Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Sarjhagyma
Allium cepa var. viviparum (Metzg.) Alef - Liliaceae

Hajtatással és korai melegföldi termesztéssel az első tavaszi zöldhagymát adja

A liliomfélék családjába tartozó sarjhagyma a vöröshagyma egyik, elsősorban Amerikában elterjedt és termesztett változata. Egyes vad alakjai Szibériában is megtalálhatók. A Távol-Keleten, ahol sokáig nem ismerték a vöröshagymát, a sarjhagyma volt elterjedve élelmiszerként, fűszerként. Két formája ismert: a maghozó és a proliferum alak.

Hosszúkás hagymái a hajtás tövének megvastagodásából és a vaskos, igen rövid gyökértörzsből fejlődnek. A levelek tőállóak és csövesek, szerkezetük nagyon hasonló a metélőhagyma levelének szerkezetéhez. Sejtjei a xerophytiákra jellemzőek, azaz szorosan egymás mellett állnak, közöttük alig van sejt közötti járat. A levelek külső felületén levő viaszbevonat erősen csökkenti a párologtatást. Egy-egy hagymából áltatában 1-3 magszár fejlődik. A magszár tetején fejlődő sarjhagymák vegetatív szaporításra alkalmasak.

A virágok végálló álernyős virágzatba tömörülnek, aktinomorfok, néhány esetben zigomorfiára utaló virágszerkezetet is láthatunk. Maghozó változatánál a virágzatot fiatalon két virágzati buroklevél borítja. A virágok ötkörösek és háromta-gúak. Az egyszerű lepellevelek szabadok, és két körben állnak. A porzók száma hat, és szintén két körben helyezkednek el, a termő pedig 3 termőlevélből alakul. Toktermésében hárométű koromfekete magok találhatók. A proliferum változatánál a virágok nem hoznak magot, 2-8 kemény, kerek, 1-2 cm átmérőjű, egymástól élesen elhatárolódó sarjhagyma nő a virágok helyén, amelyek már az anyanövényen kihajtanak, sőt még egyszer, gyakran többször egymás után is, újabb és újabb sarjhagymanemzedéket fejleszthetnek, ezért is nevezik helyenként emeletes hagymának.

Az anyahagymán fentmaradó sarjak éppen úgy viselkednek, mint a rendes hagymák, kihajtanak, virágot hoznak és létrejön az előbb említett emeletes hagymasorozat.

Környezeti igénye

Kissé hőigényesebb, mint a metélőhagyma, ez elsősorban a télállóságnál tűnik ki. Amíg a metélőhagyma kemény, száraz teleken sem pusztul ki, addig a sarjhagyma, különösen a fiatal hagymatelepek, részben kárt szenvedhetnek. A csírázásához és fejlődéséhez szükséges hőoptimumok megegyeznek a metélőhagymáéval.

Gyengébb fényben (félárnyékban, ház tövénél) is kielégítő a növekedése, de a tűző nap sem okoz kárt benne. Vegetatív (levélzet) és generatív (magszár és virágzat) szerveinek kifejlődését a hőmérséklettel szemben a fény alig befolyásolja.

Kis vízigénye miatt hazánk bármelyik területén öntözés nélkül is termeszthető. Magvetés, illetve kiültetés alkalmával igényli a legnagyobb nedvességet, ilyenkor a szükséglet szerint öntözni is kell.

A talaj iránt közömbös. Szélsőséges talajtípusokon is megpróbálható a termesztése. Erősen kötött foltok, kisebb területek hasznosítására alkalmas. Köves talajon is jól megkapaszkodik.

