Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Pitypang
Taraxacum officinale F Weber in Wiggers - Asteraceae



Leveléből halványítva és zölden saláta készül, gyökerével együtt gyógyszeralapanyag

Egész Európában általánosan elterjedt, fészkes virágzata, közönséges gyomnövény. Réteken, nedvesebb mezőkön, árokpartokon nálunk is mindenütt megtalálható. Az utóbbi években egyre agresszívabban terjed. A 17. századtól már a zöldségnövények között szerepel, a népi gyógyászatban pedig már az ókorban is használták.

Évelő növény. Gyökere a gyökértörzzsel együtt 15-20 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres. Kívül vörösesbarna színű, egyes helyeken fonálszerű rostos oldalgyökerekkel borított, belül szürkésfehér. A rövid gyökértörzs általában többfejű, lefelé elvékonyodó főgyökérben folytatódik, melyen haránt irányú ráncok láthatók és alig ágazik el. A gyökér keresztmetszetén szabad szemmel is széles, koncentrikus övet látni, ezek átvágott tejnedvcsatornák. A gyökérben a sárgásbarna tejnedven kívül sok az inulintartalmú sejt.

A növény külseje számos, kevésbé ismert alfajjal való kereszteződés miatt kissé változhat. A levelek tőlevélrózsát alkotnak. Közepesen mélyen, kacurosan szeldeltek, hosszuk elérheti a 30 cm-t, szélességük pedig a 7-8 cm-t. A hosszas lándzsás alakú levelek szabálytalan alakú fogai a levél válla felé görbülnek (kacuros alak). A fiatal leveleken fedő- és mirigyszőrök találhatók, az idősebb levelek viszont már kopaszok.

Egy-egy tövön számos tőkocsányos fészekvirágzat fejlődik. A levéltelen, üreges tőkocsányoknak olyan a felépítése, hogy a legerősebb szélvihar után is mereven fel tudnak emelkedni. A fészekpikkelyek két körben helyezkednek el. A külső fészekpikkelyek már fiatalon is elállók vagy hátrahajlanak, egyformák vagy alig szélesebbek a belsőknél. A virágok sárga színű pártája nyelves, tehát zigomorf. A csésze fehér bóbitaszőrökké alakult át és a termés terjesztésében vesz részt. Az alsó állású magház tojás alakú, rajta a bibe kétkaréjú.

A belőle fejlődő szürkésbarna kaszattermés kissé görbült és összenyomott, visz-szás-tojásdad alakú. Csúcsán utólagosan megnövekedő nyélen foglal helyet a bóbita. Kora tavasztól késő őszig folyamatosan virágzik. Nemcsak a szél terjesztette kaszattermésekkel terjed, hanem a talajmunkákkal szétdarabolt gyökértörzsdarabokkal is.

 

Környezeti igénye

Szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat is elvisel. Fagypont felett már fejlődésnek indul és magas hőmérsékleten is szépen díszlik.

Hűvös, nyirkos, hideg talajokon is termeszthető. Közepes fényigényű, különösen kora tavasszal szereti a tűző napot. Szórt fényen, félárnyékban is megmarad, sőt viszonylag nagyobb, laza szövetű lombot fejleszt. Igaz az ilyen levelek zsengébbek, de a levelek száma jelentősen csökken.

Kevés vízzel beéri, tehát öntözés nélkül is termeszthető. Aszályos területeken rövid, zömök leveleket hoz, a keserű ízük azonban fokozódik. Nyirkos, kissé vízállásos talajt is elvisel. A talajjal szemben nem válogatós. Középkötött, kötött talajon dús, pozsgás levelei lesznek.

Erőteljes növekedést jól trágyázott területen termesztett növényektől várhatunk. Tápanyagigényéről, trágyázásról kevés ismeret áll rendelkezésünkre. A vegetációs időszakban egy-két alkalommal kijuttatott nitrogéntartalmú fejtrágyázás jó hatású.

 

Termesztése

Legegyszerűbben ősszel telepíthető, augusztusi vetéssel. Ültetési távolságát a halványítás módja határozza meg. Földdel takarva nem elegendő a 30-40 cm-es sortávolság, ekkor a duplájára növeljük.

