Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Kötözősaláta
Lactuca sativa provar. crispa L. - Asteraceae

A fészkesvirágzatúak családjában, a kemény fejet nem képező salátacsoporton (cv. secalina) belül található, a hullámos levelű metélősalátával (v. secalina) együtt. Ősének az Európában és Ázsiában vadon előforduló keszegsalátát (L. seriola) tartják, melynek levelei árnyékmentes helyen nagyjából észak-déli irányban állnak (kompasznövény).

Egyéves növény. Főgyökere erős karógyökér. Sérüléskor a gyökérnyakból kiindulva erős oldalgyökereket is fejleszthet, melyek gyorsan, de a fejes káposztához képest kevésbé mélyen hatolnak a talajba. A tejnedvet is tartalmazó gyökerek hosszúsága általában elérheti a 80-100 cm-t. A gyökérzet oldalirányba terjedelmesebb, kevésbé tör meredeken a talajba. Rövid szárán (torzsáján) a levelek szórtan helyezkednek el. Levelei zöldessárga színűek, lapát vagy hosszúkás tojásdad alakúak. A levél széle fajtánként változó: a majdnem simától, a fodrozotton át a fogazottig, minden forma előfordulhat. A fejes salátáénál vastagabb levéllemeze kopasz, esetleg az erek mentén enyhén szőrös. A levélnyél és a fonákon kidudorodó erezet jóval erősebben fejlett, mint a fejes salátáé. A levelek egyes fajtákon lazán szétterülnek, de vannak olyan típusok, amelyeken a belső levelek többé-kevésbé laza fejjé állnak össze. Hajtása jóval megnyúltabb mint a fejes salátáé.

A gyors gyökérnövekedéshez hasonló a virágszár kialakulása is. A szár magassága elérheti az 1 m-t, erősen elágazik. Az igen széles vállal szárölelő szárlevelek már jóval kisebbek a faleveleknél, átmérőjük a virágzat felé haladva fokozatosan csökken, a lándzsás alakig. A szár csúcsán fészkes, szélesen sátorozó buga virágzat helyezkedik el. Az egyes virágokban csak sárga színű nyelves virágok fejlődnek (Liguliflorae alcsalád). A virágok kétoldali részarányosak (zigomorfok). A fészekpikkelyek 2-3 sorban foglalnak helyet. A külsők tojás alakúak, fele olyan hosszúak, mint a belsők, tövüknél kártyásak. A belsők hosszúkás lándzsásak, mirigyszőrösek is lehetnek. A nyelves virágok kétivarúak, öt hosszúkás portokjuk zöldessárga színű. A 2-4 mm hosszú kaszattermés bóbitája apró pikkelyekből áll. A termés színe a szürkétől a feketéig terjed.

 

Környezeti igénye

A fejes salátához hasonlóan kevésbé hőigényes zöldségnövény. Magjai már közvetlenül fagypont felett csírázásnak indulnak. Később 14-20 °C között fejlődik a legjobban. A nagy meleget a fejes salátánál jobban elviseli. A késő tavaszi vagy kora őszi fagyok nem tesznek kárt benne. Hirtelen hőmérsékleti változások közepette is töretlen a fejlődése.

Gyenge megvilágításban is megmarad, ilyenkor elviseli az alacsonyabb hőmérsékletet. A nyári hosszú nappalok hatására szökik magszárba. Tavasszal a fejes salátánál tovább marad vegetatív állapotban. Nyár végi ültetésnél már a felmagzása nem okoz problémát. A fényben szegény téli hónapokban, amikor a fejes saláta hajtatása nehezebb, sikerrel lehet termeszteni.

Vízigényes fajta. Ez magyarázható viszonylag rövid, elágazó gyökérzetével, illetve nagy zöldtömegével. A szárazságot nehezen viseli el, gyakori öntözést kíván. Az öntözővíz ne jusson az összekötözött levelek közé. A többszöri kis adagú öntözése hatásosabb, mint ha ritkábban, de nagy mennyiséggel locsolnánk.

