Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kobaktök
Lagenaria siceraria (Mol.) Standl. - Cucurbitaceae

Dekoratív terméséből fiatalon főzelék készül

Ázsia és Afrika trópusi vidéke az őshazája. Ma mindenütt termesztik a melegebb éghajlatú tájakon. Egyesek szerint a régi, tökről írt adatok mind a lopó-, illetve kobaktökre vonatkoznak. Európában a 16. századtól lehet találni olyan leírásokat, amelyekben már egyéb tökféléről is említés történik.

Egyéves, lágy szárú növény, főgyökere mélyre hatol, szára alig ágazik el, a levélhónaljakból fejlődő kacsok egyszerűek vagy villásan elágazók. A kacsok rögzítik a növényt, a karót vagy egyéb támaszté-kot többszörösen körülhurkolták. Ily módon kerítésekre, sövényekre több méter magasra felkúszik és innen lógnak le különböző formájú termései. A majdnem kerek, alapjukon széles, szív alakú levelek pézsmaillatúak. Élük fogacskán, alul felül finoman molybosak.

Az egyivarú virágok a levelek hónaljában általában magánosán fejlődnek. A párta ampái kerekdedek, visszás tojásda-dok, fehér színűek. Az öt porzónál a csatlók a Cucurbita nemzetséghez hasonlóan háttal nőttek össze, de a többi tökfélével szemben a portokok nem simák, hanem csavarodottak. A háromágú bibe megpor-zását a rovarok végzik. Termése rendkívül változatos, lehet egészen hosszú, de van rövid, tömzsi formájú is. A termés alakja az egyenes hengerestől, a körte és az olyan palack formákig változik, amelynek nyaka egyenes vagy görbe. Meg kell jegyezni, hogy a nyak görbültsége mesterségesen is alakítható. Előfordulnak kéthasú típusúak is, rövidebb nyakkal és lapos-gömbös formával. A külső termésfal éréskor megfáso-dik, a termés húsa szivacsos formában kiszárad, ilyenkor a magokkal együtt eltávolítható. A kitisztított kemény termésből már lényegesebb átalakítás nélkül borlopó vagy víztároló edény készülhet.

Ebbe a csoportba tartozik az utóbbi évek egyik igen keresett tökféléje, a kolbásztök. Nevét az igen hosszúra - akár 2-2,5 m-re - megnövő terméséről kapta. A növény kinézetre igen hasonló a kobak- illetve a lopótökhöz, de a termése egyenletesen vastag, nem öblösödik ki.

Környezeti igénye

Melegigényes növény. Magjai 12-15 °C alatt nem, vagy csak igen vontatottan csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 25 °C körül van. A kikelt növények 20 °C felett fejlődnek a leggyorsabban. Jól tűri a nagy meleget és ha ilyenkor elegendő a talajnedvesség, növekedése akadálymentes. A hűvös időt rosszul viseli. 15 °C alatt termései alig növekednek, ennél alacsonyabb hőmérsékleten pedig a növény növekedése is megáll. Magas hőigénye folytán a nyár második felétől burjánzik igazán.

Fényigényes, bár gyenge árnyékot még elvisel. Kis lombú fák alatt is termeszthető, ha a fára felfutva az árnyékszint fölé juthat. Ilyen termesztési módnál kevesebb termést köt. Tűző napon termeszthető a legjobban, finoman molyhos levelei jól alkalmazkodtak az erős fényhez.

Mélyre hatoló gyökérzete ellenére hazánkban az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt csak öntözéssel ad megfelelő mennyiségű termést. Vízigénye a csírázástól kezdve fokozatosan növekszik és a terméskötés, majd a termések növekedése idején éri el csúcspontját. Ez az időszak általában éppen egybeesik a csapadékszegény hónapokkal (július-augusztus), amikor a vízutánpótlás nem nélkülözhető. Fák, sövények közelébe ültetve a talaj kevésbé szárad ki, kevesebb öntözés is elegendő.

