Terebess
konyhakert
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
«
vissza a Kertek
és konyhák indexlapra
Fejes
saláta
Lactuca sativa L. var. capitata
(Szinonim
név: saláta,
német: Kopfsalat,
angol: lettuce)
A levélzöldségfélék közül a legnagyobb jelentőségű növényfaj a fejes saláta, fogyasztása ősidőkre nyúlik vissza. Termesztéséről, de a fogyasztásáról is a legelső bizonyítékok Észak-Afrikából származnak, 2500 évvel ezelőtt széles körben fogyasztott növénynek számított. Egyiptomból Kis-Ázsián keresztül jutott ei Európába, elterjedésében a hódító háborúk nagy szerepet játszottak. Olaszországból és Görögországból került az északibb és nyugatibb államokba, így a XV században Angliába és Franciaországba. Feljegyzések szerint 1500 évvel ezelőtt Franciaországban alakult ki a jelenlegi keserűanyagoktól mentes, fejet is képező formája. A fejes saláta hajtatásával a franciák már a XVII. században üveg alatt is foglalkoztak, tőlük vették át a termesztési módszert a németek és az angolok, és már a XIX. században mind a két országban sokfelé alkalmazták. Ennek köszönhetően a salátatermesztés olyan országokban is elterjedt, ahol a kedvezőtlen klímaadottságok miatt ez nem lett volna lehetséges.
Gazdasági és táplálkozási jelentősége
Az egész világon ismert, termesztett és nagy mennyiségben fogyasztott zöldségnövény. Egyes adatok szerint nagyobb felületen termesztik, mint az összes többi levélzöldségfélét együttvéve.
Egyes országokban az elfogyasztott zöldségnövény 10%-át is meghaladja a salátafogyasztás, aminek új lendületet adott a sok irányú nemesítési munka. Ma már olyan országokban is jelentős felületen termesztik, ahol vad alakja a kedvezőtlen klímaadottságok miatt nem fordul elő.
Többnyire intenzív kertészeti gazdaságokban termesztik, rövid tenyészidejénél fogva jól beilleszthető a vetésforgóba elő- és utónövénynek. Főnövénynek ritkán vetik vagy ültetik. Köztestermesztésre kevésbé alkalmas.
Táplálkozási jelentősége nem a magas vitamintartalmában van, hanem a téli és tavaszi szegényes zöldségválaszték bővítésében rejlik (2. táblázat). Jelentős mennyiségben találhatók leveleiben különféle szerves savak, mindenekelőtt almasav, citromsav, borostyánkősav, valamint kis mennyiségben oxálsav. Nyomokban, de fajtánként változó mennyiségben tartalmaz még keserű ízanyagot, a beléndekben is előforduló letucint, amelynek frissítő, élénkítő és étvágygerjesztő hatása van. Beltartalmi értéke nagyban függ a fényviszonyoktól, télen lényegesen kisebb a C-vitamin-tartalma, ugyanakkor a nitrátfelhalmozás mértéke jelentősen megnövekszik, ami a nyári termesztésben, még tápanyagban bőségesen ellátott talajon is elenyészőnek mondható.
Rendszertana, növénytani és élettani sajátosságai
A fejes saláta, tudományos nevén Lactuca sativa L. var. capitata L. a Földközi-tenger környékén régóta fogyasztott zöldségnövény. Őse, a vadon nálunk is előforduló, jelentős mennyiségű keserűanyagot tartalmazó, és fejet nem képező keszegsaláta (Lactuca serriola), amely nagyobb tömegben Egyiptomban és Elő-Ázsiá-ban található.
Gyökérzetének fejlődését jelentősen befolyásolja a termesztési mód, a helyre vetett növények erős, fejlett, mélyre hatoló, gyakran 1 métert is meghaladó mélységbe lenyúló gyökereket fejlesztenek, amelyek nagyobb szárazság esetén is képesek a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeiből a növény vízigényét fedezni. A fejlett főgyökéren idővel lefelé és oldal irányba fejlődő oldalgyökerek is képződnek, többnyire ezek csak a 30-40 cm-es mélységig hatolnak, és jelentős mértékben hozzájárulnak a növény víz- és tápanyagigényének biztosításához. Ha a salátát palántáról neveljük, a tűzdelésnél vagy a palánták felszedése alkalmával a gyökérzetet megsértjük, a főgyökér megszakad, ilyenkor hosz-szanti növekedése leáll, az oldalgyökerek erőteljesebben kezdenek növekedni, és egy „bojtos jellegű" gyökérzet alakul ki. Ezek a gyökerek sűrűn behálózzák a felső 10-15 cm-es talajréteget, de mélyebbre nem hatolnak.
A saláta gazdasági értelemben vett termését, a salátafejet az ún. tőlevelek alkotják, amelyek alakja, színe, nagysága és vastagsága fajtától függően nagyon eltérő (lásd: fajták). Alakban, nagyságban, de néha színben is jelentős mértékben eltérnek a szárlevelek, amelyek a fejből előtörő magszáron vagy virágszáron képződnek, a szár alján nagyobbak, felfelé haladva azonban egyre kisebbek, megnyúltak, lándzsa alakúak, emberi fogyasztásra alkalmatlanok (1. ábra). A lombozat színét, vastagságát, a levelek számát, néha az alakját is a környezeti tényezők kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják.
A termése apró kaszat, hossza 3-4 mm, szélessége 0,8-1 mm, vastagsága pedig 0,3-0,5 mm, alakja lapított, megnyúlt tojásszerű, színe lehet világosszürke és majdnem fekete. A mag ezermagtömege 0,8-1,2 gramm. Csírázóképességét ideális körülmények között 4-5 évig tartja meg.
Környezeti igénye
A fejes saláta a nem melegigényes zöldségfélék közé tartozik, termésképzés idején a 16 °C-ot tekintjük hőmérsékleti optimumának. Egyes fajtái kifejezetten hidegtűrők, az áttelelők-10 °C-ot is károsodás nélkül elviselik. A hajtatásban az eredményes termesztés egyik alapvető kritériuma a hőmérséklet pontos tartása, ezért a salátát gyakran mint hőérzékeny növényt is emlegetik. A hőmérséklet jelentős mértékben kihat a tenyészidő hosszúságára, a termés minőségére és mindenekelőtt a fejsúlyra.
Csírázása már 2-3 °C-on megindul, optimálisnak a 12-15 °C közötti hőmérséklet tekinthető, egyes fajták esetében 1-2 "C-kal magasabb. A nagy meleg kifejezetten hátráltatja a kelést, 30 °C feletti hőmérsékleten a csírázás vontatottá válik, esetenként a
mag teljesen ei is fekszik. A levélzet 4-5 °C-on, gyökerek 6-7 °C-on indulnak növekedésnek. A hideget legjobban az egy-két leveles fejlettségű növény viseli ei, ez az érték a tavasz- és őszi fajtáknál -4, -5 °C, de az áttelelők esetében -10, -15 °C is lehet. Fejese-dés idején érzékeny a hidegre. A tartósan alacsony, fagy körüli hőmérséklet több fajta esetében antociánosodást válthat ki, de a levelek elszíneződése a hőmérséklet emelkedésével fokozatosan megszűnik, visszazöldülnek. Magszárképződés idején - a biológiai értelemben vett termések kifejlesztésekor - legalább 15-20 °C-ot igényel. Jó csíraképességű, magas biológiai értékű magok csak ilyen magas hőmérsékleten képesek kifejlődni.
Hőmérsékleti igényét a fajtán kívül nagymértékben meghatározzák a nappali fényviszonyok. Erősebb napsütés esetén a hőoptimuma nagyobb, ezért a termesztési technológiákban a hő-igényt a fényviszonyok függvényében adják meg.
Fényigénye nagy, intenzív fényviszonyokat igényel, félárnyékot, köztes termesztést nem visel ei. A generatív szakaszban minden fajta esetében a zavartalan fejlődéséhez intenzív megvilágításra van szükség, ugyanakkor a fejképzés időszakában ilyen vonatkozásban jelentős különbség van, a hajtató fajták gyengébb fényviszonyok között is jól fejesednek, a nyári szabadföldi fajták viszont intenzív fényviszonyokat igényelnek.
A megvilágítás időtartamát illetően is igen jelentős a fajták közötti különbség. Vannak, melyek 12-14 órán túli megvilágítás hatására már magszárat fejlesztenek, ilyenek a hajtató saláták, a nyári fajták ennél hosszabb napszakot, 14-16 órát is elviselnek anélkül, hogy jarovizálódnának.
A fény erősségét, intenzitását többféleképpen, eltérő paraméterekkel jellemzik. A földünkre fényhullámok formájában érkező besugárzott energia egysége a W/m2 • 1 W/m2 megfelel 1 J/m/s-nak. A szakirodalomban gyakrabban használják a megvilágítás erősségének kifejezésére a lux (1) értéket. Napsugárzásban, derült időben 100 lux 1 W/m2-nek, vagy 8,67 J/cm2-nek ül. 2,06 cal/cm2/napnak felel meg. A fejes saláta fejesedéséhez megközelítőleg 3000-4000 lux szükséges, azaz 30-40 W/m2. A fejes saláta termésmennyisége és a besugárzás közötti szoros összefüggést a 2. ábra jól szemlélteti.
