Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Póréhagyma
Allium porrum L. - Liliaceae

A liliomfélék családja hagyma (Allium) nemzetségének csaknem 300 faja közül a póréhagyma mai formájában vadon nem található meg. A Földközi-tenger keleti partvidékén ma is vadon élő francia vagy nyári hagymát (Allium ampeloprasum L.) tekinthetjük ősének. A hosszú tengelyű, törékeny, nem télálló nyári hagymából fokozatosan szelektálták ki. Jelenleg a legnagyobb termőterülete Amerikában van.

Évelő növény, de termesztve csak egy vagy két évig marad egy helyben. Kissé megvastagodott szárvégéből indulnak ki a bojtos gyökerek. Hagyományos, gerezdes hagymája csak több év múlva alakul ki, ekkor is laza összeköttetésben álló fiókhagymákat nevel. Dúsan elágazó gyökere 40-60 cm-re hatol a talajba, közben sűrű szitaszerűen átszövi a talajréteget. Buja gyökérzete igen erősen rögzíti a talajhoz.

Lapos leveleinek széle sima, a levéllemez bordázott, olykor a bordák molyho-sak. A hosszúkás-lándzsás levél szélessége, amely a fajtára jellemző, a hagyma levelének 2-5-szörösét is elérheti, a középér a levélfelszínen kissé besüllyedt. Levelei a gyökérzet felé haladva hüvelyszerűen szorosan átölelik egymást, létrehozva az „üreges szárat". Az egymáshoz simuló levélhüvelyek fokozatosan elvesztik zöld-szürkészöld színüket, csak az erek mentén marad néhol vékony zöld csík. A póréhagymafajták értékét a fehér színű szár hossza adja.

A második évtől hoz magszárat, amely 1-1,2 m-es magasságot is elérhet. A levéltelep, szürkészöld tőkocsány végén gömb alakú virágzat jön létre. Végálló, álernyős virágzatában az egyes virágok hosszú kocsányon ülnek. A virágok két virágzati buroklevél átszakítása után nyílnak ki. Előtűnnek a fehér vagy rózsaszínű, szabadon álló lepellevelek. A nagy (4-5 mm hosszú) lepellevelek hármasával két körbenfoglalnak helyet. A három belső porzószál lapos és a tetején háromfonalas csúcsban végződik, melyből a középső fonálon függ aportok. Mind a portok, mind a porzószál háromfonalas csúcsa kiáll a lepelkörből. A három termőlevélből képződött termő csúcsán a bibe később érik a porzóknál, ezért a növény idegenmegporzó. Toktermésében háromélű, kissé zsugorodott, 3-4 mm hosszú fekete magok találhatók.

Környezeti igénye

Hőigénye fajtánként változik. Két fajtacsoportja télállóságban tér el leginkább egymástól. A nyári, világosabb zöld színű fajtákat ősszel fel kell szedni, míg a téli, sötétebb zöld színűek a fagyot legtöbbször takarás nélkül is jól átvészelik. 10-15 °C-on fejlődik a legjobban, de a nagy hőséget, különösen a nyári fajták, elviselik. Hideg-, illetve melegtűrő képessége nem sokkal marad el a metélőhagymától.

A hagymafélékkel ellentétben nagy a fényigénye. Árnyékban, gyenge fényben rosszul fejlődik, ezért köztesként nem ajánlatos vetni. Fejlődéséhez sok vízre van szüksége. Finom ízű, zamatos pórét csak jó vízgazdálkodású vagy öntözött területekről várhatunk. Vízigénye a nálunk termesztett hagymafajták között a legnagyobb.

A talajjal szemben kissé igényesebb, mint a többi hagymafajta. Ez nemcsak nyirkosabb talajigényében jelentkezik, hanem abban is, hogy az erősen kötött területeken vontatottan fejlődik. Pangó vizes vagy vízállásos, mély fekvésű helyekre ne telepítsük. A laza, morzsalékos vályog- vagy lösztalajokat szereti. A talaj kémhatásával szemben nagyobb a tűrőképessége a vöröshagymáénál, savasabb kémhatású területeken, ahol a vöröshagyma már nem termeszthető gazdaságosan, a póré szépen díszlik.