Szaporítható palántázással vagy helyrevetéssel. A magok gyenge csírázóképessége, valamint lassú korai fejlődése miatt a palántázás ajánlható. Augusztusban tehát a magokat vessük el sűrűn hidegágyba, majd két hónap múlva ültessük ki a növénykéket végleges helyükre. Ebben az esetben már tavasszal szedhetjük a levelét.

Tavaszi szaporításkor a magot márciusban vetjük hidegágyba vagy fólia alá. Kiülteté-se májustól esedékes. A halványítási munkát egyszerűsíthetjük, ha a sorokat 80 cm-re jelöljük ki és 20-25 cm-es mély árokba ültetjük a palántákat. Ősszel a kiásott földdel fedjük be a növényeket.

Ápolási munkája a gyomtalanító lazító kapálás. Öntözést nem feltétlenül igényel, de nagyobb hozamot csak öntözött, fejtrágyázott kultúrától várhatunk.

Legfontosabb munka a halványítás vagy etiolálás. Zöld színű leveleiben, levélnyeleiben keserűanyagok halmozódnak fel, amelyek kesernyéssé teszik a lombozatot. Halványítással a keserűanyag-tartalom jelentősen csökken és emberi fogyasztásra alkalmassá válnak a levelek. Az etiolálást végezhetjük lombbal, cseréppel, vödörrel, földdel stb. Letakarás előtt a leveleket lazán kössük össze, majd 2-3 hetes halványítás után a tőrózsát egyszerre vágjuk le.

A gyökereket ősszel kiásva, pincében, nedves körülmények között hajtathatjuk, halványításra ekkor általában nincs szükség.

Halványítás nélkül is szedhetünk leveleket, számítanunk kell kifejezetten keserű ízére. Franciaországban helyenként éppen az ilyen levelekből készült salátákat kedvelik.

 

Felhasználása

Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, melyben viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb.

A pitypangot már az ókorban is használták a gyógyászatban, ma is gyűjtik ilyen célból levelét és gyökerét. Gyomor- és bélbetegségekben étvágyjavító és emésztést elősegítő. Magas kálium- és savanyú triterpénszaponin-tartalma miatt jó vizelethajtó is.

A népi gyógyászatban igen elterjedt, több étvágyjavító és vizelethajtó teakeverék állandó komponense, emellett máj- és epebetegségeknél is használják. Gyökere megpörkölve feketekávé-pótló. Élelmezési jelentősége a választék bővítésében van. Nyugat-Európa több országában fogyasztják halványítva és halványítás nélkül salátának és főzeléknek.

A népi gyógyászatban több mint 500 különböző néven ismerik, tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső gyógynövények egyike, amelyekkel megkezdhetjük a szervezet méregtelenítését. Nemcsak nagy (4-5%) káliumtartalmú levele, hanem feldarabolt gyökere is kiváló főzelékalapanyag, például párolva.

 

 

RECEPT

• Pitypangsaláta

25 dkg pitypanglevél, 20 dkg márványsajt, 10 dkg füstöli szalonna, 10 dkg vajban pirított kenyér, 2 evőkanál tejszín, 2 héjában főtt burgonya, 1 gerezd fokhagyma, ecet, só, bors.

Egy nagy tálban összekeverjük a tejszínt, ecetet, a szétdörzsölt fokhagymát. Hozzákeverjük a megtisztított pitypangot, az apró kockára vágott főtt burgonyát és az ugyancsak apróra vágott sajtot.

A szalonnát előzőleg 5 percig vízben kell forralni és utána szárazra törölni. Tálalás előtt serpenyőben megpirítjuk a füstölt szalonnát, és az apróra vágott kenyeret, majd mindkettőt a salátába keverjük.

 

 

 

II.
Pongyola pitypang
Taraxacum officinale

 

Népies nevei. Asszonyhűség, barátfej, békasaláta, bimbófű, buborékfű, ebtej, éjjeli lámpa, férfihűség, gyermekláncfű, hányóra, kácsavirág, kákics, kikirics, kislibavirág, kopaszbarát, kotlóvirág, kutyatej, lámpavirág, májusi virág, női hűség, pampula, papatyi virág, papvesszeje, pilisfű, pimpam, pimpamparé, pimpimparévirág, pimpó, pipevirág, pippang, récevirág, sárvirág, Szent János füve, tyúkvirág, vénasszonyvirág, zsibavirág.

