Terebess konyhakert
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza a
Kertek és konyhák indexlapra

 

Bimbóskel
Brassica oleraceae
L. convar. gemmifera (DC.) Jáv.
Brassica oleracea L. convar. oleracea var. Gemmifera DC.

Magas, oszlopszerű szárán a „mini" káposztafejekkel igen érdekes, díszítő hatást kelt. Ősszel levelei különböző színt öltve igen mutatósak. Másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is megragadóak. Fontos házikerti díszzöldségünk.

Származása, elterjedése. A Földközi-tenger környékéről ered. Ma Európa-szerte ismert és termesztett zöldségféle, elsősorban Németországban, Hollandiában. Hazánkban szórványosan termesztik.

Gazdasági és táplálkozási jelentősége. Kiskertben 1-2 kg/m2 bimbótermés, zöldtömegben pedig 2-5 kg/m2 hozam érhető el. Értékes tápanyagot, A-, B1-, B2- és C-vitamint, karotint, 5,4% szénhidrátot, 4,3-5,3% fehérjét, 14-15% szárazanyagot, 1,3% rostot, ásványi sókat (Ca, P, Fe), íz- és zamatanyagokat tartalmaz. 193-203 J az energiaértéke. Bimbói sokféleképp elkészíthetők. Óriási levél- és szártömege kitűnő takarmány. Fontos mélyhűtött áru- és exportcikk.

Növénytani jellemzői. Kétéves káposztafélénk. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökérzettel mélyre (80-100 cm-re) hatol. Szárazságtűrő. Szára közepesen fásodó, olykor 130 cm magas, tengelyszerű. Levélzete: hosszú levélnyélen lelógó, tojás alakú szürkészöld levelei köntösként védik az alattuk levő bimbókat. Hónaljukban a tenyészidő végére képződnek a kicsiny, tömör fejeskáposztaszerű „bimbók". Virágzati szára a második évben 150 cm magas is lehet. Virágzata fürt, a virágok májusban nyílnak, rovar-, szélmegporzók, nektártalmúak. Termése becő, júliusban érik. Magja gömbölyű, barnásfekete, pereg. Ezermagtömege 3,2-4 g. Csirázóképessége 85-95%-os, 4-5 évig használható, a vetéstől 5-7 napra kel ki. Tenyészideje 80-160 nap.

Élettényezők iránti igénye. Fényigénye: kedveli a nagyobb fényt. Nem tűri az árnyékot, fényszegény helyen apró és laza bimbókat fejleszt. Hőigénye alacsony (13-16 °C), a fodroskellel együtt a leghidegtürőbb káposztafélénk, a -15, -20 °C-os fagyot is és a nyári nagy meleget is elviseli. A hőingadozás fejlődését kevésbé befolyásolja. Vízigénye: a többi káposztaféléhez képest kevesebb nedvességet kíván, de vízigényes. Hűvös, csapadékos klímán nagy termést érhetünk el. Öntözéssel termése megduplázható. Talajigénye: mély fekvésű, humuszban gazdag vályogtalajokon díszlik igazán szépen. Tápanyagigényes. Ősszel 5-6 kg/m2 érett istállótrágyát, 10 g/m2 foszfort, 20 g/m2 káliumot, 10-20 g/m2 nitrogénfejtrágyát adjunk alá. Sok nitrogén, kevés kálium esetén a bimbók minősége romlik.

Változékonysága, fajtái. Korai típusok (80-100 naposak): a 'Jade cross E' (F,) 70-80 cm magas, kerekded, zárt, tömör bimbókkal. A 'Fribo' korai, félmagas, bimbói tömörek, levelei zöldek. Középkorai fajták (100-130 naposak): a 'Jade cross F' (F1) hasonló az E típushoz. A 'Citadel' (F1) magas, egyenes szárú, végig egyforma vastag. A bimbók spirálszerüen, ritkásan helyezkednek el, tömörek, oválisak, simák. Kései fajták (120-160 naposak): a 'Szentesi tömör' (FJ) középmagas, finom megjelenésű, sok tömör bimbóval, a 'Westlandia' dúsabb levélzetű, hidegtűrő, télálló fajta. Bő hulladéka a téli hónapokban jó takarmányt ad.