Kevés tápanyagot kíván. Egy-két évig előzetes tápanyagfeltöltés nélkül is szépen fejlődik. Többéves egy helyben való termesztésénél a telepítés előtt érdemes a talajt szerves és műtrágyákkal jó kondícióba hozni. Frissen szervestrágyázott talajba is rakhatjuk, bár termesztése nem igényli a túlzott trágyázást. Legkevesebb a foszforigénye, valamivel több a kálium-, s viszonylag legnagyobb - különösen homoktalajokon - a nitrogénszükséglete. Trágyázására ősszel azonos mennyiségű foszfor-, kálium és nitrogéntartalmú vegyes műtrágyát szórjunk ki, amelyet tavasszal, illetve nyáron nitrogén fejtrágyázással egészítsünk ki. Alaptrágyaként 10 m²-re komplex műtrágyából elegendő 40-50 dkg, fejtrágyaként ugyanekkora területre 20-30 dkg pétisót számíthatunk. Kiemeljük azonban, hogy más zöldségféléktől különbözik a sarjhagyma igénye: megfelelő talajon semmiféle trágyázást nem kíván.

Termesztése

Évelő, ezt a területkijelölésnél vegyük figyelembe. A tápanyagban szegény talajt ültetése előtt töltsük fel. A talaj-előkészítő munkák a szaporítás ideje szerint változnak. Tavaszi ültetéskor a szokásos őszi mélyművelést (ásást, szántást) február-márciusban gereblyézés, elegyengetés kövesse. A talajlazítást követően azonnal simítsuk el a talajt, ha ősszel szaporítjuk.

Mindkét változata (a maghozó és proliferum is) szaporítható tőosztással, emellett a proliferum hagymácskákkal, míg a másik alak magról is ültethető.

Tavasszal és ősszel egyaránt végezhető a tőosztás. A többéves hagymatelepeket ásóval emeljük ki és 1-2 gyökeres hagymácskákra szétszedve ültessük el. Lombját 10-20 cm-re vágjuk vissza, mert úgyis elszárad.

Magvetése csak tavasszal célszerű. Csírázása néhány °C-on megindul, ezért márciusban vethető. A korai vetés előnye, hogy a csírázás megindulásához a talaj a téli csapadékból még elegendő nedvességet tartalmaz, később ezt már csak öntözéssel pótolhatjuk. Az apró magok vetéséhez hasonlóan, jól tömörítsük, enyhén tapossuk meg a sorokat.

Gyorsítható a fejlődése palántaneveléssel. Palántát szabadföldi ágyasokban nevelhetünk március közepi-végi vetésből. Gyakori öntözéssel május közepére kiültetésre kész kis növényeket kaphatunk.

A prolifeaim változat a mag helyett fejlődő kis hagymácskákkal (a bulbillikkel) is szaporítható. Szaporítás előtt, augusztus végén a bulbilliket tartó szárat törjük le és néhány napig száraz helyen tartva utóérleljük. Ezután az előkészített magágyba ültessük ki a hagymácskákat, úgy, hogy a csúcsuk kissé (0,5 cm) a föld felszíne alá kerüljön. Vigyázzunk, nehogy fordítva, csúcsukkal lefelé kerüljenek a talajba.

Mindegyik szaporítási móddal 30X30 cm a sor- és a tőtávolság. A maghozó változatot kettesévei-hármasával ültessük ki, a proliferum tövei magánosak legyenek, mert erős, vastag hagymát és hagymaszárat képeznek. Tavaszi fogyasztásra a hagymácskákat 8-10 cm-es tőtávolságra tegyük.

A sarjhagyma évközi ápolási munkája a gyomirtás, illetve a talajporhanyító kapálás. Növekedése nitrogéntartalmú fejtrágyázással gyorsítható. Ősszel a mag- és bulbilliszárakat egyenként vágjuk le.

Fagymentes téli napokon és kora tavasszal szedhetjük. Ásóval emeljünk ki egy-egy tövet, de egy-két sarjat leválasztva, ültessük vissza, gondoljunk a következő évre. A felszedett sarjhagymacsomót bontsuk szét hagymatövekre és megtisztítva zöldhagymaként hasznosítsuk. A nyár végén elduggatott bulbillik mindegyikéből, tavaszra finom zöldhagymát kapunk. 8-10 cm távolságra ültetve, minden harmadikat a földben hagyva, biztosíthatjuk a folyamatosságot.

