Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Földimogyoró
Arachis hypogaea L. - Fabaceae

(más néven: amerikai mogyoró)
Magja finom csemege, olaja étkezésre kiváló, értékes takarmánynövény

Az ugyancsak pillangós virágú szója után a világ második legfontosabb olajnövénye. Őshazája Dél-Amerika (Brazília), e területen vadon is előfordul. Amerika felfedezése után Afrikán keresztül terjedt el fokozatosan az egész világon. Termesztési területe észak felé a dél-európaimediterrán országokig, míg Ázsiában Észak-Kínáig terjed. Próbálkoznak a termesztésével a mérsékelt égövi országokban, így hazánkban is.

Egyéves, lágy szárú növény. Erősen fejlett karógyökere a földfelszínhez közel alig ágszik el, viszont az alsó részén igen sűrű oldalgyökér-szövedék alakul ki, ezért a vegetációja alatt a szárazabb időszakot is elviseli. A szár alakja fajtánként változik: vannak mereven felálló szárnak és vannak elfekvő típusúak is. Párosán szárnyasán összetett levelei négy visszás-tojásdad levélkéből állnak. A levelek hosszú levélnyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A világoszöld levéllemezek színe fényesen csillogó, a fonákuk finoman, szőrözött.

Virágai okkersárgák, a levelek hónaljában magánosán állnak, esetleg párosával vagy négyesével fejlődnek. A hosszú vi-rágkocsány a megtermékenyülés után tovább nyúlik, a termés a földbe fúródik, tovább fejlődik és ott érik meg. Az érett termés hüvelye világos barnássárga, sima, vagy a benne levő magok számának megfelelő befűződésekkel barázdált. A magok, alakja különböző, a gömbtől a hosszúkás ellipszoid alakúig minden változat előfordul.

Környezeti igénye

Hőigényes növény. 11-13 °C alatt a magok nem csíráznak, 10-15 °C között is csak nagyon lassan, vontatottan. Az optimális csírázási hőmérséklete 20-25 °C, ekkor 7-10 nap alatt kikel. A növények fejlődéséhez 25-30 °C a kedvező, 20 °C körüli hőmérsékleten lassú, vontatott a növekedése és gyenge a terméskötése. Ősszel, amikor a talajhőmérséklet 10 °C-ra esik vissza, növekedése megáll. Az első talaj menti fagy hatására a levelek, a hajtásokkal együtt elhalnak, míg a félig érett-érett termések mínusz 1-2 °C-os hőmérsékletet is elviselnek.

Erős megvilágítást, tűző napot kíván. Már gyenge árnyékban mattá válik a levelek fénylő zöld színe, a növekedés lelassul. A növény fokozatosan elveszti a fajtára jellemző formáját, szára megnyúlik, virág alig lesz rajta. A virágzási idő elhúzódik, ezáltal a kevés mogyoró beérése is bizonytalanná válik. Ágyasától éppen ezért tartsuk távol az árnyékoló növényeket, gyomokat.

Vízigénye közepes, változó. Csírázáskor és terméskötés idején igényli a legtöbb vizet. Később a vízszükséglete fokozatosan csökken és terméséréskor már a száraz talaj az ideális számára. Esős nyár vége, ősz eleje komoly gondot okoz a termesztésében, mert erősen kitolódik az érés, illetve a termések penészednek.

Jó vízáteresztő és levegővel átjárt homokos, homokos-vályog talajok a megfelelők számára. Erősen kötött, agyagos talajok nem alkalmasak termesztésére, mert a földbe fúródott terméstartókon kevés hüvely képződik és azok is bepállanak. Folyamatos talajnedvességet nem igényel, ezért száraz, csapadékszegény területeken közepes termést ad, amely fejlődésének első felében adott öntözéssel növelhető.

Nem igényel sok tápanyagot. Közepes tápanyag-ellátottságú teriileteken szervestrágyázás nélkül is termeszthető. Sovány homokon viszont feltétlenül adjunk 10 nmenként 20-40 kg érett istállótrágyát. Közepes termést alapul véve 10 m²-re elegendő 30-40 dkg pétisó, 60-70 dkg szuperfoszfát és kálisó. Kálciumigénye viszonylag nagy, ezért kissé meszesebb talajokon nagyobb termést várhatunk, míg az enyhén savanyú kémhatású területeket meszezéssel tehetjük számára kedvezővé.

