Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Pohánka, hajdina
Fagopyrum esculentum Moench. - Polygonaceae

Könnyen összetéveszhető a tatárkával

A családba tartozó 40 nemzetségnek közel 900 faja elsősorban a mérsékelt égöv alatt terjedt el, de már a szubtrópusi klíma alatt is megtalálható. A keserűfüvel szoros rokonságban álló Fagopyrum nemzetségének a pohánkán kívül csak az alábbi fajait termesztik: F emarginatum (Roth.) Mönch., melyet elsősorban Ázsiában (Kína, Japán, India) termesztenek; F. tinctorum Lour., melyet főleg színezésre használnak és a F tataricum (L.) Gaertn., mely igen hasonló a pohánkához, egykor a pohánka vetések gyomnövénye volt.

Magyarországon a pohánka és a tatárka ismert csak, mindkettő őshazája a Himalája és a környező ázsiai sztyeppék. Az ott élő népek korán felismerték táplálkozási értékét, s egyszerű szelekcióval egyre több típusát vették termesztésbe, már jó ezer év óta művelik.

Az egyéves pohánka gyökérzete a talaj felsőrészében található. Halványzöld, esetleg sárgászöld szára a termőhelyi adottságoktól függően 20-50 (80) cm hosszú, a virágok megjelenésekor piros árnyalatú vagy csíkozású lesz. A szár felső felében-harmadában ágazik el, minden elágazás virágzatban végződik.

Tojásdad, majdnem háromszögletű levelei kissé hullámosak és visszahajlók. A családra jellemzően itt is megtalálható a hosszú-szíves, kissé nyilas levélváll. A levelek a szélességüknél mindig hosszabbak.

Bogemyős virágzata a levélhónaljakból kiinduló hosszú virágzati száron foglal helyet. Az egyes virágokban a 3-4 mm hosszú, fehér vagy élénk rózsaszínű lepellevelek száma 3-6 között lehet, hosszuk elérheti a 3-4 mm-t és a levélcimpái egyformák. Hat porzója két körben foglal helyet, a két termőlevélből képződött magház felső állású, a kissé kiemelkedő bibe nem ecsetszerű, hanem fejecses. Háromélű makktermése a lepelnél jóval hosszabb. Ezermagtömege: 20-22 g.

Környezeti igénye

Közepesen hőigényes. Az egész vegetáció alatt lágy szárú marad, tehát fagyérzékeny. Korai vetését a késő tavaszi fagyok erősen megritkítják. Hőtűrő képessége jó, ezért nyáron is biztonságosan termeszthető. Optimálisan 20 °C körüli hőmérsékleten érzi jól magát.

Nyirkos, csapadékos területen ad nagy termést. Csapadékszegény területeken a szára csupán 20-30 cm-re nő meg, terméshozama is visszaesik. Alföldön biztonságosan csak öntözéssel termeszthető. A vetést követő két hónapban igényli az összes vízmennyiségének 80-90%-át, ekkor dől el zöldhozamának nagysága. Virágzása idején a száraz, szélcsendes időjárás az ideális, ekkor várhatunk nagy termésmennyiséget. Borús, esős, erősen szeles időjárás nemcsak a virágzás idejét nyújtja meg, hanem a megporzás is akár a felére eshet vissza.

Fényigényes. Árnyékos területen a virágzatok és azon belül a virágok száma is csökken. Ilyenkor csak a szár csúcsán hoz virágot, az oldalhajtásokon képződöttek meddők maradnak. Félárnyékban vagy szórt fényen (gyenge árnyékot adó fa környezetében) még kielégítő a hozama.

Bár a talajjal szemben igénytelen, mégsem termeszthető minden területen. Erősen meszes, lúgos kémhatású talajokon, melyek ha még agyagosak is, ne kísérletezzünk a vetésével, mert ilyen helyen csak sínylődik. Viszont savanyú kémhatású mezőségi, részben erdei talajon szépen virít. Jól hasznosíthatók vele erdei tisztások, irtások. Homokon is bő termést ad, ha a vízutánpótlás megoldott. Mészszegény, tápanyagban gazdag, de bázisokban szegény, laza, homokos vályog az ideális számára.

