Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Citromfű
Melissa officinalis L. - Lamiaceae

A Kis-Ázsiában, Közép- és Dél-Európában, valamint a Földközi-tenger környékén honos citromfű az ajakosok családjába tartozó Mellisa nemzetség három fajának egyike. A másik kettő ázsiai származású és a termesztési körzetük is arra a földrészre korlátozódik. A citromfüvet vagy méz-, illetve méhfüvet Magyarországon termesztik és a kiskertekben is helye lenne. Elnevezéseit jó mézelő tulajdonságáról kapta.

Évelő növény. Fokozatosan vastagodó gyökértörzséből a talajfelszínnel vízszintesenfutó tarackok erednek, segítségükkel mind nagyobb területet fut be. Sárgásbarna gyökerei hosszúak, vékonyak, a föld alatti hajtások csomóiból (nóduszokból) erednek. Az 50-80 cm-es föld feletti hajtások a talajban futó tarackok folytatásai. Az első éves fiatal növények hajtásai többnyire a földön fekszenek, nyár közepétől fokozatosan emelkednek fel. Idősebb növényeknek már csak felálló hajtásai vannak. Levelei durván csipkés fürészes szélűek, tojásdad alakúak, fénylő sötétzöldek, rövid nyéllel kapcsolódnak a szárhoz. A levéllemez a mélyen benyomódott erektől apró hólyagosnak tűnik. Az egész növény rányomottan pelyhes és kissé bozontos.

A szár felső harmadában a levelek hónaljában álörvökben helyezkednek el a virágok. A párta fehér vagy rózsaszín, bim-bós állapotban azonban még sárga. Zöld színű csészéje kétajkú, harang alakú. Az öt sziromlevél kétharmadáig összenőtt. A párta felső ajka kissé domború, míg az alsó ajak középső része a két oldalsónál kissé nagyobb, enyhén kiálló. A porzók és a bibe nincsenek a pártába zárva, bár a porzók a párta felső ajkából nem állnak ki. A felső ajak alatti szabadon álló négy porzószál egymással különböző szöget zár be, sohasem párhuzamos. A portokok felől figyelve úgy tűnik, mintha össze lennének nőve, pedig csak a két porzófél felső összenövése kelti ezt a látszatot. A két termőlevél összeforradásából képződött felső állású magházból 4 makkocska termés alakul. Az 1 mm hosszú, fénylő fekete termés tojásdad, érés után rövid ideig marad a csészében, hamar kihullik.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes növény. Melegtűrő képessége jobb mint a hidegtűrése. A magok csírázásához legalább 5 °C szükséges, de az optimális csírázási hőmérséklete ennél jóval magasabb, 17-22 °C között van. Vetését 8-10 °C alatti hőmérsékleten nem érdemes elkezdeni, mert az amúgy is rendkívül hosszú csírázás még jobban elhúzódik. Optimális növekedéséhez tartósan 20 °C feletti hőmérséklet szükséges. A többéves töveket a száraz, 15-20 °C-os fagyok erősen megviselik. Hosszú, kemény télen az egész állomány elpusztulhat. Hótakaróval a hazánkban előforduló telek nem okoznak kárt benne.

Erősen fényigényes. A félárnyékot is rosszul viseli, a ráeső árnyék elől a nap felé fordulnak hajtásai. Az árnyékoló hatások elől föld alatti indáival évek alatt lassan tovább kúszik. A levelén levő ritka pillás szőröknek is fénygyűjtő szerepük van. Virágzásához a napsütésen kívül hosszú nappalokra is szüksége van.

Viszonylag jól tűri a szárazságot. Az aszályos évek kedvezőbbek számára, mint a hűvös, csapadékos nyarak. Nem is annyira a túlzott vízadagolás okoz gondot ilyenkor, hanem az alacsony hőmérséklet és a fényszegénység. Ilyen időszakban növekedése erősen visszaesik, alig hoz virágot és az illóolaj-tartalma is erősen csökken.