Közepes tápanyagigényű. Érett szerves trágyával frissen feltöltött talajon ad jó minőségű termést. Szerves trágya hiányában műtrágyázással is termeszthető, ha apró-morzsás a talajszerkezet. Az őszi talajmunkák előtt adagoljuk ki a műtrágyákat. Komplex műtrágyából 10 m²-es területre 50-80 dkg-ot használjunk.

Termesztése

Mélyen ültetjük, később feltöltögetjük, ezért alapos és lehetőleg mély talaj-előkészítő munka szükséges. Őszi mélyszántás, illetve ásás előtt szórjuk ki a területre a szerves trágyát (40-60 kg-ot 10 m²-re) vagy a műtrágyát. A betegségek megelőzése miatt olyan helyet válasszunk, ahol egy-két éve nem volt hagymaféle.

A magok helyrevetésével vagy palántázással szaporítjuk. Ez utóbbi június végéig elhúzódhat. A magvetés ideje március, esetleg április, a palánta nevelése január végén kezdődik.

Ágyasának területén kora tavasszal gereblyézzük el a talajt, majd jelöljük ki a sorokat egymástól 30 cm-re. 3-5 cm mély keskeny barázdába szórjuk ki a magokat egymástól 1-2 cm-re, mert erősen ingadozó a csírázóképességük. Kelés után, 2-3 leveles korban, 10-15 cm-es távolságra egyeljük ki.

Palántaneveléssel a magvetést úgy időzítsük, hogy 2-3 hónap múlva ültetjük ki. Téli vetéssel 3 hónap, áprilisban csak 1,5-2 hónap a meleg- illetve hidegágyban eltöltött időszak. A palántaágy földje legalább 20-25 cm mély legyen, hogy a póré mély gyökérzete kialakulhasson. Sűrű magvetéssel laza szövetű, gyenge palántát kapunk.

Áprilistól egyesével vagy párosával megkezdhetjük a palánták kiültetését 30 cm-es sor- és 8-15 cm-es tőtávolságra. Az ültetésre többféle módszer terjedt el, mindegyik lényege, hogy a palántákat a többi növényfajtól eltérően mélyre ültetjük. Ez lehetséges úgy, hogy mély lyukakba helyezzük el a növényeket, csak az egyharmaduk látsszék ki a talajból. Az elterjedtebb módszer szerint 10-15 cm mély barázdába ültetünk.

Évközi ápolási munkái a gyomirtó, illetve talajporhanyító kapálás, az öntözések és a töltögetés. A töveket több menetben fokozatosan kupacoljuk fel. Ez a munka általában júliusban kezdődik. Töltögetéssel, illetve mély ültetéssel a részben fajtától függő szárhosszúságot megnövelhetjük. Szedését a szükségletnek megfelelően fajtától, kiültetéstől függően már augusztusban megkezdhetjük. A nyári, nem télálló fajtákat a fagyok beállta előtt fel kell szedni. A téli, sötétzöld és hosszabb tenyészidejű fajták a szabadban is kint maradhatnak. Külföldön általában ezeket is felszedik, majd mélyebben elvermelik, mint a talajban volt, hogy ezáltal hosszabb halványított szárrészt kapjanak.

Felhasználás, értékesítés előtt a földtől megtisztítjuk, a fölösleges hosszú borítóleveleket és gyökereket eltávolítjuk.

Az utóbbi években örvendetesen megnövekedett a kínálata. (Hozama 20-25 kg/10 m².) Számos jó minőségű fajtából tudunk válogatni a téli-tavaszi időszakban.

