Terebess konyhakert - Édeskömény

Az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén honos Foeniculum nemzetség 5 faja közül a F. vulgare a legismertebb. Világszerte, szinte valamennyi kontinensen termesztik. Az ókorban is igen népszerű és közkedvelt növény volt. Számos termesztett változata, illetve alfaja alakult ki. Ezek közül a legfontosabb a ssp. capillaceum, azaz az ún. „hajszerű" alfaj. Ezen belül a var. vulgare, a közönséges édeskömény, illetve a var. dulce, a római és a var. azoricum, az olasz édeskömény a legismertebb. A legutóbbit szinte kizárólag a szárgumójáért ültetik, mert termése többnyire kellemetlen ízű.

Évelő, ritkán kétéves növény. Orsó alakú főgyökere középmélyen hatol a talajba, 30-40 cm hosszú, kívül piszkosfehér, belül hófehér. 1-2 m magasra megnövő szára erősen elágazó, hengeres, finoman barázdált, kopasz, deresen kékeszöld színű. Többszörösen szárnyasán összetett levelei szórt állásban helyezkednek el. A levélnyél alapi része hólyagosán jelfújt, kissé elálló hüvely, a felső végén két rövid hegy van, amelyek csuk-lyaszerű fülecskéhez hasonlítanak. A finoman szeldelt levélsallangok fonalasak, ép szélűek, kopaszok és szétállóak. A 20-25 cm hosszú alsó levelek a legbonyolultabb felépítésűek, a száron felfelé haladva a levelek mérete csökken, tagoltságuk egyszerűsödik.

A szárak lapos, kétszeresen összetett ernyősvirágzatban végződnek. A virágzat alatt gallér- vagy gallérkalevél nem fejlődik. Az öt zöld csészelevél jelentéktelen keskeny szegéllyé redukálódott. Az öt apró, sárga sziromlevél szabadon áll, az ugyancsak 5porzó a sziromlevélszint fölé emelkedik ki. A két termőlevél összeforra-dásából keletkezett alsó állású magházból hengeres, nem szárnyalt termés fejlődik. 5-8 mm hosszú termése a két vége felé el-keskenyedik, zöldesbarna vagy zöldessárga színű. A termés könnyen kettéválasztható két laposan domború résztermésre, amelyeknek 5 bordája közül a hasi oldalon levő kettő erősen kiáll. A többrétegű termésfal összenőtt a maghéjjal. A mag belső táplálószövetében (endospermium) zsíros olaj és aleuronszerek alkotják a csíra tápanyagát. A var. vulgare termésének íze csípős, kissé édeskés, ez a legjobb fűszeralapanyag. A var. dulce termése a legédesebb, csípős íztől mentes.

Melegigényes növény, bár már elég jól alkalmazkodott a kontinentális éghajlathoz. Magjai 6-7 °C-on kezdenek csírázni, de optimális csírázási hőmérsékletük 18-20 °C. Gyors és egyenletes kelés 15 °C körüli talajhőmérsékleten várható. Virágzás és terméskötés idején 25 °C körüli hőmérsékletet igényel, ilyenkor egy erősebb lehűlés gyenge terméskötődést eredményez. Közepesen fagyérzékeny, a 8-10 °C-os fagyokat a tövek még hó nélkül is jól átvészelik, az ennél hidegebbet azonban csak hótakaró alatt viselik el. Száraz, kemény telek gyakran okoznak fagykárt az állományban.

Fényigényes. Gyenge fényben, árnyékban alig fejlődik virágzata, illetve a virágok magkötés nélkül hervadnak el. Kísérletképpen félárnyékban, esetleg szórt fényben is megpróbálkozhatunk termesztésével, de számítanunk kell a magmennyiség csökkenésére. A főzelékváltozata (a var. azoricum) valamivel jobban tűri a fényszegénységet.

Vízigénye a tenyészidő alatt erősen változó. A csírázástól a virágzás kezdetéig, tehát az intenzív növekedési szakaszban sok vizet igényel. Virágzáskor a sok csapadék rontja a maghozamot. Később sincs szüksége sok vízre. Különösen az első évben érdemes szárazság esetén öntözni, a következő években mélyre hatoló gyökérzete már elegendő vízzel látja el.

A talaj iránt kevésbé igényes. Középkötött talajon termeszthető eredményesen. A talajtípusok közül a kötöttek az előnyösebbek számára, de csak akkor, ha jó a vízgazdálkodásuk. Pangó vizes, magas talajvízszintű, nyirkos, hideg talajokon kipusztul.

Nagy zöldtömeget fejleszt, ennek ellenére közepes tápanyagigényű. A frissen szervestrágyázott területek nem alkalmasak számára, mert gyökérrothadás léphet fel. Legalább másod-, de inkább harmadévesen szervestrágyázott táblára telepítsük. A télállóságot befolyásolja a szervetlen tápanyagok mennyisége és kijuttatásának ideje. Különösen a nitrogénadagolásra vigyázzunk: ha túl sok van belőle, gátolja a magkötődést és csökkenti a télállóságot. Kiemelkedően nagy a foszforigénye. 10 m²-es területre 500 dkg szuperfoszfátot, 15-20 dkg kálisót adagoljunk. Pétisóból a talaj nitrogénellátottságától függően 10-30 dkg-ot adjunk tavasszal, fejtrágyaként. A nitrogén-fejtrágyázás a későbbi években elöregíti a kihajtást.

Szaporítására a közvetlen szabadföldi helyrevetés terjedt el, ez történhet kora tavasszal vagy késő ősszel.

Az őszi talajmunkákat vetési idejéhez igazítsuk, de semmiféleképpen ne halasszuk túl későre. A közös károsítok miatt lehetőleg ne ugyanebbe a családba tartozó növények (sárgarépa, kapor stb.) után vessük, egyébként bármilyen előnövény után következhet. Szántás, illetve ásás előtt gyűjtsük össze a területről az előző növény maradványait, majd egyenletesen terítsük el a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat. Késő őszi vetésekor a talaj-előkészítést úgy időzítsük, hogy vetésig legalább 10-14 napot ülepedjen a talaj. Tavaszi vetése igen korán esedékes, ezért ne hagyjuk nagy hantosán a területet, hanem aprítsuk el a rögöket. Tavasszal, amilyen korán csak rá lehet menni a talajra, kezdjük meg az ágyas elsimítását, az aprómorzsás, nedves vetőágy kialakítását.

Magvetés előtt végezzünk csírázási próbát, mert a mag 2-3 évnél tovább nem tartja meg csírázóképességét. Ezermagtömege 5-7 g.

Vetésére az előbb már említett két módszer terjedt el. A magok csak 6-8 °C-os talajhőmérsékleten kezdenek el csírázni, mégis érdemes már február végén-március elején elvetni. Tél alá késő ősszel, október-november folyamán vessük. Őszi vetéssel az első évben korábban, így biztonságosabban érnek be a magok. Elegendő 2-3 cm mélyre vetni. 40-50 cm-re húzzuk ki egymástól a sorokat, amelyekbe egymástól 2-3 cm-re szórjuk a magokat. Sűrű állományban csökken a hozama. Ősszel sűrűbben vessük, hogy az esetleges gyengébb kelés ne látsszon meg az állományon.

