Terebess konyhakert

Az ernyősvirágzatúak családja Levisticum nemzetségének 3 faja közül a L. officinale a legjobban elterjedt Európában és Észak-Amerikában. Ősidők óta termesztik fűszernövényként. Nagy Károly Capitularéjában is szerepel és Dioszkoridész is megemlíti. Európában a VIII. század óta van írásos emlékünk róla.

A növény első évben gyökértörzset és alig elágazó, erős gyökeret hoz, tőlevelekkel. A második évtől kezdődően évente virágos szárat is fejleszt. Egy-egy tő 6-8 évig elől, az ültetvényt azonban 3-4 évenként célszerű felújítani, mert idős korban a levél- és szárképződés csökken, a gyökérzet üreges, korhadt lesz. A világossárga gyökértörzs főgyökérben folytatódik, csúcsán pedig levélripacsok vannak.

A szár hossza a 2 m-t is elérheti, általában elágazó. Sötétzöld színű hengeres szára csíkozott, de nem szőrös. Levélállása szórt. A legalsó levelek a legnagyobbak (az 50-60 cm-t is elérhetik), a száron felfelé a méretük fokozatosan csökken. A leveleknek nagy hüvelyük van, kétszeresen páratlanul szárnyasán összetettek, 4-6 levélkepárral. A felső levelek csak egyszerűen szárnyasak. Fordított tojás alakú, fénylő levélkéinek csúcsa hegyes, alsó felükben ép szélűek, a végálló levélke mélyen bemetszett. A gallér- és a gallérkale-velek lándzsásak, ritkán tojásdadok, visz-szahajlottak.

Virágzata 10-15 ernyőcskéből álló, összetett ernyő. Az ernyőcskék sokvirágúak, gallérkájuk is sok levélből áll. Az alsó állású, sötétzöld színű, bordás termőn két szétálló bibeszál van, amelyeken nincsenek szőrök. A sárgásbarna, ellipszoid, két termésfélből álló termés kissé összenyomott. A három hátoldali borda jellegzetesen kiáll, a termés széle szárnyas.

Kevésbé hőigényes, ez a mérsékelt éghajlaton is lehetővé teszi a termesztését. Magjai 4-5 °C-on csírázásnak indulnak. Későbbi fejlődéséhez elegendő 20 °C körüli hőmérséklet, mégis, ha lehet, melegebb fekvésű helyet válasszunk számára, hogy nagyobb illóolaj-tartalmú termést kapjunk. Levelei fagyérzékenyek, csupán mínusz 2 °C-ot viselnek el. A gyökerek azonban a kemény, száraz, hideg teleken is jól áttelelnek, ritkán fagynak ki.

Fényigényes. Termesztése megkísérelhető félárnyékban is, de ekkor jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Kevés napfényen a levelek szinte teljesen elveszítik jellegzetes zelleres illatukat, a gyökértörzsekben is 0,5% alá csökken az ízanyagok aránya.

Vízigényes. A terület és a talaj kiválasztásakor azonban nem az ún. vizenyősség a legfontosabb, hanem hő- és mindenekelőtt fényigényének a kielégítése. Mélyre hatoló gyökérzete akár 1 m-es mélységben is eléri a vizet. Szerkezet nélküli homoktalajon ne kísérletezzünk a termesztésével, csak akkor, ha öntözhető. Hasonló módon kerüljük az erősen kötött, levegőtlen agyagtalajokat is, mert ezeken túl gyorsan öregszik a gyökértörzs, azaz hamar üregessé, értéktelenné válik, emellett gyér levélzetet is hoz. Középkötött, inkább lazább szerkezetű, jó vízgazdálkodású, lehetőleg mély rétegű talajokat válasszunk termesztéséhez. A talaj jó táperőben legyen, hogy nagy tápanyagigényét több évre ki tudja elégíteni.

Közvetlenül szervestrágyázott helyre ne ültessük. Az ültetés előtti évben trágyázzuk meg alaposan a területét (10 m²-re 40-50 kg), majd bő tápanyagot igénylő, de ne talajzsaroló kapásnövény után következzen. Ültetés előtt a műtrágyák közül 40 dkg szuperfoszfát, 25-35 dkg kálisó és 20-30 dkg pétisó elegendő 10 m-enként. Nitrogéntartalmú műtrágyával (10 m-enként 4-5 dkg hatóanyag, ez 15-20 dkg pétisónak fele meg) a vegetációs időben 1-2 alakommal fejtrágyázzunk. Évelő, minden ősszel pótoljuk a kivont tápanyagot a sorközökbe szórt 30-40 dkg szuperfoszfáttal és 15-25 dkg kálisóval 10 m²-enként.