Hajtatása olcsó és nem igényel energiát. Késő ősszel, a komolyabb fagyok megjelenése előtt az ágyasokat alacsony vázú fóliával takarjuk le. A fóliaborítást hómentes ültetvényre januárban is rátehetjük. Napfényes téli időben, általában már január vége felé szedhető.

Az utóbbi években a fóliák folyamatos kihasználásában fontos szerepet tölt be. Egyre többen ültetnek sarjhagymát a tavaszi paprika-, paradicsom-, uborkahajtatás előtt. Korai zöldhagymaként értékesítve 2-3, olykor 4 héttel is megelőzi a hagyományos zöldhagymát.

Borús, csapadékos időben mindig számíthatunk a hagymaperonoszpóra megjelenésére. A fertőzés tüneteinek észlelésekor már csak a permetezés hatásos. Ajánlatos a megelőzés, amelyet szellős, gyommentes állománnyal érhetünk el, illetve a fertőzött területre négy éven belül ne ültessünk hagymafélét.

Felhasználása

Jelentős mennyiségű (50 mg/100 g) C-vitamint tartalmaz, ez fontos vitaminforrássá teszi, még a többi hagymával szemben is. Emellett nem elhanyagolható cukor és fehérje is felhalmozódik benne. A táplálkozás szempontjából elsősorban íz- és zamatanyagai jelentősek, amelyek kissé eltérnek a hagyományos vöröshagymáétól (nem annyira csípős), így az étrendünket színesíthetjük vele. Hagymaolajában - a metélőhagymához hasonlóan - baktericid vegyületek vannak. A vöröshagyma könnyfacsaró hatását okozó tiopropionaldehidból kisebb mennyiséget tartalmaz, ez tisztításakor és nyers fogyasztásakor észrevehető. Az egész évi egyenletes zöldségellátás végett célszerű lenne nagyobb területen termeszteni, mert a hideget jól tűri és tavasszal igen korán indul fejlődésnek.

RECEPTEK

• Hagymaleves

1 csomó sarjhagyma, 10 dkg vaj, kb. 1,5 liter csontié, 3 dkg liszt, 5 dkg reszelt sajt, 1 kifli, só, bors.

A vajat felolvasztjuk, és a felaprított hagymát aranysárgára pirítjuk benne. Liszttel megszórjuk, átpirítjuk és a csontlével felengedjük. Sóval, kevés borssal ízesítjük és kb. 10percig erős tűzön főzzük. Közben a kiflit vékony karikára vágjuk és sütőben pirosra pirítjuk. Ezután a levest tálba helyezzük, tetejére a pirított kiflikarikák kerülnek, reszelt sajttal megszórjuk, és néhány percre a forró sütőbe tesszük. Olcsó és nagyon ízletes étel.

• Sarjhagyma-főzelék

4 csomó sarjhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 húsleveskocka, 1 dl tejföl, liszt, pirospaprika.

Megtisztítjuk a sarjhagymát, és a zöldjével együtt 2-3 cm-es darabokra vágjuk. Megforrósítjuk az olajat vagy 4 dkg vajat, néhány percig pároljuk rajta a hagymát. Nagyon kevés vizet öntünk alá, egy húsleveskockával ízesítjük. Sózni nem kell, a kockától elég sós. Fedő alatt, lassú tűzön puhára pároljuk, közben megkeverjük, esetleg kevés vizet öntünk alá. Végül a tejfölt simára keverjük egy csapott evőkanál liszttel, késhegynyi pirospaprikával és ezzel sűrítjük be a főzeléket.

• Párolt hagyma

Két evőkanál olajon hirtelen átsütünk (de nem pirítunk) nyolc szál sarjhagymát, felengedjük fél liter száraz fehérborral és sóval, szemes borssal, babérlevéllel fűszerezve, puhárafőzzük. Ekkor a hagymát kivesszük, melegen tartjuk, levét élénk tűzön addig pároljuk, amíg csak sűrű mártás lesz belőle. Ekkor a hagymákra öntjük és köretként tálaljuk.