Leírása. Évelő, levélrózsás növény, melynek vastag, húsos, tejnedvet tartalmazó gyökere van. Sokfejű gyöktörzse minden egyes ágából tőlevélrózsát és több, egyfészkű tőkocsányt fejleszt. Számos levele felálló vagy lefekvő, 10-20 cm hosszú. Alakjuk megnyújtott visszás tojásdad. Ritkán épek, rendszerint kacurosak vagy öblösen fogasak, lefelé görbülő fogakkal, háromszögű vagy keskeny szeletekkel. A levelek a nyélre hosszan lefutók. A tőkocsány 5-10 cm magas, csöves. A virágzat (fészek) 20-25 mm hosszú, 30-35 mm átmérőjű. A virágok aranysárga színűek, csak napos időben nyílnak.

Összetéveszthetősége. A cikória tőlevélrózsás alakjával lehet összetéveszteni.

Előfordulása. Gyomnövényként mindenféle gyakori, szántókon évelő kultúrákban (lucerna, herefélék stb.), gyümölcsösben, rét-legelőn, gyepterületen, parkokban, utak szélén, házikertekben. A levelek formája a különböző termőhelyeken nagyon változatos.

Felhasználása. A tőlevélrózsa fiatal leveleit felhasználhatjuk saláta- és főzelék-alapanyagnak. Télen is fogyaszthatjuk, ha a gyökerét már ősszel, ill. fagymentes téli napon kiássuk, és homokos földdel teli ládába ültetve megöntözzük, papírral betakarva, hűvös helyre téve kihajtatjuk. Ha nem kedveljük az enyhén kesernyés ízt, akkor feldolgozás előtt a leveleket kb. 2 óra hosszat vízben tanácsos áztatni. Továbbá tanácsoljuk, hogy keverje ízlés szerint olyan lágy, harmonikus zamatú növényekkel, mint a libatop, a tyúkhúr, vagy medvetalp. A levélrózsák védelmében lévő virágbimbó­kezdemények pompás zöldségalapanyagnak számítanak. ízük igen hasonlatos a kelbimbóéhoz. A fiatal, még szőrös fészekvirágzatot sós-ecetes vízben eltéve, kapribogyó pótlására is felhasználhatjuk.

Gyűjtési ideje. Márciustól májusig a fiatal levelek és a virágbimbók gyűjthetők. Gyökerét ősszel gyűjtjük.

 

Receptek

Pongyolapitypang-főzelék. Lehetőleg a fiatalabb és zsengébb leveleket (500 g) gyűjtjük be. A levelek kemény csúcsát levágjuk, és a leveleket legalább egy fél óra hosszat vízben főzzük. A vízből szűrővel kiszedjük, lecsöpögtetjük, majd finomra vágjuk. Lábosba szórjuk, húsleves levével felöntjük, csipetnyi sóval ízesítjük, 2-3 evőkanál pirított zsemlemorzsával összeérésig pároljuk, vagy 100 g vajon, csipet sóval és borssal puhára pároljuk, majd 1 kanál lisztet rászórva, néhány kanál húslével felöntjük, ezt követően még kb. negyedóra hosszat főzzük. Frissen tálaljuk, mint a spenótot. Resztelt burgonyával, fasírttal vagy sült virslivel fogyasztjuk.

Párolt pitypangfej Andrea módra. Ezt az ételt ínyencmestereknek ajánljuk, íze a bimbóskelhez hasonlít. A levélrózsák közötti fejletlen fészekvirágzatokat gyűjtjük össze. Ezeket a sárgás színű, összehajló „bimbókat" kb. 3 percig, lobogó vízbe szórva főzzük, majd vajjal, sóval, szerecsendióval ízesítjük. Előételnek vagy körítésnek tálaljuk.