Kelés után, 4-5 leveles korban, az első kapálással egy időben egyeljük a túl sűrű állományt, legalább 10-15 cm tőtávolságra. A tavasz folyamán legfeljebb még egy gyomirtó kapálás szükséges, mert a gyors növekedésű állomány később összeboail, elfojtja a gyomokat. A második év végén ajánlatos ősszel, a betakarítás után a sorok közét ismét mintegy fél-kétharmad mennyiségű foszfor- és káliumtartalmú műtrágyával megszórni. Tavasszal pedig nitrogénműtrágyával gyorsíthatjuk a kelést.

Az első évben csak 50 dkg/10 m² körüli termést ad, de ez a második évben akár megháromszorozódhat, a negyedik év után rohamosan visszaesik.

Egyedszelekciós hazai nemesítésű fajtáink is vannak, a kiválasztásban a hidegtűrő képesség mellett legalább annyira fontos a hozam és az illóolaj mennyisége. A külföldi fajtákkal vigyázzunk, mert egy részük nem tűri jól a változékony, olykor szélsőséges időjárásunkat. Többéves állományban megjelenhet az aranka. A fertőzött töveket tőből távolítsuk el és semmisítsük meg. A lisztharmat és peronoszpóra mellett elsősorban a kö-ménymoly okozhat gondot. Hernyója nemcsak a leveleket és szárakat rágja meg, hanem az ernyők rágásával terméskiesést is okoz.

Folyamatosan szedjük, mert egyenetlenül érik és gyorsan pereg. Már a szürkészöld (viaszérett) ernyőket levághatjuk és száraz, hűvös helyen kiterítve utóérlelhetjük. Az utóérleléshez ponyvára, fóliára terítsük, hogy a pergő termések ne vesszenek el.

A gumós vagy olasz édeskömény (var. azoricum) termesztése egyéves, április közepétől szakaszosan (10-14 naponként) vethetjük, ezzel folyamatos szedést teszünk lehetővé. Az utolsó vetés időpontja július vége. 40X15 cm-es sor-, illetve tőtávolságra vessük. 80-100 (110) nap múlva szedésre érettek a gumók.

A gumós édeskömény igen hajlamos a felmagzásra, bármilyen káros környezeti hatásra magszárba indul, ezért biztonságosan csak az őszi termesztése ajánlható. Szerencsére a lisztharmaton kívül nem érzékeny más betegségekre.

A kisebb ökölnyi termések (30-50 dkg) édesek és lédúsak. Az ókorban sóval, borssal, ecetes olajjal fűszerezték. Főzelék céljára akkor szedjük, amikor a szárgumó legalább tyúktojás nagyságú. Ez a tömör kidudorodás átvágva fehér színű és édes ízű.

A Földközi-tenger mellett számos országban (Franciaországban, Bulgáriában) nagy területen folyik a termesztése. Hazánkban mintegy 1500 ha-os ültetvény van. Magtermesztésre korábban a var. vulgare terjedt el, mert jobb a fagytűrő képessége, mint a var. dulce-nak. A termés kellemes illatú, édeskés, kissé csípős ízű. Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Tárolni csak egészben szabad, mert még így is gyorsan csökken az illóolaj-tartalma, 2-5% illóolajon kívül sok zsíros olaj, fehérje és cukor van a termésekben. Az illóolaj legnagyobb részét (fajtától függően 60—90%-át) az anetol alkotja. A var. dulce-ban 10-30%-kal több található, mint a var. vulgare-ban. Az anetolon kívül még metilkavikol és fenchon az illóolaj főbb ösz-szetevői. Nemcsak a termés, hanem az egész növény tartalmaz illóolajat, pl. a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1-1,5% található.

A gyógyászatban köhögés elleni, görcsoldó és étvágyjavító hatását érvényesítik. Különösen a gyermekgyógyászatban ismert görcsoldó teaként. Sok helyen az illata miatt vadánizsnak is nevezik. Egyes gyógyító könyvekben szemerősítő hatásáról is írnak. Illóolaját a likőr- és kozmetikai ipar hasznosítja. A termés a háztartásban is közkedvelt fűszer, süteményeken kívül saláták, főzelékek, halételek ízesítője. Erős aromája (illóolajtartalma) miatt jól záródó dobozban tároljuk.

Az ecetből, az étolajból, a citromléből, a sóból és a cukorból salátalevet készítünk. Ebbe tesszük a megmosott és vékony szeletekre vágott gumós édesköményt, majd 1 órára a hűtőszekrénybe tesszük és így fogyasztjuk. (A saláta készítéséhez az 1-2 napig tárolt gumóskömény a legízletesebb.) A gumóskömény-salátát más zöldségekkel vegyesen is készíthetjük.

4 tojás, 12,5 dkg Ráma margarin, 12,5 dkg cukor, 12,5 dkg rétesliszt, 5 dkg morzsa, ecet, étolaj, citromlé, 5 dkg csokoládé, 5 dkg édeskömény, 5 dkg só, cukor, kimagozott meggy.

A tojások sárgáját kikeverjük a margarinnal és a cukorral, majd óvatosan hozzáadjuk a tojások habbá vert fehérjéjét. Másik tálban összekeverjük a lisztet, a morzsát, az édesköményt, a kimagozott meggyet és a durvára darabolt csokoládét, a tésztához adjuk és kilisztezett, kizsírozott püspökkenyérformába öntjük. Közepesen meleg sütőben pirosra sütjük.

- F. v. convar. azoricum (Mill.) Thell. - gumós kömény (ehető „álhagyma", szárgumó)

- F. v. convar. sativum Thell. - édes kömény (bécsi kömény, ánizskapor, kétéves, édes termése ehető)

Nálunk alig ismert különlegesség. Üde zöld, vékony, sallangos, kaporszerű levélzete az alacsony növényt légiessé teszi. Közvetlenül a földön ül a szárából képződött vaskos, lapos, húsos, pajzs alakú, fehéres szárhagymája, amely kitűnő csemege; A növény illatos, később magszárba szökken, és szép, élénksárga virágzatot hoz.

Származása, elterjedése. Az alapfaj (F. vulgare Mill.) a Földközi-tenger mellékén, Dél-Európában honos, és az egész világon elterjedt. A gumós kömény (convar. azoricum) ennek alfaja. Főként Dél-Európában termesztik. Hazánkban alig ismert.