Termesztése. Főnövényként termesztjük. A területe május 15-től november 30-ig (átteleltetve május 15-től április 15-ig), helyre vetve április 1-től november 30-ig (helyben teleltetve május 1-től április 15-ig) foglalja el. Köztesei az alacsony növésű és rövid tenyészidejű zöldségfélék. Jó előnövénye a borsó, a bab, a jól trágyázott kapáskultúrák. Utána a paprika és más zöldségfélék jól díszlenek. Talaj-előkészítése: szervestrágyázással egybekötött őszi ásás (mélyszántás).

Palántaneveléshez március közepétől május végéig vethetjük melegágyba, fólia alá, majd szabadföldi hidegágyba. 5-7 hetes palántanevelés után ültetjük ki. Tenyészterülete 50 x 50 cm, 70 x 40-50 cm, 70-80 x 70-80 cm. A bimbóskelt nem szabad sűrűn ültetni, négyzetméterenként 4-1,6 szálat ültethetünk. Az 1 m2-en nevelt palánta (600-700 szál) 150-400 m2 területre elegendő. Vetőmagszükséglete 4 g ezermagtömegnél 3-4 g, 1 m2 palántához. A korai, középkorai fajtákat május 15-től július 15-ig, a késeieket április 10-től június 10-ig, az áttelelőket május 15-től június 15-ig ültetjük ki.

Helyrevetéses termesztésmód esetén a koraiakat április 1-től július 1-ig, a középkoraiakat május 1-től július 10-ig, a késeieket április 1-től június 1-ig, az áttelelőket május 1-től június 1-ig vetjük porhanyós talajba, 1,5-2 cm mélyen. Célszerűbb a fészkes vetés 6-8 maggal. Vetőmagszükséglete 8-32 db/m2 (0,03-0,13 g/m2). Ápolása a gyomtalanítás, a talajporhanyítás, 6-8 lombleveles korban a ritkítás, esetleges fejtrágyázás. Bimbóképzés után az oldalleveleket eltávolíthatjuk (háziállatokkal etethető). Öntözésére szárazságban szükség szerint kerülhet sor 15-25 mm csapadékkal, a fiatal növénykék talaját - megerősödésükig - nyirkosán tartjuk. Szedése: a korai fajtákat augusztus 15. és október 15., a középérésűeket augusztus 25. és november 25., a későieket október 10. és november 30., az áttelelőket február 15. és április 15. között szüretelhetjük. A bimbók érése szerint késsel, kézzel szedünk. Beérve egyszerre tövestül is kivághatjuk, s a bimbókat így szedjük le. Tövestül kiemelve fedett veremben, pincében stb. egymás mellé földbe rakva egész télen át eltarthatjuk. Hideg hatására a bimbóskel béltartalma előnyösen változik, ezért téli eltartásra minél később szedjük (november-december). Tárolása: 0-1 °C-on jól eláll. Magja a második évben, júliusban érik, pereg.

Feldolgozása, hasznosítása. Kerti díszágyásnak, szegély-, háttérnövénynek, csoportosan ültetve házi-, haszon-, hobbi- stb. kertekben jól mutat. A bimbóképzést követően leveleitől megtisztítva, szárán sorakozó bimbóival különleges látványt nyújt. Másodéves csúcsvirágzata oszlopos virágcsokorként díszít. Becőcsokra pedig szárazkötészetben használható fel.
Különböző egytálételek, köretek készíthetők belőle. A készítés módjától függően az étel lehet tápdús és energiaszegény. Kitűnő mélyhűtött árucikk, savanyítható. Bélmozgást serkentő hatású (más káposztafélék is). Kímélő vagy hizlaló ételnek egyaránt felhasználható. Zöldhulladéka minden háziállat etetésére alkalmas, különösen a tél előtti vagy téli zöldségszegény időszakban értékes. Másodéves maghozó alakja jó mézelő.

Elkészítése

Levesízesítő. A megtisztított bimbókat a többi anyaggal együtt a levesbe tesszük. Használhatjuk hús-, tészta-, bab-, lencse-, krumpli-, zöldség- stb. levesbe.

