Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Parti laboda
Atriplex littoralis L. - Chenopodiaceae

A libatopfélék családjának Atriplex fajai a mérsékelt és szubtrópusi éghajlaton valamennyiföldrészen általánosan elterjedtek. Őshazájuk talán Ázsia szárazabb területein keresendő, de Ausztrália félsivatagos tájain is ősi növénynek számítanak. Európában, így hazánkban is a nemzetség egyes fajai közönséges gyomnövények.

A parti laboda egyéves lágy szárú növény. Főgyökere fokozatosan elvékonyodva hatol a talaj mélyebb zónái felé. A talajfelszín közelében számos vékony oldalgyökérre ágazik el. A növény föld feletti részén, a hosszú száron már a talaj közelében oldalhajtásokfejlődnek. A levelek szórtan helyezkednek el. Az alsó levelek is általában szálasak, vagy szálas-lándzsásak és ép szélűek.

A virágok egyszerű felépítésűek. A libatopfélék virága az evolúció folyamán nagymértékűén egyszerűsödött. A parti laboda virágai egyivarúak, a két virág jól láthatóan különbözik egymástól. A por-zós virágok levélhónalji gomolyvirágza-tokba tömörülnek. A termős virágoknak nincs virágtakarójuk, ehelyett két, egymáshoz lapuló előlevél fogja körül a virágot. Az előlevelek kicsinyek (legfeljebb 1 cm hosszúak), sűrűn fogas élűek, hátukon erősen bibircsesek, rombosak, néha megnyúlt csúcsúak. A virágok gomolyos füzérekben állnak. Az előlevelek nem hullanak le, hanem a két termőlevélből fejlődő termésen maradnak. A termések egymagvúak, a magok korong alakúak.

Környezeti igénye

A szélsőséges időjárás-változásokat is jól elviseli. így a fagypont körüli hőmérsékletet még kibírja, és nagy melegben (40 °C-on) sem megy tönkre. A nagy meleget igen jól tűri, ezért a sivatagokat övező növényflórában gyakran megtalálható.

Fényigényes növény, árnyékban gyorsan felnyurgul és kevés lesz a maghozama. A kopár pusztákon, félsivatagos területeken való előfordulása ellenére azonban a csapadékot, esetenkénti öntözést szépen meghálálja. Hazánkban a csapadékszegény vidékeken ajánlatos egyszer vagy kétszer öntözni.

A talaj tápanyagtartalma és a maghozam között összefüggés van: minél nagyobb a talaj tápanyagtartalma annál több virág képződik és mag fejlődik. A tápanyagok közül elsősorban a nitrogén fontos számára. Termesztésekor szerves trágya helyett elég a bőséges nitrogéntartalmú műtrágyázás is.

Termesztése

A magok, termések szabadföldi helyrevetésével szaporítják. Vetésére két időpont alkalmas: az ősz (október) és a kora tavasz, amilyen korán csak rá tudunk menni a talajra. Mindkét esetben jól előkészített (felásott, elgereblyézett) talajba vessük, ellenkező esetben csírázása elhúzódhat és igen rosszul kel.

Őszi vetéssel jobb a kelési százalék. A tél folyamán a terméseket a zord időjárás fellazítja, így a magok a könnyebben csíráznak. E tulajdonsága miatt az ősszel spontán elszóródott magok a következő évben kicsíráznak, nem kell tehát minden évben újra vetni.

A magvakat 50 cm-es sortávolságra, 2-3 cm mélyre vessük. Vethetjük sűrűn a kihúzott sorokba, majd kelés után 2-3 leveles állapotban egyeljük ki 8-10 cm-re. Száraz tavaszon az egyszeri, esetleg a kétszeri öntözést gyors növekedéssel és dús virágképződéssel hálálja meg. Virágzás után már nem szükséges öntözni. A korai fejlődési szakaszban kapálással tartsuk gyommentesen az állományt. Később, a sűrűn fejlődő oldalhajtásokkal oly erősen beárnyékolja a talajt, hogy megakadályozza a gyomok növekedését.