Talajban nem válogatós, csak nedves legyen. Laza homoktalajokon nehezebben marad meg, mint az erősen kötött agyagos területeken. Középkötött, humuszban gazdag vályog- vagy löszös talajok az optimálisak számára. A frissen szervestrágyázott területeket nem szereti, helyette inkább műtrágyázzunk, ezt vegyük figyelembe a talaj tápanyagfeltöltésénél. Magas káliumigényét elégítsük ki, mert egészséges termést csak így várhatunk. Közepes minőségű talajra 10 m-enként 40 dkg pétisó, 25-30 dkg szuperfoszfát és 30-50 dkg kálisó kiszórása ajánlható. A tápanyagfeltöltésnél azt is vegyük figyelembe, hogy legintenzívebben a tenyészidő végén veszi fel az ionokat a talajból.

 

Termesztése

Rövid tenyészideje (60-80 nap a palántázás és szedés között) folytán jó elő- és utónövény. Helyrevetéssel vagy palántázással szaporítható. Elő- és utóterményként, valamint köztesként termesztve a palántázás ajánlható. A palántanevelésre 30-40 napot számolva, a magvetést mindig az értékesítéshez vagy felhasználáshoz időzítsük, az év bármely szakában. Étkezési szokásaink szerint általában tavaszra vagy őszre ütemezzük a szedését.

A palántákat hidegágyban vagy szabad földön is nevelhetjük. A sűrű vetésű (3000 mag/m2) növényeket kelés után 7-10 nap múlva tűzdeljük a legkisebb (5x5 cm-es) tápkockába.

A kiültetéskor a fajtától függően 30X30, 40x40 cm-es sor- és tőtávolságot válasszunk. A mély ültetésre a fejes salátához hasonlóan nagyon érzékeny, az így kihelyezett palántáknál nem indul meg a levélképződés.

Tenyészidejében egyszer-kétszer elég megkapálni, öntözni azonban általában többször kell. Nagy zöldtömege és viszonylag laza szövetei miatt vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön víz a levelek közé, mert rothadásnak indul.

Legfontosabb munkája, a nevéből eredően a kötözés. A levelek teljes kifejlődése után a csúcshoz közel szorosan kössük össze, de a zsineg ne vágjon a levelekbe. Összekö-tözéssel kizárjuk a fényt, ezáltal etiolálódnak a belső levelek. Az összekötött, a kínai kelhez hasonló formát felvett fejeken is zárjuk ki az öntözővíz bejutási lehetőségét. 20-25 napos halványítás után megkezdhetjük a szedést. Egyes fajták halványítás, azaz kötözés nélkül is termeszthetők, mert a külső levelek laza fejet képezve, maguktól árnyékolják a belsőket.

Alacsony hő- és fényigénye miatt hajtatásra is megfelel, télen kevesebb gondot okoz, mint a fejes saláta. Fűtött berendezésekben a palántanevelés némileg felgyorsul, viszont fólia alá kiültetve a kevés fény miatt a szabad földhöz képest meghosszabbodik a tenyészideje, annyira, hogy még a fejes salátáét is meghaladja.

Betegsége, kártevője hazánkban nincs.

 

Felhasználása

Már az ókori népek, a rómaiak, görögök, egyiptomiak is fogyasztották. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Nyugat- és Dél-Európában örvend nagy népszerűségnek. Hazánkban csak elvétve fordul elő, az uralkodó fejes salátát nem tudja kiszorítani, pedig nagyobb zöldtömeget fejleszt és igen rövid a tenyészideje. A téli hónapokban jelentős vitamin- és ásványianyag-forrásnak számít. A keserű ízt okozó laktukapikrin a halványított részeiben nem képződik, így az ízét nem befolyásolja.

 

 

RECEPTEK

• Amerikai saláta

1 fej kötözősaláta, 30 dkg paradicsom, citromlé, 1 csomag kapor, 5 dkg krémsajt, 1 dl tejföl, 1 evőkanál olaj, 1 gerezd fokhagyma, mokkáskanál vöröshagyma, törött bors, ecet, tej.

A kötözősalátát leveleire szedve megmossuk, lecsepegtetjük és laskára vágva összekeverjük a felszeletelt paradicsommal. Megöntözzük citromlével, finomra vágott kaporral ízesítjük és tálba téve fél órára jégbe hűljük. Külön csészében kínáljuk hozzá a jéghideg mártást, amelyhez a krémsajtot simára keverjük a tejföllel, az olajjal, tőrt fokhagymával, vöröshagymakrémmel, törött borssal, néhány csepp ecettel, majd tejjel mártás sűrűségűre hígítjuk. A tányérokra szedett salátára mindenki ízlésének megfelelő mennyiségű mártást tesz.

