Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Örménygyökér
Inula helenium L. - Asteraceae

Gyökértörzséből gyógyszerek, diabetikus ételek készülnek

A fészkesvírágzatúak családjának egyik jellegzetes képviselője. Őshazája Közép-Ázsia, innen terjedt el Európába is, s ma szinte az egész világon ismerik. Hazánkban vadon is előfordul a Dunántúlon és az Északi-középhegységben. Védett növény!

Évelő növény, amely magról vetve az első évben csak leveleket fejleszt, virágot nem hoz. Föld alatti része főleg gyökértörzsből áll. Tőlevelei hosszú nyelűek, 10-20 cm szélesek, a virágos száron a szórt állású, nagy lapát alakú levelek visszás-tojásdadok, szárölelők, fonákukon szürkén molyhosak, fogas fűrészes szélü-ek. A levelek színe piszkoszöld, a levéllemez érdes tapintású.

A szárcsúcson a fészekvirágzatok általában magánosán állnak, csak ritkán fordul elő egyszerre több virágzat. A fészekpikkelyek széles lapát alakúak, a külsők még levélszerűek, 5-10 mm szélesek. A fészekvirágzat, az egész növény 1,5 m magas szárához viszonyítva kicsi, mindössze 6- 7 cm átmérőjű. A fészek szélén levő nyelves virágok meddők, csak a rovarok csalogatásában van szerepük, nyelvszerűen megnyúlt a pártájuk.

A fészek belsejében levő csöves virágok hímnősek és jóval kisebbek. A jellegtelen csészelevelek mellett a sziromlevelek összeforrtak.

A porzók tövükkel a pártához nőnek, portokjaikkal egymáshoz nőve portokcsövet hoznak létre. Aportokok befelé, a csőbe nyílnak, így a pollenszemek a portokcső belsejébe hullanak. A portokok a bibék előtt érnek, így a bibék a portokcsövön áthaladva áttörnek a pollentömegen. Megporzás azonban nem következik be, mert a bibék belső, ekkor még összehajtott felülete a pollenérzékeny. A bibék túljutva a portokcsövön, szétnyílva állnak készen a megtermékenyítésre. Az alsó állású magház két termőlevélből nőtt össze. A száraz kaszattermésekben egy-egy magkezdemény fejlődik.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes. A magok már 8-10 °C-on csírázásnak indulnak, de optimálisan 18-22 °C-on fejlődnek a csíranövények. Későbbi növekedéséhez elegendő 15-20 °C is. A nagyobb meleget is jól tűri. A kora őszi fagyok hatására gyorsan ledobja alsó leveleit, majd az egész föld feletti része elpusztul. Gyökerét és gyökértörzsét viszont a hazánkban előforduló legkeményebb száraz telek sem viselik meg.

Fényigényes, de gyenge félárnyékban (pl. ligetes területeken) is megmarad. Gyors és magas (2 m-es) növése miatt csak nagyobb fák zavarhatják meg erősebb árnyékukkal a fejlődését. Napsütötte, meleg domboldalon szépen díszlik.

Vízigénye eléggé nagy. Tartós szárazságban, ha a talajvízszint alacsony, megakad a növekedésben, sőt el is száradhat a föld feletti része, majd újra indul, ha nedvességhez jut. Erőteljes fejlődéséhez és nagy zöldtömegének fenntartásához sok nedvességre van szüksége, még úgy is, hogy viszonylag kevés vizet párologtat.

A talaj iránt kevésbé igényes. Közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású talaj a legmegfelelőbb számára. A nedves, humuszban gazdag vályog- és öntéstalajokat kedveli. Különösen szereti az ártéri területeket vagy árokpartokat, ahol folyamatosan kap nedvességet.

Közepes tápanyagigényű. Sokáig, akár 10-15 évig is él egy helyen, ezért telepítése előtt ajánlatos tápanyaggal jól feltölteni a talajt. Erre legmegfelelőbb a szervestrágyázás, amelyet 4-5 évenként célszerű megismételni. A nitrogénhez képest viszonylag nagy a foszfor- és a káliumigénye. 10 m²-es területre 15-20 dkg pétisót, 30-35 dkg szuperfoszfátot és 20-30 dkg kálisót adjunk. A foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat és a nitrogén 1/3-át ősszel juttassuk ki, míg a fennmaradó nitrogént a vegetáció idején egy vagy két részletben, fejtrágyaként szórjuk ki.

Termesztése

Telepítése előtt feltétlenül vegyük figyelembe, hogy hosszú éveken át egy helyben marad. Hosszabb ideig lefoglalja a földterületet, magas növésével árnyékol. Több év alatt gyökérrendszere alaposan behálózza a felső talajréteget, ezért sok munkával jár a kiirtása.

