Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Metélőhagyma
Allium schoenoprasum L. - Liliaceae

A hagymafélék az északi féltekén általánosan előforduló növények. A metélőhagymát egyesek a Földközi-tenger vidékéről származtatják, mások szerint Közép-Ázsia az őshazája. Jelenleg Európán és Ázsián kívül már Észak-Amerikában is termesztik.

fellegzetesen hagymaszagú, lágy szárú növény, hengeres cső alakú, zöld levelekkel. Gyökérzete majdnem kizárólag szívógyökerekből áll, melyek a talaj mélyebb rétegeibe nem hatolnak be. A közönséges vöröshagymától eltérően - amely az először fejlődő gyökerek pusztulása után ismét gyökereket képez, azaz kétszer fejleszt gyökeret - hagymáján nem figyelhető meg gyökérváltás. A virágzati kocsány mindig levéltelep, csak tőálló levelei vannak. A gázcserenyílások kissé besüllyednek a felszínen, ami a hagyma jó szárazságtűrő képességére utal.

Az álernyős virágzat számos virágból áll, amelyeket kinyílás előtt közös buroklevél vesz körül. Az ernyők kicsik és felfelé állók, a virágok nyele tagolatlan. A virágok sugaras szimmetriájúak, aktinomorfok. A kocsányok általában rövidebbek a virágoknál, a lepellevelek hegyesek, szabadok, csak az alapjukon látszanak összefüggőnek, szép halvány rózsaszínűek, ami miatt a meíélőhagymát dísznövénynek is ültetik. A hat porzószál különálló, szabad, esetenként alul kissé összenőtt: A porzószálak rövidebbek a lepelnél, a tövükön nincs fog. A portokok a háti részükkel nőttek a porzószálakhoz. A magház felsőállású, háromrekeszű, sok magkezdeménnyel. A termés tok, lepellevelek veszik körül.

Környezeti igénye

Hidegtűrő növény. Magjai 3-4 °C-on csírázásnak indulnak, később 15-20 °C-on is gyorsan fejlődik: Levélzete kemény, száraz teleken károsodhat, de a növény ekkor sem pusztul ki. A hagymafélék közül a metélőhagyma tűri legjobban a hideget.

Kisebb árnyékban és gyenge fényben is termeszthető, tehát alacsony fényigényű. A szélsőséges viszonyokhoz kiválóan alkalmazkodik: tűző napon is jól termeszthető.

Erősen száraz, csapadékhiányos éghajlaton is megmarad. Őse kevés csapadékú vidékről származik, szárazságot jól tűrő növény. Az Alföldön a száraz, meleg nyarakat is jól átvészeli. Gyakori szedésekor öntözéssel lehet gyorsítani a fejlődését. Az egészen szélsőséges talajtípusok kivételével minden talajon termeszthető. Közömbös vagy gyengén lúgos talajokon érzi jól magát, a túlságosan savanyú kémhatásúakat nem kedveli. Jó hozamot termékeny, megfelelő táperőben levő, jó szerkezetű és vízgazdálkodású teiiileteken várhatunk.

Évelő volta miatt telepítés előtt ajánlatos alaposan feltölteni tápanyaggal a talajt. Viszonylag alacsony a foszfor- és a káliumigénye, kevéssel több nitrogénnel dúsabb levélzet fejlődik.

Termesztése

Magról vagy tőosztással, az év bármelyik szakaszában szaporítható. Ősszel vagy tavasszal telepítik általában. A talaj-előkészítésnél vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyben marad. Aprómorzsás talajszerkezetet kíván. Tőosztására az ősz a kedvezőbb.

Szeptember végére, októberre készítsük elő számára a talajt. Tavaszi telepítése márciusban esedékes. A töveket ásóval emeljük ki, majd a sarjak számának megfelelően szétszedjük és elültetjük, de többesével is hagyhatjuk.