Pitypangpüré. A fiatal pitypangleveleket felfőzzük, szitán lecsöpögtetjük, finomra vágjuk, húsleves levében megpároljuk, liszttel behabarjuk. Sóval, borssal fűszerezzük. Forró tejszínnel meglocsoljuk.

Vegyes pitypangsaláta. Olajból, borecetből vagy citromléből kevés só hozzáadásával salátaalapot készítünk. Ehhez apróra vágott zöldséget, (pl. petrezselyem, hagyma, metélőhagyma, medvehagyma) és szükség szerint finomra őrölt fűszert: kakukkfüvet, repkényt (nagyon keveset), majoránnát, bazsalikomot adunk. ízlés szerint más fűszereket is felhasználhatunk, így köményt, ánizst, koriandert, borágót, borsfüvet, lestyánt, zsályát, levendulát, rozmaringot. Ezekhez esetleg egy szétnyomott főtt burgonyát adunk. A finomra vágott zsenge pitypangleveleket a pácba tesszük, jól átforgatjuk és legalább egy órán át, ha van időnk, tovább állni hagyjuk.

Pongyolapitypang-saláta olvasztott vajban. 250 g fiatal pitypanglevelet megmosunk, finomra vágjuk, majd sóval, borssal ízesített olvasztott vajjal leöntve 30 percig állni hagyjuk, közben fokozatosan lehűtjük. Az ízesítést ecet vagy citromlé hozzáadásával fejezzük be.

Pongyolapitypang-saláta póriasan. A tál alján egy fokhagymagerezdet szétnyomunk, erre 2-3 evőkanál olajat, 1-2 evőkanál ecetet, 1 teáskanál mustárt, sót és csipetnyi cukrot adunk, simára keverjük. Ebbe a salátaöntetbe kb. 150 g alaposan megmosott, lecsepegtetett, zsenge pitypanglevelet teszünk, majd tálalásig állni hagyjuk (kb. 30 perc).

Pongyolapitypang-saláta parasztosan. Meleg, fokhagymával kikent lábosba szórjuk a pitypangleveleket majd vörösborecetben megforgatva, csipet sóval és kevés borssal meghintjük. Tálalás előtt ropogósra pirított füstöltszalonna-szeletekkel díszítjük. Franciaországban ezt a salátát fokhagymaszeletekkel eszik.

Pitypangfejsaláta. A még „bimbózó" virágzatot (200 g) keresztben finom szeletekre vágjuk, csipet cukrot, kevés sót, 1 kis, finomra vágott hagymát adunk hozzá. 2 vagy 3 szelet finomra vágott angol szalonnát ropogósra pirítunk. Ha kész van, kivesszük a serpenyőből és a forró zsiradékba 2 evőkanál borecetet öntünk. Ha felforrt, a felaprított pitypangfejeket beleszórjuk és összekeverjük. A salátát összevágott kemény tojással (fejenként 2 db) körítjük és azonnal tálaljuk.

Sajtos pitypangsaláta. A fiatal pitypangleveleket 1/3 rész ecetből, 2/3 rész olajból (ízesítés: só, bors, csipet cukor, 1 teáskanál mustár) álló öntetbe keverjük, és egy olyan szelet kenyeret, amelyet előzőleg fokhagymával bedörzsöltünk, aprítunk hozzá. Végül az egészre vékony szeletekben markáns ízű, zsírdús sajtdarabokat hintünk, összekeverjük a salátával és 30 percig érni hagyjuk.

Pitypangszirup. 3-4 marék friss pitypangvirágzatot 2 l vízben puhára főzünk, leszűrjük és a forró lébe 1 1/2 kg cukrot és 2 db citrom levét keverünk. Folyamatos keverés közben a folyadékot olyan hosszú ideig főzzük, amíg teljesen szirupszerűvé (nyúlóssá) nem válik. Ekkor a szirupot jól záródó üvegekbe töltjük. Az így nyert szirup, ha gondosan készült, a valódi méztől alig különböztethető meg.

