Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Fogpiszkálófű
Ammi visnaga (L.) Lam. - Apiaceae

Virágzatának elősugarait fogpiszkálóként használják. Gyógynövény

Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó más Ammi fajokkal együtt a mediterrán területeken és az Atlanti-óceán melegebb partvidékein honos, de számos országban, így Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában, Chilében, Argentínában, Mexikóban termesztik is.

Vékony, hosszú főgyőkeretfejleszt, melynek folytatása a föld felett levő gyökér-nyaki rész.

Az alsó levelek rozettásan helyezkednek el. A 60-100 cm hosszúra megnövő száron a levelek mérete fokozatosan csökken, azaz a szárlevelek kisebbek a tőlevelek-nél. Szára barázdás, alján kissé borzas, a levelek szórt állásúak, levélnyelük hüvely-lyé módosult, többszörösen szárnyasak, szálas cimpákkal.

Nagy összetett ernyős virágzata virágzás előtt és után megnyúlik, majd gömbösen összehajlik. Az ernyős virágzat tövében fellevelek, azaz gallérlevelek találhatók. Az ernyősugarak hossza elérheti az 5-6 cm-t is, enyhén bordázottak, megszárítva sárgásbarna színűek. Termése majdnem hengeres, a sötétbarna alapon az öt borda világossárga csíkja élesen kitűnik. Repítőszegélyek, tüskék nincsenek rajta.

A szinte teljesen kopasz és sima termés fontos fajbélyeg, ez különbözteti meg legjobban a Daucus (murok) nemzetségtől. Az ikerkaszat két terméshéját terméstartó fogja össze, így termésérés után is sokáig együtt maradnak a termésfelek. Egy-egy termésfélen a hasi rész enyhén íves, míg más ilyen terméssel rendelkező nemzetségeknél általában lapos.

A hasi oldal két szélén egy-egy borda fut, a domborúbb háti oldalon pedig három borda található. Mindegyik bordában edénynyaláb van. Az embrió a termés alsó részében foglal helyet, a belső táplálószövet (endospermi-um) főleg zsíros olajat és aleuronszemeket tartalmaz, keményítőt nem, de helyenként kalcium-oxalát kristályokat lehet benne felfedezni. A bordák között olajjáratok futnak. Illóolaj nemcsak a termésekben van, az egész növény jellegzetesen fűszeres illatú.

Környezeti igénye

A meleg, napos területeket kedveli, árnyékban jóval kisebb átmérőjű virágokat fejleszt. Szépen díszlik a déli fekvésű lejtőkön. A magok csírázásához 12-14 °C-os talajhőmérséklet szükséges, 10 °C alatt nem csírázik. Vetésére éppen ezért április közepe táján kerüljön csak sor.

Nem kifejezetten vízigényes, jól tűri a szárazságot is. A csapadékot, öntözést különösen a virágnyílás előtt hálálja meg.

Talaj iránt nem igényes, kedveli a könnyű laza talajokat, de a kissé köves, sekély termőrétegű helyeken is megmarad. Az erősen kötött vizes talajokon vontatottabban növekszik.

Alacsony tápanyagigényű. Csak igen gyenge termőképességű talajokon tegyünk alá szerves trágyát, másutt elegendő a műtrágyázás is. 10 m²-es területre 20-30 dkg pétisót, 30-40 dkg szuperfoszfátot és 15-25 dkg kálisót számítsunk.

Termesztése

Egyéves növény, minden évben magvetéssel kell újra szaporítani. Vetés előtt célszerű figyelembe venni, hogy ősszel a növény magjait elhullatja, azok a következő tavasszal csírázásnak indulnak és megújítják a kultúrát. Ezért célszerű a kertnek olyan részét kijelölni számára, ahol több évig megmaradhat.

Ősszel a szántással vagy ásással együtt forgassuk a talajba a szerves vagy a kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat. Tavasszal, április elején a talajt gereblyézzük simára és sorolóval, kapa fokával jelöljük ki a sorok helyét.

Tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete 10 °C fölé emelkedik, elkezdhetjük a vetést. A sorokat egymástól 40-50 cm-re húzzuk ki, a 2-4 cm kis árokba vékonyán szórjuk bele a magot és takarjuk be földdel. A sorok kezdetét és végét jelöljük meg, de szőrhatunk az egész sorra vékonyán komposztot, homokot, tőzeget. Sorjelzéssel a sorközöket kelésig folyamatosan tisztán tarthatjuk.

Kelés után a kis növényeket 8-10 cm-re ritkítsuk ki. Növekedése idején két-három-szori kapálással tartsuk gyommentesen a területet. Virágzás után se hanyagoljuk el, mert egyes gyomok, pl. a szőrös disznóparéj, még ekkor is elnyomhatják. Ilyenkor kapával már nehezen tudunk dolgozni, mert a sok oldalhajtás beborítja a szabadon maradó területet, ezért kézzel, tövestül húzzuk ki a gyomokat.

Virágzása nyár elején kezdődik és folyamatosan, szinte egész nyáron át tart. Öntözet-len, csapadékszegény területeken hamarabb száradnak el a tövek. Az egész virágzási időszakban számos bogár és méhecske keresi fel dús nektártartalma miatt.

Elvirágzás után a virágok kúp formára összezsugorodnak és ilyen állapotban érlelik meg a magokat. Magfogása viszonylag könnyű, mert az összezáródott ernyővirágzat megszáradva sokáig megtartja a magokat. A növény kellemes fűszeres illata ilyenkor is megmarad. Száraz állapotban világos sárgásbarna színű lesz az egész növény.

Különösebb növényvédelmi munkát nem igényel. Meleg, páradús nyarakon a leveleken megjelenhet a lisztharmat, ellene csak akkor szükséges védekezni, ha igen nagy mértékű a fertőzés.

Felhasználása

A fásodó ernyősugarak kifejezetten fűszeres-zamatos ízűek, ezeket Irán, Törökország egyes vidékein fogpiszkálásra használják. Mint ősi gyógynövény feledésbe merült, századunkban újra felfedezték és termesztésbe vonták. Termését Egyiptomban már az ókorban is használták görcsoldó gyógyszerek elkészítésére. A növényben található illóolaj és más hatóanyagok (furanokromonok) igen hatásos értágítónak bizonyulnak a szívgyógyászatban.