Virágzást és magérlelést a kétéves tövektől várhatunk. A póréhagyma magtermesztése nem kíván különösebb, a zöldáru termesztésétől eltérő munkafolyamatot. A magfogásra kiválasztott egyedeket helyben teleltetjük, vagy még ősszel átültethetjük. Egy tőről két-három évig szedhetünk magot.

Nagy veszteségeket okozhat a hagymalégy, amelynek évente 2-3 nemzedéke fejlődik ki és báb alakban telel át a talajban. A fertőzött tövek elfonnyadnak, majd rothadásnak indulnak, kettévágva nyüveket és bábokat találunk bennük. Védekezésül nem elég a beteg tövek megsemmisítése, hanem - az áttelelő bábok miatt - a talaj alapos fertőtlenítésére is szükség van.

Felhasználása

Ősi alakját már az ókorban is termesztették. Elsősorban leves ízesítésére használták és csak kismértékben fogyasztották zöldhagymaként. Táplálkozási értékét magas vitamin-(A-, B-, C-vitamin)tartalmának köszönheti. A hagymák között a pórénak a leggyengébb az ún. hagymaíze. Illóolajában kevés baktériumölő alliin található. A népi gyógyászatban az egyiptomiaktól kezdve mint vizelelethajtó és köptető terjedt el.

RECEPTEK

• Pórés krokett

2 szál póréhagyma, 70 dkg burgonya, 40 dkg főtt hús, 1 tojás, 2 evőkanál tejföl, szalonna, sajt, só, bors.

A póréhagymát kevés zöldjével együtt karikára vágjuk. Meghámozzuk és ugyancsak karikára vágjuk a burgonyát. Egy mély tűzálló tálat szalonnaszeletekkel kibélelünk, rétegezve belerakjuk a burgonyát meg a hagymát, és lefedve fél óráig sütjük (csak akkor sózzuk, ha a szalonna nem túl sós). Közben ledaráljuk a főtt húst, összedolgozzuk a nyers tojással, tejföllel, őrölt borssal. Tenyérnyi lapos szeleteket formázunk belőle, mindegyikre egy-egy sajtdarabkát fektetünk, és a húst rágöngyöljük. A kis kroketteket egyenként húsos szalonnaszeletekbe burkoljuk, és a hagymás burgonya tetejére fektetjük. Fedő nélkül addig sütjük, míg a szalonna ropogósra nem pirult.

Pórés omlett

2 szál póréhagyma, 6 tojás, 2 evőkanál tejföl, 5 dkg vaj, só, bors.

A tojások sárgáját tejföllel, sóval, borssal felverjük, majd hozzáadjuk a kemény habbá vert tojásfehérjét. A megtisztított póréhagymát 5-4 cm-es darabokra vágjuk és a vajon sóval, borssal, kevés vízzel puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük és melegen tartjuk. A tojásmasszából kevés olajon nagyon lassú tűzön omlettet sütünk, de nem fordítjuk meg, hanem amikor majdnem teljesen átsült, megtöltjük a póréval, félbehajtjuk és forró tálra csúsztatva adjuk az asztalra.

• Póréfőzelék

1 kg póréhagyma, 5 dkg margarin, 1 dl fehérbor, 1 kiskanál liszt, 1 dl tejföl, só, kakukkfű.

A póréhagyma külső hártyáját lehúzzuk, darabokra vágjuk és a margarinon üvegesre pároljuk, meghintjük sóval, kakukkfűvel, és leöntjük a borral. Fedő alatt, lassú tűzön, időnként kevergetve, puhára pároljuk, majd a liszttel és a tejföllel besűrítjük.

• Tarka pórésaláta

1 szál póréhagyma, 3 alma, citromlé, cukor, 1 doboz konzervkukorica, 1 pohár kefir, petrezselyemzöld.