Termesztése

Alapos őszi talaj-előkészítést igényel, különösen kötöttebb területeken. Szántás, ásás előtt szórjuk ki a foszfor- és a káliumtartamú műtrágyákat és a nitrogéntartalmúnak negyedét vagy harmadát. Talaj-előkészítését tavasszal folytassuk: gereblyézzük el a hantokat, gyomtalanítsunk, a vetésig őrizzük meg a porhanyósságot. A lazább szerkezetű talajt vetés előtt 20-30 nappal kapáljuk, majd gereblyézzük el. A kötöttebben ezt a munkát vetés előtt 2-3 nappal ismételjük meg.

Szabad földön helyre vetjük. Helyenként az egyszerre érés érdekében megkísérelték palántázni, de kevés sikerrel, mert nagyon rossz a fiatal növények eredése. Helyrevetésre akkor kerülhet sor, amikor a talajhőmérséklet 15 °C fölé emelkedett, tehát április végén, május elején. Vethető bokorba vagy sorba. Előbbi esetben 40-50 X 40-50 cm-es távolságot tartsunk be a „fészkek" között, míg az utóbbinál 60-70 cm-es sortávolságon belül a magokat egymástól 10-12 cm-re vessük. A vetési mélység 3-4 cm, laza talajokon néhány cm-rel több. 15 °C körüli talajhőmérsékleten a kelés 15-20 nap múlva várható. Cserepesedésre hajlamos talajokon a megkeményedett talajfelszínt törjük meg.

Kelés után a virágzásig saraboló kapálással tartsuk lazán és gyommentesen a sorokat. A talajművelést kiegészíthetjük fej-, illetve levéltrágyázással.

Virágzás után azonnal kezdjük meg a tövek felkupacolását. A töltögetést a burgonyához hasonlóan legalább két részletben végezzük. A töltögetéssel elősegítjük a megnyúlt virágkocsányok földbe fúródását. Ez a munka is kiegészíthető fejtrágyázással. A bokro-sodás idején (a virágzás végéig) a nagyobb vízigényét csapadék hiányában öntözéssel elégíthetjük ki. Az öntözést a szedés előtt legalább 1,5-2 hónappal fejezzük be.

Szeptember vége felé a sárguló levelek jelzik, hogy megkezdhetjük a szedést. Jó évjáratban 10 m²-enként 8-12 nyers termésre számíthatunk. Nagyobb hozamot érhetünk el, ha a június végén kezdődő virágzáskor elkezdjük a töltögetést. A föld felhúzogatását még 2-3 alkalommal ismételjük meg, hogy a későbbi virágzásból származó indák is jól lefúródhassanak. A kézzel kihúzott, szükség esetén előzőleg ásóval meglazított mogyorótöveket, ha az időjárás engedi, hagyjuk kint a tábla szélén gyökerükkel, termésükkel felfelé fordítva. Az utószárítás nagyon fontos, mert a magoknak ilyenkor még igen magas a víztartalma. Néhány nap múlva az összegyűjtött töveket mesterségesen (padláson, góréban) szárítsuk tovább, 10-20 napig. Ezután szedjük le a hüvelyeket és száraz helyen, vékonyán kiterítve tároljuk.

Egész éves munkánk mehet veszendőbe, ha a szárítás, illetve a tárolás nem megfelelő, azaz a mogyoró bepenészedik. A penészes földimogyoró fogyasztása rendkívül veszélyes, mert mikotoxinokat (aflatoxint) tartalmaz, amelyekről az utóbbi időben derült ki, hogy rákkeltő anyagok, májkarcinómát okoznak. Emberre és állatokra egyaránt már igen kis koncentrációban veszélyesek.

A kórokozók közül lisztharmat, pszeudomonasz fellépésére számíthatunk, különösen akkor, ha egymás utáni évben ugyanarra a helyre került a mogyoró. Az állati kártevők közül a drótférgek és a különböző pajorok rágása teheti tönkre a termést, ezért burgonya után közvetlenül ne ültessük.