Pitypangbor. Száraz időben 4 1/2 l pitypangvirágzatot gyűjtünk. Kb. 10 l-es fazékba tesszük, 4 1/2 liter forró vízzel leöntjük. A fazekat lefedjük, 3 napig áztatjuk benne a virágokat. Ezután a folyadékot molinókendőn átszűrjük, a virágzatokból a lét kifacsarjuk. A folyadékba dobunk egy kis gyömbérgyökeret, 3 finomra vágott narancs és 1 citrom héját valamint 1 1/4 kg cukrot. Az egészet egy nagy fazékban 20 percig lassú tűzön felfőzzük. Mázas cserép- vagy porcelánedénybe töltjük. Lehűtjük, egész addig, amíg testmeleg nem lesz. 1/2 darab élesztőt egy pirított rozskenyéren elkenünk és a folyadék tetejére téve azon úszni hagyjuk. Az edényt kendővel lefedjük, 6 napig meleg helyiségbe állítjuk, ezután a bort nagy edénybe szűrjük, és pamutkendővel letakarjuk. Három hétig sötét helyen állni hagyjuk, majd az edény tartalmát palackokba fejtjük. Az üvegeket dugóval gondosan lezárjuk. A bort legalább karácsonyig pihentessük.

 

 

 

III.
Pitypang
Taraxacum officinale

Angolul: Dandelion,
németül: Löwenzahn, Kohlblume, Kettenblume, Butterblume, Maiblume, Franzosensalat, Milchbusch, Hundeblume,
hollandul: Molsla,
dánul: Lowetand,
franciául: Pissenlit, Dent-de-lion, Barabant, Bedane, Chivoux,
spanyolul: Diente de leon, Amargon,
olaszul: Dente di leone, Capo difrate, Capo di monaco, Stelagialla, Tarassaco,
oroszul: Odwancsik,
szlovénül: Regrat.

Növénytani leírása. Vad alakja évelő, fészkes virágú növény. A termesztésben, hajtatásban azonban tenyeszideje legfeljebb másfél évig tart. Gyökere és gyökértörzse 15-20 cm hosszú, 1-2 cm átmérőjű, hengeres, függőleges, sokfejű, kívül vörösbarna, belül fehér, és tejnedvet tartalmaz. Levelei tőállásúak, a gyökértörzs csúcsán levélrózsát alkotnak. A levelek 6-30 cm hosszúak, 2-7 cm szélesek, hosszúkás lándzsásak, hegyesek. Szélük fogas, osztott vagy szeldelt, a levelek gyenge korban gyapjasak, később kopaszak. A gyökértörzs a leveleken belül számos tőkocsányt fejleszt, ezek csúcsán magános virágfészek áll. Tőkocsányai puhák, csövesek, levéltelenek, 5-30 cm hosszúak, elvirágzás után tovább nyílnak. Virágai nyelves pártájúak, nagyszámúak. Termése 3-3,5 mm hosszú, szürkésbarna, visszás tojásdad, kissé görbült és összenyomott kaszat. Március és június között virágzik, ritkán ősszel is. Termése 3-4 mm hosszú, 1-2 mm széles és 1 mm vastag. Ezermagtömege 0,8 g. Csí-rázási ideje 10-14 nap. Magja 1-2 évig csírázóképes.

Származása, elterjedése. Kissé nyirkos, füves helyeken, kertekben, mezőkön, réteken mindenütt előfordul, és gazdagon terem. 1613-ban már ismert zöldségnövényként írták le. Európában úgyszólván mindenütt előfordul. Hazánkban vadon szintén igen közönséges és gyakori gyomnövény.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Gyógynövényként ma is gyűjtik és fogyasztják. A gyógyászatban ismert vértisztító, gyomorjavító és hashajtó hatású. Élelmezési jelentősége nem nagy, de Nyugat-Európában, főként Franciaországban termesztik és fogyasztják. Vannak, akik halványítás nélküli keserű íze miatt különösen kedvelik. Sokan halványítva salátaként fogyasztják, és vannak, akik spenóthoz hasonlóan készítik el.

Környezeti igényei. Hőigényéről annyit tudunk, hogy igen korán, alacsony hőmérsékleten fejlődésnek indul. A nagy nyári meleget jól vészeli át.

Fényigényét nem ismerjük, de virágzása a hosszú nappalok hatására történik.

