Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Díszkáposzta
Brassica oleracea L. convar. acephala (DC.) Alef. provar. nana Terpó - Brassicaceae

Enyhébb teleken akár tavaszig is virít

A káposztafélék vad formáival az ember már igen korán, a kora kőkorszakban megismerkedett. Régészeti adatok szerint nem egy helyen, a kezdetleges eszközök környezetében káposztafélék magmaradványai is fellelhetők. A maihoz hasonló formákat az ókortól ismerünk: Egyiptomban, Görögországban, Kínában termesztési, felhasználási útmutatók, maradtak fenn. A rendszerezők nagy része nem egy, hanem több ősi alak leszármazottjának tekinti a mai kultútformukat. Valamennyien megegyeznek abban, hogy a két nagy géncentrumuk a Földközi-tenger környéke és Kelet-Közép-Ázsia.

A díszkáposztaformák vadon nem fordulnak elő, megjelenésük elég késői, szinte az utolsónak tekinthetők. Elsősorban Nyugat-Európában és a Távol-Keleten örvend nagy népszerűségnek.

A káposztafélék nagy részéhez hasonlóan ez is kétéves növény, erős, fásodó karógyökere dúsan elágazik. Tőlevélrózsája közvetlenül a föld felszínén vagy csak 8-10 cm-es magasságban alakul ki. A levelek alakja, színe, elhelyezkedése rendkívül változatos, s akár a virágnemesítésben, itt is mindig újabb és újabb variációk jelennek meg.

Ma már szinte valamennyi színárnyalatban, a zöldtől a fehéren át a piros típusig kaphatók. A színvariációt talán még felül is múlja a levelek rendkívüli alakgazdagsága. A teljesen sima levélszéltől a többszörösen szeldelt, szinte a csipkemintákhoz- hasonló formákig, számtalan alakzat létezik. Sokszor egy hibriden belül is előfordulhat többféle levélalak és különböző szín is. Fejet nem, vagy csak igen ritkán képez.

Áttelelés után, a második évben szökik magszárba, amelynek hossza kissé elmarad a hagyományos káposztafélékétől, általában 70-80 cm-es, bár egyes típusoknál a 100 cm-t is meghaladhatja. A virágszárak legtöbbször többszörösen elágaznak, és elsősorban az elágazásoknál apró, ülő, színben és formában a tőlevelekhez hasonló levelek fejlődnek ki, de azoknál jóval egyszerűbbek. Laza fürtvirágzata mind élénksárga színével, mind nagy nektártartalmával vonzza a rovarokat.

A szabadon álló csésze- és sziromlevelek alternálva, egymással keresztben állnak. Hat porzószálból négy hosszabb, kettő rövidebb, előfordul, hogy a rövidebbek elcsökevényesednek. Magháza felső állású és két termőlevélből nőtt össze. A becőtermésben a magok két sorban foglalnak helyet. A gömbölyű, fekete színű magok átmérője 1,2-1,8 mm, ezermagtömege 3~3,5 g. Termésében a magok időnként csak csökevényesen fejlődnek ki, de alapos magtisztítás után az egészséges magok 90% körüli csírázóképességüket 2-4 évig tartják meg.

Környezeti igénye

Fényigénye közepes. A többi káposztaféléhez hasonlóan jól bírja a tűző napot, bár ilyenkor a színesedésük nem mindig megfelelő. Különösen a megvilágítás hosszára érzékeny. Hosszúnappalos körülmények között a színes fajták erősen zöldülnek és a törzsük is megnyúlik. Nyár végi, őszi fényviszonyok között alakulnak ki a legszebb színvariációk.

Fényigényéhez hasonlóan a hőigénye is közepes vagy inkább kicsi. 8-14 °C alatt színesednek a legjobban. Teljesen kifejlett egyedei már a magasabb hőmérsékletet is jól tűrik, sőt leveleik ilyenkor lesznek fényesen csillogók. Fagytűrése kiváló, akár a mínusz 10 °C-ot is képes elviselni.

