Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Nagyszemű lóbab
Vicia faba L. - Fabaceae

Zölden kifejtve és hüvelyesen, éretten a magjai fogyaszthatok. Takarmánynak is kiváló

Egyik legősibb kultúrnövényünk a pillangósok családjába tartozó lóbab. Őshazája Észak-Afrika. Az ókorban általánosan elterjedt és termesztett volt. A rómaiak terjesztették el egész Európában, ahol a középkorban egyeduralkodó babféle lett. Annyira meghatározó jellegű volt, hogy babon csak a lóbabot értették, később vált azután szét a közönséges bab (Phaseolus) és a lóbab (Vicia) elnevezés. Nyugat-Európában és Észak-Afrikában széles körben termesztik jelenleg is.

Egyéves növény, amelynek a mag mérete alapján igen sok változata és alakja van (nagy, közepes, kis szemű). Karós fő-gyökere gyors növekedésű és mélyre hatoló. Dúsan elágazó és hasonlóan hosszú oldalgyökereivel 1-1,5 m'-es talajréteget hálóz he. Gyökerein sok nitrogénmegkötő baktérium, Rhizohium található. Ezek a mikroorganizmusok szimbiózisban élnek a növénnyel: a levegő nitrogénjét megkötik, önmagukat és részben a lóbabot is ellátják nitrogénnel.

Egyenes szára elágazás nélküli, esetleg a felső harmadában ágazik csak el igen rövid oldalhajtásokra. Ritkán az is előfordulhat, hogy közvetlenül a talajfelszín felett villásan elágazik. A vastag négyélű száron a levelek a fajtától függően párosán, ritkán páratlanul szárnyaltak. Kis, elliptikus levélkéi bőrszerűek, felületük sima, felszínük középzöld, fonákuk szürkészöld. A levelek a vegetáció második felében alulról felfelé fokozatosan megbar-nulnak, majd megfeketedve lehullanak.

A levelek hónaljában rövid, kissé tömött, 2-5 virágból álló fürtvirágzat fejlődik. A virágok nagyok, piszkosfehér színűek, melyekből az evezők, általában fekete színű foltja élénken előtűnik. 5 zöld csészelevele rövid tartócsővé forr össze, a különálló csúcsok kihegyesedők. Az öt sziromlevél jellegzetes kétoldalian részarányos (zigomorf) pillangós virágot alkot. A 10 porzószál két falkát (9+V képez, melyekből 9 a magházat és a bibét védő porzócsövet alkotja. Az egy termőlevélből alakult felső állású magházból kialakuló hüvelytermésében 1-5 mag található.

A zöld hüvely belül szivacsos állományú, zsenge állapotban húsos, lédús, zöldségként fogyasztható. Maga a zöld hüvely bőrszerűvé válik, az érés folyamán sötétbarna, kissé feketés árnyalatú lesz, melyen bársonyos szőrözöttség található. A túlérett hüvelyek felrepednek és a mag kiesik belőlük. A magok világosbamák, sima, fényes felületűek, méretük 25-35 X 8-12 mm. Alakjuk erősen lapított ellipszis, középen kissé homorú hajlattal.

Környezeti igénye

Közepes vagy annál valamivel alacsonyabb hőigényű növény. A magjai 4-6 °C-on mái-csírázásnak indulnak, későbbi fejlődéséhez is elegendő 15-20 °C. A nagy meleget viszonylag jól tűri, de tartósan 32-35 °C-on növekedése megakad. Jó hidegtűrő. A fiatal növények a tavaszi, rövid ideig tartó 4-5 °C-os fagyokat károsodás nélkül átvészelik. Mediterrán területeken télen is termeszthető.

Közepes a fényigénye. A téli gyengébb megvilágításban is tűrhetően fejlődik. A félárnyékot elviseli, de tartós fényhiányban a generatív szervek (a virág) kialakulása lelassul, sőt a virágzás el is marad.

Vízigényes növény. Csírázáskor és a virágzás, terméskötés idején igényli a legtöbb vizet. Az aszályos időszakot nagyon megsínyli. Hosszan tartó szárazságban kevesebb és kisebb magot érlel. Nyirkos, páradús körülmények között várhatunk nagy hozamot, ezért csapadékszegény területeken öntözéssel termeszthetjük biztonságosan.

Mély rétegű, humuszban és mészben gazdag, jó vízgazdálkodású talajon fejlődik a legjobban. Jó vízellátással - akár természetesen, akár mesterségesen kapja meg - rosszabb minőségű területeken is kielégítő a hozama. Közömbös vagy gyengén lúgos kémhatású, középkötött vagy laza homokos-vályogtalajok az ideálisak számára.

Erősen tápanyagigényes, a különböző ásványi sókat a tenyészideje folyamán folyamatosan veszi fel és főleg a magokban halmozza fel. Frissen szervestrágyázott területen nagy és jó minőségű termést ad. 10 m²-re legalább 20-40 kg istállótrágyát szórjunk ki. Jó termőképességű helyeken szerves trágya nélkül is biztonságosan termeszthető, ilyenkor viszont feltétlenül műtrágyázzuk. Különösen meszet von ki a talajból, ezért mészszegény területeken a meszezés növeli a termést. A gyökerén élősködő nitrogéngyűjtő baktériumok miatt kevesebb nitrogénnel is beéri. A kezdeti fejlődést 10 m-enként 15-20 dkg pétisó fejtrágya gyorsítja. Ugyanekkora területre kálisóból 30-40 dkg-ot, szuperfoszfátból 40-50 dkg-ot számítsunk.