A póréhagymát megtisztítjuk, karikára vágjuk és néhány órára besózzuk. Ezután hozzáadjuk a héjastul vékony csíkokra vágott almát citromlével, csipetnyi cukorral és a levétől lecsurgatott kukoricával keverjük össze. Kétféleképpen tálalhatjuk, vagy csak kevés olajat adunk hozzá, vagy még egy pohár kefirrel is gazdagítjuk, de mindkét esetben finomra vágott petrezselyemzöldet hintünk a tetejére.

II.
Póréhagyma
Allium porrum L.

(más néven: párhagyma)

Fehér, hosszú hagymája fölött V alakban sorakozó, széles, lapos leveleivel igen mutatós. Maghozó alakja pedig 1,5-2 méteres bördős, csupasz maghozó szárán nagy, Hlásfehér vagy ezüstfehér gömbvirágzatával díszít. A póréhagyma télálló, a kiskertek hálás zöldségnövénye.

Származása, elterjedése. Őshazája a Földközi-tenger partvidéke, vad alakjai itt ma is megtalálhatók. Termesztése régi keletű, az ókori népek már használták. A póré Európa-szerte ismert és elterjedt. Hazánkban a bolgárkertészek termesztették piacozasra, a kiskertben most terjed a termesztése.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Rendkívül bőtermő, kiskertben zöldhagymatermése elérheti a 4-7 kg/m² hozamot. Kiváló biológiai értékű növény, sok A-, B1-, B₂- és C-vitamint, ezenkívül fehérjét, szénhidrátot, szárazanyagot, jelentős mennyiségű ásványi sót tartalmaz. Energiaértéke 199 J. Exporttermesztésű vetőmagja külön érték.

Növénytani jellemzői. Évelő, többnyire azonban egy- vagy kétévenként termesztjük. Gyökérzete dús, bojtos, a talajt erősen átszövi. Levélzete nagy (30-50 cm), lapos és 3-5 cm széles, V alakban fejlődő levelekkel. Hagymája hosszú (10-50 cm), fehér és kevésbé hagymaillatú. Virágzati szára (2. év) levél nélküli, hengeres tőkocsány, 100-160 cm magasra nő. Virágzata végen ülő, 6-10 cm átmérőjű gömb. Színe zöldesfehér, néha lilás rózsaszín vagy ezüstfehér. Magja a vöröshagymáéhoz hasonló, fekete. Ezermagtömege 3-3,8 g. Csírázóképessége 85-95%-os, 2-3 évig kicsírázik, vetés után 12-15 napra kel ki. Tenyészideje 200-250 nap, az áttelelőké 350-400 nap, palántáról nevelve 120-150 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye számottevő, az árnyékot nem kedveli. Hőigénye 12-19 °C, a hideget (meleget) jól bírja, a téli fajták szabadban áttelelnek. A nyáriak -8 °C körül elfagynak. Vízigénye: jó minőségű, zsenge és bő termést öntözéssel ad. Talajigénye: nyirkos vályogtalajokon, könnyű talajokon bőven terem, kötöttebb talajokon jó minőséget ad. Tápanyagigénye: őszi istállótrágyázást kíván (5-6 kg/m²). Ehhez még 10-15 g/m² kálisó, 10-20 g/m² szuperfoszfát szükséges. Fejtrágyául 20-30 g/m² pétisót adunk.

Változékonysága, fajtái. A 'Tétényi áttelelő' 60-70 cm magas, levele kékeszöld, keskeny. Szárrésze középhosszú, vastag, egyenes, bő tápanyagot és öntözést igényel. A 'Szentesi hosszú' (FJ) fogyasztható hagymája 40-60 cm hosszú, fehér, 2-4 cm vastag. Sűrűn (20-25 x 8-10 cm-re) ültethető. Maghozó alakja díszes. 150-200 cm magas, gömbvirágzata ezüstfehér. A 'Szentesi vaskos télálló' (FJ) erőteljes fejlődésű, nagy termést ad. Levelei szélesebbek, hagymája 20-25 cm hosszú, 4-5 cm vastag. A telet jól tűri, -15, -20 °C-os fagyot is elvisel. Jó maghozó. A 'Klíma' gyors fejlődésű, vastag és hosszú hagymával. A legkorábbi fajták egyike, nyári típus. A 'Titán' erőteljes fejlődésű, vaskos, 4-5 cm átmérőjű, 20 cm hosszúságú hagymával, széles, kékes színű levelekkel. A telet jól bírja.