 

• Egészségsaláta

1 fej kötözősaláta, 1 nyers tojássárga, 1 kiskanál mustár, 1 dl tejföl, citromlé, porcukor, só, 20-30 dkg gomba, 2 sárgarépa, 2-3 szál újhagyma, 2-3 uborka.

Simára keverjük a tojássárgáját a mustánal, a tejföllel, néhány csepp citromlével, kevésporcukorral, meg egy csipet sóval. Belevágjuk az enyhén megfőzött és lehűtött gombát és sárgarépát, majd beledaraboljuk az újhagymát a zöldjével együtt és az ecetes uborkát. Legvégül a megmosott, lecsöpögtetett és laskára szelt kötözősalátát adjuk hozzá és egy órára behűtjük, hogy az ízek összeérjenek.

 

 

 

II.
Kötözősaláta
Lactuca sativa convar. longifolia (Lam.) Alef.

 

A megszokott salátától eltérő alakulású. Hosszúkás, megnyúlt levelével félig vagy teljesen borult fejeket képez. Halványítás céljából leveleit kifejlődésük után összekötik, hogy feje ízletesebb legyen. Nálunk alig ismert, pedig méltán lehet kiskerti díszzöldségünk.

Származása, elterjedése. Ősalakja Dél-Európától egészen Szibériáig sokfelé előfordul. Régen az ókori birodalmakban közismert zöldség volt. Ma Európa számos országában, délen és nyugaton és az USA-ban elterjedt. Hazánkban most ismerkedünk vele.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Hozama jelentős, öntözve 0,8-1,0 kg-os fejeket is adhat (6-8 kg/m2). Halványítva (kötözve) rendkívül ízletes. Tápértéke is nagy. Bőségesen tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint, nikotinsavat. Különböző szerves savak, valamint kalcium, foszfor és vas is található benne.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú zöldségféle. Gyökérzete középhosszú karógyökér, dús mellékgyökerekkel. Levélzete hosszú, tojásdad, felfelé törő, sima. Színe halványzöld. Levélnyele, erezete fejlett, pozsgás. Feje a kínai keléhez hasonló. Virágzata a fejes salátáéhoz hasonló szerkezetű és jellegű. Magja apró kaszat. Ezermagtömege 0,8-1 g. Csírázóképessége 70-80%-os, magja 2-3 évig használható, 6-12 napra kel ideje 60-70 nap a vetéstől számítva.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: hosszú nappalon gyorsan magszárba szökken. Ősszel nem képződik magszár. Hőigénye: jól bírja a hideget, a gyengébb fagyot, hőoptimuma 14-16 °C. Vízigénye: kedveli a nedvességet, szárazságban gyakran öntözni kell (rövid a gyökérzete). Az összekötözött levelek közé azonban víz ne jusson. Talajigénye: nem válogatós, a humuszos, könnyebb talajokon díszlik a legszebben. Tápanyagigénye a fejes salátáénál kissé nagyobb, különösen a káliumigénye (20-30 g kálisó/m2).

Változékonysága, fajtái. A 'Bionda degli ortolani' Romána (Zorzi) zöldessárga színű, 35-40 cm magas, tetszetős, sima fejeket képez, ovális, felfelé törő levelekkel, félig boruló. Szedési tömege 0,5-1,5 kg. Korai, 55-65 napos, magja fehér. A 'Párizsi sárga' zöldessárga levélzete záródik (önhalványodó), kötözni nem szükséges. Korai, a palántázástól számítva 50-60 napra szedhető. Nagyra nő, öntözve 2-3 kg-os fejeket is adhat. A 'Verde parris island Cos' a nyári nagy meleggel szemben ellenálló. Tavaszi és nyári termesztésre igen alkalmas.

Termesztése a lényeges vonásokban a fejes salátáéval egyező. Palántás szaporításkor nem szabad mélyen ültetni (éppúgy, mint a többi salátát sem). Tenyészterülete 30-40 x 30-40 cm, 6-11 tő/m2. Szükség szerint öntözzük. Nyári termesztésre május 1-15. között helybe vagy április 20. körül hidegágyba vetjük, majd a négyhetes palántát ültetjük ki. Kifejlett állapotban a növényeket a levelek felső harmadában fogjuk át rafiával és szorosan kössük össze, hogy fény ne jusson a levelek közé. Ezt követően három hét múlva fogyasztható.