Gazdasági, táplálkozási jelentősége. Nyersen és különféle módon elkészítve rendkívül finom termése konzervipari alapanyagul is szolgálhat. Vitaminokat, szénhidrátot, fehérjét, savat és ásványi sókat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Egyéves, lágy szárú különleges növény. Gyökérzete nem túl mélyre hatoló, erősen elágazó. Szára 30-50 cm, magas, vékony. Levélzete sallangosan fonalas, karószerű, üde zöld színű, édeskésen illatos. A levélhüvelyekből a szár tövén, közvetlenül a talaj felszínén 8-12 cm hosszú és laposan vastag, pajzs alakú, ehető álhagyma (szárgumó) alakul ki. Virágzata igen díszes, összetett ernyő, magszára 1-1,3 m, elágazó, virágai élénksárga színűek, idegenmegporzó. Termése szürkés, hosszúkás, kopasz, fűszeres illatú, olajban gazdag ikerkaszat. Ezermagtömege 5-6 g. Csírázóképessége 80-90%-os, magja 4-5 évig használható, 15-20 nap alatt kel ki. Tény észideje a vetéstől a szárhagyma kifejlődéséig 70-80 nap, magérésig 140-160 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: közepes fényt kedvel, hosszú, erős megvilágításban gyorsan magszárat hajt és virágot nevel a szárgumó kellő kifejlődése nélkül. Hőigénye: kedveli a meleget. Hideg idő a növekedésében visszaveti. Vízigénye: szárhagymája kifejlesztéséhez igényli a mérsékelt csapadékot (öntözést). Különben szárazon tenyészik. Talajigénye: jó vízgazdálkodású, humuszos, középkötött talajon díszlik szépen. Tápanyagigénye: 5-6 kg/m² érett szerves trágyát és 50-60 g vegyes műtrágyát adunk az őszi talajmunkák során.

Változékonysága, fajtái. A 'Romanesco' (Zorzi) szárhagymája vaskos, fehéres, tömör, jóízű, zsenge. Júliusban vetve késő ősszel szedhető. A 'Dolce di Firenze' (Zorzi) közepes hagymájú, tömör, jól fejlett, zöldes színű, takarással halványítható. A 'Mantovano' (Zorzi) színe ragyogó fehér, tavasszal vetik nyári szedésre. A 'Wadenromen' (Zorzi) vaskos, tömör, zsenge, fehér. Július végén vetik őszi, téli szedésre. Ezek a nemesített egyéves fajták kevéssé terjedtek még el a termesztésben. A világon széles körben termesztik a F. vulgare ssp. sativum convar. sativum alfajt. Ez évelő, finom, fonalas illatos levélzetű. Kifejletten 2-2,5 m magas, dúsan virágzó, bőséges magtermésű, igen értékes fűszer- és gyógynövény. Nincs ehető szárhagymája.

Termesztése. Főnövényként és másodnövényként termeszthetjük. Elő-és utónövényei általában a trágyázott kapások. Tiszta kultúrában tenyészik. Talaj-előkészítése: őszi ásás, mélyszántás, a vető-, ültetőágy por-hanyós előkészítése. Tenyészterülete 35-40 x 35-40 cm vagy 60 x 20 cm, dísznek 50 x 50 cm. Helyrevetése április 15. és május 15. között, másodtermesztésre a korán lekerülő zöldségfélék után július 1. és augusztus 1. között fészkesen, 1-2 cm mélyen, 6-8 maggal (1 növényt hagyunk). Vetőmagszükséglete 0,3-0,5 g/m². Palántáról nevelve fedett palántanevelő helyre március elején vessük 5x5 cm-es térállással (2,5 g/m²), május második felében ültetjük szabadba. Tápkockában is előnevelhetjük a növénykét. Tápkockánként 2 magot vetünk, s egy növényt hagyunk meg. A palántákat palántafúróval, a tápkockákat kapával, ültetőkanállal ültetjük ki. Szükség szerint beöntözzük. A növényke gyökérzetét a szárkezdeményig tesszük a földbe. Ápolása: talajápolás, gyomirtás, ritkítás. Öntözése: szükség, esetén 5-15 mm csapadékkal. Szedése: a szárhagymák kifejlődésekor a talajszinten késsel kivágjuk a növényt. Megtisztítjuk, a fölösleges leveleket leszedjük, a többit megkurtítjuk, így fogyasztásra alkalmas és piacképes. Eltartása: 0 °C körül 2 hónapig eláll. Az őszi termesztésű féniket minél később (de még a fagyok előtt) takarítsuk be. Magot csak a tavaszi ültetésü növényből foghatunk, ez beérik. Az ernyős magszárakat levágjuk (a főernyők magjai a legértékesebbek), majd utánszárítva kidörzsöljük (zsákban kiverjük). Tisztítás után jól záró edényben tartjuk.

Magfogásra (fűszerezésre, illóolaj-előállításra, gyógyításra) az említett kétéves édes köményt (convar. sativum), ill. alfaját, változatait (nálunk a 'Budakalászi' fajtát) termesszük. Március elején vagy késő ősszel tél alá vetjük 2-3 cm mélyen 50 x 20-30 cm-re. Fészkesen 40-50 x 40-50 cm-re 8-10 maggal vetjük. 3-4 növényt hagyunk meg fészkenként. Dísznek 100-150 cm-re vetjük. Augusztus-szeptemberben szedjük le magvait, lehetőleg szakaszosan, mert egyenetlenül érik és hullat. Utánaérleljük, tisztítjuk, jól zárható edényben tartjuk el.

Feldolgozása, hasznosítása. Ágyasban egymás mellett sorakozva különleges látvány. Díszítő hatását növeli biológiai érdekessége is, ugyanis a növények szárhagymái, bárhogyan is hullanak a magvak vetéskor, 90%-ban élükkel kelet-nyugati irányban helyezkednek el. Előtér-, csoportos, soros növénynek kiváló. A különböző kertekből (bemutató-, iskola-, haszon-, házi-, hobbi- stb. kert) nem hiányozhat. Edényekben, nagyobb cserepekben is mutatós. Rendkívül impozáns az édes kömény hatalmasra növő, virágzó bokra.

Nyers fogyasztásra sóval, főzeléknek, salátának és savanyú, tartósított terméknek használhatjuk a gumós kömény fűszeres szárhagymáit. Fűszerezésre az édes kömény magját használhatjuk. Főzelékek, saláták, halételek, szószok kitűnő zamatot kapnak tőle. Kenyérbe süthetjük, péksüteményekre, teasüteményekre is tehetjük. Likőrt is ízesíthetünk vele. A növény magja emésztést serkentő, étvágyjavító, ízjavító, görcsoldó, szélhajtó, tejszaporító, vízelhajtó, nyálkaoldó hatású. Önmagában vagy teakeverékben használhatjuk. Torokgyulladásra öblögetőszer vagy gyulladásra borogató.

• Féniksaláta. Zsenge gumós köményt megtisztítunk, külső leveleit eltávolítjuk, apró szeletekre vágjuk. Sóval, szemes borssal, reszelt tormával és ecettel páclevet készítünk, felforraljuk és az elkészített féniksalátára öntjük. Kihűlve fogyaszthatjuk.

