Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

 

Izsóp
Hyssopus officinalis L. - Lamiaceae

Fűszer-, gyógyszer-, mézelő növény

Kis-Ázsia és a Földközi-tenger partvidékének kopár, sziklás lejtőin van az őshazája. Innen terjedt el egész Európában. Az aja-kosak családjába tartozó növényt már az ókorban is ismerték, népszerűségének csúcsát a középkorban érte el, amikor szinte minden vár körül megtalálható volt. Termesztése napjainkban ismét felfelé ível. A négy legfontosabb alfaja közül Közép-Európában a majdnem kopasz ssp. officinalis és az erősen szőrös ssp. canescens ismert. Nálunk helyenként termesztett, de vadon is megtalálható évelő félcserje. Gyökere és gyökértörzse karószerű. Gyökere erősen elágazó, mélyre törő, nagy talajréteget sző át. Gyökérnyaka többfejű, melyből több szárat is fejleszt. Szára egyenes, általában mereven felálló, a tövétől kezdve fásodik, felfelé fokozatosan csökken a fásodás mértéke. A szára a család sok fajához hasonlóan szögletesen négyoldalú. 50-70 cm magasságot ér el, csak a felső részében marad zöldes lágy szárú, végig gyéren szőrös.

Levelei keresztben átellenesen állnak, ép szélűek, fénylő, sötétzöldek. A levelek szálasak, lándzsásak, csúcsuk kissé lefelé hajlik. Egy-egy levélörvből 2-3 levélpár is kiindulhat. A levelek válla fokozatosan elkeske-nyedve nyélrefutó. A levélnyél rövid, a szárcsúcshoz közel hiányzik, tehát a fiatal levelek ülők. A levelek felszínén és fonákján mélyen besüllyedő olajmirigyek találhatók. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett egyoldalú álfüzér. A virágkocsány igen rövid, ezért sokszor tűnnek a virágok ülőknek. Hengeres csészéjük 15 erű és 5 csaknem teljesen egy fonna fogú. A kétajkú párta kék (f. cyaneus), kéthasá-bú, az alsó ajak háromkaréjú, a középső karéj hosszabb, mint a felálló oldalkaréjok. Négy porzója közül kettő-kettő tartozik össze. Két termőlevél összenövéséből jön létre a felső állású termő. Hegyes csúcsú makkocska termése a maradó csészébenfoglal helyet. Alakja hosszúkás tojás-dad, színe sötétbarna, fénytelen.

 

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes növény. A magok csírázásához 5-6 °C-os talajhőmérséklet szükséges. A növények növekedésének a 20 °C feletti hőmérséklet kedvez, ennél hűvösebb időben virágzása elhúzódik. Jó a fagytűrő képessége. Gyökerei és gyökértörzse a nálunk előforduló teleket károsodás nélkül vészeli át. Zöld, félig fásodó hajtásai mínusz 4-6 °C-on is virítanak, enyhe teleken folyamatosan szedhetők.

Szárazságtűrő. Csírázáskor viszonylag nagyobb talajnedvességet igényel, később öntözés nélkül is megél. Kétszeri vágása akkor lehetséges, ha az első kaszálás után csapadékot vagy öntözést kap.

Közepes fényigényű. Erős hajtásnövekedés és magas illóolaj-tartalom csak napsütötte táblákon várható. Félárnyékban is megmarad, de így kevesebb és gyengébb minőségű hozamra számíthatunk.

Talajban nem válogatós, egyike a legigénytelenebb fűszernövényünknek. Kopár, köves, sekély termőrétegű területek hasznosítására kiválóan alkalmas. Töltésoldalakban, vízfelfogóként erózióvédelemre is használhatjuk. Meszes, könnyen melegedő, középkötött, közepes humusztartalmú talajok kedvezőek számára.

Alacsony tápanyagigényű. A tápanyagban szegény területeken is szépen díszlik. Szervestrágyázni nem szükséges, bőven elegendő számára a műtrágyázás. Telepítés előtt azonban ajánlatos kellően feltölteni a talajt tápanyagokkal. Alapozó műtrágyázásra 10 m2-es területre 20-25 dkg pétisót, 40-50 dkg szuperfoszfátot, 20-30 dkg kálisót számíthatunk. A további években a nitrogént akár a duplájára is növelhetjük.

