Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Salátagalambbegy
Valerianella locusta (L.) Betcke - Valerianaceae

A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozó 13 nemzetség közül csak kettő található meg Magyarországon: a macskagyökér (Valeriana) és a galambbegy (Valerianella). A galambbegy őshazája a Földközi-tenger környékén és Kis-Ázsiában van. Közép-Európában főleg irtásokon, száraz réteken fordul elő mint gyomnövény.

Egyéves növény. Vékony főgyökerén kevés az oldalelágazás, de ezek elég hosszúak ahhoz, hogy nagy talajréteget átjárjanak, és szárazság idején is elérjék a vizet. A főgyökér a talajfelszínhez közel sokszor elhajlik a függőlegestől és görbülten torkollik a gyökérnyakba.

Szára felálló, hossza 20-25 cm, de elérheti a 30-40 cm-t is. Csírázás után 2-3 héttel étkezésre felhasználható, dúsan fejlődő tőlevélcsomó alakul ki. A tőlevelek visszás hosszúkás tojásdad alakúak, először mereven felállnak, később visszahajlók, nyélrefutók. Az erősen fejlett főér két egyenlő részre osztja a levelet. A szárlevelek ülők, hosszuk 5-6-szor hosszabb a szélességüknél. Mindkét levél széle ép, bár a száron az elágazásoknál levő lándzsás hosszúkás levelek alsó része enyhén fogas lehet. A murvalevelek szélén és a főér mentén gyakran találni apró szőröket.

Az igen apró virágzat álernyős részvirágzatokból épül fel. A csésze virágzáskor csak gyengén fejlett, majd terméséréskor nő meg kissé, ezzel segíti a termés elterjesztését. A virágok pártája aszimmetrikus kis tölcsér alakú, kékeslilás színű, forrt szirmú. A család nevét adó Valeriána nemzetséghez hasonlóan itt is csak háromporzó található. A három termőlevélbőlfejlődő magház rekeszei közül csak az egyikben van termékeny magkezdemény. A kerekded termés két oldaláról összenyomott, a magot tartalmazó termésrekesz a termés közepén áll, egyik oldalán két meddő üres rekesz, a másikon pedig szivacsos képződmény fogja körül. A termésre ránőtt csésze karimája a víz útján való terjesztését teszi lehetővé.

Környezeti igénye

A hideget jól tűri, hasonlóan az áttelelő saláta- és káposztafélékhez. A száraz hideget is elviseli, csupán a kora tavasszal sűrűn előforduló felmelegedést követő lehűlések tesznek kárt az állományban.

Hidegtűrő képessége jó szárazságtűrésével párosul. Igen minimális vízzel beéri. Vízre főleg csírázáskor és fiatalkori növekedésekor van szüksége. Csapadékszegény vidékeken is megél öntözés nélkül, de hosszabb száraz időszakban egy öntözést gyorsabb fejlődéssel és így nagyobb hozammal hálál meg.

Félárnyékban is megmarad, ezért fiatal gyümölcsfák alatt termeszthető, de tűző napon is szépen fejlődik.

Környezetéhez hasonlóan a talaj iránt is igénytelen. A legszélsőségesebb talajtípusok kivételével valamennyi, a zöldségtermesztésre kevésbé alkalmas talajon is termeszthető. Szerves trágyát nem igényel, a műtrágyák közül csupán a nitrogén fontos számára. 1-1,5 kg pétisót juttassunk ki a tenyészideje alatt 10 m²-nyi területre. Nagyobbik részét, kétharmadát a vetéskor szórjuk ki. A nitrogén mellett növekedéséhez mészre is szükség van, melyet nem szükséges külön pótolnunk. Mészszegény talajokon a pétisó helyett a mésznitrogén javasolt.

Termesztése

A talaj-előkészítés, a magágykészítés módja attól függ, hogy elő- vagy utónövényként termesztjük, igénytelensége és rövid tenyészideje mindkettőt lehetővé teszi. Kora tavaszi termesztéskor az őszi mélyszántással vagy ásással beforgatott szervestrágya-igényét a salátagalambbegy után következő növényfajok igényétől tegyük függővé, mert számára nem szükséges a trágyázás.

Tavasszal korán fogjunk hozzá a talaj elegyengetéséhez, hogy március első felében a magokat elvethessük. Tavaszi termesztésének jelentősége éppen koraiságában rejlik.

A sorokat 15-20 cm-re húzzuk ki kis kapával, melyekbe vékonyán szórjuk be a magokat, majd utána takarjuk be 1-2 cm-nyi vékony talajréteggel. Mélyebb vetés esetén lassan kelnek a növények, csak később lesznek szedhetők.

A mag csírázása 14-15 nap múlva kezdődik. Kelése után a gyomtalanítás a legfontosabb feladat, mert a kis csíranövényeket a gyomok szinte teljesen elnyomhatják. Gyomirtó kapálása elegendő egyszer, legfeljebb kétszer a felszedésig. Kora tavaszi folyamatos ellátást csak többszöri szakaszos vetéssel érhetünk el, ezért 10-14 naponként érdemes vetni.

