táplálékban mennyiségük nagy.

Új-Zélandon figyeltek fel először arra, hogy a tenyésztett trópusi madarak – például papagájok – nemi érettségét jelző színes tollazat a szokásosnál sokkal hamarabb (18–24 hónapos kor helyett már 11 hetes [!] korban) jelent meg azokban az állatokban, amelyeket szójatápon tartottak. Egyidejűleg csökkent a madarak termékenysége, ami joggal bosszantotta a kereskedelmi célra tenyésztőket, ráadásul a frissen kikelt populációban sok életképtelen vagy torz egyed volt. Az életben maradt madarak többsége sem volt egészséges, csontrendszeri zavarok, golyva, az immunrendszer defektusai, emésztőszervi betegségek voltak rajtuk megfigyelhetők. Igencsak emlékeztettek részben azokra a rendellenességekre, amelyek a DES-(dietilstilbösztrol) katasztrófa idején emberekben mutatkoztak, részben a szteroid hormon túladagolásra, tehát felhívták a figyelmet a szójában lévő fitoszteroidok lehetséges betegségokozó hatására. Ekkor kezdődött a szója állatkísérleti és a rendszeresen tekintélyes mennyiségű szójakészítményt fogyasztó emberek orvosi vizsgálata.

Rövidesen kiderült, hogy állatkísérletekben az izoflavonok gátolják a szteroidok szintézisét – az agyalapi mirigy szabályozására ható visszajelentés révén –, és emiatt terméketlenségi, golyvaképző és májkárosító tünetek jelentkeztek. A golyvaképződést emberekben is megfigyelték. Azonban az izoflavonok csak a természetes szteroidokat (ösztrogén hormont) szorították háttérbe, maguk viszont mint önálló szteroidok is működésbe léptek. Miközben – mint láttuk – a reprodukciós szervek rákgyakorisága a szójafogyasztókban számottevően csökkent, szinte ugyanilyen mértékben nőtt a hasnyálmirigy- és májdaganatok mennyisége.

A legnagyobb probléma a csecsemők szójatáplálása. A születés körüli időszakban történik a hormonális imprinting hatására a receptor–hormon kapcsolat kialakulása, és az imprinting ezt életre szólóan befolyásolja. Ha a csecsemő sejtjei ilyenkor nagy mennyiségű idegen (fito) szteroiddal találkoznak, ez a kapcsolat abnormálissá válik (hibás imprinting), annak minden következményével. E hatások a receptorok hormonkötési képességének változása miatt a sejtek eltérő reakciókészségében, biokémiai, morfológiai zavarokban, a szexuális magatartás legkülönbözőbb torzulásaiban mutatkozhatnak meg. Ez vált világossá a már említett DES-katasztrófa idején, amikor hüvelyrákos és rákmegelőző állapotok voltak felismerhetők a DES-sel kezelt anyák lányutódainak tízezreiben. Ehhez a szexuális élet zavarai társultak, például meddőség, libidó csökkenése, homoszexualitás stb., mindkét nemben. Ez a hatás a szója esetében állatkísérletekben már bizonyított, az emberre vonatkozó adatok azonban csak szórványosak. Az állati és emberi csecsemők szójával táplálása hasonló veszélyekkel járhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy testsúlyra számolva a csecsemőben 6-11-szer annyi izoflavon dúsulhat fel, mint felnőttben. A szója alapú tápszerrel etetett csecsemő vérszteroid-koncentrációja így 13–22 000-szer magasabb lesz, mint a tehéntejbázisú táplálásban részesülő csecsemő vérösztrogén-koncentrációja. Az Egyesült Államokban a mesterségesen táplált csecsemők mintegy 25 százaléka szója alapú tápszereket fogyaszt. Egyes számítások szerint az egy nap alatt fogyasztott szójatáp ösztrogéntartalma öt (!) fogamzásgátló tabletta ösztrogéntartalmának felel meg.