 

Termesztése

Alapos őszi talajművelést igényel. Az őszi betakarítás után egyenletesen terítsük el a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyákat és mélyen szántsuk vagy ássuk fel a területet. A nitrogénműtrágyának egy részét csak akkor szórjuk ki, ha sok növényi maradványt forgatunk le. Kora tavasszal, mihelyt rá lehet menni a talajra, fejezzük be a talaj-előkészítést: egyengessük el a rögös felszínt és gereblyézzük simára.

Szaporítása szabadföldi helyrevetéssel, palántáról vagy idősebb tövek szétosztásával lehetséges.

Szabad földbe a magokat március közepétől április elejéig vessük el a morzsalékos magágyba. A sorokat egymástól 30-50 cm-re jelöljük ki. Kis bottal, kapanyéllel húzzunk 1-2 cm mély barázdát, ebbe szórjuk a magokat, egymástól 2-5 cm-re. Ezután óvatosan takarjuk be és enyhén tömörítsük, hogy a magok a nedves talajjal jól érintkezzenek.

Palántanevelését fólia alatt, üvegházban vagy egyéb fűthető berendezésben végezhetjük. Ilyenkor a magokat már februárban elvethetjük. 15-20 nap szükséges a kelésig, majd néhány hét alatt annyira megerősödnek a kis növények, hogy kiültethetjük őket. Hidegre, gyengébb fagyra se csírázáskor, se utána nem érzékeny, de a védett helyen nevelt kis palánták fejlődése könnyen megakadhat, ha kiültetés előtt néhány napig gyakori szellőztetéssel nem eddzük hozzá a külső környezethez. A palántákat áprilisban 30-40 cm-es sor- és 10-20 cm-es tőtávolságra ültetjük ki, majd öntözéssel iszapoljuk a gyökerek közé a talajt. Palántát később, a nyár elején is nevelhetünk szabad földön, szeptemberi, esetleg október eleji kiültetésre.

Tőosztással idősebb tövek szaporíthatok. Szomszédtól, ismerőstől így is kérhetünk izsópot. A tőosztás ideje az ősz, rendkívüli esetben a tél vége, kora tavasz. Ásóval mélyen emeljük ki a töveket, majd óvatosan, minél kisebb sérülést okozva, osszuk annyi felé, hogy mindegyik részen legyen gyökér és hajtás. A szétosztott darabokat palántához hasonló sor- és tőtávolságra ültessük el. Idősebb állomány megújítására is alkalmas ez a módszer, csak ne kerüljön vissza a növény ugyanarra a helyre.

Évközi ápolási munkái közé tartozik a fejtrágyázás. A nitrogéntartalmú műtrágyát a vetéssel, a palánták kiültetésével együtt szórjuk ki. Idősebb állománynak a sorai közé szórjuk és az első kapáláskor keverjük össze a talajjal. Első évben a helyrevetés egyelé-se, azaz a tőszámbeállítás igen igényes feladat. Lassú (20-30 napos) kelése miatt ez a munka április végére, május elejére marad. Egyes tövek között legalább 10 vagy inkább 15 cm-t hagyjunk, helyenként a hiányos kelést pótolhatjuk a ritkításkor kiemelt palántával. Folyamatos kapálással tartsuk mindig gyommentesen és porhanyós állapotban a talajt. Egyik legfontosabb munka a kiskertben az elvirágzott hajtások eltávolítása, mert ezután azok fokozatosan elfásodnak és a következő évben innen kihajtott részek alatt a vékony hajtások lehajlanak, csúnya képet mutatnak.

Betegségei közül a lisztharmat ellen kell felkészülni. Erős fertőzés tönkreteheti az egész állományt, ez különösen többéves ültetvényben fordul elő. Az állati kártevők közül a tripszek elszaporodását kell megakadályoznunk.