Utóveteményként augusztus közepétől kezdhetjük meg a vetését, melyet szeptember végéig kéthetenkénti szakaszokban megismételhetünk. Nyár végén mindig nedves (öntözött) talajba vessük és kelésig tartsuk nedvesen a magágyat. Ilyenkor különösen ügyeljünk arra, hogy a gyomok ne nyomják el a csíranövényeket. Könnyíti a gyomlálást, ha a vetés után a sorokra vékony rétegben tőzeget vagy homokot szórunk sorjelzőnek.

A növények szedését akkor kezdhetjük, amikor elérik a 4-5 leveles állapotot. Természetesen 7-8 leveles korban is szedhetjük, de elöregedni ne hagyjuk az állományt, mert az öreg levelek keserű ízűek. Szedéskor ne csak a leveleket csipegessük, hanem a sor elején kezdve az egész állományt gyökerestül tépjük ki. Egyszerre csak annyit szedjünk, amennyit mindjárt felhasználunk, mert igen rövid ideig (1-2 napig) áll el.

Télen is szedhető, ha a hótól avarral, szalmával, fóliával megvédjük. Fólia alatt hidegágyban hajtatható. Érdemes lenne ezt a módszert több helyen megpróbálni, mert fűtést nem igényel. Ebben az esetben szeptember végén, október elején vetjük 10 cm-es sortávolságra.

Felhasználása

A leszedett friss salátagalambbegyet tisztítsuk meg, gyökerét csípjük le, az öreg, fonnyadt, sárguló leveleket szedjük le, mert azok már keserűek. Frissen fogyasszuk, mert elkészítve sem tartható el sokáig, keserű ízűvé válik. Észak- és Nyugat-Európában saláta- és főzelékként önállóan fogyasztják, de más savanyúságokhoz is szívesen keverik.

Hazánkban kevéssé ismerik, pedig a II. világháború alatt elég sokan fogyasztották. Téli vitaminszükségleteink egyik forrásává válhat, mert jelentős mennyiségű (50-70 mg/100 g) B- és C-vitamint tartalmaz.

RECEPTEK

• Salátagalambbegy remuládmártással

20 dkg salátagalambbegy, 1 tubus majonéz, 1 dl tejföl, 2 ecetes uborka, egy csomó metélőhagyma, mustár, pici cukor, szardellapaszta és 2 kemény tojás.

Megmosunk, leveleire szedünk, megszárítunk 20 dkg salátagalambbegyet és jól behűt-jük. A majonézt simára keverjük a tejföllel, az apróra vágott ecetes uborkával, a metélőhagymával, mokkáskanálnyi mustárral, csipet cukorral, kevés szardellapasztá-val és a nagyon finomra vágott kemény tojással és szintén jégbe hűtjük. Tálalás előtt öntjük a salátára. Hirtelensülthöz, vesepecsenyéhez, esetleg rántott gombához adjuk salátaként.

• Krémleves salátagalambbegyből

30 dkg salátagalambbegy, 1 liter csontié, 1 póréhagyma, só, 1 tojássárgája, 1 kávéskanál liszt, tejföl, ízesítésül fűszerek (bors, lestyánlevél és szerecsendió).

A jól megmosott növényt megfőzzük a csontlében a hagymával és sóval együtt. Kissé kihűtve tunnixoljuk és a tojássárgájával eldolgozzuk. Tálaláskor mellétesszük, a fűszereket és a tejfölt.

II.
Galambbegysaláta
Valerianella locusta (L.) Laterrade - Valerianaceae

(más néven: mezei vagy madársaláta)

Apró termetű növény, tőlevélrózsái kicsiny, sötétzöld csokrot képeznek a talajszinten. Áttelelve igen korán ad friss, vitamindús salátát. Kedves, finom megjelenése, minden időszakban könnyű hozzáférhetősége a kiskertekben nélkülözhetetlenné teszi.

Származása, elterjedése. Őshazája Olaszország. Innen terjedt el egész Európába, ahol sok helyen termesztik. Vadon megtalálható még Kis-ázsiában és a Kaukázusban is. Egyébként mint kultúrnövény nem régi, alig 100 éves. Hazánkban is őshonos, a budai hegyekben vadon él.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Egy-egy szedhető növényke 5-30 g-os. 1 m²-ről gondos műveléssel 1-2 kg salátatermés várható kora tavasszal és késő ősszel a szabadban vagy hideghajtatással a tél folyamán. B1-, B₂-, C-vitamint, kalciumot, foszfort és egyéb ásványi sókat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, ősszel vetve kétéves növény. Gyökérzete kis terjedelmű, fő- és oldalágakkal. Levélzete: tőlevelei levélrózsát alkotnak, visszás tojás alakúak, 10-20 cm hosszúak. Nem fejesedik, levelei V alakban szétterülnek. Színük sötétzöld, bőrszerű. Virágzata apró, kékesfehér, a 10-25 cm-es szár végén bogernyőben helyezkedik. Többségében önmegporzó. Termése 3 rekeszes makkocska (csupán egyben fejlődik mag, ezt hozzák forgalomba). Ezermagtömege 1-3 g. Csírázóképessége: a friss mag 20%-os, fél év után 40-60%-os, 1 év után pedig 90-96%-os, 4-5 évig használható, 14-21 nap alatt kel ki. Tenyészideje a vetéstől a szedésig kb. 60 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kevés fénnyel beéri, a gyenge árnyékot is jól viseli. Hőigénye: hidegtűrő növény, áttelelő. (Hó nélküli teleken a talajt gyengén borítsuk száraz hulladék anyaggal, lombbal.) Vízigénye kicsi, kikelés után öntözés nélkül is terem. Nyári hőségben azonban folyamatos öntözést kíván. Talajigénye: nem válogatós, a humuszos vályogtalajokon fejlődik a legszebben. Tápanyagigénye: előző évben szervestrágyázott (4-5 kg/m²) talajba ősszel 20-20 g/m² szuperfoszfátot és kálisót, fejtrágyának pedig 20-30 g/m² pétisót adjunk kora tavasszal.

