Terebess konyhakert - (Dísz)paprika

A paprika őshazája Közép- és részben Dél-Amerika, az amerikai őslakosok (inkák, indiánok stb.) nemcsak ismerték, hanem termesztették is. Európába Kolumbusz expedíciója hozta át a magját, Portugáliában és Spanyolországban vetették el először. Az Ibériai-félszigetről két irányban terjedt tovább: Angliába és a Balkánra, majd a törökök segítségével Európa többi részére, így Magyarországra is. Gyors elterjedését csípős ízének köszönheti, mert az akkoriban igen drága borsot jól helyettesítette. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikatípusokra. Neve is az ízére utal, capsis = csípés, míg az annuum = egynyári (görög).

Mint mindenütt, hazánkban is először még mint érdekesség volt jelen a főúri kertek ritkaságai között. Csak a 18. században vált általánosan ismertté, legelső termesztőkörzete Szeged környékén volt. Európában Spanyolország mellett, itt majd később Kalocsa vidékén alakult ki a fűszerpaprika termesztése. S bár a vadpaprikáktól messze kerültek a ma termesztett fűszer- és étkezési fajták, ezek továbbra is megtalálhatók valamennyi nemesítő intézetben mint nemesítést alapanyagok, sőt vetőmagjukhoz a kereskedelemben is hozzá lehet jutni.

A paprikák rendszertani besorolásával több magyar és külföldi szerző foglalkozott. Mind a termesztett, mind a vad fajok igen nagy változatossága miatt nemcsak többféle név, hanem más-más levezetési vonal látott napvilágot. így a díszpaprikáknál is többféle megnevezéssel találkozhatunk, például: Capsicum annuum ssp. annuum provar. omamental Haz. vagy Capsicum annuum L. var. longum DG, sokan még az ún. fekete paprikát is ide sorolják: Capsicum annuum var. longum DC. f. nigrum My.

Orsógyökérzete nem hatol túl mélyre, csupán a talaj felső, 30-40 cm-es rétegében található, de ritkán, főleg a helyrevetetteké, 100-120 cm-re is lehatolhat. Érdekes, hogy a növény össztömegéhez képest a gyökérzet csak néhány (2-5) százalékot tesz ki.

Hajtásrendszere jellegzetes bogas vagy villás elágazású, egyes alakjai fürtös vagy korlátolt (determinált) növekedésűek.

Kezdeti lágy szára nagyon korán fásodni kezd, aminek fontos szerepe van a termések megtartásában. Sárgászöld szárának simaságát csupán néhány hosszanti borda szakítja meg. A nóduszok (csomók) környéke gyakran lilás árnyalatú, esetenként gyengén szőrös is. A föld feletti részek hossza 10 és 100 cm között mozog. Ágrendszerére a seprűszerű elhelyezkedés jellemző, de nagyon szépek a legyező típusúak is.

Szórt állású leveleinek nagysága és száma igen eltérő, vannak kifejezetten ritka levelűek. Míg az étkezési fajtáknál egy tö-vön lehet kisebb és nagyobb levél is, addig a díszpaprikáknál csak apró leveleket találunk. Levélnyele rövidebb a levéllemeznél, a levélalapnál gyakran láthatunk apró, olykor csökevényes pálhaleveleket. A lándzsás vagy tojásdad levelek széle ép, csúcsuk hegyesedő, általában zöldek, de előfordulhatnak lilás árnyalatúak is.

Virágai magánosán állnak az ágak csúcsán, a csomós megjelenés csak látszólagos, mert nem egy pontból indulnak ki a virágkocsányok, hanem egy igen rövid törpehajtásról. A sárgászöld vagy lilás virágkocsány hossza változó. Csészelevelei csővé nőttek össze, amelyen a cimpák száma (5- 7) utal a csészelevelek számára. A fehér, sárga vagy lila színű sziromlevelek száma megegyezik a csészelevelekével és hasonló módon csővé forrtak ösz-sze, amelyből kiemelkedve a szabadon állóporzók jól látszanak.

Az egy-öt termőlevélből összenőtt, felső állású termőből bogyótermés képződik. A fehér bogyósok magháza halványzöld, a sötétebbeké sárgászöld. A rovarmegporzást segítő, dús nektárt kiválasztó mézfejtők a porzók alapjánál találhatók. Felfújt bogyótermése csüngő vagy felálló lehet. A terméssel együtt fejlődő, maradó csésze alakja az egész termés megjelenésével együtt fontos rendszertani bélyeg. A keresztben átvágott termésben láthatóvá válik az erek száma, mely megmutatja, hogy hány termőlevélből képződött. Az erek alapi részén levő, ún. óriás sejtek, tartalmazzák a kapszaicint, a csípősségért felelős vegyületet. Az érett termés színe sárga, piros vagy barnáslila (fekete). A termések száma tövenként a 40-50 db-ot is meghaladhatja. A lapos, vese alakú magok a központi húsos oszlopon és az erek mentén helyezkednek el. Ezermagtömege: 3-5 g, a magok 85-95%-os cstrázóképességüket 3-4 évig tartják meg.

Származásából eredően melegigényes növény, s ez behatárolja optimális termeszt-hetőségének lehetőségét. Eszerint hazánkban is csak a déli országrész optimális a szabadföldi paprikatermesztésre, mert a vegetációs idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17 °C fölé. Fagyra igen érzékeny, már a legenyhébb késő tavaszi vagy kora őszi fagyok hatására elpusztul. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C feletti, ennél hidegebb közegben csak nagyon vontatottan csírázik.

Vegetációja alatt legalább 300-400 mm csapadékot igényel, lehetőleg egyenletes eloszlásban, tehát biztonságos termesztését csak öntözéssel tudjuk megoldani. A díszpaprikák a fűszerpaprika-fajtákhoz hasonlóan viszonylag jól tűrik a szárazságot, még akkor is, ha az nagy meleggel párosul.