Felhasználása

Legnagyobb termesztési körzete Ázsiában, Kína, India területén van, de jelentős területeken termesztik Amerikában is. Európában csak a 17. században kezdték meg a termesztését, míg Magyarországon az 1930-as évektől Medgyesegyháza környékén foglalkoznak vele. A magban 40-50% olaj van, melynek minősége az olívaolajéval majdnem egyenértékű, 25-30% fehérjét is tartalmaz. Olajtartalmának 60%-át olajsavglicerid-, 20%-át pedig linolsavgliceridészter teszi ki. Felhasználása igen sokoldalú: liszt formájában, pörkölve, nyersen sózva. Préspogácsája értékes takarmány, de az állatok etetésére felhasználható a szára és a levele is, akár nyersen, akár szárított formában.

RECEPTEK

• Földimogyorós babtorta

18 dkg bab, 5 dkg földimogyoró, 3 tojás, 15 dkg cukor, 1/2 citrom, 1/2 csomag sütőpor.

A száraz babot előző este beáztatjuk, majd puhára főzzük és szitán áttörjük. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a 1/2 citrom reszelt héját és levét, a pörkölt, őrölt földimogyorót, a sütőport és az áttört babot. A tojás keményre vert habját legvégül könnyedén a tésztához keverjük és tortaformában azonnal sütjük. A tortát tejszínhabbal vonjuk be és cukrozott földimogyoróval díszítjük.

• Földimogyorós fészek

15 dkg földimogyoró, 17 dkg cukor, 1 tojás, 2 evőkanál morzsa, 1 szelet csokoládé, 1 citrom, tejföl, barack- vagy meggyíz.

Az őrölt földimogyorót, cukrot, a tojást, morzsát, reszelt csokoládét, sütőport, vaníliás cukrot és a citrom reszelt héját egy-két kanál tejföllel összegyúrjuk. Golyókat formálunk belőle, meghempergetjük kristálycukorban, közepükön ujjal benyomva, barack- vagy meggyízzel kis csókot teszünk rá. Langyos sütőben szárítjuk.

• Földimogyorós lepény

2 tojás, 15 dkg kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, 12,5 dkg liszt, 10 dkg földimogyoró.

Az egész tojásokat habosra keverjük a kristálycukorral és a vaníliás cukorral, majd be-leszitáljuk a lisztet, beleszórjuk a héjától megtisztított földimogyorót. Kizsírozott, kilisztezett püspökkenyérformában addig sütjük, míg a beleszúrt tűre nem tapad ragacsos massza. Ha kész, deszkára borítjuk és vizes ruhába göngyölve hűtjük ki. Vékonyra szeletelve tálaljuk.

II.
Földimogyoró
Arachis hypogea L.

Meleg fekvésű kertek valóban különleges, föld felett és a föld alatt is virító pillangós növénye. Díszes küllemű, érdekes hobbinövény. Tömött levelű bokrának levélkéi a napszaktól függően a fény felé tárulnak, vagy éjjelre összeborulnak (43. kép). Sárga virágainak termői megtermékenyülés után a földbe fúródnak, s itt nevelik a kis termést. Értékes kiskerti növény.

Származása, elterjedése. Dél-amerikai (Peru, Brazília) eredetű. Legnagyobb területen Indiában, Kínában, Amerikában termesztik. A Szovjetunióban is sikerült meghonosítani, hasonlóképpen Bulgáriában. Hazánkban az 50-es évek táján Medgyesegyházán és környékén kimagasló eredménnyel, kiváló minőségben termelték. Jelenleg csupán helyenként lelhető fel, pedig termesztésének kiszélesítése a kiváló adottságú tájakon (Medgyesegyháza, Makó, Szentes) indokolt lenne.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Termésátlaga hüvelyestől 0,2-0,4 kg/m². Élelmiszeripari, cukrászipari, gyógyszeripari stb. hasznosítása sokrétű. Pörkölve kitűnő csemege. Magja 44-56% kitűnő étolajat, 23-37% könnyen emészthető fehérjét, 14-16% szénhidrátot tartalmaz. Rendkívül nagy (2717 J) az energiaértéke, szárazanyagtartalma 92%. Tiszta szárát, levelét takarmányként hasznosíthatjuk.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú, 30-60 cm magas, felálló vagy elfekvő hajtású. Gyökérzete erősen elágazó, rajta rhizobiumok találhatók. Levélzete 5 cm hosszú, párosán összetett levelekkel. Virágzata buga vagy fürt, a levelek hónaljából fejlődik. A virág sárga, pillangós, a vetés után kb. 45 nap múlva jelenik meg, és kb. 2 hónapig naponta 1-2 virág nyílik ki. Föld alatti szárán is képződnek virágok, amelyek hasonlóképpen megtermékenyülnek.