Magról egyszerűbben szaporítható, különösen márciusban, mert ekkor a talajban mindig van annyi nedvesség, amennyi a keléshez elegendő. Nyári vetésekor a kelésig öntözéssel tartsuk nedvesen a talajt, és ne hagyjuk cserepesedni.

Bármilyen tenyészterületet választhatunk számára. Elhelyezhetjük sorban vagy csomókban. A sortávolság 15-20 cm, azon belül a növények sövényszerűen egymás mellett is lehetnek.

Az évközi munka a gyomtalanítás. Esetenként öntözni is lehet, de nem feltétlen szükséges. Magfogáskor a teljes érés előtt szedjük le a magszárakat, majd utószárítás után csépeljük ki. Teljes érésben nagy veszteséggel lehet a magot betakarítani, mert könnyen pereg. Ősszel a megmaradt, elszáradt magszárakat és elhervadt leveleket vágjuk le.

Régóta foglalkoznak hajtatásával. A töveket ősszel, a fagyok előtt földlabdával együtt szedjük fel, és pincében, hűvös helyen tároljuk. Bármikor hozzákezdhetünk hajtatásához. Cserépbe vagy más edénybe ültessük el a töveket, majd öntözzük meg és vigyük meleg, világos helyre, pl. ablakba, fűtött fólia alá. 20 °C körüli hőmérsékleten néhány hét múlva szedésre alkalmas lombot fejleszt. Túlöntözésétől óvakodjunk, különben a hagymák elrothadnak. A 10 cm-nél hosszabb leveleket tőből vágjuk le és használjuk fel. Egy évadban kétszer, legföljebb háromszor szedhető.

Két típusa, az Allium schoenoprasum f. sibiricum és az Allium schoenoprasum f. riparium közül a finomabb levélzetű riparium kedveltebb étkezési célra, a másik durvább küllemű, inkább dísznövénynek alkalmas.

Többéves állománynál hagymaormányos, hagymabogár, dohánytripsz megjelenésére számítanunk kell, melyek ellen az aktív védekezés a folyamatos szedés miatt igen nehéz. Megelőzésként minél messzebb ültessük át a metélőhagymát a fertőzött helytől. Vigyázzunk, hogy a fertőzött állomány nem kerüljön áthelyezésre.

Felhasználása

Mind szabad földön, mind hajtatáskor díszítő hatása is figyelmet érdemel, üde zöld színével télen a lakásban is szép.

Régi kultúrnövény, már a középkorban is termesztették. Jellegzetes ízét a hagymaolaj adja. Ez az éterikus olaj elfogyasztása után a bőr pórusain kiválik, ezért aki hagymát eszik, jellegzetes hagymaszagot áraszt.

A kéntartalmú alliin a hagyma összezúzásakor felszabaduló alliináz enzim hatására allicinné alakul. Míg az eredeti vegyület szagtalan, addig az enzimmel átalakult már igen intenzív illatú, amely részben tovább bomlik. így az allicin átalakulhat ajoenné és egyéb illékony kéntartalmú vegyületekké, főleg szulfidokká. Míg az eredeti hatóanyagok az étkezést követően 4-5 óra után már eltűnnek a leheletből, addig a metil-, dietil-stb. -szulfidok még a fogyasztást követő 24 óra múlva is érezhetők a kilélegzett levegőben és az izzadságban.

Régóta ismert vértisztító és érelmeszesedést lassító hatása (csökkenti a vér koleszterinszintjét és a vérrögképződést). Újabban egyre többet foglalkoznak bakteriad hatásával, amelyet leggyorsabban a szájüregben és a garatban fejt ki, de bélbetegségek ellen is kiváló. A Földközi-tenger környékén, a skandináv országok lakóihoz hasonlóan, gyakran fogyasztanak hagymát betegségmegelőzés céljára. Étrendjükben nagyon fontos helyet foglal el a metélőhagyma, amelyet egész télen cserépben nevelnek az ablakban. A leveleket levágva újra hajtanak. Tejelő állatok legeltetésekor vigyázni kell, hogy ne egyenek nagyobb mennyiségű metélőhagymát, mert a hagymaolajtól a tej hagymaszagú lesz.

