Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Szögletes szárnyasborsó
Psophocarpus tetragonolobus DC.
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)
[1974-től neve hivatalosan szárnyasbab (winged bean)]

Angol: winged bean, Goa bean, Mauritius bean, four-angled bean, asparagus bean, Manila bean;
Francia: haricot dragon, pois ailé;
Spanyol: calamismis, sesquidilla;
Német: Flügelbohne, Goabohne;
Thai: thua phuu, tua phlu;
Filippínó: sigarilyas;
Indonéz: kecipir, kacang botor;
Maláj: kacang botor, kacang kelisa;

A szárnyasbab vagy -borsó lágy szárú, kopasz, csavarodva kúszó évelő, hajtásai bordásak, 2-5 m hosszúak. Gyökerein a talajfelszín közelében vízszintesen növekedő, orsó alakú gumók fejlődnek. A levelek hármasak, nyelük 6-15 cm, a levélgerinc 2-5 cm hosszú; a lándzsás pálhák kb. 5 mm-esek. A széles-tojásdad, ép szélű levélkék (8-15 x 4-12 cm) kihegyezettek, lekerekített vagy széles ékvállúak, fonákjukon mirigyesek, a levélkék vállánál is 3-5 mm-es, lándzsás pálhák találhatók. A levélhónalji, legfeljebb 15 cm hosszú fürtös virágzatok 2-15 virágúak, a virágkocsánykák 8-12 mm-esek. A csésze harang alakú, 5 kerekded cimpával, mintegy 8 mm hosszú és zöld vagy sötétibolya színű. A vörös, kék, világoslila vagy krémszínű, széles, hátratört vitorlájú párta mintegy 3 cm-es.

Termése: 4 élű, 6-40 cm hosszú és 1,5-4 cm széles, kopasz hüvely. Feltűnő rajta a 4 hullámos és csipkés szélű, 5-15 mm széles, vékony szárny. A hüvely érdes vagy sima, világoszöld, olykor ibolya foltokkal. A hüvely 5-20 (-40) gömbölyded, fekete, barna, sárga vagy fehér, legfeljebb 1 cm átmérőjű magot tartalmaz.

Felhasználása: Ázsia és Kelet-Afrika egyik legjelentősebb zöldségnövénye. Csaknem minden része, a gyökereket is beleszámítva, fehérjében gazdag táplálékot szolgáltat. Főleg az éretlen hüvelyeket fogyasztják egészben megfőzve vagy párolva. Az érett magokat is megfőzik vagy pörkölik, és akár ételek körítéseként, akár, mint a szójabab, olaj, vegetáriánus "tej" és növényi "sajt", valamint tofu előállítására alkalmasak. Proteinben különösen gazdag a gumós gyökere, amelyet éppúgy, mint a fiatal hajtásokat, leveleket, virágokat, főzelékféleként vagy nyersen fogyasztják.

Elterjedése: hazája a feltevések szerint a trópusi Ázsiában vagy Kelet-Afrikában kereshető, ahol a leggyakoribb; a fajt más trópusi régiókban is termesztik.

Termesztése és betakarítása: a trópusi klímaövekben tenyészik, ahol viszonylag nagy a csapadékmennyiség; de előnyös egy száraz időszak a virágok jó megkötéséhez, termésfejlődéséhez. A fajt 2000 m magasságig termeszthetik, ha nincs fagy, mert a fagyot nem tűri. Magról szaporítják, és többnyire egyévesként, magában vagy vegyes kultúrában nevelik. Számos fajtája létezik, amelyek a vegetatív és generatív jellemzőkben, valamint az ökológiai igényekben különböznek egymástól. Az éretlen hüvelyeket a vetés után 8 hét múlva, az érett magokat 16 hét múlva takarítják be; a növények több hónapon át hoznak termést. A hüvelyek legfeljebb 3 hétig tárolhatók.

Rokon fajok: a trópusi Afrikában a nemzetség 3 további faját termesztik még zöldségnövényként. Psophocarpus scandens (Endl.) Verdc., P. grandiflorus Wilczek (Kelet-Afrika) és P. palustris Desv. (Nyugat-Afrika).

II.
Szárnyas bab
Psophocarpus tetragonolobus L. DC

Növénytani leírása. A Leguminosae (hüvelyesek) család Psophocarpus nemzetségébe tartozó, évelő futónövény. Általában azonban egyévesként termesztik. Levelei három részre tagoltak. A növény kezdetben nagyon lassan fejlődik. Amikor azonban gyökérzete már kellően kifejlődött, növekedése erőteljessé válik. Virágai fehérek, világoskékek vagy bíborszínűek. Hüvelytermése - a fajtától függően - 5-35 cm, átlagosan 20 cm hosszú, 2-4 cm vastag. Egy hüvelyben 8-17 db mag van. A magok kb. 1 cm hosszúak, sima felületűek, fényesek, fehér, sárgásbarna vagy fekete színűek, 300 mg átlagtömegűek.

Származása, elterjedése. A legtöbb szerző szerint feltételezett őshazája Délkelet-Ázsia, illetve Új-Guinea, mások szerint Madagaszkárban őshonos. Termesztése kisebb felületen Dél-Indiától Sri Lankán és a Maláj-félszigeten át, egészen a Fülöp-szigetekig, illetve Új-Guineáig terjed, ahol jól ismert, de nem nagy jelentőségű hüvelyes. Azon kevés zöldségfélék egyike, amely a nedves trópusi körülmények között is biztonságosan termeszthető. Termesztése éppen ezért az utóbbi évtizedekben rohamosan terjed az állandóan nedves trópusokon, valamint az évszakokra különülő időjárású trópusokon a nedves évszakban. Elsősorban az északi szélesség 25. és a déli szélesség 21. foka közötti területek alkalmasak termesztésére.

