Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Sóska
Rumex rugosus L.

Németül: Sauerampfer, Ampfer, Römischer, Schildampfer
angolul: French sorrel

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

A sóska Európán kívül Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában őshonos növény, a Kárpát-medencében vadon is előfordul (ld. Mezei sóska - Rumex acetosa), főleg mélyebb fekvésű, vizes területeken, réteken gyakori. Nálunk kevésbé ismert az angol sóska (Rumex potientia L.) és a francia sóska (Rumex scutatus L.), amelyek abban különböznek a közönséges sóskától, hogy télállóságuk még jobb, gyakorlatilag egész télen át szedhetők. Míg a frartcia sóska íze egészen savanyú, addig az angol sóskáé kellemesebb, ezáltal jobban fogyasztható. A francia sóska könnyen megkülönböztethető a közönséges és az angol sóskától abban, hogy levelei lényegesen kisebbek, színük kékeszöld.

Annak ellenére, hogy a sóska könnyen, egyszerű módszerekkel termeszthető, környezettel szemben kevésbé igényes, kevés betegsége és kártevője van, gazdasági jelentősége csekély. Nálunk is, mint Európa más országaiban kisüzemekben, házikertekben, főleg saját felhasználás céljára termesztik. Hajtatásával kevesen foglalkoznak, néhány Pest és Szolnok megyei községben a fóliasátrak őszi-téli hasznosítására vetik.

Az összes termőfelület - amit a házikertek és kisüzemek jelentenek, tekintettel arra, hogy nagyüzemi termesztése nincs - néhány tíz hektár, fólia alatti hajtató felület kevesebb, mint egy-két hektár.

Táplálkozás szempontjából legnagyobb értéke, hogy igen korán ad fogyasztható termést. Viszonylag nagy a C-vitamin-tartalma, és az emberi szervezet számára fontos ásványokból is sokat tartalmaz (foszfor, vas, kalcium). Magas gyümölcssavtartalma következtében kedvező étrendi hatású, továbbá frissítő és élénkítő. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.

A kereskedelembe kerülő, kis mennyiségű sóska kizárólag kisüzemekből, többnyire őstermelőktől származik, nagyüzemek nem foglalkoznak a termesztésével. Korábban a mélyhűtőipar kisebb tételeket feldolgozott belőle, jelenleg ipari feldolgozása nincs.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Évelő, lágyszárú növény. Mélyre nyúló, erős főgyökeret fejleszt, azonban a víz- és tápanyagfelvevő szerepét idővel elveszti, ezt a funkciót a később fejlődő járulékos gyökerek veszik át. Földbeli hajtása megnyúlt, orsó alakú, fásodó gyökértörzs. A föld feletti hajtása felálló, enyhén csíkolt, lágy szár. A levelei vastagok, lándzsa alakúak, szélük ép, enyhén a fonák irányába pödrődnek.

A hosszú nappalok hatására magszárat fejleszt, amit ha eltávolítunk, a levelei továbbra is zsengék, fogyaszthatók maradnak. Virágai összenőttek, bogas fürtöt alkotnak, egy egyeden hímnős és egyivarú virágok is előfordulnak. Termése nagyon apró, fényes, sötét színű, három élű, magas olajtartalmú makkocska. Ezermagtömege mindössze 0,7-1,2 g, csírázóképességét 3-4 évig megtartja. Nagyon nehezen csírázik.

Környezeti igénye

A környezettel szemben kevésbé igényes zöldségfaj, hasonló igényeket támaszt, mint a többi levélzöldségféle.

Az optimális hőmérséklet számára 16 °C körül van, de a hideget is jól elviseli, mínusz 10-15 °C alatt fagy csak el. Csírázási optimuma 18-20 °C között van, de már 3-4 °C-on megindul a kelése. Fényen csírázó növény. Mint magas olajtartalmú apró magnak, a csírázása meglehetősen lassú, sokáig elhúzódik.

Jól tűri a félárnyékot, de nagy levélhozamra csak fényben gazdag helyen képes. Hosszú nappalok és a nagy meleg hatására hamar magszárba megy.