RECEPTEK

• Metélőhagyma-saláta

30 dkg metélőhagyma, 2 kemény tojás, 1 csomó petrezselyemzöld, 5 dkg füstölt sajt, 1 gerezd fokhagyma, borecet, olaj, salátafűszer, só.

Összevágjuk a metélőhagymát, összekeverjük az apróra vágott tojással, a finomra vágott petrezselyemzölddel, a reszelt sajttal, valamint az összetört fokhagymával. Leönt-jük az 1 dl borecettel, 0,5 dl olajjal és a salátafűszerrel készült mártással. Megsózzuk, hűtve tálaljuk.

• Metélőhagyma-mártás

2 csokor metélőhagyma. 3 főtt tojás, 2 dl tejföl, só, cukor, citromlé.

A tojások sárgáját összetörjük és a tejföllel kikeverjük. Sóval, cukorral, citromlével ízesítjük és belekeverjük az apróra vágott metélőhagymát.

• Metélőhagyma torta

20 dkg liszt, 10 dkg margarin, 5 tojás, só, 5 dkg vaj, 4 csomó metélőhagyma, 20 dkg sajt, szerecsendió.

A lisztből, a margarinból és 1 tojásból kevés vízzel összeállítjuk a tésztát. Kevés pihentetés után kinyújtjuk és sütőben megsütjük. A vajon megpároljuk a besózott metélőhagymát. Levesszük a tűzről és hozzáadjuk a 4 tojást, a reszelt sajtot és egy kevés szerecsendiót. A tésztára öntjük és addig sütjük, amíg a tojás meg nem kocsonyásodott.

II.
Metélőhagyma
Allium schoenoprasum L.

Egyik kedves, finom megjelenésű kiskerti növényünk. Vékony, hengeres virágszárán lilás rózsaszínű gömb fejecskéje a zöldségnövényt környezetéből kiemeli. Úgy hat, mint egy szép szabadföldi virágcsokor. Elsőéves (virág nélküli), sűrűn sarjadzó levele mindennapos ételízesítő.

Származása, elterjedése. A fajták keletkezésének őshazájaként a Földközi-tenger vidékét (kultúrváltozat) és az alpesi tájakat említik. Vad alakja Európa, Ázsia, Észak-Amerika magas hegyeiben egyaránt előfordul. Termesztése meglehetősen elterjedt, Európa legtöbb országában, így hazánkban is termesztik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Gyorsan sarjadzik és növekszik, ezért nagy zöldtömeget ad. Mennyisége elérheti egyszeri vágással a 2-5 kg/m²-t, illetve kétszeri vágással a 4-10 kg/m²-t. Étkezéshez mint fűszerező, ízesítő, vitaminokban gazdag zöldségfélét használjuk. C-vitamin-tartalma 40-60 mg/100 g. A családi és piaci ellátásban nagy jelentőségű díszzöldség.

Növénytani jellemzői. Évelő, télálló, lágy szárú díszzöldség. Gyökérzete bojtos, vékony, dús, mélyre hatoló. Hagymája apró, jelentéktelen, gyorsan fejleszt sarjakat, jó megújuló. Levélzete: levelei vékonyak, csövesek, rendkívül ízletesek. A növény teljes kifejlődésekor 30-40 cm magas bokrot képez. Virágzata: a második évben számos vékony magszárat, rajta apró, 2-3 cm-es, nagyon díszes, színes gömbvirágot fejleszt. Májusban virágzik, idegenmegtermékenyülő. Termése a hagymafélékre jellemző tok. Magja kicsiny, fekete. Ezermagtömege 1-2 g. Csírázóképessége 85-95%-os, magja 2-3 évig használható, a vetést követően 14 nap múlva kel ki. Tenyészideje a vetéstől a bokor kifejlődéséig (első vágásig) mintegy 6 hónap, a virág megjelenéséig kb. 14-16 hónap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: közepes fényviszonyok között fejlődik a legjobban. Elviseli a félárnyékot is. Hőigénye: a leghidegtűrőbb hagymaféle, takarás nélkül elviseli a -15, -20 °C-os fagyot. Ugyanakkor nagy hőségben is üde zöld marad. 5-6 °C-os hőmérsékleten már kihajt. Vízigénye: kevés csapadékkal beéri, jó szárazságtűrő. Az öntözés meggyorsítja a fejlődését és zöldtömegét megsokszorozza. Talajigénye: minden termesztésre alkalmas talaj megfelelő számára. Tápanyagigénye: nagy zöldtömegéhez mérten tápanyagigényes. Telepítésekor 5-6 kg/m² érett istállótrágyát adjunk a talajba. A nagyobb zöldtömeg fejlődését pedig fejtrágyázással segítsük elő (20-30 g pétisó).