Termesztése. Zöld fogyasztásra egyévesként, általában öntözve termesztjük és főnövényként telepítjük. A területet márciustól októberig (vagy márciusig) foglalja el. Vetőmagját két év alatt nyerjük száraz termesztésben. Ekkor márciustól a következő év októberéig van a területen. Kerti dísznek pedig több éven át hagyhatjuk egy helyen, a legtöbb típus ugyanis fiókhagymáival megújítja önmagát. Köztese az alacsony termetű uborka, fejes saláta, retek, korai karalábé, korai sárgarépa, zeller, cékla stb. lehet. Elő- és utónövénye valamennyi trágyázott zöldség- és kapásnövény. Palántáról ültetve pedig június végéig rövid tenyészidejű zöldségfélénk. Talaj-előkészítése az őszi ásás, szántás. A póréhagyma melegágyi telepek földjében (palántanevelés után) jól terem.

Szaporítása:

- A magvetés ideje szabadban, helyre vetve március eleje, 2-4 cm mélyen. Tenyészterülete 30-36 x 8-15 cm, díszzöldségnek fészkesen 30 x 30 cm, 4-5 hagyma fészkenként. A nyári, őszi fajtákat sűrűbbre (8 cm), a télieket ritkábbra (12-15 cm) hagyjuk. Sorba vetve 2-3 cm-enként szórjuk a magot, egy fészekbe pedig 10-15 magot vetünk (zöldhagymaként ritkítjuk). Vetőmagszükséglete 0,4-0,6 g mag/m².

- Palántának meleg- vagy hidegágyba januárban, februárban vetjük (2-3 g mag/m²). A palántát 6-7 hétig neveljük. A nyáriakat, őszieket március 15, és április 15., a télieket május 1. és június 1. között hosszú ültetőfával a növény kétharmad részéig óvatosan a földbe helyezzük. A már ismertetett tenyészterületre egyesével ültetünk, négyzetméterenként 30-60 növényt helyezünk el. Ültethetjük 15 cm mély barázdába is, majd fokozatosan feltöltjük (halványítjuk), így hosszú, szép fehér és ízletes hagymarészt kapunk.

Ápolása: kézikapával, tolókapával, kisgépi rotátorral gyommentesítjük. Öntözése szükség szerint 15-25 mm-es csapadékkal történjék. Jó vízgazdálkodású talajon öntözés nélkül is termeszthető. Igény alapján a pórét halványíthatjuk (lásd az általános tudnivalóknál). Szedése: a ritkításkor (június, július) kiszedett fiatal palántákat is felhasználhatjuk zöldhagymaként. A nyári pórét júliusban, az őszit októberben, a télit októbertől májusig szedjük, egyszerűen ásóval. Gyökerét megkurtítjuk, levelét is visszavágjuk, így lesz piacképes. A téli fajtákat egész télen helyükön hagyhatjuk, így tavasszal is tovább fejlődik, és mindenkor frissen szedhető. Ősszel felszedve májusig, júniusig pincében (földbe rakva) tarthatjuk el. Helyesebb azonban szabadban (fedetten) vermelni. Ilyenkor a szárrészt mélyebben földeljük el, mint addig volt.

Feldolgozása, hasznosítása. Kerti ágyasban szabályosan elhelyezve V alakú levélállásával külön felhívja magára a figyelmet. Bemutató-, iskola-, hobbikertekbe is ültethető. Magszáras, gömbvirágos alakja pedig háttérnövénynek hatásos. Levágott virága szépen érvényesül padlóvázában, önállóan és társított díszként is.