Tápanyagigénye a közepesnél kevesebb, külön tápanyag-utánpótlást nem igényel. Mivel rendszerint másodnövényként termesztik, elegendő a főnövény részére kijuttatott tápanyagmennyiség. Sovány homokon elsősorban a nitrogén és a kálium pótlásáról gondoskodjunk, melyet elég fejtrágyaként adagolni.

Termesztése

Mintegy 2,5-3 hónapos tenyészideje miatt ideális növény. Vetését részben az előnö-vény, részben az időjárás határozza meg. Május elejétől-közepétől július elejéig vethető biztonságosan. így sem a késő tavaszi fagyok, sem a kora ősziek nem okoznak kárt az állományban. Az előnövény betakarítása után közepesen mély talajműveléssel (középmély szántás, rotátorozás stb.) készítsünk morzsalékos magágyat. Fontos az egyenletes, aprómorzsás talajszerkezetet, mert a vetés mélysége csak 1-3 cm. Tavasz végi talajmunkáknál gyorsan kiszáradhat a felső réteg, ezért fontos az azonnali talajlezárás (boronával, gereblyével).

A vetést normál vagy kétszeres gabona-sortávolságra végezzük, amelyet szükség esetén kelesztő öntözéssel fejezzünk be. 10 m²-re 5-6 dkg vetőmagot számítsunk. A kelést követő hónapban vigyázzunk arra, hogy ne gyomosodjon a területe, később a sorok záródnak és beárnyékolják a talajfelszínt, gátolva a gyomok kelését.

Magtermesztésének kritikus pontja, hogy a virágzás időszakában milyen az időjárás. A borús, csapadékos nyár éppúgy káros, mint a száraz, de erősen szeles idő. Mindkét esetben erősen csökken a megtermékenyített virágok száma. Miután kiváló mézelő - helyenként méhlegelőnek is vetik -, méhek telepítésével nemcsak a megporzást tehetjük biztonságossá, hanem a méhek számára is bőséges eleséget nyújtunk, hiszen vetéstől függően, de általában a napraforgó után virágzik.

Virágzása elhúzódó, az első virágok megjelenése és az elvirágzás között akár egy hónap is eltelhet. Ennek megfelelően a magok sem egy időben érnek, ezért legalább kétmenetes betakarítást vagy többszöri szedést igényel. A sorok sűrítésével az elhúzódó virágzást jelentősen lerövidíthetjük.

Felhasználása

Gyógynövényként is termesztik, a virágzó növényeket gyűjtve. A drogként való gyűjtési, illetve betakarítási időpontot a virágzáskor többször végzett beltartalmi vizsgálatokkal határozzák meg. A maghozam változásával együtt a növény hatóanyagtartalma is évjáratonként és termőhelyenként erősen ingadozó.

Könnyen összetéveszthető a tatárkával (F. tataricum), de annak szára és lepellevele mindvégig zöld marad. Fagyállósága sokkal jobb, viszont a hozama lényegesen kevesebb, ezért csak a nagyon mostoha körülmények között foglalkoznak termesztésével.

A virágzó növényben és a magokban főleg flavonoid vegyületek találhatók, rutintartalma az 5%-ot is meghaladhatja. Naftodiantron vegyületei (fagopirin) fotoszenzibilizálnak. A friss vagy hántolatlan termések fogyasztása fehér, halványabb színű állatokon napfény hatására bőrgyulladást okoz, mely akár komoly érrendszeri zavarokhoz is vezethet. A fagopirin, bejutva a szervezetbe, a napfény hatására a hemoglobint methemoglobinné alakítja, mely súlyosabb esetekben a vesét teljesen eltömítve leállíthatja a kiválasztást (fagopirizmus).