• Hagymapástétom

2 csomó sarjhagyma, főtt burgonya, füstölt szalonna, szerecsendió, bors, só, mustár.

A füstölt szalonnát nagyon apró kockára vágjuk, zsírját kiolvasztjuk. A megtisztított és finomra vágott hagymát üvegesre fonnyasztjuk rajta. A héjában főtt, közepes méretű burgonyát lereszeljük, és mustárral meg a többi fűszerrel a pirított hagymához keverjük. Alaposan összedolgozzuk, kifagyasztjuk. Szendvicskrémnek fogyasztjuk.

II.
Téli sarjadékhagyma
Allium fistulosum L.

- A. f. convar. fistulosum, virágos téli sarjadékhagyma
- A. f. convar. viviparum (Makino) Terpó comb. n., elevenszülő téli sarjadékhagyma
- A. f. conc. 'proliferum' (Alef.) (Terpó), emeletes fajtacsoport

Jellegzetessége és különlegessége, hogy hagymáiból évről évre fiókhagymákat fejleszt. Ezekből (fészkeiből) kifejlődött magas, gömbvirágos tőkocsányai, üreges, hengeres, üde levelei, mint egy-egy különleges virágcsokor, díszíti kertünket. Zöldhagymái jóízűek, és szaguk sem túl erős. Egész évben fogyaszthatjuk, mert télálló, s ezért levele üde zöld, hagymája fehér és élvezhető marad a hó alatt is.

Származása, elterjedése. Szibériai vagy kínai eredetű. Vad alakja az Altaj hegység és a Bajkál-tó vidékén lelhető fel. A keleti országokban, Ázsiában elterjedt. Egész Európában termesztik. Hazánkban az utóbbi évtizedben vált kiskerti növénnyé.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Egy szál téli sarjadékhagyma évenként tízszeresére is szaporodik. Zöldhagymatermése négyzetméterenként elérheti a 2-4 kg-ot. Tavasszal (március-április) a legkorábban szedhető friss zöldségfélénk egyike. Ásványianyag-, só- és vitamintartalma hasonló a vöröshagymáéhoz. Kitűnő házi felhasználású és piacozónövény.

Növénytani jellemzői. Évelő díszzöldség. Gyökérzete rövid, bojtos. Hagymái hosszúkásak, fehérek, évente 10-15 fiókhagymát fejlesztenek. Levélzete hengeres, tőálló, belül üreges. Virágzati szára 1 m körüli, bördős, alul kiszélesedett. Virágzata gömb alakú fejecske, két hártyaszerű buroklevéllel körülvéve. Termése háromélű tok. Magja kicsiny, fekete, július végén, augusztusban érik. Ezermagtömege 3-4 g. Csírázóképessége 85-95%-os, magja 3-4 évig használható, a vetéstől 12-16 napra kel ki. Tenyészideje a vetéstől a szedhetőségig kb. 1 év. Maghozó típusa mellett ismert elevenszülő fajtavonala is, amely a virágzat helyén apró sarj hagymácskákat (bulbilli, léghagyma) fejleszt, ezzel szaporítható. A proliferum változat bulbillijei már a növényen kihajtanak, egyszer vagy többször, emeletesen.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: közepes fényen fejlődik a legjobban, de nagy fényen és árnyékban is megnő. Hőigénye alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, 5-8 °C-on már kihajt. A hideg teleket (-15, -20 °C) takarás nélkül elviseli, kifejlett állapotban is. Levélzete pedig a legmelegebb nyári időszakban is üde zöld marad. Vízigénye: szárazon termeszthető. Talajigénye: minden termőképes földön termeszthető. Tápanyagigénye: közepes, telepítése előtt 5-6 kg szerves trágyát és 50-70 g/m² vegyes műtrágyát juttassunk a talajba.