Változékonysága, fajtái. Két nagyobb rendszertani egysége ismeretes: finomabb levélzetű az A. sch. convar. schoenoprasum. Termesztésre, hajtatásra ez alkalmasabb. Az A. sch. f. sibiricum (L.) Terpó (comb. n.) durvább levélzetű, inkább dísznövénynek alkalmas. A 'Szentesi díszes' (FJ) gyors fejlődésű, finom, sok levelű, középzöld színű, nagyon ízes. Hajtatásra, szabadföldre, ízesítésre egyaránt alkalmas, évente háromszor vágható. Virágja lilás rózsaszínű, nagyon ékes. A 'Grolan' durvább, hajtatásra alkalmas, állóképes. A 'Feinröhriger' nagyon finom megjelenésű, minden célra alkalmas, évente háromszor vágható.

Termesztése. Az évelő parcellában a helye, s így főnövényként 5-6 évig is egy helyen maradhat. Talaj-előkészítése azonos az egyéb hagymákéval.

Szaporítása:
- A magvetés ideje március eleje, közepe (ez már ősszel szedhető és hajtatható is), de bármely időszakban vethető, legkésőbb augusztus végéig (ez csak a következő év őszén szedhető, és hajtatható). Tenyészterülete helyben termesztésre, kifejletten 30 x 10-15 cm, fészkesen 30 x 30 cm. Sorba vetve 2 cm-enként (2-3 cm mélyre) szórjuk a magot, fészkenként pedig 15-20 szemet vetünk, majd átültetéshez vagy étkezéshez használva ritkítjuk. Hajtatási célra kisebb tenyészterület is alkalmas (20 cm-es sortávolság és egészen sűrű magvetés). Az így vetett metélőhagyma anyatelep, mert a visszahagyott résztövek minden évben új sarjakat hoznak. Vetőmagszükséglete 2 g-os ezermagtömegnél (2 cm-es magszóráshoz) 0,4-0,6 g mag/m².

- Tőosztással szeptemberben, októberben (esetleg márciusban) szaporítjuk. A megerősödött töveket 10-15-ösével átültetjük szabadba, vagy hajtatáshoz (ősszel) becserepezzük.

Ápolása: kézikapával, tolókapával gyomtalanítjuk, lazítjuk talaját.

Öntözése nagy szárazságban vagy gyors és nagy zöldtömeg elérésekor, hajtatásakor, cserepezésekor kívánatos, egyébként szárazon termeszthető. Szedése családi, piaci szükséglet szerint történik, amikor a növény a 15-20 cm magasságot eléri. A legnagyobb tömeget a két- vagy több éves, 25-30 cm magas, nagy bokrú tövek adják. Ezek évente kétszer, sőt háromszor vághatok. A szedést éles késsel (sarlóval, kaszakéssel) végezzük. Válogatás, csomózás után értékesíthető.