Termesztése

Igen korai vetése miatt alapos őszi talajmunkát igényel. Szántás vagy ásás előtt szórjuk ki a szerves és a műtrágyákat (a kálium- és foszfortartalmúakat). A talajfelület elmunkálását már ősszel megkezdhetjük, hogy tavasszal minél korábban vetésre kész magágyat kapjunk. Helyrevetéssel szaporítjuk, kis területen palántázni is lehet. 5-6 hetes palántanevelés után március második felében ültessük ki a kis növényeket.

Minél korábban vetjük, annál nagyobb mennyiségű termésre számíthatunk. A borsóval és a mákkal együtt a legkorábban vethető növény. Január végétől hozzákezdhetünk a vetéshez. Legkésőbb március közepéig kerüljön a földbe a mag. Optimális vetési mélysége 6-8 cm, de szárazabb vidékeken 8-10 cm mélyre kerüljenek a magvak. Tenyészterülete a felhasználástól függ. Zöldhüvelyes termesztésekor a sortávolság 40-50 cm legyen, ezen belül az egyes tövek egymástól 10-15 cm-re kerüljenek. Érett, kemény magjáért termesztve a sortávolságot 25-35 cm-re csökkenthetjük. A vetés után 10-14 nap múlva várható a kelés, majd 2-3 lombleveles állapotban ritkíthatjuk.

Az évközi ápolási munkák közül nagyon fontos a folyamatos gyomtalanító és talajlazító kapálás. A talajlazítás során a beteg, gyengén fejlődő töveket gyökerestől távolítsuk el, hogy ne fertőzze tovább az állományt. Virágzás és magkötés idején feltétlenül öntözzük, ügyeljünk azonban arra, hogy egyszerre csak annyi vizet juttassunk ki, amennyit a talaj magába szív, mert vízállásos területeken jelentősen csökken a hozama.

Külön kell szólni a növényvédelemről. A fekete levéltetű a legveszélyesebb kártevője. Rendkívül gyorsan elszaporodik és veszélyezteti az egész termésmennyiséget. Megjelenésekor azonnal kezdjünk hozzá a védekezéshez. A betegségek közül a vírusos és a fuzáriumos fertőzés okozhat gondot, továbbterjedésük megállítására legegyszerűbb és leghatásosabb módszer a beteg tövek eltávolítása és megsemmisítése.

Zölden addig szedjük, amíg a magok nem keményedtek meg, még tejesek. A zsenge mag a zöldborsóhoz vagy a zöldbabhoz hasonlóan tartható el: hűtőszekrényben egykét hétig, hűtés nélkül azonban csak napokig. Az érett, kemény magokat takarítsuk be a hüvelyek felnyílása előtt. A hüvelyek egy-egy tövön alulról felfelé, fokozatosan pattannak fel. Augusztus elejére a levelek zöme már lehullik és a hüvelyek megfeketednek. Szedése után a magokat szedjük ki a hüvelyekből és vékonyán kiterítve, szellős helyen szárítsuk meg. Vigyázzunk, nehogy zsizsikessé váljon.

Ezermagtömege fajtafüggő: 500-2000 g között változhat. A magok a csírázóképességüket hűvös, száraz helyen 4-5 évig is megtartják. Sajnos még elég kevés kertben találkozunk vele, valószínűleg azért mert sokan még most is takarmánynövénynek tartják és nem ismerik elkészítési módját.

Korai vetése (20-30 dkg/10 m² a vetőmagszükséglete) azért lehetséges, mert a kisebb talaj menti fagyokat károsodás nélkül átvészeli, csak -5, -6 °C alatt fagy el, bár még ekkor is újraindulhat. A fagyérzékenység és az újrasarjadás egyaránt fajtafüggő tulajdonság. Viszonylag hosszú tenyészideje a korai vetéssel „rövidíthető", ezt környezeti igénye is lehetővé teszi, mert a fejlődés első szakaszában igényel több nedvességet, éréskor - nyár közepén - már a szárazság az előnyös számára.

Felhasználása

Fehérjében és keményítőben gazdag magvai kiváló takarmányt és emberi táplálékot adnak. Nyugat-Európában és a Földközi-tenger menti országokban zöld hüvelyű állapotban is igen népszerű. A kifejlett, zsenge babszemekből kiváló saláta, püré, főzelék készíthető. Zölden vitaminokban és ásványi sókban gazdag. Érett magjából régebben lisztet őröltek vagy szárazbab-főzeléket készítettek.

A száraz magban sok a fehérje, de nukleinsavak, szabad zsírsavak is vannak benne. Az őszi zöldségfélék jó előveteménye, mert nitrogénnel gazdagítja a talajt. Nagy zöldtömegével zöldtrágyázásra is kiváló.