• Édeskömény-gyógytea. Egy evőkanálnyi őrölt magot fél liter forrásban levő vízbe teszünk. 2 perc után lehűtjük, szűrjük, és csészényivel étkezés után iszunk belőle. Kiváló emésztést serkentő hatása van.

(más néven: bécsi kapor, római kapor, nagy kömény, német kömény, főnigli, gumós édeskömény, édes fenik)

Az ernyősök (Apiaccae) családjába tartozó egyéves növény, a közönséges vagy konyhakömény közeli rokona. Kétlaki: a nagyobb, kövérebb, puhább húsú, gömbölydedebb a porzós, míg a kisebb, vékonyabb, hosszúkásabb a termő egyed. Két nyári növény, csak a második nyáron hozza az ehető részét a föld felett a száron. A levélnyelek alsó része hagymaszerűen megvastagodott. Hasonlóan szirmokból áll, ami azonban jóval húsosabb, vastagabb. Színre fehér, ízre pedig ánizs íze van kb. A levele pedig olyan mint a kaporé, de szintén ánizsos íze van. Nem teljesen kerek a formája, hanem inkább a szívhez hasonlít, hosszúkás. Ez a hagymaszerűen megvastagodott. részét használják saláták készítésére. De készíthetünk belőle főzeléket, levest, párolt körítést, rakott és töltött ételeket. Húslevesbe is szokták tenni, más zöldségekkel együtt.

Magja édeskés, fűszeres, az ánizsra emlékeztető aromájú, a legtöbb rokon fűszernövénnyel ellentétben szárítás után is megőrzi zöld színét. Általában az emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó (csecsemőknél), vizelethajtó, íz javító, tejszaporító teák készítésére használják; elterjedt likőr- és élelmiszeripari fűszer is. Levesek, szószok, főzelékek, halételek fűszerezésére, kenyér, zsemle, teasütemények ízesítésére használják. Óvatosan kell adagolni! Igen átható aromája van.

Tartalmazott anyagok :
Az illóolaj-tartalom erősen változik, lehet 6%, de akár mindössze 0.5% is, az ernyővirág közepén a termések nem csupán nagyobbak és zöldebbek, mint az ikerkasztban ülő többi mag, de ízletesebbek és illatosabbak is. A szüretelési idő és az éghajlat azonban jócskán kihat az illóolaj-tartalom alakulására.
A legfontosabb édeskömény-fajta (var. dulce) illóolaja elsősorban anetholt tartalmaz.
A vadon növő változat (var. vulgare) ugyan nagyobb arányban tartalmaz illóolajat, ám legerőteljesebb jellemző alkotója a keserű ízű fenchon.

Származási helye :
A Földközi-tenger környéke, Kína, Japán, India, Bulgária

Termesztése :
Az édeskömény egyéves vagy fagyturő évelő növény, egy-két méter magasra nő. A lapos ernyőcskékbe rendezőzött virágai sárgák. Virágzási idő: júliustól szeptemberig.
Magját tavasszal vetik el – a legjobban szereti a homokos vagy köves, száraz talajt. Az édeskömény sok napsugárzást igényel. Nem szabad egymás közelébe ültetni édesköményt és kaprot, mert megtermékenyíthetik egymást.

Aratása :
Mivel nemhogy egy táblán, de még egy növényen belül sem egyidejűleg érnek be a termések, a szüretelés legkedvezőbb idopontjának meghatározása meglehetősen nagy kihívást jelent. A levágott növényeket érlelik, majd a helyszínen csépléssel nyerik ki a termést.

Tulajdonságai és gyógyhatásai :
Az ókori rómaiak zöldségként kedvelték az édeskömény-hajtásokat, a magokat a húsokhoz adott szószokban hasznosították. Már Plinius római természettudós is feljegyezte, hogy az általános tapasztalat szerint az édeskömény javítja a látást. Megfigyelte, hogy néhány kígyó a bőre levedlését követően az édesköményhez dörgölődzik, s úgy vélte, beüvegesedett szemük ettől kitisztul, visszanyerik látásukat. Jóllehet orvosilag ugyan még nem tisztázódott az édeskömény gyógyhatása szembetegségekre, de ma is ajánlják az édesköményt gyengénlátás javítására. A rómaiak ismerték az édeskömény görcsoldó hatását, számos, görcsökkel jelentkező betegség gyógyításában alkalmazták.
Az édesköményt régóta ismerik Indiában és Kínában, skorpiócsípés és kígyóharapás ellen édeskömény-magokat vesznek be.
Elődeink a ház kapufélfájára függesztették fel az édesköményt, hittek abban, hogy véd a boszorkány-varázslat ellen, éjszaka a kulcslyukakat édeskömény-porral tömték be, hogy álmuk zavartalan legyen.
Az édeskömény enyhíti a felfúvódást, a bélrenyheséget, a gyomor- és bélpanaszokat, jó az álmatlanság ellen, továbbá nyákoldó hatású.

Története :
Az édeskömény felhasználásáról a legkorábbi emlékünk Mezopotámiából származik (Kr. e. 3000 körül). A régi egyiptomiak ismerték, ám nem termesztették a növényt. Az ókori görögök nyilvánvalóan termesztették, neve “marathron“ volt, (az Attikai-félszigeten “marathon“). Az édeskömény a sikerességet szimbolizálta, a misztériumjátékok során koszorúba fonva viselték. A régi rómaiaknál azonban már fűszerként és gyógynövényként egyaránt rendkívül kedvelt volt. Mivel nem vették át a görög megnevezést, feltételezhető, hogy magát a növényt sem Hellászból hozták magukkal a Római Birodalomba.
Az Alpoktól északra az édesköményt az úgynevezett kolostor-kertekben termesztették - úgy a római időkben, mint a középkorban.
Amikor 1418-ban felfedezték a portugálok Madeirát, a Funchal nevet adták neki az édeskömény portugál neve, a "funcho" után, mivel az egész szigeten édeskömény illata szállt.

IV.
Édeskömény

Aki még nem kóstolta a mediterránból származó édesköményt (Foeniculum vulgare var. dulce ) annak feltétlen érdemes tennie egy próbát.

A gumósköménynek is nevezett zöldségfélét a mediterrán vidékeken már az ókorban is fogyasztották. Volt aki egyszerűen salátának, vagy főzeléknek ette, ügyesebb kezűek édességeket és likőröket készítettek belőle, míg a vajákosok a termését gyógynövényként hasznosították.

Európa északi országaiban elterjedt köret, amellyel a burgonyát próbálják kiváltani a szakácsok. A magok íze az ánizshoz hasonlít.

Gumósan zöldség, gumó nélkül fűszer
Fűszernek a "vulgare", vagyis közönséges változatát használjuk, melynek termése éréskor sötét színű, csípős, kissé édes ízű. A nem csípős, hanem édeskés ízű terméseket hozó "dulce" variáns - amit fűszerként római köménynek ismerhetünk - gumót is képez ellentétben a közönséges változattal. Gumója energiában szegény, de vitaminban (A, B1, B2, C, PP) gazdag, ezenkívül ásványi sótartalma (kalcium, vas, magnézium és foszfor) jelentős, magja pedig magas illóolaj tartalmú.