Szaporítására három módszer terjedt el: helyrevetés, palántázás, tőosztás. A helyrevetés és a tőosztás előkészítése megegyezik. Az őszi ásást, szántást munkáljuk el és gereblyézzük simára, készítsünk magágyat. Késő ősszel, a komolyabb fagyok beállta előtt vessük el a magokat. 60 cm-es sorokba, 1-3 cm mélyre. A sorok két végét jelöljük meg.

Tőosztáskor a nyugalomban levő idősebb töveket fagymentes téli napokon ássuk ki és vágjuk 3-4 részre. Minél kisebb sérülést ejtsünk. Mindegyik részen legyen gyökér és néhány rügy. Az egyes darabokat 60 X 35-40 cm-es távolságra helyezzük a talajba és tömörítsük köré a földet, enyhén fel is kupacolhatjuk.

Kiskertekben ajánlható és biztonságos a palántáról való szaporítás. Ebben az esetben a lestyán majdani helyén szeptemberig lekerülő növényt termeszthetünk. Az előnövény betakarítása után távolítsuk el a növénymaradványokat és a gyomokat, majd szántsuk, illetve ássuk fel a területet és egyengessük simára. A talaj néhány hetes ülepítése után megkezdhetjük a palántázást. A palántát szabad földben neveljük 20 cm-es sor- és 8-10 cm-es tőtávolsággal. Késő ősszel vagy tavasszal, március-április táján vessük. Az ágyast folyamatosan tartsuk gyommentesen, nyári nagy melegben néhányszor öntözzük meg.

A palántákat szeptember végén, október elején ültessük ki 60x40 cm-re. A fiatal növényeket néhány cm-rel mélyebbre helyezzük, mint ahogy a palántanevelő ágyban voltak és 4-5 cm-es földtakarással védjük a téli fagyoktól.

Évközi ápolási munkái között a gyomtalanítás a legfontosabb. A helyrevetett állománynak 3-4 leveles korban állítsuk be a tőszámát. Májusban, illetve augusztus elején fejtrágyázhatunk, emellett háromszor-négyszer, növényvédő szerekkel kombinálva, Peretrixxel, Wuxállal vagy más levéltrágyával permetezhetjük. A gyökeréért termesztett lestyánról a kialakuló magszárakat tőből törjük ki.

A kártevő gombák közül a peronoszpóra és szeptóriás levélfoltosság előfordulására többéves állományban gyakrabban számíthatunk. Az állati kártevők közül a levéltetvek okozzák a legnagyobb gondot, különösen a magtermesztésben.

A levelek szedését nyár elején és ősszel, még sárgulás előtt végezhetjük. Legegyszerűbb 8-10 cm-es csonk visszahagyásával szárastól lesarlózni, majd megszárítani. Egy évben kétszer vághatjuk, de az elsőéves fiatal állományt csak ősszel vágjuk.

A termést a folyamatos érés és pergés miatt több szakaszban takarítsuk be. Ne várjuk meg a teljes érést, hanem amikor az ernyők barnulni kezdenek, metszőollóval vágjuk le és száraz helyen utóérleljük. 4-5 év múlva célszerű az állományt megújítani. Ősszel a töveket ássuk ki a gyökerekkel együtt, ha nem nevelhetünk palántát, akkor tőosztás-sal szaporíthatjuk. A fennmaradó tövek gyökereiről távolítsuk el a szárrészeket, majd mossuk tisztára és félbevágva 10 cm-es darabokra aprítva szárítsuk meg. ízesítésre a levélhez hasonlóan használható fel, jóval erősebb az illata, zárt dobozban tároljuk.

Magvetéssel történő szaporításakor még vetés előtt ellenőrizzük a magok csírázóké-pességét, mert a termések igen gyorsan, 1-2 év alatt csírázóképességüknek akár 80-90%-át is elveszíthetik. Ezermagtömege: 3-4 g. Levélből 1,5-2 kg/10 m², gyökérből 1,7-2,2 kg/10 m² hozam várható.

