Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Kardi
Cynara cardunculus L. - Asteraceae

Más néven: kárdi, kardonna.

Szembetűnően magas, terjedelmes, díszes küllemű, ismeretlen növény. Hosszú tollszerű levelei, levélerezete megragadó. Lándzsaszerűen csúcsosodó levélkéi általában tüskében végződnek. Fészkes virágai csalogatóan szépek, liláskékek. Húsos bordazatát, levelét halványítva fogyasztják.

Származása, elterjedése. Dél-Európában őshonos, a földközi-tengeri országokban már régen elterjedt. Közeli rokonságban áll az articsókával, ezt igazolja morfológiai hasonlósága is. Napjainkban Európa nyugati országaiban és délen szórványosan zöldség- és dísznövényként találjuk a házikertekben. Nálunk nem ismerik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Növényenként (négyzetméterenként) 1,5-4 kg halványított levélbordát szedhetünk. Etiolált leveléből kitűnő saláta készíthető. Gazdag ásványi sókban (Ca, P, Fe), ezenkívül sok A-, B1, B₂- és C-vitamint, fehérjét, szénhidrátot, szárazanyagot találunk benne. Energiatartalma 115 J. Termesztése munkaigényes, ezért kimondottan a házikertek zöldségnövénye.

Növénytani jellemzői az articsókáéval megegyeznek, de a kárdinövény magasabb (70-200 cm), erőteljesebb, levélnyele bordás, hosszabb, vaskosabb.

Élettényezők iránti igénye hasonló az articsókáéhoz.

Változékonysága, fajtái. 'Bianco pieno Inerme' (Zorzi): 120-150 cm magas, hegyes tüskéjű, húsos, fehér bordájú. A 'Bloguere' erőteljes, életerős, nagy, hosszú, igen cakkozott, tüske nélküli levelekkel. A 'Voll-rippige, stachellose' zömök, alacsony (70 cm) bokrú. Levélnyele széles és vastag, szárazság esetén üreges lesz. A 'Szentesi magas' 2 m-re nő, nagyon szép, díszes és bőtermő, tüskés.

Termesztése az articsókáéval megegyezik, azzal a különbséggel, hogy általában dugványról nem szaporítjuk. A nagyra (150-200 cm-re) növő fajták és a csak dísznek, bemutatásra ültetett növények tenyészterülete 120-150 cm legyen. Halványítása: a növények fogyasztásra kerülő zöld levele és bordája sok keserű anyagot tartalmaz, felhasználás előtt ezért halványítják. Ezzel a keserű anyag nagy része átalakul, és a levélborda kellemesen ízes lesz. A halványítást 3-4 héttel szedés előtt végezzük.

Ekkor szalmával vagy más alkalmas anyaggal a növényt körülburkoljuk és alul-felül átkötjük, 20 cm-re fel is kupacoljuk. Ügyelni kell, nehogy nedvesség hatására a levelek rothadjanak. A növényeket közvetlenül a fagyok előtt felszedve sötét veremben, pincében kötözés nélkül is halványíthatjuk. Földbe lerakva pedig jó ideig eltarthatjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Háttér- és egyedi növényként, parkokban, üdülő-, bemutató-, hobbi-, házi-, iskolakertekben impozáns látványt nyújt. Vágva kötészeti anyagnak, padlóvázába is illik.

Húsos bordája, levélnyele halványítva sokféleképpen elkészíthető. Szárított főzete (15-30 g szárított kardi 1 l vízhez, vagy 30-50 g 1 l borhoz) étvágygerjesztő, vízelhajtó, és tüdőbántalmak ellen hatásos lehet. Kitűnő mézelő növény.

Elkészítése

Halványított leveleit az endíviához, a cikóriához, a spárgához hasonlóan salátának, főzeléknek, sültnek, rakottnak stb, készíthetjük el.

• Kardifőzelék. A kardi bordáiról a héját lehúzzuk, 8 cm-es darabokra vágjuk, sós vízben felforraljuk, lehűtjük, lecsepegtetjük. Petrezselymes, zsemlemorzsás vajmártásban megfőzzük. Tejföllel leöntve tálaljuk.