Talajban nem válogat, vízigénye nagy, szereti a párás környezetet. Szinte minden talajtípuson eredményesen megtermeszthető. Tápanyagok közül a nitrogénből igényel többet, ami közvetlen hatással van a termőképességére. Ezenkívül, mint minden levélzöldségfélének, az átlagosnál valamivel nagyobb a magnézium-és a vasigénye.

Fajtaválasztéka

Nemesítése napjainkban nem folyik, tájfajtákból szelektáltak néhányat, amelyeknek értékmeghatározó tulajdonságai, minőségi paraméterei jobbnak bizonyultak. Jelenleg a legnagyobb felületen termesztett és a kereskedelemben beszerezhető fajta a Pallagi nagylevelű, amelyet a Debreceni Agrártudományi Egyetem nemesített.

Pallagi nagylevelű
Nagy levélhozamú, erőteljes fejlődésű fajta. Levelei szélesek, világoszöld színűek és felállók, ezért géppel jól aratható. Évelő, de a 2-3. évtől kezdődően levélhozama csökken. Nagyobb mennyiségű levél főleg kora tavasszal szedhető. Mélyhűtésre, ill. friss fogyasztásra alkalmas. Kora tavaszi és őszi termesztésre ajánlott.

Termesztése

A sóska esetében vetésforgóról nem nagyon beszélhetünk, mert csak kis felületen, házikertekben, kisüzemekben vetik, többnyire spenóttal vagy salátával együtt. Az őszi vetést lehet a lekerülő korai vetemények után, pl. borsó, korai répa, káposztafélék, uborka, dughagyma stb. után végezni, amelyek július végéigaugusztus elejéig lekerülnek.

Apró magja miatt a talaj- előkészítés nagyon fontos, jól csak gondosan előkészített, sima, rögmentes, cserepesedésre nem hajlamos, nem agyontrágyázott, ülepedett magágyba vethető.

Tekintettel arra, hogy nagyüzemekben nem termesztik, maga az őszi talaj-előkészítés is kisüzemi módszerekkel, ásással, kisebb teljesítményű kerti traktorokkal vontatott rotációs kapával történik, ritkán fordul elő, hogy talaját ősszel mélyművelésű ekével szántják fel. Mint minden évelő zöldségféle, meghálálja az ilyenkor adott szerves trágyát, ennek mennyisége akár az 4-8 kg/m²-t is elérheti. A műtrágyákat laboratóriumi vizsgálat alapján célszerű adni. A tavaszi vetés esetén mindenképpen szükséges az őszi mélyszántást gondosan elvégezni ahhoz, hogy tavasszal időben vetni lehessen. Őszi vetésekhez általában sekélyebb talajforgatást végzünk, a talajt rögtön lezárjuk. A tápanyag-utánpótlási szempontok ugyanazok, mint a tavaszi vetésű sóska esetében.

Szaporítása

A sóskát általában magvetéssel szaporítjuk. Egészen kis felületen alkalmazható a tőosztás is, ennek a szaporítási eljárásnak a hátránya, hogy egy tőről legfeljebb 4-5 növényt tudunk nyerni, vagyis a szaporulat csekély.

A tavaszi magvetések ideje március-április, rögtön azután, ahogy a talajra lehet menni, az őszié augusztus vége-szeptember eleje. A tavaszi vetés már nyár elején termést ad, az őszi vetésekből csak a következő év tavaszán számíthatunk értékesíthető termésre.

A magot lehet keskeny sávba szórva vetni (50-60 cm), de a sorba vetés - azáltal, hogy könnyebben ápolható - lényegesen előnyösebb. Soros vetésnél bevált az ikersoros elrendezés, ahol 30-35 cm után egy keskenyebb 12-15 cm-es sort hagynak. A sóska magja az egyik legnehezebben csírázó zöldségmag. Ideális körülmények között is két hétig tart, de gyakran előfordul, hogy csak a harmadik-negyedik héten bújnak elő a csíranövények. A jó magágy mellett fontos, hogy a vetésmélység ne legyen több, mint 1-2 cm. Nyári vetésnél vagy homoktalajon, ahol nagyobb a kiszáradás veszélye, ott valamivel mélyebbre, tavasszal és kötött talajon a jobb kelés érdekében sekélyebbre vessük. Még így is előfordul, hogy a lényegesen jobban csírázó gyomok előbb kibújnak és a lassúbb sóskát teljesen elnyomják. Ezért a vetést követően, de a csírázást megelőzően, lehet olyan gyomirtó szert használni, ami a gyomok zöld leveleit elpusztítja, de a sóska kelésére a hatása elmúlik. Vannak, akik a sorokat gyorsan kelő növényekkel jelölik meg úgy, hogy a sóska magja közé pl. salátamagot kevernek, de az is lehetséges kisebb felület esetén, hogy a sorok végére pálcákat tűzünk. Vetőmagigény 2 kg/ha, azaz 2 g/10 m².