6-7 éven keresztül évente kétszer szedhetünk nagyobb mennyiséget. Virágzás kezdetén a növény föld feletti részét levághatjuk sarlóval vagy kaszával, 4-5 cm-es tarló meghagyásával, melyet a fásodás mértéke megnövelhet, ugyanis az elfásodott szárrész már értéktelen. Kedvező időjárás esetén szeptemberben másodszor is vághatjuk. Vágás előtt alaposan gyomláljuk ki a tövek környékét, mert a szennyező növénydarabokat később a levágott zöldtömegből nem tudjuk kiválogatni. A levágott növényi részeket napfénytől védett, száraz, szellős helyen, vékonyán kiterítve szárítsuk. A csörgősre szárított anyagot összemorzsolva vagy apróra darálva jól zárható üvegben tároljuk.

Jól beállított állomány már az első évben 2-3 kg/10 m2 zöldtömeget ad, ez a mennyiség a második évtől 5-6 szorosára is emelkedhet. Magfogáshoz a fő vágási időszakot (július) legalább egy hónappal el kell tolni. Augusztus második felére a magok 3/4-e beérik, s miután folyamatos az érés és a mag pereg is, óvatosan kell begyűjteni a levágott föld feletti részeket, majd vékonyán kiterítve (ponyván, fólián), száradás után csépeljük ki. 10 m2-ről 50-60 dkg magra számíthatunk. Ezermagtömege: 1 g.

Hazánkban nemesített fajta nincs, csak helyileg - a virágszín alapján - szelektált típusokat ismerünk. Legelterjedtebb a kék virágú, amelyet a rózsaszín, majd a fehér követ. Nemcsak az egységes - általában kék - színre nemesítik, hanem legalább ilyen fontos az illóolaj mennyisége is. A termesztett populációk igen heterogén kémiai összetételt mutatnak, még azonos morfológiai megjelenés esetén is. A szelekció során az egyszerű megjelenésen túl a sokkal fontosabb kémiai, beltartalmi értékeket kellene figyelembe venni.

 

Felhasználása

A levágott leveles hajtások (herba) kissé kámforos illatúak, fűszeres, keserű ízűek. 0,3-1,0% illóolajat, 5-8% cserzőanyagot (rozmarinsavat), flavonoidokat, oleánol- és urzolsa-vat, keserűanyagot (marrubiint) tartalmaz. Illóolajának fő komponense (50%-a) az 1-pi-nokámfén és az alfa-pinén (15%).

A népi gyógyászatban az ókortól kezdve légcsőhurut, asztma ellen használták. Keserűanyag-tartalma miatt kiváló étvágyjavító is, ez a hatása fűszerként is érvényesül. Zsíros húsételekben fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetét külsőleg, nyálkahártya-, (pl. szájüreg-) gyulladáskor öblögetésre használják, emellett jó gombaölő és izzadásgátló hatású is. Fürdővíz-illatosításra is felhasználják. Illóolaját a konzerv-, likőr- és kozmetikai iparban alkalmazzák. Háztartásokban nyersen vagy szárítva különböző húsételek, pácle-vek, mártások, köretek ízesítőjeként terjedt el. Gondosan kezelve dekoratív hatása miatt száraz domboldalak, rézsűk díszítésére is alkalmas, dús virágzata és magas nektártartalma folytán kiváló nyári mézelő növény.

 

RECEPTEK

• Hús virslivel töltve

4 szelet sertéscomb, 2pár virsli, 1 fej vöröshagyma, 2-2 paradicsom és paprika, 2 dl tejföl, liszt, só, borókabogyó, kakukkfű, bazsalikom, izsóp, pirospaprika, olaj.

A sertéscombszeletekbe fektetjük a virsliket, összegöngyöljük, hústűvel megtűzzük és a két evőkanál olajon pirított, apróra vágott vöröshagymához tesszük. Néhány percig pirítjuk,

meghintjük pirospaprikával, beletesszük a paradicsomot és a paprikát. Vizet öntünk alá úgy, hogy félig ellepje és hozzáadjuk a további fiiszereket: sót, kakukkfüvet, bazsalikomot, izsópot, 1-2 szem borókabogyót. Fedő alatt pároljuk, majd a hústekercseket kivesz-szük és a visszamaradt levet simára keverjük egy csapott evőkanál liszttel, tejföllel. Néhánypercesforralás után a hústekercseket visszatesszük, átmelegítjük és tálaljuk.