A növény a különböző szerves savakon, cukrokon kívül mintegy 1,0% illóolajat tartalmaz. Az illóolajban található butilftalid származékok adják a növény jellegzetes illatát. Ez a kifejezett illat a Maggi fűszerből ismeretes, ugyanis annak nagy részét ez a növény adja. Innen kapta néhány vidéken a maggifű nevet is. Régen halványított levélnyelét kissé fűszerezve, sózva finom csemegeként fogyasztották.

Gyökereiben a levelek illóolajához hasonló vegyületeken kívül főleg kumarinok halmozódnak fel, erős intenzív illatot adva a föld alatti részeknek. Sok helyen csak a gyökérből állítanak elő illóolajat szakaszos üzemi lepárlással.

A középkor óta nemcsak fűszer-, hanem gyógynövényként is felhasználják. Kezdetben a föld feletti részeket gyűjtötték, ma már csak föld alatti szárát, rizómáját szedik. Gyógyászatban a vizelethajtó teakeverékek egyik komponense. A neve is valószínűen összefüggésben van ezzel - a latin levare = könnyíteni szóból származtatják.

A lestyánmagot kávéőrlőben durvára daráljuk, gézbe csomagolva jól zárható üvegbe tesszük és ráöntjük a pálinkát. Néhány hétig áztatjuk, leszűrjük és aromaként használjuk, ízlés szerinti erősségű pálinkát készíthetünk vele, keverhetjük semleges, nem kellemes aromájú pálinkával is.

A lestyánpálinkához adjuk a citromszeletet, a bort. Jégkockával kínáljuk.

8 szelet rövidkaraj, lestyánlevél, kakukkfű, izsóp, 5 paradicsom, vaj, sajt.

A hússzeleteket kivetjük, besózzuk és félig egymásra fektetve kivajazott tűzálló tálra fektetjük. Tetejét megszórjuk az őrölt fűszerekkel és befedjük a paradicsomkarikákkal. A paradicsomot sózzuk és ezt is szórjuk meg a fűszerekkel, majd borsónyi vajdarabkákat szórjunk a tetejére és a tálat alufóliával fedjük be. Forró sütőben 50 percig süssük. Tálalás előtt hintsük meg reszelt sajttal.

1 pecsenyekacsa, 1 fej vöröshagyma, őrölt lestyánlevél, 2 zsemle, 1 tojás, 10 dkg füstölt hús, 1/2 dl fehérbor, só, bors, 2 evőkanál olaj.

A pecsenyekacsa belsejét bedörzsöljük a lestyánnal. Olajon megpirítjuk a hagymát, belekaparjuk a kacsa máját és a tűzről levéve összegyúrjuk a tejben áztatott, kinyomkodott, összemorzsolt zsemlével, nyers tojással, a felaprított füstölt hússal, borral. Meghintjük sóval, borssal, lestyánnal és ezt a tölteléket a kacsa hasüregébe töltjük. A kacsát kivajazott alufóliába csomagoljuk és forró sütőben kb. 1 óráig sütjük. Ezután a fóliát levesszük és a húst ropogósra sütjük.

2 m magasra növő, impozáns megjelenésű fűszer- és gyógynövény. A zeller és a petrezselyem jó tulajdonságait, illatát egyesíti magában. Régebben közkedvelt házikonyhai és gyógynövény volt. Jelentősége napjainkban ismét növekszik.