A fényhiány nálunk többnyire a téli hónapokban fordul elő, tavasszal és ősszel ritkán, csak erősen szennyezett üveg alatt, vagy elöregedett, fényáteresztő képességét elvesztett, kettős takarású fóliák alatt tapasztalható. Ilyenkor a palánták megnyúlnak, rossz a fejesedés, csak laza fejek fejlődnek, és a saláta fokozottan érzékeny a gombás és baktériumos betegségek iránt. A kedvezőtlen fényviszonyok között kisebb a lombtömeg-növekedés, ebből következően kisebb a termésmennyiség is és a tenyészidőszak is jelentős mértékben megnövekszik (3- ábra).
A fény összetétele is befolyásolja a saláta növekedését. A fóliák alatt, ahol több a kék és kevesebb a vörös színtartomány, ott valamivel zömökebb növények fejlődnek, míg az üveg alat-t, ahol az infravörös és vörös fény aránya nagyobb a kékhez képest, ott megnyúltabb, és lazább szövetrendszerű lombozat alakul ki.
A salátát nem soroljuk a nagy vízigényű növények közé. A termésképzéséhez felhasznált vízmennyiség jelentős mértékben változik az alkalmazott termesztési módtól (pl. helyre vetett vagy palántázott) és a termesztés időpontjától függően (3- táblázat).
A növény vízfelhasználása a tenyészidő folyamán is változik, a lombozat növekedésével egyre több vizet párologtat ei és épít be szervezetébe. Kezdetben, a fejesedésig a szárazabb talajon is jól fejlődik, elegendő a 65-70%-os talajvíz-kapacitás, míg a feje-sedés kezdetétől a tenyészidő végéig legalább 70-75%-os vízkapacitást igényel. Az öntözés időpontját szokás a talaj szívó erejével is jellemezni, és az öntözést ehhez igazítani. Ha a kezdeti időszakban ez az érték meghaladja a 13 kP-t, illetve a fejesedés időszakában a 8 kP-t, akkor ei kell kezdeni az öntözést. A fejes saláta baktériumos és gombás betegségeinek gyakori előfordulása miatt érdemes valamivel ritkábban, de kiadós vízadagokkal öntözni. Hasonlóan, növényvédelmi meggondolások miatt, érdemesebb a délutáni és esti öntözés helyett a reggeli kezelést választani.
A levegő alacsony vagy magas páratartalma a termésképződésen túl több fertőző és élettani betegség kialakulását is befolyásolja. A saláta számára a 70%-os relatív páratartalom mondható optimálisnak, ilyen telítettség mellett leggyorsabb a növekedés üteme. A gombás és baktériumos betegségek elszaporodásához az ennél párásabb környezet a kedvező.
A fejes saláta nagyon érzékenyen reagál a levegő páratartalmára, Ül. annak változására. A magas, 90% feletti nedvességtartalom kétféle élettani betegséget is kiválthat: az üvegesedést és a lágy levélszél barnulását. Az üvegesedéskor, vagy ahogy a termesztők nevezik „jegecesedés" alkalmával a salátafej megszívja magát vízzel, a teteje üvegszerű lesz. Az ilyen termés vágás után gyorsan hervadásnak indul, nem bírja a szállítást, betegségekre különösen érzékennyé válik és könnyen felreped. A magas páratartalom másik gyakori tünete a lágy vagy más néven belső levélszél-barnulás (4. ábra). A belső, fiatal levelek szélén barna, rothadás-szerű 4-8 mm-es csík képződik. Gyakran nehezen látható, ugyanis a fejesedés megindulása után a külső levelek eltakarják. Megjelenése a téli és kora tavaszi, fényszegény hónapokban várható, ha keveset szellőztetnek és a páratartalom tartósan 90% felett van. Szellőzőktől, ajtóktól, fűtőtestektől távolabb eső részeken jelenik meg először. A beteg növényben alacsony a kalciumszint.
A fejes saláta lágy levélszél barnulásos betegsége
A túl alacsony páratartalomnak is van jellegzetes élettani betegsége, amely az idősebb leveleken mutatkozik először. A száraz vagy külső levélszélbarnulás alkalmával kezdetben az idősebb levelek szélén apró, tűszúrásszerű szövetelhalások képződnek, majd idővel ezek egyre nagyobbak lesznek, összeérnek, és egy száraz, 5-10 mm vastagságú csíkot alkotnak (5. ábra). A betegség akkor jelentkezik, ha tartósan alacsony vagy ha hirtelen lecsökken a páratartalom. Ez akkor fordul elő, ha borús időt követően kisüt a nap, erősen kiszellőztetik a fóliasátrat és néhány perc után a páratartalom 50% körüli értékre esik. A betegség kialakulását elősegíti a talaj magas sótartalma, a túltrágyázás és az öntözés hiánya.
A fejes saláta nem támaszt olyan magas követelményeket a talaj szerkezete iránt, mint a paprika vagy a paradicsom. Ezért a termesztési gyakorlatban csak kivételes esetben használnak az ültetése előtt szerves trágyát. Zöldséges vetésforgóban a szerves trágyázott szakasz után ültetik. Optimális esetben a hajtatóház taIájának szerkezeti tulajdonságai a következők:
- vízkapacitás:
- levegőkapacitás:
- pórustérfogat:
- levegőáteresztő képesség 10 em mélységben:
20 em mélységben:
35-40 térfogat %, 25-30 térfogat %, 60-70 térfogat %,
250 ml/s felett, 200 ml/s felett.
A talaj kémhatása semleges, enyhén savanyú legyen (vízben mért pH-érték 6,5-7,0 pH), meszes talajon gyakran előfordulnak klorotikus tünetek és különféle mikroelemhiányok, szimptomák is.
Nagyon érzékeny viszont a talaj sótartalmára, ezért olyan területen, ahol a talaj EC-értéke magasabb, mint 1,6-1,7 mS/cm, és már kisebb mértékű szikesedés is tapasztalható, vagy oda, ahol a másodlagos elszikesedésnek a veszélye áll fenn, nem szabad ültetni. Ez vonatkozik az öntözővízre is, csak kifejezetten jó minőségű, alacsony EC-értékű vizet szabad a saláta termesztése során használni.
A fejes saláta nemcsak a talaj magas sótartalmára, hanem mindenféle növényi toxikus anyagra is különösen érzékeny. Ezért az ilyen talajban lévő toxikus anyagok (pl. talajfertőtlenítő anyagok, gyomirtó szerek stb.) kimutatására is mint tesztnövényt használják. Az ilyen talajban rosszul csírázik, lassan fejlődik, levelei feltűnő mértékben torzulnak.
Tápanyagigénye - más zöldségnövényhez hasonlítva (pl. paradicsom, uborka) - alacsonynak mondható. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt, hogy a viszonylag kevés tápanyagot meglehetősen rövid idő alatt veszi fel a talajból, amiből következik:
- könnyen felvehető tápanyagokat igényel,
- a tápanyagoknak viszonylag a sekélyen elhelyezkedő 20 cm-es gyökérzónában kell lennie,
- a szükséges tápanyagmennyiséget meglehetősen rövid idő alatt kell a növény számára biztosítanunk,
- nem lehet magas a talaj tápanyagszintje.
A levélzöldségféléknek különösen fontos tápanyaga a nitrogén. A nagy levéltömeg elsősorban ebből a tápelemből épül fel, hiánya viszonylag gyorsan és szembetűnő módon jelentkezik. Nitrogénhiány esetén a külső, idősebb levelek halványak maradnak, súlyosabb esetben kisárgulnak, esetleg érközötti klorózist mutatnak. A tünetek a levél széle irányából a levélnyél felé húzódnak.
A levélzöldségek nem kifejezetten foszforigényes növények. Súlyos hiány viszont jól felismerhető tüneteket okoz. Az alsó levelek - szemben a nitrogénhiánnyal - előbb sötétzöld, majd később barnászöld, vöröseszöld elszíneződésűek lesznek. A növény fejletlen, gyökérzete csökött. A tünetek idővel átterjednek a középső, súlyos esetben a fiatal levelekre is. A foszforhiány tünetei leggyakrabban tőzeges tápkockában történő palántanevelés során figyelhetők meg.
A kálium jelentős mértékben fokozza a fejes saláta hidegtűrő képességét és betegséggel szembeni ellenállóságát. Hiányának tünetei sárgulás formájában először az idősebb leveleken jelennek meg. Kezdetben csak a levélerek közötti szövetrészek sárgulnak ki, majd egy idő után a vékonyabb erek is. A vastagabb levélerek végig zöldek maradnak, még akkor is, amikor már a levéllemezen megindul a nekrózis. Ettől a levélnek jellegzetes, csíkos színezete alakul ki, így könnyen megkülönböztethető a nitrogénhiánytól.
A magnéziumhiány rendszerint csak a legidősebb leveleken figyelhető meg, könnyen összetéveszthető a káliumhiánnyal. Amiben különbözik, az a klorózis színárnyalata, míg a káliumhiány világossárga, addig a magnéziumhiány narancssárga vagy vöröses
tónust mutat.
A mészhiánybetegségek többnyire a kalcium felvételének zavarából adódnak, ezért kezelésük is inkább a környezeti tényezők megváltoztatásával a leghatásosabb (pl. levélszélbarnulás-betegségek).
A tápanyagok felvételének dinamikája a lombnövekedés ütemét követi. Kezdetben a lombnövekedés lassan növekvő tendenciát mutat, majd a fejképződés idején hirtelen felgyorsul, ezt követően a felvétel növekedésének üteme lassul (7. ábra). A tápanyagfelvétel nagysága a termésmennyiséggel mutat szoros korrelációt (4. táblázat).
Fajtaválaszték
A salátatermesztés egyik meghatározó tényezője a fajta, melyet a termesztési időszaknak megfelelően kell megválasztanunk. Termesztési időszak szerint az alábbi felosztást tehetjük:
- hajtatás: ősz, tél, tavasz
- szabadföld: tavasz, nyár, ősz
- átteleltetés: e termesztésmódnak gazdasági jelentősége kicsi, főként házikertben jellemző.
