Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Cseresznyeparadicsom
Lycopersicon esculentum var. cerasiforme (Dun.) Alef. - Solanaceae

Színük és ízük kiváló, igen mutatósak

A burgonyafélék (Solanaceae) családja 80 nemzetségének, több mint 2300 faja közé igen sok misztikus erejűnek tartott gyógynövény, különleges formájú, mérgező alkaloidtartalmú, közép- és dél-amerikai származású varázsnövény tartozik. Ilyen, kissé különleges növény a cseresznye- vagy szőlőparadicsom elnevezésű típusok nagy része, amelyek átmenetet képeznek az ősi vad alak (Lycopersicon pimpinellifolíum [fusl.J MM.) és a kultúr-formák (L. esculentum Mill.) között. A vadparadicsomok bogyónagysága csak a ribizliszemekét érik el, Dél-Amerikában (Peru, Bolívia, Ecuador) közönséges gyomnövénynek tekintik. Ezeknek viszonylag kevés levelük van, száruk erősebben ágazik el, és igen sok, apró termés képződik rajtuk. A Lycopersicon nemzetség 8 faja között olyanok is vannak, amelyek a biológiai érettség szakaszában is zöldek maradnak, ezek ehetetlenül fanyarok.

A régészeti leletek szerint jó pár száz évvel Amerika felfedezése előtt már termesztésbe vonták a paradicsomot, olyannyira, hogy az ősi vad formák szinte teljesen eltűntek. Európába áthozott fajtáit egy ideig dísznövényként kezelték, illetve furcsaságnak tartották. Érett, piros bogyóit nem merték elfogyasztani, mert a mérgező burgonyaterméssel azonosították. Igazi karriert a századfordulótól kezdve futott be.

Erőteljes, gyorsan növőfőgyökere mára talajfelszín alatt több oldalgyökeret fejleszt, fellemző rá, hogy a föld alá került szárán is képződnek járulékos gyökerek, ezt mély ültetéssel elő is segíthetjük.

Szára általában folyton növő, elhajló lágy szár, alulról felfelé haladva fokozatosan fásodik. Szárában a hagyományos szállítónyaláb-szerkezet (kívül háncs, belül farész) helyett ún. bikollaterális nyalábok vannak.

A száron és a leveleken rövid, bozontos szőrök találhatók. A burgonyáéhoz nagyon hasonló, szórt állású levelei nagyok, félbeszárnyaltak, a levélszárnyak bevagdalt fogasak vagy újból szárnyasak. A csúcsálló virágzatot a háromlevelű másodlagos hajtás elnyomja, ezért az utolsó lomblevél erősen feltolódik a következő hajtáson, így a két virágzat között csak a legfelső lomblevél tartozik azonos hajtásszinthez. Az alsó lomblevél - mint tá-masztólevél- az alacsonyabb hajtásszintet képviseli.

A virágok ernyőszerű vagy fürtös virágzatban állnak össze, egyes, kettes vagy többes bogot képeznek. A virágtagok száma rendszerint öt, de gyakran fordulnak elő ettől eltérő számúak is. A zöld színű csészelevélkörből kitűnik a világossárga párta. A kerék alakú párta cimpái csillagszerűen szétterülnek és kissé visszahajla-nak. A portokok összeforrtak, belülről hosszanti hasítékkal nyílnak fel.

Különböző formájú és színű bogyótermésében sok molyhos, lapos mag található, amelyek görbült (kampilotrop) magkezdeményből alakulnak ki. A csíra kicsi, a magfehérjébe ágyazott, a felszínhez közel helyezkedik el. fól megkülönböztethető kromoszómái miatt, gyakran használják genetikai kísérletekhez. Nagy változatosságát pedig a mutációs vizsgálatoknál használják ki. Több termesztett alfaja ismert, például a provar. pyriforme (körte alakú), provar. cerasiforme (cseresznye alakú), convar. esculentum (töltenivaló), convar. infiniens (sima héjú) stb.