Jellegzetessége, hogy megtermékenyülés után a terméstartó (a magkezdeménnyel) 8-10 cm-re a talajba fúródik, s ott fejleszti ki a pár centiméteres hüvelytermést (44. kép). Hüvelye befűződött henger alakú, szalmasárga, hálózatos, benne 2-4 mag van. Magja húspiros, belül fehér. Ezermagtömege kifejtve 330-540 g. Csírázóképessége 70-90%-os, a mag a vetés után 14-20 nap múlva kel ki, 3-4 évig használható. Tenyészideje 130-160 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: bőséges napfényt kíván, nálunk hosszúnappalosnak mutatkozik. Höigénye: nagyon melegkedvelő növény. 12 °C körül csírázik, tenyészideje alatt hőoptimuma 25 °C. Bokra azonban elbírja a - 1,5 °C fagyot is. Vízigénye a fejlődés első szakaszában, a terméskötődésig nagy. A virágzás utáni száraz időjárás a termésbeérés folyamatára kedvező. Talajigénye: könnyen melegedő, jó víztartó képességű, humuszban gazdag homok- és homokos vályog-, valamint hordaléktalajokon terem igazán jól. Tápanyagigénye nagy. Közvetlen szervestrágyázást nem igényel. Ősszel 20-30 g/m² szuperfoszfátot, 20-30 g/m² kálisót, tavasszal fejtrágyaként 15-20 g/m² pétisót adjunk.

Változékonysága, fajtái. Hazánkban a rövidebb tenyészidejű, felálló típusok jöhetnek számításba. Ilyen külföldi fajta a 'Sztepnyák', amelyik alacsony bokrú, bő termésű, vékony héjú, korán érő, tenyészideje 125-150 nap. Ezermagtömege 213^460 g. A '433 Valencia' alacsony, bő termésű, tenyészideje 130-150 nap, magja nagyobb valamivel. Ezermagtömege 400-450 g. A 'Fehér spanyol' szára 20-30 cm-es, sűrűn leveles, hüvelye kicsiny, kétmagvú, nagy olajtartalmú. A 'Medgyesegy-házi' (tájfajta) alacsony (30^40 cm), finom szárú, bő termésű (0,2-0,4 kg/m²). Hüvelyében 3-4 szem mag van, jóízű, nagy olajtartalmú. Ezermagtömege 330-540 g, tenyészideje rövid, 120-140 nap. A 'Szíriái' középmagas (34-45 cm), bőtermő, nagy magvú, hosszú érésidejű (150-160 nap) fajta.

Termesztése. Hosszú tenyészidejű (V. l.-IX. 30.), így főnövényként termesztjük. Előnövényei a trágyázott kapás- (zöldség-) növények, legjobban díszlik az őszi búza és az őszi árpa után. Talaj-előkészítése az idejében végzett őszi ásás, a mélyszántás. Helyrevetése április végén, május elején esedékes, 12-14 °C talajhőmérsékleten, 5-7 cm mélyen. Kapával rónákba vagy fészkekbe vetjük. Tenyészterülete soros műveléshez 50 x 10-15 cm, fészkesen 50 x 50 cm-re 4-5 szem maggal vetjük. Vetőmagszükséglete 14-20 mag (5-11 g/m²). A magot közvetlenül a vetés előtt bontsuk ki a hüvelyéből. Ápolása: talaját levegősen, nyirkosán, gyommentesen tartsuk. Kapálását soros műveléskor kis motoros géppel is végezhetjük. A töltögetést, nedves talajállapotban, 10, 20, 30 cm-es növénymagasságnál fokozatosan végezzük 15-20 cm magasra. Öntözésére szükség esetén kerül sor bőséges (25-30 mm-es) csapadékkal. Szedése szeptember végén, október folyamán esedékes; kézikapával szedjük. Homokon egyszerűen kézzel nyűhetjük. Soros műveléskor kormánylemez nélküli ekével segíthetjük a szedést. A felszedett bokrokat oldalra fektetjük, majd fedett helyen (fóliasátorban, padlástéren) vékonyán kiterítve szárítjuk. A termést V alakú deszkalapon, faládára feszített dróthálón fejthetjük le a szárról. Kalmárrostán tisztítjuk, 5-10 cm vastagon kiterítve, keverés közben csörgősre szárítjuk, átválogatjuk és zsákoljuk. Felhasználásig száraz helyen tartjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Díszágyásnak, egyedi színfoltnak, bemutató-, botanikus, iskolakertekbe (mint növénytani érdekesség) ültethető. A gyermekkertek legfontosabb növénye. Minden kiskertbe, hobbi-, házi-, haszon-, háztáji stb. kertbe ajánlható.