Az édeskömény magja a legjobb puffadásgátló növényünk, nincs csecsemő aki ne itta volna a belőle készült gyógyteát. Emellett vizelethajtó, étvágyjavító, tejelválasztást elősegítő teák készítésére használják. A magjából készült illóolaja enyhe görcsoldó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, keringésjavító, méregtelenítő. Olaját párologtathatjuk, cseppenthetünk fürdővizünkbe, és még számos módon alkalmazhatjuk: inhalálásra, bedörzsölve vagy szájöblítésre.

Hogyan termesszük?
A gumós kömény gumója a levélnyelek alsó részének hagymaszerű megvastagodása révén jön létre. Termesztésekor a következő igényeit kell figyelembe vennünk: hidegtűrő, fényigényes, intenzív megvilágítást és egyenletes, bőséges vízellátást igénylő, egy vagy kétéves (vadon - és melegebb klímán - akár évelő) növény. Homoktalaj kivételével a legtöbb talajtípus alkalmas termesztésére.

Tavaszi vagy nyár végi magvetéssel ültethető, 40 cm-es sortávra. Ha túl sűrűn vetjük, a növény felmagzását erősítjük, s akkor hiába reménykedünk az édes gumóban. A tavaszi vetés április közepétől kezdődhet, őszi fogyasztásra pedig július elejére célszerű a magvetést időzíteni, amely szeptember-októberre válik betakaríthatóvá.

Rendszeres ápolást csak a fiatal növényállomány igényel: 4-5 lombleveles korban egyeljük és gyomláljuk az állományt, később már csak az öntözésre és a nitrogén-fejtrágyázásra kell figyelnünk.

Magyar társnevei: gumós fészik, venkel,
olaszul: finocchio dolce,
franciául: fenouil,
németül: Fenchel,
hollandul: knolvenkel,
spanyolul: hinojo,
angolul: fennel, sweet anise, sweet florence,
szlovákul: fenikel stopkaty,
oroszul: fenhelj.

Növénytani leírása. Az Apiaccae (ernyősök) családba tartozó egyéves növény, a közönséges vagy konyhakömény közeli rokona. Mélyre hatoló, orsó alakú, fehér gyökere van. Szára felálló, hengeres, zöld színű. Szórt állású, szárnyasán összetett, finoman szeldelt levelei világoszöld színűek. A levélnyél alsó része hagymaszerűén megvastagodott. Virágzata kétszeresen összetett, ernyős, apró virágai sárga színűek. Magháza alsó állású, két termőlevél összenövéséből keletkezett. Termése hengeres, nem szárnyalt, 4-5 mm hosszú, 1-2 mm széles, zöldes vagy világos barnásszürke, csúcsán elkeskenyedő ikerkaszat. Ezermagtömege 5 g körüli, azaz 1 g magban kb. 200 db található.

A növény valamennyi része illóolajat tartalmaz. Nyomokban anetolt, 1-2%-ban fenkont, és 2-3%-ban esztragolt, ez adja édes, fűszeres ízét.

Származása, elterjedése. Dél-Európában, a mediterrán térségben őshonos, napjainkban is itt termesztik és fogyasztják szélesebb körben. Már a régi görögök és a rómaiak is ismerték és termesztették. Olaszországban és Spanyolországban századunk elején terjedt el, jelenleg Olaszországban termelnek a legtöbbet belőle, mintegy 350 ezer tonnát évente. Fogyasztása fokozatosan terjed északon. Ma már Svájcban, Hollandiában és Franciaországban is foglalkoznak vele. Ez utóbbi helyen fogyasztása - az importot is beleértve - meghaladja a 0,5 kg/fő/év értéket, pedig húsz évvel ezelőtt nem ismerték, nem fogyasztották.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Felhasználási lehetősége sokoldalú. Készíthető belőle előétel, saláta, leves, főzelék és mártás. Különböző édességek és likőrök ízesítésére is felhasználható. Olaszországban párolva, olajban kisütve fogyasztják.

Tápértéke kevésbé jelentős, inkább az étrend színesítésében, változatosabbá tételében van szerepe. Elsősorban ásványisó- (kálium, kalcium, nátrium), valamint C-vitamin- és karotintartalma említésre méltó. Fogyasztása egyre jobban terjed az északnyugat-európai országokban, ahol szabadföldön nem termeszthető. Ezek az államok jelentős mennyiséget importálnak belőle.

Környezeti igényei. Származási helyéből következően melegkedvelő. A magvak csírázásához legalább 15 °C körüli hőmérséklet szükséges, de a 20 °C körüli érték az optimális számára. A szélsőséges, kontinentális jellegű éghajlati körülményeket elég jól tűri.

Hosszúnappalos, intenzív megvilágítást igénylő növény. Árnyékban rosszul fejlődik, magtermesztés esetén virágai abortálódnak, megtermékenyülés nélkül elpusztulnak. Vannak nappalhosszúsággal szemben közömbös fajtái is.

A gumóképződésre a rövid- (napi 12-13 órás), a magtermesztésre a hosszúnappalos (napi 14-15 órás) körülmények a kedvezőek.

Vízigényes. Zavartalan növekedéséhez és fejlődéséhez egyenletesen nedves körülményeket igényel. E tekintetében kritikus fázis a gumóképződéstől kezdődő időszak.

Termesztésére a legtöbb talajtípus alkalmas, legmegfelelőbbek azonban számára a középkötött, jó vízgazdálkodásúak. A laza homoktalajokat nem szereti.

Tápanyagigény tekintetében kálium, nitrogén és foszfor a mennyiségi sorrend. A nitrogénből azonban alaptrágyaként keveset használjunk fel. Jobb eredményt ad a többszöri (de a tenyészidőszak végén már nem adott) nitrogén-fejtrágyázás. Viszonylag nagy a kalcium (mész) igénye, ezért ahol ebből ellátatlan a talaj, ezt a tápanyagot is pótolni kell.

Fajtái. Viszonyaink között a nappalhosszúsággal szemben közömbös fajtái látszanak megfelelőnek. Fajtakísérletek eredményei alapján nálunk szabadföldi termesztésre a Zefa-Fino és a Fenouil de Florence fajták látszanak a legalkalmasabbaknak. A Zefa-Fino már áprilisban is vethető, a Fenouil de Florence csak július közepe után. Mindkét fajta termesztése azonban csak 10 növény/m² állománysűrűségben, bőségesen öntözve és nitrogénnel legalább két alkalommal fej trágyázva sikeres. Ilyen körülmények között a legjobb a gumóképződés, és legkevesebb a felmagzott egyedek száma.

Termesztése. A tavasszal is termeszthető fajták legkorábban április közepétől vethetők, 40 cm-es sortávolságra. A folyamatos ellátás érdekében szakaszos, 10-14 naponként megismételt vetésre van szükség, egészen július végéig.