Más tökfélékhez hasonlóan tápanyagban gazdag talajon ad kielégítő termést. Több méteres indáin sok levél található, tehát nagy az asszimilációs felülete, ennek felépítéséhez sok tápanyag szükséges.

Talaja, illetve területe kijelölésénél vegyük figyelembe, hogy nagy, lecsüngő terméseit az erős szél könnyen megtépázza. Szélsőséges talajtípusok kivételével szinte minden helyen termeszthető. A talaj kémhatására kevésbé érzékeny, így semleges pH-jú, gyengén savanyú vagy lúgos talajban is megmarad.

A talaj iránti viszonylagos közömbössége nem érvényes a tápanyagszintre. Kiskertekben különleges szerepe van a szerves anyagokkal (komposzt, szerves trágya stb.) való trágyázásnak. 10 m²-es területre 300 kg szerves trágyát szórjunk ki. A szerves trágya javítja a talaj szerkezetét, tápanyagot ad a növényeknek, kissé növeli a nővirágok számát, ezzel együtt a termések számát is. Szerves trágya hiányában műtrágyát adjunk: egységnyi (10 m²-es) területre 40-50 dkg szuperfoszfátot, 30-40 dkg kálisót és 35-45 dkg pétisót juttassunk ki. Sovány talajokon növeljük a mennyiségeket.

Termesztése

A kabakosokhoz hasonlóan szabadföldi helyrevetéssel vagy palántaneveléssel szaporítjuk. A palántát fólia alatt, melegágyban vagy napsütötte zárt verandán neveljük. 2-3 magot vessünk tápkockába, gyepkockába, kis cserepekbe, április közepén. Folyamatos öntözéssel egy hónap múlva kiültetésre kész kis növényeket kapunk. Az első lomblevél megjelenésekor egyeljük ki, úgy, hogy tápkockaként csak egy növény maradjon. Kiül-tetés előtt néhány nappal gyakori szellőztetéssel eddzük a kinti levegőhöz a palántákat.

Szabad földbe május első napjaiban vessük. Mindkét szaporítási módnál azonos, legalább 1-1,5 m a sor- és a tőtávolság. A lugas szőlőhöz hasonló támrendszerrel a sortávolság 1,5-2 m, a tőtávolság 1-1,2 m. Helyrevetéssel egy-egy fészekbe 2-4 magot tegyünk, majd kelés után, az első kapáláskor fészkenként csak egy növényt hagyjunk meg. Kerítés mellé vetve támrendszert sem kell építenünk.

A lopótök kevésbé, a kobaktök inkább termeszthető tárarendszer nélkül. Az indák a földön futva is szép formájú terméseket nevelhetnek. Más tökfélével könnyen kereszteződik és elveszíti szép alakját, ezért a különböző tökfélék között nagyobb távolságot hagyjunk. Az elfajzás veszélye különösen a magfogást követő évben okoz gondot, mert teljesen más jellegű, értéktelen tökök fejlődhetnek.

Szárazság idején gyakrabban, akár 3-4 naponta, bő vízmennyiséggel öntözzük. Öntözések után nagy melegben ne hagyjuk cserepesen a talajfelszínt, hanem kapával porhanyítsuk el. A gyorsan növő indák közül az erőseket kötözzük a támrendszerhez, míg a satnyábbakat távolítsuk el. Később a kacsokkal erősen kapaszkodik, csak vezetni szükséges. Az indák irányítását óvatosan végezzük, nehogy eltörjenek. Az igen nagy méretű terméseket az inda mellett kötéssel is megerősíthetjük, hogy a szél ne tegyen kárt bennük.

A termést hosszú kocsánnyal együtt válasszuk le az indáról. Fiatal termései főzeléknek is megfelelőek. Néhány fokos fagy hatására a külső termésfal kezdetben foltokban, majd teljesen megbámul. A fagyok előtt szedjük.

