Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Fodros kel
Brassica oleracea convar. acephala Alef - Brassicaceae

A káposztafélék legnagyobb része, így a fodros kel is a Földközi-tenger környékéről származik, ahol még ma is közel ötvenféle vad alak fordul elő. A rendszerezők nagy része a termesztett káposztafélék ősének, a Brassica oleracea var. silvestris L. változatot tekinti. A vadkáposzták nyomait már a kőkorszaki ásatásoknál is megtalálták, tehát az ősemberek is ismerték.

A fodros kelhez igen közeli formát időszámításunk előtt az ókori Görögországban termesztettek. Tőlük vették át a rómaiak, ahol nagyon kedvelt csemege lett. Már az 1. századból 7 különböző, a maiakhoz igen hasonló káposztaféle leírása maradt ránk Pliniustól. A ma termesztett és jól elkülöníthető formák a középkortól váltak ismertté.

Magyarországon a 16. század óta vannak írásos feljegyzések a káposztafélékről, a 18. századtól egyes helyeken már káposztáskertekről írtak. Jelentős árutermelés az 1800-as években a bolgár kertészek megjelenésével alakult ki. Ekkor a ma ismert valamennyi fajtatípust termesztették, például a fodros kelből három fajtát tartottak nyilván.

Gyökere gyorsan fásodó karógyökér, amely az alsó felében ágazik el néhány vastagabb oldalgyökérre. A mélyre hatoló, erős gyökérzet biztos tartást ad a nagy zöldtömegnek. Szárhosszúsága fajtánként változó, 80-170 cm között lehet. Az egész hosszúságában egyenletesen vastag zöld, kékeszöld szár alulról fölfelé fokozatosan fásodik, 2-8 cm az átmérője, ez a vastagság nemcsak a fajta típusától függ, hanem az ültetés sűrűségétől is.

Dús levélzete (14-20 levél) alulról fölfelé egyenletesen borítja a szárat. Levélnyele hosszú, időnként eléri a levelek nagyságát. Az ovális, nagy levéllemez színe kékeszöld, kívül vastag, egyenletes viaszréteg borítja, széle csipkésen fodrozott. Vannak olyan fajták is, amelyek levele csak enyhén hullámos, sőt a levélszélük is majdnem ép. Mélyen barázdált, tojásdad levelei végig hólyagosán felfújtak, ezért a levélerek alig láthatók. A főér környékén gyakran látni antociános elszíneződéseket. A levélszín a hagyományos középzöldön kívül lehet haragoszöld, lilás vagy barnás árnyalatú is.

Áttelelés után, a következő évben hoz virágot és magot. A virágszár hossza egyes fajtáknál a 2 m-t is elérheti. Bugás virágzatában alig látni elcsökevényesedett vagy elhaló virágokat, jó maghozó. Főleg az alsó részen fordulnak elő kicsi és ülő levelek, a virágszáron kevés van belőlük. A felső harmadában, egyes esetekben a felétől elágazó központi szára zöld vagy kissé kékeszöld színű.

Egyes virágokban a zöld színű csészelevelek szabadon állnak és alternálva helyezkednek el a sárga színű, szintén szabad sziromlevelekkel. A hat szabadon álló porzószál közül négy mindig hosszabban kiáll. A felső állású magház két termőlevélből nőtt össze. A méhek nagyon kedvelik a virágát, mert a jelentős meny-nyiségűpollenen kívül sok és nagy cukortartalmú nektárt termel.

Vékony csőm, hosszú becőtermése a magszárral hegyes szöget zár be, egyes fajtáknál a szárhoz simuló. A két kopács-csal nyíló hecőkben apró, 1 mm-es átmérőjű, gömb alakú, sötétbarna magok foglalnak helyet. A nyár közepére beérő be-cők az érés előrehaladtával fokozatosan nyílnak fel, ezért magtermesztésnél folyamatosan kell szedni, mert ellenkező esetben a termés egy része elpereg.

Környezeti igénye

Kis hőigényű, a bimbős kellel együtt a leghidegtűrőbb káposztaféle. 13-15 °C-os átlaghőmérséklet az optimális számára, csírázáshoz természetesen ennél melegebb, legalább 16-20 °C szükséges. A magas nyári hőmérsékletet jól tűri, egyike azon zöldségfélének, amelynek fejlődését a hőmérséklet-ingadozások alig befolyásolják. A nálunk előforduló leghidegebb teleket is átvészeli, nem fagy ki.

