Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pórsáfrány
Carthamus tinctorius L. - Asteraceae

Virágzatának festékanyaga ételszínezésre való, magjából olajat préselnek

Őshazájáról, származásáról megoszlanak a vélemények, egyesek a trópusi Afrikába, mások Nyugat-Ázsiába, illetve a Földközi-tenger mellékére helyezik. Egységes a vélemény abban, hogy trópusi, szubtrópusi tájról terjedt fokozatosan át a mérsékelt égöv alá. írásos bizonyítékok vannak arról, hogy Ó-Egyiptomban, Palesztinában már az időszámításunk előtti évezredekben is ismerték és termesztették. Fészkesvirágzatú növény.

Az egyéves növény fehér karógyökere 20-40 cm mélyen hatol a talajba, közben oldalgyökereket fejleszt. Halványsárga szára egyenes, mereven felálló, a talajviszonyoktól függően 50-150 cm hosszúra nő meg, csak a felső részén ágazik el. Szórt állású levelei hosszúkásak vagy tojásdad alakúak, hegyesek. A levelek kemény pergamenszerűek, fényeszöldek, az élük általában ép vagy kissé fogas. Virágzata kevés végálló fészekből álló sátor.

A külső fészekpikkelyek épek, csúcsukon kiszélesedők. A kissé szúrós pikkelylevelek kemények, bőrszerűek. Az egyes fészekvirágzatok gömb alakúak, átmérőjük 3-4 cm. A fészekben csak csöves, hímnős virágok vannak. A virágok kezdetben (virágzás alatt) sárgák, majd narancssárgák, később (elvirágzás után) lángvörös színre változnak. A napraforgóéhoz nagyon hasonló termése 6- 7 mm hosszú, fehér. A virágokban két színes anyag (kal-kon-glükozid) halmozódik fel, elsősorban a szaflórsátga és a kartamin vagy szaf-lórvörös. A termésekben 20-20%-ban zsíros olaj és nyersprotein található.

Környezeti igénye

Melegigényessége miatt a Földközi-tenger környéki országokban kedvelt növény. A magok viszonylag alacsony (7-8 °C) hőmérsékleten csírázásnak indulnak, de az optimális csírázási hőmérséklete 18-22 °C-on van. A csíranövények sziklevelei a késő tavaszi talaj menti fagyokat károsodás nélkül vészelik át. A lomblevelek fagyokra már érzékenyebbek.

Jó hőtűrő képessége nagy fényigényével párosul. A tűző napfényt, erős megvilágítást szereti. Árnyékban szára elágazik, virágzása elhúzódik és kevés a maghozama. A sok napfény nemcsak gyors növekedéséhez, hanem a magok olajtartalmának kialakulásához is szükséges. Hideg, borult, az átlagosnál csapadékosabb nyáron a magtermés mennyisége és olajtartalma is kevesebb.

Közepes vízigényű. Gyorsan fejlődő, elágazó, mélyrehatoló gyökérzete nagy talajfelszínt behálózva, csapadék hiányában is szállítja a vizet. Szárazságtűrése közepes, hosszan tartó aszályt a termés mennyiségének és minőségének csökkenése nélkül csak öntözéssel visel el. Mély fekvésű, télen vízállásos, víznyomásos talajokon rosszul kel és fejlődik.

Szinte minden talajon termeszthető, kivéve az erősen kötött, vizenyős, hideg típusúakat és a futóhomokot. Sekély termőrétegű mezőségi talajokon szépen díszlik. A terület kiválasztásakor a talaj gyors melegedése a legfontosabb. Kötöttebb, de jó vízgazdálkodású területek hasznosítására kiválóan alkalmas. A talaj kémhatásával szemben közömbös, bár a kissé lúgos pH-júakat jobban kedveli.

Közepes tápanyagigénye mellett jól hasznosítja a talaj tápanyagkészletét, így szervestrágyázást nem igényel. Viszonylag rövid tenyészideje és talajkímélő tulajdonsága miatt nagyon jó előnövény. A tápanyagok közül a káliumból veszi fel a legtöbbet, majd a foszfor és végül a nitrogén következik. Ennek alapján műtrágyázzuk: 10 m²-es területre 15-20 dkg kálisót, 25-30 dkg szuperfoszfátot és 15-20 dkg pétisót számíthatunk. A talajanalízistől függően a kálium mennyiségét kissé növelhetjük, mert a tápelemek közül legjobban ez befolyásolja a hozamát.