Valamennyi termesztési időszaknak megvan a speciális igénye. A hajtatási fajtákkal szembeni követelmény, hogy gyenge megvilágításban is fejet képezzenek, míg a szabadföldi fajtáknál, hogy hosszú nappalos körülmények között későn menjenek magszárba. A fajták felcserélése a termesztés sikerét veszélyeztetheti, mivel a szabadföldi (nyári) fajták a hajtatásban (rövid nappalos körülmények között) nem fejesednek be, a hajtató fajták pedig nyáron (hosszú nappalos körülmények között) magszárba mennek.
A fejes salátával kapcsolatban támasztott fogyasztói igények a következők:
- sárgászöld „szőke" levélszín,
- vékony levél,
- nagy fej,
- a fej takaróleveleinek jó átfedése, tömött fej,
- erősen záródó, széles alap.
A sárgászöldtől a sötétzöldig változhat a fejes saláta levélszíne. Bár nálunk a sárgászöld típus kedvelt, az utóbbi időben a méret került előtérbe és csak azt követi a szín. A fejes salátát többnyire savanyúságként fogyasztjuk, ahol a „szőke" szín jól mutat. Azonban salátakeverékekben a sötétebb színű fajták erősebb zöld színe a többi összetevő mellett esztétikailag jobb hatást kelt, mint egy sápadt világoszöld szín. Üzemi méretekben a salátakeverékek alapanyaga a jégsaláta, mind színe, mind levélszerkezete miatt. Ezenkívül a sötétebb színű fajtáknak a betegség-ellenállósága is jobb.
A fogyasztók a vékony levelű fajtákat kedvelik, de mivel ezek a levélszélbarnulásra érzékenyebbek és hamar összeesnek, ezért a kereskedők a vastagabb levelű fajtákat helyezik előtérbe. Ezek előnye, hogy egy-két napig tárolhatók és jobban szállíthatók.
Fejnagyság tekintetében egyre inkább a nagyobb fejűeket keresi a piac, nemcsak ősszel, de a tél végi - tavaszi időszakban is (250-400 g között). A Magyar Élelmiszerkönyv az Európai Unió normáját vette át, mely minimális súlyként a fejes salátánál 100-150 g-ot ir elő, de a gyakorlatban min. 200-250 g-os fej kell ott is a piacon.
Fontos követelmény a hazai piacon a fej zártsága, és tömöttsé-ge (8. ábra), bár ezek a fajták érzékenyebbek az élettani betegségekre. Külföldön zárt fejű, de kevésbé szoros átfedésű fajtákat termesztenek.
Azok a fajták, melyeknél az alap kevésbé zárt vagy nyitott (9. ábra), érzékenyebbek a botritiszes, szklerotíniás betegségekre. A széles alap az ún. ládatöltő fajták sajátja, mely fajtákat mind a kereskedők, mind a termelők igen kedvelnek.
A nemesítés sokat lépett előre, hiszen az utóbbi években állami elismerést nyert fajták legtöbbje teljes peronoszpóra elleni rezisztenciával rendelkezik. A teljes rezisztencia az utóbbi időkig az 1-16 rasszok elleni védelmet jelentette. Azonban az elmúlt években Nyugat-Európa különböző helyein új rasszok jelentek meg. Ezek gyakran esetlegesen jelennek meg, csak egy adott kis területen ill. nem mindig fordulnak elő ugyanazon a helyen a következő évben. Az eltérő évjáratokból származó izolátumokat francia és holland intézetek tesztelték. Ennek eredményeként új rasszokat írtak le, melyek a következők: Bl (Bremia lactucae) 17,18,19,20,21. (A peronoszpóra rasszainak eddigi NL-jelölését a 16-os rasszal kezdődően felváltotta a Bl jelölés.)
Az új, Ül. más, eddig ismeretlen rasszok nálunk is bármikor felléphetnek, ezért célszerű lenne feltérképezni a salátaperonosz-póra Magyarországon előforduló patotípusait. Miután nem tudjuk pontosan, mely rasszok terjedtek ei nálunk, ezért lehetséges az az eset, hogy a termelő a legmagasabb rezisztenciával rendelkező fajtát választja, de mégis fellép peronoszpórafertőzés.
Miközben a salátaperonoszpóra rasszainak sorszáma 2 I-nél tart, addig a 8. és 9. rassz hiányzik. Ezt a két rasszt az 1970-es években Nürnberg környékéről gyűjtötték be, de ezek a kórokozó populációból újra eltűntek és külföldön sem bizonyított jelenlétük, így e két rassz sorszáma megvan, de ezekre rezisztens fajták nincsenek.
A nemesítés nem csak a peronoszpórával kapcsolatban lépett előre, a fajták többsége toleráns a salátamozaik-vírusra. Ezenkívül a saláta-gyökértetűnek és -levéltetűnek ellenálló fajták is megjelentek. A belső levélszél bámulásának elkerüléséhez nyitottabb fejű fajtákat nemesítenek. A salátarothadás kórokozói ellen pedig felálló levélzetű, jól záródó alapú, kompakt növekedésű fajták nemesítése a cél.
A salátakülönlegességeknek, a színes levelű fajtáknak nincs nagy piaca nálunk, bár a csomagolt salátakeverékek fontos alapanyagai, de a friss piac kevéssé ismeri őket (10. ábra).
A hazai termesztésben nagyobb jelentőséggel bíró salátafajták a következők:
a) Vajfej típus Hajtatás
Edina (ZKI Rt.)
Termesztési időszak: tavasz
Középnagy, tömött fejet képez, világoszöld levélszínű
Tenyészterület: 20 db/m2
Rövid tenyészidejű. Enyhén fűtött, Ül. fűtetlen fólia alá. Korai szabadföldi termesztésre is alkalmas.
Ferulia (Enza Zaden)
Termesztési időszak: tél, tavasz
Középnagy fejű, tömött, sötétzöld levélszínű
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára.
Gyors fejlődésű, de jól lábon tartható. Kisebb fagyoknak ellenáll.
Girelle (Royal Sluis)
Termesztési időszak: kora ősz, késő tavasz
Középnagy Ül. nagy fejet képez, középzöld levélszínű
Tenyészterület: 14 db/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1,3-6 rasszára.
Középgyors fejlődésű. Fejmérete miatt nem sűríthető.
Hajtató gigant (Szentesi-Mag Kft.)
Termesztési időszak: tavasz Középnagy fejű, sárgászöld levélszínű Tenyészterület: 20 db/m2
Fűtetlen fólia alatti hajtatásra ajánlott, de korai szabadföldi termesztésre is alkalmas.
Hanna (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: február-április Nagy fejű (350-400 g), tömött, világoszöld levélszínű Tenyészterület: 16-20 tő/m2 Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára.
Gyors fejlődésű, fagyra és a kedvezőtlen talajadottságokra nem érzékeny. Tavasszal - a növekvő fényintenzitás miatt - jobb eredményt ad.
Histor (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: késő ősz, kora tavasz Nagy, tömött fejű, sárgászöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára. Levélszélbarnulásra nem érzékeny.
Kobak (ZKI Rt.)
Termesztési időszak: tavasz
Középnagy fejű, középzöld levélszínű
Tenyészterület: 16 db/m2
Enyhén fűtött, Ül. fűtetlen fólia alatti hajtatásra.
Mildred (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: december-március (téli termesztésre) Középnagy fejű (300-350 g), középzöld levélszínű Tenyészterület: 20-25 tő/m2, jól sűríthető Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára.
Gyorsan fejesedik, a hőmérséklet-ingadozásokat és az éjszakai lehűléseket jól bírja.
Octavo (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: késő ősz-kora tavasz Középnagy, Ül. kicsi, tömött fejű, világoszöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára. Fejlődése gyors és nagyon egyöntetű.
Omega (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: késö ősz, kora tavasz Nagy fejű, világoszöld levélszínű Tenyészterület: 13-14 db/m2 Rezisztens a peronoszpóra 1-13 rasszára. Gyors fejlődésű fajta.
Pia (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: kora ősz, tavasz
Középnagy Ül. kicsi fejet képez, világoszöld levélszínű
Rezisztens a peronoszpóra 1,2,4-6,13-15,17,19 rasszára.
Gyors növekedésű. Hidegfóliás hajtatásra és korai szabadföldi
termesztésre is alkalmas.
Prtmera (Enza Zaden)
Termesztési időszak: ősz-tavasz Középnagy fejű, sárgászöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-11,13-15 rasszára.
Októbertől április végéig szedhető. Alacsony hőmérsékleten is jól fejlődik.
Rachel (Enza Zaden)
Termesztési időszak: késö ősz-kora tavasz
Középnagy, tömött fejet képez, sárgászöld levélszínű
Rezisztens a peronoszpóra 1-11,13-15 rasszára.
Alacsony hőmérsékleten, gyenge fényviszonyok mellett is jól fe-
jesedő fajta.
Rapsody (Enza Zaden)
Termesztési időszak: ősz-tavasz
Nagy, tömött fejű, középzöld levélszínű
Tenyészterület: 14 db/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára.
Ravel (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: ősz-kora tavasz Középnagy ül. nagy fejet fejleszt, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-3,5,6,11-14,19 rasszára. Hidegre nem érzékeny és az élettani betegségeknek ellenáll.
Rosalba (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: november-április Középnagy fejű, tömött, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-13 rasszára.