Fényigénye közepes. Vele azonos magasságú vagy kisebb zöldségfélékkel vegyesen is termeszthető, de félárnyékban vagy ún. vonuló árnyékban is megmarad. Sőt, szórt fénybe, kevés árnyékot adó fák alá is ültethető.

A káposztafélék közül a legkevesebb vizet igényli, ebben még a bimbós kelt is megelőzi. Jó vízgazdálkodású területen akár öntözés nélkül is termeszthető. Nagy hozamot természetesen bő vízellátással ad, ami akár két-háromszori öntözést is jelenthet.

A talajjal szemben is igénytelen, hazánk szinte bármelyik területén - a szélsőségeseket kivéve - termeszthető. A talaj kémhatása nem gátja a növekedésnek, bár optimális igénye a semleges kémhatású talaj. Kissé savanyú erdei talajokon, irtásokon is biztonságosan felnevelhető. A humuszos, mély rétegű talajok a legmegfelelőbbek számára.

Nagy zöldtömege sok tápanyagot von ki a talajból, ezért tápanyagigénye jelentős. Szervestrágyázott vagy pihentetett, „zsíros" területről várhatunk bő termést. Szerves trágya hiányában 10 m²-re 80-100 dkg pétisót, 50-70 dkg kálisót és szuperfoszfátot tervezzünk. Amennyiben szervestrágyázunk (50-70 kg/10 m²), akkor elegendő 20-30 dkg vegyes műtrágya-kiegészítés.

Termesztése

Másodnövénykénti termesztése terjedt el leginkább. A nyár elejéig lekerülő zöldségnövények (retek, borsó, korai burgonya stb.) után ültethetjük. Miután betegségekre kevésbé fogékony, a korai káposztafélék után is termeszthető.

Mélyre hatoló gyökérzete miatt alapos talaj-előkészítést igényel, ez lehet mély kapálás vagy középmély szántás. Lehetőleg előző ősszel, tehát még az előnövény alá juttassuk ki a szükséges mennyiségű trágyát, amennyiben ez nem lehetséges, akkor közvetlenül alá csak jól érett komposztot és a műtrágyát terítsük ki. A meleg időjárás miatt a talajmunkát mindig talajlezárással (gereblyézés, boronálás stb.) fejezzük be.

Tenyészterület-igénye nagy, legalább 70-80 cm-t hagyjunk az egyes tövek között. Ültethető bizonyos zöldségfélékkel vegyesen is, például sárgarépával, babbal, cukkini-vel stb. Fiatal szőlő és gyümölcsös sorközeibe is kerülhet.

Szaporítható palántázással vagy közvetlen szabadföldi helyrevetéssel. Teljes kifejlődéséhez legalább 14-18 hét szükséges, ezért a helyrevetést már júniusban elkezdhetjük. A palántákat július elején, közepén ültessük ki. A palántanevelést, amelynek időtartama 4-5 hét, a szabad földön is elvégezhetjük.

Évközi ápolási munkája porhanyító, saraboló, gyomirtó talajmunkákból áll, esetleg fejtrágyázhatjuk. Csapadékszegény nyarakon a néhányszori öntözés igen hatásos, szemmel láthatóan segít a növekedésében.

Szedését a teljes kifejlődés után (október közepe) kezdhetjük meg. Alulról felfelé haladva kézzel törjük ki vagy éles késsel vágjuk le a leveleket, amelyek néhány napon belül kerüljenek felhasználásra, de szükség esetén hűvös helyen egy-két hétig is eltarthatjuk.

Miután a fajták nagy része kiváló télálló, a téli-kora tavaszi időszakban folyamatosan akár a hó alól is szedhetünk zöld leveleket. A korai káposztafélék megjelenéséig célszerű meghagynunk, s csak azután számoljuk fel ültetvényünket. Még ekkor is jelentős mennyiségű zöldtömeg marad vissza, amit zöldtrágyaként is hasznosíthatunk.

Felhasználása

Dekoratív megjelenése, jó télállósága miatt néhány tő a pihenőkertekben is helyet kaphat, levelei pedig friss zöldségként hasznosíthatók. A következő évben nyárig meghagyhatjuk, mert dús virágzata igen jó méhlegelő.