Kifejezetten a meszes talaj kedvező számára. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető, még erősen kötött, de nem hideg talajokon is. Telepítésénél a könnyen melegedő, déli fekvésű helyeket részesítsük előnyben. Laza, mély rétegű vályog, homokos-vályog talaj az ideális számára. Sülevényes, sovány talajokra ne helyezzük, mert nagy föld feletti és részben föld alatti szárrendszerének sok tápanyagra van szüksége. Telepítésének megkezdése előtt ajánlatos szerves trágyával jól feltölteni a talajt (40-50 kg/10 m²). Ennek hiányában, jó szerkezetű és magas humusztartalmú talajokon alapos műtrágyázás is elegendő: 40-50 dkg pétisót, 30-50 dkg szuperfoszfátot, 30-40 dkg kálisót szórjunk ki 10 m²-es területre. A további években már elegendő 30 dkg pétisó, 25-30 dkg szuperfoszfát, 20 dkg kálisó ugyanakkora területre.

Termesztése

Szaporítása a szabadföldi magvetésen kívül történhet palántálással vagy tőosztással is. Évelő, 7-8 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül helyezzük el. Minden növény után telepíthető, ha gyommagokkal nem túl fertőzött a terület, ősszel a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák kiszórása után nagyon fontos az alapos mélyszántás vagy ásás. A magvetés ideje (késő ősz vagy kora tavasz) meghatározza a talaj-előkészítés idejét. Amennyiben ősszel vetjük, a talajforgatást azonnal kövesse a hantok elmunkálása, elegyengetése, majd a vetésig egy-két hétig hagyjuk ülepedni a talajt. Tavaszi vetésre a magágyat korán készítsük el, amilyen hamar csak rá lehet menni a területre. A lassú kelés miatt érdemesebb palántát nevelni.

A késő őszi, ún. tél alá vetés ideje november. A sorok között 50-60 cm-es távolságot hagyjunk. A magot kb. 1 cm mélyre vessük. Érdemes a sorokat megjelölni, mert tavasz-szal a gyomok jóval előbb megerősödnek és elnyomják az igen vontatottan kelő citromfüvet. A helyrevetés nehézségei miatt érdemesebb palántázással szaporítani. A palántanevelést végezhetjük február végi-március eleji vetéssel fólia alatt vagy áprilisi vetéssel szabad földön. Ilyenkor elegendő a 20-25 cm-es sortávolság, a vetési mélység 0,5 cm. A kora tavaszi vetésből kikelt kis növényeket májusban, a szabad földön nevelteket szeptember elején ültethetjük állandó helyre. A sortávolság megegyezik a magvetésnél leírtakkal, míg a tövek egymástól 30-35 cm-re kerüljenek.

A többéves ültetvény tőosztással is szaporítható. Ezt a munkát nyár végén végezzük, hogy a tél beálltáig még megerősödjenek a szétosztott részek. A tövet ásóval emeljük ki, majd fejlettségétől függően annyi részre osszuk szét, ahány önálló növény nevelhető belőle. Szétosztáskor a földet hagyjuk a gyökereken, így könnyebb lesz az eredés. A palántákéhoz hasonló sor- és tőtávolságra ültessük el. Ez a módszer alkalmas az elöregedett állomány megújítására is, ilyenkor új helyre telepítsük át a növényeket.

A palántaültetést és a tőosztást követően iszapoljuk a gyökerek közé a talajt, s ha szükséges, később még egyszer megöntözhetjük. Legfontosabb ápolási munkája a gyomtalanítás. Különösen magvetéskor veszélyesek a gyomok, mert elnyomhatják a kelő kis növényeket, és az egész állomány értéktelenné válik. Az első két évben többszöri kapálást és nagyobb figyelmet kíván, a sorok összeborulása után azonban szinte csak szedni kell, más munkát nem igényel. A fiatal növények kissé fagyérzékenyek, ezért komolyabb fagyok előtt avarral, szalmával, faforgáccsal takarjuk vagy kissé töltsük fel a növényeket.