Változékonysága, fajtái. A 'Télimaghozó'erőteljes, 50-70 cm magas, üde, sötétzöld szárú, kifejlett hagymája 15-18 cm hosszú, 1,5-2 cm széles, fehér, a buroklevele barna, kávészínű. Édeskés, jóízű, aromás, de nem csípős, a második évben magot hoz. Évenként 10-15 hagymát nevel, a telet jól bírja. A 'Téli bulbillis' hagymái az előzőénél nagyobbak, erőteljesebb fejlődésüek, sárga buroklevéllel. Virág és mag helyett sarjhagymákat fejleszt, arról is szaporítható.

Termesztése. Mint évelőt a vetésforgón kívül, főnövényként telepítjük. 5-6 évig lesz egy helyen. Kora tavasszal salátát, retket ültethetünk, vethetünk közé. Talaj-előkészítése az őszi ásás (mélyszántás).

Szaporítása:
- A magvetés ideje március (esetleg augusztus) 2-3 cm mélyen. Tenyészterülete 30-40 x 10 cm, fészkesen 30-40 x 30-40 cm. Sorba vetve 2 cm-enként szórjuk a magot, egy fészekbe pedig 10-15 magot vetünk, majd zöldhagymaként kiritkítjuk. Vetőmagszükséglete 0,4-0,5 g mag/m². Palántának március végén vetjük a magot szabadföldi ágyasba (1-2 g/m²). Május végén az előző tenyészterület szerint kiültetjük.

- Tőosztással: márciusban vagy szeptemberben a felszedett hagymát szétszedjük, majd gyökerét, szárát visszakurtítva elültetjük. Csak akkor öntözzük be, ha a talaj száraz.

- A bulbillis változatot tőosztással, leginkább azonban sarjhagymák elültetésével szaporítjuk. A bulbilliket dughagymaszerűen ültetjük, 1 cm-es földréteggel takarjuk. Fontos, hogy a talaj nedves legyen.

Ápolása: időben gyommentesítjük kézikapával, tolókapával, kisgépi rotátorral. Elszáradt leveleit, magszárait összeszedjük, tőből levágjuk. Öntözése szükségtelen. Szedése: zöldhagymáját egész éven át szedhetjük, főidénye azonban kora tavasszal van. A sarjakat szedjük, de három-öt sarjat hagyjunk meg, ebből a következő tavaszra ismét termést szüretelhetünk. A kiszedett hagymát szétszedjük, tisztítjuk, csomózzuk. Gyökerét kissé visszavágjuk. Éréskor a magvakat (július-augusztus) és a bulbilliket (szeptember) összeszedjük. Egy száron 7-10 bulbilli található.

Hajtatása történhet úgy is, hogy a termesztőhelyen az ősszel nem szüretelt töveket egyszerűen keretes melegágyablakkal vagy fóliával lefödjük. Januártól márciusig érdemes ily módon hajtatni. Melegágyban, növényházban viszont télen bármikor hajtathatjuk. Az ősszel felszedett töveket egymás mellé, vastag földrétegbe helyezzük. 20-25 °C-on 15-20 nap múlva, 15 °C körüli hőmérsékleten 4-6 hét elteltével piacképes a téli sarjhagyma.

Feldolgozása, hasznosítása. Kiskertben, haszonkertben, ágyasokban, bemutató-, hobbi-, hétvégi és iskolakertekben, előtérnövénynek, útszegélyeken, de nagyobb edényekben is szépen mutat. Bulbillis változata külön biológiai érdekesség, télen pedig zöld színfoltja a kerteknek.

Étkezésre főként friss zöldhagymaként értékes, különösen télen és tél utóján, de felhasználhatjuk különböző ételek készítéséhez és díszítéséhez. Rendszeres hagymafogyasztással az időskori érbetegségek, magas vérnyomás stb. csökkenthetők.

Elkészítése

Elsősorban nyersen fogyasztjuk zsíros, húsos ételek mellé. Szendvicsek, hidegtálak stb. vitamindús kiegészítője, díszítője. A friss zöldhagymát kitűnően használhatjuk tojásrántotta, flekken és más frissen sült (rostélyos) húsok elkészítéséhez. Jellegzetesen ízes a friss zöldhagymával készült körözött. Ecetes, cukros hagymasalátát is gyorsan készíthetünk belőle. Sarjhagymái ecetes lébe téve jóízű téli csemegét adnak. Húsok pácolásához is felhasználhatjuk.