Termesztése

Egyéves, ezért vetésforgóban is szerepeltethető, sőt önmaga után termeszthető 2-3 évig. Őszi mélyszántás, illetve ásás előtt szórjuk ki a kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat, majd alaposan forgassuk meg a terület talaját, hogy minél több téli csapadék gyűljön össze.

Tavasszal a hantokat egyengessük el és gereblyézzük simára a területet. Felásatlanul maradt kertrész is hasznosítható vele. Ilyen esetben tavasszal már ne ássunk, mert erősen kiszárad a talaj, hanem csak kapáljuk fel a helyét és mindjárt gereblyézzük el aprómorzsalékosra.

Egyszerű helyrevetéssel szaporítjuk. Gyors növekedést általában áprilisi vetésből várhatunk. Kora tavasszal (márciusban) a hideg talajban nem, vagy csak nagyon vontatottan csírázik.

40-50 cm-re jelöljük ki a sorokat, és húzzunk 3-5 cm mély barázdát. Ebbe szórjuk a magokat egymástól 5-8 cm-re. Vetés után takarjuk be, kissé tapossuk is meg, különben a madarak kicsipegetik a földből. A borsóhoz hasonlóan ágakkal vagy egyéb vetést védő egyszerű felszereléssel tartsuk távol a galambokat, amíg a növények el nem érik a 2-4 lombleveles állapotot.

10 °C-os talajhőmérséklet felett, ha elegendő a nedvesség, egy héten belül megjelennek a sziklevelek a talajfelszínen. A gyors kelést sok esetben a cserepes talajfelszín késlelteti, ilyenkor gereblyével törjük meg a megkérgesedett felső talajréteget.

Kelés után többszöri kapálással tartsuk fenn a morzsalékos talajszerkezetet, melyet a növények erőteljes növekedési szakaszában már abbahagyhatunk. Öntözni általában nem szükséges, de kevés téli csapadék és száraz tavasz esetén kezdeti fejlődésének gyorsítására érdemes mesterségesen pótolni a csapadékot.

Egyelése fontos munka: 10-15 cm-nél ne legyen nagyobb távolság a sorokban az egyes növények között. Nagyobb térállással erősen elágazó szárat kapunk, sok apró, értéktelen virággal.

A „virágszirmok" szedését a teljes virágzás után kezdjük meg, amikor színük narancssárgából lángvörösre változott és a virágzat szélén helyet foglalók ráhajoltak már a külső fészekpikkelyekre. Sajnos, a virágok nem egyszerre nyílnak, így a begyűjtés is elhúzódik. Ideális a folyamatos, 4-5 naponként ismétlődő szedés. Idő hiányában, vállalva a minőség csökkenését, kéthetenkénti szedést ütemezhetünk be. Arra azonban ügyeljünk, hogy csak az elvirágzottakat csípjük ki a fészkekből.

Az összegyűjtött virágokat száraz, szellős helyen, napfénytől védve, vékony rétegbe kiterítve szárítsuk meg. Egyszer-kétszer forgassuk át, mert az alsó réteg könnyen befülledhet, illetve penészedésnek indulhat.

Külföldön a fajták száma megközelíti a 200-at, külön nemesítenek magra és külön virágra. A korszerű fajták maghozama 10 m²-enként eléri a 3 kg-ot, míg virágból ugyanakkora területről 20-30 dkg-ra számíthatunk. A magok 4-5 évig őrzik meg a csírázóképességüket, ezermagtömege: 40-50 g.

Felhasználása

A pórsáfrány többféle néven ismeretes (sáfrányos szeklice, olajözön), mely nevek a felhasználásával kapcsolatosak. Könnyű termesztése miatt régen különböző külföldi drogok hamisítására is felhasználták pl. a Mallotus philippinensis tokterméséről származó kamalát vagy a valódi sáfrányt (Crocus sp.) hamisították vele. Különösen az utóbbi mennyiségének növelésére használták, ezért külön vizsgálattal ellenőrzik a valódi sáfrány tisztaságát.

Szárított csöves virága magyar sáfrány vagy saflór néven kerül a kereskedelembe. A népi gyógyászatban nyálkaoldó teakeverékekben használták. Festékanyag-tartalma miatt élelmiszerek, gyógyszerek színezésére való. Kiválóan helyettesíti a jóval költségesebben előállítható valódi sáfrányt. Terméséből finom olajat vonnak ki, amely étkezési és takarmányozási célokra egyaránt megfelelő. A napraforgóhoz hasonló nagy olajtartalmáért Ázsián kívül Európa egyes országaiban és Amerikában is foglalkoznak nagybani termesztésével.