Bimbóskel vajas morzsával. 1 kg bimbóskelt megtisztítunk, forró sós vízben puhára főzünk, szűrjük. 8 dkg vajon 8 dkg szitáit zsemlemorzsát aranysárgára pirítunk, gyengén megsózzuk, esetleg kevés cukorral édesítjük. A főtt bimbóskelre öntjük úgy, hogy azt ellepje. 2 dl tejföllel is meglocsolhatjuk. Rövid időre sütőbe tesszük, forrón tálaljuk.

Szentesi rakott bimbóskel. 1 kg bimbóskelt sós, fokhagymás vízben puhára főzünk, lecsurgatjuk. 0,5 kg darált húst rövid lével paprikásnak megfőzünk. Kevés só, bors hozzáadásával 20 dkg rizst megpárolunk. Tűzálló tálban egy sor főtt bimbót, erre egy sor rizst, majd egy sor darált húst rétegezünk, s ezt még egyszer (több anyagból többször) ismételjük. Végül 4 dl tejfölt adunk rá, majd sütőben pirosra sütjük. Melegen kitűnő, egytálételként is fogyaszthatjuk.

Bimbóskelsaláta. 25 dkg bimbóskelt sós vízben megfőzünk, majd hideg felöntőlevet (fél dl 10%-os ételecet vagy egy citrom leve, 2-3 kockacukor, 3 dl víz) öntünk rá, 1 óra múlva fogyaszthatjuk.

 

 

 

II.
Bimbóskel

Brassica oleracea var. gemmifera

Angolul: Brussels sprouts,
németül: Rosenkohl, Sprossenkohl, Brüsseler Kohl,
hollandul: Spruitkool,
franciául: Chou de Bruxelles, Chou rosette, Chou á jets,
olaszul: Cavolo di Bruxelles, Cavolo a germoglio,
oroszul: Kapuszta brüsszelszkaja, Kapuszta rozucskova,
bolgárul: Brükszelszko zele,
magyar társneve: kelbimbó.

Növénytani leírása. A keresztesek családjába tartozó kétéves káposztaféleség. Tenyészidejének első évében étkezésre is alkalmas vegetatív részét fejleszti ki, és a második évben hozza magtermését. Gyökérzete erős főgyökérből és dúsan képződő oldalgyökerekből áll. Gyökerei mélyen hatolnak a talajba, s ez is magyarázata annak, hogy kevesebb vízzel is beéri, mint a többi káposztafélék, különösen a karfiol és a karalábé. Eltérően a káposztaféléktől, hosszú, sokszor 100 cm-t is elérő föld feletti szártengelye van. E szártengelyen képződő levelei hosszú levélnyéllel csatlakoznak a lemezhez. A levéllemez kissé megnyúlt tojás alakú. Levelei zöldek, olykor fajtától függően hamvaszöld, kékeszöld árnyalatúak. A levelek hónaljában a tenyészidő végére képződnek a fejes káposztához hasonló szerkezetű bimbók. Ezek nagysága, tömöttsége elsősorban a fajtától függ. A második évben képződő virágzati szár a 150 cm-t is eléri. Virágai korán, májusban jelennek meg, jellegzetesen keresztes szerkezetűek, és fürtvirágzatot alkotnak. Idegenmegporzó, főként rovarok útján termékenyül. Termése becő, érett állapotban könnyen felnyílik. Magja júliusban érik, alakja gömbölyű vagy tojásdad, s 1-2 cm átmérőjű. Ezermagtömege 3-4 g, s 3-4 évig csírázóképes.

Származása, elterjedése, őse, a Brassica silvestris, Vavilov szerint a Földközi-tenger környékéről származik. Ma Európa-szerte ismert és termesztett növény. Főként Németországban, Hollandiában, de a többi nyugat-európai országban is elterjedt káposztaféle. Hazánkban eddig nem termesztették nagy területen. Néhány évben exportra termesztették, de a hozzá nem értés, továbbá nagy munkaigényessége miatt minden próbálkozás eredmény nélkül maradt. A budapesti piacokon télen ma is megtalálható. Elsősorban a Budapest környéki kiskertekben foglalkoznak termesztésével.