A parti laboda apró levele nem alkalmas főzelékek készítésére, erre egy másik fajt a kerti labodát (Atriplex hortensis L.) használják, amelynek termesztése hasonló a parti labodáéhoz. Leveléből spenótszerű főzeléket készítenek, ajánlatos többször öntözni. Folyamatosan szedhető, ha júliusig 3-4 hetenként vetjük.

A szakaszos vetés eredményeként mindig jut friss levél a konyhára. Egyszerre csak annyit szedjünk, amennyit azonnal fel is használunk, mert eltarthatósága nagyon rossz: 1-2 nap alatt sárgul és megfonnyad. Hozama 30-50 kg/10 m².

Apró magja (ezermagtömege: 4-6 g) igen hamar (1-2 év alatt) elveszti csírázóképes-ségét, többéves magok vetésével nem érdemes kísérletezni. Különböző színű (rózsaszín, fehéreszöld, piros stb.) nagy levelei igen jól mutatnak az akár 2 m-esre is megnövő erős szárakon. Épületek oldalán, gyepek szélén, utak mentén a dísznövények között is megállja a helyét. Vitamintartalma elenyésző, de foszfor- és magnéziumtartalma jelentős.

A labodáknak kifejezett kártevője és betegsége nincs, meleg, párás nyarakon a lisztharmat károsíthatja.

Felhasználása

A többi Atriplex fajhoz hasonlóan gyomtársulásokban is előfordul, nagyon jó sótűrő képessége miatt szikes szántókon, pusztákon a székfű mellett az egyik leggyakoribb növény. Európában ma már a labodáknak nincs táplálkozási jelentőségük, inkább csak történelmi értékük van. A kerti labodát is csak helyenként termesztik siló- és takarmánynövényként.

A Távol-Keleten a parti laboda érett, száraz magjából lisztet készítenek. Az ilyen lisztből készült nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása az embereken és a fehér foltos állatokon az ún. atriciplizmust, egyfajta mérgezést okoz. Ma azonban még nem ismerjük, hogy a növény melyik anyaga az, amely a szervezetben felszívódás után a vérbe kerül és napfény hatására bőrgyulladást okoz.

A kerti labodából régebben levest és főzeléket készítettek, mint spenőtpótló növény azonban nem terjedt el. Néha a sóska levelei közé keverik, hogy annak savanyú ízét tompítsa.

RECEPTEK

• Labodaleves

30 dkg laboda, 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 1 liter víz, 1 dl tejföl, 1 tojássárgája, 2 kemény tojás, só, pici cukor.

A megtisztított labodát a vajban kevés sóval, cukorral nagyon puhára pároljuk, majd zsírjára sütjük, meghintjük a liszttel, fölengedjük a hideg vízzel és felforraljuk. A tojássárgáját simára keverjük a tejföllel és tálaláskor ezzel gazdagítjuk a levest. A tányérokba a levesre keménytojás-cikkeket osztunk.

• Labodafőzelék

30-30 dkg laboda és spenót, 5 dkg vaj, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, só, cukor.

A megtisztított labodát és spenótot egy kevés sóval és cukorral puhára pároljuk, vajas rántásba tesszük, tejföllel dúsítjuk és egyszer átforraljuk.

• Labodásfánk

25 dkg burgonya, 25 dkg liszt, 2 tojássárgája, 2 dkg élesztő, kevés tej, 1/4 kg laboda, 1/4 kg spenót, 5 dkg vaj, 10 dkg sajt.

Összegyúrunk főtt, áttört burgonyát liszttel, két tojássárgával kevés tejben megfuttatott élesztővel, sóval és annyi langyos tejjel, hogy közepes keménységű kelt tésztát kapjunk. Alaposan kidolgozzuk, majd beledagasztunk 1-2 evőkanál olajat. Félujjnyi vastagra nyújtjuk, és pogácsaszaggatóval kerek lapokat szúrunk belőle. Megtisztítjuk, sós vízben puhára főzzük a labodát és a spenótot, levét kinyomkodjuk, majd összevágjuk, elkeverjük vajjal és kockára vágott sajttal. Borsozzuk és minden második tésztalapra rakunk belőle egy halommal. Befedjük egy-egy üres tésztalappal, széleit összenyomkodjuk, és bő forró olajban pirosra sütjük.

Kerti laboda - Atriplex hortensis