Levesízesítőnek, különböző ételek készítésére kitűnő. Zöldhagymaként is fogyasztjuk. Előnye, hogy nem olyan erős az illata, mint a többi hagymáé. Vékonyra elszeletelve meg is száríthatjuk, száraz helyen eltartjuk. Nagyszerű vitaminforrás, még főve is 15 mg C-vitamint tartalmaz 10 dkg póréhagyma. Diuretikus hatása miatt is értékes.

Elkészítése

• Póréhagyma sütve. 35 dkg póréhagymát félcentis karikákra vágunk. 8 dkg olajon fedő alatt aranysárgára pirítjuk. Sóval, borssal, esetleg citrommal, petrezselyemzölddel ízesítjük. Meleg húsokhoz, sült májhoz körítésnek alkalmas.

• Póréhagyma-saláta. Egy vaskos póréhagymát 1-2 mm-es vékony karikákra elszelünk, majd csipetnyi sóval elkeverjük. Ezután 2 dl vízből 2 evőkanál 10%-os ételecetből (tárkonyecetből) és 5 dkg cukorból készült ízesítőlevet öntünk rá. Őrölt mustármag, koriander, babérlevél, kömény keverékével fűszerezhetjük. Egyórai állás után fogyasztható.

• Póréhagymás palacsinta. 35 dkg póréhagymát apró kockára vágunk, puhára pároljuk, sóval, borssal ízesítjük, majd az elkészített palacsintatésztához adjuk és összekeverjük. Forró olajon vékony palacsintákat sütünk, melegen, előételnek tálaljuk.

III.
Póréhagyma
Allium porrum

Angolul: Leek,
németül: Porree, Porro, Pfarrn, Por, Poru, Lauch, Breitlauch, Preisslauch, Spanischer Lauch,
hollandul: Prei,
franciául: Porreau, poireau, poiree, poirette, porette,
olaszul: Porro,
oroszul: Porrej,
bolgárul: Praz,
csehül: Por,
románul: Praz.

Növénytani leírása. Évelő hagymafaj, termesztve azonban csak kétéves. Rendkívül dús bojtos gyökérzete van, mely erősen átszövi a talajt. A gyökérzet negyedrésze csak sekélyen, kb. 20 cm mélyen hatol a talajba, s körülbelül ugyanennyi 50 cm-nél mélyebbre. Hagymája gyakorlati értelemben nem hagyma. Ugyanolyan vastag, mint a szár, s annak struktúrájától alig tér el. A hagyma fehér színű és kevésbé hagymaillatú a benne levő kevesebb allil-szulfidtól. Levelei nagyok, sokszor a fél métert is elérik. Laposak, mint a fokhagymáé, igen szélesek, elérik a 4-5 cm-t is. A levél hossza fajtabélyeg is. Második évben hozza a magszárát, amely akár 2 m magas is lehet. Virágja hasonlít a vöröshagymáéhoz, magjai is hasonlóak ahhoz. A mag hossza 3-4 mm, 1-2 mm széles, 0,5-1 mm vastag. Ezermagtömege 2,2-3,7 g. A vetés után 12-14 napra kel, 2-4 évig csírázóképes.

Származása, elterjedése, nagyon régi zöldségnövény, már az egyiptomiak is termesztették. A görögök és a rómaiak leveszöldségnek használták, ősalakja a Földközi-tenger vidékén vadon ma is gyakran előfordul. A termesztett pórénak két fő formája különböztethető meg, mégpedig a téli és a nyári póré. A nyári típus halványzöld, puha, s -8, -10 °C-on elpusztul. Ez a típus inkább a déli országokban ismert. A téli póré sötétzöld, kemény, télálló.