Élelmezési és gazdasági jelentősége. Értékes tápanyagokat tartalmaz. Szárazanyag-tartalma 13-16%. Ennél magasabb szárazanyagtartalma csak a leveles kelnek van. A szárazanyagok erősen kihatnak a fagytűrő képességre, s a tárolhatóságra is. Ezért a legjobban tárolható és a legfagytűrőbb káposztaféleség. Vitamintartalma szintén igen jelentős. Karotin jelentős mennyiségben található benne, ennél több a káposzták közül csak a leveles kelben van: 100 g leveles kel 136 mg karotint tartalmaz. B1-, B2-vitamin-tartalma háromszorosa a fejes káposztáénak. C-vitamin-tartalma is igen jelentős, főzve 50 mg, nyersen 90 mg 100 g-onként, tehát megközelíti a csemegepaprikáét, s jóval felülmúlja a többi levélzöldségét. A többi káposztaféléhez hasonlóan az ember számára jelentős mész- és foszforforrás. Gazdasági vonatkozásban ott jelentős, ahol van elegendő munkaerő megtermesztéséhez. Elsősorban a szedése jelent sok kézi munkát. Mint igényes és értékes növény korlátlanul exportálható. A fagyok beállta után érdemes szedni, ezért a szedése meglehetősen kellemetlen. Házikertekben igen jól megtermeszthető, értékesítése azonban jelenleg hazánkban még korlátozott.

Környezeti igényei. Hőigénye optimálisan 13 °C körül van, ugyanúgy, mint a többi káposztaféléé. Somos szerint a bimbóskel a -20 °C-ot is elvisel. Becker-Dillingen szerint a leveles kellel együtt a leghidegtűrőbb káposztaféleség. A magas hőmérsékletet is meglehetősen jól viseli, tehát fejlődését a hőingadozások kevésbé befolyásolják, mint az egyéb zöldségnövényekét.

Fényigénye. A nagy asszimilációs felülete miatt nagy; árnyékban nem termeszthető eredménnyel. Esetleg köztes termesztése alacsony növésű zöldségnövényekkel lehetséges.

Vízigénye. A többi káposztaféléhez viszonyítva alacsony, de még így is legalább annyi vizet használ fel, mint például a paradicsom, a fejes káposzta ennek több mint kétszeresét.

Tápanyag- és talajigénye. Sok tápanyagot kíván. Különösen sok káliumot és nitrogént használ fel. A mély rétegű, tápdús talajokon fejlődik jól. A humuszban gazdag láp- és vályogtalajokon jól terem. Könnyű vagy tiszta homoktalajokon csak gyakori öntözéssel szabad termeszteni. 6-7 pH-s talajokon adja a legjobb termést.

Növényváltás, talaj-előkészítés. Irodalmi adatok szerint egymás utáni években ugyanazon a területen termesztve sem csökken termése, ha a tápanyag-utánpótlás rendszeresen biztosított. Ennek ellenére helyes, ha 3-4 éves időközönként kerül csak vissza ugyanarra a területre. A kártevők, a betegségek közül a vírusok igen gyors terjedését csak helyes vetésváltással tudják megakadályozni.

Minden esetben frissen trágyázott talajra kell ültetni. A friss istállótrágyát ősszel a talaj-előkészítés során kell bedolgozni. Minthogy elég későn kerül kiültetésre, elképzelhető, hogy területe előtte nagyon rövid tenyészidejű zöldségfélékkel hasznosítható. Jó előveteménye lehet a retek, a zöldhagyma, a korai karalábé, de áttelelő spenót, saláta szintén megelőzheti a termesztését. Ebben az esetben az alaptrágyázást ősszel az áttelelő növény előtt kell adni. Mint öntözött növény, a zöldséges forgóban a többi káposztafélével együtt az első szakaszba kerül.

Fajtái. Predora F1. Korai hibrid, március 20-tól ültethető ki. Jó termőképességű, világoszöld, kemény rózsákkal.

Ariel F1. Elsősorban gépi betakarításra alkalmas hibrid. Igen jó minőségű, kissé megnyúlt rózsákat képez.

Dorema F1. A legkorábbi hibrid, melyet kézi szedésre lehet javasolni. Szedni már augusztusban-szeptemberben lehet. Kerek, sima és kemény rózsákat képez.

Goldmine F1. Korai hibrid, jó termőképességű, kézzel jól szedhető.