Hajtatása: a fagyok előtt felszedjük, megtisztítjuk, levélzetét levágjuk, becserepezzük. Hűvös helyen, kihűlt melegágyban, pincében, kamrában stb. tároljuk felhasználásig. Télen bármely időpontban hajtathatunk. A felszedett hagymát 6-12 cm-es méretű cserepekbe, műanyag tejfölöspoharakba ültetjük (vagy egyszerűen sűrűn egymás mellé, a talajra helyezzük a töveket). Melegágyi földet használunk. A hagymákat mérsékelten öntözzük, meleg, világos (napfényes) helyre állítjuk. 18-20 °C-on 2-3 hét múlva 15 cm-es, dús lombot nevel. Hideghajtatással 6 hét alatt éri el ezt a fejlettséget. A lakásban, ablakok közelében, konyhában, verandán is eredményesen nevelhetjük; 12-15 cm-es levélméretnél vágjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Első éves, csöves szára egyszerűségével, egyöntetűségével ragad meg. Kétéves alakjának lilás rózsaszínű gömbvirágai pedig kiemelik ezt a hatást. Kiskerti ágyásnak, előtérnövénynek, útszegélyként, bemutató-, iskola-, hobbi-, üdülőkertbe stb. egyaránt ültethető. Jól mutat és hasznos fa-, kő-, cserépedénybe ültetve stb. is.

Ételek, tálak ízléses, étvágyfokozó díszítéséhez is kiváló. Nyersen kitűnő ízesítő hideg készítményekhez. Gazdag vitaminjai és egyéb aromatikus stb. anyagai folytán fogyasztása nagyon egészséges.

Elkészítése

Nyersen levesek, pörköltek, sült és hideg húsok, vajas és zsíros kenyér, szendvics ízesítésére, díszítésére alkalmas. Tojásrántottát, sült májat, tokányos húsokat is ízesíthetünk vele. A metélőhagymát nyersen, apróra összevágva szórjuk a kész ételre. Így értékes biológiai anyagai (vitamin, szerves sav, íz, aroma stb.) megmaradnak.

• Majonézes metélőhagyma. Főtt tojássárgáját szitán áttörjük, az apróra vágott fehérjével és a felaprított metélőhagymával együtt majonézbe keverjük. Tejfölt, citromlevet adhatunk hozzá, és tetszés szerint fűszerezzük.

• Metélőhagymás körözött. Tehéntúrót vagy juhtúrót villával összetörünk, kevés tejföllel kikeverjük. ízlés szerint köménymaggal, sóval, tört paprikával és apróra vágott metélőhagymával összekeverve ízesítjük. Zöldpaprikába töltve, kenyérre kenve kitűnő. Hidegtálon retekkel, paradicsommal, metélőhagyma félbevágott szárával díszítjük.

III.
Metélő-hagyma
Allium schoenoprasum L.

Angolul: Chives, Cives,
németül: Schnittlauch, Schnittling, Graslauch, Binsenlauch, Schnittzwiebel, Spaltlauch,
hollandul: Bieslook,
franciául: Civette, Ciboulette, Appetit, Brelette, Cive, Fausse echalote,
olaszul: Erba cipollina, Cipollina, Aglio di serpe, Porro settile, Porro settivo,
oroszul: Skoroda, snittluk,
bolgárul: Resanez luk.

Növénytani leírása. Évelő hagyma. Gyökérzete igen dús, s vékony, a póréhagymáénál mélyebbre hatoló. Hagymája rendkívül apró, a száránál alig vastagabb. Rendszeresen, egész tenyészidő alatt fejleszt sarjakat. Levelei hengeresek, vékonyak. Virágai aprók, dekoratív, lilásrózsaszínűek, ezért útszegélyek, kerti utak díszítésére is számba vehető növény. Korán, már májusban virágzik, júliusban érleli magját, amely kissé apróbb, mint a vöröshagymáé. Ezermagtömege 2 g körül van. Csírázóképességét csak egy évig őrzi meg, ennél régebbi magot ne vessünk. Vetés után 14 nap múlva kel ki.