Környezeti igénye

Trópusi növény, a paprikához hasonlóan melegigényes. Csírázásához 25 °C körüli hőmérséklet szükséges. Vegetációs időszakában 20 °C-os átlaghőmérséklet az optimális, így hazánkban szabad földön április végétől az őszi fagyokig termeszthetjük. Fűtött fóliában vagy üvegházban egész évben megmarad. Hűvösebb időben a vegetatív részek növekedése lassabban áll le, mint a paprikáé, de a termésérés itt is igen elhúzódik, sőt a virágkötés is elmaradhat.

Ha a hőmérséklet 10 °C körüli, akkor a magvetést követően kicsírázott magok száma csak 30-40%, 20 °C-nál már 80-90%, 25-30 °C között 90% feletti és igen gyors, tehát optimális csírázási hőmérséklete 25-28 °C között mozog. Fővirágzásnál a 30 °C feletti hőmérséklet már nem előnyös, különösen hajtatásban vigyázzunk erre. Virágzáskor és terméskötés idején a 22 °C körüli hőmérséklet a legjobb számára.

Fényigényes. Árnyékot egyáltalán nem, a félárnyékot is nehezen viseli, növekedése lelassul, sőt a terméskötése is elmaradhat. Termesztése során sok fényt és hosszú idejű megvilágítást kíván. A hajtatási időszakban - télen, kora tavasszal - hazánkban elég gyenge a napsugárzás, amelynek hatását tovább rontja a használt, piszkos fólia vagy az üvegházakra lerakódott por és korom. A paradicsomfajták zöme hosszúnappalos körülmények között fejlődik a legjobban, tehát napi 12 óra vagy annál is hosszabb megvilágítás szükséges a számukra.

Kevesebb vízzel is beéri, mint a paprika, sőt a cseresznyeparadicsomok közelebb állnak az ősi vad alakokhoz, ezért a nagy bogyójú, termesztett fajtákkal szemben szabad földön öntözés nélkül is megkísérelhető a termesztése. Kevés téli csapadék és száraz tavasz esetén néhányszori öntözésre szükség lehet. Virágzáskor elegendő a 60-70%-os páratartalom, az ezt meghaladó érték már káros. Elmondható tehát, hogy nem tartozik a kifejezetten vízigényes növények csoportjába, de a tömeges terméskötés és a bogyófejlődés idején a nagy hozamhoz megfelelő mennyiségű vízre van szüksége. Mert például ha ekkor is száraz a klíma, akkor vastag, rágós terméshéj alakul ki.

A talajjal szemben nem igényes. A legkülönbözőbb talajtípusokon termeszthető, ha megfelelő a szerkezetük, víztartó és vízelvezető képességük és a levegőzöttségük. Általában a homokos vályogtalajok az ideálisak, de a szélsőséges talajtípusok kivételével bárhova ültethető.

A paprikához képest kevésbé igényes a talaj levegőzöttségére, tehát a tömörödött, agyagos talajokon is megél. A talajszerkezet javítására érdemes a felső 20-30 cm-es mélységbe valamilyen szervestrágya-féleséget dolgozni.

Tápanyagigénye a közepesnél nagyobb, szereti a jól trágyázott területeket. Istállótrágyával (30-50 kg/10 m²) nemcsak a talajszerkezetet javíthatjuk, hanem annak tápanyagkészletét is növelhetjük. Kiegészítésként mindenképpen érdemes még 20-30 dkg/ 10 m² vegyes műtrágyát adni. A foszfor- és káliumtartamúakat ősszel, míg a nitrogént inkább tavasszal juttassuk ki. Esetenként magnéziumot és kalciumot is adhatunk. Bár a paradicsom viszonylag jó sótűrő, túltrágyázásától vagy nagy sótartalmú vízzel való öntözésétől óvakodjunk, főleg, ha abban a nátrium- és hidrogénkarbonátion mennyisége jelentős.