Pörkölve igen népszerű. Cukorral összeégetve is különleges csemege. Hidegen préselt olaja szagtalan, színtelen. Kitűnő növényi vaj készül belőle. Lisztje cukrászipari süteményekbe, kétszersültekbe alkalmas. Étolajának rendszeres házi használata egyebek között az érelmeszesedés megelőzésének és csökkentésének hatásos eszköze. Vetőmag és fogyasztási árucikk.

Elkészítése

• Pörkölt mogyoró. Házilag egyszerű rostán (vagy tepsiben) tűzhely fölött, folytonos kevergetéssel készül. Nehogy túlpörköljük, mert akkor keserű lesz. Diódarálón ledarálva, vagy apróra vágva, édesítve sült, főtt tészták, krémek, töltelékek, fagylaltok, csokoládémasszák ízesítésére kiváló.

• Grillázs csemege. Darabokra összetört, pörkölt földimogyoróhoz cukrot adunk, majd megpörköljük. A karamellizálódott masszát vizes deszkára kiöntve formáljuk.

• Kandírozott pörkölt mogyoró. Tömény cukoroldatban a mogyorót többször felforraljuk, majd rostán lecsurgatjuk és megszárítjuk.

III.
Amerikaimogyoró
Arachis hypogaea L.
Család: Fabaceae (pillangósvirágúak)

M: földimogyoró;
A: peanut, groundnut;
F: cacaouette;
S: cacahuete, maní;
P: amendoim;
N: Erdnuß

Az amerikaimogyoró legfeljebb 50 cm magas, a tövén gazdagon elágazó, a földön fekvő vagy felálló szárú, pelyhes szőrű egyéves növény. Szórt állású, hosszú nyelű levelei párosan szárnyaltak, négy (4) levélkéjűek. A levélkék (25-60 x 15-30 mm) rövid nyelűek, elliptikusak vagy visszás-tojásdadok; a nagy pálhák szálasak. JA megnyúlt, csöves vacok miatt látszólag kocsányos, valójában ülő, gyenge, öntermékenyülő virágok a talaj közelében, egyesével vagy legfeljebb 6 tagú fürtökben fejlődnek a levélhónaljakban; a csésze 2 ajkú, a felső ajak 4 fogra hasadt, az alsó ajak ép szélű; a sárga párta általában 15-20 mm-es. Virágzás után a magház alapja több centiméter hosszú, kocsány alakú terméstartóvá nyúlik meg, és a magház termékeny részét a földbe nyomja, ahol az tápanyagok felvételére képes.

Termése: föld alatt érő, szabálytalanul hengeres hüvely, amely gyengén görbült és 2-5 x 1-1,5 cm nagyságú, a héj az (1-)2-4 mag között befűződött; a termés nem nyílik fel. A kemény, vékony-fás terméshéj sárgásbarna, hálózatosan bordás és kopasz. A fehérjében és olajban nagyon gazdag, henger vagy tojásdad, kb. 15 x 10 mm-es magokat vékony, papírszerű, vörösesbarna héj veszi körül. A mag 2 sárgás sziklevele egymástól könnyen elválik.
Felhasználása: nagyon tápláló magját nyersen, pörkölve, megfőzve vagy párolva fogyasztják, gyakran cukrozva vagy sózva. A magokat tápláló körítésként vagy édességekhez használják fel. Az amerikaimogyoró csíráit zöldségként eszik. Krémnek feldolgozva (amerikaimogyoró-vaj néven) kenyérre kenik, Malajziában a főtt és fermentált magok fűszerként használatosak. Az amerikaimogyoróból melegen sajtolt vagy extrahált lágy olaj főzéshez, salátaolajnak, valamint margarin előállítására szolgál; a világon termesztett mennyiség mintegy feléből olajat állítanak elő.