III.
Téli sarjadékhagyma
Allium fistulosum

Angolul: Welsh Onion,
németül: Winterzwiebel, Hekkenzwiebel, Hackezwiebel, Röhrenlauch, Ewige Zwiebel, Hohllauch, Lange Bollen, Heischlauch, Schnittzwiebel, Jakobszwiebel,
hollandul: Lange Spaansche Uien,
franciául: Ciboule, Ail fistuleux, Onion á tondre,
olaszul: Cipolla d'inverno o cipollete,
oroszul: Pecsannij luk,
bolgárul: Zimen luk,
szlovénul: Ceomata cebula,
dánul: Purlog,
spanyolul: Cebolleta.

Növénytani leírás. A liliomfélék családjába tartozó évelő hagyma. Gyökérzete bojtos gyökér, rövidebb, de dúsabb, mint a póréhagymáé. Tulajdonképpeni hagymái jelentéktelenek, s a hajtás tövének megvastagodásából és a vaskos gyökértörzs csúcsi részéből fejlődnek. A hagyma földben levő része fehér színű, küllemre hasonló a póréhagymáéhoz, s évente sok fiókhagymát fejleszt. Tőkocsánya üreges, 30-80 cm hosszú, és a közép alatt kicsúcsosodik. Levelei a vöröshagymáéhoz hasonlítanak, hengeresek, puffadtak. Június-júliusban virágzik. Két buroklevéllel körülvett virágzata gömb alakú, csúcsi része hosszan kiegyenesedik. Magja hasonló a vöröshagymáéhoz, annál többnyire kisebb, 2-3 mm hosszú, 1-2 mm széles és 1 mm vastag. Magja július végén, augusztusban érik. Ezermagtömege 2,1-2,4 g, 3-4 évig csírázóképes, s a vetés után jó két hét alatt kel ki. Két változata ismert: a maghozó, valamint a proliferum változat, amely a magszár végén mag helyett apró hagymácskákat (bulbiliket) hoz, s ezekkel is szaporítható.

Származása, elterjedése. Őse az Altaj hegységben és a Bajkál-tó környékén él, tehát szibériai származású. Termesztésével kisebb-nagyobb felületen egész Európában foglalkoznak. A keleti országokban, Ázsiában legalább olyan elterjedt, mint a vöröshagyma. Hazánkban az utóbbi évtizedekben közismertté vált, főleg a fővárosi és környéki kertekben. Nagyüzemekben nem foglalkoznak vele.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. A sarjadékhagyma ásványisó- és vitamintartalma hasonló a vöröshagymáéhoz. Felhasználása azonban eltérő, mert csak zöldhagymaként fogyasztják. Allil-szulfid-tartalma alacsonyabb, mint a vöröshagymáé, ezért kevésbé csípős, de jó hagymaíze van. A tenyészidő során folyamatosan hoz új sarjakat, ennek ellenére csak kora tavasszal vagy télen fogyasztják. A fagyok beálltával fejlődése megáll, de lombja zöld marad és hagymája friss, fehér. Kora tavasszal ez a legkorábban szedhető friss zöldségfélék egyike. A fővárosi piacokon március-április folyamán kapható zöldhagyma nagyobbrészt sarjadékhagyma. Jelentősége azért nagy, mert igen korán ad olcsó, ízletes, vitamindús zöldséget. Elsősorban a házikertek növénye, mert szedése, csomózása sok munkát kíván. Egyszerűen és olcsón hajtatható is.

Környezeti igényei. Hőigénye a gyakorlati tapasztalatok szerint nem nagy, a száraz, kemény telek erősen megritkíthatják. Az átlagos teleken azonban jól áttelel. A hőingadozásokat elviseli.

Fényigénye nem tisztázott. Elég jól bírja az árnyékot is, különösen a maghozó változat.