Változékonysága, fajtái. A 'Hollandischer Breitblattriger' széles, nagy, hosszú levelű, gyors fejlődésű. 10-15 sötétzöld, bőrszerű levelet képez, több kicsiny elágazással. Jóízű, nem keseredik. A 'Verde a cuore pieno seme picollo' (Zorzi) levelei kissé szélesebbek, sárgászöldek. Tőlevelei kis csokrot képeznek 12-18 levéllel. Igen jóízű, nem keserű fajta. A 'D'etampes' (Zorzi) levélzete zömök, sötétzöld, fénylő. Lassú fejlődésű, fagyálló, vágás után jól tárolható. Szabadföldi termesztésre és hideghaj tatásra alkalmas.

Termesztése. Korán, március elejétől vessük, hogy a szabadföldi fejes saláta tömeges megjelenéséig leszüretelhessük. Másodnövényként augusztus végén, szeptember elején vethetjük. Ily módon május első felében és késő ősszel szedhetjük a salátát. Számos növény közteseként is vethetjük (zöldhagyma, fokhagyma, retek stb.), vagy nagy sortávolságú, ill. később vetendő növények közé (burgonya, bimbóskel, dinnye-, tök-, uborkafélék stb.). Talaj-előkészítése azonos a fejes salátáéval. Vetése: állandó helyére sűrűn vetjük 1-1,5 cm mélyen, 8-10 cm sortávolságra, 1-2 cm-re hullatva a magvakat. A talaj porhanyós és nedves legyen egészen a kelésig (2-3 hét). Vetőmagszükséglete 2-3 g/m². Ápolása az idejében végzett kapálás, gyomlálás, esetleges ritkítás. Öntözése: nagy szárazságban a kelést követő növekedési szakaszban is kell öntözni finoman porlasztva, 5-6 mm csapadékkal. Szedése: 5-8 lombleveles korban kézzel a töveket feltépjük. Jobb azonban csupán a leveleket leszedni, mert így a tő tovább hajt. Száraz időben szedjük, nehogy befülledjen a saláta. Az őszi vetéseket a hó ellen melegágyablakkal, fóliával téliesíthetjük. Lombbal, törekkel, szalmával is teleltethetünk, így télen is friss mezei salátához jutunk. Hideghajtatása. Rövid tenyész-ideje miatt késő ősszel és egész télen előterménye lehet a melegigényes főnövényeknek. Ehhez szeptember közepén 2-3 g/m² magot vetünk. December 15. és február 15. között szedhetjük, 0,4-0,8 kg/m² terméssel számolhatunk.

Feldolgozása, hasznosítása. Ágyasokban előtérnövénynek, kora tavaszi, késő őszi bemutatókra, házi-, haszon-, hobbi-, iskola- és egyéb kertekben érdekes, különleges zöld színfolt. Finom megjelenésével szépen mutat cserepekben, balkonon, verandán, munkaszobákban.

A hiányidőszak értékes vitaminforrása. Megelőzi a fejes salátát, hideghaj tatásban pedig előnövényként kiváló. A vitaminhíányos időszakban vitaminjai nélkülözhetetlenek szervezetünk számára. Étvágygerjesztő hatású.

Elkészítése

• Galambbegysalátás túró. A galambbegysalátát apróra vágjuk, elkeverjük túróval, vajjal, tejföllel, mustárral, kevés sóval, metélőhagymával és apró kockára vágott kemény tojással. Kitűnő hideg előételnek, reggelire, uzsonnára, vacsorára, kirándulásra, szendvicsre, hidegtálra.

• Natúr galambbegy saláta. A salátát folyó vízzel alaposan megmossuk, lecsurgatjuk és tálra rakjuk. Vajas kenyérre, felvágottakhoz, sült húsokhoz vagy önállóan fogyaszthatjuk.

• Galambbegysaláta. A jól megmosott salátát tálba tesszük és ecetes (citromos), cukros páclével felöntjük. Frissen vagy 1-2 óra múlva fogyasztjuk.