Jól bírja az extenzív körülményeket, az alacsony, ill. ingadozó hőmérsékletet és a fényszegény időszakot.
Whitna (Novartis Seeds) Termesztési időszak: november-április Nagy, tömött fejet képez, középzöld levélszínű Tenyészterület: 16-20 tő/m2 (a nagy fej miatt nem sűríthető) Rezisztens a peronoszpóra 1-15 rasszára.
Kitűnően bírja az alacsony és ingadozó hőmérsékletet és az extenzív körülményeket. Enyhén fűtött fóliákban jól termeszthető.
Szabadföld
Action (Enza Zaden)
Termesztési időszak: tavasz, ősz Középnagy fejű, sárgászöld levelű, jól záródó alapú Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Gyors fejlődésű, betegség-ellenállósága kiváló, fóliás, fátyolfóliás termesztésre is ajánlható.
Attrakció (szabadkereskedelmi fajta)
Termesztési időszak: kora nyár-ősz
Középnagy, világoszöld levél, alapja jól zár
Középkései érésű, nem megy korán magszárba. Hideghajtatásra
is alkalmas.
Audran (Novartis Seeds) Termesztési időszak: nyár
Középnagy ill. nagy fejet képez (500 g), középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-7,10 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Nem érzékeny a szélsőséges időjárásra, jól bírja az alacsony páratartalmat. A nyári hőségben nagyon lassan magzik fel.
Augusta (Clause Semences)
Termesztési időszak: nyár
Középnagy, tömött fejű, középzöld levélszínű, jól záródó alapú
Toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV)
Hőtoleráns, nehezen magzik fel.
Dabora (Nunza)
Termesztési időszak: tavasz, ősz Fej: nagy, világoszöld levél, jól zár a fej és az alap is Rezisztens a peronoszpóra 1-13,15 rasszára Gyors fejlődésű. Tavaszi és őszi hidegfóliás termesztésre is ajánlható. Későn megy magszárba.
Daguan (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: június-október
Nagy fejet képez (550-600 g), levélszíne középzöld
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamo-
zaik-vírusra (LMV).
Nem érzékeny a levélszélszáradásra. A nyári hőségben nagyon
lassan magzik fel.
Enrica (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: tavasz
Nagy fejet képez (400-450 g), világoszöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-7,10-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Az éjszakai lehűléseket jól bírja, hidegben is gyorsan fejlődik. Levélbetegségeknek jól ellenáll.
Expresse (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz Nagy fejet képez, világoszöld levélszínű Tenyészterület: 10 tő/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik vírusra (LMV).
Gyors fejlődés jellemzi. Dupla ill. szimpla fátyolfóliás takarással korai termesztésre ajánlott.
JuniáÜs (ZKI Rt.)
Termesztési időszak: kora tavasz, nyár
Fej: középnagy, sárgászöld levél
Középhosszú tenyészidő, jó együttérési %, házikerti termesztésre.
Keszthelyi nyári (Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar - Keszthely) . Termesztési időszak: nyár
Fej: középnagy, tömött, erősen hullámos, világoszöld levélzet Nehezen megy magszárba, hosszú tenyészidejű, házikerti termesztésre ajánlott.
Libusa (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: nyár, ősz Középnagy fejű, középzöld levélszínű Tenyészterület: 10 db/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Élettani betegségekre nem fogékony, nehezen magzik fel, hőtűrő.
Limax (Nunza)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár, ősz Középnagy fejet képez, világoszöld levelű Tenyészterület: 9-12 db/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1-7,10-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Őszi hideghajtatásra is alkalmas.
Május királya (szabadkereskedelmi fajta)
Termesztési időszak: kora tavasz
Középnagy fejű, középzöld színű, felső szélén pirosas futtatású
levél
Későn megy magszárba. Hidegfóliás hajtatásra is megfelelő.
Házikerti termesztésre ajánlott.
Milly (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, ősz Középnagy ill. nagy fejméretű, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-12,14 rasszára és toleráns a saláta-mozaik-vírusra (LMV).
Gyors fejlődésű, későn indul magszárba. Fátyolfóliás termesztésre is alkalmas.
Nadine (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: kora nyár-ősz Fej: nagy, fényes, világos levél Tenyészterület: 10 tő/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Levélszélbarnulásra, élettani betegségekre érzéketlen, nehezen magzik fel, sokáig piacképes („lábon tartható").
Nancy (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, ősz
Nagy fejet képez, szürkés árnyalatú középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-12 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Nyári óriás vaj (Szentesi-Mag Kft.)
Termesztési időszak: tavasz, nyár
Fej: nagy, sárgászöld levél, jól zár
Rezisztencia: -
Nehezen megy magszárba, a szállítást jól bírja.
Oresto (Royal Sluis)
Termesztési időszak: nyár Fej: középnagy, középzöld levélszínű
Rezisztens a peronoszpóra 1-5,7-10 rasszára, toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Nehezen megy magszárba. Középkorai érésű.
Ovation (Enza Zaden)
Termesztési időszak: tavasz-ősz
Nagy, Ül. középnagy fejet képez, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-10 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Nehezen megy magszárba.
Plenty (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, ősz
Középnagy fejű, alapja jól záródik, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Az időjárás viszontagságait jól tűri.
Reskia (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: kora tavasz •
Nagy fejet képez, sárgászöld levélszínű
Rezisztens a peronoszpóra 1-4,6,11,12,14,18,19 rasszára.
Korai, fátyolfóliás termesztésre ajánlható.
Rigoletto (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz, ősz
Fej: nagy, világos levél, jól zár, gyors fajta.
Gyors és erős fejlődés, nehezen megy magszárba, levélszélbar-
nulásnak ellenáll.
Soraya (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: nyár és nyár vége Nagy fejet képez (350-700 g), világoszöld levélszínű Tenyészterület: 30x25, ül. 33X30 em
Rezisztens a peronoszpóra 1-12,17,18 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Élettani betegségekkel szemben ellenáll, felmagzásra nyáron sem hajlamos.
Stephanie (Enza Zaden)
Termesztési időszak: tavasz, kora ősz Nagy, tömött fejet képez, sárgászöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-7,10-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Szandra (ZKI Rt.)
Termesztési időszak: nyár
Fej: nagy, tömött, sötétzöld levél
Hosszú tenyészidejű, sokáig fejen ülő, házikerti termesztésre.
Téli vajfej (szabadkereskedelmi fajta)
Termesztési időszak: tavasz (áttelelő)
Fej: kicsi, sárgászöld levél, jól zár.
Közepesen télálló, őszi vetéssel palántaként telel át, felmagzásra
nem hajlamos, vírusbetegségekre érzékeny.
Titán (Novartis Seeds) Termesztési időszak: június-október Nagy (500-550 g), tömött fejű, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-16 rasszára és toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV). Középkorai tenyészidejű, jó melegtűrő-képességű, nem magzik fel.
Turex (Huizer Zaden)
Termesztési időszak: tavasz-ősz Középnagy Ül. nagy fejet képez, középzöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1-15 rasszára, toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
b) Batáviasaláta
A fejnagyság és a levélropogósság tekintetében átmenetet képeznek a fejes és a jégsaláta között. Zárt, ül. félig zárt fejet képeznek. Zöld és piros levelű típusai ismertek, de államilag elismert fajta nincs belőle.
c) Jégsaláta
A fejes salátáénál nagyobb és súlyosabb fejet fejleszt. Levele ropogósabb és vastagabb, ezért kevésbé fonnyad. Tenyészidejűk hosszabb, mint a salátáké általában. Félkész salátakeverékek alapját képezi, Ül. a gyorsétkezdék kínálatának fontos kiegészítője.
Calona (Novartis Seeds)
Termesztési időszak: tavasz, ősz
Nagy, ül. középnagy fejet képez, levélszíne középzöld
Toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
Napégésre nem érzékeny.
Crispino (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz
Középnagy, tömött fej Rezisztens a peronoszpóra 1,2,5-7 rasszára Könnyű szedni. Alapja jól zár. A belső levélbarnulásra nem érzékeny.
Great Lakes (szabadkereskedelmi fajta)
Termesztési időszak: tavasz, ősz
Nagy fejet fejleszt, szürkészöld levélszínű
Nehezen megy magszárba.
Kelvin (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár
Középnagy fejet képez, szürkészöld levélszínű
Tenyészterület: 10 db/m2, takarással 8 db/m2
Rezisztens a peronoszpóra 1,2,6,14 rasszára.
Fűtés nélküli és fátyolfóliás termesztésre is alkalmas. Érzékeny a
pangóvízre. Homoktalajra ajánlott.
Malika (Novartis Seeds) Termesztési időszak: tavasz, ősz
Középnagy fejű, levelei vastagok, színe közép- Ül sötétzöld Rezisztens a peronoszpóra 1,5,7 rasszára, toleráns a salátamozaik-vírusra (LMV).
A fejek korán kifejlődnek, napégésre nem érzékenyek. Későn megy magszárba.
Nabucco (Royal Sluis)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár Középnagy fejű, szürkészöld levélszínű Rezisztens a peronoszpóra 1,2,5-7 rasszára. Jól lábon tartható, nem reped.
Robinson (Nickerson Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, ősz Középnagy fejet képez, középzöld levelű Rezisztens a peronoszpóra 1-7,10,11,13-15 rasszára. Fiziológiai sérüléseknek jól ellenáll.
Saladin (Rijk Zwaan)
Termesztési időszak: tavasz, kora nyár, ősz Középnagy fejű, levélszíne szürkés-sötétzöld Rezisztens a peronoszpóra 1,2,5-7 rasszára. Sokáig szedhető.