 

• Fűszeres csirkemell

4 csirkemell, 6 dkg vaj, 1 csokor petrezselyem, snidling, kapor, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, bazsalikom, izsóp, ketchup.

A kicsontozott, lebőrözött, kissé bevagdosott csirkemelleket sütés előtt 1 órával a következő fűszerekkel kenjük be. Vajban elkeverjük a petrezselymet, snidlinget, kaprot, tört fokhagymát, ketchupot és meghintjük sóval, borssal, bazsalikommal, izsóppal. Sütőben 45 percig sütjük.

 

 

II.
Izsóp
Hyssopus officinalis L. - Lamiaceae

A középkor fűszernövénye volt. Igénytelensége folytán száraz, kövecses területek, kiskertek parkosítására is megfelelő. Egyenes szárú bokrán virágai színváltók.

Származása, elterjedése. Kisázsiában és a Földközi-tenger vidékén őshonos. Főként Közép- és Dél-Európában és Indiában termesztik. Hazánkban gyógynövényként hasznosítják. Kiskertjeinkben ritka.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A konzerv- és likőriparban használatos fűszer. Illóolaja, rozmarinsava, keserűanyaga, flavonoidja, cseranyaga, gyantaanyaga és cukortartalma jelentős. A gyógyszeripar a növényt alapanyagként használja. Kitűnő mézelő növény.

Növénytani jellemzői. Évelő, kissé kámforos illatú félcserje. Gyökérzete több fejű, erősen elágazó, mélyre hatoló karógyökér. Szára 50-70 cm magas, egyenes, szögletes, tövén elfásodó. Levelei keresztben átellenesen állnak, hosszúkás lándzsa alakúak, hegyesek vagy tompák, fényesek, sötétzöldek. Virágzata 7-9 virágból álló, álörvökből összetett, 20-25 cm hosszú álfüzér. A virágok színváltók (kék, rózsaszín és fehér), július-augusztusban nyílnak. Termése feketésbarna, apró, hosszúkás tojásdad, csúcsán kihegyezett makkocska. Ezermagtömege 1-1,3 g. Csírázóképessége 30-70%-os, magja 2-3 évig használható, 2-3 hét alatt kel ki. Egész éves.

Élettényezők iránti igénye. Bőséges napsütést, száraz meleget kíván, rendkívül igénytelen, kevés tápanyaggal is beéri. Rossz talajaink, kertrészeink hasznosítására alkalmas.

Változékonysága, fajtái. Közép-Európában az ismertetett H. officinalis két alfaja jelentős, mégpedig a kopasz (subsp. officinalis) és a szőrös (subsp. canescens) izsóp. Hazai nemesítésű fajta a kék virágú 'Kerti izsóp'.

Termesztése. Évelőként 5-6 évig marad egy helyen. Évelő gyomtól mentes területet igényel. Egymagában tenyészik jól. Talaj-előkészítése: 30-40 cm mély forgatás vagy ásás, mélyszántás, kisebb mérvű szervestrágyázással. Tenyészterülete 20-50 x 20-50 cm, dísznek 60-100 x 60-100 cm. Helyrevetése: kora tavasszal, március-áprilisban esedékes. Fészkenként 20-30 magot 1-1,5 cm mélyen vetünk, ebből 5-6 növényt hagyunk meg. Vetőmagszükséglete 0,1-0,5 g/m2. Palántáit február-márciusi vetéssel (fűtött nevelőhelyen) április-májusban ültetjük ki (széles fészkenként 5-6 növényt). Tőosztással, gyökeres tősarjak-kal kora tavasszal vagy késő ősszel szaporítjuk. Ápolása: talajporhanyí-tás, gyomirtás, növényritkítás, a hajtások visszavágása. Öntözése szükségtelen, szárazon tenyészik. Szedése: a beállott kultúrát kétszer vagy háromszor 10 cm-re a talaj fölött metszőollóval vagy kaszakéssel vágjuk, a levágott hajtásokat azonnal felhasználjuk vagy szárítjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. A száraz kertek értékes és hasznos növénye. Előtérbe, csoportos és egyedi telepítéssel egyaránt mutat.