Az óegyiptomiak a lóbab fekete foltos fehér virágát „halálvirágnak" nevezték, s az igen tápláló magokból mindig tettek a sírokba is. Ugyanakkor tisztátalan növénynek tartották, mert a holt lelkek egyik fontos táplálékának ismerték el. Ezt a szokást a görögök és később a rómaiak is átvették: a halottak túlvilági utazásához babot is tettek melléjük.

A lóbab, vagy egyes helyeken disznóbab, nagy keményítő- és fehérjetartalma miatt az ókorban is igen fontos élelem volt.

RECEPTEK

• Fűszeres lóbab egy kétezer éves leírásból

50 dkg lóbab, 2 dl fehérbor, 1 dl olívaolaj, 1 db nagy méretű póréhagyma, koriander, lestyán, szurokfű, édeskömény, bors, füstölt hal (fél doboz szardínia).

A sós vízben megfőzött babot lecsurgatjuk, a feldarabolt póréhagymát az olajon megpároljuk, hozzáadjuk a fűszereket, fehérbort, szardíniát. A fűszeres mártást a babhoz adjuk és melegen tálaljuk.

• Lóbabtorta

4 tojás, 22 dkg porcukor, 3 evőkanál morzsa, vaníliás cukor, rum, lekvár, tejszín, 20 dkg bab.

A tojások sárgáját a cukorral jól kikeverjük, hozzáadjuk a puhára főtt, szitán áttört babot, a morzsát, a vaníliás cukrot és a tojások felven habját. Zsírozott, lisztezett formába öntjük, jó meleg sütőben sütjük. Sütés után 3 részre vágjuk és a lapokat rummal gyengén meglocsolva, lekvárral megkenve állítjuk össze. Tejszínnel díszíthetjük.

• Lóbabos csirkemáj

8 csirkemáj, 24 szem főtt lóbab, 10 dkg kolozsvári szalonna, húsleveskivonat, gyömbérpor.

A csirkemájakat 3-3 részre vágjuk. Vékonyán fölszeleteljük a kolozsvári szalonnát. A lóbabot a csirkemájjal a szalonnaszeletekbe göngyöljük, fogpiszkálóval áttűzzük, és egy óra hosszat áztatjuk gyömbérrel ízesített húsleveskivonatban. A léből kivéve, tűzálló tálon, nagyon forró sütőben kb. 15-20 percig sütjük, amíg a szalonna ropogós lesz. Előételként, forrón tálaljuk.

• Lóbabsaláta

15 dkg lóbab, 1 doboz mirelit zöldborsó, 2 fej vöröshagyma, 3 paradicsom, 1 tubus majonéz, 1 csomó petrezselyemzöld.

A lóbabot és a borsót sós vízben gyengén megfőzzük. A paradicsomot felszeleteljük, a petrezselyem zöldet apróra vágjuk. A zöldségeket a majonézzel jól összekeverjük. A paradicsommal és a petrezselyemzölddel díszítjük.

II.
Keleti bab
Vicia faba L.

— V. f. convar. faba, inkább lapos-homorú magvú fajtacsoportok
— V. f. convar. minor, kerekded, hengeres, domború magfelületű fajtacsoportok

(más néven: lapos bab, lóbab)

Kiskertekben nem ismert, holott ősrégi kultúrnövény. Magas, egyenes szárán különleges hatást keltenek jobbára fehér, feketén foltos virágai. Nagy, zöld hüvelyei érésük folyamán bőrszerűek, sötétbarnák vagy feketék, bársonyosan szőrösek lesznek.

Származása, elterjedése. A nagy magvúak őshazája Észak-Afrika, a kis magvú, gömbölyű változatoké Délnyugat-Ázsia. A középkorban néptáplálék volt. Termesztése az újabb időszakban Európa-, Afrika-szerte fellendült, így nálunk is.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Hozama rendkívüli, kiskertben zöldtömege 1,5-2,5 kg/m², magtermése 0,3-0,6 kg/m². Az állatok szívesen fogyasztják, nem puífadnak tőle. Beéretten 25% nyersfehérjét, 57% szénhidrátot, 542 mg foszfort tartalmaz. Nyersen (zölden) 17% szárazanyagot, 20 mg meszet, 100 mg foszfort, 1 mg vasat tartalmaz 100 g termés, továbbá A-, B1-, B₂-, C- és PP-vitaminja is jelentős. Energiaértéke nyersen 252 J. Zöldtakarmánya silózásra is kiváló, jó talajjavító.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú növény. Orsógyökere erőteljes, sok oldalgyökeret fejleszt, 40-80 cm mélyre hatol. Szára felálló, csupasz, magas (70-160 cm), négyszögletű, nem dől meg, jó támasznövénye a borsónak, bükkönynek stb. Levélzete párosán vagy páratlanul szárnyalt. A levéllemez sima, bőrszerű. Levelei az érés folyamán alulról kezdődően megfeketednek és lehullanak. Virágzata a levélzet hónaljában fejlődik, ezekből 1-2 vagy több hüvely alakul. A virágzás 26-36 napig tart. A virág kellemes illatú, mézelő, többségében önmegporzó. Hüvelye henger alakú vagy kissé lapított, felálló, a nagy szeműeké esetleg csüngő. Hüvelytermése kezdetben húsos, lédús. Magja nagy, lapos vagy kisebb, kerekded, nagysága és színe (zöldessárgától a lilásfeketéig) fajtától függően változik, egyeseké kipörög. Ezermagtömege 450-1450 g. Csírázóképessége 95-100%-os, magja 3-4 évig használható, a vetéstől számított 10-13 nap múlva kel ki. Tenyészideje 90-130 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: nappalközömbös növény. Hőigénye: az ingadozó és a szélsőséges hőmérsékletet jól tűri. Optimális hőigénye 22 °C körüli, a tavaszi fagyokat -4 "C-ig bírja. Csirázása már 5-7 °C-on megindul, hűvösebb, hegyes vidékeken is sikerrel termeszthető. 28 °C-on felüli hőmérsékleten károsodik. Vízigényes, csírázáskor, keléskor és virágzás idején fokozottabban. A szárazságot, forróságot megsínyli. A kis magvú fajták ellenállóbbak, kisebb víz- és tápanyagigényűek. Talajigénye: mély rétegű, mészben gazdag, nedves, középkötött vályog- vagy mezőségi talajokon díszlik jól. Savanyú talajokon nagy zöldtömeget és kevés termést ad. Tápanyagigényes. Az ősszel adott érett istállótrágyát (3-4 kg/m²) meghálálja. Ennek hiányában ősszel 20-30 g/m² foszfor- és kálium-, tavasszal 10-20 g/m² nitrogénműtrágyát adunk.