Ápolási munkái

Legfontosabb ápolási munka - főleg a nyár végi vetésű sóskánál - a kelésig a rendszeres öntözés, ami nagyon nehéz, nagy figyelmet igénylő munka, ugyanis a sekélyen vetett apró magját a vízsugár könnyen kiveri a talajból. Ezért csak finom porlasztású szórófejjel vagy - kisebb felületen - öntözőkannával szabad csak öntözni. Azt is csinálják, hogy a vetést és a beöntözést követően a használt fóliával leterítik az ágyast, és a takarót csak a csíranövények megjelenésekor távolítják el.

Különösebb ápolást a gyomláláson, az elpárologtatott nedvesség pótlásán és esetleges fejtrágyázáson kívül nem igényel. Különösen a kezdeti időszakban kell gyakran, kis vízadagokkal öntözni, a kifejlett növények már jobban elviselik a szárazságot. A gyakori öntözéssel kimosódhatnak a tápanyagok a talajból, mindenekelőtt a nitrogén, ezért az öntözést megelőzően egy-két alkalommal mono vagy valamilyen jól oldódó, gyorsan felvehető, komplex műtrágyából egy-egy dkg/m²-t szórjunk ki.

Szedését akkor kezdjük, amikor a lomblevelei a teljes nagyságot elérték, megvastagodtak. A betakarítás alkalmával ügyeljünk arra, hogy a fiatal leveleket, az ún. szívleveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkentjük. Többek között ezért sem célszerű a sóskát kaszával vagy sarlóval vágni. A leszedett termést azonnal hűvös, de levegős helyre tegyük, mert könnyen befülled, fogyaszthatatlanná válik, különösen abban az esetben, ha szedéskor vizes volt a sóska. Hűtőszekrényben néhány napig minőségkárosodás nélkül is eltartható.

Szabadföldi körülmények között, rendszeres ápolás és többszöri szedés esetén akár a 4-5 kg/m² termés is elérhető.

Hajtatása

A sóskát a spenóthoz és más levélzöldségféléhez hasonlóan a tavaszi főszezonon kívül, csak kiegészítő kultúraként termesztik, magasabb hőlépcsővel rendelkező létesítmények hasznosítása nem gazdaságos vele. Többnyire a fűtés nélküli fóliasátrak téli növénye, termesztésével a nagyobb felvevő piacok közelében foglalkoznak.

A sóskának kétféle szaporítási módja terjedt el a termesztési gyakorlatban, a helyrevetéses és az előnevelt tövekkel történő hajtatás.

A helyrevetéses termesztés szaporítási ideje augusztus vége, szeptember legeleje. Ekkor még az egyébként meglehetősen nehezen csírázó sóska viszonylag gyorsan kikel, és a nagyobb hidegek beállta előtt lombleveleket fejleszt.

Nagyon fontos a sóska esetében a jó magágy-előkészítés. A magas olajtartalmú apró mag csak jó szerkezetű, kellően nedves, ülepedett, gyommentes talajban csírázik jól. Gyomos talajban a kelését megelőzik a gyomok, majd teljesen elnyomják. 15-20 cm-es sorokba, 1,5-2 cm mélyen és 5 cm-es tőtávolságra kell vetni. A gyakorlatban, precíziós vetőgépek hiányában, ennél sűrűbbre vetik, és a kelés után ritkítással állítják be a kívánt tőtávolságot. A vetőmagigény normál vetés esetén 0,5-0,8 g/m². Van, ahol a vetésre csak a második évben húznak fóliát, az első évben hagyják a töveket megerősödni, és a vetést követő év szeptemberében kezdik el a hajtatást.