• Kardi kirántva. A kardit az előbbi módon sós vízben megfőzzük, szikkasztjuk, lisztbe, borsos, fokhagymás tojásba és morzsába mártjuk. Forró olajban pirosra sütjük.

II.
Kárdi
Cynara cardunculus f. cardunculus

Angolul: Cardoon,
németül: Cardy, Karde, Kardone, Spanische Artischocke,
holandul: Kardoen,
dánul: Kardon,
franciául: Cardon, Cardonette, Chardonnerette, Chardonette,
spanyolul: Cardo,
olaszul: Cardo, Cardone,
oroszul: Kardon,
csehül: Kardy,
bolgárul: Kardon.

Növénytani leírása. A kárdi a fészkesek családjába tartozó salátanövény. Biológiailag évelő, de fogyasztásra termesztve csupán egyesztendős. Ha magot akarnak fogni róla, akkor kétéves vagy évelő. Hasonlóképpen évelő, ha dísznövényként termesztjük. Magas, terjedelmes növény, eléri a 100-150 cm-t is. Gyökérzete hosszú karógyökér, a gyökérnyakban sok különböző fejlettségű rüggyel. Hosszú, keskeny levelei a madarak tollához hasonló alakúak. A levél főere igen vastag, széles, gyengén bordázott. Erősen szőrözött, a szőrök fehéresszürke színűek. A levélkék hegye lándzsa alakú, hegyesek, a végükön gyenge tüskékkel. Levélnyele és a levél színárnyalata különböző. Fajtától függően zöld, vöröses színű, vagy gyapjas fehér lehet. A virágkezdemények kissé húsosak és liláskék színűek. Fogyasztásra a húsos levélnyeleket használják fel. Termése, magja küllemre hasonlít az articsókáéhoz. A mag alapszíne szürke, amelyet 3-4 barna vonal tesz csíkozottá. Hossza 6-8 mm, szélessége 3,5-4 mm, vastagsága 2-3 mm, ezermagtömege 42 g. Csírázóképességét 5-8 évig megtartja. A vetés után 10-12 napra kel ki.

Származása, elterjedése. Dél-Európából származik, a földközi-tengeri országokban már régóta elterjedt. Származása szerint közel áll az articsókához, hiszen alakban is nagyon hasonlít hozzá. A XVI. században Spanyolországban már ismert volt, magját onnan vitték át Belgiumba. A XVII. században Hollandiában közismert volt. Jelenleg Európa nyugati országaiban és délen itt-ott előfordul mint házikerti növény, úgy is mint zöldség, úgy is mint dísznövény. Hazánkban nem ismerik, bár gyűjteményes kertekben gyakrabban előfordul. Fogyasztása sem terjedt el.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Húsos, széles, vastag levélnyelét fogyasztják. Levélnyele sok keserűanyagot tartalmaz, szálkás, kemény. Ennek ellensúlyozására kell a leveleket halványítani. A halványítás során enyhén keserű, kellemes ízt kap a kárdi levélnyele, s konzisztenciája is sokat javul. Virágkezdeménye durvább az articsókáénál, emiatt fogyasztásra nem használják, bár küllemre sok a hasonlóság a két virágkezdemény között. A halványított levélnyél gazdag ásványi sókban, elsősorban mészben és foszforban. Sok B1-, B₂-vitamint és kevés C-vitamint is tartalmaz. Kitűnő salátanövény. Kimondottan a házikertek zöldségnövénye, mivel nagyon munkaigényes, és sajátos termesztési módja miatt az is marad.

Környezeti igényei. Hőigénye közepes. A nagy hideget azonban csak megfelelő védelem esetén képes elviselni. Takarás nélkül föld feletti részei elfagynak. A nagy meleget elviseli, de hűvösebb nyarakon szebb egyedek fejlődnek.

Fényigénye nagy. Az árnyékot nem tűri, kevés fényben megnyúlik és virágot sem hoz. Alacsony növésű zöldségnövények azonban termeszthetők közötte.

Vízigénye meglehetősen nagy. A csírázáshoz, a vegetatív növekedéshez sok vizet kíván. Gyenge, fejletlen gyökérzete miatt kevés vizet képes felvenni a talajból. Sikeres termesztése csak öntözéssel képzelhető el.