• Galambbegysaláta-püré. 5-6 mosott galambbegysalátát turmixban 1-2 dl tejjel, 1 tojássárgájával összedolgozunk. Citromlével, sóval, cukorral ízesítjük. Kiváló bébiétel. Hűtve üdítő.

III.
Salátagalambbegy
Valerianella locusta

Népies nevei. Apró, báránynyelvű, kikeleti vagy mezei saláta, gyökönkécske, téli cikória.

Leírása. Egyéves, de ősszel kelő és áttelelő, apró termetű, 10-25 cm magas növény. Egyike a legkorábban virágzó növényeinknek. Alsó levelei tőrózsát alkotnak, a felsők lándzsa alakúak. Virágai sokvirágú csomókban állnak, halványkékek. Április-májusban virágzik.

Összetéveszthetősége. A fogas galambbeggyel, a füles galambbeggyel, a hasábos galambbeggyel téveszthető össze. A megkülönböztetés laikusok számára nagyon nehéz. Ebből nagyobb baj nem származhat, hacsak az nem, hogy az általunk készített étel zamata nem lesz a megszokott.

Előfordulása. Gyakori és elterjedt az egész országban. Tavasszal bokros, cserjés helyeken, fasorokban és parlagos füves helyeken, legelőkön, szőlőskertekben, gyümölcsösökben, kertekben, kivált kissé nedves, agyagos földben terem.

Felhasználása. Az első tavaszi salátanövény. Sok B1-, B2- és C-vitamint, fontos ásványi sókat, főleg meszet, foszfort tartalmaz. Ezért a népi konyha is nagy becsben tartotta. Termesztett változata is ismert, kiváló nemesített fajtákkal. Fő cél tehát a salátának való hasznosítás, de más gyomnövényekkel vegyesen, finomra vágva levest és főzeléket is készíthetünk belőle.

Gyűjtési ideje. A fiatal levélrózsákat a virágzás előtt célszerű gyűjteni, ennek ideje februártól áprilisig terjedhet. Elképzelhető a késő őszi gyűjtés is, tőlevélrózsás állapotban.

Receptek

Galambbegysaláta pikáns öntettel. A fiatal leveleket megtisztítjuk, megmossuk, citromos, olajos, borsos, ecetes, sós salátaalapra rátéve, pirított, apróra vágott hagymával és szalonnával meghintjük. Azonnal fogyasztjuk.

Galambbegysaláta burgonyával. Az előző nap héjában főtt burgonyát (300 g) meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk, húslével meglocsoljuk. Egy fej hagymát finomra vágva, ecettel, olajjal, borssal és sóval (esetleg ízlés szerint apróra vágott csemegeuborkával, kisütött szalonnadarabkákkal, tejjel) ízesítjük, 1 óra hosszat érni hagyjuk. Ezután a megtisztított galambbegyleveleket (300 g) összekeverjük a burgonyával, esetleg még sóval, citromlével ízesítjük, tálalásig (kb. fél óra) pihentetjük.

Galambbegysaláta párizsival. A párizsit (300 g) apró kockákra vágjuk, sós, borsos, ecetes lébe tesszük, 1 fej szeletelt vöröshagyma társaságában, majd galambbeggyel (300 g) elegyítjük. Fél óráig hűtőszekrényben érleljük.

Galambbegysaláta karfiollal. A megtisztított, leforrázott karfiolt (400 g) darabokra (rózsáira) szedjük, majonézes salátaöntettel bőségesen leöntjük, megmosott, lecsepegtetett, kissé megtört galambbegylevelekkel (200 g) vegyítjük.

IV.
Mezei saláta
Valerianella locusta

Angolul: Cornsalad,
németül: Feldsalat, Ackersalat, Ackerlattich, Vogelsalat, Lammersalat, Rebkresse,
hollandul: Veldsla,
franciául: Mache, Boursette, Coquille, Doucette, Raiponce,
olaszul: Dolcetta, Valeriana,
románul: Salata mica, Salata de camp,
oroszul: Polevojszalat,
csehül, Polnicek,
magyar társnevei: madársaláta, vadsaláta, galambbegy.

Növénytani leírása. Általában egyéves, de gyakran kétéves salátanövény. Levelei 10-20 cm magasak, felállók; tőlevelei rozettát képeznek, visszás tojás alakúak. Virágai igen aprók, jelentéktelenek, kékesfehér színűek. Nagyobbrészt önbeporzók, de az idegenmegporzás is gyakori. Termése kissé nyomott tojás alakú, kb. 2 cm hosszú, 1,75 cm széles, 1 mm vastag. Színe sárga, a szélesebb oldalán három csíkkal. Három rekeszből áll, 1-2 az mindig üres, csak egyben van mag. Ezermagtömege 0,8-1,3 g. Sötétben csírázik, 8-14 nap alatt. Csírázóképessége egyébként sokáig, 4-5 évig is megmarad. A friss mag kb. 20%-ban csírázik, ugyanaz a mag 6 hónap múltán már 40-60%-ban, 1 év után pedig 90-98%-ban.