Az első évben a virágzás kezdetén (júniusban), majd a második évtől kezdődően még szeptemberben is szedhetjük. A mintegy fél méter magasra nőtt hajtásokat 4-5 cm-es tarló meghagyásával vágjuk le és szárral együtt, vagy csak a szárról lefosztott leveleket szárítsuk meg száraz, szellős, napfénytől védett helyen. Fűszerezésre a tenyészidő folyamán bármikor téphetünk friss leveleket.

A kórokozók közül a rozsdagomba megjelenésére számíthatunk, a kártevők közül a levéltetvek, a földibolhák és a talajlakók (pajorok) okozhatnak gondot. Ellenük a vegyszeres védekezésen kívül az állomány 4-5 évenkénti áttelepítésével is védekezhetünk.

Felhasználása

A görögökön, rómaiakon kívül az arabok is ismerték. Európában az 1500-as évektől kezdtek vele foglalkozni. A citromra emlékeztető illatú levelében 0,05-0,3% között ingadozik az illóolaj mennyisége. Ezenkívül tartalmaz még cserzőanyagot (rozmarinsav), fahéjsavszármazékokat, triterpéneket (kávé-, urzol-, oleánolsav). Illóolajának fő alkotórészei a titrál, citronellál, geraniol. Ezek az illóolaj-komponensek az illatszeriparban játszanak fontos szerepet. Gyakran hamisítják is macskamenta-, illetve erdeicsombor-levéllel. A gyógyászatban ízjavítónak, étvágygerjesztőnek és enyhe nyugtatónak alkalmazzák. A népi gyógyászatban kellemes illata miatt számos teakeverék alkotórésze, ezenkívül reuma elleni bedörzsölőszerekben is szerepel. A 17-18. században igen népszerű volt. Az ún. karmelita cseppek egyik fő alkotórészét képezte, emiatt Franciaországban nagy becsben tartották. Zöld állapotban fűszerként is használják. Saláták, gyümölcslevesek, szárnyas- és vadételek, sőt sütemények ízesítésére kiválóan alkalmas, szükség esetén jól helyettesítheti a citromot. Nemcsak mint fűszer- és gyógynövény állja meg a helyét, hanem nagy nektártartalma folytán kiváló méhlegelő is.

A citromfüvet télen a lakásban cserépben, ládában tovább tarthatjuk. Többéves tövekről kisebb gyökeres hajtásokat szedhetünk, és ezeket szaporíthatjuk tovább. Természetesen magvetéssel is termeszthetjük, miután apró magról van szó (ezermagtömege 0,5-0,7 g) csak 2-3 évig tartja meg csírázóképességét. Meleg lakásban nevelt növényekről folyamatosan szedhetünk leveleket. Óvatosan szedjük, mert a nyomásnak kitett helyeken köny-nyen megbámul. Újabban a gyógyászatban néhány vírusellenes készítmény alkotóeleme, ugyanis egyes vélemények szerint lassítja, illetve gátolja a vírusok szaporodását.

RECEPTEK

• Gyümölcsleves

50 dkg alma vagy vegyes gyümölcs, 10 dkg cukor, 5 dkg mazsola, tejföl, fahéj, citromfű, só.

Meghámozott és nyolcadokra vágott almára öntsünk annyi vizet, hogy ellepje, tegyük bele a fahéjat, 2 evőkanál friss citromfűlevelet, pici sót és főzzük 10-15 percig, ameddig az alma meg nem puhul. Turmixoljuk át és adjunk hozzá cukrot, mazsolát. Melegen vagy hidegen tálaljuk.

• Töltött alma

8-10 alma, 15 dkg juhtúró, 10 dkg tehéntúró, 10 dkg Ráma margarin, 2-3 gerezd fokhagyma, metélőpetrezselyem, citromfű, metélőhagyma, só.