A póré egész Európában ismert és elterjedt. Hazánkban eddig csak keveset termeltek belőle, főleg a bolgárkertészek termesztik és fogyasztják.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Külföldön igen jelentősnek tartják élelmezési szempontból. Sok A-, B1- és B₂-vitamint, nikotinsavat és főzött állapotban is 15 mg C-vitamint tartalmaz. Ezenkívül jelentős mennyiségű ásványi só is található benne. Levesek, főzelékek, saláták készítésére használható. Nálunk jelentős mennyiségű magot termesztettek belőle exportra.

Környezeti igényei. Hőigénye alacsony. A káposztafélékkel, fejes salátával egy csoportba tartozik, 12-15 °C-os meleget igénnyel. A hideget is jól bírja, kivétel a nyári póré, bár az is csak -8 °C alatt fagy el. A nyári nagy hőséget jól viseli.

Fényigénye jelentős. Árnyékban nem fejlődik megfelelően. Köztesként csak alacsony növénnyel, pl. uborkával, babbal, salátával termeszthető.

Vízigénye, a többi hagymáétól eltérően, nagy. Becker-Dillingen a káposztával, zellerrel helyezi egy csoportba. Szerinte szép és jó minőségű póré csak öntözéssel termeszthető.

Tápanyagigénye szintén nagyobb, mint a többi hagymáé. Talajban is válogatós. A tápdús, könnyű, jól művelt talajokat szereti. Az erősen kötött talajokon kevésbé díszlik jól.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Önmaga vagy egyéb hagymák után nem ajánlatos termeszteni. Valamennyi trágyázott zöldségnövény jó előveteménye lehet. Palántáról legkésőbb júliusig ültethető, tehát a június végéig lekerülő rövid tenyészidejű zöldségfélék is jó előveteményei.

Fajtái. Nyári fajta

Piket. Kora nyári fajta, levesek készítésére használják. Hosszú, viszonylag erős hagymája van, középzöld színű.

Őszi fajták

Lux. Kora és késő őszi termesztésre egyaránt alkalmas. Kemény, széles levelei vannak, hosszú nyakrésszel és kis hagymával.

Pancho. Korai, ipari póré, hosszú, fehér nyakrésszel. Állandó helyére vethető, késő őszig szedhető.

Zorba. Nagy terméshozamú, korai termesztésre is alkalmas fajta. Felhasználható ipari célra is.

Siegried. Szinte semmi hagymát nem képez, nyakrésze középhosszú. Télálló fajta.

Triumphator. Őszi és kora téli termesztésre egyaránt alkalmas, igen jó minőségű. Március végétől vethető.

Téli fajták

Wila. Kimondottan télálló, nagy terméshozamú fajta. Tavaszig leszedhető. Sötétzöldek a levelei.

Noér. Késő őszi és kora téli szedésre alkalmas, igen értékes fajta, hosszú nyakkal, kékeszöld színű lombbal.

Szaporítása. Magvetéssel szaporítható. Palántázáshoz a kiültetés idejétől függően január és április között vethető. A palántaneveléshez 1-1,5 g magot szórnak el négyzetméterenként. Gyakran sokkal sűrűbben vetik (8-12 g/m²), de így sokkal gyengébb palántát lehet nevelni.

A palánta felneveléséhez a paradicsommal megegyező feltételeket biztosítunk, tehát 18 °C körüli átlaghőmérsékletet és rendszeres nedvesítést. A melegágyi föld legalább 20 cm vastag legyen, hogy mélyebben gyökerezhessen. A jól előkészített, mélyen megművelt talajba egyesével ültetve a palántákat, 30 x 15 cm-es tenyészterület esetén 223 000 növény szükséges egy hektárra. 20 x 30-as tenyészterületre számítva, kettesével 400 000 növény kell. 100 000 palánta előállításához 600 g mag és 50 m² melegágy vagy hidegágy szükséges.