Az új nemesítésű fajták termésében a zsírosolaj mennyisége eléri a 40%-ot, amelynek kétharmadát a linó-, az olaj-, a palmatin- és a sztearinsav teszi ki.

RECEPTEK

• Sáfrányos erőleves

2 húsleveskocka, 1 paradicsom, 1 zöldpaprika, késhegynyi köménymag, pici babérlevél, késhegynyi őrölt sáfrány, 2 tojássárgája, 1,5 dl tej, só, 2 dkg vaj, 2 csokor zöldkapor.

A húsleveskockákat 11 vízben feloldjuk, beletesszük a paradicsomot, a zöldpaprikát, a köménymagot, babérlevelet és a sáfrányt, majd 10 percig forraljuk. Közben a tojássárgákat habverővel kikeverjük a tejjel, a sóval meg az egyik csokor apróra vágott kaporral, kivajazott kis tepsibe öntjük, hogy vékony tésztát kapjunk és a sütőben, gőzfürdőben 10 percig sütjük, majd deszkára borítjuk. A kész levest átszűrjük, vékony laskára belevágjuk a levesbetétet, tányérokba vagy csészékbe osztjuk és a tetejét meghintjük a második csokor apróra vágott kaporral.

• Pácolt, sáfrányos marha

1,5 kg csont nélküli marhacomb, 1 dl borecet, 2 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 kávéskanál só, 1 kávéskanál őrölt koríander, 1 késhegynyi chili, ugyanannyi őrölt köménymag és őrölt sáfrány, 2-3 evőkanál olaj, 1 dl víz.

A kockára vágott húst ecetben áztassuk 30 percig. Közben keverjük péppé a hagymát, fokhagymát és a fűszereket és ezt a pépet keverjük össze a húsdarabokkal. Hagyjuk további 30 percig állni, és még ontsuk rá a maradék ecetet. Majd forró olajban süssük át jól a húsdarabokat, öntsünk rá vizet, és befedve főzzük puhára.

II.
Sáfrányos szeklice
Carthanus tinctorius L. - Asteraceae

(más néven: pórsáfrány, olajözön)

Festői megjelenésű, hasznos növényünk. Magas szárán élénksárga, majd lángvörös, színváltós virágait szúrós pikkelylevelek veszik körül. Sziromleveleit a valódi kerti sáfrány helyett használjuk, innen a pórsáfrány elnevezés. Magjából viszont étkezési olajat nyerhetünk. Igénytelen, szép növény, érdemes a kiskerti növények rangjára emelni.

Származása, elterjedése. Keleti (Kisázsia, Elő-India) vagy trópusi afrikai származású. Fő termőterületei ma India, Északkelet-Afrika, Kalifornia, Mexikó, az USA, Európában Olaszország és Spanyolország. Hazánkban is termesztett növény.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Termesztett fűszer-, festő és olajnövény. Festékanyagai élelmiszerek, italok, gyógyszerek színezésére, olykor ízesítésére alkalmasak. Az élelmiszer-, kozmetikai, gyógyszeriparban és a borászatban használatos. Finom, zsíros olaja vetekszik a napraforgóéval, amelyet étkezési és ipari célokra egyaránt hasznosítanak. Termése 20-22% zsíros olajat, 20-25% nyers fehérjét, 20-24% szaflór-sárga és 0,3-0,6% szaflór-vörös festékanyagot tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú növény. Gyökérzete 20-30 cm hosszú főgyökér, elágazó. Szára 80-140 cm magas, felfelé törő, felső részén elágazó, fénylő, sárgásfehér. Levélzete tojásdad, szórt állású, árhegyű, tüskés, kemény, fényes, zöld levelekből áll. Virágzata végálló, gömbölyded, fészkes sátor, szúrós pikkelylevelekkel körülvéve. Virágai hímnősek, csövesek, narancssárgák, majd lángvörösek. Termése a napraforgóéhoz hasonló fehéres kaszat. Ezermagtömege 45-55 g. Csírázó-képessége 85-95%-os, magja 4-5 évig jó, 7-10 nap alatt kikel. Tenyész-ideje a virágzás kezdetéig 90-100 nap, a magtermés beéréséig 140-160 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: szereti és igényli a bőséges napsütést. Hőigénye: melegigényes növény, magja ugyan már 8-10 °C-os talajhőmérsékleten csírázik, de optimális hőmérséklete 18-20 °C. A kis növényke enyhébb fagyokat elvisel. A virágzás, termésérlelés időszakában különösen fontos a száraz, meleg időjárás. Vízigénye: szárazságtűrő növény, öntözést nem kíván. Talajigénye: meleg fekvésű, jó vízgazdálkodású, mély rétegű talajok az ideálisak számára, de jóformán minden termőhelyen termeszthető. Tápanyagigénye közepes, 4-5 kg/m² szerves trágyát, 40-60 g/m² vegyes műtrágyát adjunk alá az őszi talajmunkák során.