Felhasználása

Régen, az üveg megjelenése előtt fontos borászati eszköz volt, innen kapta a hosszú típusa a magyar nevét: lopótök. Lopón kívül a kobaktökből más edényeket, palackokat, kis csészéket is készítettek. Formagazdagsága növelhető azzal, hogy előre elkészített sablonba nő bele és az adott formát veszi fel. Az alumínium-, a bádog- és a műanyag edények elterjedésével gyakorlati jelentőségét elveszítette, ma már csak dísz. Néhány fajtának fiatal terméséből helyenként főzeléket készítenek.

A rövidebb nyakú, nagyobb űrtartalmú kobaktököt régen ivóvíz tárolására használták. Nagy előnye pl. a kulacsokkal szemben, hogy a víz nem melegszik fel benne. Erre a célra ma is érdemes lenne felhasználni. Mint képzőművészeti alapanyag is számításba jöhet, hisz nagyszerűen mintázható. Virágtartó, madáretető, különféle dísztárgyak készíthetők a változatos formájú tökökből. Dél-Európában napjainkban nagy népszerűségnek örvend, Magyarországon is nagyobb megbecsülést érdemelne.

A kolbásztök termesztése megegyezik a hozzá hasonló tökfélékkel, szabadon, tám-rendszer nélkül is ültethető, s mivel az indák 3-5 m-re is megnőnek, a fészkeket egymástól legalább 2-3 m-re helyezzük el. Dús lombozatával az egész talajfelszínt befutja, a termések azonban nem lesznek egyenesek, hanem minden irányba tekeredhetnek.

Igen fiatal korban a terméseket még tetszés szerint formálhatjuk. Beérés, megszára-dás után évtizedekig eltarthatok. Szép, egyenes terméseket csak támrendszer segítségével kaphatunk. Egy-két tőhöz még nem szükséges túl erős tartószerkezet, nagyobb mennyiségű kolbásztökhöz azonban legalább 3-4 m-es, kellően megerősített támrendszer kell, mert nagy súlyt kell tartaniuk. Fára, kerítésre, verandára, szőlőlugasra stb. is felfuttatható.

A kobaktökkel szemben nagyobb vízmennyiségre van szüksége, különösen a virágzást követő termésnövekedés időszakában, ez általában a nyár közepére, végére esik.

Zsenge terméseit a többi tökféléhez, leginkább a cukkinihez hasonlóan készíthetjük el. Ne higgyünk a szóbeszédnek, miszerint a kettévágott termés fentmaradó része tovább növekszik. Az igen fiatal, ceruzavastagságú termések még képesek ugyan a sérüléseket kiheverni, a karvastagságúak azonban nem. Tehát, ha a kolbásztökből ételt szeretnénk készíteni, az egész termést szedjük le, ne vágjunk le belőle, mert a fentmaradó elpusztul.

A fiatal kolbásztökök addig fogyaszthatok leginkább, míg a külső bőrszövet puha (belemegy a köröm) és a magok nem fásodtak. Elkészíthető sütve, főzve, pörköltnek, de igazán finom, ha a hosszú termésekből félujjnyi vastag szeleteket vágunk, amelyeket különösebb előkészítés nélkül kiránthatunk vagy roston megsüthetünk.

RECEPTEK

Rakott kobaktök

1 kg tök, 2 tojás, egy kevés pörköltmaradék, 1 pohár tejföl, 1 evőkanál zsemlemorzsa.

A gyenge tököt meghámozzuk és két végét levágva lágy belsejét kikaparjuk. Gyengén sós vízben néhány percig félpuhára főzzük, majd szitán lecsöpögtetjük. Ha leszáradt, karikákat vágunk belőle és forró olajban kisütjük. Egy tűzálló tálat kivajazunk és a kisült tökből egy sort lerakunk, rétegezzük 2 kemény tojással és egy kis pörköltmaradékkal. Tetejét bőven meglocsoljuk tejföllel, beszórjuk a zsemlemorzsával és forró sütőben kisütjük.

• Rántott kobaktök

1 kg tök, só, liszt, tojás, zsemlemorzsa.

A gyenge tököt meghámozzuk, belsejét kanállal kikaparjuk, enyhén sós vízben félpuhára főzzük. Szitán lecsöpögtetjük és felszeleteljük. Lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatjuk és forró olajban kisütjük.