A fejes saláta termesztése
Bár a fejes saláta hazai fogyasztása erősen idényjellegű, várható, hogy a jövőben más - fejlett országokhoz hasonlóan - egyenletesebbé válik, növekedni fog a nyári és a téli kereslet, igy azokat a termesztési technológiákat, amelyek jelenleg csekély jelentőséggel bírnak, az elkövetkező években várhatóan több árutermelő üzem bevezeti. Az ültetés, ill. a vetés időpontjától függően a következő salátatermesztési módokat különböztetjük meg:
Szabadföldi termesztés:
- síkfóliás (váznélküli fóliás) termesztés,
- korai termesztés,
- nyári termesztés,
- őszi termesztés,
- áttelelő termesztés. Hajtatás:
- téli hajtatás (erősen fűtött),
- tavaszi hajtatás (enyhén fűtött),
- tavaszi hajtatás (fűtés nélkül),
- őszi hajtatás.
Szabadföldi termesztése
Termőfelülete kicsi, mindössze 200-250 ha becsülhető, a fejes saláta termesztéséről pontos adatok, statisztikai nyilvántartás hiánya miatt nincsenek.
Rossz és körülményes szállíthatósága miatt szabadföldi ter-mesztése a piacok közelében, nagyvárosok környékén alakult ki.
Főleg az ország középső megyéiben, Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megyékben termesztik. Tekintettel arra, hogy a talajokkal szemben nem támaszt speciális igényeket, termőkörzetei nem korlátozódnak egy-egy talajtípusra.
Helye a vetésforgóban, a növényváltás jelentősége
A kifejezetten salátatermesztésre specializálódott üzemeket nem számítva, a fejes salátát előnövényként vagy másodnövényként termesztik. Ezért a vetésforgókban mint főnövény általában nem szerepel. Köztestermesztése csak saját ellátásra termelő kisgazdaságokban lehetséges, árutermelő kis- és nagyüzemekben a nehezen gépesíthető, sok kézi munkát igénylő ültetetési mód nem gazdaságos.
Az ültetés és a szedés idején jelentkező nagy kézimunkaerőigénye miatt csak kézimunkaerővel jól ellátott kertészeti üzemekben, zöldséges vetésforgóban, ritkán kombinált szántóföldi vetésforgóban termesztik. Tekintettel arra, hogy szervestrágyázást nem igényel, ezért a vetésforgókban a trágyás szakasztól távolabb is elhelyezhető, és a szerves trágya mennyiségét és a szervestrágyázás idejét többnyire a főnövény igénye alapján döntjük ei.
Előnövényként kora tavasszal ültetik, utána főnövényként a következő zöldségfélék termeszthetők:
- kései káposztafélék,
- paprika,
- paradicsom,
- csemegekukorica,
- tojásgyümölcs,
- másodvetésű gyökérzöldségfélék (pl. cékla, petrezselyem, sárgarépa, hónapos retek, őszi retek, téli retek),
- bab,
- főzőtök, sütőtök, patisszon, cukkini,
- sárgadinnye, görögdinnye,
- őszi fokhagyma,
- áttelelő hagyma,
- zeller,
- uborka.
Másodnövényként valamennyi korán lekerülő növény után termeszthető, amelyet követően a talaj-előkészítés augusztus elejéig, legkésőbb augusztus közepéig elkészíthető. Ezek a zöldségfélék a következők:
- borsó,
- korai káposztafélék,
- korai gyökérzöldségfélék (hónapos retek, sárgarépa, petrezselyem, cékla),
- korai csemegekukorica,
- zöldhagyma és főzőhagyma,
- dughagyma,
- áttelelő hagyma,
- spenót,
- bab,
- uborka,
- cukkini,
- korai burgonya.
Különösebben nem érzékeny a monokultúrás jellegű termesztésre, vannak olyan salátatermesztésre specializálódott üzemek, ahol évente egymás után háromszor is salátát termesztenek ugyanazon a helyen. A növényváltást többnyire más üzemszervezési és gazdaságossági szempontok indokolják.
Talajigény és tápanyagellátás
A fejes saláta termesztése nem korlátozódik néhány talajtípusra, a szikeseket és a szikesedésre hajlamos talajokat leszámítva mindenütt eredményesen termeszthető, ha a területet talajműveléssel, szerkezet és - trágyázással - tápanyagellátás szempontjából számára alkalmassá teszik. A korai termesztés számára kifejezetten előnyösek a laza, gyorsan melegedő homok- és vályogos homoktalajok. Nyári termesztésnél nagyobb jelentősége van a talaj jó vízgazdálkodásának, bár öntözött körülmények között ez is másodlagos szemponttá válik. A terület kiválasztásakor legyünk tekintettel az esetleges gyomirtószer-maradványokra is, különösen gabonafélék után áll fenn ennek a veszélye.
A tavaszi vetésű, illetve ültetésű saláta alá a tápanyagok jelentős részét már ősszel a talajba dolgozzuk. Szervestrágyázásra rendszerint akkor kerül sor, ha azt a főnövény igényli, vagy valamilyen súlyos talajhiba azt szükségessé teszi. Ilyen kivételes esetnek számít a rendkívül gyenge minőségű, humuszban szegény homoktalaj, vagy a nagyon kötött, cserepesedésre hajlamos terület. A műtrágyákat talajvizsgálatok alapján adjuk, az ún. ammon-laktátos tápanyagmeghatározást, amelyet a szántóföldi növényeknél is alkalmazunk, a talajokat tápanyagtartalmuk alapján öt csoportra osztja:
- igen gyenge tápanyag-ellátottság,
- gyenge tápanyag-ellátottság,
- közepes tápanyag-ellátottság,
- jó tápanyag-ellátottság,
- igen jó tápanyag-ellátottság.
A trágyázással a jó és az igen jó ellátottsági szintet kell kialakítani, ennek megfelelő mennyiségű műtrágyát kell kijuttatni. A műtrágyák, de a szerves trágyák hasznosulása is talajtípusonként eltérő. Ezért a kertészeti termesztésnél számításba jöhető talajokat négy termőhelyi csoportba sorolták és az egyes tápanyag-ellátottsági szinteken kijuttatandó műtrágyaadagot ennek megfelelően módosították. Az egyes termőhelyekhez besorolt talajtípusok a következők:
I. Termőhely. Csernozjom talajok:
- csernozjom barna erdőtalajok
- erdőmaradványos csernozjom
- kilúgozott csernozjom
- mészlepedékes csernozjom
- csernozjom réti talaj
- réti csernozjom
- terasz csernozjom
- humuszkarbonát talaj.
II. Termőhely. Barna erdőtalajok:
- agyagbemosódásos barna erdőtalaj
- Ramann-féle barna erdőtalaj
- karbonátmaradványos barna erdőtalaj
- lejtőhordalék talaj.
III. Termőhely. Kötött réti talajok ésglejes erdőtalajok:
- réti talajok
- öntés réti talajok
- szolonyeces réti talajok
- lapos réti talajok
- homokos réti talajok
- pszeudoglejes barna erdőtalajok. IV. Termőhely. Homok- és laza talajok:
- futóhomok talajok
- humusz homoktalajok
- nyers öntéstalajok
- humuszos öntéstalajok.
A tápanyag-ellátottsági szintnek és a talajtípusnak megfelelő műtrágyaadagokat az 5- táblázat tartalmazza. A kijuttatandó műtrágya mennyiségét úgy számítjuk ki, hogy a talajtípusnak megfelelő termőhelyi kategóriából (I-IV) a talajvizsgálat alapján besorolt tápanyag-ellátottság (igen gyenge, gyenge, közepes, jó, igen jó) szerinti értéket leolvassuk. Az így leolvasott érték a kiszórandó összes műtrágyamennyiséget jelenti hatóanyagban. Amennyiben a talajvizsgáló laboratórium nem adja meg szöveges értékelésben a talaj tápanyag-ellátottságát (pl. jó, igen alacsony stb.), csak számszerűen közli a mért értéket ppm-ben, akkor a szöveges értékelést a kapott eredmények alapján az 1., 2. és 3. mellékletben lehet visszakeresni.
Az egyenletesebb tápanyag-ellátás érdekében a kiszórandó műtrágyamennyiséget célszerű megosztani, a tenyészidőben több részletben kijuttatni. Bár a fejes saláta kiültetésétől a betakarításáig mindössze néhány hét telik ei, ami indokolná az egyszeri kijuttatást, a gyakorlati példák a salátánál is azt igazolták, hogy a megosztott trágyázás jobb hatásfokú. A trágyamegosztás idejét és módját jelentős mértékben meghatározza az is, hogy előnövényként vagy utónövényként termesztjük.
Előnövényként történő termesztés esetén az alábbi megosztás javasolható: nitrogén: alaptrágya ősszel -
indítótrágya tavasszal 30- 50%
fejtrágya tenyészidőben 50- 70%
foszfor:
70- 80% 20- 30%
kálium:
50-100% 0- 50%
alaptrágya ősszel
indítótrágya tavasszal
fejtrágya tenyészidőben
alaptrágya ősszel
indítótrágya tavasszal
fejtrágya tenyészidőben Utónövényként (másodnövényként) történő termesztés esetén javasolható megosztás: nitrogén: indítótrágya ültetéskor 30- 50%
fejtrágya tenyészidőben 50- 70%
foszfor: indítótrágya ültetéskor 70-100%
fejtrágya tenyészidőben 0- 30%
kálium: indítótrágya ültetéskor fejtrágya tenyészidőben
50-100% 0- 50%
A megosztást, az alap-, a fej- és az indítótrágya arányát befolyásolja még a kijuttatandó műtrágya mennyisége is. Nyilvánvaló, hogy kisebb trágyaigény esetén nincs szükség olyan nagymértékű megosztásra. Helyrevetéses termesztés esetén - tekintettel a hosszabb tenyészidőre - indokoltabb a több részletben történő kijuttatás.
