Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kerti ruta
Ruta graveolens L. - Rutaceae

Hajtása, levele fűszer és gyógyszer

A rutafélék családjába tartozó mintegy 150 nemzetség közül a ruta képviseli az egyik ősi típust. Az ide tartozó növények kimondottan a meleg éghajlatot kedvelik. A ruta Dél-Európa vidékein honos, már a rómaiak is termesztették.

A növény 0,5-1 m-es feleseije. Gyökere fás és elágazó. A világosbarna, fás, alsó szárrészt felfelé zöld színű, lágy, hamvas rész követi. Levélállása szórt, többszőrösen szabálytalanul szárnyas leveleinek végálló levélkéi lekerekített csúcsúak. A levelek kékeszöld színűek, díszítők, erős fűszeres illatúak, ízük égetően keserű fűszeres.

Álemyős, többes-bogas virágzataiból a szár végén álló virágok öttagúak, az oldalágak végén levők négytagúak. A virág kocsányos, a csészecimpák kihegyesedők, a sárga sziromlevelek hegye csuklyaszerűen behajlik, szélük fodros és felfelé áll. A 8-10 porzón a portokok narancssárgák, szétnyílásukkor a függőleges porzók lassan, kitáruló mozgással, sorban egymás után ráhajlanak a vízszintesen álló szirmokra. A termő vastag, párnaszerű, mirigyes mézfejtőn (diszkuszon) ül.

A termőlevél-kezdemények elkülönülve találhatók, de a bibék mellett összenőhetnek. A magok vese alakúak, barnák, durván pontozottak. A főleg metil-nonil-ketont és metil-heptil-ketont tartalmazó éterikus olaj a sejtekből aktívan választódik ki és a sejtek, szövetek széthasadásávalkialakult ún. schizogén olajtartókban raktározódik el. Az éterikus olajon kívül furanokumarinokat és kumarinokat, flavonoidokat (pl. rutint), furanokinolin-és akridon-alkaloidokat tartalmaz.

Környezeti igénye

A melegigényes növények közé tartozik. Magjai 8-12 °C alatt nem, vagy csak alig csíráznak. A növény későbbi fejlődéséhez legalább 15-20 °C körüli hőmérséklet szükséges, de 25 °C körül érzi jól magát.

A többéves növények hajtásnövekedése március vége felé indul meg, amikor a levegő már fölmelegedett. Nagy hőigénye ellenére jól tűri a fagyokat. Száraz, hó nélküli teleken, ha egyes részei el is fagynak, az egész tő akkor sem pusztul ki, az alvórügyekből tavasszal új hajtásokat fejleszt.

Fényigényes, az árnyékolást csak igen kis mértékben viseli el. Kevés napfény hatására elhúzódik a virágzása és csökken az illóolaj-tartalma. A tűző napsütéshez jól alkalmazkodtak fényes, kékeszöld levelei. Gyors növekedéséhez és 0,5% illóolaj-tartalmának kialakulásához legalább 12 órás megvilágítás szükséges.

A többéves tövek jól tűrik a szárazságot. Csírázásához és a palántafejlődés idején nedves talajt igényel, később öntözés nélkül is jól termeszthető. Nyáron, aszályos időben érdemes egyszer-kétszer megöntözni, hogy kellő mennyiségű zöldtömeget adjon a második vágásra. A hűvös, csapadékos időjárás károsan hat a fejlődésére.

A futóhomok és az erősen kötött agyagos talajok kivételével mindenütt termeszthető. Enyhén szikesedő foltokon is töretlenül fejlődik, ha a talaj szerkezete lehetővé teszi a jó szellőzést. Gyorsan melegedő, déli fekvésű domboldalak az ideálisak számára, még az esetleges rosszabb szerkezetű, köves talaj sem akadályozza a fejlődését ilyen helyen.

Közepes tápanyagigényű. 6-7 évig is egy helyen maradhat, ezért telepítése előtt ajánlatos szervestrágyázni 10 m²-enként 20-30 kg trágya szükséges. A szervestrágyázást 4 év múlva a sorok között megismételhetjük. Nitrogén-, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyából 15 dkg tiszta hatóanyagot juttassunk ki 10 m²-es területre. A hatóanyagon belül az egyes komponensek aránya 1:1:1 legyen. Ennek megfelelően évente 10 m²-re 25 dkg szuperfoszfát, 10-15 dkg kálisó és 20 dkg pétisó általában elegendő. A kálium-és foszfortartalmú műtrágyákat a pétisó 1/4-ével ősszel szórjuk ki, míg a nitrogén zömét a vegetációban, fejtrágyaként adjuk.