A termesztési lehetőségeket szélesíti, hogy savanyú erdei talajon is megmarad, így vad-eleségnek is ültethető. Sok országban takarmányozási célból vetik, elsősorban a szarvasmarhák számára. Nagyon kedvelik a nyulak és a baromfik is. A díszkáposztához hasonlóan a virágkötészetben mind a levele, mind hosszú szára jól felhasználható a levélüstökkel együtt. Jó minőségű, tápanyagdús talajon nagy zöldhozamot ad (50-60 kg/10 m²). A levelek a jelentős rosttartalmon kívül sok ásványi sót (vas, mangán, kalcium stb.), C- és B-vitaminokat, 2-3% fehérjét és 5-6% szénhidrátot tartalmaznak. Felhasználása leginkább a kelkáposztáéhoz, részben viszont a bimbós keléhez hasonlít. Németország egyes részein télen szinte nemzeti eledelnek számít.

RECEPTEK

• Fodros kel kolbásszal

40 dkg lángolt kolbász, 10 db fodroskel-levél, 4 db zöldpaprika és paradicsom, 1 fej vöröshagyma, olaj, só, bors, szurokfű, zsázsa, őrölt paprika.

A vöröshagymát vágjuk apró kockákra és forró olajon pároljuk üvegesre, majd adjuk hozzá az apróra vágott lángolt kolbászt és kissé pirítsuk meg. A fodroskel-leveleket mossuk meg és szeleteljük fel, hasonlóan járjunk el a paprikával és a paradicsommal. Ezt a zöldséges keveréket öntsük a kolbászos-hagymás alaphoz. Sóval, borssal, kevés szurokfűvel és zsázsával ízesítsük. Lefedve kis lángon pároljuk puhára, amikor elkészült, pirospaprikával megszórva tálaljuk.

• Rakott kel

10 db fodroskel-levél, 2 fej vöröshagyma, olaj, 40 dkg darált hús, 3 gerezd fokhagyma, 3 db tojás, 20 dkg zöldborsó, tej, 4 db zsemle, só, bors, őrölt paprika, 2 dl tejföl, 15 dkg reszelt sajt.

A zsemléket tejbe vagy szódavízbe áztassuk be, közben a vöröshagymát vágjuk apró kockára és olajon pirítsuk meg.

A megpuhított zsemléket keverjük össze az igen apróra vágott fokhagymával (lehet fokhagymakrémet is használni helyette). Adjuk hozzá a darált húst, a pirított vöröshagymát, a tojásokai és a zöldborsót. Sóval, borssal és pirospaprikával ízesítsük. Egy tűzálló tál vagy teflon sütő alját fedjük le a megmosott fodroskel-levelekkel. Tegyük rá egyenletes eloszlásban a tölteléket és a tetejére ismét fodroskel-leveleket tegyünk, végül borítsuk be tejföllel. Meleg sütőben puhítsuk meg, és mielőtt kész lenne, szórjuk rá a reszelt sajtot, majd melegítsük, tovább. Amikor elkészült, kockára vágva adagoljuk.

• Káposztatekercs

10 dkg gomba, 30 dkg darált hús, 3 tojás, 30 dkg cukkini, 1 csomó metélőpetrezselyem, 8-10 levél fodros kel, só, bors, vaj, 2 pohár tejföl.

A gombát és a cukkinit vágjuk apróra és keverjük össze a darált hússal és a tojásokkal. A keveréket sóval, borssal fűszerezzük. A fodroskel-leveleket mossuk meg, majd tegyük bele a tölteléket és külön-külön tekerjük össze.

Vajjal kikent tűzálló tálba helyezzük egymás mellé a tekercseket és kenjük be alaposan tejföllel. Meleg sütőben lefedve pároljuk puhára, amikor elkészült, apróra vágott meté-lőpetrezselyemmel díszítve tálaljuk.

II.
Fodroskel
Brassica oleraceae L. convar. acephala (DC.) Alef. provar sabellica L.

Különleges alakulású, aprón fodrozott, nagy levelével igazi díszzöldség. Alakja változatos, oszlopszerű vagy földre terülő. Fagytűrő, áttelelő.