^ A nemzetségre jellemzően vízigényes. A zsenge, élénk színű levelek kialakulásához állandó talajnedvesség szükséges. Nem szereti a lökésszerű vízutánpótlást, mert az öntözés vagy a csapadék közötti száraz időszakban az alsó levelek elfonnyadnak, illetve elszáradnak, s ez rontja a növény díszítőértékét.

A talajjal szemben kevésbé igényes. Szépen díszlik laza, homokos vagy kötött, agyagos területeken is. Egyes hibridek a talaj nagyobb sótartalmát is elviselik, illetve jól tűrik a szennyezett városi klímát és talajt. Jó kerti földbe vagy virágágyakba bárhol ültethető, ha nem savas a talaj kémhatása, mert a káposztafélék, így a díszkáposzta sem szereti a savanyú talajokat.

Fontos ismernünk a talaj és az öntözővíz kölcsönhatását, mert felszíni vizeink nagy részének igen nagy a nátrium- és hidrogénkarbonát-tartalma, ami elsősorban a kötött talajok szikesedéséhez vezet több évtizedes öntözés után.

Tápanyagigénye közepes. Az erőteljes, szép színösszetételű egyedek létrejöttéhez nem feltétlenül szükséges a szervestrágyázás. Tápanyag-utánpótlását összetett műtrágyákkal is megoldhatjuk. Gyors a hatás, ha az öntözővízben oldva juttatjuk ki a tápanyagokat. Közepes erőben lévő kerti földnél is jó az ültetés utáni hetekben kijuttatott nitrogén-fejtrágyázás (10 dkg/10 m²).

Termesztése

Szaporítására a tápkockás palántanevelés a legmegfelelőbb. A hibrid magok nagyon drágák, ezért előzetesen a prospektusok vagy a vetőmagtasakokon levő leírások alapján válasszuk ki a nagyon sokféle hibrid közül a színben és alakban legmegfelelőbbet.

Napjainkban különösen a rojtos, tollas és a kerek levelű változatokat kedvelik. Őszitéli virágágyak növényei, ültethetők önmagukban, de más virágfélékkel együtt is. Igen jól mutatnak függőkosarakban, kőedényekben, dézsákban, öreg talicskákban. Hagyományos és megszokott virágfélék közé ültetve, velük új színnel és formával gazdagíthatjuk a látványt.

A tavaszi magvetésből származó növények a meleg és a hosszú nappalok hatására magszárba szöknek, ezért csak a nyár második felétől foglalkozzunk ültetésükkel. Májustól augusztus közepéig több szakaszban vethetjük, így folyamatosan lesz kiültetésre kész palántánk.

20-22 °C-on néhány nap alatt kikel. A szórt vetésű, 3-4 leveles palántákat ültessük 10-15 cm-es vagy még ennél is nagyobb tenyészedénybe, cserépbe. A szármegnyúlást eltüntethetjük, ha kissé mélyebbre ültetjük. Kifejlett növényt 10-12 hét múlva kapunk. Sűrű állományban a növények gyengék lesznek és megnyúlnak. Az esetleges tápanyaghiány miatt, amely a túl sűrű térállás következménye is lehet, az alsó levelek sárgulni, majd száradni kezdenek. Ha túl sok a tápanyag és ehhez még magas hőmérséklet is párosul, igen elhúzódik a színesedés időtartama.

A növények természetes körülmények között a palántakor után kezdenek színesedni. Ez a folyamat felgyorsul, ha 10 °C, de legfeljebb 15 °C körüli vagy alatti hőmérsékleten tartjuk. A hűvös őszi éjszakák nagyon jó hatással vannak a szín kialakulására.

Más dísznövényekhez viszonyítva a díszkáposztáknak jóval nagyobb a tenyészterület-igényük, legalább 40-50 cm-t számítsunk az egyes tövek között. A korai vetésű vagy rosszul fejlődött palánták - különösen magas hőmérsékleten - megnyúlnak és kevésbé lesznek mutatósak.