Vízigénye alacsony. A termesztők megfigyelése szerint kevés vízzel sikerrel termeszthető. Öntözést nagyon ritkán kíván, de jó nedvességi viszonyok között több és dúsabb levelet fejleszt. Termesztésben jól trágyázott talajon üde, dús, pozsgás leveleket hajt.

Fajtái. Nagy levelű pitypang. A levélrózsa 50-60 cm átmérőjű is lehet.

Fodros levelű pitypang. Szívlevelei fejformában képződnek. A levelek keskenyek, és a fejlevelek kisebbek, mint az előző fajtáéi.

Legkorábbi, legjobb pitypang. Nagyon gyors és nagy növésű. Még a nagy levelűnél is nagyobbra nő.

Termesztése. Magvetéssel szaporítjuk, és palántázzuk, ha kertben kívánjuk termeszteni. A szabadba májusban-júniusban kerül, tehát eddig kell a palántákat megfelelő minőségűvé nevelni. A palántanevelés 6-8 hetet vesz igénybe. Palántáit langyoságyban, esetleg hidegágyban is fel lehet nevelni. A jól előkészített talajba a fajtától függően 30-80 cm sor- és tőtávra ültetjük.

Legsűrűbben, 30 x 30 cm-re a nem nemesített begyűjtött anyagot ültetik, a Fodros levelű változatot 40 x 40 cm-re, a Nagy levelűt 60 x 60 cm-re, a Legjobb korait pedig 80 x 80 cm-re ültetjük. A vetést a jobb kelés érdekében mindig hengerezzük meg. Az időben vetett és kiültetett növények még ugyanabban az évben szedhetők, felhasználhatók.

A pitypang ősszel is szaporítható. Augusztusban hidegágyba vetik a magját. A kész palántákat október folyamán ültetik állandó helyükre. Ez esetben csak a következő év tavaszán kapunk megfelelő fejlettségű levélrózsát.

Ápolása kapálásból, gyomtalanításból, esetenként öntözésből, esetleg fej trágyázásból áll. Külön ápolási munkának számít halványítása, melyet az endíviasalátáéhoz hasonlóan végzünk. A leveleket úgy kötjük össze, hogy azok a salátához hasonló fejet alkossanak és így halványodnak. A halványítás 2-3 hétig tart, majd ezt követően a leveleket a tőrózsa csúcsa alatt levágjuk. Száraz időben szedjük, ősszel úgy halványíthatjuk, hogy a sorok között árkot húzunk, és 20-25 cm magasan az árokból kikerülő földdel betakarjuk a növényeket. Az ilyen levelekből lehet a legjobb salátát készíteni. Halványíthatjuk úgy is, hogy homokkal, virágcseréppel vagy más takaróanyaggal fedjük le a növényeket. Sokszor szalma vagy falomb is megfelel erre a célra. Halványítás során a pitypang keserűségét nagyobbrészt elveszti, és jobban élvezhetővé válik.

Pincében a halványítás valamivel több munkával jár, de akkor egész télen lesz salátánk.

A vadon termő pitypangról halványítás nélkül is szedik a leveleket salátának. Ez a lomb azonban csak virágzás előtt ad jó alapanyagot, de még az igen fiatal levelek is nagyon keserűek. Igaz, sok ember ezt kedveli.

Tárolhatósága hasonló az endíviáéhoz. Hűvös, nedves tárolóhelyen hosszú ideig eláll.

A szaporítóanyag beszerzése. A nemesített pitypangot magról szaporítjuk, a vadon termőt szaporíthatjuk gyökérdugványról is. Magot gyűjthetünk a vad pitypangról az érést követően, mielőtt a szél szét nem hordta. Nemesített magot egyelőre nálunk nem forgalmaznak.

Ételkészítési lehetőségek
A vadon termő pitypangot még virágzás előtt kell szedni. Salátának sós-ecetes páccal készítsük el; hozzáadott kevés olaj jó kiegészítő ízt ad neki.
A halványított pitypangot sokan szeretik. Az endíviasalátához hasonlóan lehet elkészíteni. Különösen a citromos, olajos pitypang ízletes.

 

http://www.medicinfo.hu/gykonyv/gy575.shtml