Változékonysága, fajtái. Általában a 'Budakalászi' hazai minősítésű fajtát termesztik. Ez hasonló az ismertetett szeklicéhez. Ezenkívül kisebb mértékben helyi fajtákat, tájfajtákat is termesztenek.

Termesztése. Főnövényként műveljük. Elő- és utónövényeként a trágyázott kapásnövények alkalmasak. Köztest nem tűr, tisztán tenyészik. Talaj-előkészítése: őszi ásás, mélyszántás, tavasszal morzsalékos vetőágy. Tenyészterülete 40-50 x 20-25 cm, fészkesen 30-40 x 30-40 cm, dísznek 50 x 50 cm. Helyrevetése: március 15. és április 15. között 3-6 cm mélyre vetjük. Ne kerüljön a talaj felszínére vetőmag, mert akkor a madarak (galambok) kieszik a vetést. Vetőmagszükséglete: sorosan 6-10 cm-re ejtjük a magvakat (20-25 mag = 1-2 g/m²), fészkesen 5 maggal 1,5-3 g/m². Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, ritkítás. Öntözni nem szükséges. Szedése: a virágokat a nyílást követően, lángvörös színük megjelenésekor (július elején) 3-4 naponként folyamatosan szedjük 1,5-2 hónapon át, a virágzás végéig. A szirmokat kézzel csípjük ki, és fedett, meleg helyen (padláson) széles rétegben kiterítve gyorsan megszárítjuk. Nedvszívó, ezért jól zárható edényben tartsuk. A termést érése után szedjük metszőollóval, majd kiverjük.

Feldolgozása, hasznosítása. Szegély- és háttérnövénynek, csoportos, ágyásos elhelyezéssel ültessük.

Élelmiszereket (húslevest), italokat aranysárgára fest. Használható sütemények, tészták színezésére is. ízesítésre is alkalmas. Teája nyálkaoldó hatású, köhögés elleni szer. Olaját érelmeszesedés esetén használják. Magtermése hasznos baromfitakarmány.

Elkészítése

• Sáfrány festék. A virág színanyagát vízben áztatva vagy timsósan vonjuk ki. Élelmiszer-készítményeket, italokat festhetünk vele.

III.
Pórsáfrány
Carthamus tinctorius

más néven SÁFRÁNYOS SZEKLICE vagy OLAJÖZÖN, a fészkesek (Asteraceae) családjába tartozó, Ázsia és Afrika egyes részein, India középső részétől a Közel-Keletig, a Nílus felső folyásáig és Etiópiáig őshonos egyéves növényfaj. Magassága 0,3-1,2 m, virágai pirosak, narancssárgák, sárgák vagy fehérek. Szárított virágaiból korábban kartamint, egy piros festékanyagot vontak ki, mely egykor fontos kereskedelmi cikk volt, egészen addig, amíg a szintetikus anilinfestékek ki nem szorították. Jelentőségét csupán Délnyugat-Ázsia egyes részein tartotta meg. A pórsáfrányt a sokkal drágább valódi sáfrány - a jóféle sáfrány (Crocus sativus) szárított bibéjéből készült fűszer - hamisítására is használták.

A pórsáfrányt ma elsősorban magjából sajtolt olajáért termesztik. Az idő múlásával olaja nem sárgul meg, ezért lakkok és festékek készítéséhez alkalmas. Az olaj legnagyobb részét puha margarin, saláta- és főzőolaj formájában fogyasztják; az olajpogácsát és lisztjét fehérjekiegészítő takarmányként használják. A pórsáfrányt legnagyobb mennyiségben Indiában termesztik, de olajnövényként az USA-ban, Ausztráliában, Izraelben, Törökországban és Kanadában is meghonosították.