A káposztafélékhez hasonlóan a díszkáposztákat is megtámadhatják a kórokozók és a kártevő rovarok. A peronoszpóra, a káposztalégy, a levéltetű, a bagolylepke-hernyó stb. fellépésére itt is számíthatunk, így a növényvédelemre gondolnunk kell. Télen a nyulak és a madarak okozhatnak jelentős károkat.

Felhasználása

Cserepekben, szabadföldi ágyasokban, városi parkokban egész ősszel, sőt enyhébb teleken akár tavaszig, szépen virít. Különösen Nyugat-Európa közterein népszerű, mert nagy térállása miatt jóval kevesebb tő kell belőle, mint az egyéb virágokból.

Színétől függetlenül valamennyi fajta ehető, bár egyesek nyersen kissé kesernyés ízűek. Színes leveleikkel salátástálakat, körítéseket, hidegtálakat díszíthetünk. Savanyított vagy száraz állapotban önállóan is fogyasztható. Főzeléknek a kelkáposztához hasonlóan készíthetjük el.

A felesleges egyedeket takarmányozásra is felhasználhatjuk. Újabban megjelentek magasabb törzsű hibridek is, amelyek a vágott virágokhoz hasonlóan csokrok díszítésére, színesítésére kiválóan alkalmasak.

Megjegyzendő, hogy jellegzetes káposztaillata betegségek, élettani problémák (levél-sárgulás, rothadás stb.) esetén fokozódik, s kellemetlen rohadtkáposzta szagot áraszt.

RECEPTEK

• Díszkáposzta déligyümölcsökkel

3 db grapefruit, 3 db kivi, 1/2 ananász, 1 fej díszkáposzta, 1 doboz kefir, só, bors. A megmosott, majd lecsurgatott díszkáposztát szedjük leveleire, az ép levelekkel díszítsük a tálat, a többit vágjuk ujjnyi széles csíkokra és megsózva hagyjuk állni 1/2 órát. Állás után csurgassuk le és adjuk hozzá a felaprított gyümölcsöket, majd ontsuk le a sóval és borssal ízesített kefirrel. Az egészet helyezzük az előzetesen díszkáposztalevelekkel díszített tálra. Fogyasztás előtt rövid ideig hűtőben érleljük.

• Borsósaláta

1/2 kg zöldborsó és ugyanannyi kukorica, 1 fej díszkáposzta, 4 db tojás, 4 db virsli, 1 tubus majonéz, 1 doboz kefir, só, bors, metélőpetrezselyem. A borsót vízben főzzük meg, majd adjuk hozzá a fagyasztott vagy konzervkukoricát. A tojásokat a virslivel együtt szintén főzzük meg, s ha kihűltek, szeleteljük fel és forgassuk a borsó-kukorica keverékhez. A majonéz és kefir keveréket ízesítsük sóval és borssal. Egy közepesen mély tálat béleljünk ki díszkáposztalevelekkel úgy, hogy a levelek széle kissé kiemelkedjen a tálból. Erre öntsük rá a borsós keveréket, majd a kefires folyadékot, végül a metélőpetrezselyemmel díszítve tálaljuk.

• Szardíniás vacsora

1 doboz szardínia, 1 fej díszkáposzta, 1 tubus majonéz, 1 doboz kukorica, 4 db tojás, 4-5 paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 15 dkg sajt, 1 db citrom, só, bors.

Mossuk meg a díszkáposztát, majd lecsepegtetés után szeleteljük csíkokra. A szardíniát vágjuk kockákra és adjuk hozzá a konzervkukoricát. A tojásokat főzzük keményre, majd a paradicsommal együtt szeleteljük fel és az egészet óvatosan keverjük össze. A majonézt keverjük össze a szardíniaolajjal és a kukorica levével, sóval, borssal tetszés szerint ízesítve adjuk a fenti keverékhez. Letakarva legalább 1/2-1 órára tegyük a hűtőbe. Tálaláskor citromlével csepegtessük le.