Származása, elterjedése. Hazája Délnyugat-Ázsia. Európában és Észak-Amerikában közismert, hazánkban kisebb területen termesztik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Régóta kedvelt ízesítő növény. Levelét, termését, főként gyökérzetét ételek, készítmények fűszerezéséhez használják. A Maggi-kocka jellegzetes ízét a lestyán adja. Aromás ízű részeit és illóolaját a konzerv-, a likőripar és a gyógyszeripar is felhasználja. Gyökértörzsében és gyökereiben 0,5-1%, leveles szárában 0,15-0,45%, leveleiben 0,08-0,24%, érett termésében pedig 0,8-1,5% illóolaj található. Ezenkívül a gyökér kumarinokat, angelikasavat, cukrot, keményítőt, szerves savakat, sókat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Évelő, lágy szárú növény. Gyökérzete: jellemző rá a 40-50 cm mélyre hatoló, vaskos, függőleges gyökértörzs és a belőle fejlődő 10-30 cm hosszú, 1 cm vastag, húsos, fehéres színű gyökerek. Szára 1,5-2 m magas, elágazó, üreges. Levélzete: 50-60 cm-re is megnövő, hosszú, hüvelyes nyelű levelei kopaszok, fénylők, kétszeresen szárnyaltak. Virágzata lapos, összetett, sokvirágú ernyő, virágai sárga színűek, kétivarúak. Termése lapított, hosszúkás ikerkaszat. Ezermagtömege 4-5 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 2 évig csírázik, lassan, 3 hét múlva kel ki. Egész éves növény.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kedveli a napsütést, megnő azonban félárnyékban is, de aromájából sokat veszít. Höigénye: melegigényes, de nem fagyérzékeny, jó áttelelő. Vízigényes, jó vízgazdálkodású talajon szárazon termeszthető. Talajigénye: a mély rétegű, humuszban gazdag, középkötött talajokat kedveli. Tápanyagigénye: sok tápanyagot használ fel. Telepítésekor 6-8 kg szerves trágyát, 50-70 g vegyes műtrágyát adjunk négyzetméterenként és 2-3 évenként pótol-juk.

Változékonysága, fajtái. Az ismertetett alapfajt termesztik. Hazai minősített fajtája a köztermesztésü növényanyagból szelektált 'Budakalászi'.

Termesztése. Évelőként 3-6 évig marad a helyén (dísznek tovább is), tehát fő kultúrában neveljük. Évelő gyomoktól mentes területet igényel. Egymagában szeret tenyészni. Talaj-előkészítése: 30-40 cm-es forgatás, ásás, mélyszántás szerves- és műtrágyázással. Tenyészterülete 50-70x50-70 cm, dísznek 100x100 cm. Helyrevetése: „tél alá" is vethetjük késő ősszel, de ez nem mindig eredményes. Leghelyesebb tavasszal, március-áprilisban, 1-1,5 cm mélyen vetni, fészkenként 20-30 maggal. 3-4 növényt hagyunk meg. Vetőmagszükséglete 0,3-0,6 g/m². Palántáról nevelve áprilisban vetjük hidegágyba 10-15 cm-es sortávolságra, innen szeptemberben ültetjük ki a növényeket az ismertetett tenyészterületre, fészkenként 3-4 tövet. Ültetés előtt a palánták levelét megkurtítjuk. Tőosztással a növények pihenőideje alatt szaporítjuk. A fejlett (4-5 éves) töveket annyi részre tépjük, hogy mindegyiken maradjon gyökér és rügy. Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, a hajtások visszavágása, esetleges fejtrágyázás. Szedése: házi, piaci szükségletre igény szerint vágjuk a levelet, és frissen vagy szárítva használjuk fel. Szeptember-októberben pedig éretten gyűjtjük be nagyon illatos termését. A legfőbb értéket, a drogként használt gyökeret 3-5 év után ássuk ki, megmossuk és 2-4-felé hasítva, 10-15 cm hosszúságúra darabolva, fedett, száraz, meleg helyen szárítjuk, és így tartjuk el. Halványítása: a fiatal hajtásokat, leveleket a kardihoz hasonló módon halványíthatjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Nagy térségekben mutat igazán szépen. Egyedi vagy csoportos háttérnövénynek, utak szegélyezésére, bemutató-, iskola-, hobbi-, házi-, haszonkertekbe ültessük. Ernyős, virágos ága padlóvázában zölden és szárazon is mutatós.

Zeller, petrezselyem helyett levele zölden és szárazon kiváló ízesítő. Gyökere még erősebben fűszerez. Napjainkban főként ez van forgalomban. Kiváló levesízesítő, de főzelékek, saláták, konzervek és diétás ételek fűszerezésére is kiváló. Likőrök készítéséhez, cukrászati termékekhez is használják. Teája nagyon jó gyomorerősítő, emésztést serkentő, vizelethajtó. Epe- és vesekőoldó teakeverékekben is igen hasznos. Kiváló háziszer a nikotin- és alkoholmérgezésekre.

Elkészítése
Zeller helyett általánosan használhatjuk leves és egyéb ételek ízesítésere.