A paprika hosszúnappalos növény, 12 óránál rövidebb megvilágításban nemcsak a virágzás áll le, hanem akár a bimbók is lehullhatnak. A hazai viszonyokhoz szelektált típusok kielégítő termésmennyiséget adnak, amelyek nagy része be is érik. A trópusokról behozott, eredeti magokból származó növények fejlődése igen lassú, gyakran őszig csak a virágzásig jutnak el, beért termést alig adnak. Hiába visszük be a töveket becserepezve meleg helyre, a gyenge fényviszonyok miatt elrúgják a virágokat, mert a virágzáshoz 8 óránál hosszabb, intenzív megvilágítás szükséges.

A talajjal szemben kevésbé igényes. Szélsőséges talajtípusok kivételével szinte mindenütt termeszthető. Rossz talajviszonyok esetén cserépben, dézsában, erkélyládában stb. átlagos kerti földben nevelhetjük. Viszonylag sekély gyökérzete miatt nem szükséges mély rétegű termesztőhely.

Mutatós, szép töveket csak tápanyagban gazdag, humuszos, laza, levegős talajban kapunk. Ezt a levegőzöttséget sok esetben csak frissen trágyázott (szerves trágya, tőzeg, komposzt stb.) területen lehet megteremteni. Jó karban levő területen a műtrágyázás is elegendő. A nagy testű étkezési fajtákhoz képest fele mennyiségű tápanyaggal is beéri, így 10 m²-es területre 20-30 kg istállótrágya és 10 dkg vegyes műtrágya jó alapot ad a termesztéséhez.

Szaporítására a legelterjedtebb módszer a palántázás. Ez nem zárja ki azt, hogy nem vethető közvetlenül szabad földbe, de az utóbbi módszert csak a rövid tenyészidejű fajtáknál alkalmazzuk. A palántanevelést megoldhatjuk házilag is, de már vannak palántanevelésre szakosodott cégek, ahol megbízható minőségű és időre kész növényeket állítanak elő. Kisebb tétel esetén tejfölöspohárban, cserépben, lábosban stb. otthon is nevelhetünk palántákat.

Magvetésre március végén, április elején kerüljön sor, így május közepére megfelelő nagyságú palántákat kapunk. Néhány fontos szempontot vegyünk figyelembe a 6-8 hetes palántanevelés időszaka alatt: csírázáshoz magas, 25 °C körüli hőmérséklet szükséges, a kikelt csíranövényeket ne öntözzük túl (a palántadőlés veszélye miatt), növények növekedéséhez nemcsak víz és tápanyag szükséges, hanem fény is. A kiültetést megelőzően többnapos edzéssel szoktassuk a növényeket a külső környezethez.

Kiültetés előtt a területet gyomtalanítsuk és lazítsuk fel, mert a paprika gyökerének növekedéséhez laza, levegős talaj szükséges. A palántákat földlabdával (tápkocka) vagy szálasán ültetjük el. Az egyes tövek között tartsunk legalább 25-30 cm-es távolságot. A kis növényeket olyan mélyre tegyük, mint amilyen szinten a palántaágyban voltak, a paprika ugyanis nem szereti a mély ültetést. Elhelyezhetjük önállóan, egy ágyasban, de keverhetjük más virágokkal együtt, vegyes ágyasként.

Általánosan elfogadott elv, hogy a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák 70-80%-át ősszel dolgozzuk a talajba. A fennmaradt 20-30%-ot, a nitrogén-hatóanyaggal együtt, tavasszal juttassuk ki. Helyrevetéshez a bedolgozás mélysége csak 5-6 cm legyen, míg palántázáshoz legalább 10 cm mélyre kerüljenek a hatóanyagok. Év közben néhányszor lombtrágyával erősíthetjük a növényeket.

A talajművelés az egyik legfontosabb évközi teendőnk. így tudjuk szabályozni a víz és a tápanyagok mellett a levegőt és részben a talajhőmérsékletet is. Emellett a gyomnövényeket is megsemmisítjük, csökkentve ezzel a kártevők és kórokozók számát. Talajműveléssel nagyon jól megtarthatjuk a talaj nedvességtartalmát. Ismeretes, hogy a paprika a felhasznált víz 0,5%-át építi csak be. A haragoszöld lombszíneződés vízhiányra vagy túltrágyázásra utalhat, míg a világoszöld szín a túlöntözésre és a levegőtlen talajra hívja fel a figyelmünket.

A díszpaprikák között nemcsak színben és bogyóformában van különbség, hanem a növekedés intenzitásában is. Vannak kifejezetten alacsony (10-20 cm-es), közepes (30-40 cm-es) és magas (80-100 cm-es) fajták. Az utóbbiakat egyes helyeken színes csokrokba fogják össze és vágott virágként értékesítik. Üvegházban vagy fólia alatt termesztését inkább a vírusos fertőzések veszélyeztetik (a betegségek kevésbé), egyes típusok kifejezetten fogékonyak, míg mások rezisztensek a vírusokra. Legegyszerűbb megoldás, ha a vírusgyanús töveket eltávolítjuk az ágyasból. A magvetéstől számítva, fajtától függően, 5-7 hónap múlva kapunk érett bogyókat.

A virágokhoz hasonlóan a díszpaprikát cserépben, erkélyládában is nevelhetjük. A becserepezett töveket nyáron a szabadban is tarthatjuk, például rossz talajadottságú területeken, majd ősszel, az idő hidegebbre fordulásával vigyük védett helyre, ahol egész télen szedhetjük apró terméseit.

Zöld és érett termései egyaránt felhasználhatók, nagyon dekoratív füzért készíthetünk belőlük. íze, csípőssége szárítva is megmarad. Ma kiterjedten termesztenek belőle bizonyos fajtákat Közép-Európán kívül a Balkánon, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger környékén.

Termésében a kapszaicintartalom 0,2-2% között mozoghat. A vitaminok közül a B-vitaminokon kívül jelentős a C-vitamin-tartalma. Színéért a karotinoidok a felelősek (béta-karotin, kapszantin, kapszorubin, lutein, zeaxantin, kriptoxantin stb.), ezenkívül 1-2% illóolaj mellett és 2-5% zsíros olaj is található benne.