Tápanyagigénye az articsókáéhoz hasonlóan nagy. Csak nagy adagú trágyázás esetén ad kielégítő fejlettségű levélzetet. A telepítés előtti évben nagy adagokkal trágyázzák, amelyet ősszel is, de a tenyészidő során is műtrágyákkal egészítenek ki. A talajban szintén válogatós. Olyan talajokon, ahol közel a talajvíz, nem fejlődik jól. Legjobban a középkötött, jó szerkezetű, jó vízellátottságú, de tápanyaggal bőven ellátott talajokon érzi jól magát. Elsősorban a nitrogénben gazdag talajokon kaphatunk jó minőségű, megfelelő konzisztenciájú levélnyeleket.

Fajtái. Von Tours. A legjobban kedvelt fajta. Levélnyele vastag és telt. Középmagas növésű, átlagosan eléri az 1 m-t. Tüskés, ezért nehéz vele dolgozni.

Vollrippige, Stachellose. Alacsonyabb növésű, mint az előbbi fajta, de levélnyele szélesebb és vastagabb. Szárazság esetén termése csökken, a levélnyelek gyakran üregesek maradnak, s ez értékét csökkenti. A bokor elég alacsony, zömök, átlagosan kb. 70 cm magas.

Puvis. Előnye, hogy levélkéi tüskementesek, így ápolása könnyebb. Közepes növésű, tömött bokrú. Széles, közepesen vastag levélnyelei vannak. Meglehetősen kedvelt fajta.

Termesztése. Dugványozással nem szaporítható. Az articsókához hasonlóan április végén a melegigényes zöldségnövényekkel együtt állandó helyére vethető. Sortrágyázásos szaporítása elég gyakori. E célból egymástól 1 m-re készítjük elő a sorokat. 30 cm mély, 20 cm széles barázdákat húzunk, s ebbe 20 cm-es rétegben érett trágyát, komposztot vagy kerti földdel kevert melegágyi földet helyezünk. Erre 10-15 cm vastagságban szántóföldi talaj kerül. Ezután vethetünk. A magvakat 5-6 cm mélyre tegyük; a vetést követően alaposan öntözzük be. 100 m²-re kb. 20 g vetőmag elegendő.

A szaporítás másik módja az, amikor palántákat nevelünk és azokat ültetjük állandó helyükre. A palántákat a teljes fagyveszély megszűnte után - általában csak a fagyok elmúltával, május 15 körül - ültetik ki. A palántanevelés 6-7 hetet vesz igénybe, így a palántanevelés kezdete március végére esik. A palántát lehet növényházban vagy fűtött fólia alá nevelni. Hidegágyban a kelés vontatott, és a palánta fejlődése is meglehetősen lassú.

A magot 6-7 cm-es cserépbe vagy ugyanilyen méretű tápkockába vetjük. A cserepet komposzttal vagy jó melegágyi földdel kell megtöltetni és a továbbiakban gyakran kell öntözni.

A kiültetést megelőző héten meg kell kezdeni a palánták fokozatos szoktatását a külső körülményekhez, a vízadagolást azonban továbbra is végezzük. A kész palántákat teljes földlabdával kell kiültetnünk. A sor- és tőtávolság 1 x 1 m. Helyesen járunk el, ha fészkeket a dinnyefészkek készítéséhez hasonlóan trágyával béleljük. A fészek tányér alakúra legyen kiképezve, hogy öntözéskor a víz jobban hasznosuljon.

A nagy sorközöket rövid tenyészidejű, alacsony növésű zöldségnövényekkel hasznosíthatjuk. A retek, a borsó, a bokorbab, a saláta, a zöldhagyma, a spenót jól beilleszthető köztes növénye lehet.

Ápolása azonos az articsókáéval, tehát rendszeresen kell kapálni és gyakran öntözni. A kárdi elég későn, augusztusban, szeptemberben virágzik.