Magvetéssel vagy gyökér- (törzs-)darabokkal szaporítják. Magról egyszerűbb és megbízható a szaporítása, a gyökérrész gyorsan kiszárad, bizonytalan az eredése.

A vetést megelőzően ősszel szántással vagy ásással forgassuk a talajba a szerves és műtrágyákat. Tavasszal gereblyével egyengessük el a hantokat, és az aprómorzsás magágyba április első felében 2-4 cm mélyre vessük el a magokat. Sorba vagy fészekbe vethetjük. Előbbi esetben 50-60 cm a sortávolság, a magvakat egymástól 4-6 cm-re szórjuk. Kelés után, 3-4 leveles korban, 15-20 cm-re ritkítsuk ki. A fészkek egymástól 40-50 cm-re legyenek, egy-egy helyre 4-6 szem magot szórjunk, majd 4-5 leveles korban a legerősebbet hagyjuk csak meg.

Az első évben nem fejleszt virágos szárat, csupán nagy, lapát alakú tőleveleket. Kezdetben öntözéssel gyorsíthatjuk a növekedését, később vízutánpótlásról csak tartós szárazságban gondoskodjunk. Egyszer, esetleg kétszer érdemes megkapálni, különösen, ha futó gyomnövény, pl. folyondárszulák van az ágyasban. Más gyomok a nagy levelek árnyékoló hatása miatt nem tudnak kifejlődni.

A kapálásnak nem annyira a gyomtalanítás, mint inkább a talaj kiszáradásának megakadályozása a célja. A hajszálcsövesség megtörésével jelentősen csökkenthetjük a nedvesség elpárolgását.

A gyökértörzsek szedését a második évtől kezdhetjük. Folyamatosan minden évben szedhetjük, amíg ki nem merül a telepünk. A 2-3 évesnél idősebb részek már fásodnak, ezért kevésbé alkalmasak fogyasztásra.

Speciális betegsége vagy kártevője nincs, nyáron a lisztharmattól fehéres bevonat képződhet a leveleken, ami a gyökérfejlődésre kevésbé hat ki.

Felhasználása

Az ókortól kezdve századunk közepéig fontos gyógy- és tápláléknövény volt. A múlt században gyökeréből vonták ki először a fészkesek tartalék tápanyagát, az inulint, amely a nevét erről a növényről kapta. A középkorban a várak környékén mindenütt ültették, hogy nagy lakomák után az emésztési zavarok kezelésére kéznél legyen. A népi gyógyászatban jelenleg is gyomor- és bélpanaszok ellen ajánlják. Jó hatását nagy inulintartalma mellett olajának és mintegy 3%-nyi keserűanyag-tartalmának köszönheti. Sárga színű, karotinoid jellegű vegyülete, a helenien, jó hatású a kezdeti farkasvakságban, ugyanis segíti a szem fényhez való alkalmazkodását.

Vizelethajtáson és epekiválasztást serkentő hatásán kívül légzésgyorsító és vérnyomáscsökkentő hatásáról is beszámoltak már, sőt a gyökérben erős baktériumölő anyagot is ki lehet mutatni. Egyes közép-ázsiai Inula fajok aminoalkoholokból álló észteralkaloidot is tartalmaznak, amelyek talán a ritkán előforduló akonitum-alkaloidokhoz hasonló szerkezetűek.

Nagy inulintartalma folytán kiválóan alkalmas diabetikus készítmények előállítására. A likőriparban is kiterjedten használják. Házilag még napjainkban is kandírozva teszik el. Nyugat-Európa egyes országaiban is emésztést elősegítő háziszernek használják.

RECEPT

• Kandírozott örménygyökér

1 kg cukor, 1/2 l víz, 1 kg örménygyökér

A kétéves friss gyökeret megmossuk, vékonyán lehámozzuk, ujjnyi hosszú darabokra vágjuk. Forrásban lévő vízbe dobjuk, néhány perc alatt puhára főzzük. Lecsurgatjuk róla a vizet, és szobahőmérsékleten megszárítjuk.

Tűzálló tálban fonó szirupot öntünk rá (1 kg cukor + 1/2 liter víz), lefödve egy napig állni hagyjuk. Másnap leszűrjük a levet és kissé sűrűbbre főzzük, ismét forrón öntjük rá a gyökérdarabokra. Ezt a műveletet 7-8-szor megismételjük, amíg a szirup teljesen el nem fő. Ezután a gyökérdarabokat óvatosan kivesszük, megszárítjuk és befőttesüvegbe rakjuk.