A csípősséget okozó kapszaicin a placenta és az endokarpium óriássejtjeiben található. Csípős íze még milliós hígításban is érződik. A kapszaicinnel sokan és részletesen foglalkoztak, megállapítva, hogy egy pszeudo- vagy protoalkaloid, nem egységes anyag, hanem öt vegyületből tevődik össze, amelyek között a kapszaicin több, mint 2/3-nyi arányban van jelen.

A gyógyászatban tinktúrák, kenőcsök formájában használják, amely a testfelületen tartós vérbőséget okoz, ez egyes keringési betegségekre, reumára, ízületi panaszokra igen hatásos.

A csípős díszpaprikák között a pirosra érőkben a legnagyobb a kapszaicintartalom, egyes típusokban a 2%-ot is eléri, a sárgára érőkben ez 0,8-1% körüli. Érdekes összefüggés van a csípősség és a színanyagtartalom között. A csípősek színanyagtartalma lényegesen nagyobb a nem csípősökénél. A termesztett fűszerpaprikáknál ez a különbség a nemesítés hatására már megszűnt.

A szín kialakításában a kapszintin és a kapszoaibin mennyisége meghatározó, mely utóbbi a pirosra érő fajtákban a sárga festékekhez képest a tízszeresét is elérheti. A pirosra és a sárgára érő fajták éretlen, zöld színű terméseiben a színanyagtartalom egyforma. Az érés során, a klorofill elbomlásakor a vörösre érőkben ugrásszerűen megnő a karotinoidok mennyisége, a sárga típusokban a zöld terméshez képest csak csekély mértékben változik a színanyag-összetétel, a sárga szín a klorofill elbomlásával (zöld szín elvesztése) jön elő. Tehát a piros típusúaknál éréskor minőségi változás, a sárgáknál csak mennyiségi változás következik be.

A díszpaprikákat a díszítő funkción kívül az étkezésben is felhasználhatjuk. A megszárított füzérekből több évig használhatunk ízesítésre paprikákat. A kapszaicin belsőleg serkenti a gyomornedv képződését, így étvágyjavító és emésztést elősegítő hatású. Ezért tesznek a zsírosabb ételekbe, például pörköltekbe csípős paprikát. A túladagolásra vigyázzunk, mert könnyen gyomorégést okozhat. Külsőleg nemcsak izom- és ízületi panaszokra használják, hanem hajszeszekben a hajhullás megakadályozására is jól bevált.

1/2 kg lóbab, 10 dkg reszelt sajt, 1/2 kg sertéskaraj, l-l fej vörös- és fokhagyma, 1 fej jégsaláta, 1 db zöldpaprika, 2-3 db díszpaprika és paradicsom, olaj, só, bors, szurokfű. A karajt csontozzuk ki és a hússzeleteket kissé vékonyítsuk meg klopfolóval, olajjal kenjük át, sóval, borssal és hagymaszeletekkel ízesítve egy éjszakát pihentessük a babbal együtt.

Az egy napig vízben áztatott babot a díszpaprikákkal együtt főzzük puhára. A felaprított vörös- és fokhagymákat kevés olajon üvegesítsük meg és tegyük a babhoz. Ha sűríteni akarjuk, adjunk hozzá egy kis rántást. Egynapos érlelés után a húst süssük meg. A megmosott jégsalátát szedjük leveleire, majd egy nagyobb tálat rakjunk körbe a levelekkel, erre tegyük rá a még meleg babot és a hússzeleteket. Reszelt sajttal meghintve, zöldpaprika- és paradicsomszeletekkel díszíthetjük.

1/2 kg vöröshagyma, 1 db leveskocka, 1 db díszpaprika, olaj, 2-3 dl fehérbor, só, bors, pirított kenyérdarabkák.

A hagymákat tisztítsuk meg és szeleteljük fel, majd egy kis olajon üvegesítsük aranysárgára. Legalább 7-8 dl vízbe dobjunk egy leveskockát, 1 db díszpaprikát, adjuk hozzá a párolt hagymát, az egészet főzzük össze. Amikor kész, leturmixolva sürűsítsük. Fehérborral és borssal ízesítve, a felaprított száraz kenyérdarabkákat a tetejére szórva tálaljuk.

1 kg nagyszemű bab, 2 db díszpaprika, 3 fej vöröshagyma, olaj, só, liszt, bors, citrom. A babot előző nap áztassuk be, majd a következő nap a díszpaprikákkal együtt alaposanfőzzük meg. Közben a megtisztított vöröshagymákat szeleteljük fel és kevés olajon pirítsuk meg.

A megfőtt babot villával vagy passzírozóval nyomjuk össze, hogy egynemű masszát kapjunk. Egy tálra terítsük ki, a tetejére szórjuk rá a sült hagymát és még melegen tálaljuk.

1 db csirkemell, 2 db díszpaprika, 15-20 dkg gomba, 20 dkg sárgarépa, só, bors, liszt, 1 pohár tejföl, olaj.

A csirkemellet csontozzuk ki, és a csontokból a bőrrel együtt főzzünk húslevest kevés zöldség és díszpaprika hozzáadásával. A levest természetesen tyúkhúsleveskockából is elkészíthetjük. Mintegy 2 cm-es kockákra aprítsuk fel a mellhúst, a sárgarépákat és a gombákat.

A kész húslevesbe rakjuk bele az előbb felaprított kockákat és néhány órát hagyjuk benne állni, majd a levesből kivéve, csurgassuk le és forró olajban süssük ki. A visszamaradt húslevest liszttel és tejföllel sűrítsük be. Elsősorban rizzsel tálaljuk, melyre a csípős szószból mindenki tetszése szerint önthet.

1/2 kg nagyszemű bab, 1/2 kg konzervkukorica, 4 pár virsli, 2 fej vöröshagyma, 3 db zöldpaprika, 4 db paradicsom, 1 db húsleveskocka, 2 db díszpaprika, só, olaj.

A babot egynapos áztatás után félig főzzük meg. A felaprított vöröshagymát kevés olajonpirítsuk üvegesre, majd adjuk hozzá a felszeletelt paprikát és paradicsomot, és 4-5 percig fedő alatt pároljuk. A feldarabolt virsliket beleszórva néhány percig pirítsuk, majd egészítsük ki a babbal és a kukoricával.