Különleges ápolási munkája a halványítás. A leveleket 3-4 héttel a szedés előtt egy szalmakötéllel felül, nem túl szorosan átkötjük. Ezt követően szalmával körülburkoljuk a tövet, s ezt a burkolatot alul és felül ismét átkötjük. A halványítás sikere érdekében alul kb. 20 cm-es földkupacolással vesszük körül a tövet. Vigyázni kell, hogy halványítás alatt a levelek közé jutott nedvességtől rothadás ne következzen be. 3-4 héttel ezután a levélnyél értékesíthető és fogyasztható. Ha a fagyok előtt a halványítást nem fejeznénk be, akkor a növényeket felszedjük, pincébe visszük, és kötözés nélkül homokba állítjuk. Mindaddig ott is hagyhatók, amíg felhasználásukra sor nem kerül. Így egész télen fogyasztható.

A szaporítóanyag beszerzése. Magját házikertben is könnyen begyűjthetjük, bár ez esetben a magtermő tövet vagy töveket több éven át meghagyjuk, s a téli kifagyástól megóvjuk. A második évtől virágzik és hoz magot. A beérett fészektermést szeptemberben leszedjük, majd a magot kézzel kifejtjük. Száraz helyen tároljuk. Hazai kereskedelemben a kárdi magja általában megvásárolható.

Ételkészítési lehetőségek
A kevésbé ismert növények sorába tartozik. A hazai szakácskönyvekben elkészítési módjait nem találjuk meg. Virágkezdeményét, eltérően az articsókától, nem fogyasztják, csak jól halványított levélnyeleit. Bár enyhén kesernyés ízű, mégis a cikóriához hasonlóan meg lehet szüntetni a keserűségét. Salátának a legkülönbözőbb páclevekkel készíthető.

II.
Kárdi
Cynara cardunculus L.

(Szinonim név: kardonna, spanyol articsóka,
németül: Cardy, Kardi, Spanische Artischocke, Kardone,
angolul: cardoon)

Gazdasági és táplálkozási jelentősége

A XVI. században a Földközi-tenger mellől, a spanyoloktól terjedt el Európa más országaiba. A XVII. században már nagyobb felületen termesztették a hollandok és a belgák, mint zöldség- és dísznövényt. Napjainkban a zöldségfogyasztásban nagyobb jelentősége csak Olaszországban és Spanyolországban van, Európa legtöbb országában nem is ismerik. A kardiról mint zöldségféléről keveset tudunk, és a termesztéséről elmondható, hogy nálunk gyakorlatilag nincs. A jövőben sem várható az elterjedése, de a házikertekben és hétvégi kertekben érdemes lenne vele választékbővítés céljából foglalkozni.

Táplálkozási értéke elsősorban jelentős ásványianyag-tartalmában van, főleg kalciumból és magnéziumból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Alacsony kalóriaértéke miatt (40-50 kj/100 gramm) a korszerű táplálkozásba beilleszthető lenne.

Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai

A dél-európai országokban jól ismert articsókával rokon, ahhoz nagyon hasonló növény, a fészkesek családjába tartozik. Évelő, de a gyakorlatban egyévesként termesztjük. A magot a második évben hozza. Erős, fejlett karógyökere mélyre húzódik, a talaj nedvességét jól hasznosítja. Dekoratív, nagy leveleinek magassága eléri a 100-150 cm-t, a kertben, mint dísznövény is nagyon mutatós. A leveleinek alakja páfrányra vagy a madarak tollára emlékeztet. A főér feltűnően vastag, a levéllemezből kiemelkedik a levél felülete, fajtától függően, kisebb-nagyobb mértékben világosszürke szőrökkel borított. Virágai világoskék színűek, augusztusban nyílnak. Termése kaszat, magja szürkés színű, 3-4 barna csíkkal. Hossza 6-8 mm, vastagsága 3-4 mm és 2-3 mm vastag, ezermagtömege 45-50 gramm. Csírázóképességét viszonylag sokáig megtartja, száraz, hűvös helyen tárolva még 5-6 év után is jól csírázik. Csírázása a vetést követő 10-12. napon indul meg. Gazdasági értelemben vett termése a vastag, húsos levélnyele, amely fajtánként változó, lehet világos- vagy sötétzöld, vöröses árnyalatú, esetleg hamvasszürke.

