Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Magrúgó (lövőuborka)
Echballium elaterium (L.) A. Rich. - Cucurbitaceae

Egyik legkülönlegesebb, házikertben ismeretlen növényünk. Hamvas, szürkés színű, karéjos, nagyon tetszetős, díszes levele és kissé elfutó szára van (248. kép). 5-7 cm hosszúságú, tüskés, uborkaszerű, húsos kabaktermései mint megannyi kis puska működik. Éréskor vagy a legkisebb rezdülésre a kicsiny uborkák kocsányuknál leválnak, és az így keletkezett nyíláson 2-3 m-re is kilövik kocsonyás tartalmukat a maggal együtt. Ilyenkor nem tanácsos a növény közelébe menni.

Az Azori-szigetektől a Földközi-tenger vidékéig, onnan Elő-Ázsiáig, ill. a Krím félszigetig őshonos. Hazánkban vadon terem. Kiskertben nem fordul elő. Egyéves, lágy szárú, napfény- és melegkedvelő növény. Magja 10 mm hosszú, két végén kihegyezett, uborkáéhoz hasonló. Ezermagtömege 20-24 g, csírázóképessége 80-90%-os, a mag 5-6 évig használható, 6-8 nap alatt kikel. Május közepétől 70-100x70-100 cm-re 6-8 szemet vetünk egy fészekbe, 2-3 cm mélyen (3-4 növényt hagyunk fészkenként). A talajápoláson kívül más gondozást nem igényel. Szárazon termesztjük. Termését óvatosan, maggyűjtő edény (dunsztosüveg) rátartásával szedjük, nehogy szemünk és arcunk megsérüljön. Magját úgy kezeljük, mint az uborkáét, szellős ruhazsákocská-ban tartjuk el.

Hobbi-, bemutató-, különleges és díszkertekbe egyedenként és csoportosan telepíthetjük. A gyermekeket tartsuk távol tőle. A kis uborkák augusztus-szeptemberben érnek. A termés húsa keserűanyagot és elaterin glükozidot tartalmaz, amely már az ókortól kezdve gyógyszer.