Készítsünk mintegy fél liter levest a húsleveskockából a 2 db díszpaprikával együtt. A babos virslikeverékhez öntsük hozzá a kész levest, majd együtt főzzük készre.

II.
Díszpaprikák
Capsicum annuum L. convar. annuum pro var ornamentale Haz.

Alak-, szín- és bokorváltozatai rendkívül mutatósak. Különleges bogyói változatos színükkel (a feketétől a sárgán át a pirosig), alakjukkal (a gömbölyűtől a hegyes minipaprikáig) megragadóak. Emellett ételízesítő, egészségvédő hatásuk nagyon előnyös.

Származása, elterjedése. A paprika őshazája Mexikó, Guatemala. Amerika felfedezése után 1493-ban került Spanyolországba. Innen terjedt el a többi európai országba. Magyarországon 1570-ben már díszkertben fellelhető. Díszváltozatait jelenleg nálunk csupán szórványosan találjuk.

Gazdasági és táplákozási jelentősége. Mint cserepes dísznövényt helyenként már árusítják. Az étkezési paprikánál jóval több (240-320 mg/100 g) C-vitamint és más (A-, B,-, B₂-, B₆-, E-) vitamint, szénhidrátot, fehérjét, szárazanyagot (18-22%) tartalmaz. Ásványi sói, íz-, zamat-, aroma-, festék- és egyéb anyagai [csípős capsaicinje (0,3-0,5%)] is nagyobb mennyiségűek, ezért egészségügyi vonatkozása jelentős. Magja pedig 28-35% kitűnő, étkezésre alkalmas zsíros olajat tartalmaz.

Növénytani jellemzői. Szabadban egyéves, védett helyen több évig eltartható. Gyökérzete fejlett orsógyökér, bojtszerű oldalgyökerekkel. Hajtásrendszere bogasan elágazó, fő szárrésze fásodó. Többféle fejlődési típusa van: determinált, féldeterminált, folyton növő, cserjeszerü, gömbölyű, kehely alakú, felfelé törő stb. Magasságuk 10 cm-től 80 cm-ig terjed. Levélzete tömött vagy ritkás, a levelek 1-5 cm közöttiek. Virágai magányosak vagy csoportosan állnak, hímnősek. Többnyire idegenmegporzásúak. Termése változatos színű és alakú bogyó (Terpó szerint tok), fehéressárga vagy fekete maggal. Ezermagtömege 2,5-7 g. Csírázóképessége 85-95%-os, a mag 4-5 évig használható, 10-14 nap alatt kel ki. Tenyészideje a vetéstől 90-160 nap. Jó megújuló, így palántáról szaporítjuk.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: hosszú nappalon, bőséges napsütésben fejlődik kielégítően. Korábban virágzik, jobban köt, szebben színesedik. Hőigénye: sok meleget kíván, a magvak 25-30 °C-on csíráznak a leggyorsabban, a kikelt növények pedig 25 °C-os nappali és 18-20 °C-os éjszakai hőmérsékleten fejlődnek a legjobban. A hideget nem tűrik. Vízigénye kisebb, mint az étkezési paprikáé. Pár napos fonnyadás után azonban öntözni kell. Talajigénye: a kisebb hajtásrendszerűeket középkötött vagy kötöttebb talajon, a vágópaprikákat könnyebb (homokos vályog) talajon nevelhetjük sikerrel. Tápanyagigénye: kevesebb tápanyaggal beéri (3-4 kg/m² komposzttá érett istállótrágya, 10-10 g/m² műtrágya). A vágópaprikák több tápanyagot (4-6 kg/m²érett istállótrágyát, 20-30 g/m² nitrogén-, 10-20 g/m² foszfor- és káliműtrágyát) igényelnek.

Változékonysága, fajtái. A kutatóállomásnak számos fajtajelöltje van. A 'Szentesi konyha' alacsony, finom bokrán sűrűn felfelé álló, vakító fehér, kicsiny, kúpos paprikákat nevel. Levesízesítőnek a konyhaablakban mindig kéznél lehet (150. kép). A 'Szentesi csokros törpe' alacsony, determinált növekedésű, csúcsán fehér, kicsiny, kúpos, pirosra érő csokros bogyókkal. A 'Szentesi gyöngy' apró bokrán kicsiny, 4-5 mm-es gömbölyű fehér, pirosra érő termések fejlődnek. A 'Szentesi fekete' termései mélyfeketék, beérve piros színben tündökölnek, kúposak. A 'Szentesi sárga vágópaprika' felfelé növekvő, szálas ágain hosszú, vékony, zöld, majd megsárguló terméseket hoz. A 'Szentesi hosszú fehér csokros' mint egy cserép különleges virág fehér, majd piros aromás bogyókkal. A 'Szentesi diszkosz' paprika különleges termésalakulású, a diszkoszra hasonlít, fehér-piros színű, csípős ízű.

Termesztése. Szabadban május 15. és október 30. között foglalja el a területet. Jó előnövénye a bab, a borsó, a káposztafélék. Talaj-előkészítése: őszi ásás (mélyszántás), ültetőágy-készítés. Szaporítása: március 15. körül vetjük (fólia alá, kis ládikákba, edényekbe stb.). A vetést 1,5-2 cm vastagon komposzttal takarjuk. 20-25 °C-on, 12-16 nap alatt kel ki, 5-6 hétig neveljük. Tenyészterülete 25-30 x 25-30 cm. Vetőmagszükséglete 1 g ezermagtömegnél négyzetméterenként 650 jó palánta felneveléséhez 6 g mag. Ültetése: május 15. táján ültetőfa segítségével sziklevélig helyezzük a földbe a palántákat, majd 0,5 1 vízzel beöntözzük. Ápolása: gyomirtás, talajporhanyítás (fejtrágyázás), szükség szerint 6-10 alkalommal öntözés.