Származása, elterjedése. A mezei saláta egész Európában elterjedt, vadon él, egészen a 60. szélességi fokig. Mint vadnövény eljutott a Kanári-szigetekig, Madeiráig és az Azovi-tengerig; Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is megtalálható. A mezei salátáról az első feljegyzések a XVI. századból olvashatók. Európa sok országában ismerik, és sokan fogyasztják. Hazánkban vadon is él, ennek ellenére széles körben nem ismert. A II. világháború után kedvelt salátanövény volt, azóta is néhányan termesztik, mások gyűjtik. A pesti piacokon időnként megtalálható.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Kora tavasszal vadon vagy termesztve jelentős vitamintartalmú salátanövény. Szénhidrát- és kalóriatartalma nem jelentős, bár magasabb, mint a fejes salátáé. B1-vitamin-tartalma 75 mg, B2-vitamin-tartalma 70 mg. C-vitamintartalma pedig 40 mg 100 grammonként. Ezenkívül jelentős mennyiségű ásványi sót is tartalmaz, főleg meszet és foszfort. Jelenleg kevesen termesztik vagy fogyasztják. Csak házikerti termesztése jöhet számításba, de a választék bővítése szempontjából ez nem elhanyagolható.

Környezeti igényei. Hidegtűrő növény, még hó nélküli teleken is jól áttelel. Hőigényét sokan a takarmánykáposztáéhoz hasonlítják, őszi vetés esetén azonban a felfagyás kárt tehet benne, tehát hó nélküli teleken talaját gyengén borítani szokták.

Vízigénye szintén minimális, a mi viszonyaink között, ha már kikelt, öntözés nélkül is jól megterem.

Fényigénye nem tisztázott, de kevés fénnyel is beéri, és a gyenge árnyékot is elviseli.

Tápanyag- és talajigénye. 24 t hektáronkénti terméssel 140 kg nitrogént, 45 kg foszfort, 150 kg káliumot és 150 kg meszet von ki a talajból. A mezei saláta viszonylag kevés foszfort és káliumot igényel, nitrogént azonban bőségesen juttassunk neki. Nem szokásos közvetlenül istállótrágyázni. Vetés idején 100 kg nitrogént lehet a talajba juttatni, indító trágyaként. Az ún. búzatalajokat, vagyis a meszes, humuszos vályogtalajokat szereti elsősorban, de a meszes, középkötött talajokon is szépen fejlődik.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Jó előveteményei: a korán lekerülő gabonák vagy a zöldségnövények közül a korai káposztafélék, a borsó, a korai sárgarépa; későbbi, őszi vetés esetén a korai burgonya, a borsó, a répák (a hosszú tenyészidejűek kivételével), a fejes saláta, a nyári retek, a korai bab. Utóterményként a bab, az uborka, a paradicsom, a késői káposzta jöhet számításba.

A magágyat jól elő kell készíteni; főként morzsalékos, és későbbi vetés esetén megfelelően nedvesített legyen.

Fajtái. Deutscher Gewöhnlicher. Keskeny levelei ellenére bőséges termést ad. Levelei sárgászöld színűek. Elsősorban késő őszi vetésre vagy hidegágyi hajtatásra alkalmas, de ebben az esetben a lisztharmat gyakran károsítja. Leszedve rövid ideig tárolható.

Dunkelgrüner Vollherziger. Levelei szélesek, rövidek, sötétzöldek és erősen fénylők. Szabadban nem jól telel, ezért inkább hidegágyi hajtatása indokolt. Leszedett állapotban jól tárolható.

Etampes. Zömök növésű, levelei könnyűek, sötétzöldek, fénylők. Lassan nő, későn záródik, fagyálló, vágás után jól tárolható. Nagyon alkalmas szabadföldi termesztésre, de üveg alatt is jól fejlődik.

Holländischer Brettblättriger. Igen bőtermő fajta, széles, hosszú, nagy levelekkel.

Valerianella eriocarpa. Korai fajta. Termése hosszúkás, majdnem négyoldalas. Levele nagy, sötétzöld, a telet elég gyengén viseli el.

Valbros. Igen nagy hozamú és széles levelű fajta, gyorsan növő, sötétzöld levelekkel. Augusztusi-szeptemberi vetéssel októbertől januárig szedhető.

Vollherziger-Vernol. Hidegtűrő, gyorsan növekedő, nagy hozamú fajta. Sötétzöld, nagy, fényes levelei vannak. Szeptemberben-októberben vethető, és decembertől feruárig szedhető.

Termesztése. Legkorábban március elejétől vethető folyamatosan. Mindaddig szabad vetni, amíg a madársaláta megelőzi az egyéb salátanövényeket, főként a fejes salátát. Mivel a fejes saláta május második felében már nagy tömegben jelenik meg a piacon, addigra a madársalátának le kell teremnie. Gyors fejlődése miatt másodnövényként is termeszthető, a korai, július közepéig lekerülő zöldségfélék után, általában augusztus második felében vagy szeptember első felében vetik. Ebben az esetben késő ősszel szedhető.

Házikertben 10-15 cm sortávolságra vetjük úgy, hogy 1-2 cm-nél mélyebbre ne kerüljön a mag. A csírázás a vetés után 10-14 nap múlva indul. Kéthetenként ismételjük meg a vetést. A másodvetés beöntözéséről gondoskodjunk, hogy a kelés biztos legyen. Soros vetés esetén 60 g mag elegendő 100 m²-re.