A klinikai vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy korunkban a másodlagos nemi jellegek korábban alakulnak ki. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy jelenleg az Egyesült Államokban a fehér lányok 1 százalékán és az afroamerikai lányok 3,3 százalékán már hároméves korban megfigyelhető az emlők fejlődése és némi ivari szőrzet, míg nyolcéves korban hasonló jelenségek a fehér lánypopuláció 14,7 százalékán és az afroamerikai populáció közel 50 százalékán észlelhetők. Nincsenek pontos adatok ezen egyedek csecsemőkori étrendjéről, de feltételezik, hogy a korai szójafogyasztás tehető ezért felelőssé.

A hímnem beállítódása imprinting révén a születés körüli időpontban történik meg, amikor az agyi hipotalamikus magvakat a tesztoszteron túlsúlya folyamatos (hím jellegű) működésre állítja be, míg ennek hiányában a ciklusos női működés jelenik meg (a nőstényekben). Ugyanakkor ismert, hogy a hím nemi hormon, a tesztoszteron is ösztrogénné alakul az agyban, éppen ezért ez utóbbi mennyisége a döntő a beállítódásban: ha sok van belőle (a fölös mennyiségben jelen lévő tesztoszteron miatt), akkor a folyamatos, ha kevés (nőben, mert csak ösztrogén van jelen), akkor a ciklikus jelleg mutatkozik meg. Amennyiben tehát az izoflavonok révén ösztrogéntúlsúly jelentkezik, ezt az agyi struktúrák hím „bejelentkezésként” értékelik, és ennek megfelelően alakítják ki a szexuális jelleget, függetlenül attól, hogy a kromoszomális, vagy ivarmirigyekben megmutatkozó (gonadalis) nem milyen. Ezzel együtt, vagy ettől függetlenül, a fitoszteroidok hatnak a perifériás sejteken levő receptorokra és létrehozzák a már említett változásokat a másodlagos nemi jellegekben. A hormonfüggő tanulási zavarok világméretű szaporodásáért a korai fitoösztrogén hatások szintén felelőssé tehetők.

A szója tripszingátló anyagának maradványai a leghatékonyabb tisztítás esetén is megmaradnak. Ezen kívül a szójában hemagglutinin is található, mely a véralvadást növeli. Mindkét anyag negatív hatással van a test hosszirányú növekedésére is. A szója fitáttartalma a kalcium és egyes feltétlenül szükséges nyomelemek (magnézium, réz, vas, és különösen a cink) felvételét gátolja. A szója tehát, miközben bőven tartalmazza ezen elemeket, az állati szervezetben való feldúsulásukat gátolja. Ezáltal hiánybetegségek alakulhatnak ki, ha a kiegészítő táplálék nem tartalmazza feleslegben ezeket az elemeket. A cink hiánya különösen problémás, mert ez fejlődési és reprodukciós zavarokhoz, idegrendszeri (intellektuális) eltérésekhez vezethet. A harmadik világban mutatkozó ásványianyag-hiányok jó része a szójafogyasztásra vezethető vissza, amelyet (a szegénység miatt) nem kompenzálnak állati eredetű ételekkel.

Világos tehát, hogy a szója–szóma ára nemcsak és nem elsősorban pénzben fejezhető ki, hanem mindazokban a veszélyekben is, amelyekkel fogyasztása együtt jár. Az is egyértelmű, hogy a szója esetében is előbbre van annak alkalmazása, mint az esetleges veszélyek kivizsgálása. Éppen ezért azokat, akik a szójafogyasztás miatt betegedtek meg, már csak kezelni tudjuk (ha tudjuk). A szója „nyomulása” miatt ugyanakkor az érintettek köre egyre bővül, éppúgy, mint az elfogyasztott szója mennyisége.