Termesztése

5-7 évig lefoglalja a területet, tehát vetésforgón kívül helyezzük el. Más évelő fűszernövénnyel (kakukkfűvel, zsályával) együtt is termeszthetjük. Dekoratív hatása miatt utak szélét is szegélyezheti.

A telepítés előtti talaj-előkészítést (ásást, szántást) előzze meg a szerves trágya, illetve az alapműtrágyák (kálium és foszfor) kiszórása. Ősszel vagy tavasszal - az ültetéstől függően - gereblyézzük el és tartsuk gyommentesen a talajt.

Helyrevetéssel és palántázással is szaporítják. A helyrevetés az első évi lassú fejlődése miatt nem célszerű, helyette inkább neveljünk palántát. Őszi telepítésre a magot szabad földbe május folyamán 15-25 cm-es sorokba 1-2 cm mélyen vessük. Tavaszi ültetéshez elég a magokat augusztus elején elvetni. A palántanevelés során többször öntözzük a növényeket és tartsuk gyommentesen az ágyast. Túl sűrű kelés esetén egyeljük ki, hogy egy-egy növénynek 80-120 cm²-es tenyészterülete legyen.

Nyár végén (szeptemberben), illetve tavasszal (március-áprilisban) ültessük ki 50X30 vagy 40X40 cm-es sor- és tőtávolságra. Ültetés után a 20-25 cm-es kis növényeket jól öntözzük meg, hogy a gyökerekhez tömőd jön a talaj. A ruta zöld növényi részével gumikesztyűben dolgozzunk, hogy bőrkiütéseket ne kapjunk.

Ápolási munkája gyomtalanító és talajlazító kapálásból, nagy szárazságban öntözésből áll. A fiatal állomány meghálálja a vízpótlást. Évente egy-két alkalommal, pl. virágzáskor fejtrágyázzuk nitrogéntartalmú műtrágyával.

A sorközöket ősszel műtrágyázzuk és ássuk fel. A telepítés negyedik évében érett szerves trágyát is dolgozzunk a talajba. A két évnél idősebb állományt egy évben kétszer szedjük. Az elsőt a virágzás kezdetére (június elejére), a másodikat őszre (októberre) ütemezhetjük be. A zöld hajtásokat 10-15 cm-es fás csonkok visszahagyásával vágjuk le. A levágott növényi részeket árnyékos, szellős, száraz helyen szárítsuk meg.

Egyenletesen fejlődő állomány évi kétszeri vágással mintegy 20 kg/10 m² zöldtömeget ad, maghozama 70-80 dkg. Ezermagtömege: 1,9-2,1 g.

Betegsége és kártevője nem ismeretes.

Felhasználása

A növény kivonatának illata a borra emlékeztet, ezért is nevezik néhány helyen borrutának. A levél gyűjtésekor a kezet védeni kell gumikesztyűvel, mert a bőrrel érintkezve kellemetlen kiütéseket, gyulladásos foltokat okoz. Ez a hatás tulajdonképpen a foto-szenzibilitás egyik fajtája. A levéllel érintkezett bőrfelület a növény leumarinjaitól fényérzékennyé válik és napsütés hatására begyullad. Már az ókori népek is használták fűszerként, elsősorban mint étvágygerjesztőt, de idegerősítőként is elismerték, főleg erős szívdobogást nyugtattak vele. Erős görcsoldó hatása is van, epetáji görcsös állapotok kezelésére alkalmas.

Újabban nemcsak az emésztést elősegítő máj- és epeteák alkotórésze, hanem egyes vérnyomáscsökkentő teakeverékeké is. Keserű, igen pikáns ízével sok régi szakácskönyvben a gyakran használatos fűszerek között szerepel.

RECEPTEK

• Pikáns csirke

2 kisebb csirke, 3 evőkanál olaj, 2 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál paradicsompüré, rutalevél, 2 dl vörösbor, 25 dkg gomba, 2 evőkanál liszt, só, bors, babérlevél.

Az apróra vágott hagymát az olajon üvegesre pároljuk. A feldarabolt csirkét borssal bedörzsöljük és a lisztben megforgatva a hagymás olajban egy kissé megpirítjuk. Hozzáadjuk a paradicsompürét, a rutát, a fűszereket, a vörösbort és lefedve puhára pároljuk. Amikor a hús már majdnem puha, rátesszük a gombát és együtt teljesen puhárafőzzük.