A kelést követően gyorsan kezdjünk el kapálni, mert a gyomok a gyenge madársalátát nagyon elnyomják. Rövid tenyészideje miatt csak egyszer kell kapálni. A tenyészidő során öntöznünk sem kell.

Szedése. 5-6 lombleveles korban végezzük. Kézzel szedjük úgy, hogy a töveket gyökerestül tépjük fel. Hacsak lehet, száraz időben szedjük, mert a nedves madársaláta könnyen befülled. Ha téli szedésre számítunk, akkor főleg azért, hogy szedni tudjuk, a hótól kell megvédenünk. Lehet melegágyiablak-takarással vagy fóliaráhelyezéssel védeni; mindkettőt még a hó leesése előtt helyezzük a madársalátára. Házikertben melegágyi ablak vagy fólia híján lombbal vagy szalmával is takarhatjuk. A termés mennyisége hektárra átszámítva 5-7 t. Házikertben sűrű vetéssel és gondos ápolással 0,8-0,9 kg négyzetméterenkénti termésre lehet számítani.

Hajtatása. Hideg fólia alatt fűtés nélkül hajtatható. Ehhez jól előkészített talajba szeptember közepén négyzetméterenként 2-3 g magot kell vetni 10-15 cm sortávolságra. Szeptemberi vetés esetén 0,5 kg négyzetméterenkénti termés érhető el. December közepe és február közepe közt lehet szedni. Üvegházban szintén hajtatható. Rövid tenyészideje miatt késő ősszel és egész télen a melegigényes főnövények, például paprika vagy paradicsom előterménye lehet. Fűtéssel a tenyészidő valamivel lerövidül, de a fűtésből eredő ráfordítás nem fizetődik ki, ezért olyan üzemben érdemes fűtött helyen termeszteni, ahol a fűtés nem kerül külön pénzbe. Szedés után a hajtatott madársalátát is letisztítjuk; vigyázzunk arra, hogy száraz maradjon. A tisztítást követő csomagolásnál arra kell még ügyelni, hogy nagy tömegben ne csomagoljuk egybe, mert befülledhet.

Igen rövid ideig tartható el, általában 1-2 napnál tovább még téli körülmények között sem.

A szaporítóanyag beszerzése. Magról szaporítható. Magja a hazai kereskedelemben általában kapható.

Elkészítési lehetőségek
Sokféle saláta készíthető a madársalátából. Legáltalánosabb és legegyszerűbb a páclével történő készítés.

V.
Mezei saláta
Valerianella locusta L.

Szinonim név: galambbegysaláta, madársaláta, vadsaláta, raponcsaláta
németül: Feldsalat, Ackersalat, Ackerlattich, Vogelsalat, Rebkresse, Lammersalat
angolul: cornsalad

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

Annak ellenére, hogy egész Európában vadon is terem - így a Kárpát-medencében is előfordul - nálunk alig ismert salátafaj. Míg a háborút követő években fejes saláta hiányában többen is fogyasztották, napjainkban nálunk csupán néhányan termesztik házikertben saját célú felhasználásra.

Táplálkozási értéke jelentős, a fejes salátánál több C-vitamint tartalmaz, a nyári időszakban eléri a 40-100 mg-ot. B1- és B2-vitamin-tartalma 70-75 mg. Nyersen fogyasztják, többnyire saláták készítésére használják. Jelentős mennyiségű ásványi anyagtartalma mellett igen kedvező az étrendi hatása. Egyszerű módszerekkel hajtatható is, kevés kártevője és betegsége van, ami nagyon leegyszerűsíti termesztését. Hátránya, hogy szedése jelentős kézimunkaerőt igényel. Külföldön sokan vannak, akik kellemes íze miatt húsos, vastag, ropogós leveleit nagyon kedvelik, és mind többen keresik télen a hajtatott változatát. Nyugat-Európában egyre nagyobb jelentőséggel bíró zöldségnövény.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

A mezei- vagy madársaláta (Valerianella locusta Laterr.) a Valerianaceae (Macskagyökérfélék) családba tartozik. Egyéves növény, de van, hogy csak a második évben fejleszti ki a magszárát. Gyökérzete fejletlen, a talajfelszín közelében helyezkedik ei. A tenyészidő kezdetén sok tőlevelet képez, amely idővel tömött rozettává alakul át. A levelek lapát vagy fordított tojás alakúak, 10-20 cm hosszúak. Levelei - a gazdasági értelemben vett termése - vastagabbak, keményebbek, durvábbak a fejes salátáénál, fogyasztáskor ropogósak, a frissesség benyomását keltik.

Magszára rövid, mindössze 15-25 cm, dudvás szárú, rajta képződő apró kékesfehér virágok bogernyőt képeznek. Termése három rekeszes makkocska. Ezermagtömege 0,8-1,3 gramm, de néhány fajtának nagyobb magja van, amelynek ezermagtömege esetenként meghaladja a 3 grammot is. Csírázóképességét 4-5 évig tartja meg.