Vízigénye nem nagy. Öntözés nélkül is jól terem nálunk.

Tápanyagigénye szintén mérsékelt. Ha azonban éveken át marad ugyanazon a területen, akkor jó tápanyagellátást igényel. A talajban nem válogatós. Még a nagyon kötött talajokon is szépen díszlik.

Fajtái. Nálunk nincsenek. A már említett két változat a maghozó és a proliferum a termesztésben egyaránt megtalálható. A maghozó változat apróbb, vékonyabb hagymát és szárat nevel, de többet terem, mint a másik. A proliferum vastagabb, piacosabb hagymákat fejleszt, ezért kedveltebb is a termesztők körében.

Szaporítása. A két változat szaporítási lehetőségei eltérőek. A maghozó változatot lehet közvetlenül magról szaporítani, kisüzemekben érdemes palántázni vagy a tövet felosztani.

A magvetés ideje kora tavasz, március hónap. Ennél későbben is vethető, de akkor a keléshez megfelelő nedvességet biztosítsunk, tehát addig öntözni kell. Ősszel szintén vethető, de ebből tavasszal még nem kapunk fogyasztható árut. 100 m²-re 100 g magot kell számítani, s legjobb 30-35 cm-es sortávolságra vetni. A talajt vetés előtt és után a jó kelés érdekében ajánlatos tömöríteni.

A palántáról való szaporítás előnye az egyenletes, szép állomány. A palántát szabadföldi ágyasokban lehet felnevelni. Jó kerti földbe március végén, április elején négyzetméterenként 2-2,5 g magot kell vetni. Kelés után rendszeresen öntözzünk, s vigyázzunk, hogy nagyon el ne gyomosodjon a palántaágy. A kiültetés május végén, június elején kerülhet sorra, amikor a palánták 3-5 cm vastagok. A növénykéket ültetőfával 30 x 30 vagy 30 x 20 cm tenyészterületre kettesével vagy hármasával ültessük, így elég idő áll rendelkezésre a következő tavaszig, a szedésig.

Sarjakkal akkor szaporítanak, ha idős hagymatelepítést szednek fel. Ez a szaporítási mód ősszel és tavasszal egyaránt végezhető. A felszedett hagymát szétszedjük, s minden sarját 2-3 cm-es gyökérrel ültetünk el kettesével úgy, hogy a lombozatot is visszakurtítjuk. Az ültetést jól előkészített és elmunkált talajba, 30 x 30 cm-re végezhetjük. Az őszi ültetés ideje október, a tavaszié március.

A proliferum változat szaporítása - minthogy magot nem hoz - vagy a magszár végén képződő hagymácskákról, vagy tőosztással lehetséges. A beérett hagymácskákat (bulbiliket) augusztusban úgy szedjük le, hogy a hagymaszár 2-3 cm-es csonkkal kerüljön a bulbilicsomókhoz. Néhány napig ezeket napon vagy száraz helyen utóérleljük, majd sor kerülhet az ültetésükre.

Ültetés előtt átválogatjuk nagyság szerint a hagymácskákat, és az azonos nagyságúakat ültetjük egymáshoz közel, az egyenletes állomány kialakítása céljából. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy a hagymácska csúcsa a föld felszínével azonos szinten legyen. Augusztustól október közepéig ültethető, de március-áprilisban is telepíthető a bulbili.

30 x 30 cm-nél sűrűbbre nem kell duggatni, mert ez a típus nagyon erős növekedésű, buja állományt képez.

Ápolása. Legfontosabb a terület gyomtalanítása. A vöröshagymához hasonlóan gyomirtókkal is tisztán lehet tartani. Különleges ápolása: a magszárakat minden évben el kell távolítani. Minden sarjon hoz magot, így valamennyi sarj beérett magját - akár hasznosítani kívánjuk azt, akár nem - le kell vágni, a bulbilis változat „magszárát" hasonlóképpen. A magot 5-10 napos szárítás után kézzel kidörzsöljük, kiszeleljük és tároljuk. Nagyüzemben - a magtermesztési eljárásoknak megfelelően - cséplés után a gondos tisztításra is sort kell keríteni. A sarjadékhagymát öntözni nem kell. Természetesen a késői vetés vagy tőosztás során - tavasszal - a talajnedvességet biztosítani kell a keléshez, illetve a gyökeresedéshez.