Feldolgozása, hasznosítása. Ágyasokba, utak szegélyezésére, haszon-, hobbi-, bemutató- stb. kertekbe ültethető. Cserepekben, edényekben 1-1 tő hasonlóan jól mutat.

Főként halványítva (kötözve) ízletes.

Elkészítése

A fejes salátához hasonlóan készíthetjük el különböző salátának és főzeléknek. Leghasználatosabb az egyszerű cukros-ecetes (citromos) vagy enyhén olajos páclé. Készíthetjük azonban spárga módra, töltve, rakva is.

 

 

 

III.
Kötözősaláta
Lactuca sativa var. romana

Angolul: Cos lettuce,
németül: Bindsalat, Kochsalat, Römischer Salat, Sommer-Endivie,
hollandul: Bindsla,
dánul: Bindsalat,
franciául: Laitue romaine, Chicon, Laitue lombarde, Laitue longue,
spanyolul: Lechuga romana,
olaszul: Lattughe romana, Lattuga romane,
románul: Salata lunga, Marula,
szlovénül: Rimska saláta, Vezivka salata,
bolgárul: Romula.

Növénytani leírása. Egyéves, fészkesvirágú növény. Gyökérzete középhosszú karógyökér, melyet sűrűn elágazó és sekélyre hatoló, dús mellékgyökérzet vesz körül. Gyökere tejnedvet tartalmaz. Levélzete erősen fejlett, hosszúkás tojásdad alakú. A levél széle kissé fogazott vagy fodrozott. Levélnyele erőteljesebb, a levélerezete fejlettebb, mint a fejes salátáé. A levélerek vastagok, pozsgásak, s könnyen pattannak. Levéllemeze valamivel vastagabb, mint a fejes salátáé, ezért inkább halványítva fogyasztják. A halványítás során a leveleket azok teljes kifejlődése után zsineggel vagy rafiával összekötik. Kötözés nélkül tömött „salátafejet" nem képez, de egyes fajtáinak belső levelei kötözés, tehát halványítás nélkül is jó minőségűek és fogyaszthatók.

Virága sárga, külsőre, szerkezetre a fejes salátáéra hasonlít, öntermékenyülő. A virágszár még a vetés évében kifejlődik, igen erőteljes, erősen elágazó oldalhajtásokat képező, 1 m körüli magas. Termése 3-4 mm hosszú, 0,8-1 mm széles, 0,3-0,5 mm vastag kaszattermés, magja fekete, barna vagy világosszürke színű. A vetéstől számított 6-12 napra kel ki. Ezermagtömege 0,8-1,2 g.

Származása, elterjedése. A kötözősaláta őse, a fejes salátáéhoz hasonlóan, a Lactuca seriola. Az ősalak sokfelé él, Dél-Európában, a Kanári-szigeteken, Algériában, Abesszíniában, a magas fekvésű Kaukázusban, Mezopotámiában és Szibéria különböző részein szintén előfordul.

Becker-Dillingen szerint Kínába i. sz. 600-900 között került Nyugatról. A Lactuca latin név valamennyi germán, szláv, román nyelvben megtalálható; ez a saláta széles körű ismeretére vall. Érdekes, hogy a szanszkrit és a héber nyelvben egyáltalán nincs utalás a saláta nevére. Az ókorban és középkorban egyaránt ismert volt, de nem egészen a mai fejes saláta forma, hanem egy nem fejesedő, inkább a kötöző vagy tépő fajtákra hasonlító változat. A régi Egyiptomban közismert fő zöldségféle volt. A kötözősalátát a görögök és a rómaiak szintén szerették és fogyasztották. Ma Európa számos országában termesztik. A kötözősaláta Délen és Nyugaton terjedt el inkább, ahol a fejes saláta a magas hőmérséklet és a fényviszonyok miatt kevésbé termeszthető. Hazánkban a fejes saláta mellett nem tudott eléggé elterjedni.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Fogyasztása ízletessége mellett nagy tápértékének is köszönhető. Az ásványi sók közül 30 mg meszet, 40 mg foszfort és 1,5 mg vasat tartalmaz. A kötözősaláta tejnedve is tartalmaz többek között alma-, oxál-, citrom-, borkősavat, mannitot, aszparagint és lactucint. Az utóbbi két anyag nagy mennyiségben mérgező, de a salátában levő mennyisége ártalmatlan.