Származása, elterjedése. A faj őshazája a Földközi-tenger vidéke. Európa nyugati részén, Ázsiában és az amerikai földrész több országában kisebb területeken termesztik. Hazánkban csupán elszórtan lelhető fel.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. A téli frisszöldség-ellátást segíti, elsősorban azonban takarmánynövényként ismeretes. Egyes fajtái bőtermőek, hozamuk házikertben elérheti a 4-8 kg/m² zöldtermést. Beltartalmi értéke nagy, 2,8% fehérjét, 6,1% szénhidrátot, 15% szárazanyagot, továbbá szerves savat és igen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Ezenkívül ásványi anyagai (Ca, P, Fe), valamint rosttartalmajelentős. Energiatartalma 186 J. Magja a repcéével azonos minőségű olajat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Kétéves, húsos állományú, fejet nem képező káposztaféle. Gyökérzete mélyre hatoló fő- és dúsan elágazó oldalgyökér. Szára pár cm-estől 1,5 m-ig változik, oszlopszerű, egyenes, kissé fásodó. Levélzete nagy, erősen fodros, keményebb állományú. Alakja a kerekdedtől a hosszúig változatos lehet. Virágzata fürt, sárga, a keresztesekre jellemző, idegenmegporzó. Termése felnyíló becő. Magja kerek, fekete, közepes méretű. Ezermagtömege 2,8 g. Csírázóképessége 85-95%-os, a mag 4-5 évig hasznosítható, a vetéstől 5-7 napra kikel. Tenyészideje 65-130 nap. A fodroskel jó megújuló, palántáról szaporítható.

Elettényezők iránti igénye. Fényigénye közepes vagy nagyobb. Hőigénye kicsi (13-16 °C), áttelelő, hidegtűrő növény. Legjobban hűvös, csapadékos klíma alatt fejlődik. Meglehetősen vízigényes. Nagy zöldhozama megkívánja a bőséges csapadékot. Ennek hiányában öntözni szükséges, mert különben a nyári forróságban felkopaszodik. Talajigénye: mélyebb, kötöttebb talajon díszlik igazán jól. Jó vízgazdálkodású talajon vagy magas talajvízállású helyeken szárazon termeszthető. Tápanyagigénye: nagy hozama megkívánja a bőséges tápanyagellátást. Ősszel 5-7 kg/m² szerves trágyát igényel, 10 g/m² foszfor-, 20-30 g/m² káliummütrágyával és 20 g/m² nitrogénfejtrágyával kiegészítve.

Változékonysága, fajtái. Koraiak (65-75 naposak): a 'Lerchenzungen' 30-50 cm magas, egyszeri, sürgős felhasználásra, átteleltetésre alkalmas, díszes és jó vadeleség. A 'Nedribor' alacsony (20-30 cm), levele világoszöld, felfelé álló, díszes, finoman fodrozott. Jó áttelelő, a hó betakarja. Középkoraiak (75-90 naposak): a 'Fertödi takarmány-kelkáposzta' 80-100 cm magas, szilárd, karós szárú, végig egyenletes vastagságú. Levélzete fodrozott, haragoszöld. A 'Szentesi fodros' (FJ) oszlopszerű, igen fodros, nagyon díszes. Kései fajták (90-130 naposak): a 'Rocket' 120-140 cm magas, erőteljes, közepesen finom fodrozással, áttelelő. A 'Darkibor' (F1) levele nagyon sötét, finoman fodrozott, 80-90 cm magas, késő őszre és télre termeszthető.

Termesztése. Fajtától függően július 1-től szeptember 30-ig, illetve november 20-tól átteleltetve március 10-15-ig foglalja el a területet. Tehát másodnövényként termeszthetjük. Előnövényei a korai zöldségfélék. Előveteménye a borsó, a bab, a jól trágyázott kapáskultúra. Köztes-, kettős termesztése: a nagyobb tenyészterületre (70 x 70, 80 x 80 cm) ültetett fodroskel közé rövid tenyészidejű zöldségféléket ültethetünk. A bab, korai burgonya, uborka stb. közé ültetett fodroskel pedig sétálóárnyékoló, szélfogó lehet. Fiatal telepítésű gyümölcsös, szőlő közé is kerülhet. Talaj-előkészítése: szervestrágyázással (műtrágyázással) egybekötött őszi ásás (mélyszántás).

Palántáról nevelve július 20. körül szálával ültethetjük tarlóba, másodnövénynek. Hidegágyban 4-5 hétig neveljük elő a palántát. 1 m²-en 3 g magból 700 palántát nyerhetünk. Tenyészterülete fajtától függően 50 x 20-40 cm, 50 x 50 cm, 60 x 60 cm, 70 x 70 cm, 80 x 80 cm (2-10 tő/m²). 1 m² palánta tehát 70-350 m² területre elegendő.