Szedése. Hazánkban a szedést tél végén, illetve kora tavasszal akkor kezdik, amikor a levél növekedése megindul. Lehet ennél korábban is, ha a talaj már nem fagyos. A szedési idény addig tart, amíg a téli sarjadékhagymát a zöld vöröshagyma ki nem szorítja a piacról. Szedéskor a sarjakat szedjük le úgy, hogy 1-2 sarjat meghagyunk, a többit leszedjük. Az így megmaradt sarjak a következő év tavaszáig ismét „teljes" termést hoznak. Azt is megtehetjük, hogy az egész „tövet" ásóval felszedjük, és szétszedés után visszaültetünk 1-2 sarjat tövenként.

A kiszedett hagymát szétszedjük és megtisztítjuk. A külső, barna burokleveleket lehúzzuk, s a gyökeret teljesen visszavágjuk. A leveleket szintén meg kell kurtítani úgy, hogy csak ép és frissnek tűnő levélzete maradjon a megtisztított hagymának. Mosni nem kell. Tisztítás után kötözzük. Egy-egy kötegbe a piaci igénynek megfelelő számú hagymát válogatunk. A vékonyabból többet, a vastagabból kevesebbet kell egy-egy csomóba kötni.

Hajtatása. A téli sarjadékhagyma olcsón és gazdaságosan helyben, felszedés nélkül is hajtatható. De a töveket felszedve, melegtalpon vagy növényasztal alatt szintén hajtatható.

Helyben hajtatásra csak olyan tövek alkalmasak, amelyekről ősszel nem szedtünk sarjakat. A hajtatást legkorábban januárban érdemes elkezdeni. A hótól megvédett vagy megtisztított töveket fóliasátorban vagy - ha lehetőségünk van rá - melegágyi ablak alatt hajtathatjuk. A szedés annál hamarabb kezdődhet, minél napfényesebb a téli időszak, a január, a február. Márciustól már nem érdemes a sarjadékhagymát hajtatni, mert a szabadföldi is szedhető.

A hajtatás másik módja a növényházi hajtatás. Ehhez a fagyok előtt föl kell szedni a töveket, és hűvös helyen kell tárolni. A felszedett anyagot a tél folyamán bármikor lehet hajtatni. E célra legalkalmasabb a 20-25 °C-os melegtalp, de alacsonyabb hőmérsékleten is szépen fog fejlődni, csak hosszabb idő kell a hajtatáshoz. 20-25 °C-on 15-20 nap múlva szedhető, szép friss árut kapunk. 15 °C körüli hőmérsékleten 4-6 hét elteltével lesz fogyasztható a hajtatott sarjadékhagyma. Lehetőleg minél vastagabb földrétegbe helyezzük úgy, hogy a levélnek csak 2-5 cm-es része maradjon ki. Ezzel a földbe rakott hagymarész szépen halványodik, és tetszetősebb lesz az áru. A tisztítás, csomagolás ugyanúgy végezhető, mint a szabadföldi hagymánál. Ezzel a módszerrel bármikor kaphatunk télen hajtatott hagymát, a helyben hajtatás azonban gazdaságosabb.

A szaporítóanyag beszerzése. Házilag folyamatosan előállítható. Mint az ápolási munkáknál írtuk, a magot és bulbilit megszedjük, és azt szaporításra a megadott időpontokban felhasználjuk.

A téli sarjadékhagyma magja a hazai üzletekben kapható.

Elkészítésének módjai
Eltérően a vöröshagymától, az évnek csak kis időszakában, tél végén, tavasszal fogyasztják. Ízre közel áll a vöröshagymához, de annál kevésbé csípős. Csak nyersen, zöldhagymaként fogyasztjuk.