Elterjedése: Brazília déli részén, Paraguayban, Bolíviában és Argentínában honos, ahol évezredek óta termesztik. a 16. századtól a termesztés világszerte bővült a trópusok és szubtrópusok szemiarid területein; ma a fő termesztő országok India, Kína és az USA.

Termesztése és betakarítása: laza, tápanyagban gazdag talajt és meleg-száraz klímát igényel; a nedvességre érzékeny. A legtöbb fajta 22-27 °C átlaghőmérsékleten tenyészik legjobban. A számos termesztett fajtát felálló és földön fekvő szárú, a vad alakokhoz közel álló típusokba sorolják. Magról szaporítják, és szántóföldeken gyakran kiterjedt monokultúrákban termesztik; vetés után 4-5 hónapon belül terem. Betakarításkor a növényeket kihúzzák a földből, és a terméseket a hajtásokkal együtt vagy anélkül szárítják meg.

IV.
Földimogyoró
Arachis hypogaea L.

Ökotermesztésre ajánlott – a földimogyoró
A világ mezőgazdaságában nagyon rangos helyet elfoglaló földimogyoró (Arachis hypogaea L.) a múlt század elején került be a hazai kultúrflórába. A kezdeti sikerei ellenére a faj nálunk nem vált igazán jelentős haszonnövénnyé, sőt az elmúlt évtizedben – elsősorban az olcsó import miatt – termesztése még inkább visszaszorult.
A mellőzött helyzet okai közé sorolhatjuk a honosításához felhasználható genetikai bázis szűkös voltát is. Ezt ellensúlyozandó, a tápiószelei Agrobotanikai Intézet a hetvenes években megkezdte a faj hazai génforrás gyűjteményének kialakítását. A gyűjtemény fenntartásához kapcsolódó sok éves munka hozománya az a tapasztalat, hogy a földimogyorót is az ökológiai termesztés céljait készségesen és sikeresen kiszolgáló kultúrnövények csoportjába sorolhatjuk.

A pillangósvirágúak közé tartozó, egynyári, lágy szárú növény gyökérzetének a zöme a talaj felső, 25 cm-s rétegében helyezkedik el. Szárrendszere 30-60 cm magas, elterülő, vagy felálló bokrokat képezhet. (Nálunk a felálló szárú „Valencia” változat vált be.) Párosan szárnyalt leveleit négy, kissé sárgászöld, 2-6 cm hosszú levélke alkotja.

Az aranysárga, 10-12 mm-es virágok önbeporzók. Tömeges virágzása július elején kezdődik. A megtermékenyült virágok termőjéből kialakuló vékony terméstartó 5-8 cm mélyen a talajba fúródik, ahol őszre kifejlődnek az általában 2-4 magvú hüvelyek. Az 1-3 cm hosszú magok színe lehet fehér, piros, barna, lila, illetve ezek keverékei. Belsejüket a két sziklevél tölti ki, amelyek fele részben kiváló minőségű olajból, negyed részben pedig könnyen emészthető fehérjéből állnak.

A földimogyoró – trópusi-amerikai származásához illően – meleg- és fényigényes növény. Vízigénye nem túl magas, de a nálunk aszályos hónapokra esnek fejlődésének a kritikus szakaszai. Ezért, és mivel az öntözést nagyon meghálálja, öntözendő kultúraként ajánlatos kezelni.

A tápanyagban és humuszban gazdag, könnyen melegedő, jó víztartó képességű, lazább talajokat kedveli. A kötött, hideg, illetve a savanyú, és sülevényes talajokra nem való. Tápanyag ellátás tekintetében a nagyobb foszfor és kálium, illetve a szerényebb nitrogén szükséglet jellemzi. A nitrogén bőség – így a közvetlen istállótrágyázás – a buja növekedés és a tenyészidő elhúzódása miatt káros hatású lehet.