Burgonyás húsételek, konzervek, pecsenyék, mártások finom, kámforos, kesernyés fűszere. Húsok pácolására is alkalmas. Hideg italoknak (likőr) ugyancsak kellemes ízt adhat. Köhögéscsillapító, vérnyomásemelő, asztmás, hurutos bántalmakat csökkentő, szélhajtó, gyomorerősítő és izzadást csökkentő hatása van.

Elkészítése

• Izsópos zöldségsaláta. Karalábét, tarlórépát, sárgarépát elszeletelve húslében puhára főzünk. Kihűlés után kevés olajat, ecetet és összevágott izsópfüvet teszünk hozzá és pár kanál majonézzel összekeverjük. Karikára vágott főtt tojással tálaljuk.

• Köhögés, rekedtség, hurut elleni izsópos teakeverék. 0.5 1 vízhez szárított izsófü. fehérmalyvagyökér. martilapulevél. izlandi zuzmó, kakukkfű, tüdőlevél keverékéből 2 evőkanálnyit teszünk. 2-3 percig főzzük, 5-10 perc múltán szűrjük, mézzel edesítjük. Naponta többször melegen isszuk.

 

 

III.
Izsóp
Hyssopus officinalis L.

Az izsóp több ezer éve ismert gyógynövény a Földközi-tenger egész partvidékén, a Biblia is több helyen említi mint erős fertőtlenítőszert. Nálunk a középkori kolostorok olasz és francia szerzetesei telepítették meg, a füzéri várhegyen elvadulva is megtaláljuk. A napos, száraz szikla-kertekben elszórt magjairól könnyen szaporodik. Virága többnyire sötétkék, de ha rózsaszín vagy fehér virágúakat találunk a magoncok között, érdemes őket nyári zölddugványozással elszaporítani, mert így biztos megtartják a színüket. Fűszerezésre a friss leveleket használjuk, teának az egész virágzó hajtás alkalmas szárítva is.

 

 

IV.
Izsóp
Hyssopus officinalis

Felhasznált rész: föld feletti hajtás (herba). A Földközi-tenger vidékén honos, Közép- és Dél-Európában és nálunk is vadon termő és termesztett fűszernövény. Az elfelejtett fűszerek közé tartozik, pedig már az ókorban fűszer- és gyógynövényként egyaránt használták. Közép-Európába szerzetesek hozták be a X. században, Magyarországon a bencés kolostorkertek egyik kedvelt növénye volt.
A növény maga egy 50-80 cm magasra megnövő félcserje. Lándzsa alakú levelei 3-5 cm hosszúak. Kék, rózsaszín vagy fehér színű virágai vannak. Júniustól augusztusig virágzik. Termése makkocska.
Gyümölcsösök, szőlő környékén vadon is megterem. Talajjal szemben nem igényes, szárazságtűrő. Fél méter magas, fás szárú növény, keskeny lándzsa formájú levelekkel. Pergő magjával saját magát felújítja. Kiskertekben termesztik.
Levelei kellemesen csípős ízűek, virága kék vagy sötét rózsaszínűek; illatuk miatt a méhek is igen kedvelik, jó méhlegelő. Levele C-vitamin- illóolaj-dús, aromás, kissé kesernyés ízű. Fogfájás csillapító, gyulladáscsökkentő, izzadás gátló.
Fűszernyerésre a növény föld feletti virágzó hajtásait vágják, a levágott hajtásokat szellős, száraz, árnyékos helyen szárítják. Az így előállított fűszer kissé kámforos illatú, kesernyés ízű, ami illóolaj-, cseranyag- és keserűanyag-tartalmának tudható be. Tartalmaz még gyantát és flavonoidokat is. Apróra vágva, lefagyasztva is tárolható.
Hús- és halsaláták, levesek, mártások, szárnyas pástétomok, pecsenyék, nyúlból, bárányból készült húsételek valamint burgonya- és zellersaláták kiváló ízesítője.
Elősegítik a zsírosabb ételek emésztését, ezért ezek ízesítéséhez ajánljuk. Gyümölcssalátában az ínyencek áfonyával együtt használják. Virága ehető, ezért frissen saláták díszítő és ízesítő eleme lehet. Fűszerkeverékek, eszenciák és páclevek alkotóeleme. Finom borok ízesítőjeként is ismertté vált. A Chartreuse likőr nyersanyaga, a törökök kedvelt italának, a sörbetnek is ez adja sajátos aromáját.
Gyógyászatban köhögéscsillapító, légcsőhurut elleni, étvágyjavító, vérnyomásemelő teakeverékek készítésénél is felhasználják. Külsőleg szájüreggyulladás esetén öblögető szerként alkalmazzák. A kozmetikaipar az illóolaját habfürdők, samponok és lábfrissítő borogató szerek készítéséhez használja fel.
Házilag is könnyen termeszthető, kiskertben és balkonládában egyaránt. Balkonládában és cserépben termesztés esetén számítsunk rá, hogy méretei arányosan kisebbek lesznek (kb. 20-40 cm). Szaporítása történhet magról, palántázással vagy tőosztással. A talaj iránt nem igényes, de a meszes, napsütötte területeket kedveli. Márciusban vetik 50-60 cm sortávolságra, április végén palántázni is lehet, a tőtávolság 30 cm. A tőosztással történő szaporításra a legalkalmasabb idő az október. A fagyra nem érzékeny.
Virágos hajtásait teljes virágzáskor vágjuk, szárítsuk és morzsolva használjuk.