A fejes saláta sóérzékenységére való tekintettel, az egyszerre kijuttatható kisebb műtrágyaadagok használata a célszerűbb. Ez a mennyiség nitrogénből 5 g/m2 azaz 50 kg/ha hatóanyag, kálium esetén ültetés előtt 20 g/m2 azaz 200 kg/ha Ül. tenyészidőben 10 g/m2, azaz 100 kg/ha. Komplex műtrágyákból is 5 g-nál, Ül. 50 kg-nál többet területegységenként nem tanácsos egyszerre 2 ha-ra kiszórni. Ha a fejtrágyázás tápoldat formájában történik, akkor 0,1-0,2%-os koncentrációjú oldatnál töményebbet a levélperzselés veszélye miatt ne használjunk.
A műtrágyák megválasztásakor összetételük, vízoldhatóságuk és áruk alapján döntsünk. Ültetés előtt - alaptrágyának és indító trágyának - az olcsóbb műtrágyákat válasszuk, vízoldhatóságuk mértékének - maradékkal vagy maradék nélkül oldódok - nincs nagy jelentősége (pl. szuperfoszfát, mészammonsalétrom, kénsavas káli, Patentkáli vagy összetett műtrágyák esetében a Crop-care). Az olyan káliumtrágyák, amelyek klórt is tartalmaznak, pl. kálisó, a saláta klórérzékenysége miatt nem jöhetnek számításba. Fejtrágyának - még ha drágábbak is - mindenképpen a könnyen, gyorsan felvehető és vízben teljesen oldódó készítmények jöhetnek számításba.
Az őszi és índítótrágyákat ekével és ásógéppel, Ül. rotációs kapával dolgozzuk a talajba, a fejtrágyák esetében a korábban alkalmazott szórást, amely mindig bizonyos perzselési veszélyeket is magában rejtett, újabban a szórófejen keresztül történő tápolda-tozás váltotta fel. Kétségtelen, hogy ez a tápanyag-adagolási mód a lényegesen drágább, vízben maradék nélkül oldódó műtrágyák alkalmazását feltételezi, jobb hatékonyságuk miatt használatuk indokolt és gazdaságos.
Szaporítás
Nálunk a fejes salátát állandó helyre vetéssel és palántáról történő szaporítással egyaránt termesztik. Tavaszi termesztés esetén a koraiság növelése, valamint a jobb területkihasználás céljából pa-lántázzák, ott ahol ezek a szempontok nem meghatározóak, állandó helyre vetik. A helyrevetéses technológia kétségtelen előnye az egyszerűség, elmarad a költséges és bonyolult palántanevelés, ugyanakkor a kevésbé magtakarékos, ami az egyre nagyobb vetőmagköltség miatt eüene szól.
Korán tavasszal, amint a talajra lehet menni, azonnal kezdhető az állandó helyre vetése. Apró magja miatt ez a művelet meglehetősen körülményes, normál vetőgéppel nehezen végezhető, a kívánt tőtávolság csak a kelés után egyeléssel állítható be. Precíziós vetőgép használatakor, vagy drazsírozott vetőmag vetésé során alakítható ki úgy a kívánt tőtávolság, hogy nincs szükség egyelésre, azaz a tőszámbeállításra. Kézi művelés esetén 25-30 cm-es sortávolságra és 20-25 cm-es tőtávolságra kell vetni, ami megfelel 140-170 ezer növénynek hektáranként. Gépi művelés esetén - növényápoló talajművelés - ágyásos művelést alkalmazunk, és 3x30 + 60 cm-re vetünk, ami a könnyebb szedés érdekében a kézi kapálásnál is előnyös növényelhelyezési forma. A vetőgép típusától és a tenyészterülettől függően a vetőmagigény 1,5-3,5 kg/ha. Hangsúlyozni kell, hogy a termesztett fajták fejnagysága, és ebből eredően a tenyészterület igénye is, igen eltérő - ezzel magyarázható a vetőmagigényben jelentkező nagy különbség.
A palántanevelés többnyire a hajtatásban, az utóbbi években a szabadföldi termesztésben is széles körben alkalmazott szaporítási eljárás. A fejes saláta termesztésében több változatát is alkalmazzák. Ezek a következők:
- tápkockás palántanevelés tűzdeléssel,
- tápkockás palántanevelés tápkockába vetéssel,
- tálcás palántanevelés,
- szálas palántanevelés.
A fejes saláta tűzdeléses palántanevelése a kézi munka magas költsége miatt kiszorulóban van. Kétségtelen előnyének mondható, hogy a tűzdelésig - kétszikleveles-kétlombleveles fejlettségig - kisebb a helyigénye, ennek megfelelően téli időszakban energiamegtakarítás érhető ei vele, ugyanakkor a tűzdelés olyan nagymértékű kézimunkaigénnyel jár, ami manapság a legtöbb kertészetben hiányzik, Ül. nem kifizetődő. Időbeosztása a következőképpen alakul:
- vetéstől kelésig: 3-6 nap,
- vetéstől tűzdelésig: 2-4 hét,
- vetéstől ültetésig: 4-8 hét.
Vetéstől tűzdelésig sűrű vetésben, szaporítóládában vagy a termesztő berendezés talajában neveljük, ilyenkor a négyzetméterenkénti növényszám elérheti a 2500-3000 db-ot. A tűzdelés kisebb méretű 4x4-es vagy 5 X 5-ös tápkockába történik. A tűzde-léstől az ültetésig négyzetméterenként 400-600 növény nevelhető fel.
Jobban gépesíthető a drazsírozott vetőmaggal történő palántanevelés, ilyenkor a tűzdelés elmarad, ugyanis a magot közvetlenül a tápkockába vetjük. A drazsírozott vetőmag szigorú szabványok szerint kalibrált mag, ennek megfelelően a kelés és a csíranövények növekedése egyöntetű (11. és 12. ábra). A módszer előnye a kisebb kézimunkaerő-felhasználás, hátránya a kezdeti nagyobb területigény és a lényegesen drágább vetőmag. Napjainkban, a fóliás termesztésben ezt a módszert használják. A közvetlen tápkockába vetés csak kiváló minőségű, kifogástalan csíraképességű vetőmaggal gazdaságos!
A tálcás vagy szivaros palántanevelés a szabadföldi termesztésben terjedt ei. A módszer jól gépesíthető, ezért meglehetősen nagy a beruházási költsége. A drazsírozott magot a tálcák sejtjeiben lévő, jó minőségű földbe vetik, és ezzel együtt ültetik ki 4-6 hét után. A tálca megkönnyíti a palánták mozgatását és szállítását, és kevesebb a növények sérülésből, a földlabda széthullásából adódó kiesés is.
Legegyszerűbb palántanevelési mód a szálas palánták előállítása. A palánták, azáltal hogy kisebb a gyökérzetük, kisebb értékűek, mint a tápkockás növények, később, lassabban indulnak fejlődésnek a kiültetés után. Ilyen esetben ritkábban vetünk, az ültetésig négyzetméterenként 800-1000 palántát nevelünk csak fel. A szálas palánták gyökérzete különösen gyenge és fejletlen a tápkockás palántákéhoz képest, sokszor már a felszedéskor megsérül, elszakad. Kizárólag csak a szabadföldi termesztésnél számításba jöhető palántanevelési mód.
Az elmúlt években lényeges változás volt tapasztalható a zöldségpalánta-nevelésben, egyre több termesztő tért át a kerti földekről a tőzegalapú tápkockák használatára. Milyen előnyökkel is jár a tőzegen történő palántanevelés, a hagyományosnak számító kerti és melegágyi földekkel szemben?
-A tőzegek megközelítőleg ideális levegő-víz-szilárdfázis arányt biztosítanak a gyökerek számára.
- A nedvességet sokáig megtartják, így nem kell tartani attól, hogy a palánták gyorsan kiszáradnak.
- Hasonlóan a vízhez, a tápanyagokat is megkötik, nem mosódnak ki az öntözések alkalmával a cserépből vagy a tápkockából.
- Mentesek minden kórokozótól és kártevőtől, továbbá a növényre nézve minden toxikus anyagtól, amelyek más földkeverékekben előfordulhatnak.
A kereskedelemben kapható tőzegeket származásuk szerint két csoportra oszthatjuk:
- síkláp vagy meszes tőzegek: ide tartoznak a hazai tőzegek,
- felláp vagy savanyú tőzegek: ide tartoznak az északi országokból importált tőzegek döntő többsége.
A tőzegek minőségben is jelentős mértékben eltérnek egymástól, fizikai és kémiai tulajdonságaik használhatóságukat jelentős mértékben meghatározzák.
A síkláptőzegek fontosabb tulajdonságai:
- kémhatásuk semleges, Ül. enyhén lúgos,
- növényi tápanyagot egészen minimális mennyiségben tartalmaznak,
- mésztartalmuk a növények számára megfelelő,
- szerkezetük közepes,
- kiszáradás után nehezen nedvesíthetőek újból,
- préselés (tápkockakészítés) után kemények maradnak,
- viszonylag olcsók.