Változékonysága, fajtái. 'Lippói': 110-140 cm magas, fehér virágú, fekete foltos. Nagy, lapított, világosbarna magvú, nem pörög, bőtermő. Minősített külföldi fajta a 'Fribo' és az 'Eufordia'. A 'Dreifach Weisse' 50-70 cm magas, fehér virágú, fekete hüvelyű, nagy, fehér magvú, korai (90 napos), konzervfajta. Az 'Anka (Kisvárdai) 40-50 cm magas, korai, felálló fekete hüvelyű, középnagy barna magvú. A 'Szentesi barna' (tájfajta) az előbbihez hasonló, de igen nagy magvú. A 'D'aguadulce' (Zorzi) erőteljes fejlődésű, középkorai, 25-30 cm-es hüvelyekkel, igen nagy barna szemekkel. A 'Histal' (Zorzi) hüvelyei 34-37 cm-esek, óriásiak, magja fehér, középkorai, bőtermő. A 'Reina mora' (Zorzi) erőteljes fejlődésű, ellenálló, igénytelen. Nagyon korai érésű és bőtermő. Hüvelyei éréskor ragyogó ibolyaszinüre változnak. A 'K 24' (FJ) (Kisvárdai) gömbölyded magvú, igen nagyra növő (100-120 cm), szára elálló, kisebb hüvelyekkel megrakodott, kései érésű. Magja zömök, apró, barna színű.

Termesztése. Március 15-től július végéig veszi igénybe a területet, ezért főnövényként termesztjük. Előnövénye valamennyi trágyázott kapásnövény, utónövényként viszont a legtöbb zöldségnövény (fekete retek, őszi saláta, áttelelő zöldségnövények) szépen díszlik. Talaj-előkészítése: simára elmunkált őszi ásás, tavaszi magágykészités. Helyrevetése a mákkal, borsóval egy időben, korán (január, február) történik. Kötött talajon 4-5 cm, könnyű talajon 5-7 cm mélyre vetjük, legkésőbb március közepéig. Tenyészterülete zöldszedésre 40-50 x 10-14 cm, magtermésnek 20-50 x 10-14 cm. Vetőmagszükséglete fajta, ezermagtömeg és tenyészterület szerint 10-36 g/m². Fészkesen is vethetjük 30-40 x 30-40 cm-re, dísznek 50x50 cm-re (2-3 maggal). Ápolása a babéval megegyezik. Öntözése: szárazság esetén 1-2 kisegítő öntözést meghálál. Szedése: zöldfogyasztásra tejes állapotban szüreteljük. Magja július végén érik. Kis területen kora reggel kézzel, metszőollóval szedjük, pár napig utánszárítjuk, a magot kiverjük. Szellősen tároljuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Kerti díszágyásnak, egyedi színfoltnak nagyon alkalmas a házi-, bemutató-, iskola-, hobbi-, hétvégi, díszkertekben. Szárazkötészeti elemként is használható.

Főzhetünk belőle szárazfőzeléket, pürét (cukrásziparban is), készíthetünk körítést, ízletes babsalátát stb. Zsengén hüvelyestül vagy kifejtve fogyasztható. A zöldborsóhoz hasonlóan tartósíthatjuk. Lisztje a kenyér fehérjetartalmának növelésére is alkalmas. Zölden kiváló diétás ételek készíthetők belőle, éretten hizlaló hatású.

Elkészítése

• Fejtettbab-leves. A zöldben kifejtett zsenge babhoz sárgarépát, gyökérzöldséget, zöldpaprikát, egy meghámozott burgonyát és fokhagymát, sót adunk. Megfőzzük, világospiros törtpaprikás rántást teszünk hozzá, esetleg tejföllel ízesítjük.

• Keletibab-gulyás úgy készül, mint a szokásos, de előfőzzük, míg a bab héja leválik.