 

 

V.
Izsópfű, nagyizsóp
Agastache Clayton ex Gronov. (1762)

 

Agastache aurantiaca - aranyos izsópfű
Agastache barberi (syn. Agastache pallida) - óriás iszópfű
Agastache cana - szúnyogűző iszsópfű
Agastache foeniculum (Pursh) Kuntze (1891) (syn. Agastache anethiodora, Agastache anisata) - ánizsillatú izsópfű
Agastache glaucifolia A. Heller
Agastache mexicana (Kunth) Lint & Epling (1945) - mexikói izsópfű
Agastache micrantha Wooton & Standl.
Agastache pallidiflora Rydb.
Agastache palmeri Lint & Epling
Agastache parvifolia Eastw.
Agastache rugosa (Fisch. & C.A. Mey.) Kuntze (1891) - ráncos izsópfű
Agastache rupestris - szálaslevelű izsópfű
Agastache urticifolia (Benth.) Kuntze

Agastache hibrid fajták: Apricot Sunrise, Blue Fortune, Firebird, Tangerine Dreams, Tutti Frutti

 


• Koreai menta, koreai izsópfű - Agastache rugosa (Fisch. & C.A.Mey.) Kuntze.
huo-xiang, kínai óriás izsóp, Korean hyssop, Korean mint
Másfél méterre növő, évelő növény, levelei ánizs ízűek
 Perennial. Plant produces flavorful green mint leaves and intense blue flowers. Young leaves smell like licorice. Excellent in salads, stir-fries, and for seasoning meats and other dishes. Also makes a pleasing tea. Used for long lasting cut flowers and for cooking. Attracts beneficial insects.

 


• Anise hyssop, ánizsmenta - Agastache foeniculum (syn. A. anisata)
Ánizsillatú izsópfű, kék virágú évelő, nyár végén heteken át virágzik a méhek nagy örömére. Az észak-amerikai indiánok gyógynövénye volt, a méhészek hozták Európába. A kúpvirágjai ehetők, leveleiből teát is készíthetünk vagy ételt is ízesíthetünk velük, magja süteményekbe süthető.
http://www.gaertnerei-palatini.de/portfrm.html

 

• Toronjil, mexikói izsópfű - Agastache mexicana (HBK.) Lint et Epling (Cedronella mexicana Benth.)
toronjil morado; balm-gentle, Mexican giant hyssop; tlalamatl, tlalhaueuetl (nahuatl)
Citromillatú, egynyári fűszerfű, több mint egy méteresre megnő. Vízhajtó teának is használatos.

Agastache cana, szúnyogűző iszsópfű
szúnyogriasztó szaga a citromillatú kakukkfűre emlékeztet

Agastache barberi, kolibri menta, óriás iszópfű