Legkorábban július közepétől vethetők a nálunk őszi termesztésre számításba vehető fajták. A vetőmagszükséglet 2,5-3,0 kg/ha, azaz 0,25-0,30 g/m². A vetési mélység 2-3 cm.

Kelés után, 4-5 lombleveles korban a tőszámbeállítás érdekében az első kapálással egy időben 15 cm-es tőtávolságra kell egyelni. A tenyészidő fajtától és a termesztési körülményektől függően, a vetéstől a betakarításig 90-110 nap.

Legfontosabb tenyészidőszak alatti ápolási munkák az öntözés, a gyomirtás, valamint a nitrogén-fejtrágyázás. A növény a vetéstől számított 60 nap múlva már sűrű, gyomfojtó állományt képez, gyomirtásra ezért ezt követően már nincs szükség. Öntözni és nitrogénnel fejtrágyázni a gumóképződés kezdetétől kell.

Az érett gumók ovális alakúak, méretük lúdtojástól ökölnyi nagyságig terjed, átlagos tömegük 0,30-0,40 kg. Az elérhető termésmennyiség 2-3 kg/m². Magfogásra legmegfelelőbb az áprilisi vetés.

Ételkészítésének módja
Nyers saláta készítésére a frissen felszedett gumó a legalkalmasabb. A vékony szeletekre vágott gumós édesköményt salátalében áztatják, és tetszés szerint ízesítik. Ízesítésre apróra vágott levelei is felhasználhatók. Készíthető belőle majonézzel leöntött hagymás saláta és sült is. Ez utóbbi úgy készül, hogy a gumókat megfőzik, felszeletelik, és pirított vöröshagymával összekeverve tejfeles sajtos mártással leöntik, azután nem forró sütőben 20 percig sütik.

VI.
Finocchio selvatico
= vad édeskömény [olasz]
Foeniculum vulgare Miller ssp. vulgare

A vadon termő édeskömény pollenje drága fűszer, amit kézzel gyűjtenek a virágjairól, eképzelhető, milyen szaporátlan munka. De az aromája elképesztően gazdag. Bár vad édeskömény vetőmag kapható, a pollen nem kerül kereskedelmi forgalomba, az olasz házi receptek titka maradt. (Az Egyesült Államokban viszont felfedezték: méregdrága slágercikk.)
http://www.savoryspiceshop.com/spices/fennpol.html

Az édeskömény felhasználásáról a legkorábbi emlékünk Mezopotámiából származik (Kr. e. 3000 körül). A régi egyiptomiak ismerték, ám nem termesztették a növényt. Az ókori görögök nyilvánvalóan termesztették, neve “marathron“ volt, (az Attikai-félszigeten “marathon“). Az édeskömény a sikerességet szimbolizálta, a misztériumjátékok során koszorúba fonva viselték. A régi rómaiaknál azonban már fűszerként és gyógynövényként egyaránt rendkívül kedvelt volt. Mivel nem vették át a görög megnevezést, feltételezhető, hogy magát a növényt sem Hellászból hozták magukkal a Római Birodalomba.

Az ókori rómaiak zöldségként kedvelték az édeskömény-hajtásokat, a magokat a húsokhoz adott szószokban hasznosították. Már Plinius római természettudós is feljegyezte, hogy az általános tapasztalat szerint az édeskömény javítja a látást. Megfigyelte, hogy néhány kígyó a bőre levedlését követően az édesköményhez dörgölődzik, s úgy vélte, beüvegesedett szemük ettől kitisztul, visszanyerik látásukat. Jóllehet orvosilag ugyan még nem tisztázódott az édeskömény gyógyhatása szembetegségekre, de ma is ajánlják az édesköményt gyengénlátás javítására. A rómaiak ismerték az édeskömény görcsoldó hatását, számos, görcsökkel jelentkező betegség gyógyításában alkalmazták.
Az édesköményt régóta ismerik Indiában és Kínában, skorpiócsípés és kígyóharapás ellen édeskömény-magokat vesznek be.
Az édeskömény enyhíti a felfúvódást, a bélrenyheséget, a gyomor- és bélpanaszokat, jó az álmatlanság ellen, továbbá nyákoldó hatású.

VII.
Édeskömény
Foeniculum vulgare L.
Ernyősvirágzatúak családja (Apiaceae, Umbelliferae)

LEÍRÁS
Az édeskömény egy-, gyakrabban többnyári vagy évelő növény, erőteljes, 1 m-nél hosszabbra is megnövő répagyökérrel. Szára kerek, finoman bordázott, kékeszöld, felső részében dúsan elágazó. Levelei nyelesek, két-háromszorosan szárnyasan szeldeltek, a szeletkék fonalasak. A sárga virágok összetett álernyőt alkotnak, a gallér- és gallérkalevelek hiányoznak. Júliustól szeptemberig virágzik. Termése hosszúkás, bordázott ikerkaszat. A magok kb. 1 cm hosszúak, zöldesek vagy barnásak, enyhén hajlítottak. A növény minden része jellegzetes ánizsszerű illatot áraszt. Több alfaját és változatát is termesztik, a legismertebb a közönséges vagy keserű édeskömény (F. v. ssp. capillaceum var. vulgare) és a fűszer vagy édes édeskömény (F. v. ssp. capillaceum var. dulce). A taxonok az egyes illóolajkomponensek (transz-anetol, esztragol, fenkon) arányában térnek el egymástól, gyógyászati felhasználásukban nincs különbség.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
Az édeskömény a Földközi-tenger vidékén őshonos, a mediterrán országokban, valamint Kínában és Amerika egyes vidékein nagy tételben termesztett, meleg és napfényigényes növény. Meleg, napsütötte területeken nálunk is termeszthető.

FELHASZNÁLT RÉSZEK
A magok egy növényen is különböző időben érnek meg, mindig a teljesen éretteket kell legyűjteni (édesköménytermés - Foeniculi fructus). A magokból és a gyökérből illóolajat (Aetheroleum foeniculi) is desztillálnak, mindkét drog szerepel a hazánkban szabadon forgalmazható drogok listáján is.

Dioszkoridész szerint "A édesköményt görögül Marathron-nak, latinul Foeniculum-nak hívják. Füve vagy magjai árpakásával megéve vagy főzete megiva jó a vesék és a hólyag bajaira, mivel hajtja a húgyot, borban megiva is jó. Jó kígyómarásra és hajtja az asszonyok hószámát. Hideg vízzel megiva enyhíti a gyomor émelygését és forróságát lázas betegeknél. A gyökere megtörve, mézzel tapaszként feltéve gyógyítja a kutyaharapást. Az édeskömény szárának és leveleinek nedvét kipréselik, napon megszárítják és a látást élesítő gyógyszerekhez adják. A friss, zöld magok nedvét is kipréselik, az ágakét és levelekét is, ugyanarra jók. A gyökerekből is nedvet préselnek, amikor a levelek kezdenek kifejlődni. Hispániában napnyugta felé eső része mézgához hasonló nedvet ereszt magából, mivel a lakosok középen megvágják a szárat, amikor virágzik és tűz fölé is tartják, hogy a forróság miatt annál könnyebben izzadja ki a mézgát, mely szemgyógyszerként a nedvnél sokkal erősebb."