• Halványított lestyán. Nyersen, sóval fogyaszthatjuk. Elkészíthetjük a halványított zellerhez hasonló módokon is.

• Vegyes zöldségleves lestyánnal. Petrezselyemgyökeret, sárgarépát, karalábét, zellert és lestyánt apróra vágunk. Adunk hozzá zöldborsót, petrezselyemzöldet, reszelt hagymát és az egészet kevés vízben puhára pároljuk. Liszttel megszórjuk, és csontlével felengedjük. Megsózzuk, és kevés rizst főzünk bele.

• Dr. Völgyesi-féle vízhajtó tea. Fél liter vízhez lestyángyökér, iglic-gyökér, borókabogyó, zsúrlófű, porcikafű keverékéből 2 evőkanálnyit teszünk. 1-2 perces forralás után 5-10 perc múlva leszűrjük. Naponta többször fogyasztandó.

Más néven: magginövény, orvosi lestyán, levescsík, lescsihán, lóstya

Eredet: Irán, Afganisztán; a görögöktől a rómaiak tanulták meg termesztését, hasznosítását. A rómaiak hozták Pannóniába. A középkori Magyarország népszerű fűszere volt.

Külsőre a zellerhez hasonlítható, nagy termetű növény. Az illata és aromája is hasonlóan intenzív, csak kicsit más. (Talán a zeller, a petrezselyem és a sárgarépa illatanyagainak keveréke.) Illóolajokat, kumarinokat, cukrot, angelika-, alma-, kávésavat tartalmaz.

Évelő növény, több, mint 2 m magasra nő; kiterjedése eléri a 80 cm-t; gyökere szürkésbarna, vaskos, húsos, szerteágazó; aromás levele hármasan szárnyalt, sötétzöld, fényes, illatos; szára gömbölyű, üreges, pirostól a zöldig terjedő színű; virága kicsi, halvány zöldessárga; magja barna, ellipszis alakú, igen aromás. Vitamintartalma nagyon magas.

A család lestyán szükségletét 1–2 tő kielégíti. A gyökereket 3–4 éves növény kiásásával nyerjük. Mosás után hámozzuk szeleteljük vagy kockázzuk fel és gyorsan szárítsuk meg. A szárított levél és a gyökér porítva is tárolható jól záró edényben. A zöld levelet ledarálva, sózva is tartósíthatjuk.

Leginkább a levelét használjuk fűszerként, levesekhez, sültekhez. A klasszikus Maggi keverék alapfűszere, ezért maggi néven is ismert a lestyán maga. A levelén kívül a gyökere és magja is fogyasztható, a gyökerét reszelve salátába, a magját a levélhez hasonlóan fűszerként lehet alkalmazni. Erős aromájú, óvatosan kell bánni vele. Az egész növény frissen vagy szárítva használható levesekhez és egytálételekhez egyaránt. A szárat és a virágot az ételbe főzve, a zsenge friss leveleket viszont apróra vagdalva, csak tálalás előtt tegyük az ételbe. Gyökeréből meghámozva főzelék készíthető, magja egészben vagy őrölve sajátos ízt ad süteménynek, salátának, rizsnek, burgonyapürének.

Teája vizelethajtó és segít gyomorpanaszok, emésztési zavarok esetén. Jó háziszer nikotin- és alkoholmérgezés esetén.

IV.
Lestyán

angol: lovage
német: Liebstöckel, Maggikraut
francia: livéche
spanyol: levístico, apio de monte
olasz: levistico
török: selam otu
orosz: ljubisztok

A lestyán (Levisticum officinale) mediterrán tengerpartokról származik, páraigényét öntözéssel és némi árnyékolással biztosíthatjuk. Legjobb neki, ha a fák között a déli tűző naptól védve, de nem mély árnyékban élhet. Hosszú életű évelő, májusban hatalmas üde tőleveleit használjuk, és ilyenkor érdemes szárítani is belőle, ezt később lemorzsolva egész télen szórhatjuk a zöldséglevesekbe. Ha a három éves töveket ősszel kiássuk, a hosszú, húsos gyökerek egy részét levágjuk, meghámozzuk, feldaraboljuk, szárítjuk, a húslevesben „Maggi kocka” helyett használható. A kiásott tövek maradékát vissza lehet ültetni, de a bennszakadt gyökérmaradványokról is kihajt tavasszal. Magját is használják fűszerként. Magvetéssel szaporíthatjuk tavasszal.