A növény igazi díszítő hatása cserepezve érvényesül. Szabadban közvetlenül a földbe süllyesztett cserepekbe is ültethetjük, és ott neveljük fel. Kifejlődve verandán, erkélyen, konyhában, egyéb helyeken helyezzük el. Üvegházban (fűtött fóliában) is nevelhetjük, ily módon egész télen, tavasszal gyönyörködhetünk benne. A kisebb bokrúakat 12-es, a nagyobbakat 20-as cserepekbe ültetjük. Tavaszi ültetésre május 15. és 30. között, őszi fedett, fűtött nevelésre június 15. és július 15. között cserepezzük, a növényeket ezután kihelyezzük szabadba, majd szeptember 1. és 30. között az utóbbit meleg, világos helyre (növényház) visszük. Itt is helyesebb talajba süllyeszteni a cserepeket.

Feldolgozása, hasznosítása. Házikertben, haszonkertben, hobbikertben, díszágyásnak, bemutató-, iskola-, díszkertben stb. egyaránt mutatós. Vágópaprikának zölden és szárazon alkalmas. Verandára, lakás-és erkélydísznek is ültethető.

Ételízesítőnek egy-egy cserép mindig kéznél lehet, díszessége mellett igen hasznos, vitamindús, egészségjavító fűszer is. íz-, aroma-, csípős capsaicin anyagai étvágyfokozó hatásúak, a nehéz ételek emésztését elősegítik, a bélműködést javítják. Szeszes csípős kivonatát (capsaicin) hajszálértágító, reuma elleni bedörzsölőszerekhez, hajvizekhez adják.

Általában nyersen fogyasztjuk. A cserepes díszpaprikákból ízlés szerint tehetünk egy-egy termést összemorzsolva (magvastul) levesbe, pörköltbe, tojásrántottába és más ételekbe. Ezenkívül vajas, zsíros kenyérre, hideg húsokhoz, szendvicsekhez stb. használhatjuk. Kitűnő ízt, aromát kölcsönöz az ételnek, sok hasznos vitamint és más értékes biológiai anyagot juttat szervezetünkbe. Módjával, mérsékelten használjuk.

a csucsorfélék (Solanaceae), más néven burgonyafélék családjába tartozó növénynemzetség. Fajai Közép- és Dél-Amerikában őshonos, évelő, alacsony termetű cserjék; zöldségként, fűszerként, gyógyszeralapanyagként hasznosítható termésükért világszerte termesztik őket.

Paprikát már a történelem előtti id?kből származó perui régészeti leletekben is találtak; Amerika felfedezése előtt Közép- és Dél-Amerikában széles körben termesztették. Magvait 1493-ban vitték először Spanyolországba, és onnan hamarosan egész Európában elterjedt.

A paprika nemzetséghez a legkülönbözőbb alakú és színű, húsos termésfalú, üreges, bogyótermést hozó fajok tartoznak. Nevezetesebbek közülük a termesztett paprika (C. annuum), a cserjés paprika vagy csilipaprika (C. frutescens) és a bogyós paprika (C. boccatum). A piros, zöld és sárga termésű paprikák A- és C-vitaminban gazdagok, zöldségként fogyaszthatók, ételek ízesítésére alkalmasak. Az ízesítőszerként, savanyúságként vagy porrá őrölve fűszerként használt erős paprikák csípős ízét a termés belső részeiben felhalmozódó, jellegzetesen csípős illatú és ízű kapszaicin okozza. Az először 1876-ban izolált kapszaicin gyógyszeralapanyag, serkenti az emésztőnedvek elválasztását, de nagy mennyiségben alkalmazva gyulladást okoz.

A piros, éretten csípős termésű paprikák kultúrváltozatai közé tartozik a cseresznyepaprika (C. annuum convar. annuum provar. cerasiforme), az egyszerre érő, géppel szedhető csokorpaprika (provar. fasciculatum), a korán érő, vastag falú kúpospaprika (provar. conoides) és a fűszerpaprika (convar. longum), mely állítólag Francia Guyanából, Cayenne-ből származik. Több kultúrváltozatban termesztik a világ sok részén.

A nem csípős termésű, ún. édespaprikák közé tartozik az étkezési vagy csemegepaprika (convar. grossum). Termései nagyobbak, mint az erős paprikáé, színük változatos, alakjuk általában lapított harang forma, húsuk vastag. Főként saláták és főtt ételek készítéséhez használják. Az étkezésipaprika-fajtákat a biológiai érés előtt, palántázás után 60-80 nappal kezdik szedni, ekkor a termés színe fajtától függően zöld, sárgásfehér vagy sárga. A biológiai érés kezdetét a piros szín megjelenése jelzi.

A világszerte ismert paprikafűszert a fűszerpaprika érett, szárított terméseiből őrlik. Csilinek is nevezett terméséért a világ legtöbb részén termesztik. A fűszerpaprikán belül édes és csípős fajtákat különítenek el. Fajtától függően a termés hossza 2,5-30 cm között változik, alakja lehet egyenes, görbült vagy kúpos, színe sárga, barna, lila vagy piros. A lapos, vese alakú magvak nagy része egy szivacsos, központi maglécen, néhány a termésfal belső oldalán helyezkedik el.

A fűszerpaprikát kora tavasszal, szabadföldbe vagy melegágyba vetik, a termést nyáron és ősszel szedik, amikor fényes és biológiailag érett. A terméseket napon legalább 6 hétig szárítják, eközben színanyagai átalakulnak. Ezután forró száraz levegőn tovább szárítják, és a maglécről lemorzsolt termésfalat a maggal együtt őrlik. A fűszerpaprika fajtától függően tartalmaz némi cukrot, C-vitamin-tartalma pedig magasabb a citrusfélékénél.

Magyarországon a XVI. század vége óta ismert a változatos ízű, de nem csípős fűszerpaprika, a világon általában a legjobb minőségűnek tartják a belőle készült fűszert.

A paprika sok nép konyhájának elengedhetetlen fűszere. Élénk színe miatt kiváló színezője a nem édes, halvány színű ételeknek; Spanyolország, Mexikó és a Balkán-félsziget országaiban különösen gyakran használják. A magyar konyha legfontosabb fűszere, nélküle elképzelhetetlen a halászlé, a gulyás, a pörkölt, a paprikás és a tokány.