Helyrevetését (ez a gyakoribb) július 1. táján porhanyós, ülepített, nyirkos talajba végezzük. A magvakat sekély rónákba (vagy fészkesen, 10-15 maggal), 2 cm mélyen, hat-nyolcszoros magmennyiséggel szórjuk. Vetőmagszükséglete 20-60 db/m² (0,06-1,7 g mag/m²).

Ápolása: gyomirtás, talajporhanyítás, ritkítás, szükség esetén fejtrágyázás. Öntözése: csapadékszegény vidéken 3-6 alkalommal, 10-40 mm-es csapadékkal. Szedése: kézzel, éles késsel szedjük, általában szeptember 30. és november 30. között, amikor a hideg a növényt megcsípte, de szükség szerint szedhetjük már előbb is. A dísznek, birka-, vadlegelőnek és a tavaszra (áttelelésre) szánt anyagot szabadon hagyjuk. Eltartása: termesztőhelyén a hó alól is szedhetjük. Hűvös, száraz helyen 1-2 hétig eláll, szárítva több évig. Magja pereg, a második évben, június-júliusban érik.

Feldolgozása, hasznosítása. Háttérnövényként, útszegélynek mutatós. Egyedi és csoportos ültetésre, bemutató-, hobbi- és utcakertben különleges. Kötészetben a levele kiválóan alkalmazható.

Értékes béltartalma következtében fogyasztása elkészítve, szárítva egészséges. Tél előtti, téli takarmány (zölden és silónak készítve) baromfival, nyúllal, kecskével, szarvasmarhával etethető (fokozza a tejtermelést). Birkalegelőnek, vadeleségnek is kiváló. Másodévesen jó mézelő.

Elkészítése
A fodroskel ízletesen elkészíthető, de rostanyagainak puhítása végett több párolást, főzést, sütést kíván.

• Fodroskelfőzelék. Kilónyi fodroskelt apróra felmetélünk, kockára vágott burgonyát adunk hozzá. Köménymaggal, sóval, borssal, fokhagymával, késhegynyi gyömbérrel ízesítve puhára főzzük (szódabikarbónával gyorsabban megfő). Világos, paprikás rántással sűrítjük. Pörkölthússal fogyasztjuk. Szárított állapotban is alkalmas főzelék készítésére, ekkor azonban a főzésre (kuktában) és az ízesítésre fokozottabban ügyeljünk.

• Fodroskel sütve. 80 dkg levelet szeletekre vágunk, és sós vízben kevés szódabikarbónával puhára főzzük, leszűrjük, liszttel, sóval, borssal készített tojásos bundába mártjuk, és forró zsírban kisütjük. Melegen fogyasztjuk.

• Fodroskelsaláta. A vékonyra metélt fodroskelt megsózzuk, félórai állás után kinyomjuk. Cukorból, citromból, pár csepp étolajból felöntőlevet készítünk és ráöntjük. Egyórai állás után fogyasztjuk.

III.
Leveleskel
Brassica oleraceae L. convar. acephala (DC.) Alef. provar sabellica L.

(más néven: bokroskel, marhakáposzta)

Alacsony szárán V alakban felfelé álló, igen rapcsos, sötétzöld levelei a kelkáposzta és a fodros kel átmeneti, fej nélküli alakját idézi. Télen is virít a hó alatt, kora tavasszal pedig az elsők között ad tavaszi, üde leveleket. Kiskertünk igen szép színfoltja és hasznos díszzöldsége lehet.

Származása, elterjedése. A káposztafélék vad alakjának, törzseinek egyik legrégebbi kultúrágát képviseli. Kedvelt Németországban, Új-Zélandon, Kanadában. Magyarországon nem ismerik, nem termesztik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Fajtától függően 2-5 kg/m² étkezésre alkalmas levelet ad. Fagyálló, így télen is szedhető friss, vitamindús levele. Tápanyagban gazdag, 15-21% szárazanyagot, sok C-, B1-, B₂-vitamint, karotint és ásványi sót tartalmaz. Kitűnő téli zöldtakarmány és vadeleség.

Növénytani jellemzői. Kétéves, általában rövid, kissé fásodó szárú növény. Gyökérzete mélyre hatoló főgyökér, dús mellékgyökerekkel. Levélzete V alakban felfelé álló levélrózsát alkot. Erősen hólyagos, hosszabban elnyúló levelei sötétzöldek. Fejet nem képez. Virágszára 60-150 cm elágazó csokrot alkot. Virágzata sárga keresztes virágú, idegenbeporzó. Termése becő. Magja kerek, barnásfekete. Ezermagtömege 3-4,2 g. Csírázóképessége 85-95%-os, a mag 4-5 évig használható, a vetéstől 7-10 napra kel. Tenyészideje 110-150 nap.