Növénytani leírása. Az Umbelliferae (ernyősvirágzatúak) család Levisticum nemzetségébe tartozó évelő növény, mintegy 130-140 cm magasra nő meg. Szára csupasz, belül üreges, levelei hosszú nyelűek, sötétzöldek, fényes felületűek, kétszeresen vagy háromszorosan szeldeltek. Az alsók nagyok, hosszú kocsányon helyezkednek el, a felsők ülők. Virágzata összetett ernyő, virágai aprók, világossárga színűek. Termése 5-7 cm hosszú, világosbarna, benne 2 mag van. Ezermagtömege 2-3 g, azaz 1 g-ban 300-500 db található. A vetés évében csak tőleveleket, a második évtől már virágszárat is fejleszt. Júliusban, augusztusban virágzik. Fiatal levelei és hajtásai illóolaj-tartalmúak, ez adja kellemes, aromás ízét, amely a petrezselyemére emlékeztet. Friss gyökere 0,3-0,5 g illóolajat tartalmaz.

Származása, elterjedése. Vadon termő változatai ma is megtalálhatók a volt Szovjetunió európai részén és a Kaukázusban. Széles körben ismert, népszerű zöldségkülönlegesség Ukrajnában is. Nagyüzemekben nem, csak háztáji gazdaságokban, házikertekben termesztik.

Igényei és termesztése. Hidegtűrő, igénytelen növény. Bármilyen talajon megterem, de a mély rétegű, humuszban gazdag, nyirkosabb talajokat kedveli. A külterjes termesztési körülményeket is jól bírja, de az öntözést és a trágyázást meghálálja.

Kora tavasszal, márciusban, áprilisban kell elvetni, 60-70 cm sortávolságra, 2-3 cm mélyre. Vetőmagszükséglete 6-7 kg/ha, azaz 0,6-0,7 g/m².

A vetés utáni 15-20. napon kel ki, ezután 40-50 cm tőtávolságra egyeljük.

Vegetatív úton, a 3-4 éves növény gyökereinek feldarabolásával is szaporítható, amelyet ugyancsak tavasszal kell elültetni.

Palántaneveléssel is szaporítható. A magot májusban-júniusban vetik szabadföldi ágyakba, 15-20 cm sortávolságra. A palántákat szeptemberben-októberben ültetik ki állandó helyükre 60 x 40 cm-es sor- és tőtávolságra. Hektáronként így 600-700 g mag, illetve 40-45 000 palánta szükséges. A palántanevelés az állandó helyre vetésnél biztonságosabb.

Ápolási munkái: a gyomtalanítás és az öntözés. Az erőteljes gyökérfejlődés elősegítésére a virágszárakat - még virágzás előtt - tőből el kell távolítani. A betakarítás ideje a tenyészidőszak vége. A felszedett gyökereket tisztítják, majd addig szárítják, amíg pattanva nem törnek.

Ha a lombját hasznosítják, akkor kb. 6 évig érdemes meghagyni. Levele egész nyáron szedhető. Ha gyökereit kívánják felhasználni, az legkorábban a telepítés utáni 2-4. év végén szedhető fel. Várható levéltermése 20 t/ha, azaz 2 kg/m², gyökértermése 10-12 t/ha, vagyis 1,0-1,2 kg/m². A magtermés 500-700 kg/ha, azaz 50-70 g/m².

Felhasználási lehetőségek
Zsenge, zöld részei (levele, hajtása) ételek díszítésére, fűszerezésére használhatók fel. Gyökeréből a volt Szovjetunióban lekvárt készítenek, és cukrozva teszik el télire. A szárított gyökér, a drog, a gyógyszeripar fontos alapanyaga. A megszárított levelek télen tárolhatók.