Két típusát termesztik. A finomabb levélzetű Allium schoenoprasum f. riparium a gyakoribb. Hajtatásra ez az alkalmasabb. Az Allium schoenoprasum f. sibiricum durvább levélzetű, hajtatásra kevésbé alkalmas, inkább dísznövénynek használható.

Származása, elterjedése. A vadon előforduló metélőhagymának több változata is ismert. A riparium változatok Nyugat-Európában, a sibiricum az alpesi tájakon őshonos. De előfordul vad alakja Európa, Ázsia és Észak-Amerika magas hegyeiben egyaránt.

Termesztése nem nagy területen, de elég általánosan elterjedt. Európa legtöbb országában termesztik. Házikertek, kis kertészetek gyakori növénye. Hazánkban a fővárosi piacokon, esetleg a nagyobb városokban is megtalálható télen a hajtatott metélőhagyma. Nagymértékű elterjedése nem várható, de a téli változatos ellátást segítő növényként ajánlatos további megismertetése.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. A finom lombozat elsősorban jó íze miatt kerül fogyasztásra. Nyersen hideg készítményekhez, de levesek ízesítésére is használják. Főzelék is készíthető belőle. Megfelelően vágva dekoratív hatású. Mint könnyen előállítható és hajtatható növénynek elsősorban a háztáji kertekben van jelentősége.

Környezeti igényei. Hőigénye hasonló a többi hagymafélékéhez, de valamennyinél hidegtűrőbb; a legkeményebb száraz telek sem tesznek benne kárt.

Fényigénye a termesztési tapasztalatok szerint nem tér el a többi hagymáétól. A kisebb árnyékot is elviseli, hajtatásban gyenge fény mellett is jól fejlődik a lombja.

Vízigénye minimális, jó szárazságtűrő. A mi viszonyaink mellett elegendő számára az évi csapadék, öntözni nem kell. Őszi vetés esetén a keléshez kell nedvességet biztosítanunk.

Tápanyagigénye nem ismert. Ha évekig kívánjuk ugyanazon a területen termeszteni, akkor jól trágyázott talajba vessük. A talajszerkezet iránt nem igényes. A kötött talajokon is szépen díszlik.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Évelő, forgón kívül helyezhető el. Jó mélyen megmunkált talajba vessük.

Szaporítása. A metélőhagymát magról szaporítjuk. Mint jól sarjadó hagyma szaporítható lenne sarjakról is, de a magvetéses szaporítása jóval olcsóbb, szaporább, ezért ez a közismert.

Az év bármely szakában vethető, leggyakrabban március elején, közepén vetik. Ekkor még van elegendő nedvesség a keléshez. A tavasszal vetett metélőhagyma a következő télen már hajtatható. A hajtatási célra termesztett metélőhagymát sűrűn kell vetni, hogy egységnyi területről minél több hagymát nyerjünk. 20 cm-es sortávolság elegendő számára. Ilyen sűrű sorok esetén akár 80-100 g mag is vethető 100 m²-re. Az így vetett hagyma anyatelepként kezelhető, mert nem teljes őszi felszedés esetén minden évben új sarjakat hoz, és folyamatos áruellátást biztosít. De szakaszosan is vethető, tehát a felszedett őszi anyag helyére más területen kell vetni. Legkésőbb augusztus végén kell elvetni. Az augusztusi vetésből származó metélőhagyma azonban csak a következő év őszén szedhető fel és hajtatható. Kiskertek útjának szegélyezésére dekoratív hatása miatt is használható. így több éven át dísze lesz a kertnek, s egyben a második évtől ősszel ritkítható, kettős szerepet töltve be, mivel hajtatási anyagot is ad.

Tőosztással ősszel és tavasszal egyaránt szaporítható. Az őszi jobb, biztonságosabb. Ősszel szeptember végén, október folyamán, tavasszal pedig márciusban osszuk a töveket.