Élettényezők iránti igénye hasonló a fodroskeléhez, de még inkább télálló és szárazságtűrő. Öntözés nélkül termeszthető.

Változékonysága, fajtái. A 'Toscano-Palmizo' (Zorzi) a gyökérnyak felett sok V alakban álló, sötétzöld, nagy, hosszúkás, lapátszerű, hólyagos, kemény tapintású levelet hoz. 60-80 cm magasra nő, jó áttelelő. Tenyészideje 100-120 nap. A 'Zöld fodros' mereven felálló levélzetű, tömött levélrózsája 15-25 cm magas. Jó áttelelő. Tenyészideje rövid, ültetéstől szedésig 112-130 nap. Vadeleségnek is jó.

Termesztése, hasznosítása, elkészítése fő vonásaiban a fodroskelével azonos.

IV.
Leveles kel
Brassica oleracea var. acephala

Angolul: Kale, Boracale,
németül: Grünkohl, Blätter-kohl, Winterkohl, Krauskohl,
franciául: Chou frisé, Chou vert, Bricoli de la halle, Chou bronde,
hollandul: Boerenkool,
spanyolul: Colsin repolli o berza comm,
olaszul: Cavolo a penna, Cavolo senza espite,
románul: Varza frunzoasa,
oroszul: Lisztovaja kapuszta,
szlovénul: Lisztnati ohrovt,
bolgárul: Lisztno kele.

Növénytani leírása, termesztett változatai a fodros kelek csoportjába (subvar. laciniata) tartoznak. Kétéves káposztaféleség, melynek gyökérzete igen mélyre hatoló, és mellékgyökerei még 1 m mélységben is erősen behálózzák a talajt. Levelei a gyökérnyak felett képződnek, egy kisebb vagy nagyobb levélrózsát alkotva. A levelek erősen hólyagozottak - jobban, mint a kelkáposztáé -, de fejet nem képeznek. A levél hosszú, kissé tojásdad alakú, színe zöld, sötétzöld, lilászöld és lilásbarna lehet a fajtától függően.

Második évben virágzik. Hosszú virágszára közel 200 cm, virágai, termése azonos a többi káposztaféléével. Magja 4-5 évig csírázóképes, 10-14 napra kel a vetést követően. Ezermagtömege 2-4 g.

Származása, elterjedése. Annyit tudunk, hogy régen ismert és termesztett növény. Általában kisebb területen termesztik, mint a többi káposztafélék közül bármelyiket. Egyes országokban azonban igen kedvelt. Némeetországban például jelentős a termesztése és felhasználása egyaránt. Egyes országokban dísznövényként utak szegélyezésére is ültetik. Hazánkban nem ismerik és nem termesztik, pedig jól elkészítve kitűnő téli vitaminforrás.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Tápanyagtartalma nagyobb, mint a kelkáposztáé. Szárazanyag-tartalma jóval több, mint bármelyik káposztaféléé, 15-21%, ami háromszorosa a fejes káposztáénak. Fehérjetartalma szintén a legmagasabb. Karotintartalma közel százszorosa a karfiolénak, háromszorosa a fejes káposztáénak, jelentős a B1-, B2-vitamin-tartalma is. C-vitaminból a többi káposztaféléhez hasonlóan sokat tartalmaz (35-87 mg-ot 100 g-on-ként). A vitaminokon kívül sok meszet és foszfort is tartalmaz. Gazdasági jelentősége egyrészt abban van, hogy teljesen fagyálló, még a hó alól is szedhető. Másrészt rövid tenyészideje miatt jól illeszthető utóterményként is.

Környezeti igényei. Hőigénye hasonló a bimbóskeléhez, de a téli alacsony hőmérsékletet még annál is jobban tűri. Csírázásához ideális a 18 °C körüli hőmérséklet, de 15 °C alatt már lassan csírázik.

Fényigénye nem tisztázott, a termesztésben azonban a mi viszonyaink mellett a fény nem jelent különösebb befolyást fejlődésére.