A vitaminok közül 12 mg C-vitamint tartalmaz 100 g-onként, de bőven van benne nikotinsav és A-, B1-, B2-vitamin is.

Rövid tenyészideje miatt különösen házikertben alkalmas kettős termesztésre. Nagyobb tömeget fejleszt, mint a fejes saláta.

Környezeti igényei. Hőigénye. Hasonló a fejes salátáéhoz, tehát jól bírja a hideget. Késő ősszel vagy korán tavasszal a fagyok nem tesznek benne kárt. Optimális hőigénye általában 16±7 °C között van. A nagy meleget nem szereti, de jobban elviseli, mint a fejes saláta. Ezért is termesztik a déli országokban a fejes saláta helyett.

Fényigénye. Hosszúnappalos növény, tehát a hosszú nappalok hatására elég korán magszárba indul. A fejes salátánál tovább tűri azonban a hosszú megvilágítást, ősszel termesztve, a rövid nappalok felé haladva nincs magszárképződési veszély, ezért a késő ősz, illetve a tél egyik salátanövénye lehet.

Vízigénye nagy. Rövid gyökérzete miatt gyakori öntözést kíván. Vigyázzunk arra, hogy az összekötött levelek közé víz ne jusson!

Folyamatos vízigényét 70-80%-os vízkapacitás elégíti ki, tehát ilyen vonatkozásban a paradicsommal közel azonos igényű, de rövid gyökérzete miatt gyakrabban kell öntöznünk.

Talajigénye teljesen azonos a fejes salátáéval, tehát szereti a könnyű, humuszban gazdag, löszös talajokat. A kötött talajok kedvezőbbek számára, mint a könnyű futóhomok. Szépen fejlődik a majdnem közömbös vagy a gyengén savanyú talajon is. Jó átlagtermése a talajból 50 kg nitrogént, 25 kg foszfort, 120 kg káliumot von ki. Feltűnően nagy a káliumigénye. Azon növények közé tartozik, amelyek fiatalkorban igen lassan fejlődnek, ezért tápanyagfelvételének nagy százaléka a tenyészidő utolsó 2-3 hetére esik.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Mivel a nyári salátával együtt vagy utána a legjobb termeszteni, előtte korán lekerülő zöldségnövények termesztését ajánljuk (házikertben burgonya, uborka, korai káposztafélék után). Kora tavaszi vetés esetén júliusban lekerül a területről, s utána még fürtös uborka, cékla vagy áttelelő zöldségnövények kerülhetnek.

A kötözősaláta talaját alaposan elő kell készíteni, mert apró magja rögös talajban nehezen tud előtörni. Palántái is jól előkészített talajban erednek meg megfelelően.

Fajtái. Kasseli. Levelei nagyok, durvák, sárgászöldes színűek, későn záródnak. A friss istállótrágyát nem szereti, de a nagy adagú műtrágyát igen. Magja fehér.

Párizsi sárga. Zöldessárga színű. Levélzete záródik, tehát önhalványodó. A palántázástól 7-8 hétre szedhető, meglehetősen sokáig tárolható. 38-40 cm-re is megnő. Megfelelő nedvességű talajon egy-egy fej tömege elérheti a 3 kg-ot. Korai, fehér magvú fajta.

Kasseler Strünchen. Nem fejesedő salátafajta. 48 cm magasra is megnő. Hosszú, lapát alakú levélzete van. A palántázás és szedési érettség között 65 nap telik el. Spárga módra készítik el.

Roli. Jól záródó fejeket képez, szép, világoszöld színű. Kora tavaszi és nyári termesztésre javasolt.

Cartan. Nyári és őszi termesztésre alkalmas, szubtrópusi meleg éghajlat alatt is jól fejlődik. Nagy, súlyos, jól záródó fejeket hoz, sima, sötétzöld levelei vannak. Kissé lisztharmatérzékeny.

Termesztése. A kötözősaláta csak magról szaporítható, a legtöbb helyen palántázzák. Magja hidegágyba vagy szabadföldi ágyba vethető. Négyzetméterenként 2000-3000 db magot vessünk, majd kelés után 7-10 napra tűzdeljük 5 x 5 cm-re. A palántákat 5 x 5 cm-es táphengerben vagy gyepkockában is előnevelhetjük. A palánta nevelése 4-5 hetet vesz igénybe. A kiültetés 35 x 35 cm-es tenyészterületre történjen. A fejes salátához hasonlóan nem szabad mélyen ültetni, mert akkor a levélképződés nem indul meg. Ápolása folyamatos öntözésből és 1-2 kapálásból áll. Öntözéskor a levelek közé ne jusson víz, mert az rothadást idézhet elő.