• Püré. Fél liter zsenge vagy beérett babot sóval, szerecsendióvirággal, babérlevéllel, 2 db burgonyával, 4 db paradicsommal fűszerezett zöldség- vagy húslében megfőzünk. A megpuhult babot átpasszírozzuk, és világos rántással besűrítjük. Hússal vagy pirított hagymával tálalhatjuk.

• Babsaláta. A zsenge babot megfőzzük, leszűrve kihűtjük, majd karikára vágott hagymát, borsot, petrezselyemzöldet adunk hozzá. Ecetből, cukorból, sóból készült páclével felöntjük.

III.
Lóbab
http://mek.oszk.hu/01200/01216/01216.htm#24

A lóbab vagy takarmánybab értékes, régi kultúrnövény. Termesztésére főleg a mérsékeltebb klímájú területek alkalmasak. Európában nagyobb területen csak Németországban és Lengyelországban termesztik. Magyarországon régóta termesztik, de nagyobb arányú termesztése azonban a legutóbbi időkig nem tudott kibontakozni.

Nagy fehérjetartalmú abrak- és zöldtakarmányozásra is alkalmas hüvelyes takarmánynövény. Magja fehérjében gazdag: nyersfehérjetartalma 26-28% körül van.

Magja a keverőüzemek fontos nyersanyaga lehet, amely mind a kérődzők, mind az egygyomrú állatok takarmányozására felhasználható. A takarmánytápokba keverve az import fehérjék (szójaliszt) részbeni helyettesítésére is alkalmas.

Mindezek mellett még emberi táplálkozásra is felhasználható. A cukrász- és a sütőiparban kezd elterjedni. Nyugat-Európa egyes országaiban pedig zöldfőzelékként vagy konzervként is használják.

Termesztése hazánkban azért is figyelmet érdemel, mert a jövőben vetőmagexportja is számításba jöhet. Ezenkívül a talaj termékenységére gyakorolt hatása is jelentős; mint hüvelyes, elég sok légköri nitrogént köt meg és nagyon jó elővetemény.

Termőterülete egyenlőre még kevés hazánkban. De mivel szükség van rá, megfelelő vetésterület alakítható ki, ha helyes területkiválasztással biztonságossá tesszük termesztését.

Rendszertan és biológiai jellemzés

A lóbab (Vicia faba L.) a bükkönyfélék (Vicia) nemzettségbe tartozik. Egyéves, tavaszi vetésű növény. Több változata és alakja van. A magnagyság szerint: nagy (var. major), közepes (var. equina) és kis magvú (var. minor) változata van. A kisebb magvúak az igénytelenebbek.

Gyökérzete. Fejlett, mélyrehatoló gyökérzete van, sok oldalgyökérrel.

Szára merev, felálló és csupasz. A fajtától és környezettől függően 60-160 cm magas.

Levélzete páratlanul, vagy párosan szárnyalt és a fajtára jellemző. A levelek és az egész növény szürkés-zöld színű.

Virágzata. Fürtvirágzat, amely 2-10 virágból áll. A legtöbb fajta virágszíne fehér és az evezőkön fekete, barna vagy liláspiros folt van. A virágok mézelők és nagyobbrészt öntermékenyülők.

A hüvelyek fajtára jellemző alakúak, felállók és 2-5 mag fejlődik ki bennük. Éréskor sötét barnák vagy feketék lesznek.

A mag nagysága, színe fajtánként változó. (Zöldes, sárgás vagy világos barna.) A hazánkban termesztett fajták ezermagtömege 500-700 g között van.

Fajtamegválasztás. A termőképességben azonos fajták bármelyike választható, de a körülményekhez jobban alkalmazkodó fajta termesztése biztonságosabb.

Éghajlat és talajigény, vetésváltás

Éghajlatigény. A lóbab vízigényes növény. Ezért csak nyirkos, páratelt, jó csapadékeloszlású vidéken termeszthető sikeresen. Melegigénye nem nagy, fényigénye közepes, így a mérsékelt és hűvösebb klímájú területeken is termeszthető. A rövidebb tavaszi fagyokat is eltűri.

Hazánkban főleg a Dunántúl déli és nyugati vidékeire való, de az öntözéssel az ország más területein is termeszthető.

Talajigény. Csapadékos viszonyok között igénytelen a talajokra, de szélsőséges talajokon nem érdemes termeszteni. Általában a jó búzatalajokon termeszthető eredményesen. A közömbös és a gyengén lúgos talajok növénye. A savanyú talajokat nem szereti, itt kevés gyökérgümőt fejleszt és rossz a magkötése is.

Vetésváltás. Az előveteményekre nem igényes. Rendszerint két gabona közé kerül, mivel kitűnő előveteménye az őszi kalászosoknak.

Tápanyagellátás és trágyázás

Könnyebb talajokon meghálálja az istállótrágya utóhatását is, de a nitrogén túlsúlyra vigyázni kell, mert rosszul köt magot.

Műtrágyázás. Figyelembe vehető a fajlagos tápanyagigény; 100 kg terméshez átlagosan 6 kg N, 2 kg P2O5 és 3 kg K2O-ot használ fel. Ez 11 kg vegyes NPK-hatóanyagnak felel meg.