Plinius elsősorban szemgyógyszerként írja le: "Az édesköményt az tette híressé és azt tartották róla, hogy az a kígyó amelyik megízleli, levedli a régi bőrét, sőt leve még a látásukat is javítja. Ennélfogva arra következtetnek, hogy az édeskömény levével el lehet mulasztani az emberi látás homályosságát. A nedvet a szár rügyezésekor gyűjtik, a napon megszárítják, majd mézzel kenőcsot készítenek belőle."

"Az édeskömény ... kellemes melegséget és jó vért ád, jó emésztést okoz" - mondja Szent Hildegárd, és azzal folytatja, hogy haszonnal lehet más növények mellé adni gyógyszerekben. Önállóan is hasznos, ha a növényt vagy a magját naponta éhgyomorra fogyasztják, "csökkenti a rossz nyálkát és a rothadásokat, elnyomja a lélegzet kellemetlen szagát, és a szemeket tisztán látóvá teszi". Ha a beteg gyomrából kell a rossz nyálkát kiűzni, az édesköményt kétszer annyi lestyánnal és csalánnal kell összekeverni, és liszttel vagy kenyérrel ebből "ételt készíteni". Melankólia ellen a pépesre tört édesköménnyel kell a beteg homlokát, halántékát, mellkasát és gyomrát bedörzsölni. Egy univerzális receptet érdemes szó szerint idézni: "Vegyen az ember édesköménymagot, fele annyi galangagyökeret, a galangagyökér felényi boszorkányfüvet és annak felényi hölgymált, együtt törje ezeket porrá és szűrje át egy kendőn, és néhány órával ebéd után szórja ezt a port meleg, de nem forró borba és igya meg. És ez a por az egészséges embert egészségesen tartja, a beteget azonban megerősíti, rendben tarja az emésztést és erőt kölcsönöz, jó és szép arcszínt ad, és minden embernek használ, ha megeszi, függetlenül attól, hogy egészséges avagy beteg".

Hieronymus Bock több oldalt szentel az édesköménynek: "Az édeskömény minden részével hasznos növény, de a magvai a leghasználatosabbak, természetük szerint melegek és kissé szárazak, sok dologra jók a testben és külsőleg. Galénosz azt mondja, hogy meleg a harmadik fokon és száraz az elsőn. Elsősorban a magokat és a gyökeret használják. A magok a négy nagy meleg mag közé tartoznak. A gyökér az öt étvágykeltő és vizelethajtó gyökér egyike. Az officinában vizét, olaját és cukrát használják. A víz belsőleg és külsőleg jó. Belsőleg tágítja a tüdőt köhögésben, szuszogásban és szűkkeblűségben, meghozza a tejet, megnyitja a lépet, májat, a veséket és a húgyutakat, segít sárgaság ellen, hajtja a húgyot, megtöri a követ és segíti a hószámot. Külsőleg nagyon jó sötét és zavaros látásra. Az olaj jó hideg és szeles gyomorra, méh- és bélfájdalmakra, serkenti a húgyot és a vérzést, kihajtja a vesékből a követ és a homokot. 3 vagy 4 cseppnyit kell belőle beadni édeskömény vagy ánizs vizével. A cukor serkenti az emésztést, kiűzi a szeleket és a böfögést a gyomorból, jó a rossz látásra, elűzi a szédülést, javítja a gondolkodást, tejet csinál, megsokszorozza a természetes magokat, kellemes és jó lélegzetet csinál, segít a szűkkeblűeknek, szuszogóknak és a sokat köhögőknek. Az édeskömény megnyitja azt, ami elzáródott, szétoszlat, ellenáll a méregnek, hajtja a húgyot és az asszonyi vérzést, csillapítja a gyomor és a belek szeleit és felfúvódását, főképpen a magvai...
A magok borban megfőzve és megiva segítenek azoknak, akiket kígyó mart meg. Kihajt más mérgeket is, serkenti a hószámot, hasznos vesekőre, hajtja a húgyot és a sűrű nyálkát, sokszorozza a tejet. A magok vagy a felső hajtások, vagyis a virágok vízben megfőzve és megiva elűzik a gyomor természetellenes forróságát, csillapítják az émelygést és öklendezést. Hasznos jó víz forró száraz köhögésre. A magok vagy cukruk megéve jók minden sűrű flegmatikus nedvességre, amit az édeskömény állandó használata szétoszlat és kilök. Hasznosak a magok sötét látásra is.
A fent mondott erényekkel az édeskömény vize is bír. Mostanában az édesköménymagoknál nincsenek hasznosabb magok az orvoslásban. Sokan étkezés után, befejezésként eszik, és jól teszik. A magok jók a megkeményedett elzáródott lépre és májra, eloszlatják a megállott vért a testben, ami eséstől vagy ütéstől gyűlt össze. A magok széttörve meleg tejbe téve és a szopós csecsemőknek adva jók szuszogásra és nehéz légzésre. A gyökér borban megfőzve és megiva jó vízkórosoknak és a hascsikarástól szenvedőknek. Az édesköményből nagyszerű szemport csinálnak zavaros és sötét látásra. Más, a szemnek hasznos szereket is adnak hozzá, mint szemvidítót, vasfüvet, rutát, fecskefüvet, bakfüvet, rozmaringot, szurokfüvet, csombormentát, borágót, macskagyökeret, koriandert, ánizst, kaprot, petrezselymet, kömény és lestyán magjait ..., szerecsendióvirágot, fahéjat, hosszú borsot, kubébát, kardamónt, szegfűszeget, gyömbért, stb. E port vagy étkezés előtt vagy utána kell bevenni. Fehér cukrot is lehet hozzá adni. Egy jó por gyermekágyasoknak a tej megsokszorozására: végy fél lat édesköménymagvat, negyed lat saláta-, petrezselyem-, kapor- és ánizsmagot. Törd tiszta porrá. Ebből adj reggelente éhgyomorra 4 skrupulusnyit fehér borral. Ugyanezt teszi a nedv is mézzel keverve. Vagy, ami nagyon jó, főzd a gyökeret pörkölt árpával vízben, tégy friss vajat a leszűrt lébe és idd melegen. Vagy idd állandóan a bort, amiben friss édeskömény ázott. Kiadós szer tüdőbajra: végy tisztított édesköménynedvet, jól lehabozott mézet, mindegyikből 1 fontnyit, főzd sűrűre. Tégy aztán hozzá fél latnyi raponticumot és édesgyökeret... Adj evés után egy kanálnyit. Kő ellen végy 2 lat édesköménymagot, ánizs-, kőtörőfu-, édesgyökér-, kömény- és petrezselyemmagot 1 lattal ..., 2 latnyit a legjobb cukorból. Törd ezt finom porrá. Adj belőle fehér borral negyed latnyit vagy 4 skrupulusnyit.
Az édeskömény vize jó zavaros szemekre, reggel és este beletéve, megöli a fülben a férgeket is. Ugyanilyen erejű a kipréselt nedv és a mézga is. A gyökér széttörve és tapaszként feltéve jó a pókok és skorpiók mérges csípésére, gyógyítja a veszett kutyák marását, előtte húggyal vagy ecettel mosva. A nedvet a következőképpen gyűjtik: veszik a gyökeret, a füvet, a virágokat vagy az éretlen magokat, ezek a legjobbak. Ezt jól össze kell törni és kipréselni, a napon megszárítani és összegyűjteni, nagyszerű szer sötét szemekre édesköményvízben vagy másban eloszlatva és belecseppentve. Ugyanígy, ha a beteg korán reggel édesköményt rág és lélegzetét a szemekbe vezeti és utána a megrágott édesköménnyel a szemhéjait bedörzsöli. Sötét szemekre végy negyed latnyi szárított sólyomvért, nyolcad latnyi édesköménymagot, törd meg őket és keverd jól össze. E keverékből kell minden reggel egy keveset a szemsarokba kenni. Fájó mellre végy édesköménygyökeret, főzd meg jól borban vagy vízben, míg megpuhul, tedd így vagy tejmelegen a mellre, ettől egészséges lesz. Ha el akarod tüntetni arcodról a vörös foltokat, melyek úgy néznek ki, mint a fél pattanások, végy édesköményt, törd apróra, majd végy öreg zsírt, keverd benne el jól a magokat, kend ezzel az arcod, tiszta lesz. Minden gyökér és fű között nincs a méheknek kellemesebb, mint az édeskömény, ha az ember megtöri a füvet és bekeni vele a kaptárat, a méhek szívesen benne maradnak. Egy recept koszra: végy édesköménymagokat, salétromot, ként, mindből ugyanannyit, törd porrá, borral készíts belőle kenőcsöt, ezzel kend este a fejed, reggelente pedig mosd borral, amiben édesköménymagokat főztél. Egy jó csepp rossz látásra: végy 2 latnyi tisztított édesköménynedvet, fél lat mézet, keverd össze. Ebből tégy naponta háromszor 3 cseppet a szemekbe. Egy másik, ami szintén elűzi a szemek foltjait: végy 1-1 lat jól megtisztított édeskömény- és fecskefűvizet, 3 lat anyatejet, 1 skrupulusnyi porrá tört áloét, 10 gránum sáfrányt, keverd ezeket össze. Egy nagyon jó másik: végy édesköménymagokat, mézet, fogolyepét, mindből ugyanannyit, keverd össze és hagyd 10 napig a napon."