Egyik legfontosabb ápolási munka a levelek összekötözése. Erre a levelek teljes kifejlődésekor kerül sor. Egy helyen, a levelek felső harmadában fogjuk át, és olyan szorosan kössük össze, hogy fény a levelek közé ne jusson. A kötözés utáni öntözésnél arra is figyelni kell, hogy a víz az összekötött levelek közé be ne jusson. A kötözést követően kb. három hétre a kötözősaláta fogyasztásra alkalmas.

Hajtatása. A kötözősaláta hajtatása egyszerűbb, mint a fejes salátáé. Magját fűtött fólia alá január elején vetjük, 4-5 hét múlva egyszer tűzdelünk, majd szétültetjük 30-50 cm távolságra. Ezután igen gyorsan fejlődik, és levelei gyorsan záródnak. A kötözés - a szabadföldihez hasonlóan - 3 héttel a szedés előtt esedékes. A hajtatás ideje a palántázástól számított 10-12 hét, tehát hosszabb, mint a fejes salátáé, ezért tavasszal nehezebb beilleszteni a hajtatóberendezés forgójába.

A szaporítóanyag beszerzése. Csak magról szaporítható. Hazai körülmények között szaporításra alkalmas mag a fejes salátához hasonlóan, magérés után szedhető. A házikert szükségletét 2-3 tő magja biztosítja. Magja időnként a hazai kereskedelemben is kapható.

Ételkészítési lehetőségek
A kötözősaláta a nálunk közismert fejes salátához hasonló, így elkészítésének lehetőségei lényegében azonosak. Legáltalánosabb a felöntése egyszerű cukros-ecetes páclével. A déli államokban az enyhén olajos páclé is gyakori.

 

 

 

IV.
Kötözősaláta
Lactuca sativa L. var: longifolia

(Szinonim név: római saláta, leveles saláta, főzősaláta,
németül: Kochsalat, Bindsalat, Römischer Salat, Sommer-Endivie,
angolul: cos lettuce.)

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

Az ókorban jól ismert salátát, a görögök és a rómaiak, de később a középkorban is egy kevésbé fejesedő változatát már fogyasztották. Elsősorban Dél-Európában terjedt el, ahol a fejes saláta a kedvezőtlen fény- és hőviszonyok miatt nehezebben nevelhető.

Napjainkban többnyire kisüzemekben termesztik, fogyasztása messze elmarad a fejes saláta mögött. Nálunk kevesen ismerik, termesztése nem számottevő, elsősorban saját célra termesztő kisüzemekben, házikertekben és hobbi kertekben vetik, ill. ültetik.

Táplálkozási értéke hasonló a fejes salátáéhoz, az ásványi sók közül 30 mg meszet, 40 mg foszfort és jelentős mennyiségben vasat és magnéziumot is tartalmaz. Frissítő és élénkítő hatását magas alma-, oxal-, citrom- és borkősav-tartalmának köszönheti. C-vitamin-tartalma közepes, ill. a téli hónapokban (hajtatás) alacsony, mindössze 10-15 mg/100 gramm mennyiséget tartalmaz, hasonló az A-, B1- és B2-vitamin-tartalma is. Kedvező étrendi hatása és alacsony kalóriaértéke miatt fontosabb szerepet is betölthetne a korszerű táplálkozásunkban.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

Egyéves, a fészkesvirágúak családjába tartozó növény. Gyökérzete nem hatol olyan mélységbe a talajba, mint a fejes salátáé, viszont annál dúsabb, erősebben elágazó. Levélzete fejlettebb, erősebb, a levelek vastagabbak, hosszúkásak, szélük enyhén fodrozott. Felálló levelű, hosszúkás, henger alakú rozettát képez (35-40 cm): régen, hogy a levelek zsengébbek legyenek (a könnyebb emészthetőség érdekében), a külső levelek felső végét összekötötték. Az új fajták esetében erre már nincs szükség, a levelek maguktól összeborulnak.