Előveteményeit a fentiek alapján válasszuk meg. Sok nitrogént visszahagyó és ellenségeit támogató növények után ne vessük. Jó, ha istállótrágyázott kultúrát, vagy kalászost követ. Ősszel mélyen szántott területre kerüljön, és tavaszi talajmunkák ne járjanak a talaj felesleges taposásával. 10-15 cm mélységű, ülepedett magágyba vessük.

Csak egészséges vetőmagot szabad használni. Akkor vethető, amikor a talaj felső 10 cm-es rétege már tartósan 15°C-ra melegedett. A korai vetés növeli a terméskilátásokat, de fokozza a májusi fagyok által okozott kockázatot. (A faj csak szerény mértékű fagytűrő képességgel rendelkezik és a lehűlt talajban a vetőmag hajlamos a befulladásra. Ugyanakkor melegágyi előneveléssel történő szaporítására is van hazai példa!)

Vethető sorba, vagy fészekbe. A kívánatos tőszám 14-15 tő/m 2 , ami az önritkulást is figyelembe véve 70-75 cm sortávnál 12 mag folyóméterenként, vagy 4-4 mag méterenként 3 fészekbe. A vetés mélység 5-6 cm. A vetés után hengerezzünk.

„Gyomérzékeny”, és folyamatosan laza, pórusgazdag talajt kívánó növény. Ezen túlmenően – a terméstartók földbe fúródását megkönnyítendő – a virágzás kezdetétől 2-3 alkalommal töltögetni kell. Ez esetenként 8-10 cm-es, nyirkos és porhanyós bakhát felhúzásával történjen. Ápolásakor a művelő eszköz ne járjon szorosan a tő közelében.

A legfontosabb hazai gombabetegségei a tőhervadást okozó fuzáriumok, a levélfertőző cerkospórák, és a magon élősködő penészgombák, de számíthatunk baktériumos és vírusos betegségek megjelenésére is. A betegségek ellen az ellenálló fajták kiválasztásával, illetve a technológiai és vetésváltási rend szigorú betartásával védekezhetünk. Ne vessük 3-4 évig maga után. A beteg töveket az állományból el kell távolítani, majd a betakarított termés mentesítését a beteg hüvelyek és magvak szigorú szelektálásával tovább kell folytatni.

Az állati kártevők közül elsősorban a talajlakók, közülük is főleg a drótférgek, valamint a lombkárosító takácsatkák, és levéltetvek támadhatják. Ne vessük drótféreggel fertőzött területre, illetve igyekezzünk nekik kedvezőtlen – a mogyorónak viszont alkalmasabb – laza talajú termőhelyet találni.

Az érés legfontosabb jelei, hogy a bokor „szétdől”, a levelek sárgulnak, és a magok már a fajtára jellemző színűek. Hosszú tenyészideje miatt nem érik be teljesen, ezért a tövön történő utóérlelést, és szárítást igényel. Laza talajból a tövek kinyűhetők, vagy kapával, illetve kormánylemez nélküli ekével kifordíthatók. A szárítás történhet szabadföldön, továbbá minden olyan berendezésen vagy építményben, ahol a terméssel felfelé fordított növénytömeg átszellőztetését biztosítani lehet. A száradás után a hüvelyeket a tőtől leszedjük, és a légszáraz állapot eléréséig vékony rétegben, gyakori forgatás mellett szellős helyen tároljuk. A végleges tárolásra a 11% nedvességtartalom a megfelelő.

V.
Földimogyoró

más néven AMERIKAIMOGYORÓ (Arachis hypogaea), a pillangósvirágúak (Fabaceae vagy Leguminosae) családjába tartozó haszonnövény; különleges tulajdonsága, hogy hüvelyterméseit a föld alatt érleli meg. (Nevével ellentétben a valódi mogyoróval nem áll rokonságban.)

