Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a Kertek és konyhák indexlapra

Borágó
Borago officinalis L. - Boraginaceae

Uborkaízű levele saláta-alapanyag, gyógynövény, virága jó mézelő

olasz: borragine

Európán kívül Amerikában is régóta ismert főzeléknövény; elsősorban az északi féltekén, a mediterrán területeken tenyészik. Az érdeslevelűek családjába tartozó többi nemzetség főleg Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában lágy szárú növényként mutat nagy fajgazdagságot, de a trópusokon fává nőnek.

A növény föld feletti szerveit hosszabb-rövidebb szőrök, ún. serteszőrök borítják, melyek szabad szemmel is jól láthatók. A szőrök egyetlen epidermiszsejtből alakultak, vastagabb falúak, hegyes végűek, plazmát nem tartalmaznak, tehát élettelenek. Az erősen fejlett szőrök kiszélesedő alapi részét az epidermisz szintjéből kiemelkedő, igen nagy sejtek veszik körül.

Virágai rendszerint egy oldalra tekintő, kunkorodó forgóban egyesülnek, ez a jellegzetes boragoid virágzat. A virágok négykörűek, azaz csészére és pártára, porzó- és tennőtájra tagolódnak, mindegyik kör öt tagból áll, sugaras szimmet-riájúak. A csésze- és sziromlevelek külön-külön összenőttek, az egyébként szabad porzók a párta aljához nőttek. Pártája világoskék, kerék alakú, 2-3 cm széles, torkában nincsenek pikkelyek. A virágok tipikusan kúpporzósak, azaz a lecsüngő virágokban a porzók szélükkel összeérve kúpot alkotnak, e kúp belsejébe szóródik a virágpor.

A két termőlevélből alakuló magház négy részre tagolódik, mindegyikben nagyjából alapi helyzetű magkezdemény található.

A háti oldal erőteljesebb növekedésével a magház négykaréjúsága az érésig egyre kifejezettebb, érett állapotban négy részterméskére esik szét.

Környezeti igénye

Közepesen melegigényes. Melegebb mediterrán területekről származik, ennek ellenére már jól alkalmazkodott a mérsékelt éghajlathoz. A magok csírázása 10 °C alatt megkezdődik, de a kedvező csírázási hőmérséklete 18-20 °C. Későbbi fejlődéséhez is elegendő a 20 °C körüli hőmérséklet, ennél lényegesen magasabb (30 °C körüli) hőfokon is szépen díszlik, igaz, a levelek ekkor gyorsan öregednek, hamar értéktelenné válnak. Levele és zöld hajtásai az 1-2 °C-os fagyokat még átvészelik, de ez alatt már elpusztulnak. A talajra szóródott magok jól áttelelnek és a következő évben kikelnek.

Fényigényes. Sűrű ültetéskor a szárak erősen megnyúlnak, hosszú szártagúvá válnak, rajtuk kevesebb levél fejlődik. Gyenge árnyékot elvisel, dísznövényként ültethetjük más növényekkel kombinálva, ha a virágzás idején (július-augusztusban) elegendő fényt kap. Árnyékban, fényszegény körülmények között a virágok nektárhozama jelentősen csökken és a rossz megtermékenyítés miatt gyenge a maghozama.

Vízigényes. Jó vízgazdálkodású vagy öntözött területeken hosszú ideig zsengék maradnak a levelek. Dísznövényként vagy mézelőnek termesztve öntözés nélkül is hoz virágot, de a szárlevelek alulról felfelé gyorsan elszáradnak. Vízigénye virágzásig nő, terméskötés után már kevesebbel is beéri.

Kötöttebb, agyagos, hideg talajokon is termeszthető. Mocsaras, vizenyős, sőt, némileg vízállásos területeken is megmarad, ha nem sokáig marad a vízborítás. Szikesedő foltokat hasznosíthatunk vele, ha öntözzük. A jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. A kötöttebb talaj legyen víztartó, a laza szerkezetű öntözhető. Kedvező termőhely számára a kutak, elfolyók környéke. Kertekből kivadulva árokpartokon, utak mellett, ritkábban parlagos területeken megmarad.

Közepes tápanyagigényű. Egyéves növény, ezért vetésforgóban szerepeltethető, de nem szükséges közvetlenül szervestrágyázás után termeszteni. Ültetésénél vegyük figyelembe, hogy az elszóródó magok a következő évben kicsírázva gyomosítanak. A legfontosabb tápanyagok közül nitrogénből igényel a legtöbbet; bő levélhozamot humuszban és nitrogénben gazdag, semleges vagy kissé savanyú kémhatású talajon várhatunk. Szerves trágyából 10 m²-es területre 20-30 kg-ot számítsunk. Laza, sovány homoktalajra ennek a kétszerese is kiszórható. A műtrágyák közül ugyanekkora területre 30-40 dkg kálisót és szuperfoszfátot, 70-80 dkg pétisót adjunk.

Termesztése

Palántanevelésre nincs szükség, közvetlenül helyrevetéssel szaporítjuk. Őszi talaj-előkészítésnél a nagyobb és fertőzött növénymaradványokat gereblyézzük össze és semmisítsük meg, az apróbbakat a kiszórt kálium- és foszfortartalmú műtrágyákkal együtt forgassuk alá közepes mélységű szántással vagy ásással. Tavasszal gereblyézzük el a rögöket, alakítsuk ki az aprómorzsás szerkezetű magágyat.