Virágzata, a fejes salátáéhoz hasonlóan fészkes-sátor (buga). A virágok színe sárga, szerkezeti felépítésére az 5-ös szám jellemző. A virágok kétivarúak, de előfordulnak köztük csak hím ivarú porzós virágok is. A magháza alsóállású, egyrekeszes. Fajtától függően a nyár elejétől augusztus végéig virágzik. Termése 3-4 mm hosszú és 1 mm vastag kaszattermés. A mag színe fajtánként változó, világosbarna, fekete, ill. halványszürke. Ezermagtömege 0,8-1,2 gramm. A környezeti tényezőktől függően 6-10 nap alatt csírázik ki. Magját könnyen elszórja, ezért a magszedést a reggeli órákban célszerű végezni.

Őse, ami azonos a fejes salátáéval, a nálunk vadon is előforduló keszegsaláta (Lactuca serriola L.).

Környezeti igénye

A környezeti igénye megegyezik a fejes salátáéval. A hideget, a fagyot jól tűri, optimális hőmérsékletigénye 16 °C, de - szemben a fejes salátával -, a meleget is elviseli, ezzel magyarázható a déli országokban az elterjedtsége.

A fejes salátához hasonlóan a hosszú nappalok hatására hozza a virágait, de annál jobban tűri a hosszú megvilágítást, így a nyári termesztése is jól megvalósítható. A kora őszi termesztése során végképp nem jelent gondot a naphosszúság, a magszárképződés veszélye - nem véletlen, hogy a késő ősz, illetve a tél egyik kedvenc salátanövénye a dél-európai országokban.

A talaj vízkészletét kevésbé jól hasznosítja, mint a fejes saláta, ezért nyári termesztése csak öntözés mellett képzelhető el. Rövid gyökérzete miatt kisebb adagú, de gyakoribb öntözést igényel.

Talaj tekintetében nem válogat, megtermeszthető a gyengébb szerkezetű laza és középkötött talajokon is, amelyek humusztartalma alacsony. Lassú kezdeti fejlődése miatt a tápanyagfelvétel csak a tenyészidő második harmadától jelentős. A három fő tápelemből az alábbi mennyiségeket igényli:

-  nitrogén (N): 50-80 kg/ha,
-  kálium (K2O): 120-150 kg/ha,
-  foszfor (P2O5) 20- 30 kg/ha.
Más növényekhez képest jelentős a magnézium- és a vasfelvétele is.

Érzékenyen reagál a talaj gyomirtószer- és sótartalmára, ezért szikesedésre hajlamos talajra ne ültessük, ill. nagy sótartalmú öntözővízzel ne öntözzük.

Fajtaválaszték

Felálló levelű, hosszú hengeres, laza fejet képez (35-40 cm), a levél főere kidomborodó, az új fajtákat már nem kell összekötözni, a fejek maguktól záródnak. Úgy fogyasztják, mint a fejes salátát. Fajtától függően a levelek vagy összeborulnak vagy nem. A fajták a levelek színében, alakjában és a tenyészidő hosszában térnek el alapvetően egymástól. Kevésbé melegérzékeny, mint a fejes saláta.

Termesztése

Rövid tenyészidejénél fogva jól beilleszthető a kertészeti vetésforgókba. A későn ültetésre kerülő, hosszú tenyészidejű növények kiváló élőnövénye (pl. kései káposztafélék), de jól megtermeszthető a cékla, a másodvetésű zöldbab, uborka, spárgatök stb. előtt is. A fejes salátához hasonlóan lehetséges a másodtermesztése is a korán lekerülő borsó, korai burgonya, rövid tenyészidejű sárgarépa, petrezselyem és káposztafélék után.

A talaj előkészítése megegyezik a többi zöldségféle talajmunkáival, azzal a kitétellel, hogy helyrevetés esetén az apró magja csak a gondosan előkészített magágyban csírázik kifogástalanul. Legjobb a szerves trágyázott szakaszt követően termeszteni, tehát a káposztafélék, a csucsorfélék (paradicsom, paprika, burgonya) vagy a kabakosok után.

Az őszi mélyszántást követően tavasszal gondos magágy-előkészítést kell végezni annak érdekében, hogy a magcsírázás feltételei ideálisak legyenek. Ezt legjobban könnyű borona vagy rotációs kapa járatásával, kis felületen gereblyézéssel érhetjük ei.