VI.
Lestyán
Levisticum officinale Koch.
Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae, Umbelliferae)

A lestyán évelő növény, tömzsi, sokágú, sárgásbarna gyökérrel. Szára kerek, finoman bordázott, belül üreges. Felső részén elágazik, magassága elérheti a 1,5-2 m-t is. Levelei alul nyelesek, felül ülők, nagy, feltűnő hüvellyel. A levéllemez az alsó leveleken kétszeresen, a középsőkön egyszeresen szárnyasan tagolt, felül egyszerű, a levélkék tojásdadok, durván fogazottak. A levelek színe fényes sötétzöld. A sárga virágok 10-20 sugarú összetett ernyőket alkotnak, a gallér- és gallérkalevelek megvannak. Júliustól augusztusig virágzik. Termése sárgásbarna, 5-7 mm hosszú, enyhén összenyomott ikerkaszat.

A lestyán Dél-Európából ill. Délnyugat-Ázsiából származik, manapság fűszerként és gyógynövényként is nagy tételben termesztik. Kedveli a meleg és jó vízellátottságú termőhelyet.

A (legalább) kétéves növények gyökerét (LEVISTICI RADIX) és virágzó hajtását (LEVISTICI HERBA) egyaránt gyűjtik, a nagyobb gyökérdarabokat darabokra vágva szárítják.

DIOSZKORIDÉSZ szerint "A gyökerek és a magok melegítő, az emésztést segítő erővel bírnak, jók a belső részek fájdalmára, felfúvódások és feldagadások ellen, főképpen a gyomor esetében és kígyók és mérges állatok szúrására és harapására. E gyökér és a magok megiva hajtják a húgyot és az asszonyok hószámát, ugyanezt teszi a gyökér tamponnal elkészítve és a hüvelybe téve. A gyökereket és a magokat befőzik és ecettel elteszik lábdagadásra. Jó az emésztést segítő gyógyszerek közé keverve, hasznos a gyomornak, ezért Liguria lakói e gyökereket a bors helyett használják ételeikben és kásáikban. Magjait másik, hasonló magokkal hamisítják, de íz alapján könnyen megkülönböztethetők, mivel a hamisak keserűek. Egyesek e magokat édeskömény és turbolyamagokkal hamisítják."

SZENT HILDEGÁRD szerint a lestyán meleg fű, amelyet nem érdemes a gyökerei nélkül enni, mert a szellemet és a testet egyaránt elnehezíti. Repkénnyel együtt vízben megfőzve és borogatásként feltéve akkor használ, ha "valaki nyaki mirigyeinek fájdalmától szenved, ... erei a nyakán megduzzadtak". Köhögés ellen elég bonyolult receptet ajánl: "...végy lestyánt és zsályát egyformán, és édesköményt, kétszer annyit, mint e kettő, és tedd ezeket együtt jóféle borba, amíg a bor átveszi ezeknek az ízét, ezután a füvek elvetésével melegítsd fel a bort, és idd evés után, amíg meg nem gyógyulsz". Ezt a bort egyébként hidegen kell inni, ha a köhögés mérsékelt, és melegen, ha a köhögés erős. A lestyánt csalánnal keverve a lovak köhögésére és gyomorfájdalmára is jó gyógyszert kaphatunk.