Trimmer F1. Korai, középkorai hibrid, termőképessége jó, hoszszú időn át szedhető. Középzöld színű, tetszetős rózsái vannak.

Vitar F1. Jó termőképességű, a legkülönbözőbb talajokon is jól díszlik. A rózsája kemény, sima és középzöld színű.

Stabolite F1. Kimondottan hidegtűrő és télálló fajta, amely nagyon késői betakarításra alkalmas. Könnyű talajokon díszlik jól. Viszonylag rövid nyelű, sötétzöld levelei vannak. Kerek, ovális és sötétzöld rózsákat hoz.

Aries F1. Késői, téltűrő hibrid, sötétzöld, nagyon kemény rózsákkal.

Szaporítása. A bimbóskelt magvetés után palántázni kell. Nem szokták állandó helyére vetni. Tenyészideje sokéves megfigyelés alapján a következők szerint alakul. A szedhető fejlettségig fajtától függően 24-35 hétre van szüksége. Minthogy a bimbóskelt akkor szabad legkorábban szedni, amikor az első őszi fagy már megcsípte, első szedését október végére kell időzítenünk. Néhány fajta kivételével ennél jóval később is szedhetjük. Ha október végén kezdjük szedni, és figyelembe vesszük, hogy 24-35 hét kell a teljes kifejlődésig, akkor legkésőbb április végén kell vetni a legrövidebb tenyészidejű fajtákat; a hosszú tenyészidejű fajtákat pedig esetleg március elején, közepén. Figyelembe kell azonban venni, hogy a hosszú tenyészidejű fajtákat rendszerint csak november-december folyamán szedik, magvetésük tehát általában március vége és április vége közötti időben esedékes.

A palántákat enyhén fűtött fólia alatt neveljük, sőt április második felében már elegendő szabadföldi ágyba vetni. Palántáit nem kell tűzdelni, így a palántanevelés ideje legfeljebb 5-6 hét lehet. Tekintettel tehát a március vége, április vége közti vetésre, továbbá 6 hetes palántanevelést véve alapul, május második felétől július közepéig lesz a palánta kiültetésre alkalmas fejlettségű. Későbbi kiültetésből még rövid tenyészidejű fajta esetén sem számíthatunk biztosan értékesíthető termésre. A magot tehát korábbi vetés esetén vagy ablakkal kell védeni, vagy ajánlatos fólia alá vetni. A talajt a szokásos palánta-előkészítési feltételek szerint kell elmunkálni. Négyzetméterenként, tűzdelés nélkül, 800-1000 db palántát lehet felnevelni; ennél sűrűbb vetésből nyúlott palántákat kapunk. 4-6 g magot kell vetni négyzetméterenként.

A bimbóskel a palántanevelés idején semmi különös ápolást nem igényel. Fólia alatt nevelve különösen arra kell ügyelni, hogy a nagy meleg miatt a peronoszpóra ne léphessen fel.

A kiültetés tehát május közepe-június közepe között kerül sorra. A jól előkészített talajba 70 x 70, a rövid tenyészidejű fajtákat pedig 60 x 60 cm-re ültetjük. Az ültetést kézzel végezzük. Kiskertészetekben többféle köztes kombinációban lehet termeszteni. Termesztése bokorbabbal kombinálható. Ez esetben két sor bab után a harmadik sor bimbóskel. A bab a bimbós kel ültetésekor már virágzás előtti állapotban van. Jó kombináció lehet az uborka és bimbóskel együttes termesztése is. Így az uborka jó szélvédő növénye is lesz, a páratartalom viszont az uborkának kedvez. Az elrendezés különféle lehet, így vagy minden uborkasort vagy csak minden másodikat követ egy bimbóskelsor. Jó köztese lehet a bimbóskelnek a korai burgonya is. Ez esetben minden sor burgonyát egy sor bimbóskel követ. Július elejére a burgonya felszedésre kerül, és marad tovább főnövényként a bimbóskel.