A: capsicum, red pepper, sweet pepper;
F: piment doux, poivron;
S: pimiento, ayi;
P: pimentäo;
N: Paprika*

A csípős termések nemzeti neveit (különböző nyelveken) más Capsicum fajok számára is használják (lásd o.) A paprika egyéves vagy rövid életű évelő, felálló, elágazó, lágy, a tövén esetleg gyengén fásodó szárú, bokros, nagyon sok alakú, legfeljebb 1,5 m magas növény. Levelei szórt állásúak, kopaszak. A levéllemez (1,5-12 x 0,5-7,5 cm) sötétzöld, ép szélű, tojásdad vagy lándzsás, kihegyezett, a válla ék alakú, kb. 10 cm hosszú nyélbe keskenyedő. Bókoló virágai többnyire egesével fejlődnek, hajlott kocsányúak (max. 3 cm). Az 5 cimpájú csészecsöve mintegy 5 mm, a széles harang alakú, zöld, a sárgás- vagy zöldesfehér párta legfeljebb a közepéig 5(-7) tojásdad, vízszintesen szétterülő cimpára tagolt, 2-3 cm széles; a portokok kékek vagy liláskékek.
Termése: A- és C-vitaminban gazdag, sokmagvú, üreges bogyó. Rendkívül változatos alakú és különböző színű: gömbölyded, szögletes, keskeny 3 szögletű vagy hosszú, bunkó alakú és zöld, sárga, narancs-, vörös vagy csaknem feketés színű; 1-30 cm hosszú és 1-15 cm széles, a vékony héj sima és fényes. A terméshús leves és legfeljebb 11 cm vastag, zamatos ízű, és capsaicin alkaloid tartalmától függően édes vagy égetően csípős ízű. A magok fehér, többé-kevésbé szabad szöveten (placenta) fejlődnek a termésüregben; halványsárgák, gömbölydedek, laposak és 3-5 mm nagyságúak.
Felhasználása: a trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajták kerülnek forgalomba, melyeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és saláta formájában fogyasztanak, vagy szárítva édes paprika fűszerporrá őrölnek. Az ecetben vagy olajban eltett paprikát savanyúságként tálalják, vagy ételeket fűszereznek vele.
Elterjedése: Közép-Amerikában honos, és ott évezredek óta termesztik. Manapság rengeteg fajtát ültetnek világszerte a trópusokon, a szubtrópusokon és mediterrán tájakon, a hűvösebb klímában fóliasátrakban, üvegházakban vagy nyári zöldségként kertekben nevelik.
Termesztése és betakarítása: tápanyagban gazdag talajon, 20 °C feletti hőmérsékleten tenyészik. Magról szaporítják, és jó vízellátást igényel. A termésérés fajtától függően a vetés után 3 (étkezési paprikák) és 5 hónap (csilipaprika) között esedékes. A paprikát éretlenül vagy éretten szedik; a friss termés 7-10 °C-on mintegy 14 napig tárolható; szárítva nagyon hosszú ideig eltartható.

V.
Cserjés paprika, "csilipaprika"
Capsicum frutescens L.
Család: Solanaceae (burgonyafélék)

A faj a Capsicum annuumtól elsősorban felálló, zöldes virága és felálló termése által különbözik, amely többnyire kettesével vagy többesével áll a szárcsomókon. Rendszerint keskeny, nagyon csípős ízű bogyója éretlen állapotban zöld, krémszínű vagy sárga, megérve narancsszínű vagy vörös, és legfeljebb 5 x 1 cm hosszú.
Felhasználása: a terméseket frissen vagy szárítva, egészben, felaprítva vagy megőrölve csípős fűszerként adják levesekhez és italokhoz.
Elterjedése: a Dél-Amerikából származó, Afrikában és Ázsiában is nagyon gyakran termesztett faj csak a trópusokon tenyészik.
Rokon fajok: a Capsicum baccatum L. egy Dél-Amerikában elterjedt, nagyon sok alakú faj, amelynek porzói sárgák, csípős termései csüngők és 1-2-esével nőnek. A C. chinense N. Jacq. hosszúkás-elliptikus, szélsőségesen csípős termése krémszínű, sárga vagy vörös. A fajt meleg klímájú területeken fűszernövényként világszerte termesztik. A szőrös levelű C. pubescens Ruiz & Pavon Latin-Amerika egyik kultúrnövénye, a csípős, gömbölyded termés és a fekete mag jellemzi. Megjegyzendő, hogy "csilipaprika" néven különböző Capsicum fajokat árusítanak.

Népi név: magyarbors, pogány paprika, veresbors
Angol név: Paprika
Német név: Paprika

Leírás és előfordulás:
a paprika a 10 trópusi fajt magában foglaló Capsicum nemzetség egyik legismertebb faja, termesztett fajtáit élelmiszerként és fűszerként egyaránt fogyasztjuk. Gyógyászati célra a csípős ízű fűszerpaprika-fajták terméseit használják. A nálunk egyévesként termesztett paprika szára rendszerint 20-70 cm magas, szétágazó, szögletes. Kihegyezett, hosszúkás tojásdad, ép szélű levelei a száron szórtan helyezkednek el. Termése felfújt bogyó, hossza fajtáktól függően 1-50 cm. Mint kultúrnövény rendkívül változatos, mind a termések színe (fekete, piros, sárga stb.), mind az alakja és mérete, mind pedig a növények termete és igénye szerint.
A paprika őshazájának egyes kutatók Mexikót és Guatemalát tartják. Véleményük szerint innen terjedt el északra az Egyesült Államokba, ill. a dél-amerikai országokba, valamint Amerika felfedezése után Európába és Ázsiába. Mások viszont amellett törnek lándzsát, hogy a paprika őshazája Peru, Mexikó és a nyugat-indiai szigetek. A Peruban végzett ásatások során például 2000 éves paprika hímzéses ruhát, valamint paprikával díszített kerámiákat, és olyan edényeket találtak, melyekben a paprika bogyóit/terméseit tárolták.