Magja magas tápértékő élelmiszer, több fehérjét, ásványi sót és vitamint tartalmaz, mint ugyanannyi tömegű marhamáj; több zsírt, mint ugyanannyi zsíros tejszínt; nagyobb az energiatartalma, mint ugyanannyi cukornak. A növény egyéves, termete a felálló vagy bokros, 45-60 cm magas, rövid oldalágútól az elterülő vagy kúszó, 35-40 cm magas, talajközelben akár 60 cm-es oldalágakat fejlesztőig változik. Erőteljes szára és oldalágai szőrösek. Levelei 4 levélkéből állnak, párosan szárnyasan összetettek. A levélhónalji virágok csészéje kocsányhoz hasonló, 4 cm hosszú, az aranysárga sziromlevelek kb. 1 cm átmérőjűek. A hüvelyek átlagos hosszúsága 2,5-5 cm, hosszúkásak, durván hengeresek, végük lekerekített, a magok között cikkekre szűkülnek, a terméshéj vékony, hálós, szivacsos szerkezető, bennük 2-3 mag fejlődik. A magok alakja a hosszúkástól a csaknem gömbölyűig, a maghéj színe a fehérestől a sötétbordóig változik, leggyakrabban mahagónivörös, rózsaszín vagy lazacpiros.

A megporzás és a virág elhervadása után a kocsányszerű, megnyúlt csésze hirtelen növekedésnek indul, és a fejlődő terméskezdeményt belenyomja a talajba. A hegyes végű, vékony, merev, megnyúlt csésze egészen addig fúródik a talajba, amíg csúcsa a fejlődő magkezdeményekkel kellő mélységbe nem kerül a talajfelszín alá (ez gyakran meghaladja a 10 cm-t), a termés csak ezután indul fejlődésnek. A termések bizonyos értelemben „gyökérként” működnek, ugyanis ásványi sókat és tápanyagokat vesznek fel közvetlenül a talajból. Ha a talajban nincs elegendő mennyiségű felvehető kalcium, a termések nem fejlődnek ki rendesen, függetlenül attól, hogy a gyökereknek milyen a tápanyag-ellátottsága.

A földimogyoró Dél-Amerika trópusi vidékein őshonos, és már igen régen elhozták az óvilági trópusokra. India, Kína, Nyugat-Afrika és az USA váltak a világ legnagyobb földimogyoró-termesztő országaivá.

A földimogyoró termesztéséhez legalább öt meleg és esős hónapra (a vegetációs időszakban legalább 600 mm csapadékra) van szükség. A csapadék öntözéssel pótolható - így teszik ezt Ázsiában. A növény termesztéséhez legalkalmasabb a felső rétegében jó vízáteresztő képességű homokos, alsó rétegében morzsalékos vályogtalaj. Szüretkor a mélyebben fekvő gyökerek kivételével az egész növényt felszedik a talajból, eztán egy napig fonnyasztják, majd 4-6 hétre függőlegesen a talajba vert erős karók köré boglyákba rakják oly módon, hogy a hüvelyek belül helyezkedjenek el, így az időjárás nem tesz bennük kárt.

A földimogyoróból az USA kivételével, ahol a termés felét megőrlik, és mogyoróvaj készítésére használják, elsősorban étkezési olajat, pörkölt, sózott csemegét, valamint cukrász- és sütőipari termékeket állítanak elő. Az USA déli részén a földimogyorót gyakran használják takarmányozásra is. A hüvelyek eltávolítása után általában csak a növény zöld részeit adják a háziállatoknak szálastakarmányként, noha az egész növény felhasználható így. Az, hogy a földimogyoróból ma már mintegy 300 terméket - többek között lisztet, szappanokat és műanyagokat - állítanak elő, főként George Washington Carver XX. század eleji kutatásainak köszönhető.

Tágabb értelemben földimogyorónak nevezik mindazokat a növényeket, amelyeknek földben fejlődő, mogyorószerű, ehető termésük vagy gumójuk van. Ilyenek a tulajdonképpeni földimogyorón kívül a pillangósvirágúak családjába tartozó, ehető gumójú Apois americana, a földben mélyen gyökérgumókat fejlesztő mogyorós lednek és a voandzu vagy bambara-földimogyoró, más néven angolaiborsó (Voandzeia subterrana); továbbá a palka- vagy sásfélék (Cyperaceae) családjába tartozó, ehető föld alatti gumókat fejlesztő földimandula, más néven ehető palka, kávégyökér vagy mandulafű (Cyperus esculentus).