A felláptőzegek (rostos tőzegek) fontosabb tulajdonságai:
- kémhatásuk erősen savanyú,
- mésztartalmúk magas,
- növényi tápanyagokat nem tartalmaznak,
- szerkezetük kiváló,
- száradás után is jól nedvesíthetőek,
- préselés után is lazák, rugalmasak maradnak,
- fajsúlyuk könnyű,
- viszonylag drágák.
Tekintettel arra, hogy a tőzegek növényi tápanyagokban nagyon szegények, dúsításukról valamilyen módon gondoskodnunk kell. Ez lehetséges lassított hatású műtrágyák bekeverésével, folyamatos tápoldatozással, vagy a kétféle módszer kombinálásával. Nem lehetséges viszont a kis tömegű gyökérrögzítő közeg (föld) miatt olyan mennyiségű, könnyen felvehető műtrágyával már a bekeveréskor úgy feltölteni, hogy az a palántaneveléshez szükséges teljes tápanyagszükségletet tartalmazza, mert a gyökereket megégetné.
Egyszerűbb módszer az ún. lassított hatású műtrágyák használata. A kereskedelemben kapható, ilyen célra kifejlesztett tartós hatású vagy retardált műtrágyákat 1-1,5 kg/m3 mennyiségben bekeverik a tőzegbe, és szükség szerint más műtrágyákkal is kiegészítik. Kiegészítéshez elsősorban szuperfoszfát műtrágyát használnak, mert a tőzeg a foszfort erősen megköti, ugyanakkor a palántáknak súlyukhoz képest nagy a foszforigénye. Ezért a lassított műtrágyákon kívül további 2 kg/m3, savanyúbb közegben 3 kg/m3 szuperfoszfátot is célszerű kiegészítésként adni. A palántanevelésben jól bevált és kereskedelemben is kapható lassított hatású műtrágyák a következők:
- Buviplant A (20 : 10 : 15),
- Plantosan 4D (20 : 10 : 15),
- Peat-Mix(13 : 15 : 17),
- PG-Mix(l4 : 16: 18),
- Osmocote Plus Mini (8 : 6 : 12).
Technikailag sokkal nagyobb felkészültséget igényel a folyamatos tápoldatozás. Ennek során - napjában akár többször is -híg tápoldattal (0,1-0,2%) öntözik a növényeket a tűzdeléstől a kiültetésig. Ilyen célra a magas foszfortartalmú tápoldattrágyák a jók, amelyek vízben gyorsan oldódnak és a növények számára könnyen felvehetőek. Ezek a következők:
- Agrosol'O - 151 (10 : 50 : 10),
- Universol - sárga (12 : 30 : 12),
- Ferticare S (15 : 30 : 15),
- Poly-feed komplex Starter (8 : 52 : 17),
- Kristalon sárga (13 : 40 : 13).
A kombinált módszer azt jelenti, hogy a lassított hatású műtrágyákból kevesebbet kevernek a tőzeghez és a hiányzó tápanyagokat tápoldat formájában adják. Főleg a tenyészidő végén adnak több tápoldatot, amikor a palánták tápanyagigénye jelentősen megnő.
A magvetőföldek esetében - a jobb csírázás érdekében - célszerű egészen alacsony tápanyagszintet tartani. A tápoldatot - a vízhez hasonlóan - a mindenkori fény- és hőviszonyoknak megfelelően adagoljuk. A növény fejlettsége és a tápkocka méretétől függően, napos időben 3-5 liter/m2, borús időben 1-3 liter/m2 mennyiséget adjunk. Esetleg napos időben a tápoldatot ne egyszerre, hanem két-három alkalomra megosztva juttassuk ki, szükség szerint vízzel is öntözzünk. Télen a tápoldatot töményebbre készítsük (0,2%) - nem nyúlnak meg annyira a palánták -, nyáron hígabb oldatot használjunk (0,1%).
A savanyú vagy ún. rostos tőzegek esetében, amelyek kémhatása alacsony (4-5 pH), mindig keverjünk meszet is a tápkockaföldhöz. Ez lehetőleg apró szemcséjű (1-2 mm szemcsenagyságú) égetett mész vagy mészkőpor legyen, amelyből 2-3 kg/m3 is adható attól függően, hogy mennyi a tőzeg kémhatása'.
Néhány jól bevált tápkockarecept salátapalánta-nevelésben:
A) 20 térfogat % agyagmentes homok 80 térfogat % meszes tőzeg
1,5 kg lassított hatású komplex műtrágya 2,0 kg szuperfoszfát (20%)
B) 100% meszes tőzeg
1,5 kg/m3 lassított hatású komplex műtrágya 2,0 kg/m3 szuperfoszfát (20%)
C) 30 térfogat % érett istállótrágya 30 térfogat % tőzeg (meszes) 30 térfogat % agyagmentes homok 1 kg/m3 lassított hatású műtrágya 1 kg/m3 szuperfoszfát
Szaporító- vagy magvetőföldnek tiszta tőzeget vagy tőzeg és homok 50-50%-os keverékét használjuk. A jobb csírázás érdekében ne keverjünk a közeghez műtrágyát, csak a kelést követően öntözzük tápóldattal a növényeket.
Őszi termesztéshez a palántákat szabadágyakban állítjuk elő. A vetéstől a tűzdelésig 400-800 növényt nevelünk fel, a ritkább vetésekből erősebb, fejlettebb palántákat kapunk. A palántanevelést a szabadágyak esetében fűtési költségek nem terhelik, ezért érdemesebb a jobb minőséget adó, ritkább vetést alkalmazni. A vetőmagigény 0,8-1,5 g/m2.
Ápolási munkák
A palántáról szaporított fejes saláta ápolási munkái megegyeznek a helyrevetéssel termesztett salátaápolási munkáival, kivétel csupán annyi, hogy a palántázott növényeket mindenképpen be kell öntözni az ültetést követően, a helyrevetett növényeknél csak akkor, ha száraz a talaj. Az ilyenkor alkalmazott beiszapoló öntözésnek nem a vízutánpótlás a célja, hanem a kiültetett palánták gyökereinek beiszapolása, a levegő kiszorítása, és ezzel á gyors eredés elősegítése.
Nagyon fontos szabály, hogy az ültetés alkalmával a növényeket, így a tápkockát sem szabad túl mélyre ültetni, növényvédelmi okok miatt. A mélyre ültetett növény levelei a nedves talajjal állandóan érintkezve könnyebben megfertőződnek a gombás és a baktériumos betegségektől. *
A fejes saláta ápolási munkái közé tartozik a gyomlálás és a kapálás. Ezt a műveletet csak addig tudjuk zavartalanul végezni, amíg a növények közé lehet menni, amíg a levelek nem érnek össze. Ágyásos művelés esetén, ahol a művelőutakon haladva nem okozunk taposási kárt, ott a kapálási munkákat fejlettebb növények esetében is elvégezhetjük (13. ábra). Jó kultúrállapot-ban lévő talajon elhagyható vagy elegendő csak egyszeri kapálás-sal számolni, erősen gyomos területen akár a kétszeri kapálásra is sor kerülhet.
A fejes saláta nem tartozik a vízigényes növények közé, különösen a helyrevetéses termesztés során képződnek hosszú, mélyre húzódó gyökerek, amelyek a talaj vízkészletét jól hasznosítják, és a mélyebb talajrétegekből is képesek felvenni a nedvességet.
A saláta vízszükségletét, így az öntözését is jelentős mértékben befolyásolja, hogy termesztése az év melyik időszakára esik. Nyári és őszi termesztése csak öntözött körülmények között képzelhető ei, tavasszal csapadékosabb évjárat esetén öntözés nélkül is termeszthető. Vízigénye a fejlettségétől függően is változik, kezdetben minimális, majd a fejképződés megindulásával rohamosan nő. Ennek megfelelően az egy-egy alkalommal kijuttatott vízadagok mennyisége, és az öntözés gyakorisága is a következők szerint változik:
- kelesztő, ill. beiszapoló öntözés: 5 mm,
- nedvességpótló öntözés a fejesedésig: 10 mm,
- nedvességpótló öntözés a fejképzés idején: 15-20 mm,
- frissítő és párásító öntözés: 1- 2 mm.
A vízadagok nagyságát befolyásolja még a talaj kötöttsége és kisebb mértékben a humusztartalma is. A kötöttebb és humuszban gazdagabb talajokon lehet valamivel ritkábban, de nagyobb adagokkal, míg a szerves anyagban szegény homoktalajokon sűrűbben, de kisebb vízadagokkal öntözni. A vetés, ill. az ültetés időpontjától függően az éves öntözési norma 20 mm-től 60-70 mm-ig változik.
Tenyészidőben tápanyag-utánpótlással - fejtrágyázással - a talaj folyamatos és egyenletes tápanyag-ellátottságát biztosítjuk. Hagyományos tápanyag-kijuttatási módszerrel - szilárd műtrágyák kiszórása - egyszeri fejtrágyázással a fejes saláta tápanyagigényét a leggyengébb talajokon is lehetett biztosítani abban az esetben, ha az alaptrágyázást és az indítótrágyázást elvégeztük. Újabban, ha szórófejen keresztül, oldott műtrágyák formájában adják a fejtrágyát, gyakran megosztják két-három részletre. Ezzel a talaj tápanyag-ellátottsági szintje még egyenletesebbé tehető. A fejtrágyákat a fejesedés kezdetéig célszerű kijuttatni, ugyanis a későn adott nitrogénműtrágya a fejképzést rontja, hatására lazább termések képződnek. Fontos szabály a sóérzékeny saláta esetében, hogy egyszerre 5 g/m2-nél, azaz 50 kg/ha-nál többet nitrogénből (N) és 10 g/m2-nél, azaz 100 kg/ha-nál többet káliumból (I^O) nem szabad kijuttatni. Szilárd műtrágyák kiszórása után a növény leveleit, a perzselések elkerülése miatt le kell mosni.