Termesztése

Szaporítható magvetéssel vagy palántázással, a hosszú tenyészidejű fajtáknál az utóbbi módszert alkalmazzuk. A palántát vásárolhatjuk vagy saját magunk is előállíthatjuk. Szórt vetéshez 2 g/m² vetőmagot számítsunk. Gyorsíthatjuk a kelést, ha 12 órán át 25 °C-os vízben előcsíráztatjuk a magokat és a palántaföldet is 25 °C körüli hőmérsékleten tartjuk.

A vetést követően, 10-14 nap múlva tápkockába, cserépbe vagy tejfölöspoharakba tűzdelhetjük. Kevés vetőmagot közvetlenül ezekbe az edényekbe is vethetünk. A palántanevelés során figyeljünk a hőmérsékletre, s lehetőség szerint próbáljuk betartani az egyes vegetációs szakaszok hőigényét. Különösen a palántafejlődés középső szakaszában gondoskodjunk az előírásos hőmérsékletről, a fény és víz egyensúlyáról, nehogy felnyurguljanak a kis növények.

A tavaszi fagyok elmúltával (április közepe, május eleje) ültethetjük ki szabad földre. Előtte a palántákat legalább 2-3 napos edzéssel szoktassuk hozzá a kinti viszonyokhoz.

Tenyészterülete a termesztés módjától függ, hiszen ezen fajták között is vannak olyanok, amelyek támrendszer mellett, metszéssel valóságos „fává" növeszthetők. Hagyományos módszernél 30-40 cm-t hagyjunk az egyes tövek között. A determinált, gyenge növekedésű fajtákból 11-13 db/m² is elhelyezhető, 25-30 cm-es elrendezéssel.

A kiültetést mindenképpen öntözéssel fejezzük be. A későbbiekben gyomtalanító és lazító kapálásokkal tarthatjuk jó erőben a növényeket. Egyszer-kétszer levéltrágyázással is gyorsíthatjuk a fejlődést, s az időjárástól függően öntözésre is szükség lehet.

Az általánosan termesztett nagy bogyójú paradicsomfajták kórokozói és kártevői a cseresznyeparadicsomokat is károsíthatják, bár ezek ellenálló és tűrőképessége elég nagy, ezért növényvédelemre ritkán szorulnak.

A paradicsom jó utóérő, nemcsak a teljesen érett terméseket szedhetjük le, hanem a féléretteket is, ha utána hagyunk elég időt a beérésükre. Az igazi aromás íz természetesen a tövön alakul ki. A világossárgától a sötétpirosig a legkülönbözőbb színű szilva, körte, szőlő, palack stb. alakú terméseket szárral együtt szedjük le, mert így sokáig, akár 3-4 hétig is eltarthatjuk.

Felhasználása

Ezek a fajták nem zöldtalpasok, színük és ízük is kiváló, igen mutatósak, hidegtálak, szendvicsek díszítésére alkalmasak. Az ún. tölteni való fajtáknak alig van magja és a bogyó belseje is majdnem üres, olyan, mint egy paprikatermés, a külső terméshús viszont kemény, jó formatartó, ezért kettévágva krémekkel, öntetekkel jól tölthető.

Lédús bogyótermése a piros fajtáknál a sárgarépában előforduló likopintől kapja színét, a sárgára érőknél inkább a lutein domináns. Magas A-, B-, C-vitamin-tartalma mellett jelentős mennyiségű P-vitamin is van benne.

A terméshús sejtjeiben változó számú, apró piros vagy pirosassárga, korong alakú kromoplaszt található. A kromoplasztok színanyaga a karotinnal rokon likopin, amely nagy tömegben tű vagy ár alakban kristályosodik ki a sejtekben. A színanyagokon és a vitaminokon kívül 1% körül tartalmaz fehérjét és 3-4% szénhidrát is található benne. A szárazanyag-tartalom elérheti a 8-9%-ot, a tölteni való típusoké 10% felett van.