Ápolása gyomtalanításból és öntözésből áll. Ezen túlmenően van egy különleges ápolási teendő is. Szeptemberben az oldallombozatot takarmány- vagy étkezési célra fel lehet használni. Kísérleti megfigyelések szerint ezzel a levéleltávolítással meggyorsul a bimbók növekedése. Ha nem vágjuk le a levélzetet, akkor lassúbb a bimbóképződés. Vigyázzunk arra, hogy a csúcsleveleket ne vágjuk le, s arra is, hogy a levélvágás idején a bimbókat meg ne sértsük!

Öntözni mindenképpen szükséges. Az időjárástól függően legalább 2-3 öntözést számoljunk az egész tenyészidőre. Rendkívül száraz nyarakon ennél többszöri öntözés is szükségessé válhat. Fejtrágyázása szintén ajánlatos. Pontos recept a fejtrágya-adagokra egyelőre nincsen. A fejes káposztához hasonlóan úgy, mint a téli káposztának, fejtrágyaként 150-200 kg nitrogéntrágyát lehet adagolni.

Szedése. Az első fagy beálltakor vagy később kezdődik. A hideg hatására bizonyos kémiai elváltozások miatt előnyösen változik a bimbóskel íze is. A cukortartalom viszonylagosan emelkedik, s csökken az erős káposztaíz. A szedés egyébként akkor kezdhető, amikor a kellő nagyságot a rózsák vagy bimbók már elérték. Figyelemre méltó, hogy a téli fajták akkor sem állnak le a növekedésben, ha bekövetkezik a tél. Természetesen télen már igen lassú a növekedés.

Kézzel szedjük. Lehet tövestől felszedni a bimbóskelt, majd azt védettebb, melegebb helyiségbe szállítani, és ott szedni le a bimbókat. Másik módja a folyamatos szedés. A bimbók alulról felfelé képződnek és így fejlettségben is eltérnek egymástól. Ha lehetőségünk van rá, akkor mindig annyit szedjünk le alulról fölfelé, amennyi szedésre alkalmas rózsa van a tövön.

Az is javasolható, hogy az erősebb tél beállta előtt felszedjük a növényeket, azokat hidegházba tövesen elvermeljük, és folyamatosan szedjük a tél folyamán.

Szedés után megtisztítjuk a bimbókat. Csak teljesen ép, egészséges borítólevelekkel hagyjuk meg a bimbókat, s nagyság és fejlettség szerint is osztályozzuk.

Legfeljebb 10 kg-os zsákokba vagy egyéb alkalmatosságba lehet csomagolni. A becsomagolt áru egy éjjelnél tovább melegen nem tartható.

Hűtőházi tárolása Becker-Dülingen szerint -2,5 -3 °C-on 90-95%-os páratartalom mellett 8-10 hétig lehetséges. Rövidebb időre, 10-14 napra 0-1 °C-on tárolható. Mindkét esetben 6-10%-os tárolási veszteséggel számolhatunk. Nem hűtött helyiségekben a bimbóskel nagyon gyorsan romlik.

A várható összes termés fajtától függően 14-21 t hektáronként. Ebből az értékesíthető áru 8-12 t.

A visszamaradó zöld melléktermék (levél, szár, gyökér) 6-9 t, a konyhai hulladék viszont minimális a többi káposztaféléhez viszonyítva.

Betegségei és kártevői megegyeznek a káposztafélék betegségeivel és kártevőivel. A palántadőlés a szabadágyi nevelésben minimális. Fólia alatt megtámadja a peronoszpóra. Szabadföldön a fekete-erüség és vírus lepheti meg.

Komolyabb nehézséget jelent a talajban támadó káposztalégy és káposztabarkó. Ezek ellen meglehetősen nehéz védekezni. Egészséges vetésforgóval, esetleg szántóföldi talaj fertőtlenítéssel terjedésüket meg lehet előzni.

A káposztalepke, -poloska ellen elsősorban parathiontartalmú szerekkel lehet jó hatást elérni.

A szaporítóanyag beszerzése. Magról szaporítható. A magfogás a többi káposztaféléhez hasonlóan alapos gyakorlatot kíván, így azt a házikertben elég nehéz megvalósítani. Magja a hazai kereskedelemben megvásárolható.

Elkészítésének módja
Változatosan elkészíthető, ízletes zöldségnövény. Mélyhűtve tartósítják. Készíthető belőle saláta, főzelék, pároltan köret és néhány különleges étel is.