A szubtrópusokon ott foglalkoznak vele, ahol a körülmények a szójabab számára nem megfelelőek.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Nagy előnye, hogy az egész növény, az éretlen, teljes nagyságát el nem ért hüvelytermés, az érett mag, a zsenge hajtás, a virágok, a levelek, s a gumószerűen megvastagodott gyökere is ehető. Takarmány- és zöldtrágyanövényként is hasznosítják. Érett magja 38% fehérjét és 18-20% olajat tartalmaz, amely jelentőségében csak a szójához hasonlítható. Gyökere 8-10% fehérjét tartalmaz.

A virágzásig szedhető levelei fehérjében és vitaminokban gazdagok. A lombozat kb. 10%-ának étkezési célra való eltávolítása a hüvely- és magtermést még nem csökkenti. A zsenge termés elsősorban fehérjében gazdag, ez adja viszonylag nagyobb (3,7 ANV-érték) táplálkozási értékét.

Sokoldalú felhasználhatósága, termőképessége, betegségekkel szembeni nagyfokú ellenállósága miatt a nedves trópusok egyre nagyobb jelentőségű növényévé válik.

Környezeti igényei. Nagy hőigényű, 25-30 °C az optimális számára. Erősen vízigényes, állandóan nedves, párás környezetben érzi csak jól magát. Öntözés nélkül csak ott termeszthető, ahol tenyészideje alatt legalább 1500 mm a természetes csapadék. A trópusokon száraz évszakokban csak rendszeres öntözés mellett termeszthető.

Napi vízfogyasztása mintegy 8 mm. Az állandó vízborítást azonban nagy vízigénye ellenére sem bírja. Virágzásához rövidnappalos feltételeket igényel. Hosszúnappalos körülmények között - napi 12 órát meghaladó megvilágítás esetén - csak bokrosodik és a lombozata fejlődik, de nem virágzik. Mérsékelt övi termesztésének legfőbb akadálya, hogy 12 órás vagy annál rövidebb napi megvilágítású periódusokban hőigénye nem nyer kielégítést. A nemesítők ezért nappalközömbös típusok előállításán dolgoznak. A közömbös körüli és a mérsékelten savanyú kémhatású talajokon (4,3-7,5 pH) termeszthető.

Termesztése. Trópusokon általában a nedves évszak kezdetén vetik. Ahol hő- és vízigénye kielégített, ott azonban bármikor szaporítható. Általában 150 cm-es sortávolságra vetik. A vetési mélység 2-5 cm, ha száraz a talaj 10 cm is lehet. A magját borító vastag külső héj miatt nehezen veszi fel a vizet, nehezen duzzad. Ennek vetés előtti eltávolítása elősegíti a csírázást. A magvak vetés után 5-15 nap múlva kelnek ki. A kelés után már 1 héttel megjelennek kapaszkodói, ezért a támaszrendszert ekkorra biztosítani kell. Ekkor kell a növényszámot is beállítani, a sorokban kb. 100 cm tőtávolságra.

A fiatal növények - kezdeti lassú fejlődésük miatt - a tenyészidőszak első két hónapjában nagyon gondos ápolást igényelnek. Elsősorban gyommentesen kell tartani a területet és a szükséges vízmennyiségről sem szabad megfeledkezni.

A második hónaptól már gyorsan növekszik, erőteljesen fejlődik. Rövid tenyészidejű fajtái a vetés után 7-8 hét múlva kezdenek virágozni, és kb. 10—11 hét múlva már szedhetők. Ott, ahol igényei biztosítottak, mintegy 8 hónapon át folyamatosan virágzik és terem. Ha a vetés utáni 4-8. héten 12 óránál hosszabb ideig tartó megvilágítást kap, nem virágzik. Termése a virágzást követő 15-20. napon már fogyasztásra érett. Hüvelyét néhány nappal a teljes nagyságának elérése előtt, végleges méretének mintegy kétharmadát elért állapotban szedik. Virágzás után 25 nappal is még zöld a termés, de már nem fogyasztható. A magvak a virágzás után 60 nappal érnek be. Viszonylag nagy termést ad, hektáronként 4-6 t hüvely, 1,5-2,6 t mag és 4-5 t húsos gyökér takarítható be.

A szárnyas babot - évenként változó sikerrel - nemcsak optimális termőhelyein, de a 30. északi és déli szélességi fokok közötti szubtrópusi területeken is termesztik. Ezeken a helyeken termesztésének nehézségei a következőkben összegezhetők:

1. Termesztésére csak a nyári időszak alkalmas, amikor 12 óránál hosszabb a megvilágítás. Ez késlelteti a virágzását, a termésfejlődését, gátolja a gyökerek gumószerű megvastagodását.

2. A szubtrópusi éghajlaton a megvilágítási időtartam szempontjából megfelelő időszakban alacsonyabb a hőmérséklet, mint a trópusokon, ezért a növény gyengébben növekszik, fejlődik.

3. E területeken a magas hőmérséklet általában alacsony légnedvességgel párosul.

4. A kései virágzás miatt kevés a termés.

5. E területeken gyakorlatilag lehetetlen a vetőmagtermesztés.

Elkészítésének módjai
Az érett mag fehérjében gazdag, ezért termőhelyein kisgyermekek számára készítenek belőle ételeket. Hüvelye a zöldbabhoz, levele a spenóthoz hasonlóan készíthető el.