II.
Díszkáposzta
Brassica oleraceae L. convar acephala (DC.) Alef. provar. nana Terpó

A díszkáposzták a házikert szépségkirálynői. A káposztafélék vegetatív alakjának képviselői, rendkívüli forma- és színgazdagságban. A kétéves virágzó maghozók is lenyűgözőek. Emellett sokféle ízletes étel is készíthető belőlük. Házikertünk legszebb díszzöldségei lehetnek, könnyen nevelhetők.

Származása, elterjedése. A káposztafélék őshazája a Földközi-tenger melléke. Innen az egész világra elterjedtek. A díszkáposzta (-karalábé, -karfiol stb.) változatokat a kultúralakokból nemesítették. Főként a Távol-Keleten (Japán) és Nyugat-Európában találhatók. Hazánkban eddig ismeretlen növények.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Díszértéke a virágtermesztésben és -értékesítésben is jelentkezhet. Biológiai (beltartalmi) anyagai a fejes és a kelkáposztáéhoz hasonlóak.

Növénytani jellemzői. Kétéves, kissé fásodó szárú. Gyökérzete karógyökér, dús oldalgyökerekkel. Levélzete tőlevélrózsás, alakja, színe rendkívül változó lehet, kerek, hosszúkás, sima, szabdalt, fodros, zöld, fehér, sárga, rózsaszín, piros, lila. Fejképzése: többnyire nem borul be. Virágzata élénksárga, laza fürt. Virágszára 80-120 cm magas, elágazó. Termése becő. Magja feketés színű, kerek. Ezermagtömege 3-4 g. Csírázóképessége 90-98%-os, a mag 4-5 évig vethető, 5-7 nap alatt kikel. Tenyészideje a teljes kifejlődéséig 80-110 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: a díszkáposzták sajátossága, hogy nagy fényben zöldülnek. Színesedésükhöz közepes vagy annál kisebb fény (rövid nappal) szükséges. Hőigényük ugyancsak egyedi. Színesedésükhöz alacsony, 6-13 °C hőmérséklet szükséges. Egyébként a díszkáposzta jó fagytűrő, -8, -12 °C-os hőmérsékletet is elvisel károsodás nélkül. Vízigénye: üdeségének megtartásához elegendő vizet kíván. Talajigénye: különösebben nem igényes, középkötött vagy kötött talajon szépen fejlődik. Tápanyagigénye: közepesen bő tápanyagot igényel. 4-5 kg/m² érett istállótrágya, kiegészítőül 10-20 g/m² szuperfoszfát, 10-20 g/m² kálisó, fejtrágyául 10 g/m² pétisó szükséges.

Változékonysága, fajtái. A kultúrát jóformán japán hibridek uralják. A 'White Lady' (F1) gallérja üde zöld, közepe sárgásfehér, fodros, kissé boruló. A 'Prima donna' (F1) gallérja sötétes zöld, piros középpel, kissé boruló. A 'Coral prince' (F1) szabdalt levelű, fehér középpel. A 'Coral queen' (F1) szabdalt levelű, piros középpel.

A Szentesi Kutató Állomás előállított díszes fajtajelölteket. A 'Szentesi fodros fehér' zöld gallérú, fehér közepű, nagyon fodros. A 'Szentesi fodros piros' sötétzöld gallérú, égőpiros közepű, nagyon fodros. A 'Szentesi piros bimbó' sima levelű, üde zöld gallérú, piros, bimbószerű középpel. A 'Szentesi fehér bazsarózsa' sima levelű, üde zöld gallérú, kibontott fehér középpel. A 'Szentesi fehér szabdalt' finoman, tollszerűen szabdalt levelű. A 'Szentesi piros szabdalt' az előbbihez hasonló, liláspiros színben.