Környezeti igénye

Általánosságban, mint a legtöbb levélzöldségféléről elmondható, hogy a környezete iránt különösebb igényt nem támaszt, éghajlati adottságaink termesztésére és hajtatására megfelelőek.

Hőigénye hasonló, mint a többi salátáé. Fejlődése számára az optimális hőmérséklet 16 °C, a hideget jól elviseli, szabadban áttelel. A téli hajtatásnál, a megnyúlás elkerülése érdekében, a jelzett optimumnál alacsonyabb hőmérsékletet célszerű tartani.

Fényigénye nem nagy, a félárnyékot is jól tűri. Téli hajtatását nem zavarják a gyengébb fényviszonyok. A hosszú nappalok hatására magszárat fejleszt, ez a késő tavaszi, nyári termesztését akadályozza.

Vízigénye viszonylag kicsi, a szárazságot is tűri, a legtöbb vizet a csírázáshoz igényli, szabadföldi körülmények között alig öntözik.

Tápanyagigénye nem nagy. Tápanyagok közül a lombozat kifejlesztéséhez több nitrogént, továbbá magnéziumot és vasat igényel. Sóérzékeny növény, túltrágyázott talajon rosszabbul csírázik, lassabban gyökeresedik. Talaj kötöttségével és a talaj szerkezetével szemben különösebb igényeket nem támaszt, gyakorlatilag a szikeseket és az erősen cserepesedett talajokat kivéve, ahol rossz a csírázása, mindenütt megtermeszthető.

Fajtaválasztéka

A fajtákat hidegtűrő képességük szerint alapvetően két csoportra osztják, szabadföldi és hajtató madársaláta-fajtákra. A hajtatok között megkülönböztetnek őszi és tavaszi hajtatásra alkalmas típusokat.

A levél színe alapján vannak sötétzöld fajták - ezek a gyakoribbak - és sárgászöldek, a levél alakja szerint megkülönböztetünk széles, megnyúlt, valamint kisebb és nagyobb levéllemezű fajtákat. Az ún. holland típusok hosszúkás levelűek, rozetta fejlesztésére kevésbé hajlamosak, elsősorban őszi termesztésre javasoltak, általában nagyobb termésre képesebbek, de kevésbé eltarthatóak, míg az ún. Dunkelgrüner Vollherziger típusokra a rövidebb, rozettában képződő levél a jellemző. Egyaránt hajtathatók ősszel, télen és tavasszal. Újabban nemesítettek peronoszpóra-ellenálló fajtákat is.

Államilag elismert fajta nincs belőle, külföldön a következő fajtákat termesztik:

Valgros (Nickerson-Zwaan)
Nagy széles levelek, széles levélnyéllel. Hajtatásra és szabadföldi termesztésre egyaránt alkalmas.

Etampes (szabad fajta)
Sötét levelű, zömök növésű, elsősorban szabadföldi termesztésre javasolható fajta. Fagyálló, viszonylag jól tárolható.

Vernor (Nickerson-Zwaan) (Ismertebb neve Dunkelgrüner Vollherziger)
Kompakt növekedésű, rövid, széles levelekkel, hajtatásra és szabadföldi termesztésre egyaránt alkalmas.

Vit (Rijk Zwaan)
Sötétzöld, kerek levelű fajta, elsősorban őszi és téli hajtatásra alkalmas.

Elan (Rijk Zwaan)
Erős növésű, kifejezetten hajtatásra nemesített fajta, a peronoszpórás betegséggel szemben ellenálló.

Polar (Rijk Zwaan)
Igen jó télálló, erős tőrózsát képező, sötétzöld, matt leveleket fejlesztő fajta, téli termesztésre ajánlott.

Hollandiai széles levelű (szabad fajta)
Igen bőven termő, nagy széles és vastag leveleket adó, középzöld színű, legnagyobb felületen termesztett fajta.

Felma (Rijk Zwaan)
Sötétzöld, kerek levelű, jó télálló fajta, lehet hajtatni is, de inkább szabadföldi termesztésre ajánlott.

Trophy (Clause)
Elsősorban őszi és téli hajtatásra javasolt, középzöld levélszínű fajta. Levelei kerekek, szélesek és rövid a levélnyelük. Gyors növekedésű.

Topaze (Clause)
Hosszúkás levelű (holland típusú) fajta. Levelei kerekek, színük sötétzöld.

Gala (Clause)
Kompakt növekedésű korai fajta, ipari feldolgozás mellett friss fogyasztásra is alkalmas.

Verte de Cambrai (Clause)
Rozettát fejlesztő, erős növekedésű, félhosszú, lapos leveleket fejlesztő fajta. Folyamatos, egész évi termesztésre javasolt.

Jade (Clause)
Téli hajtatásra javasolt, rozettát képező, széles, ovális leveleket képező fajta.

Termesztése

Általában nem főnövényként, hanem előnövényként termesztik. Másodnövénynek is vethetjük július közepétől-augusztus elejétől a korán lekerülő zöldségfélék után, így például a korai burgonyát, borsót, rövid tenyészidejű káposztaféléket, korai sárgarépát és petrezselymet, salátát vagy a hónapos retket követően.