Vízigénye eltérően a többi káposztáétól nem olyan nagy. Minimális, 1-2-szeri öntözéssel jól terem, sőt öntözés nélkül is díszlik jó vízgazdálkodású területen.

Tápanyagigénye nagy. Ennek kielégítése céljából részben szerves trágya, részben ásványi trágyák formájában kell megfelelő mennyiségű káliumról, foszforról és nitrogénről gondoskodni. Talajban nem válogatós, főként a humuszos, mély rétegű talajokon díszlik.

Növényváltás, talaj-előkészítés. A tenyészidőtől függően június második fele és augusztus eleje közti időben kell kiültetni. Így a korán lekerülő zöldségnövények után másodterményként lehet termeszteni (korai burgonya, zöldborsó, retek, saláta, spenót). Rövid tenyészidejű káposztafélék után is termeszthető, főként ott, ahol meszes a talaj, és nem kell tartani a gyökérgolyvától. A korán lekerülő tavaszi vagy őszi takarmánykeverékek után is ültethető.

Alapos talaj-előkészítést kíván. Mélyre hatoló gyökerei miatt csak mélyen megművelt talajon várható jó termés. A másodterményű leveles kel előveteményének a rendes őszi és tavaszi talajmunkákat biztosítani kell, és a leveles kel alá egy mélyebb kultivátorozás vagy középmély szántás is megfelelhet. A trágyát is főként az előtermény alá kell adagolni, ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor közvetlen a leveles kel alá jól érett komposztot vagy kizárólag műtrágyákat adjunk.

Fajtái. Bornick F1. Félmagas növekedésű, magas produktivitása őszi hibrid, finom lombozattal. Június első felében vethető, októbertől decemberig szedhető.

Westländer halphoher. Ez a fajta késő őszi vagy téli termesztésre alkalmas, igen jó a fagytűrő képessége. Novembertől márciusig szedhető. A kiültetése június első felében palántáról történik, de vethető június végén helybe is.

Termesztése. Növekedési ideje fajtától függően 14-22 hét az ültetéstől a szedhető állapotig. Ennek megfelelően legkésőbb július végén, augusztus elején kiültetjük. Tavaszi termesztése nem terjedt el, mert az egyéb káposztafélék miatt fogyasztása tavasszal és nyáron nem nagy. Palántaneveléssel szaporítjuk, de elképzelhető - főleg házikertben - helyben vetéses szaporítása is. A palánta nevelése 4-5 hétig tart, és állandó helyére vetve ennyivel előbb kell szaporítani, a már jelzett kiültetési idő előtt.

A palántát szabadföldi ágyban neveljük fel. Négyzetméterenként 6 g magot vessünk, s ebből 900 db palántát tudunk felnevelni. Tűzdelni nem érdemes. A korai, kisebb növésű fajtákat 40 x 40 cm-re, míg a hosszabb tenyészidejű fajtákat 50 x 50 cm-re kell ültetnünk. Ápolása megegyezik a bimbóskelével. Gyomtalanítani kell, s esetleg öntözni, ha száraz a nyár.

Szedése akkor kezdődik, amikor októberben az első fagy megcsípi a leveleket. Erre az időpontra a levelek elérik teljes kifejlődésüket. A télálló fajtákat november elejétől egészen az újévig szedik. Az apró növésű fajtákat egészében szedik le úgy, hogy a föld felett elvágják, a sárga alsó levelet eltávolítják, és piacra szállítják. Vannak termesztők, akik meghagyják a következő év tavaszára a földben hagyott, lombtalanított gyökérnyakat, s arról új, finom hajtások, illetve levelek képződnek. Házikertben követhető ez a módszer is. Az új levelek április végén leszedhetők, tehát a területet más növénynek át lehet adni.

Rekeszekbe csomagoljuk és ne zsákokba. Legfeljebb 10-15 kg levél kerüljön egy rekeszbe. Hűtőházban 0-1 °C-on, 4 hétig lehet tárolni.

A várható termés hektáronként, fajtától függően elérheti a 21-42 t közti értéket, ebből piacképes áru 15-30 t, s a szántóföldi hulladék 6-12 t.

A szaporítóanyag beszerzése. Kétéves káposztaféle, így magnyerése különösen házikertben meglehetősen nehéz feladat. Magját meg kell vásárolni.

Ételkészítésének módjai
A leveles kel elkészítése hasonló módon történik, mint a nálunk termesztett kelkáposztáé. Készíthető belőle leves, főzelék, de rakottan is ízletes.