Termesztése. Szabadban június 25. és október 25. között foglalja el a területet. Növényházban szeptember 7. és március 1., fűtött fóliasátorban szeptember 7. és december 30. között tarthatjuk. Előnövényeként jó talajszerkezetet visszahagyó növényeket válasszunk. Talaj-előkészítése az ásás (középmély szántás), ültetéshez a gereblyézés, kisgépi rotátorozás, simítózás. Tény észterülete 35 x 35, 40 x 40 cm, sűrűbb térállásban nem érvényesül díszes megjelenése. Szaporítása: 4-6 hetes korban palántázzuk. Szabadba ültetéséhez június 24. és július 24., növényházi vagy fóliás kultúrához augusztus 7. és október 1. között vetünk. Vetőmagszükséglete: 800 jó palánta felneveléséhez 4-4,5 g/m² vetőmag szükséges. Ebből 100-130 m² területet ültethetünk be. Ápolása: gyomirtás, talajporhanyítás. Öntözése: szükség szerint 4-8 alkalommal, permetezésszerűen. Vigyázni kell a díszkáposzta üde, szennyezetlen megjelenésére, mert különben értékét veszti. Növény házi fóliás termesztése, cserepezése. A növény díszítő hatása cserépbe ültetve fokozottan érvényesül. A palántákat 4-6 hetes korban (augusztus 5-30. között) helyezzük a cserépbe, majd cserepestül a talajszintig földbe süllyesztjük a szabadban. A cserépföld összetétele (1 m³ földhöz): 30-40 kg komposzttá érett istállótrágya, 0,75 kg Plantosan műtrágya.

A kifejlett szabadföldi növényeket is cserepezhetjük (20-as cserepekbe, még a fagyok előtt). Fedett, világos helyen 6-13 °C-on neveljük tovább, hogy színesedjenek. Növényházban, fűtött fólia alatt szeptember 15. és november 15. között cserepezzük. Szeptembertől kezdve ily módon egészen tavaszig színpompás díszkáposztákkal láthatjuk el házunk táját és a piacot. 1-2 °C-on, kissé nedvesen tartva pedig a tavaszi kiültetésig tárolhatjuk a cserepes növényeket. Az átteleltetett töveket márciusban kiültetjük, májusban, júniusban virágzik, két hónappal később pedig becős termései beérnek.

Feldolgozása, hasznosítása. Utca-, dísz-, hobbi-, bemutató-, iskola-, haszon-, házikertbe díszágyásnak ültessük. Elsőéves alakjukat előtérvagy egyedi növényként alkalmazzuk. Másodéves virágzó alakjukat háttérnövényként is ültethetjük. A cserepes növényeket szeptembertől márciusig, ill. virágosan júliusig bárhol (kiállításokon, munkahelyen, lakásban, alkalmakra) felhasználhatjuk díszítésre. Nyers, vitaminos salátának, savanyított, szárított terméknek készíthető el. A háziállatokkal nyersen etethetjük.

Elkészítése

Jóformán minden káposztából, kelkáposztából készíthető ételként megfőzhető.

• Káposztaleves (korhelyleves). 0,5 kg savanyú díszkáposztát 1 liternyi levével, 15-20 dkg szeletelt füstölt kolbásszal megfőzünk. Forrás közben hagymás, lisztes, törtpaprikás (vagy borsos), világos rántást adunk hozzá. Néhány percig még főzzük, pár kanál tejföllel ízesítjük. Ha nincs savanyú káposzta, ecettel savanyítjuk.

• Párolt díszkáposzta. 60 dkg piros díszkáposztát vékony szeletekre vágunk, kevés zsírral, cukorral, citromlével (ecettel), sóval fedő alatt puhára pároljuk. Sült húshoz melegen fogyasztjuk.

• Díszkáposzta-saláta. A fehér változatot zsenge leveleire szétszedjük, citromos (ecetes), cukros felöntölevet adunk hozzá. Egy óra múlva fogyaszthatjuk. Meleg felöntőlével fonnyasztva is elkészíthetjük.

• A tarlórépa savanyítása szerint a díszkáposzta is savanyítható.