RECEPTEK

• Sajtos paradicsomsaláta

1/2 kg cseresznyeparadicsom, 15 dkg juhtúró, 10 dkg füstölt sajt, 1 csomó metélőhagy-ma, 1 citrom, tökmagolaj, 4 db tojás, só, bors, metélőpetrezselyem.

A tojásokat főzzük keményre, majd meghámozás után törjük össze és adjuk hozzá a juhtúrót és az apróra vágott metélőhagymát. Közben ízesítsük sóval, borssal, tökmagolajjal és fél citrom tevével.

Az egészet tegyük egy nagyobb tál közepére, és vegyesen rakjuk körbe félbevágott cseresznyeparadicsommal és füstöltsajt-szeletekkel. A tetejére tegyünk metélőpetrezselymet, a tányér szélét rakjuk körbe egész paradicsomokkal. Forró pirítással kiváló vacsora.

• Paradicsomos egytál

30 dkg zöldbab, 1/2 kg burgonya, 1 fej vöröshagyma, 2 csomó metélőhagyma, 1 fej fokhagyma, 40 dkg cseresznyeparadicsom, 1 csomó zsázsa, tökmagolaj, étolaj, só, bors, majoránna.

Tisztítsuk meg a burgonyát és vágjuk mintegy 2 cm-es darabokra, majd a zöldbabbal együtt sós vízben pároljuk puhára. Adjuk hozzá a borsot és a majoránnát. Közben a vörös- és a fokhagymát vágjuk fel igen apróra és kevés étolajon üvegesítsük meg, majd adjuk hozzá a félbevágott paradicsomokat és rövid ideig pároljuk együtt tovább a hagymával és az apróra vágott metélőhagymával. A burgonyás babhoz öntsük hozzá a hagymás keveréket, csepegtessünk bele kevés tökmagolajat és melegen tálaljuk.

• Paradicsomos lepény

30 dkg cseresznyeparadicsom, 30 dkg zöldborsó, lfej vöröshagyma, 4 db tojás, liszt, kevés tej, olaj, só, bors, vaj, 10 dkg reszelt sajt.

A tojásokat válasszuk ketté és a fehérjét verjük fel, adjuk hozzá a lisztet, a sárgáját, kevés tejet, sót és őrölt borsot. A vöröshagymát vágjuk apró kockára és kevés olajon pirítsuk meg, majd ha kihűlt, adjuk hozzá a zöldborsót és az egészet keverjük össze a tojásos alappal.

Egy magas falú tepsit vagy tortaformát kenjünk ki vékonyán vajjal, ebbe öntsük bele az elkészített keveréket. A tetejére rakjuk rá a paradicsomokat, akár mintát is rajzolhatunk belőlük. 20-25 percig süssük forró sütőben, majd szórjuk rá a reszelt sajtot és tegyük visz-sza a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon. Melegen, tortaszeletekre vágva fogyasszuk.

• Hagymás paradicsomsaláta

1 kg zöld cseresznyeparadicsom, 3-5 fej vöröshagyma, 2-3 dkg só, 10 dkg cukor, 2-3 dl borecet, babérlevél, koriander, egész bors, nátriumbenzoát.

Ősszel, ha sok zöldparadicsom maradt, télire salátát készíthetünk belőle a következőképpen: a vöröshagymákat szeleteljük fel és adjuk hozzá a megmosott, egész, zöld (éretlen) paradicsomot. 2-3 dkg sóval szórjuk be és egy napot hagyjuk állni. 2,5-3 liter vízhez tegyünk 10 dkg cukrot és 2-3 dl borecetet, adjuk hozzá a fűszereket és forraljuk fel. A sós paradicsom-hagyma keveréket csepegtessük le, majd rakjuk tisztára mosott üvegekbe és öntsük rá a forró salátalevet. Minden üveg tetejére tartósító-szerként tegyünk kevés nátriumbenzoátot. Az üvegeket jól zárjuk le és tegyük dunszt-ba. így egész télre tartósíthatjuk a paradicsomot.