Az előnevelt tövek hajtatásának kétségtelen előnye, hogy korábban és nagyobb tömegben fog teremni a sóska. Hátránya, hogy az előnevelés külön költségek mellett, többletmunkával is jár. A felszedéskor arra törekedjünk, hogy a tövek minél kevesebb gyökeret veszítsenek, mert a gyenge, hiányos gyökérzettel kiültetett tövek lassabban indulnak fejlődésnek és kevesebbet is fognak a kezdeti időben teremni. A töveket a felszedés után megtisztítjuk.

A töveket a magvetéshez hasonlóan 15-20 cm széles sorokba és kb. 10 cm tőtávolságra ültetjük, 8-10 sor után egy szélesebb művelőutat hagyunk az ápolási munkák ellátásához és a szedésekhez.

Mind a két esetben a vetés és az ültetés után 5 mm-es vízadaggal öntözzük be a területet, szükségesnek tartjuk külön kihangsúlyozni, hogy a sekély magvetést csak nagyon finom elosztású szórófejjel szabad beöntözni, ellenkező esetben a vízsugár vagy a nagyobb vízcseppek a magokat kiverik.

Ápolása lényegében megegyezik a spenótéval. Legtöbb figyelmet az öntözésre, a szellőztetésre - azaz a klímaszabályozásra -, kezdetben a gyomlálásra és a növényvédelemre kell fordítani. Ha a vetés előtt a tápanyagszintet helyesen állítottuk be (lásd spenót), akkor a későbbiekben csak egy-két alkalommal történő nitrogénes fejtrágyázásról kell gondoskodni, amit célszerű egészen híg (0,1-0,2%-os) tápoldat formájában kijuttatni.

Klímaszabályozáskor a sóskánál jelzett értékeket igyekezzünk tartani, esetleg 1-1,5 °C-kal kevesebbet, tekintettel arra, hogy a sóska még inkább fagytűrő, mint a spenót.

Vízigénye a téli hónapokban minimális, elegendő a kéthetenkénti 15-25 mm-es vízadaggal történő öntözés. Kora ősszel, a növények megerősödése idején, akár a téli mennyiségnek a kétszeresét is adhatjuk, hasonló öntözési normák, de gyakoribb, hetenkénti öntözéssel. Márciustól, miután a fényviszonyok javulnak és a hőmérséklet is emelkedik, újból növelhetjük az öntözések gyakoriságát.

A páratartalmat lehetőség szerint 70-80% között tartsuk, az ennél magasabb nedvességtartalom mellett fokozott mértékű megbetegedéssel számolhatunk.

Rendszeresen gyomláljuk, bár a levelek kifejlődése után, egy átlagosan gyomos területen a gyomnövényeket képes maga elnyomni. A megjelenő magszárakat folyamatosan távolítsuk el.

A szedését február végén, március elején kezdjük el. A kifejlett alsó leveleket úgy tépjük, hogy a fiatalabb levelek sértetlenül maradjanak. Március végéig, április elejéig gazdaságos a szedése, ezt követően a fő növény miatt a sóskát kidobjuk.

Olyan esetben, amikor szabad földön nevelt, idősebb tövekre húzunk fóliát (vándoroltatásos termesztés), és nem kívánunk helyébe más növényeket ültetni, érdemes a kedvező árak miatt fóliával egészen április végéig takarni, és addig szedni, amíg van iránta kereslet.

Kézi szedés esetén a tenyészidőtől függően 1,5-2,5 kg termést is el lehet érni.

A hajtatott sóska után mindig nagyobb a kereslet, mint a spenót iránt. Ez nemcsak az eladható mennyiségben, de a magasabb árakban is jól tükröződik. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy csak a fűtés nélküli hajtatása jövedelmező, kivéve olyan eseteket, ahol adott a termálvizes fűtés. Ilyen esetekben, a gazdaságos termesztés lehetősége ellenére is, a termesztők a még jövedelmezőbb saláta vagy melegigényes növények korábbi ültetését választják a sóska helyett.

A szállítást és a tárolást kevésbé bírja, de az alkalmanként eladható kisebb tételek miatt is előnyösebbnek tűnik azoknak hajtatni, akik a nagyobb piacok közelében kertészkednek, és ebből adódóan a szállítás költsége minimális.

A kézimunkaerő-igénye nagy - 1400-1600 óra/ha -, aminek 35-40%-át a szedés és az áru-előkészítés teszi ki.