Hazánk nyugati részén elsősorban takarmánynak vagy gyógynövénynek termesztik. Szibériában, Ázsia egyes országaiban, Ausztriában, Németországban tápláléknövényként is elterjedt. Gyógyszeripari és kozmetikai célra egyre nagyobb területen termesztik.

A maghéj mérgező anyagai miatt csak hántoltan fogyasztható. Lisztje azonban nem áll össze, ezért csak daraként, kásaként vagy lepény formájában készítik el, de kiváló takarmány is, különösen baromfiaknak.

A tatárjárás idején terjedt el szélesebb körben, így azokon a területeken, ahol a kukoricatermesztés nem biztonságos, részben a pohánka adja a takarmányt. Jó méhlegelő, szalmáját alomként hasznosítják. A pogánygabona elnevezést is innen kapta, hisz a pogány népek (ázsiai népcsoportok) hozták magukkal Európába.

RECEPTEK

• Húsos kása

30 dkg pohánka, 1 kg libaaprólék, 2 db vöröshagyma, 2-2 db pasztinák és petrezselyemgyökér, só, bors, olaj, rozmaring, petrezselyemzöld.

A pohánkát mossuk meg és csepegtessük le, majd kevés olajon üvegesítsük meg. Sós vízbe öntve kis lángon, 5-10 percig főzzük elő, illetve kissé duzzasszuk meg. A megtisztított vöröshagymákat vágjuk kockákra és olajon pirítsuk meg, adjuk hozzá a libaaprólékot és egy picit „kapassuk" meg. Apasztinákot és a petrezselyemgyökereket vágjuk karikára. Tűzálló tálba vagy cserépedénybe téve a zöldségkarikákat kevés vízen a hagymás libaaprólékkal lefedve mintegy félóráig sütőben pároljuk. Kivéve a sütőből keverjük össze a pohánkával, ízesítsük sóval, borssal és rozmaringgal. Tegyük vissza a sütőbe és lefedve puhítsuk meg. Amikor elkészült, frissen felaprított petrezselyemzölddel díszítve tálaljuk.

• Hagymáskása

2-3 dl pohánka, 2 db vöröshagyma, étolaj, só, 1 csomó metélőpetrezselyem.

A pohánkát először mossuk meg, majd mintegy ötszörös mennyiségű sós vízben főzzük meg 30-40 perc alatt. A vöröshagymát hosszú szeletekre vágjuk fel és olajban pirítsuk meg. A megfőtt kására tegyük rá az olajos sült hagymát és tálalás előtt metélőpetrezselyemmel díszítsük.

• Pohánkaleves

2 dl pohánkakása, 1-2 tojás, 1 db leveskocka, 3-3 sárgarépa és petrezselyemgyökér, 1 fej vöröshagyma, zsemlemorzsa, só.

Ontsuk a pohánkakását forró vízbe, majd amíg meg nem dagad, hagyjuk állni, ezután kevés sót hozzákeverve, főzéssel sűrítsük keményre. Tojással és zsemlemorzsával összegyúrva készítsünk gombócokat a kásából.

Közben a leveskockából készítsünk mintegy liternyi levest, adjuk hozzá a sárgarépát és petrezselyemgyökereket, a vöröshagymát. Amikor a leves elkészült, tegyük bele a gombócokat és pár percig tartsuk forrásban. Akik szeretik a hagymát, a pohánkakásához előzetesen olajon megpirított, igen apróra vágott vöröshagymát is hozzákeverhetnek.

• Édes pohánka

3 dl pohánka, 1/2 liter tej, cukor, lekvár, fahéj, olaj, só.

A hántolt pohánkát kevés olajon igen rövid ideig pirítsuk meg, majd ontsuk a tejbe, egy pici sóval forraljuk fel, majd lassú tűzön főzzük puhára. Mielőtt teljesen elkészülne, adjunk hozzá ízlésünknek megfelelő mennyiségű cukrot. Lekvárral, dzsemmel, különösen a csipkebogyóból készült ízzel igen finom csemege. Tetejére fahéjat szórva különleges ízűvé válik.