Nálunk a szabadföldi salátát akkor szedik, ha a fejek jól kita-pinthatóak és kemények, súlyuk eléri a 400-600 grammot.
Augusztus végén, szeptember legelején vethető az áttelelő fejes saláta. Ennek a termesztési módnak nagy előnye, hogy nem sokkal a hajtatott saláta után szedhető, vagyis annak is teremhet primőr salátája., akinek nincs fóliája és üvegháza.
Az ún. átteleltetésre csak az erre nemesített fajták alkalmasak, amelyek fokozott hidegtűrő képességük következtében a téli fagyokat károsodás nélkül elviselik. A kereskedelemben kapható fajták közül ilyen a Nansen; a Téli vajfej és a Május csodája. Ez utóbbi nem tévesztendő össze a Május királya nevű fajtával, amely csak tavasszal ültethető és a téli fagyokat nem bírja.
Az áttelelő fajtáknak a környezettel szemben támasztott igénye hasonló a tavaszi fajtákéhoz, talajban nem válogatnak, a kötött és laza talajokon egyaránt nevelhetőek, szervestrágyázást nem igényelnek, amire érzékenyek, az a túltrágyázás, a szikesedés és a gyomirtó szerek. Vízigényük kicsi, öntözni csak a kiültetés idején szoktuk, esetleg ha nagyon meleg az október, még egy-két alkalommal a tél beállta előtt meglocsoljuk. A koraiság jelentősen növelhető, ha déli lejtőre vagy a kerítés és az épületek napsütötte déli oldalára ültetjük. Vigyázzunk, mert nagyon sok fényt igényel, az árnyékot nem türi ei. Nagy hideg esetén, ha nincs hó, szalmatakarással védjük. Általában palántázzák, de helyre is vethető. Nagyon kell ügyelni az időzítésre, mert a túl korán ültetett saláta túlfejlődik, jarovizálódik és magszárat fejleszt, a későn ültetett a fagyokig nem képes eléggé begyökeresedni, gyenge marad és a tél folyamán kifagy.
A palántaneveléshez a magot szeptember elején vetjük ei szabadágyakba. Erre a célra a kertnek olyan részét jelöljünk ki, ahová nem folyik össze az esővíz, nem árnyékos és a talajszerkezet jó. Egy négyzetméterre megközelítőleg 1 gramm magot vessünk, amiből - számolva a gyengébb csírázással is - 600-800 palánta fejlődik ki. Minél ritkábbra vetünk, annál fejlettebb palántákat tudunk nevelni. Az egyenletesen elszórt magot vékonyán tőzeggel letakarjuk, majd alaposan megöntözzük. Ezt követően a palántanevelés során csak az egyenletes talajnedvességre kell ügyelni.
A palántázást október első napjaiban kb. 25 cm-es sortávolságra és 15 cm-es tőtávolságra végezzük. A betegségek megelőzése érdekében a palántákat csak sekélyen rakjuk a talajba. A talaj nedvességétől függetlenül az ültetést követően azonnal iszapol-juk be (öntözzük meg) a palánták gyökereit.
Tavasszal a szedésig csak gyomlálni és kapálni kell a növényeket. A hajtatott salátához képest valamivel keményebb levelű, de jól szállítható, egy-két napig jól tárolható salátát vághatunk április második felében.
Hajtatás
Nálunk a fejes saláta nem tartozik a gyakran fogyasztott zöldségfélék közé, míg a hollandok, a franciák 5-10 kg-ot is megesznek évente, addig nálunk 1 főre mindösszesen 2-3 fej fogyasztása jut. Ráadásul az éves elosztás is nagyon egyenetlen, mivel többnyire a salátát csak áprilisban-májusban keresik a fogyasztók. Jó lenne a fejes salátát népszerűbbé tenni, a fogyasztott mennyiséget megnövelni, és megismertetni a lakosságot a fejes salátán kívül a dekoratívabb, színesebb endíviasalátával, a jégsalátával, vagy az újabban divatossá vált cikóriasalátával és madársalátával.
A hajtatott fejes salátának számos betegsége van. Ha nem védekezünk ezek ellen szakszerűen, a teljes termés elpusztulhat, ezért a rendszeres permetezés a szakszerű növényvédelem elengedhetetlen része a termesztésnek. Ugyanakkor a rövid tenyész-idő és a permetezőszerek viszonylag hosszú várakozási ideje miatt nehéz az élelmezésügyi várakozási időt betartani. Ezért, ha nem kellő figyelemmel és gondossággal tervezzük meg a növényvédelmet, a hasznos vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag primőr, akár káros is lehet az egészségre.
Az olyan közismert és veszélyes gombás betegségek ellen, mint a salátaperonoszpóra, a botritiszes rothadás, vagy a szk-lerotíniás gombás betegség, növényvédő szerekkel szükséges védekezni, de a permetezések számát jelentős mértékben csökkenthetjük az agrotechnikai módszerek helyes megválasztásával. Vagyis a környezeti tényezők és a termesztési technológia olyan jellegű megváltoztatásával, amely a kórokozó gombák számára kedvezőtlen feltételeket teremt, csökkenthető a felhasznált vegyszermennyiség és javítható a növényvédő szerek hatásfoka.
Talán minden tényező közül a legfontosabb a fajta helyes megválasztása. Azáltal, hogy az adott körülmények között a legalkalmasabb fajtát ültetjük (szaporítási időpont; ellenálló képesség; termesztési mód stb.), egy sor olyan kedvezőtlen környezeti hatástól megkíméljük a növényt, amely a betegségekkel szembeni ellenálló képességet rontaná és a növény érzékenységét fokozná.
A védekezés az előző növénykultúra letakarításával kezdődik. A lehullott, nem egyszer beteg leveleket gondosan össze kell szedni, a fóliasátorból kihordani és megsemmisíteni. Ennek az igen egyszerű, alapvetően fontos szabálynak nagyon sokan nem tesznek eleget!
A palántanevelést mindig steril, új közegben végezzük, erre a legalkalmasabbak a tőzegek, amelyek tápanyagtartalmát műtrágyák bekeverésével biztosítjuk. Az ún. kertiföldek, amelyek fóliákból, szaporítóládákból, cserepekből kerülnek ki, amelyeket már használtak termesztésre, alkalmatlanok erre a célra. A tűzde-lésig négyzetméterenként 2-3000 db növény nevelhető fel, és a tűzdelést követően - 4x4-es tápkockák esetén - kb. 600 palánta. Ennél sűrűbb vetés vagy kisebb tápkocka esetén nehezebb a növényvédelem, a betegségek jobban terjednek (14. ábra).
Törekedjünk arra, hogy már a palántaneveléskor, de a hajtatás során is minél több fény érje a növényeket. Ezért lehetőség szerint tiszta fóliát használjunk, a belső takarót, amint lehet távolítsuk ei, és 22,5 x 22,5 vagy 20 x 25 cm-nél sűrűbbre ne ültessünk.
Ültetéskor a tápkockának legfeljebb a fele, de jobb, ha csak 1/3 része kerül a talajba, így a levelek nem érintkeznek a nedves talajfelülettel.
Nagyon sok múlik a szellőztetésen. A magas páratartalom ideális feltételeket biztosít a gombás és baktériumos betegségek terjedésének. Napközben sokat szellőztessünk, a páratartalmat 80% fölé ne engedjük!
Lehetőleg a déli órákban Öntözzünk, amikor a növények gyorsabban felszáradnak - szemben az esti öntözéssel, amely során hosszú ideig nedvesen tartjuk a növényeket, ezzel akaratlanul is kedvező feltételt biztosítunk a gombás betegségek felszaporodásának.
Nagy melegben laza lesz a növények szövetállománya, ami a kórokozók szempontjából kedvező, arról nem is beszélve, hogy lassabban fejesedik a saláta és csak laza fejeket képez. Ezért télen, amikor kevés a fény, nappal csak 16-18 °C-ot, tavasszal áprilisban, ill. októberben, amikor több a fény, magasabb hőmérsékletet 18-20 °C-ot, esetleg erős napsütés alkalmával 22-25 °C-ot tartsunk. Az éjszakai hőmérséklet borult időt követően 5-8 °C, napos idő után 6-10 °C legyen.
Nálunk, néhány fejlett kertészettel rendelkező országgal ellentétben, a salátát két-három menetben vágják azért, mert az egyenetlen állomány következtében az érés nem egyszerre történik, így a második és harmadik szedések alkalmával mindig jelentős mennyiségű az olyan termés (3-5%), ami a vágás alkalmával megsérült, összetapostak. Ezért a talaj-előkészítéssel, a palánták válogatásával, valamint az ápolással mindent ei kell annak érdekében követni, hogy a fejek egyszerre fejlődjenek és egyszerre legyenek vághatok (15- ábra).
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj (tápkocka) felett kb. 1 em magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga, gyakran sérült beteg és piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak még eltávolítani valo levelek, úgy azt egy újabb mozdulattal levágjuk. Túl sekély vágásnál nagy a veszteség. A levágott és lepucolt fejeket azonnal torzsával felfelé papírral bélelt ládába rakjuk, a legfelső sort gyenge vízsugárral lemossuk, aminek kettős célja van. A víz a maradék földet eltávolítja az alsó levelekről, és lemossa a vágási felületen megjelenő tejnedvet, ami az oxigén hatására gyorsan megfeketedik, és kellemetlen, öreg, piszkos termés benyomását kelti.