HIERONYMUS BOCK szerint "A kerti és a vad lestyánok száraz forró természetűek, minden mérges bajra belsőleg és külsőleg az angyalgyökérhez hasonlóan használhatók. Galénosz azt mondja, hogy olyan hevesen melegít, hogy kihajtja a húgyot és az asszonyi vérzést és elűzi a szeleket és a felfúvódást is. Matthiolus a harmadik fokon melegnek és száraznak tartja, azt mondja, megnyit, szétoszlat, tisztít, szubtilis anyag. Az apotékákban a gyökereket, magokat és füvet veszik és az egész növényből desztillált vizet használják. Sok jó erénye van, csillapítja a szülés utáni fájdalmakat, tisztítja a kismamát, segíti a hószámot, őrli a követ, hajtja a húgyot, könnyűvé teszi a szülést, kiűzi a halott magzatot és a méhlepényt, szétoszlatja az alvadt vért, jó hideg köhögésre, könnyűvé teszi a légzést, tisztítja és élesíti a látást, gyógyítja a száj sebeit, elűzi a foltokat az orcáról és a kék vagy vörös foltokat is. A kerti lestyán gyökere megszárítva és porrá törve derék gyökér az ételbe, hasonló az idegenföldi borshoz, jó a hideg gyomorra, segíti az emésztést és elemészt minden túlságban levő nedvességet, csillapít minden belső fájdalmat is, borban megiva alkalmanként nyolcad latnyit kihajtja a mérget, a húgyot, az asszonyi vérzést és minden bajra jó, ami az angyalgyökérnél már leíratott. A magvak minden dologban forróbbak és erősebbek. A lestyán égetett vize, ha gargalizálnak vele és meg is isszák, akkor szétoszlatja és meggyógyítja a nyak és az oldalak fekélyeit. A gyökeret sóval és ecettel teszik el, mint az örménygyökeret és hasonlókat. A vad vízi lestyán a méreg és a kő kihajtásában és a fájdalom csillapításában a kertihez hasonló hatású. A gyökér és a magok borban megfőzve kihajtják a sárgaságot és a fekete melankóliát. A gyökérből készített kivonat nagyon jó hideg gyomorra, méhre és testi fájdalmakra, elűzi a szeleket és serkenti az emésztést. 1 skrupulusnyit kell adni lestyánvízzel. Más alakban használva is jó a mondott bajokra. A száraz gyökerekből, magokból, fűből és virágokból készített olaj különösen jó zsigeri fájdalmakra, ilyenkor 3 cseppet kell meleg borral beadni. Sója segítség pestisben, acsalapugyökér, benedekfű, ruta, varfű, citromfű, angelika vizével 10 gránumnyit bevéve... A halott magzat kihajtására végy másfél latnyi porrá tört lestyánmagot, add be fehér borral. A lestyánból készült gőz és vízfürdők hajtják a húgyot, a követ, az asszonyi betegséget és minden belső szervet melegítenek. A gyökér vagy a magok megtörve és a kígyók, pókok, skorpiók és veszett kutyák mérges marására téve csillapítják a fájást és kihúzzák a mérget. A gyermekágyasok használják e gyökeret, füvet és magokat ételükben és italukban, vegyenek gőzfürdot is, hogy szülés után jól kitisztuljanak. A lestyánvíz feltéve jó megdagadt fejre, gonosz sebes torokra, ha mossák vele és gargalizálnak. Ugyanígy lestyáncsövön keresztül iva gyógyítja a torokfájást, más erényei az angyalgyökérhez hasonlóak. A lestyánvíz tiszta orcát ád, szép tiszta fehér bort, ha néhány napon át mosakszanak vele... A lestyánból égetett víz gyógyítja a száj, a torok, a fenék és a nemi részek minden sebesülését, ha mossák vele és lenkendővel borogatják. Egy jó zsákocska a méh megdagadására: végy lestyángyökeret, törd szét apróra, főzd zsákocskában borban és vízben és kinyomva tedd az altestre."

Mai felhasználások:
Hatóanyagok: a gyökér 0,6-1% illóolajat (többek a között a jellegzetes fűszerillatért - "Maggiszagért" - felelős butilftalidot) és kumarinokat (umbelliferon, bergaptén, pszorálok) tartalmaz.
Gyógyhatások: Átmosóterápiaként ajánlott az alsó húgyutak nemspecifikus gyulladásos megbetegedéseinek kezelésére, illetve vesehomok kihajtására vagy megelőzésére. A butilftalid (ligusztilin) a simaizmokra ható görcsoldó hatással bír, a vizelethajtó (akvaretikus) hatásért szintén az illóolajok felelősek.
A felsoroltakon kívül emésztőszervi panaszok esetén nyugtatóként, görcsoldóként, szélhajtóként, általában az emésztést serkentő drogként használják (főképpen fűszer formájában). A népi gyógyászatban migrén, fejfájás kezelésére is ajánlják.
Adagolás: 2 csapott teáskanálnyi szárított gyökeret 1/4 l hideg vízzel leöntünk, felforraljuk, és rögtön leszűrjük. Napi adagja 2 csészényi tea (4-8 g drog).
Mellékhatások: A furanokumarinok UV-fény hatására fényérzékennyé tehetik a bort (fotoszenzibilizáció), ezért hosszabb távú lestyán-kúra esetén a napfürdőzést és főképpen a magashegyi napozást kerülni kell. Akut vesebetegségek, a vesefunkciók csökkentése, a vesék vagy a szív csökkent teljesítőképessége miatt megjelenő ödémák és terhesség esetén ellenjavallt! Gyógyszerkölcsönhatások nem ismertek.