Helybe vetésre az egyéb hagymákkal egy időben, általában március folyamán kerül sor. Ez esetben 100 m²-re 30-50 g mag elegendő, ha a sortávolságot 30 cm-re vesszük és 15 cm-re egyelünk.

A palántákat legjobb 15 cm mély barázdákba ültetni. Ezek az árkok fajták szerint 30-40 cm-re lehetnek egymástól. A soron belül a nyári póré 7-10, az őszi 12-15, a téli 15-20 cm tőtávolságra kerüljön. A sortávolság attól függ, hogy kézi vagy gépi művelést végeznek, de attól is, hogy hogyan kifizetődőbb. A terméshozamot nagyon befolyásolja az, hogy a növényeket egyesével, kettesével vagy hármasával ültetjük. Jól trágyázott, jó minőségű talajba kettesével ültethetjük. Ha hármasával ültetjük, akkor a hagymák gyengébb fejlettségűek lesznek a kétszálasokhoz viszonyítva.

Eltérően más zöldségnövényektől, mélyen kell ültetni, és a növekedés során fokozatosan kell feltölteni, hogy hosszú, fehér, szép anyagot kapjunk.

Franciaországban érdekes termesztési szokás alakult ki. Jól előkészített, mélyen megművelt talajba ültetik a hagymát. Egy ember hosszú, kihegyezett ültetőfával a talajba palántalyukat készít. Olyan mélyet, hogy abba a növény kétharmad része beférjen, így a palántázást könnyen el lehet végezni úgy, hogy egyszerűen behelyezik a lyukakba a növényt. A gyökereket nem szükséges a talajhoz nyomni, mert a palánta behelyezéskor elegendő föld jut a lyukba. Később a kapálás, illetve öntözés során a lyukak feltöltődnek. Ültetés után 3-4 napra a palánták növekedése megindul. Ezzel a módszerrel a palántázás menete leegyszerűsíthető.

A póré más zöldségnövénnyel együtt is termeszthető, de csak alacsony növésű növénnyel érdemes köztesen termeszteni, pl. uborkával vagy fejes salátával. Hollandiában rövid tenyészidejű sárgarépával termesztik együtt. A répából 30 cm sortávra négyszer annyi magot vetnek, mint a póréból. A sárgarépa felszedése után júliusban a sűrű állományú pórét kiritkítják, és szükség szerint ebből palántáznak még. Ekkor megkezdik a megmaradt pórétövek feltöltését is a halványításhoz. Ezt a módszert csak könnyű talajon érdemes követni, mert kötött talajon erősen sérülhet a talajmozgatás miatt a póré gyökérzete a sárgarépa felszedésekor.

Szedése. A szedés ideje a felhasználástól vagy a fajtától függ. A nyári pórét júliusban, az őszi pórét októberben, a télit októbertől májusig ásóval szedik. A gyökérzetet és a hosszú leveleket éles késsel le kell vágni úgy, hogy később már ne kelljen tisztítani a hagymát. A téli fajtákat egész télen a helyükön hagyhatjuk, de ha ősszel felszedjük, akkor május-júniusig pincében is tárolhatók. Szabadban, fedett veremben is lehet tárolni. A tárolás során a szárrészt mélyebben kell elföldelni, mint eredetileg a termesztés során volt.

Jó talajon, megfelelő nedvesség és trágyaellátottság mellett valamennyi típusba tartozó fajtánál elérhető a 40 t hektáronkénti termés. Intenzív kerti művelés során az 5-6 kg négyzetméterenkénti termés gyakori.

A szaporítóanyag beszerzése. Magját a második éves vagy idősebb pórétövekről nyár végén szedjük. A kidörzsölt és megtisztított magot száraz helyen tároljuk.

A póréhagyma magja a hazai kereskedelemben is kapható.

Ételkészítésének módja
A nálunk alig ismert póréhagyma külföldön nagyon elterjedt és kedvelt étel. Készítik salátának, főzeléknek, levesnek, de egészen különleges elkészítési módjai is vannak.