A magvetést áprilisban kezdhetjük, erősen hideg területeken halasszuk későbbre. A sorokat egymástól 40-50 cm-re jelöljük ki. A kapa fogával vagy nyelével húzzunk ki 3-4 cm mély kis vetőárkot, amelybe kézzel, egymástól 5-6 cm-es távolságra szórjuk a magokat. A magvetés után azonnal takarjuk vissza a földet, hogy minél kevésbé száradjon ki. Száraz talajon a sorokat alaposan öntözzük be. A sorok helyét jelezzük, hogy a kelést késleltető cserepesedést a csíranövények megsértése nélkül meg tudjuk akadályozni. 2-3 lombleveles állapotban egyeléssel állítsuk be a legalább 25-35 cm-es tőtávolságot.

Az ápolási munkák közül a gyomtalanító és talajlazító kapálást a növények összebo-rulásáig végezhetjük, később a nagy zöldtömeg teljesen beborítja a talajfelszínt, megakadályozza a gyomok további kelését. Az esetleg kikelő néhány gyomnövényt kézzel gyökerestől húzzuk ki. Száraz időben, különösen a fejlődő fiatal töveket, néhányszor öntözzük meg. Később a sűrű levélborítás jelentősen csökkenti a párolgást, hosszabb ideig visszatartja a talajban a vizet.

Szedését a bimbók megjelenése előtt kezdhetjük. A fiatal, félig fejlett, zsenge leveleket kézzel törjük le a tőről. Egyszerre egy-egy növényről csak a levelek egyharmadát szedjük le, mert a sok levél eltávolítása megállítja a növekedést, sőt a növény pusztulásához is vezet.

Termeszthető szakaszos vetéssel is. 2-3 hetente megismételhetjük a magvetést július közepéig, így mindig lesz fiatal, növekedésben levő tövünk, amelyről folyamatosan szedhetünk zsenge leveleket.

Az idősebb töveken a levelek rágósak és a serteszőrök elvesztik hajlékonyságukat, érdessé, élvezhetetlenné teszik a leveleket.

Magfogása nehéz, mert az egyes virágok nyílása, ezzel együtt a terméskötés és a magérés sem egyszerre történik. A termések éréskor négy részre esnek szét és gyorsan kihullanak a rekeszekből, ezért a teljes érés előtt szedjük le a magszárakat és utószárítással érleljük meg a magokat.

Magtermesztésekor folyamatos, 3-4 naponkénti szedéssel 1-1,5 kg magmennyiségre számíthatunk. Magja jelentős mennyiségű olajat tartalmaz, amely könnyen avasodik, ezért nagyon fontos az utószárítás. Ezermagtömege 16-18 g.

Betegsége és kártevője nem ismeretes.

Felhasználása

Európában először Spanyolországban kezdték termeszteni mint főzelék- és fűszernövényt. A levelek sűrű szőrözöttségének ellenére gyakran készítenek belőle salátát. íze a nyers uborkáéra emlékeztet, ezért uborkaszagú fűnek is nevezik. Mártások és savanyú főzelékek egyik ízesítőjeként ismert, nyersuborka-eltevésnél is használják. Sok helyen kertekben dísznövényként is ültetik. A méhészek kedvelik, mert jó mézelő: egy-egy virág átlag napi nektártermelése 2,6 mg, de csak a hosszú szájszervű rovarok tudják elérni a kúp tövében összegyűlt virágport és a porzók kiszélesedett alapjánál levő nektárgyűrűt.

Értékes ásványisó-tartalma miatt a népi gyógyászatban vese- és hólyagbántalmak ellen használják.

Terméséből kivont zsírosolajában linol-, linóién-, olaj-, palmitinsav található, míg a zöld részekben a nagy ásványianyag-tartalom mellett nyalka, szaponin és cseranyag fordul elő. A zsírosolaj gamma-linolénsava csökkenti a vér koleszterinszintjét, így az érelmeszesedést lassítja.

Jelentős mennyiségű cseranyagáért és nyálkatartalmáért hasmenés ellen alkalmazzák. Illóolaj-, gyantasav-, szaponintartalmáért, nyálkaanyagaiért külsőleg bőrgyógyászatban gennyes pattanásokra, kelésekre, borogatásra, illetve toroköblögetésre használják. A kozmetikai ipar egyre növekvő mennyiségben termelteti.

RECEPTEK

• Tejfölös uborkasaláta borágóval

1 db uborka, 5-6 fiatal borágólevél, 1 gerezd fokhagyma, tejföl, só, cukor, ecet, pirospaprika, bors.

A legyalult uborkát és a megmosott, felaprított borágólevelet besózzuk, megcukrozzuk és beletörjük a fokhagymát, fól összekeverjük, 1 órai állás után kinyomkodjuk az uborkát és a borágóleveleket. Ezután ráöntünk egy kevés ecetet, tejfölt, összekeverjük, a tetejét meghintjük pirospaprikával és borssal.

•  Vegyes borágósaláta

5-6fiatal borágólevél, 1 uborka, 2 paprika, 2 hagyma, só, cukor, ecet, bors.

A megmosott borágólevelet felaprítjuk, hozzáadjuk a legyalult uborkát, az apróra vágott paprikát és hagymát. Ezeket jól besózzuk, megcukrozzuk és állni hagyjuk. Utána kinyomkodjuk, kevés ecettel, borssal ízesítjük.

http://www.botanic.jp/plants-ha/borage.htm