Eretnek gondolatok a szója ürügyén

A szójafogyasztás terjedése nem váltja ki a zöldek, vagy a természetes étrendet követelők haragját. Miközben tüntetésekkel tűzdelt kampányok folynak a genetikailag manipulált élelmiszerekkel szemben, csak néhány szakember emeli fel hangját a szója egyre nagyobb mértékű elterjedésével kapcsolatban. Ugyanakkor a realitás az, hogy a genetikailag manipulált élelmiszerek lehetséges káros hatásairól csak elképzeléseink vannak, miközben a szójafogyasztás veszélyei kézenfekvők és jelentős részben igazoltak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az emberek tudatában a természetes és a mesterséges fogalma áll szemben egymással, és minden, ami természetes, az elfogadható, sőt előnyös, viszont a mesterséges az, ami félelmetes. Hasonlónak látszik a helyzet, mint a gyógynövények és gyógyszerek párhuzamakor, holott a gyógynövények éppúgy tartalmaznak veszedelmes hatóanyagokat, mint a gyógyszerek, csak kevésbé dozírozható formában. Vagy, hogy ne beszéljünk másról: a növényvédő szerek használata ellen folyik a küzdelem, mert szteroidszerű hatásúak, de a szóját simán fogyasztjuk, mert az természetes. És ami még furcsább paradoxon: a peszticidekkel kezelt növények helyett fordulunk a „bioként” számon tartott szójához, nem tudván, hogy sokkal nagyobb mennyiségű szteroid kerül be általa szervezetünkbe, mint a lemosható növényvédő szerek maradványaival. A tudatlanság megóv bennünket az utólagos szemrehányástól, ugyanakkor nem óv meg a szteroidok tömegének hatásaitól, legyenek ezek előnyösek, vagy hátrányosak.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy amennyiben Ázsiában évezredek óta fogyasztják a szóját káros következmények nélkül, sőt felismert előnyös hatásokkal, akkor a fehér embernek miért kellene tartania tőle. Ez valóban bonyolult probléma, de van néhány magyarázat. Ha biológiailag aktív anyagok kerülnek be rendszeresen az emberi szervezetbe, akkor ezek részt vesznek az adott populáció formálásában. Ahogyan tudjuk, hogy az európai (amerikai) ember testmagassága jelentősen eltér az ázsiaitól, úgy azt is tudnunk kell, hogy ebben a környezeti tényezők is szerepet játszanak. Ilyenek a táplálkozás minősége, a szervezet vitaminellátottsága, a tradíciók stb. A különbségek nem elsősorban genetikaiak, ezt jelzi az is, hogy az ázsiai ember jelenkori jobb táplálék-, vitamin- stb. ellátottsága máris jelentős testmagasság-növekedéssel járt. Az ázsiai embernek az európaitól való eltérésében – és ezek az eltérések nem jelentéktelenek – azonban benne foglaltatik az is, hogy nagy mennyiségű szóját (ezzel együtt fitoszteroidokat) fogyaszt. Bár a kóros esetek megléte vagy hiánya a feltűnő, tehát az, hogy például bizonyos daganatok sűrűbben vagy ritkábban fordulnak elő, ugyanilyen valószínűséggel kevésbé feltűnő jellegzetességek is fellépnek a szója hatására, de ezek beleférnek a „másság” fogalmába. Semmi sem garantálja tehát, hogy a szója tömeges és tetemes fogyasztása nem viszi-e el az európai embert is e „másság” irányába. Mindemellett, az évezredes szójafogyasztás Ázsiában hozzájárulhatott az azt nem toleráló populáció kiszelektálódásához, miközben Európában (Amerikában) ez most történnék meg, ha a fejlett orvostudomány szelekciógátló hatása nem akadályozná meg. Miután azonban ezt teszi, csak a szója által befolyásolt utódgenerációk lesznek megfigyelhetők a szójahatás halmozódásával (szelekció nélkül). Ezen túl, az egy főre jutó európai, és főleg az amerikai szójafogyasztás máris meghaladja az ázsiait, csak a fogyasztott ételek formái térnek el.