A gyakorlati tapasztalatok szerint ilyen nagy adagú műtrágyázásra nincs szükség, mert a légköri nitrogén megkötése és a gyökérzet kiváló tápanyagfeltáró képessége miatt kevesebb is elég. Ezért a nagyobb arányú műtrágyázás csak gyenge talajokon jövedelmező. (Átlagos viszonyok közt 30-50 kg N, 50-70 kg P és 80-100 kg K javasolható hektáronként a lóbab alá.)

Talajelőkészítés

Mindenben azonos a többi tavaszi vetésű növény, főleg a hüvelyesek talajelőkészítésével.

Vetés

A jóminőségű vetőmagot az előkészítés során csávázni kell. Nagyon fontos a korai vetés; március közepén, ha csak lehet, el kell vetni. (4-6°C-on már csírázik.) A vetés mélysége a talaj állapotától függően 7-12 cm legyen.

Vetésmód és a vetőmagszükséglet. Korábban a gyakorlatban többféle sortávolság volt. Jelenleg a gyakorlatban a dupla gabonasortávolságú (24 cm) vetés terjedt el.

A vetőmagmennyiség a növényszámtól: 500 ezer mag/ha (és a fajta vetőmag nagyságától függően 300-350 kg/ha vetőmag).

Ápolás és gyomirtás

A lóbab ápolása - fokozott növényvédelem mellett - a gyomok elleni védekezésből áll. A gyomok ellen pedig vegyszeres gyomirtással védekezhetünk.

Káros gyomokat nem tartanak számon, de terméscsökkentőnek vehetjük a disznóparéjt, a libatopfajokat, a muharféléket és a kakaslábfüvet.

Betegségei: a fuzáriumos gyökérrothadás, a levél- és hüvelyfoltosság, a rozsda és a mozaikvírus kártevői, a fekete levéltetű és a zsizsik.

Öntözés. Vízigénye a virágzás és a magkötés idején a legnagyobb. Szükség szerint 3-4 alkalommal - 30-40 mm vízzel - célszerű megöntözni.

Betakarítás és tárolás

A lóbab július végén, augusztus elején, öntözve valamivel később, augusztus közepén érik. Akkor aratható, amikor a felső hüvelyek is feketék, a magvak kemények és a levelek nagy része már lehullott.

Aratására legmegfelelőbb a - hüvelyesek aratására átalakított - egymenetes kombájnos aratás. Vetőmag aratásakor, a magsérülések elkerülése végett, ajánlatos az aratást hajnalban végezni.

Tárolás. Mivel a magvak nedvességtartalma 13-16% körül van aratáskor, ezért nincs mindig szükség szárításra. Szellős helyen, vékonyan terítve, majd zsákokban is tárolható, de tárolás előtt zsizsikteleníteni kell a lóbabot.

IV.
Lóbab
Vicia faba L.

Kialakulásának helye egyes szerzők szerint Közép- és Nyugat-Ázsia, mások szerint Európa, pontosabban a Földközi-tenger térsége. Valószínű azonban, hogy mind Európában, mind Ázsiában őshonos, és európai centruma a mediterráneum, ázsiai központja pedig a földrész középső és nyugati része.

Amerika földfedezése előtt Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában széles körben termesztett babféle volt. Később az amerikai kontinensről átkerült hüvelyesek fokozatosan visszaszorították.

A lóbab legrégebbi kultúrnövényeink egyike. Számos régészeti lelet igazolja, hogy termesztésének kezdete nagyon régi, történeti korokra nyúlik vissza. YAMAGUCHI (1983) szerint már a kőkorszakban termesztett növény volt. Magja ásatások során Svájc, Ausztria, Csehország, Szlovákia és hazánk területén bronzkori leletekben is előfordult (SOMOS, 1984). A régi egyiptomiaknak, görögöknek és rómaiaknak is fontos tápláléka volt.

Régebben főleg lisztet készítettek érett magjából. Újabban zöldségnövényként való felhasználása kerül egyre jobban előtérbe. Éretlen, húsos termését és kifejtett zsenge magját széles körben fogyasztják a tőlünk nyugatra, keletre és délre elterülő országokban, ahol a korai zöldborsóval egyidejűleg piacra kerülő friss zöldség.

Nálunk jelenleg nagy fehérjetartalmú takarmánynövényként termesztik, de a zöldségválaszték bővítése, színesítése végett egyre határozottabban merül fel zöldségnövénykénti hasznosításának a gondolata (BALÁZS és FILIUS, 1973; SOMOS, 1984).

Termesztésével elsősorban Dél- és Közép-Európában, a Földközi-tenger térségében és Közép-Ázsiában foglalkoznak. Kelet-Európában is jól ismert és nagyobb mennyiségben fogyasztott, egyértelműen zöldségfélének tartott növény. Jelentősebb területen Belorussziában, Ukrajnában és a kaukázusi köztársaságokban foglalkoznak vele, de szórványosan mindenütt termesztik, ahol az éghajlat erre alkalmas.

A FAO (1984) adatai szerint (amelyek csak a szárazbab-termesztési adatokat tartalmazzák) a világtermelés 3,2 millió hektáron 4,0 millió tonna, amelynek nagy része – 1,85 millió hektáron 2,3 millió tonna – Ázsiából származik. A világ legnagyobb termelő állama Kína.