Hatóanyagok:
0,1-0,5% kapszaicin és a kapszaicinhez hasonló vegyületek (kapszaicinoidok), 0,3-0,8% karotinoid vegyület (kapszantin, karotin és violaxantin), a nyers termésekben körülbelül 0,25% C-vitamin, 0,2-3% szaponin, illóolaj és flavonglikozidok.

Hatások:
a kapszaicinben gazdag szeszes paprikakivonat (Tinctura capsici) fokozza a gyomornedv termelését és a gyomorfal mozgékonyságát, külsőleg alkalmazva vérbőséget fokozó (rubefaciens), gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus) és fájdalomcsillapító (analgetikus).

Alkalmazások:
népi orvoslásunkban számos módon és szinte minden részét - termését, levelét, gyökeres leveles hajtását - használják e növénynek. A termésekből leggyakrabban pálinkával vagy borral készítenek kivonatot, amit rossz emésztés, gyomorgörcs, hasmenés és meghűlés esetén fogyasztanak. A paprikából - vagy paprikából és más növényekből - különféle szesszel készült kivonatokat külsőleg reumás bántalmak kezelésére használják. A reumás betegeknek ajánlott gyógyfürdőknek is gyakori alkotórésze volt a paprika, mégpedig gyökerestől-szárastól. A szárított paprika többnyire nyers porával különböző eredetű sebeket - vágást, körömmérget (körömágy-gyulladás), pokolvart (gennykeltő baktériumok okozta bőrelváltozás) - kezeltek, de bélférgesség esetén is hatékonynak tartották a csípős paprika fogyasztását.
A modern fitoterápiában a csípős fűszerpaprika érett terméseit használják. A szeszes kivonatokat belsőlegesen étvágytalanság (anorexia), savhiány (subaciditás) és emésztési zavarok (dyspepsia) esetén javasolják. A kapszaicin-tartalmú kenőcsök, bedörzsőlőszerek és borogatások alkalmazási területei a következők: izom- és ízületi fájdalmak (myalgia, arthralgia), keresztcsonttáji derékfájdalom (lumbago), ízületek tokjára és az ízesülések körüli szövetekre kiterjedő gyulladás (rheumathoid arthritis), ízületi gyulladással járó csontbetegség (ostheoarthritis) és különböző krónikus fájdalmakkal járó tünetegyüttesek. Ilyenek például a herpeszvírus okozta tünetegyüttes (posztherpetikus neuropathia), a mellamputációs neuroma (posztmasztektómiás neuroma), a diabéteszes betegek boka- és lábfájdalmai. valamint a pikkelysömör (psoriasis) különböző formái. Az alacsony kapszaicin tartalmú kenőcsök a migrénes típusú fejfájások enyhítésére alkalmasak (a készítménnyel az orrcimpa belső részét kenik be a fejfájással megegyőző [!] oldalon). Emellett a kapszaicin - bőrvörösítő és helyi vérkeringést fokozó hatása miatt - a hajhullás megelőzésére szolgáló hajszeszek alkotórésze is.

Ajánlott napi adagok:
belsőleg 0,1-1 gramm szárított por, gyógyszertári tinktúrából 10-30 csepp; külsőleg 0,015-0,045% kapszaicint tartalmazó kenőcsökben.

Figyelmeztetések:
a kapszaicint tartalmazó készítmények csak ép bőrre vihetők fel, alkalmazásukat a gyulladásos folyamatok heveny szakaszában kerülni kell. Használatukat kétéves kor alatt nem javasolják.

VII.
Paprikafajták
Capsicum spp.

I. csoport: Lilavirágú-pubescens csoport

II. csoport: Fehérvirágú-baccatum csoport, bogyós paprika

III. csoport: Fehérvirágú-annuum csoport

Jelöletlen
C. chacoense Hunz. Paraguay, Argentina, Bolivia

VIII.
Chili

(más néven: angol paprika, aranybors, ördögbors, amerikai paprika)

A Capsicum fajták, a chilitől a kecskeborsig, számtalan alakban, méretben és színben élnek Földünkön. Ismerünk parányi, roppant erős borspaprikákat, de nagy, húsos, csemege paprikákat is. Hazájuk Közép- és Dél-Amerika, ahol már a spanyol hódítás előtt is, több ezer esztendő óta termesztették ezeket a növényeket. Végül a spanyol hódítók vitték magukkal, s így jutottak el a világ minden sarkába. Kolumbusz írta Hispaniola karib-tengeri szigetén, hogy az axi (a Capsicum indián megnevezése) erősebb, mint a bors, de az őslakosok élvezetéről semmiért nem mondanának le egyetlen ételükben sem. Kolumbusz második útja során így írt 1495-ben de Cuneo: “Vannak ezeken a szigeteken rózsabokorra emlékeztető cserjék, amelyeken a fahéj hosszúságú hüvelyek tele vannak parányi, bors erosségű magokkal. A karib-szigetiek és az indiánok úgy eszik ezt a termést, mint mi az almát.“
1569-ben a híres orvos, Nicolas Monardes az újvilági növényekről írott könyvében részletesen foglalkozik a chilifajtákkal és azok sikeres spanyolországi meghonosításával. Hasonlóképpen számolt be a 17. században híres botanikuskönyvében John Parkinson arról, hogy Spanyolországban és Olaszországban a csili a házak ablaklécein függ. A Capsicum 20 fajtáját sorolta fel, többek között az olíva-, a szív-, a lándzsa alakú, valamint a cseresznyéhez hasonló terméseket, továbbá a «széles, gyűrött» formákat.
Napjainkban mintegy 200 csilifajtát ismerünk. Leszedésük érett állapotban történik - megérve lehetnek élénkpirosak, narancssárgák, sárgák, ibolyakékek -, de leszedhetők éretlenül is, ekkor színük zöld marad. A friss chilipaprika ropogós, telt, sima héjú. Az érett chili vásárolható szárított, tört, darabolt vagy darált, őrölt formában, ezek a fűszerek alkotják a legtöbb chiliszósz és -paszta alapját. A borssal, a gyömbérrel és a sárga gyömbérrel együtt a Capsicum ma a legnagyobb mennyiségben termesztett fűszerek közé tartozik.