Környezeti igénye

Hőmérsékleti igénye valamivel több, mint a fejes salátáé, 18-19 °C, a kisebb fagyokat elviseli (-2, -3 °C), de a nagyobb lehűlésekre érzékeny. A nagy meleget tűri, de tapasztalatok szerint a hűvösebb nyarakon jobban fejlődik, fejlettebb, erősebb leveleket képez. Az átteleltetést csak úgy képes átvészelni, ha szalmával vagy földdel a töveket betakarjuk.

Fényigénye nagy, az árnyékot nem tűri, ezért köztes termesztésre alkalmatlan. Félárnyékos helyen vagy árnyékban megnyúlik, virágot nem vagy csak igen fejletlent képes teremni.

Vízigénye nagy, leginkább az uborkáéhoz hasonlítható. Mélyre nyúló, fejlett, hosszú gyökérzete ellenére, ami meglehetősen gyér elágazású, rendszeres öntözést igényel. Éghajlati viszonyaink között már a csírázás kezdetétől fogva rendszeresen kell annak érdekében öntöznünk, hogy jól keljen és fejlett, nagy leveleket képezzen.

Tápanyagigénye közepes, elsősorban nitrogénből igényel sokat. A talajjal szemben nem kifejezetten igényes növény, de igazán jól csak a középkötött vályogon, ill. homokos vályogon, valamint mélyen művelt talajban fejlődik. Közepes termés esetén a következő tápanyagmennyiségeket igényli: 100 kg N, 60 kg P₂O₅, 120 kg K2O

Fajtaválaszték

Viszonylag kevés fajta van forgalomban, ami annak tulajdonítható, hogy nemesítése nem számottevő. Az eddig kereskedelmi forgalomba került fajtákat a növekedés erélye (mértéke), a levélnyél hossza és vastagsága alapján osztályozzuk. Egyes fajták levélnyelei üregesek, másoké teltek, lédúsak. Vannak fajták, amelyek levelei tüskések, ezek ápolása és szedése nehezebb, kellemetlenebb.
Ismertebb fajták: Pulvis, Vollrippige, Von Tours.

Termesztése

A kárdit külföldön is többnyire kisüzemekben, választék bővítése céljából termesztik, nálunk nem várható termesztésének felfutása, viszont várható, hogy hétvégi telkeken próbálkozni fognak a vetésével, ill. palántázásával. Eltérően más levélzöldségféléktől, a szerves trágyázott szakaszba ültetjük. Főnövényként termesztjük, hosszú tenyészideje miatt előnövénnyel vagy utónövénnyel nem társítható.

Szaporítása

Lehet helyrevetéssel és palántáról is szaporítani. Tekintettel arra, hogy magja csak 15-16 °C-on kezd csírázni, nem érdemes korábban, mint április vége elvetni. Laza talajokon 5-6 cm-re, kötöttebb, jobb vízgazdálkodású közegbe 3-4 cm-re vessük. Kelése közel két hét után kezdődik, addig a talajt rendszeresen, kevés öntözéssel kell a kiszáradástól védeni. Az idősebb magvak is viszonylag jól kelnek. Nagy levélzete miatt széles sorokba, 0,8-1 méterre vessük. Sűrűbb kelés esetén, a lomblevelek megjelenése után ki kell egyelni.

Ha palántáról neveljük, akkor a magot március végén-április elején fűtött fólia alá vagy üvegházba kell elvetni. A palántanevelő jobb kihasználása érdekében tűzdelhető is, ilyen esetben a magot sűrűn szaporítóládába vetjük (600 db/láda), és két lombleveles-két szikleveles kor között 5 x 5-ös vagy 4 x 4-es tápkockába, ill. 7-es vagy 8-as cserepekbe áttűzdeljük. Magja vethető közvetlen cserépbe vagy tápkockába is, általában kettő vagy három magot helyezünk el edényenként, ill. földlabdánként.

Palántanevelés időbeosztása:

-  vetéstől kelésig: 12-14 nap,
-  vetéstől tűzdelésig: 21-28 nap,
-  vetéstől kiültetésig: 45-50 nap.

Szálas palántáról is jól szaporítható, természetesen ilyen esetben valamivel lassabban fog a kiültetés után fejlődésnek indulni.