A világtermésátlag 1,2 t/ha (szélső értékek: Argentína 9,0 t/ha, Brazília 0,24 t/ha).

Az Amerikai Egyesült Államokban az első zöld hüvelyeket zöldfogyasztásra szedik le, a későbbieket pedig meghagyják száraz babnak (THOMPSON és KELLY, 1957).

Fabaceae család Vicia nemzetségébe tartozó, egyéves, lágy szárú, 45–180 cm magas, merev szárú bokrot képező növény. Latin neve Vicia faba, régebben Faba vulgaris. SOMOS (1984) szerint az emberi fogyasztásra felhasználható fajtái a Vicia faba var. major változathoz tartoznak.

V.
Lóbab
Vicia faba var. major (régebbi nevén: Faba vulgaris

Angolul: broad bean, fava bean, horse bean, windsor bean,
németül: Puffbohne, Dicke Bohne, Pferdebohne, Saubohne, Schwein Bohne, Teckelbohne,
hollandul: Tuinboon,
franciául: feve, gargane, fagot,
spanyolul: huba,
olaszul: fava,
oroszul: ruszkije bobi, ovoscsnüje bobi,
bolgárul: bakla.

Növénytani leírása. A Fabaceae (hüvelyesek) család Vicia nemzetségébe tartozó, egyéves, lágy szárú, 45-180 cm magas, merev szárú bokrot képező hüvelyes növény. Oldalhajtásokat egyáltalán nem vagy csak csökevényeseket fejleszt. Néha két főhajtása is kialakul. Szára négyszögletes keresztmetszetű. Főgyökere és erőteljes oldalgyökérzete 100 cm mélyre is lehatol a talajba. A levelek átellenes állásúak, szárnyasan összetettek, kacs nélküliek. Fekete mézfejtők vannak rajtuk, amelyek a megporzó rovarok csalogatására szolgálnak.

A levélkék oválisak vagy elliptikusak, 4-9 cm hosszúak, és 2-5 cm szélesek. Csúcsuk lekerekített, a levéllemez szőrtelen. A melléklevélkék tojás, féltojás alakúak, néha háromszögűek.

A virágai a levél hónaljában majdnem ülnek, 2-9 fürtűek. A virág 2-3 cm hosszú, fehér vagy lila, egy fürtön 1-4 darab található.

Termése kezdetben lédús, húsos, ekkor fogyasztható zölden. A hüvely 10-20 cm hosszú, 1,5-2 cm széles. Megérve bőrszerűvé válik, elvékonyodik és felpattan, a mag kihullik belőle. Magja vastag, szögletes tojás alakú, egy hüvelyben 1-5 mag található. Színe érett állapotban a fajtától függően barnás vagy szürkéssárga, borsósárga, zöldessárga, máj barna, barnásvörös vagy lilásfekete, ovális alakú. Ezermagtömege 500-2500 g. A magvak csírázóképességüket öt évig tartják meg.

Származása, elterjedése. Mind Európában, mind Ázsiában őshonos. Európai géncentruma a mediterrán térség, ázsiai központja a földrész nyugati és középső része. Már a kőkorszakban termesztették. A régi egyiptomiak, görögök, rómaiak jól ismerték, és nagy mennyiségben fogyasztották. Amerika felfedezése előtt Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában széles körben termesztett babféle volt, az amerikai kontinensről átkerült hüvelyesek azonban később fokozatosan visszaszorították.

Napjainkban nagyobb mennyiséget csak Dél- és Közép-Európában termesztenek belőle, ahol a korai zöldborsóval egy időben piacra kerülő korai zöldségféle, valamint a Földközi-tenger környékén és Közép-Ázsiában. Ez utóbbi helyen, továbbá Észak-Afrikában inkább étkezési száraz babként hasznosítják.

A volt Szovjetunióban is jól ismert, legnagyobb területen Belorussziában, Ukrajnában és a Kaukázusi köztársaságokban foglalkoznak vele, de szórványosan mindenütt termesztik, ahol az éghajlat erre alkalmas.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Régebben érett magjából főleg lisztet készítettek. Újabban került előtérbe zöldségnövénykénti hasznosítása, éretlen húsos hüvelyét és kifejlett, zsenge magját fogyasztják. A kifejlett zsenge bab 100 g-ja 5 g fehérjét, 0,3 g zsírt, 4 g szénhidrátot, 5 mg nátriumot, 20 mg kalciumot, 400 mg káliumot, 100 mg foszfort, 1 mg vasat tartalmaz. Található benne még 0,16 mg ß-karotin, 0,10 mg B1-, 0,15 mg B₂-, 0,1 mg B₆-vitamin, továbbá 80 mg C-vitamin és 0,9 mg nikotinsav (PP-vitamin) is.

A benne levő fehérje sok lizint és kevés metionint tartalmaz. A zöldborsón kívül tehát a lóbab is a fehérjében leggazdagabb zöldségfélék közé tartozik.

Környezeti igényei. Mérsékelt hőigényű, növekedéséhez, fejlődéséhez 15-20 °C az ideális. Csírázási optimuma 22-25 °C, de a csírázás már 3-4 °C-on megindul, 12-14 °C-on pedig jól csírázik. A hideget tűri, —4 °C-ot még káros következmények nélkül elvisel, —7°C-on azonban már károsodik. A nagy meleget bírja, a 30 °C feletti hőmérséklet azonban már kedvezőtlen számára.