Ápolása. Kizárólag gyomirtásból áll. Sűrű soros vetés esetén csak kézi kapával lehet gyomtalanítani. Egyelőre nincs olyan gyomirtó szere, amelyet már sikerrel használnának. Ha magot nem szedünk róla, az ősszel lekonyuló nagy mennyiségű magszárat a levelek behúzódása után távolítsuk el. Sűrű fogú gereblyével összehúzható a levél- és magszármaradvány egyaránt.

Ha magot akarunk a metélőhagymáról gyűjteni, akkor az érés befejeztével augusztus közepén kell kézzel összegyűjtenünk a magszárat, és napon vagy száraz helyen meg kell szárítani, majd kicsépelni és tisztítani.

Jelentősebb betegsége vagy kártevője nem ismert.

Hajtatása. A töveket a kemény fagyok beállta előtt ásóval szedjük fel úgy, hogy a gyökérzetük megmaradjon, és ha lehet, akkor földlabda is legyen a hagymákon. A felszedett töveket megtisztítjuk, lombtalanítjuk, majd a felhasználásig olyan hűvös helyen tároljuk, ahol nagyobb felmelegedésre nem kell számítani. Kihűlt melegágy, hűvös pince egyaránt jó e célra. Megoldható azonban úgy is a tárolása, hogy télen a hótól és erős fagytól vékony szalmavagy kukoricaszár-borítással védjük meg.

A hajtatás a tél bármely időpontjában megkezdhető. Ekkor a felszedett hagymát 6-12-es méretű cserepekbe ültetjük. Hajtatáshoz jó melegágyi földet használjunk. Úgy töltsük meg a cserepet, hogy a hagymák behelyezése után a cserép felső szintjével legyen a föld azonos magasságban. A hagymákat sűrűn egymás mellé kell helyezni. Házi hajtatásnál lehet cserép helyett lapos lábost vagy egyéb edényt is felhasználni.

A hagymák berakása után mérsékelten öntözzük, s lehetőleg fényes, meleg helyre állítsuk a cserepeket vagy más edényeket. Lehet a cserepeket növényházi asztalokon és asztalok alatt elhelyezni. Fűtött fóliasátor szintén alkalmas a hajtatásához. A hajtatandó metélőhagyma elsősorban talpmeleget kíván, s ha 18-20 °C-on tartjuk, akkor 2-3 hét múlva 15 cm körüli, dús lombozatot fejleszt. Hideghajtatással szintén dús lombot fejleszt, de csak 4-6 hét alatt.

Házi hajtatása jó eredménnyel jár. A megtöltött cserepeket vagy egyéb edényeket világos, meleg helyre helyezzük, ablak közelébe, konyhába, verandára. Ha külsőre tiszták, szépek a cserepek, akkor még díszei is a háznak. A hajtatás ideje a hőmérséklettől függ. Kezelése csak a szükség szerinti öntözésből áll. A túl nedves föld esetleg a hagymák pusztulását is jelenti. Ha túl száraz a talaj és a levegő, akkor keményebb, durvább, kevésbé tetszetős lombozatot kapunk.

Szedése és felhasználása akkor kezdődik, amikor a lombja 12-15 cm-es. Ekkor késsel a levélzetből annyit vágunk le, amennyit egyszerre felhasználunk. Cserepestül is szokták értékesíteni. Az egyszer levágott lombozat még egyszer kihajt, és egy gyengébb szedést még lehetővé tesz. Saját célra, házikertben, fólia alatt is hajtathatjuk.

A szaporítóanyag beszerzése. A második évben hoz magot, ezt nyár végén megszedjük, kicsépeljük és hideg, száraz helyen tároljuk. Magja vetőmagboltokban megvásárolható.

Ételkészítésének módjai
A hajtatott metélőhagyma zöldjét nyersen, apróra metélve szendvicsekre, zsíros, vajas kenyérre teszik. Nálunk más felhasználása nemigen ismert. Szokás húslevesekhez apróra vágva „színesítőnek" is adni. Külföldön sok elkészítési módja ismert. Főzeléknek, mártásnak felhasználható a nem hajtatásban termett levél is, bár ez durvább, rostosabb.