Szaporítása

Általában palántázzák, de helyre vetéssel is szaporítható. A palántázás mellett szól a korábbi betakarítás, a vetőmag-takarékosság és a lényegesen jobb területkihasználás. Kora tavasszal fűtött vagy fűtés nélküli fólia alá vetik a magját, négyzetméterenként 2000-3000 db magot, majd a kelést követően a 7-10. napon áttűzdelik 5 x 5 cm-es tápkockába. A palánta nevelése tavasszal megközelítőleg 5-6 hetet vesz igénybe, télen a hajtatáshoz nevelt palánták esetében ez az idő legalább két héttel több. A kiültetés fajtától függően 30-35 x 30-35 cm-es tenyészterületre történjék. Termeszthető szálas palántáról is, ilyen esetben ritkábbra vetjük, négyzetméterenként mindössze csak 700-800 palántát nevelünk meg. Ehhez - számolva a gyengébb keléssel is - 1 gramm magot kell négyzetméterenként elvetni. A fejes salátához hasonlóan a betegségek miatt nem szabad túl mélyen ültetni. Az ültetést követően a talaj nedvességétől függetlenül 5 mm-es vízadaggal beöntözzük a jobb eredés érdekében (beiszapoló öntözés).

Ápolási munkái

Az ültetést követően legnagyobb figyelmet a folyamatos vízpótlásra kell fordítani - különösen akkor, ha homokon vagy humuszban szegény talajon termesztjük. Májusban, júniusban a hetenkénti öntözés is elképzelhető abban az esetben, ha nincs természetes csapadék.

A talaj kultúrállapotától függően egy-két alkalommal megkapáljuk addig, amíg a levelei nem nagyon terültek szét.

Ha a talajt az ültetés előtt jól feltöltöttük tápanyagokkal, akkor rendszerint nincs szükség fejtrágyázásra. Egyébként 50 kg/ha (5 g/m2) hatóanyag-mennyiségben nitrogént, humuszban szegényebb talajokon ennek megfelelő mennyiségű komplex műtrágyát kell kijuttatni az intenzív levélnövekedés kezdetén.

Speciális ápolási munkája a levelek összekötözése, amellyel elérhetjük, hogy a levelek zsengébbek legyenek, ezáltal emésztésük könnyebb. Miután a külső levelek teljesen kifejlődtek, felső részükön összekötjük őket zsineggel úgy, hogy a belső leveleket fény ne érje. Az ilyen formán etiolálódott leveleket a kötözéstől számított harmadik, negyedik héten már lehet szedni.

Hajtatása

Elvi lehetőség megvan a hajtatására, de a fejes salátánál hosszabb tenyészideje miatt - a palántázástól számított 10-12 hét - nagyon nehéz a hajtatási forgóba beilleszteni, a főnövény kiültetését nagymértékben hátráltatja.

A magját január elején fűtött fólia alá, szaporítóládába vetjük (2500-3000 db/m2), majd kétszikleveles-kétlombleveles fejlettségi stádiumban áttűzdeljük 4 x 4 vagy 5 x 5 cm-es tápkockába. Fűtés nélküli fólia alá március elején ültetjük 30 x 30 cm-re. Speciális ápolási munkáját, a kötözést, hasonló módon végezzük, mint szabadföldön. Nagy figyelmet kell fordítani a klímaszabályozásra a betegségek fellépése és a minőség miatt. A léghőmérsékletet a fényviszonyoktól függően a következők szerint szabályozzuk:

-  napfényes időben              22-25 °C,
-  borult időben                    18-20 °C,
-  napos időt követő éjjel        6-10 °C,
-  borús időt követő éjjel         5- 8 °C.

A páratartalom tartósan 80-85%-ot ne haladja meg, mert a gombás betegségek és néhány élettani fejlődési rendellenesség a magas páratartalom következtében súlyos mennyiségi és minőségi veszteséget okozhat.

Egyik legfontosabb ápolási munka a levelek összekötözése. Erre a levelek teljes kifejlődésekor kerül sor. Egy helyen, a levelek felső harmadában fogjuk át, és olyan szorosan kössük össze, hogy a fény a levelek közé ne jusson. A kötözés utáni öntözésnél arra is figyelni kell, hogy víz az összekötött levelek közé ne jusson be, mert a termés megrohad. A kötözést követően kb. három hétre a kötözősaláta fogyasztásra alkalmas.