Hosszúnappalos körülményeket és intenzív megvilágítást igényel. A megvilágítás időtartamának növekedése fejlődését gyorsítja, és erőteljesebbé teszi hajtásainak növekedését.

Vízigénye a tenyészidőszak első és második felében eltérő. Fejlődése kezdetén sok vizet igényel, akkor érzi jól magát, ha a talaj víztartalma eléri a vízkapacitás 70%-át. Később már csökken a nedvességigénye, magéréskor pedig kifejezetten káros a bőséges vízellátás, mivel csökkenti a magvak életképességét.

Talajigénye. A jó táperőben levő, mély rétegű vályog- és agyagtalajt kedveli. Jó tápanyagfeltáró képességű, azaz a talaj nehezebben felvehető tápanyagait is képes hasznosítani.

Tápanyagigénye tekintetében kálium, foszfor és nitrogén a mennyiségi sorrend. Kalciumból és magnéziumból valamivel kevesebbet igényel, mint a többi nálunk termesztett hüvelyes növény.

Összességében azonban sok tápanyagra van szüksége, 10-12 t/ha zsenge babterméshez 250 kg nitrogén, 130 kg kálium, 60 kg foszfor tiszta hatóanyagot, valamint 250 kg meszet vesz fel a talajból.

Fajtái. Nálunk takarmányfajtáit használják fel humán célokra is, így főként a kis magvú (ezermagtömeg 500 g körüli) LIPPÓI és ÓVÁRI fajtákat. A volt Szovjetunióban kimondottan zöldfogyasztásra előállított fajták is vannak. E fajtákat kizárólag emberi táplálkozásra termesztik. Ezek a fajták a következők: RUSSZKIJE CSERNIJE, a BELOROSZKIJE MESZTNIJE, a VlNDZORSZKIJE BELIJE, VlNDZORSZKIJE ZELENIJE. A nemzetközi kereskedelemben egyik legelterjedtebb fajta a GIANT. Bőtermő, rövid tenyészidejű, hüvelyében 3 db fényes, zöld, széles (kb. 3 cm) mag található.

Termesztése. Meglehetősen hosszú tenyészideje miatt - márciustól július végéig foglalja el a területet - csak főnövényként termeszthető. Utána már csak feketeretek, őszi saláta vagy áttelelő növény termeszthető.

Magvetéssel szaporítják, 40-60 cm sortávolságra vetik. Ajánlatos a mélyebb, 8-10 cm-es vetés. Minél korábban, lehetőleg már március elején vessük el, hogy a vízigényes időszaka a csapadékban gazdagabb késő tavaszi, kora nyári időszakra essen. Vetésével nem szabad késlekedni, mert a március közepe utáni vetés már erősen terméscsökkentő tényező. Kelés után 10-15 cm-es tőtávolságra egyeljük a növényeket. Vetőmagszükséglete 200-400 kg/ha, azaz 20-40 g/m². Az elvetett magvak 10-12 nap múlva kelnek ki.

Házikertekben - a minél korábbi szedés miatt - palántaneveléssel is szaporítható. Ebben az esetben védett helyen - pl. a lakás bármely kellően megvilágított helyiségében - február közepén vethető a mag, és palántája március végén ültethető ki szabadföldre.

Ápolási munkái a gyomirtás, és szükség szerint a tenyészidőszak első felében az öntözés.

A szedési idő a felhasználástól függően változik. Zöldbabként való fogyasztásra az egészen fiatal hüvelyeket szedik. A már kifejlett, de még teljesen zsenge magot kifejtőbabként használják fel.

Általában június közepétől július közepéig szedhető. Várható termése (zsenge, kifejtett bab) 12-20 t/ha, azaz 1,2-2 kg/m². A leszedett zöld hüvely, illetve kifejtett zsenge mag 0-1 °C hőmérsékleten 2-3 hétig is eltartható.

Elkészítésének módjai
A lóbab a zöldbabhoz, a kifejtett zsenge babhoz és az étkezési szárazbabhoz hasonlóan főzhető meg.

Elsősorban zöld salátaként elkészítve kitűnő étrendi hatású, tápláló étel. A lóbab fogyasztásával kapcsolatban meg kell említeni, hogy a magjában található glikozidok favizmus néven ismert betegséget (túlérzékenységet) válthatnak ki. Ez lényegében a glükóz-6-foszfát csökkent működése következtében előálló hemolitikus anémia. Ez a betegség nagy gyakorisággal fordul elő ott, ahol a lakosság sok lóbabot fogyaszt. A rendellenességet a lóbabban minimális mennyiségben található vicin, konvicin és fitát antinutritív anyagokra vezetik vissza, amelynek mennyisége fajtától függően is erősen változó, a kereskedelmi étkezési fajtáknál azonban minden esetben az emberi szervezet számára toxikus érték alatti, ha egyáltalán előfordul bennük.

VI.
Baqali (Irán)
Vicia faba

baqala, baqleh

A hagyományos teaházak (chai khaneh) Iránban az erős tea (chai) mellé szinte mindig adnak gőzben főtt lóbabot hüvelyével együtt, sóval és ecettel tálalva.