Elterjedés :
Hosszú ideig India volt a legnagyobb chilipaprika-termesztő, s mind a mai napig a legfontosabb exportáló ország Mexikóval, Japánnal, Indonéziával és Thaifölddel együtt. Ezekben az országokban komoly mennyiségben fogyasztják is a chilit. A legnagyobb importálók: Srí Lanka, Malajzia és az Egyesült Államok.

Külalak és növénymagasság :
A chilit a trópusoktól a tengerszint feletti 2000 méteres magasságig termesztik. Jól fejlődik a melegebb mérsékelt éghajlaton is, fagyra azonban érzékeny, ezért hűvösebb éghajlat alatt üveg vagy fólia alatt termesztik.
A leggyakoribb fajták: Capsicum annuum és C. frutescens. Ezek származási helyüket tekintve alighanem azonos fajtához tartoznak, ezért gyakran fel is cserélik őket. A C. annuum (a magyar konyha tipikus fűszere) szokásosan 30-100 cm magasra nő, édes és kissé csípős paprikát ad. A rendesen kicsi, erős termést hozó chili C. frutescens 2 méter magasra megnő.

Szüretelés :
A zöld chilit a vetés után három hónappal, érelenül szedik le, más fajokat, például a Cayenne fajt hosszabb ideig hagyják érni. A szüret általában három hónapig tart. A leszüretelés után a csilit napon vagy mesterségesen megszárítják. A legtöbb chilit egynyári növényként kezelik. Az első év után termés kisebb lesz, ereje csökken.

Illat és íz :
A chili illata alig érezhető, íze azonban az édestől a tüzesen erősig terjed. A capsaicin, ami a chilipaprika erejét adja, az érettségtől és a fajtától függően eltérő mennyiségben található meg a magokban, az erekben és a héjban. A nagy, vastaghéjú, húsos gyümölcs kevésbé erős, mint a kicsi, vékonyhéjú, hegyes típus. Az ereje csökkenthető, ha eltávolítják az ereket és a magokat.

Felhasználása :
A trópusokon a chili megszokott ízesítő, Indiában és Délkelet-Ázsiában rizshez, Mexikóban babhoz adják, Dél-Amerikában a cassava ízét határozza meg. A porrá őrölt erős chilit megtaláljuk az erős szószokban, a chiliolajban, a chili-esszenciákban. Chili-kivonatot adnak gyömbérsörhöz és más italokhoz. Figyelem! Aki chilivel dolgozik, felvágása után mossa meg alaposan a kezét, ne nyúljon a szeméhez, érzékeny bőrfelületekhez vagy apróbb sérülésekhez!

Gyógyhatása :
A friss Capsicum C-vitaminban nagyon gazdag, elősegíti a keményítőt tartalmazó ételek megemésztését, és tonikumként hat. Vigyázat! A chili nagy mennyiségben erősen irritáló anyag, égeti a gyomrot és a beleket! Még kis mennyiségben is kiválthatja ezt a hatást. Ha kisebesedett az ajka, ne fogyasszon curryt, chilivel fűszerezett kenyeret vagy babot. Ne igyon az erős fuszer fogyasztására semmit, mert az csak tovább ront a dolgon.

IX.
Lőcsei paprika
Capsicum annuum L.

német: Leutschauer Schotenpfeffer

A cipszerek (szepességi szászok) nemesítették ki 1820 körül Lőcse környékén. A második világháború után az etnikai tisztogatások áldozata lett a paprika is. Szerencsére egy szász pap leszármazottja elhozta 1948-ban egy ottani másik paprikafajtával (Zipser Türkenspitz) együtt Mátrafüredre, ahol a híres amerikai organikus kertész, William W. Weaver ráakadt 1983-ban. Az akkor összegyűjtött kb. 2000 mag őrizte meg ezt a fajtát az utókornak – úgy tűnik, egyelőre csak a nyugati féltekén. Szabadföldi termesztésre való, napos fekvést szeret, mérsékelten nedves talajt. Február-márciusban előneveljük, május közepén kiültetjük, magas és bokros növény, júliustól várható termőre fordulása. Mérete kb. 4-5 cm széles, 8-11 cm hosszú, szabálytalan alakú, erős is akad közte. Hagyományosan szárították, de friss fogyasztásra és savanyúságnak is alkalmas.

X.
Erős paprika

Az erős paprikák sokkal jobb ízűek mint a csípmentesek. Mivel a capsaicint termelő mirigysejtek túlnyomórész a termésfal hosszanti placentáján, a paprika 'erén' helyezkednek el, kis munkával eltávolíthatók és így csípmentes őrleményt kapunk. A capsaicin jól használható ízületi fájdalmak, gyulladások, izomfájdalmak kezelésére. Pl. a ralgex nevű stift is nagy mennyiségben tartalmaz capsaicint.

A paprikát közvetlenül tűző napon is lehet szárítani, először úgyis utóérés következik be, aztán kezd kiszáradni. Ha kevés, akkor cérnára felfűzve a legcélszerűbb kiszárítani. (Vigyázat, a Habanero könnyen elválik a "csumájáról".) 2-3 hét elteltével, amikor már zörög a magja akkor lehet megőrölni. (60-65 fokos, de nem melegebb sütőben 2-3 órát száradhat legvégül, könnyebb lesz őrölni, és nem molyosodik meg olyan könnyen.) A házilagos őrléshez éles késsel bíró kávédaráló-szerű szerkezet kell, ügyelve, hogy ne forrósodjon fel őrlés közben. Inkább többször rövid ideig, mint csak "nyomni neki". Szintén zsírpapírra önteni, aztán finom szitán átszitálni. SOHA NE TEGYÜK TELJESEN ZÁRT EDÉNYBE! Sok éves tapasztalat szerint üvegedénybe kell önteni, rázogatással tömöríteni, és papírszalvétát gumizni az üveg nyakára.Kész. Sötét helyen kell/illik tárolni, erős szagoktól távol, így max 2 évet bír ki.