• Moretum

A régi rómaiak fokhagymával és friss kecskesajttal együtt a moretum, egy nagyon erős fűszer készítésére használták a rutát, de ismerték és becsülték az elősködőket elűző hatását is.

II.
Kerti ruta
Ruta graveolens L.

nehézszagú ruta, szagos ruta

A régi római konyha is használta, a középkori kolostorkertekben nélkülözhetetlen volt. Túl erős hatása miatt háziszerként nem használjuk, de a régi kertészeti könyvek azt ajánlják, hogy amelyik kertben zsálya van ott ruta is legyen, hogy erős illatával elriassza a kígyókat, varangyokat a zsályatövek környékéről. Szép ezüstös lombozata, aromás illata, sárga virágai délies hangulatot idéznek. A rutingyártás alapanyagaként régóta termesztik.

A ruta levélkéiről mintázták a treff kártya jelét.

Salátákba néhány levél, majonézhez apróra vágva, halhoz, grappás üvegbe egy ágat (Grappa alla Ruta), szép zöld színt kap az ital és rutás aromát.

Jellemzői:
60-80 cm magasra növő, aljától sűrűn ágas évelő félcserje.
Gyökere dúsan elágazik, sárga színű.
A növény megjelenését különleges színhatása határozza meg: hamvas-viaszos, kékeszöld színű.
Levelei a szár alsó részén szárnyasan összetettek, a felső levelek egyszerűek.
Virágzata zöldessárga színű, május-júniusban virágzik, július végén, augusztus elején a termése is beérik.
Rendkívül mutatós növény. A fűszerkertben fő helyre is ültethető. Edényben tartva is jól fejlődik; dekoratív cserepes növényként is felhasználható. Alacsony sövénynek is alkalmas.
Gyógynövényként való használata nem elterjedt, idegenkednek tőle. Teakeverékben magas vérnyomás ellen lehetne használni.

Környezeti igényei:
Meleg- és fényigényes. A könnyű, tápdús talajban érzi jól magát.

Szaporítása:
A magját áprilisban vetjük ládába, és a szabdban készített, takarása nélküli növényágyban csíráztatjuk. A magvak kelése időben elhúzódik.a kis növénykéket 7 cm átmérőjű cserépbe ültetjük és kiültetésig ebben neveljük.

Felhasználása:
Szép kerti dísz, vagy napos helyen, teraszon mutatós cserepes növény. A friss levelei virágkompozíciókban is nagyon mutatósak. A szárított leveleket, terméseket száraz csokrok, egyéb kompozíciók készítéséhez is használhatjuk.
A friss leveleket alkalmasak levesek, saláták, húsok ízesítésére, a gyökereket pedig a petrezselyem gyökeréhez hasonlóan levesek, párolt húsokhoz használhatjuk.

Szedése:
Virágzás előtt szedjük és kis csokrokba kötve, függeszve szárítjuk.
A friss hajtások az erre érzékeny embereknél érintésre bőrgyulladást okozhatnak.

III.
Etiópia: tenadam (=rutabogyó)
Ruta graveolens L.

angolul: rue berries (common rue, herb-of-grace)

A ruta cserje öt sziromlevelű gyümölcsének meleg, kesernyés íze hasonló a leveléhez, de mégsem ugyanaz. A régi római konyhában is használták, Apicius főleg halhoz, szárnyashoz és szarvashoz javasolja.
Újabb időkben már csak az etióp konyhában találjuk meg a rutabogyót, őrölve, a berbere fűszerkeverék részeként. Etióp neve, a 'tenadam' azt jelenti 'Ádám egészsége', ami gyógynövény voltára utal. A kávét is szokták vele ízesíteni.

IV.
Ruta-fajták

Ruta chalepensis L. - aleppói ruta
Ruta chalepensis L. subsp. chalepensis
Ruta chalepensis L. var. latifolia (= Ruta latifolia Salisb)
Ruta chalepensis L. var. bracteosa Halacsy (= Ruta bracteosa)


Ruta chalepensis L. subsp. angustifolia (Pers.) Cout. (= Ruta angustifolia Pers.) - egyiptomi ruta

Ruta corsica DC. - korzikai ruta

Ruta divaricata Ten.

Ruta fumariifolia Boiss. & Heldr.

Ruta graveolens L. - nehézszagú ruta, szagos ruta
Ruta graveolens ssp. hortensis (Mill.) Gams - kerti ruta

Ruta macrophylla Soland. in Bot.

Ruta microcarpa

Ruta montana (L.) L. (= Ruta montana Mill, Ruta montana Clus.) - hegyi ruta, portugál ruta

Ruta oreofasme

Ruta pinnata