Jean Valnet leírása szerint a gyökeret vizelethajtó, szélhajtó és havi vérzést elősegítő hatásuk miatt vizeletrekedés, húgyúti kövek, különféle húgyúti gyulladások, influenza megelőzésére, valamint köszvény kezelésére használják. A magok és az illóolaj emésztést serkentő, étvágygerjesztő, általános erősítő, havi vérzést elosegítő, görcsoldó, hashajtó, tejhajtó, hánytató, eloszlató hatással bírnak, ezért szélszorulás, étvágytalanság, emésztési problémák, levegőnyelés, bélgörcsök, vizeletrekedés, húgyúti kövek, köszvény, elégtelen havi vérzés, különféle tüdőbetegségek, gyomorfájás, idegi alapú hányás, tejelégtelenség, valamint bélférgek kiűzésére használják.

MONOGRÁFIÁK, GYÓGYSZERKÖNYVEK: Az édeskömény magjáról pozitív E-monográfia és ESCOP-monográfia készült, hivatalos a Magyar (Ph.Hg. VII.), a Német (DAB 9), az Orosz (Gosz. Farm. X.), a Svájci (Ph.Helv. VII.) és az Osztrák (ÖAB) Gyógyszerkönyvben. Az illóolaj a Magyar (Ph.Hg. VII.), a Német (DAB 9), a Svájci (Ph.Helv. VII.), az Amerikai (USP XXI.) és az Osztrák (ÖAB) Gyógyszerkönyvben szerepel.
HATÓANYAGOK: Elsosorban illóolajat (2-6%, benne transz-anetolt, fenkont és esztragolt), továbbá flavonoidokat (rutin, kempferol, kvercetin), kumarinokat tartalmaz.
GYÓGYHATÁSOK: A monográfiák részben felső légúti hurutok, részben diszpepsziás panaszok, elsősorban emésztőszervi görcsök, felfúvódás, teltségérzés kezelésére ajánlják. Szélhajtó, gyomorerősítő, görcsoldó, gyulladásgátló és légúttisztító hatású. Elsősorban az emésztőrendszer, a légzőszervek hurutos megbetegedéseinek kezelésére szolgál. Enyhe nyugtató és tejhajtó hatása is ismert.
ADAGOLÁS: 1 púpozott teáskanálnyi porrá tört magot 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 10 perc állás után leszűrjük. Napi adagja 2-5 csészényi (felnőtteknek és 10 év fölötti gyermekeknek 5-7 g drog, 4 és 10 év között 4-6 g, 1-4 éves korban 3-5 g, 1 éves kor alatt 2-4 g), légúti panaszok kezelése esetén célszerű mézzel ízesíteni, vagy mézes kivonat, szirup formájában adni, gyomorpanaszok, felfúvódás esetén célszerűbb édesítetlenül használni.
GYÓGYTERMÉKEK: Babynos cseppek, Carminativum Hetterich cseppek, Dezalko detoxikáló és májvédő tea, Elhízás elleni teakeverék, Emésztést elősegítő teakeverék, Étvágygerjesztő teakeverék, Fitolac anyatejkiválasztást elősegítő teakeverék, Fitosenior csepp, Gallexier gyógykeserű,Gallmed (enterosolvens) tabletta, Gyermek teakeverék, Halimbárium köhögéscsillapító, köptető tea, Harmónia teakeverék, Hashajtó teakeverék, Háromvirág teakeverék, Dr. Kleinschrod's Wörishofener Darmpflege, Dr. Kleinschrod's Wörishofeni görcsoldó cseppek, Köptető teakeverék, Kriptolax granulátum, Kriptolax Mite granulátum, Laktoherb teakeverék, Laxen hashajtó lekvár, Máj-epecsepp "83", Mecsek elhízás elleni tea, Mecsek gyomortea, Mecsek köhögés elleni tea gyerekeknek, Mensesyl csepp, Proprost, Szélhajtó teakeverék, Tamarinlax hashajtó lekvár, Dr. Theiss gyermektea instant.
MELLÉKHATÁSOK, ELLENJAVALLATOK: A megadott adagban nem ismertek, nagyon ritkán allergiás bőr- és nyálkahártyareakciókat okozhat. A cukros-mézes gyógyszerformák használata cukorbetegek számára ellenjavallt!