A meghámozott és a magházától megtisztított almákat vízben citromfűvel együtt megfőzzük, majd lecsurgatjuk. Összekeverjük a juhtúrót, a tehéntúrót, a Ráma margarint a fűszerekkel (fokhagyma, metélőhagyma és petrezselyem) és a sóval. Néhány óra állás után az almákba töltjük és hűtőszekrénybe tesszük tálalásig.

• Citromfüves csirke

1-1,5 kg-os csirke, só, vaj, méz, citromfű, szegfűszeg, fahéj, alma, paradicsom, paprika.

A csirkét kívül-belül alaposan bedörzsöljük sóval, megkenjük vajjal és sütőben 50 percig sütjük. Közben 3 dkg olvasztott vajat összekeverünk 2 evőkanál mézzel, apróra vágott citromfűvel, törött szegfűszeggel és fahéjporral. A sütés vége felé ezzel kenjük meg a csirkét, hogy szép piros és pikáns ízű legyen. A sütés félidejében helyezzünk a csirke mellé alufóliába almát, paradicsomot és zöldpaprikát, a sütés után köretként is szolgálnak.

• Almapuding

50 dkg alma, 10 dkg cukor, 5 db tojás, 8 dkg vaj, 10 dkg pirított olajtökmag, citromfű, fahéj, szegfűszeg.

A megtisztított almából kivájjuk a magházat és durván lereszeljük. Hozzáadjuk a kissé felaprított citromfüvet, majd cukros, fahéjas, szegfűszeges vízben főzzük. A cukrot a vajjal és a tojássárgával együtt jól összekeverjük. Ezt is ízesíthetjük apróra vágott citromfűvel vagy fahéjporral.

A lecsepegtetett almát és a darált olajtökmagot is hozzáadjuk a tojások keményre felvert fehérjéivel együtt. Pohárba töltve hagyjuk kihűlni. Tetejét porcukorral, reszelt csokoládéval díszíthetjük.

II.
Citromfű
Melissa officinalis L. - Lamiaceae

(más néven: mézfű, macskaméz, anyaméhfű)

Üde zöld bokra kedves színfoltja a kertnek. Nem eléggé ismert, pedig régi keletű, különleges citromillatot árasztó növény.

Származása, elterjedése. Dél-Európában és Elő-Ázsiában őshonos. Európában (főként Csehszlovákiában, a volt NDK-ban, Romániában és Bulgáriában), Ázsiában és Észak-Amerikában termesztik. Hazánkban gyógy- és fűszernövényként ismeretes.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Levele ételízesítő, magját a gyógyszeripar, a likőripar, illóolaját az illatszeripar hasznosítja. Kiváló méhlegelő.

Növénytani jellemzői. Évelő. Gyökérzete fejlett. Töve elfásodó, vízszintesen kúszó tarackjainak végén föld feletti hajtások fejlődnek. Szára 60-80 cm magas, bokrosán elágazó, szögletes. Levelei átellenesen keresztben állanak, kihegyezettek, tojásdadok, csipkés szélűek. Virágzata a felső levelek hónaljában, álörvökben helyezkedik el, virágai kicsik, sárgák, majd fehérek. Termése 1-1,5 mm hosszú, tojásdad, sötéten fénylő, kicsiny makkocska. Magja apró, pereg. Ezermagtömege 0,6-0,7 g. Csírázóképessége 75-85%-os, magja 3-4 évig jó, 12-18 nap alatt kel ki. Egész éves.

Élettényezők iránti igénye a tárkonyéhoz hasonló.

Fajtái nem ismeretesek, az alapfaj egyes populációit (népességét) vonták kultúrába.

Termesztése alapjaiban megegyezik a tárkonyéval. Eltérések: tenyészterülete 30-50 x 30-50 cm, 4-11 fészek/m², dísznek 100 x 100 cm. Magról ritkán, elsősorban gyökeres sarjról, ill. tőosztással szaporítjuk.

Feldolgozása, hasznosítása. Gömb alakú bokra egyedi és csoportos növényként szépen díszít. Szépsége mellett citromillata is vonzóvá teszi.