Az elmondottak talán megengednek egy általánosítást is, figyelembe véve, hogy nem csak a szója fitoszteroid az, amelyet tömegméretekben fogyasztunk. Utalhatnánk itt a már említett növényvédő szerekre, vagy a fogamzásgátló szteroidokra, az üzemek által kibocsátott, ugyancsak szteroidszerkezetű dioxinra, a kipufogógázokban lévő aromás szénhidrogénekre stb. Mindezek együttesen formálják az emberiség fizikai paramétereit éppúgy, mint pszichés beállítottságát és szexualitásának mikéntjét. Mindezektől függően, a mai ember nem olyan, mint évszázadokkal ezelőtti elődei. Ez világosan megmutatkozik – mert könnyen kimutatható – bizonyos betegségek gyakoribb vagy ritkább fellépésében. Ugyanakkor nem nagyon vizsgáljuk – mert nehezen kimutathatók – az ún. normális indexeket, mindaddig, amíg azok át nem lépik a szélső variánsok által képviselt határokat, tehát kórossá nem válnak. Pedig a normálison belüli eltolódásoknak hihetetlen jelentőségük van, gondoljunk itt a szteroidok által befolyásolt agresszióra, a szexuális aberrációkra, a termékenységre, de nyilvánvalóan olyan indexekre is, amelyeknek befolyásoltsága csak akkor derül majd ki, ha jelentős társadalmi, gazdasági problémákat okoz.

Ezek az ember tulajdonságaiban megmutatkozó változások létrejöhetnek mint a biológiai-orvosi technika tudatos alkalmazásának következményei, vagy nem kívánatos melléktermékei, de megjelenhetnek a gazdasági és eltartási szükségszerűségek kényszerítő hatására is. A szteroidokkal történő orvosi beavatkozások – terhességvédelem, fogamzásgátlás – nyilvánvalóan tudatosak. Vita tárgya lehet, hogy például az utóbbi inkább kényelmi szempont eredménye-e, vagy az emberiség túlszaporodási problémáit kívánja megoldani. Az, hogy az egyre szaporodó emberiséget el kell látni lehetőleg olcsó fehérjeforrással, az szükségszerűség, amit nem lehet megkerülni, és erre a szója alkalmasnak látszik. Azonban nem hallgatható el, hogy a szükségszerűség mellett az érdek is jelentkezik. Az Egyesült Államokban 72 millió acre földterületen termesztenek szóját és ezt el is kell adni. Ennek nagyobb része állati felhasználásra kerül (ez külön probléma, figyelembe véve, hogy a zöldek küzdenek az emberi étkezésre tenyésztett állatok szteroidkezelése ellen, azonban „természetes” anyagként ezek jutnak be a szójával is), de egyre nagyobb része kerül emberi fogyasztásra. Az Egyesült Államokban évi mintegy 90 millió dollárt fordítanak az úgynevezett szójaprogramra, mely a szójafelhasználás terjedését hívatott elősegíteni. Ennek hatására például egyre több szója jelent meg a diákok iskolai étrendjében. Ezzel sikerült a koleszterindús étkezést fehérjedússá tenni (mint propagálták), de a szója mellékhatásait nem említették. Ugyancsak a jól fizetett propaganda segítette domináns helyzetbe a szójatejet: az 1980-ban kétmillió dolláros üzletből 1999-re 300 millió dolláros forgalom lett. De nem csak Amerikában van ez így, Angliában például speciális (szójával dúsított) kenyeret hirdetnek menopauzában lévő nők számára a hőhullámok elkerülésére, és – ami az eladott mennyiséget illeti – nem hatástalanul. Mindennek eredményeként lett a szója a szegények eledeléből varázsétek és csodagyógyszer, azaz szóma.

Nehéz lenne eldönteni, hogy a szója pozitív vagy negatív tulajdonságai dominálnak-e. Mivel azonban a gazdasági érdek a pozitív tulajdonságokat hangsúlyozza, feltétlenül szükséges lenne, hogy a szakemberek a negatív jelekre is felhívják a figyelmet és mérlegeljék az eredményeket. Különösen fontosnak látszik az, hogy a szója szteroidhatásai egy e nélkül is meglévő szteroid háttérre épülnek rá, melyet egyéb – környezeti – szteroidhatások biztosítanak.

--------------------------------------------------------------------------------
Természet Világa, 133. évfolyam, 6. szám, 2002. június
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/tv2002/tv0206/csaba.html

 

A kétarcú szója
A szójatermékek egészségkárosító hatásai
http://www.szojatejgep.hu