1 m²-en 500-600 jó minőségű palánta nevelhető annak veszélye nélkül, hogy a növények megnyúlnának, ehhez - számolva a gyengébb csírázással is - 30-40 gramm magot kell elvetnünk.

A palántanevelése során párás meleget tartsunk, éjszaka a hőmérséklet 8-10 °C alá lehetőleg ne süllyedjen, nappal, napos időben 20-22 °C-kot, borús időben 18-20 °C-kot tartsunk. Kelés után, különösen ha borús idő van, keveset öntözzük, és 12-15 °C-nál többet ne tartsunk, mert a növények nagyon gyorsan megnyúlnak.

Magvetéshez használjunk tiszta tőzeget vagy agyagmentes homok-tőzeg keveréket, de kelés után a palántákat ne vízzel, hanem híg, foszforban gazdag tápoldattal öntözzük. Tápkocka ill. cserépföldnek a fejes saláta esetében javasolt keveréket használjuk:

A)
20 térfogat % agyagmentes homok
80 térfogat % meszes tőzeg
1,5 kg lassított hatású komplex műtrágya
2,0 kg szuperfoszfát (20%)

B)
100% meszes tőzeg
1,5 kg/m³ lassított hatású komplex műtrágya
2,0 kg/m³ szuperfoszfát (20%)

C)
30 térfogat % érett istállótrágya
30 térfogat % tőzeg (meszes)
30 térfogat % agyagmentes homok
1 kg/m³ lassított hatású műtrágya
1 kg/m³ szuperfoszfát

Kiültetése május elején-közepén lehetséges, amikor a talaj kellően felmelegedett, és már fagyveszéllyel nem kell számolni. 1 x 1 méteres távolságra ültessük úgy, hogy a szára valamivel mélyebbre kerüljön, mint ahogy a palántanevelőben volt. Az ültetést követően a palántákat alaposan öntözzük be, ilyenkor az öntözésnek nem a vízpótlás a célja, hanem a jobb eredés érdekében a gyökerek alapos beiszapolása.

Ápolási munkái

Különösebb ápolási munkákat nem igényel. Mint minden víz- és tápanyagigényes növényt öntözni kell, különösen a tenyészidő elején, amikor még a gyökerei fejletlenek, addig kell gyakrabban, de kisebb vízadagokkal pótolni a természetes csapadék hiányát. Párás, de nem túl nagy melegben fejlődik jól.

Tápanyagok közül sok nitrogént igényel, ettől lesznek nagy fejlett levelei. Ezért a tenyészidőszakban, attól függően, hogy mennyi szerves trágyát dolgoztunk a talajba és mennyire kötött a talajunk, 2-3 alkalommal 5-5 g/m² nitrogén hatóanyagnak megfelelő mennyiségű műtrágyát, savanyú talajon 27%-os mész-ammonsalétromot, meszes-lúgos talajon 34%-os ammonsalétromot használjunk. A fejtrágyázásokat mindig alapos beöntözés kövesse.

A kapálásnak nemcsak a gyomirtás a célja, az öntözésektől összetömörödött talajt is ilyen módon tehetjük lazává, levegőssé.

Speciális ápolási munkája a halványítás, amivel a fogyasztásra kerülő levélnyelek zsengébbé, emészthetőbbé tehetők.

Ilyenkor a betakarítás előtt 3-4 héttel a leveleket magasan összekötjük, és a növényt, miután szalmával, papírral, esetleg fóliával körbetekertük, 20-30 cm magasan felkupacoljuk. Újabban vannak fajták, amelyek termése halványítás nélkül is kellemes, zsenge, nem nagyon rostos.

Szedése

Szedését a fagyok beállta előtt kell megkezdeni. A levélnyeleket a takaróanyagból (talajtól) kibontjuk, a földtől megtisztítjuk, majd a levéllemez eltávolítása után a levélnyeleket ötösével kötegeljük.

Ha a növényeket a fagyok idején földlabdával felszedjük, és pincében homokba rakjuk, akkor termése, mint friss zöldség, egész télen át fogyasztható. Hajtatni nem szoktuk.