Zölden és szárítva ételek fűszerezésére, savanyúságok eltevéséhez, ételecet készítéséhez stb. (lásd a tárkonynál) kiváló. Diétázók ételízesítőjeként, szíverősítőként, görcsoldónak, étvágygerjesztőnek, emésztési zavarokra, álmatlanságra, magas vérnyomásra használatos.

Elkészítése

Gyümölcslevesek, szószok, saláták, főzelékek, vadas ételek, továbbá savanyúságok eltevéséhez, elkészítéséhez kiváló fűszer.

• Magas vérnyomás elleni gyógytea. 5-5 dkg citromfű, galagonyabogyó és -virág, zsurlófű, diólevél, 10 dkg fagyöngy leveléből 2 evőkanálnyit teszünk 0,5 l vízbe. Pár percig forraljuk, 5-10 perc állás után leszűrjük. Naponta kétszer 1-1 csészével fogyasztunk belőle.

III.
Citromfű
Melissa officinalis L.

A citromfű már elvadultan is megtalálható meleg dunántúli erdőkben, már a rómaiak is használták az ókorban. Méhfűnek is nevezik, a latin név is erre utal, mivel a méhészek hajtásaival dörgölték be a kasokat, hogy becsalogassák a méheket. Levelei tartalmazzák a nyugtató hatású illatos citromolajat, egyike a kevés gyógyteának, amit akár mindennap fogyaszthatunk. A citromfű évelő, és ha egyszer megtelepszik a kertben, hamar elterjed, de a csírázása kiszámíthatatlan, érdemes inkább tavasszal egy nagy tövet vásárolni, és ezt elültetni félárnyékos helyre. Évente akár háromszor is le lehet vágni. A föld alatt vagy közvetlenül a földfelszínen lévő rügyekkel telelő növények, mint a menta, a tárkony, a citromfű nem olyan érzékenyek a visszavágásra, mint a félcserjék. Télen a fiatal tövek meghálálják a lombtakarót, később már nem érzékenyek a fagyra.

IV.
Citromfű
Melissa officinalis L.

Élőhelye: üde erdők, bozótosok, sövények mellett, de többnyire termesztett.
Friss a citromszagra emlékeztető levelét saláták, gyümölcslevesek, mártások, főzelékek, töltelékek, gomba-, szárnyas- és vadételek, fűszerecetek ízesítésére használjuk. Finom tea készíthető friss és szárított leveleiből is.

A citromfüvet a nép mézfűnek, méhfűnek, citromszagú melisszának is hívja. A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja. Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. Kedveltsége miatt a citromfüvet 1988-ban az év gyógynövényének választották. A tudomány is elismeri a citromfű különös hatásosságát. Nyugtató, görcsoldó, epehajtó, étvágyjavító és szélhajtó hatása bizonyított. Ehhez jön még a citromfű illóolaja, ami baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású. A hivatalos orvoslás a citromfű alkalmazását a következő területeken javallja: idegrendszeri alapú alvászavarok, gyomor- és bélpanaszok, valamint étvágytalanság. A citromfű sok más gyógynövénnyel együtt (pl. menta és kakukkfű) az ajakosvirágúak családjába (Laminaceae = Labiatae) tartozik. A gyógyszerészek az orvosságként használt leveleket Melissae folium-nak nevezik. Őshazája Elő-Ázsia, ahonnan a Benedek-rendi szerzetesek hozták az Alpokon át nyugat-európai kolostorkertjeikbe. Nagy Károly császár ennek a termesztését is rendeletileg írta elő (Capitulare de vilis) 810 táján, alattvalói számára. A parasztudvarokon még ma is fellelhetjük mint gyógy- és fűszernövényt. A gyógyászatilag használt citromfűlevél ültetvényekről származik. A spanyol citromfű tartalmazza a legtöbb illóolajat. Az erősen szétágazó citromfűcserje 30-70 cm magasra nő, levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosszú, virágai álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér. Virágzásának ideje július-augusztusra esik.