Különösebb talaj-előkészítést nem igényel, rövid gyökerei csak a talaj felső 10 cm-es rétegében helyezkednek el. Viszont apró magját csak akkor vessük, ha a talaj megülepedett, mert laza rétegben rosszul csírázik. Érzékeny a különféle gyomirtó szerekre, erre a területének kijelölésekor kell ügyelni.

Tekintettel alacsony tápanyagigényére, előfordul, hogy trágyázni sem szükséges, ugyanis egy jól trágyázott, tápanyagban gazdag kertiföldben pl. paprika, uborka vagy káposztafélék után marad annyi tápelem, amiből a madársaláta megél.

Szaporítása

Március elejétől folyamatosan, szeptember elejétől már csak fólia alá vagy üvegházba vetjük. Hogy hosszabb ideig lehessen szedni és fogyasztani, érdemes szakaszosan szaporítani.

Legjobb soros vetés formájában szaporítani, 10-15 cm-es sortávolság esetén, kelés után 8-10 cm-re kell kiritkítani. Magját túl mélyre ne vessük, mert rosszul fog csírázni, elegendő 1-2 cm-re rakni. 100 m²-re a vetőmagigénye kb. 50-60 gramm. A nyári vetéseknél ne feledkezzünk meg a kelesztő öntözésről (4-5 mm).

Ápolási munkái

Kapáláson és gyomláláson, továbbá szárazság idején öntözésen kívül más ápolási munkát nem igényel. A sorközeit csak nagyon sekélyen szabad művelni, inkább csak horolni, mert föld felszín közelében elhelyezkedő gyökereit megszaggatjuk.

Szedése

1-1,5 hónap után, 5-6 leveles korban kezdik szedni. Szedése amellett, hogy meglehetősen fárasztó, nagy figyelmet is igényel, tekintettel arra, hogy csak rozettás formában, azaz tövestől, gyökérrel együtt lehet értékesíteni. Helyrevetéses termesztés esetén 1-1,5 kg/m², palántázás estén valamivel több 1,8-2 kg terméssel számolhatunk. Szedésnél ügyeljünk arra, hogy a növények szárazak maradjanak, mert csomagolást követően a levelei gyorsan befulladnak. Hasonló okok miatt célszerűbb kisebb kiszerelésekben csomagolni.

Hajtatása

Nálunk nem hajtatják, de külföldön, főleg Dél- és Nyugat-Európában jellegzetesen a hideghajtatás és az enyhén fűtött fóliasátrak növénye. Általában előnövényként termesztik paprika vagy paradicsom előtt. Ugyancsak alkalmas a fóliasátrak és alacsony szinten fűtött üvegházak őszi és téli hasznosítására. Nagy kézimunkaerő-igénye miatt többnyire családi gazdaságokban és egy-egy üzemben csak kisebb felületen termesztik.

Elsősorban ősszel, augusztus-október táján vetik, legutolsó szaporítási időpontja február. Fontosabb vetési időpontok a következők:

Elsősorban helyrevetéssel szaporítják, a folyamatos szedés érdekében szakaszosan vetik. Ehhez a talajt 20-25 cm mélyen ásógéppel megforgatják, majd hengerrel tömörítik. Az egyenletes kelés miatt nagyon fontos a jó szerkezetű vetőágy. Szemenkénti vetőgéppel 7-10 cm-es sorokba vetik úgy, hogy folyóméterre számítva 50-60 növény jusson. Négyzetméterenként 800-1000 növénnyel lehet számolni. Vetésmélység 1-2 cm. 14-25 nap után kezd csírázni. A jó és lendületes csírázás érdekében a vetést követően a talajt finom porlasztású szórófejekkel megöntözzük.

Vetőmagigény a kisebb magú fajtákból 1-1,5 g/m², a nagyobb szeműekből 2,5-3 gramm.

A jobb helykihasználás érdekében palántázzák is, egy kisebb tápkockába (4x4 cm) 5-10 szemet vetnek, 80%-os csírázással számolnak és a növényszámtól függően 50-80 tápkockát ültetnek ki négyzetméterenként.

Különösebb ápolási munkákat nem igényel. Nagyon fontos a téli időszakban a klímaszabályozás, a fényviszonyoktól függően, borús időben 5-8 °C, napos időjárás esetén 8-12 °C tartására törekedjünk. Magas páratartalom esetén lassul a növekedése és jelentős mértékben megnő a peronoszpórafertőzés veszélye. Kifejezetten sóérzékeny növény, ennek megfelelően óvatosabban kell fejtrágyázni, és fokozott mértékben ügyelni arra, hogy a talaj ne száradjon ki.

Általában a főnövények után marad annyi tápanyag a talajban, hogy külön vetés előtti trágyázásra nem szorul. Fejtrágyaként lehet nitrogént használni, de ezzel a nitráttartalom miatt óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben szabad adni. Legtöbb gondot a gyomlálás jelentheti, ha a talaj nincs megfelelő kultúrállapotban.